Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-31 / 307. szám

Én, a kis fogaskerék Egy munkás tűnődése az új esztendőről r Nett melós, munkás. önkéntelenül is ezzel a fogalommal jelölöm, amikor újra végiggondolom a be­szélgetésünket. Mert hatá­rozott különbséget szeretnék tenná a két fogalom között. Valahogy úgy, mint mikor valaki doktori minősítést szerez a szakmájában. Dok­tor munkás? Még viccnek is rossz. Dehogy. Mégsem melós Komjáti István, a MÁV Gyöngyösi Kitérőgyártó Üzemének munkása. Szerelő lakatos. Miért győzködöm ennyire magam is, szeretném elfo­gadtatni másokkal is, min­denkivel ezt a véleményem? Miért? L. ■ ■ ■ ■ -******■ Mondják, az olaj, a vasre­szelék szaga éppen úgy be­leveszi magát az ember bő­rébe. mint bármi más. Ha nem" sulykolja, dörzsöli ki a pórusaiból a műszak után, hazaviszi magával. Aki vassal bánik, az Byen. Anyűtt svájci sapka is vas­portól vörösük a fején, a térdén kicsit szakadt a nad­rágja, kék zubbonya is mesz- sziről elárulja, mivel tölti el a műszak nyolc óráját. De nehogy a közvélemény al­kotta szabványnak minden­ben megfeleljen, az arca nem sovány, barázdált. a termete nem szikár, hanem jól táplált, mintha minden kiszemelést, szögletet legöm­bölyítették volna rajta. Egyszóval: nem a tipikus munkás. Talán azért is, mert gyó" Veres a paraszti sorba nyúl­nak vissza, ö maga is ott él a város melletti község­ben, Gyöngyöshalászon. és üres óráiban szívesen fogla­latoskodik a kertben. Az is jellemző vonása, í hogy tavaly érettségizett a feleségével egyszerre, de míg ő az ipari szakközépis­kolában, a Vak Bottyánban, Gyöngyösön, a felesége az oda nem messze levő gim­náziumban. Az asszony nem hagyta abba a tanulást, a hatvani közgazdasági közép­iskolában akar oklevelet szerezni. A munkahelye az Izzó, de most a kétéves kis­lánya, Orsolya mellett van otthon, gyesen. Hogy a csa­ládi kör teljes legyen, em­lítsük még meg a tizenegy éves Róbertét is. ■ ■ ■ ■ I Amiről beszélgetünk, az a fenyegető” 79. A „minden másként lesz” kezdő éve Mert sokan hajlamosak az ilyen jelzők használatára, ha szóba kerül akár a Közpon­ti Bizottság határozata, akár az országgyűlés ülése, akár a költségvetés. — Pedig természetes, hogy a dolgainkat rendbe kell tennünk, méghozzá már most, nem várhatunk to­vább — mondja szinte el­lenérvként az előző megál­lapításokra Komjáti István. Említi a világpiaci hely­zetet. a mi külgazdálkodá- sunk sok-sok kapcsolatát a különböző országokkal, és mondja, ezek alól a hatások alól mi sem vonhatjuk ki magunkat. Igaz megállapítá­sok ezek, csak egy kicsit el­méletiek. — De hát mit tehet ilyen helyzetben a munkás? Mi ■múlik rajta? A kérdésre kertelés nélkül válaszol, látszik, hogy a gondolatot már jó néhány­szor megforgatta a fejében. — Mindenekelőtt kifo­gástalan minőségű munkát kell végeznie. Mert igaz az is, a munkás sem mind egy­forma. Az egyiknek jobb ér­zéke van ahhoz, amit csinál, a másiknak nem. De olyan is van, aki nem is nagyon töri magat. A fő jövedelme nem az, amit a gyártól kap. Fontos csak az neki. hogy teljen az ideje az üzemben. — És mennyivel keres az ilyen munkás kevesebbet attól, aki mindent megtesz, ami csak tőle telik? — Nem sokkal. Legfeljebb négy-ötszáz forinttal ha­vonta. Ha azt is megkérde­zi. érdemes-e bárkinek ma­gát törnie azért, a néhány száz forintért, azt válaszo­lom, nem. Nem, ha caak a pént nézi. De hát van szak­mai önbecsülés is. És azt is higgye már el mindenki, hogy a munkás általában azért megy a gyárba, mert dolgozni akar. Neki nem a lógás a célja. — Dolgozhat is mindig? — Most már igen. Volt idő, mondjuk: két éve, ami­kor még a dekádoknál vár­ni kellett a rajzra is. a munkára is, de most már az előző nap megkapunk min­dent. Legfeljebb a rajz nem jó. — És a rossz rajz szerint gyártják le az egyes darabo­kat? — Mit tehetnénk? Amikor a szerelésnél kiderül, hogy a darab hibás, mindjárt elő­vesszük a rajzot Aszerint készült, de nem megfelelő a mérete. Mit tegyünk? Ha bővebb, le tudunk belőle szedni. Ha szűkebb, ráten­ni nem tudunk. — És mi lesz a rossz rajz­zal? — Szálunk a szerkesz­tőknek. Előfordult már, hogy a tervezőktől több hi­bával terhes rajzot kap­tunk. — Mit tudnak maguk ilyenkor csinálni? — Mit? Semmit Károm­kodjunk? Azt sem tudjuk, bárkit felelősségre vontak volna azért mert a tervrajz hibás volt. — Az üzemben nem is készülhet selejt? — Dehogynem. Az önt­vényről kiderülhet az utol­só munkafolyamatnál is, hogy hibás volt. Ügy, ahogy van, el lehet dobni. Hadd mondjak olyan példát is, amikor az itteni dolgozók végeznek rossz munkát Például a lemez illesztése nem megfelelő a hegesztés előtt. Ezt a lemezt már nem tudjuk a kitérőkben felhasz­nálni. Ha csak kicsi az el­térés, akkor még a szerelés­nél lehet rajta javítani — Legutóbb mikor tör­tént olyan eset, amit jobb lett volna elkerülni? — Gyártottunk egy kité­rőt Kisvárdára. Van a MÁV-nak egy ellenőre, aki az átvételkor nagyon szigo­rú. Olyan szeme van an­nak, hogy csak ránéz a munkadarabra és szinte ki­szúrja a hibát. Az is szoká­sa, hogy másnap újból, az indulás előtt is megnézi a már átvett darabot. Kiderült erről a kitérőről hogy az egyik csavarja elszakadt Mire intézkedett. a kitérőt már útnak indították. Mit, volt tenni? Ültünk az autó­ba, rohanás Kisvárdára, ott a helyszínen kellett az ösz- szes csavart kicserélnünk, mert az az anyag, amiből a csavarok készültek, nem fe­lelt meg. Ha a gyenge anyagból gyártott csavarok benne maradtak volna a ki­térőben. még rágondolni is rossz, mi lehetett volna ab­ból. ■ ■ ■ ■ Megállapítjuk, olykor mi is követünk el hibát. Ha úgy vesszük, már eddig el­jutnunk is szép teljesítmény tőlünk, miután ahhoz va­gyunk szokva, hogy inkább a másik szemében ve­gyük észre a szálkát, mint a sajátunkban a gerendát. — Tudna olyan embere­ket név szerint is megne­vezni, akik nem túlságosan törik magukat a munkában? — Az az igazság, hogy nem is egyet. Az üzemben mindenki jól ismeri azokat, akikkel együtt dolgozik. — Dehát miért én szóljak neki? Nem? Mién rám ha­ragudjon meg? — Van ebben igazság. De a fiatalok már könnyebben kimondják azt, ami a szívü­ket nyomja. Nem kertelnek. Akik kijönnek az iskolából, azok a nyílt szóhoz vannak szokva, — Ilyenek a meósok is? — Ma már Ilyenek. Töb­ben is 'vannak, mint voltak korábban, de a hibát is könnyebben megmondják, mint korábban. Nem is lehet ez másként. Ha azt akar­juk. hogy jó minőséget csi­náljunk, hogy nyereséget ér­jünk el, akkor oda kell fi­gyelni mindenre. Én azt mondom, az új esztendőben erre sor kerül általában te. nálunk is. Mert mindenki jól akar élni. ebből indul­junk ki. Ahhoz pedig jól kell keresni. De jól keresni csak akkor lehet, ha jól dolgozunk. Világos? — Dehát a munkás csak egy kis fogaskerék. — Persze, de része az egész szerkezetnek. Vegyük például a szocialista brigá dókat. Hogy van ez ma még? Ahhoz, hogy valamilyen minősítést elérjen a brigád, mindenki először azt nézi milyen munkát végeztek. Igazam van? Látja, ez is arra mutat, hogy a munka nálunk a legfontosabb. Csakhát, milyen munka. Ha majd jobban megfizetik azt, aki jól dolgozik, és annak, aki csak eltölti az órákat a gyárban, azt mondják: ke­ress más helyet magadnak, mert nekünk nem kellesz, akkor jobban megy majd minden, én azt mondom. I ■ ■ ■ És hogy saját magának mit kíván 1979-től az el­mondottakon túl? — Jó volna most már egy kicsit öltözködni — mondja. — Ment idáig a lakásépítés­re ment el minden pénzünk. Van még tartozásunk az OTP-nél, de az már nem sok. havonta 320 forint. Egy kis adósság is még baráti kölcsön, de ez is rövidesen letelik. Nagyon meg kellett néznünk eddig, hová tesszük a forintot. Azt meg monda­nom is kár, hogy szeretnénk egy autót is. Egy Ladát, egy 1200iasat. Nem most. az új évben, dehogy! Hol vagyunk még attóL Majd- a távolab­bi években. És jó volna, ha annyi év eltelte után leme­hetnénk a MÁV valamelyik üdülőjébe a nyáron a Bala­tonhoz. Eddig a tanulás mi­att erről sem lehetett szó. Nagyon nagy kívánságok ezek? ügye, nem. Ezek a kívánságok is jellemzik Komjáti István szerelő laka­tost ★ Miért te emlegettem erry_ nyit hogy Komjáti nem me­lós. hanem munkás? Ja, igen, már tudom. Ä gondolkodásmódja miatt Józan, reális, megfontolt Szakközépiskolai végzettség­gel a zsebében ott bajlódik a szerelőkkel, olajosán, nyűtt munkaruhában. És ezt így tartja természetesnek. Szakmunkás. érettségizett szakmunkás. Persze, hogy csak a hozzá hasonló, jól képzett munkásokkal lehet utánarugaszkodnunk mind­annak. amit el akarunk ér­ni. El ne felejtsem: a Raké­ta-brigád, amelynek a veze­tője, már elnyerte a Szakma Kiváló Brigádja kitüntetést és a Kongresszusi oklevelet Ugye! Pedig Korm tátinak mée arra is jut ideje, igaz, ennek a felesége nem nagyon örül, hogy otthon a fociban a serdülőket eddze és vezesse hetente mérkőzésekre is. Lám-lám... ! G. Molnár Ferenc Újjászülető földek Yisontán Mennyit ér egy darabka föld? Mennyit ér egy hek­tár? ... Se tíz? Ki tudná megmondani. Egyáltalán van e pénzben kifejezhető érté­ke? Régebben a földek ér­tékét, termőképességük sze­rint aranykoronában pró­bálták kifejezni, de az már a múlté. Ugyan a földet még mindig eszerint minősí­tik, de értéket ez csak rész­ben tükröz. A mindinkább szaporodó ipari üzemek, a terjeszkedő városok, falvak, az újabb és újabb létesítmé­nyek 60 év alatt csaknem 900 ezer hektárnyi földet haraptak ki a mezőgazdasá­gi termőteailetből. A külön­féle felmérésekből ugyanak­kor az is kiderül, hogy az utóbbi évek felmérése gyor­sította a földterület csökkené­sének folyamatát. Csak az utóbbi tíz évben például 200 ezer hektárral lett kevesebb a szántó. És ezt mindeddig nem sikerült megállítani. .. .hogy mennyit ér egy darab föld? A XI. kongresz- szus határozata egyértelmű: ,.A föld a Magyar Népköz- társaságban — tulajdonfor­májától függetlenül — nem­zeti kincs... ” Nem önkényes megállapítás ez, hisz elég csak a fenti számokra pil­lantani. Főleg akkor, hogy ezzel együtt a mezőgazda­ságnak egyre több terméket kell termelnie, aminek alap­ja a termőföld. Érthető, hogy ma már a rendelkezé­sek egész sora védi ezt a kincset, s minden hektár­nyi, négyszögölnyi darabot csak alapos mérlegelés után vohatnak ki a termelésből. A rendelkezés megszegői pe­dig bizony újabban már ko­moly milliókát fizetnek. Á közelmúlt egyik sajtó­tájékoztatóján mondták el mindezt, s a példák közt említették az egyik öttörő­munkát végző vállalatot, a visontai Thorez-bányát, ahol Magyarországon eddig pél­dátlan földvédelmi munká­ba fogtak hét évvel ezelőtt Ez idő alatt a rekultiváció, a föld termőképességének helyreállítása, ismert foga­lommá vált ezen a vidéken. Ha az ember Visontán. a külfejtés tőszomszédságában a rekultivációs üzemet kere­si nincs könnyű dolga. A jelentéktelennek tűnő épület szerényen húzódik meg a több emeletes irodák, vég­telen szállítószalagok, gépek, berendezések között — Nem itt benn végezzük a munkákat, így nincs is különösebb szükségünk az irodákra — mondja Tari Ti­bor helyettes üzemvezető. — Különösen most, hogy a rekul- tivált terület egyre nagyobb, mind több a munka is vele. Az úgynevezett külső bá­nyarészem 193 hektárt műve­lünk. a belsőn — ez az újabb — pedig hat vonat. Vannak olyan fólddarabok, melyeket már hetedik őszön szántot­tunk. sőt lassan már ott tar­tunk, hogy alig tudjuk elvé­gezni a szükséges munkákat ekkora területen. Kevés a gép, mindössze 35 fizikai dolgozónk van, s mivel itt ..Aratás" előtt a kísérleti üvegházban. A kalászokat Parádi László vizsgálja. mindennél alaposabb mun­kát kell végeznünk, sokszor már alig győzzük. Elgondolkodtató — ha már itt tartunk— hogy miért kell egy nehézipari vállalatnak, egy bányának ilyen mére­tekben mezőgazdasági ter­melést folytatnia. Az egyéb­ként kötelező munka, a ter­mőképesség helyreállítása ugyanis négy év alatt befe­jeződik. A továbbiakban persze folyamatosan szük­séges javítani e termőföld minőségét, de azt már a mezőgazdasági üzemek is meg tudnák tenni. Ha késve is, de végül a nehézipari mi­niszter megtette az első lé­pést, s kérte a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Minisz­tériumot, hogy jelöljenek ki a környéken egy olyan gaz­daságot. amely átveszi most már tőlünk a művelhető te­rületeket. Az azonban még most sem világos, hogy mi­ért kellett a megoldásra több mint három évet várni, hogy ugyan miért egy másik tár­cának kellett erre felhívni a MÉM figyelmét, mikor a föld­védelem egyébként is hozzá­juk tartozik. — Ügy látszik, most már azért pont kerül a dolog végére, az üzemvezető ugyanis épp most tárgyal Pesten a földek átadásáról. Persze a környékbeli gazda­ságok sem kapkodnak a még mindig elég gyenge minősé­gű földek után, na de hát ezt is meg kell művelni, ha már egyszer ennyi munkát, pénzt öltünk bele! — Miért, mennyibe ke­rül e&y hektár rekultiváció­ja? — A négyéves munka kis híján 90 ezer forintba, minden hektáron. Az idén például a költségeink meg­haladták a 6 és fél. millió forintot, amiből azután a betakarított, termékek meg­térítenek valamennyit. Ve­tünk mi árpát- rozsot, bú. zát, van zöldségünk, sőt még oltványunk, szőlőnk is. persze inkább csak bemu­tató jelleggel. Évek óta próbálkozunk már a kuko­ricával, burgonyával is. melyek szintén elfogadható termést adtak. — Hét éve folyik a re­kultiváció Visontán. Mlmden tapasztalat gyakorlat nélkül kellett hozzáfogniuk... — Tény, hogy ebben az országban rekultivációt még nem végeztek. Mindenesetre valamennyi tapasztalatot a nemzetközi irodalomból sze­rezzük, másrészt pedig a gyöngyösi főiskola és az Akadémia Talajtani Kutató Moszkva és Tula környéki bányákból érkeztek azok a meddőminták, melyekben méteres cirok magasodik, íPeti Márton felvételei) Intézete is jelentős elméle-' ti. gyakorlati támogatást adott. A későbbiekben pedia már mi is mind nagyobb gyakorlatot szereztünk. Ezt összegeztük abban a tanul­mányunkban, amelyet most bírái el a Találmányi Hi­vatal. Az udvar végében sora­koznak azok a fóliasátrak és üvegházak, amelyekben a kísérleti talajmintákat vizs­gálják. A fiatal, kék köpe­nyes mezőgazdász. Parádi László kezdi magyarázni a számtalan műanyag edény szerepét, melyekben érett gabona sárgállik, egy másik sorban méteres cirok, sötét­zöld. frissen nyírt fü. — A mintákat a helyi há­n.vókból hozzuk s az egyes tenvészedényekben külön­böző műtrágyakeverékekkel kezeljük. Adunk hozzá va­lamennyi lignitport is, ami a növények tápanyagát meg­felelően megköti, s vissza­adja a talaj szerkezetét is. Jól látható például, hogy azokban az edényekben, melyekbe ugyan vetettünk valamilyen magot, de az ön­tözés után csak a kén jött fel a tetejére nem hajtott ki. A kicsírázott növények viselkedését is vizsgáljuk a különböző mennyiségben kombinált műtrágyával, il­letve lignittel kevert meddő, terméktelen talajban. Mind­ezeket a kísérleteket persze megelőzi a minták vegyi vizsgálata. Egyébként a visontai mellett szovjet és csehszlovák külfejtésről ér­kezett mintákat is elemzünk. s végzünk azokkal növénvi kísérleteket. Ezt a néhány poharat pedig a Líbiai si­vatagból származó homok tölti meg. A kezelést köve­tően láthatóan jól érzi ma­gát az egyébként terméket­lennek mondott homokban a karalábépalánta. — Ha ezek a módszerek beváltak a visontai vagy szovjetunióbeli terméketlen meddőkön, vagy a líbiai ho­moknál. akkor vajon alkal­masak lennének-e a megye egyes gyenge minőségű ta­lajainak a javítására is? De ezt már a bánya fő-’ mérnökétől, Dakő György­től kérdeztük a vállalat központjában. — Hadd kezdjem egy kicsit távolabb ! A rekulti­váció nemzetközi elismerést szerzett az elmúlt években, olyannyira, hogy most már a KGST keretében mi lettünk a téma gazdája, s a Szovjet­uniótól az NDK-ig szinte minden országból érkéznél? a szakemberek a visontai rekultiváció tanulmányozá­sára. De például mind töb­ben érdeklődnek Kuwaitból is. hogy miképpen lehetne megművelni. termékennyé tenni a sivatagot. A hazai érdeklődés már annál sze­rényebb. A megyéből pedig eddig csak a gyöngvösoroszi bánya fordult, hozzánk, hogy e- egvre halmazódó meddőt megpróbálnák művelhetővé tenni. Mások nem jelentkez­tek, pedig bebizonyosodott már. hogy mondjuk a Ti­sza menti vagy a hegyvidé­ki talajok hatékony javítá­sára is alkalmas a módsze­rünk. Hiába próbáltuk nép­szerűsíteni, még a rászoruló gazdaságok sem mozdultak — néma csend volt a válasz. Ügy látszik, hogy a többieknél ők sokkal távo­labb vannak.— Cziráki Péter ;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents