Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-31 / 307. szám
V r~ Heti külpolitikai összefoglalónk A hét 3 kérdése A* ünnepek alatt lassabban forgott a világ kereke, de árért azokat, akik politikusként, vagy publicistaként hivatásból foglalkoznak a világ dolgaival, változatlanul sok kérdés foglalkoztatta. Mi lesz a folytatása a genfi Gromiko—Vance találko. zónák? Az amerikai sajtó karácsony előtt olyan hangulatot igyekezett kelteni, mintha „zsinórban” történhetnének egymás után döntő megállapodások a világ fontos és vitás ügyeiben — hála a Fehér Ház urának. Cyrus Vance genfi útját is úgy harangozták be, hogy a svájci városban már meglesz a teljes megállapodás a SALT dolgában, ezt követően már a Brezsnyev—Carter csúcs- találkozó helyét és időpontját is közölni fogják. Carter képviselője ezután pedig úgy megy Brüsszelbe, hogy ott meg az egyiptomi miniszter- elnök és az izraeli .külügyminiszter között hoz létre kompromisszumos megegyezést. Ami a Közel-Keletet illeti, a Vance—Khalil—Dajan alkudozás Brüsszelben nem hozott eredményt, s ezt egyiptomi és izraeli részről egyaránt hamar nyilvánosságra hozták. A genfi tárgyalások kétoldalúak voltak, arról, ami Gromiko és Vance között elhangzott, szűkebb információs csatornákon át kaphatott tájékoztatást a külvilág. A szovjet sajtó azt hangsúlyozta, hogy a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról megkötendő új egyezmény ügye a befejező szakaszába érkezett, a továbbiakban feltehetően elegendő lesz a Moszkva és Washington között meglevő, szokásos diplomáciai érintkezési rendszer (Genfben ott vannak a két ország küldöttségei. Washingtonban ott van Dobrinyin szovjet nagykövet ...), nem kell újabb külügyminiszteri találkozó a SALT^-2 még vitás kérdéseinek tisztázásához. A héten Genfben ismét tá„Kuba az Antillák gyön- iiyc" — hirdették évtizedeken át a turistacsalogató prospektusok a természeti szépségekkel valóban bőven megáldott Karib-tengeri szigetországról. A kubaiaknak azonban évszázadokig vajmi keveset jelentett a természeti szépség : az őslakókat, a karib indiánokat a spanyol gyarmatosítók száz év leforgása alatt szinte maradéktalanul kiirtották. Az Afrikából odahurcolt rabszolgák „élettere” pedig alig terjedt túl a cukornádültetvényeken. A múlt században a Madridból kinevezett helytartók és gyarmati funkcionáriusok uralma elviselhetetlenné vált — még az első hódítók több generáció óta Kubában élő leszármazottai számára Is. Többször is összefogtak a gyarmatosítók elleni harcukban a lázadó rabszolgákkal; a faji megkülönböztetés már csak ezért is mindig idegen volt a kubai néptől. A „Színesek számára tilos!” feliratokat a spanyolok helyére lépő amerikai „újgyarmato- sítók” importálták az üdülő- paradicsomuknak és első számú cukorszállítójuknak tekintett Kubába. A múlt századi szabadságharcosok küzdelmét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének hatására megalakult Kubai Kommunista Párt folytatta századunk huszas-har- mincus éveiben az amerikai érdekeket kiszolgáló bábGkNmiisäij 1»?*. nccciiiim' *>., «aoiuWi lálkoztak a szovjet és az amerikai SALT-küldöttségek vezetői, még nem hozták nyilvánosságra, mikor ül ösz- sze a teljes ülésre a két SALT-küldöttség. Döntő szakaszába jutott-e már a tchcráni válság? A kívülálló számára is hosszúnak tűnik már, ahogyan hónapról hónapra húzódik az iráni válság..-. Olyan elemi erővel tört ki a népi elégedetlenség a sah ellen, hogy már rég azt gondolhatta volna az ember: az uralkodó feladja a harcot. De Iránban sokkal nagyobb tét forog kockán, mint a császári korona: az olaj Is fontosabb, meg az ország földrajzi-politikai helyzete. Most éppen az olajjal kapcsolatos megfontolások kerülhetnek előtérbe, hiszen — az iráni válság döntő, utolsó szakaszának elkövet- keztét jelezni látszó módon — az olajkutak termelése abbamaradt, az export leállt- Természetesen a belső helyzet szempontjából az sem közömbös, hogy magában az országban i.s, olaj hiány lépett fel, nincs benzin a gépkocsik számára, nincs fűtőolaj a kályhákba. Fontosabb azonban, hogy Irán egész sor országnak szállít — Nagy-Bri- tanniától Romániáig. A jelek szerint a teheráni császári palotában is felmérték, hogy a jelenlegi katonai kormány nem tud eleget tenni feladatának, nem tudja helyreállítani a rendet, nem tudja elfojtani a sah elleni tiltakozást.. Annak is jelei mutatkoznak, hogy a hadsereg, amely pedig eddig hű maradt a császárhoz, most már lelkiismereti válságba bonyolódik, és bizonytalankodni kezd, ki ellen is fordítsa hát fegyverét. Alighanem amerikai nyorendszerek, diktatúrák ellen, A forradalmi hagyományok folytatójaként alakult _ meg. az ötvenes években a Július. 2ö-a Mozgalom, amelynek hadserege több éves harc után, 1959. január 1-én végleg győzedelmeskedett, s a kubai nép maga vehette kezébe sorsa irányítását. Azóta ismerik és emlegetik Kubát „Amerika első szabad földje” néven. Nem mintha korábbi elnevezése, a „Karib-tenger gyöngye” alaptalanná vált volna, — sőt, a kubaiak számára azóta nyert igazi értelmet. „Kubát ismerd meg először, ne a külföldet” — hangzott Saborit, a politikai dalénekes hatvanas években slágerré vált szerzeménye. S meg is volt rá a mód: a luxusszállók és -üdülők elérhetővé váltak a dolgozók számára. Persze nem ez volt az első és messze nem is a legfontosabb tényező, hiszen a népi Kuba nemcsak forradalmi hagyományokat, hanem súlyos gazdasági-társadalmi gondokat is örökölt. A szocialista építés útjára lépett országnak legelőször ezekkel kellett felvennie a harcot. Azóta Kubában minden év kap egy nevet, amely az esztendő legfontosabb feladatára, eseményére, vagy évfordulójára utal. A nevek is jól illusztrálják azt az utat, amelyet az ország az 1961-es „Írástudatlanság felszámolásának évétől" az idei „XI. Világifjúsági Találkozó évéig” megtett. Talán az elsőre a legbüszkébbek Kubában: egy év alatt az akkori egymillió analfabéta közül hétszázezret tanítottak meg írni, olvasni, —• S ez csak az eu£ lépés volt. Kuba megmás eredménye, hogy a császár most már az ellenzéknek ajánlotta fel a kormányalakítást. A fordulat végrehajtásának szemmel tartására amerikai hadihajókat vezényeltek a Perzsa-öböl közelébe. Ez is beszédes jel, hogy az iráni válságban itt a vég kezdete. Mik a kínai hatalmi harc kilátásai? A kínai párt központi bizottságának karácsony előtti ülése után az államtanács — ez a kormány hivatalos elnevezése — összetételében változásokat hajtottak végre, amelyek ha nem is hoztak döntő módosulást az erőviszonyokban, Teng Hsziao- ping és csoportja befolyásának újabb növekedését eredményezik. Látnivaló, hogy Teng és hívei, akik közül sokan félre voltak állítva, vagy üldöztetést szenvedtek a „kulturális forradalom” idején, egyre inkább szembekerülnek Hua Kuo-feng elnökkel és azokkal, akik Mao Ce- tung mellett a hatalom napfényében sütkéreztek. Kínában a hatalom mindig is kompromisszumos és átmeneti fordulatokat hozott. Most is kirajzolódni látszik a két csoport — Teng és Hua hívei — közt ez az alku: elméletileg és szavakban Igazolják az eddigi maoista vonalat, még a „kulturális forradalmat” is. viszont, a gyakorlatban egymás után rehabilitálják azokat, akiket Mao alatt eltávolítottak a hatalmi pozíciókból. Teng vonala látszik érvényesülni abban, ahogyan Kína egyre inkább Nyugat felé fordul, a „négy modernizálás” végrehajtása érdekében (a mezőgazdaság, az ipar, a hadsereg, a tudomány és a technika korszerű, vé tétele). Január 1-én a kínai—amerikai kapcsolatokban új helyzet jön létre a diplomáciai viszony helyreállítása nyomán. Ugyancsak január 1-én szűnik meg a diplomáciai kapcsolat az USA és eddigi védence, a Csang Kaj-sek- ista Tajvan között. Ez is fordulat a javából. Pálfy József teremtette azokat az intézményeket — nemcsak a 18 éves korig kötelező és ingyenes iskolarendszert, hanem a szükséges iskolákat is — amelyek lehetetlenné tették az írástudatlanság újratermelődését. S az egykori „túlkoros” tanulók között bizonyára nem egy akad, aki azóta felsőfokú képesítést szerzett. Egy másik, szintén alapvető fontosságú eredmény: a forradalom előtt számos népbetegséggel sújtott trópusi Kuba higiéniai helyzete, orvosi ellátottsága, egészség- ügyi intézményhálózata ma már állja az összehasonlítást bármely európai országéval. Mint minden intenzív fejlődési folyamatban, a kubaiban is adódtak gondok. 1970- ben, a „Tízmillió tonna évében” nem sikerült elérni a kitűzött célt, a tízmillió tonnás cukortermést. „A balsikert változtassuk sikerré!” — adták ki a jelszót még az év derekán Kubában. S a leszűrt — elsősorban szervezési hiányosságokra utaló — tapasztalatok hasznosan szolgálták a kubai fejlődés újabb, azóta is töretlen szakaszának megindítását. Kuba még az öröklött gondokkal birkózva hozzálátott, hogy fokozatosan eleget tegyen a forradalmi változások nyoNorris McWhriter, a hires Guiness-féle „Rekordok könyve” szerkesztője bejelentette: ezután minden esztendőben bevezető tanulmány is lesz az új kötetben. A nagy hírű művet, amely negyedszázada a nyugati világ rejtvényfejtőinek, vetélkedők résztvevőinek és furcsaságkedvelőinek kedvelt kézikönyve, most már 19 nyelven (közöttük van a kínai és az indonéz is) adják ki, a legutóbbi teljes példányszám 35 millió volt. A könyv maga is büszkélkedhet egy rekorddal: állítólag ez az a mű, amelyet a legnagyobb példányszámban lopnak el a könyvesboltokból és a könyvtárakból. Nézegetem a csúcsteljesítményeket és bámulva jegyzem ide: a világ leghosszabb kaktusza 1978 áprilisában Amerikában Arizona állam Cave Creek nevű falucskájában méretett meg — 23 méter 77 centi volt. Megtudom, hogy az első nagylemez, amelyből tizenkétmilliónál több darabot vettek meg a hanglemezkedvelők, John Travolta „Saturday Night Feaver”-je. Kicsit meglepetten veszem tudomásul, hogy 1978. június 6-a óta a dán Jan Forman a füstkarika-világbajnok: egyetlen szippantás után 270 füstkarikát fújt ki... Megtudtam: a világ eddig legdrágábban gazdát cserélt köny- ‘ ve egy Gutenberg-biblia, 2 millió 400 ezer dollárért kelt el, a legterjedelmesebb napilappéldány a New York Times egy száma (946 oldal), és a legtöbb utódot világra hozó kutya is amerikai: egy íoxterrier Pennsylvaniából — 23 kicsinye van... AZ ELNÖK MAGÁNTITKAI Kételkedem, hogy a szenzáció úgy lett szenzáció, ahogy a szenzáció-mesteremberek közük. A hír úgy szól, hogy a tizenhárom oldalas kis mindentudó véletlenül került nyilvánosságra. A magyarázat ugyanis azt állítja: senki sem kívánta, hogy a Fehéz Ház sajtótitkárságán készült és „az elnök magánéletének ismeretlen adatait összefoglaló” kis irásmű nyilvánosságra kerüljön. Csak azért készült, hogy ha kell, ebből válaszoljanak meg szokatlan kérdéseket. Mégis valahogy egy hírlapíró kezébe mán járó fejlődés követelményeinek: felülvizsgálták a pénz gazdasági szerepét, az ár- és bérviszonyokat, az erkölcsi és anyagi ösztönzés formáit és helyes arányát. Kidolgozták — már a KGST tagjaként és a komplex programba bekapcsolódva — az első ötéves tervet, amely 1980-ig tart. „A forradalom átmeneti időszaka lezárult, szocialista államunk megteremti végleges formáit" — mondotta egy alkalommal Fidel Castro, s ez a megállapítás összecseng azzal az útmutatással, amelyet a Kubai Kommunista Párt 1975-ben megtartott I. kongresszusa adott — az elért eredmények elemzése alapján — a további teendőkre. Ennek már megvalósult, legfontosabb állomásai: az új. szocialista alkotmány, a tanácsrendszer és az állami vállalatok új gazdálkodási rendjének létrehozása, amelyek az 1977-es „Intézményesítés évében” kezdtek átlépni a „kísérleti szakaszból” az általános gyakorlati alkalmazás útjára. A forradalom valamennyi esztendejének nevét felsorolni túlságosan hosszú lenne, még hosszabbra nyúlna azoknak az eseményeknek a I Jegyzetfüzet 1 i Csupa cas 1 került, az meg közreadta válogatás nélkül a kérdéseket és feleleteket. Megtudható a feleletekből, hogy Carter elnök nem dohányzik, nem szereti az ementáli sajtot, soha életében nem hordott kalapot, a „Service Medál” nevű kitüntetést nem hősiességéért kapta, az bizonyos szolgálati idő után mindenkinek jár, egyformán szereti a bort és whiskyt, nem horkol. Megtudható továbbá, hogy 13 éves volt „első gáláns randevúja” idején, 1948- ban vásárolta első autóját, egy Studebaker-kocsit. Van még jó néhány hasonló adat a „véletlenül” nyilvánosságra került kis írásműben — érdekes módon az elnök politikai nézeteiről, vagyoni helyzetéről, a különböző érdekcsoportokhoz fűződő kapcsolatairól azonban nem esik szó. A tengerentúli politikai reklámszakma kis remeke ez »— ezzel a recepttel készült: mondj el ezer dolgot arról, akit vagy amit el akarsz adni az olvasónak, éppen csak a lényegről hallgass ... HŰVÖS, PONTOS SZÁMOK Zajlik a vita az NSZK- ban. mi legyen a náci bűnök elévülési határidejével, meddig lehet új eljárást indítani mostanában kinyomozott gyilkosságok, kínzások dolgában. Már szinte alig követhető a vita, így hát inkább kijégyzem a hivatalos statisztikai adatokat. 1978. január 1-ig az NSZK-ban 84 403 személy ellen indult eljárás a náci időkben elkövetett emberiségellenes és háborús bűntett miatt. Ítéletet összesen 6432 személy ellen hoztak — ebből tizennégy halálbüntetést, .164 életfogytig tartó börtönbüntetést mondott ki. 74 263 azoknak a száma, akik ellen ugyan volt eljárás, de büntetést nem szabtak ki. 3708 személy ügvében az eljárás még folvamatban van. Másutt más volt a helyzet. A nyugatnélistája, amelyekről nem neveztek el évet, bár jelentőségük alapján megtehették volna. Mindenképpen említeni kell viszont azt az internacionalista segítséget, amelyet Kuba az angolai és az etiópiai népnek nyújtott az országukat ért külső agresszióval szemben. Kuba sokféle konkrét formában megnyilvánuló szolidaritása a fejlődő világ népei iránt, az el- nem kötelezett országok mozgalmában vállalt szerepe (1979-ben Havanna látja vendégül az el nem kötelezettek csúcsértekezletének résztvevőit) azt mutatja, hogy a kubai nép a testvéri országoktól kapott támogatás mellett is hatalmas energiákat igénylő országépítő gondjai közepette sem feledkezett meg történelmileg még nem is oly távoli múltjáról, amely ma még s’zámos fejlődő ország jelene. Még nem tudjuk, hogy mi lesz 1979 elnevezése, egy azonban bizonyos: Kubában a forradalom győzelmének huszadik évfordulóján kezdődő ú.i esztendő a szilárd alapokra helyezett fejlődés talán nem látványos, de következetes folytatása lesz. Haszonits István met lap. amely ezeket az adatokat közli, beszámol arról, hogy a nyugati megszálld hatalmak bíróságai 5000, a* NDK bíróságai 12 000, a szovjet bíróságok 24 000, a lengyelek 16 000, a franciák 1000, az osztrákok pedig 13 000 német felett ítélkeztek. Hát ezek a kikerekítet.t számok bizony azt igazolják, hogy az NSZK-ban voltak a legmegértőbbek a náci bűnökkel szemben. Ráadásul 1945 és 1964 között még az ügyek 9,9 százalékában született büntetőítélet, 1965 és 1976 között az arány már csak 1,5 százalék volt. 1986- ban Otto Bradfisch 15 000 személy meggyilkolásában való bűnrészességben talál- tátott bűnösnek, tízévi börtönre ítélték. 1977. augusztusában Gerhard Meywald SS- Obersturmführer esetében a nyugatnémet bíróság 320 gyilkosságban való bűnrészességet látott bizonyítottnak, négyévi börtön volt az ítélet. Mintha bűn és bűn- hődés arányával egyre kevésbé törődnének a bírák, mintegy előkészítve az eddig ügyesen rejtőzködők számára a bűnbocsánatot jelentő elévülést... NEM OLIMPIAI SZÁM Az új világrekord színhelye Pordenone volt, a sportpálya salakján döntötte meg az előd, egy angol férfiú csúcseredményét Lino Dal- mazi, postás. A huszonnégy órás gyaloglás olimpiai számként nem szereplő sportját űzi Dalmazi és az egy teljes napig tartó szakadatlan gyaloglásban (éjszaka komolyzene és operaáriák segítették át a nehéz órákon, a magnó a salak mellett, egy asztalon állt) 205,8 kilométert tett meg, az angol teljesítményénél 132 méterrel többet. Nemrég olvastam egy ideges, haragos cikket az olasz posta hibáiról. Közölték, hogy esztendőnként több százezer küldemény elvész, rengeteg a sérült csomag, pár éve egy szeméttelepen a guberálók bejelentése után megállapították, hogy rejtelmes körülmények közepette a feldolgozásra váró papírhulladék közé került mintegy száz mázsa néhány napja Nápolyban feladott reklámnyomtatvány és levél. A panaszok felsorolásában nem szerepelt — pedig vártam — hogy lassú a kézbesítés. Most már sejtem miért: Dalmazi például óránként jóval több mint nyolc kilométert tesz meg — ilyen gyors gyalog- postás aligha van másutt.. ) VEDDMEGNEKEM-KÔR A vita azzal a felhívással kezdődött, amelyet Saul Robinson, az egyik amerikai gyermekorvos-szövetség elnöke meg is magyarázott. „A gyerekek egyszerűen ki vannak szolgáltatva a trükkfelvételek, a zene, a legbonyolultabb filmötletek segítségével hatni tudó reklámfilmek áradatának” — mondta Robinson. Egy-egy amerikai gyermek évi húszezer, azaz naponta ötvenöt félperces, egyperces vagy csak villanásnyi olyan reklámfilmet lát a tv-képernyőn, amelyet egyenesen neki, a gyermeknek szántak. A gyermekorvosok egy új, a lexikonokból, szakkönyvekből még hiányzó betegségnevet is emlegetnek. „Gimmes” ennek a betegségnek a neve, magyarra talán „veddmegnekem-kórnak” kellene fordítani. A nagy cégek évi 500 millió dollárt fordítanak a tv gyermekrek- lámfilmjeire. A gyermek, akit tízpercenként ér a reklámtámadás, elképesztő igényekkel lép fel: mindent megkíván, amit hirdetnek. A tv-társaságok persze felháborodottan tiltakoznak a százmilliós üzletet veszélyeztető orvosi beavatkozás ellen. „A szülők a hibásak! Miért hagyják ott járókában a nyitott tv előtt a gyereket! A tv elterjedésével bevonult mondják és fenyegetőznek is: ha be kell szüntetni a gyermek hirdetést, drasztikusan csökkenteni kell a gyermekműsorok számát — az utóbbiak költségeit az előbbiek bevételéből fedezik. A tv elterjedésével bevonult a kiskorúakra veszedelmes gimmes, a veddmegnekem- kór is ... Persze lehet, hogy érettebb korúnkra is veszélyes, csak még nem vették észre. Gárdos Miklós Kuba Amerika szabad földje' Egy történelmi kép 1959-ből: Havanna lakosai a győzelm es forradalmárokat köszöntik (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS)
