Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-31 / 307. szám
À műveleté Szarvai Aladárnál az Egri Dohánygyár művezetője egy másodpercre elmosolyodik. — Azt tudom mondani, hogy is-is, A munkát illetően keményebb volt, mint a tavalyi, jobban érezte min- denik a felfokozódott tempót Többet kellett dolgoznunk, jobban oda kellett figyelnünk mindenre, csak így tudtunk jó eredményeket elérni. A családi életet tekintve viszont azt tudom mondani, hogy talán köny- nyebb volt az év a többinél. Az egyik fiam már a felnőttkor küszöbén áll, a másik most fejezi be a nyolcadik osztályt Hogy nagyok, kevesebb gond van velük, mint akár egy évvel ezelőtt is. Persze, a pályaválasztás azért nekünk sem kis fejtörést okoz. — ön tagja az egri városi párt-végrehajtóbizottságnak is. A pártmunkában mit tartott jellemzőnek ebben az évben? — Igen sok témával foglalkoztunk az év során, a tagfelvételektől kezdVe egészen a kereskedelemig. Ami nekem nagyon tetszett ebben az évben: a pártbizottság, de különösen az apparátus igen határozottan működött, sok figyelmet fordítottak arra, hogy a különböző intézmények, üzemek, gyárak miként hajtják végre a rájuk bízott feladatokat. S a párt- munkához kötődik számomra az év legnagyobb eseménye, áprilisban részt vehettem a Népszabadság kerek- asztal-konferenciáján, ahol elmondhattam saját tapasztalataimat. — S mit vár az új évtől? — A munkát illetően tudjuk, hogy a tempó még feszesebb lesz. Én azt várom, hogy a felfokozott tempót végre mindenki érezze meg, ne legyen az, hogy egyik helyen hajtanak, máshol meg csak éppen dolgoznak. Az egyéni életemet illetően azt mondhatom, hogy családom minden tagja legyen egészséges, jól boldoguljon a munkában, a tanulásban, de ezt egyébként a gyár minden dolgozójának is kívánom-' — Valami nagyobb tervek? — Nincs különösebb. Dolgozunk, ha pedig van egy kis szabad idő, akkor járjuk az országot. (K. h.) À nyugdíjas Sokszor mondjuk valamire: hogyha nem lenne, ki kellene találni... Ha nem lenne, azt a kis trafikot is ki kellene találni amelyik Kál- ban a tsz-iroda falához simul. Természetesen, csak Józsi bácsival, a nyugdíjas trafikossal együtt képzelhető el az apró üzlet. Évváltáskor amikor az óra elüti a tizenkettőt, Ragó Józsi bácsi belép élete 79. évébe. S egyben megkezdi a 65. munkásesztendőt, illetve a 19. nyugdíjasévet. Hogy is telhetnének el valami elfoglaltság nélkül egy olyan nyugdíjas napjai, aki egész életében sokat és keményen dolgozott. Józsi bácsi sem bírta tétlenül, kapóra jött hát a kis trafik, ahol az apró ablakon át kinyújthatja a kért cigarettát, doboz gyufát, csokit a gyerekeknek, a Népsportot a hétfők korai munkásainak, s a szerencsevágvóknak a lottót,- totót. Ezzel telik el a napja, este pedig a szenvedélyének, az énekelésnek él. Alaoító tagja a Bartók Béla férfikórusnak. Amikor legutóbb újságot vettem nála, akkor is az éneklésről, s a tervekről esett szó. — Mit várok a jövő esztendőtől? Könnvű megfogalmazni: erőt és egészséget ahhoz, hogy dolgozhassak, mert ez az életem, erre születtünk És énekelni szeretnék, úi dalokat tanulni. s ugyanilyen jó ütemben készülni az 1979-es énekkari minősítésre mint eddig. A saját magam művelte kiskert bora. a jó társaság, s az énekkari aranydiploma, azt hiszem meghozza mindazt. a.z örömet, amire egy idős embernek szüksége lehet... (sz. i.) Új esztendő - vígságszerző? Az újságíró óvatoskodása csupán a címvégi kérdőjel. Hát persze, hogy vígság- szerző az új esztendő, mikor minden mérgünk, gondunk ellenére, ha visszatekintünk a holnapra már óesztendőre, csak a szépre emlékezünk, mert víg- ságszerető volt az eltelt 12 hónap is. Ki mit tervez jövőre, kinek milyen volt 1978: erről kérdeztünk, erre kaptunk válaszokat. Egyéni tervek fogalmazódtak meg, amelynek valóra váltásához múlhatatlanul szükséges a nagy közös terv, a népgazdaság tervének megvalósítása. Dr. Varga János, Eger V$_ ros Tanácsának elnöke; — Sikeres esztendő után új feladatokra készül Eger város lakossága. Kívánom, hogy 1979-ben még nagyobb odaadással és jobb munkával járuljon hgzzá megyeszékhelyünk társadalma a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához. A városi tanács legutóbbi ülésén jóváhagyta Eger jövő évi fejlesztési programját, melyek közül a lakásépítés és a gyermekintézmények létesít tése elsőrendű helyet foglal el. 1979 elején átadjuk rendeltetésének a Csebokszári- lakótelepen épített új bölcsődét az óvodát, ősszel ugyancsak átadásra kerül az északi városrészben a 24 tantermes korszerű általános iskola úszómedencével és tornateremmel. Az új esztendőben további 580 lakás építését tervezzük. A megyeszékhely szépítése is tovább folytatódik. A Csebokszári-lakótele- pen megkezdjük az újabb száz férőhelyes óvoda és a 60 férőhelyes bölcsőde, Eger déli részén Lajosvárosban pedig szá? férőhelyes bölcsőde építését. Ideiglenes jelleggel a Faiskola utcában épülő új lakásoknál száz férőhelyes óvodát nyitunk. A Szálloda utcában, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa, valamint a Hotel Eger között megkezdjük az új szálloda építését, amit a növekvő idegenforgalmi igények követelnek. Folytatódik a megyei kórház építése, ugyanakkor hozzálátunk a Lenin úton létesítendő műszaki áruház előkészítéséhez is. 1979-ben elkészül Eger távlati fejlesztési terve, melyet a lakosság véleménynyilvánítására közrebocsátunk majd. Mint a felsoroltakból is kiderül, újabb jelentős fejlesztések előtt áll a város. Ennek megvalósításához kívánok eredményekben gazdag, boldog új esztendőt valamennyi egrinek és városkörnyékinek! !m. kJ — A Finomszerelvénygyár pneumatikái részlegében üzemem diszpécsere vagyok — mutatkozik be Koncz János. — sa szerelések előkészítése a dolgom. Az új évben, vállalati szolgálatom immár 27. esztendejébe lépek. Egyrészt ezért, másrészt pedig azért, mert időm legalább kétharmadát töltöttem mostani beosztásomban, természetes, hogy mindenekelőtt a munkám jut eszembe, ha 1979 szóba kerül. Nem akarom eltúlozni, de fontos, amit csinálok, hiszen több, mint félszáz ember mindennapi feladatainak megoldását kell segítenem minduntalan. Nagy az érték, amit tőlünk várnak. A legkevésbé sem mindegy, hogy szaktársaim program szerint, zavartalanul haladhatnak-e, vagy ke- rül-fordul bosszankodva megállnak. Nos, először is azt várom hát az új évtől, hogy már mindig, minden szükséges alkatrész együtt legyen a szerelésekhez, saját munkám tökéletesítésével is, a korábbinál még nagyobb figyelemmel, precizitással, fe~ lelősséggel biztosíthassam a folyamatosságot, a termékeinkre kiszabott határidők betartását üzemünkben... — Aztán, persze többet is szeretnék! Van két lányom, a kisebb az általános, a nagyobb a szakközépiskola első osztályát járja. A nagyobb annak idején kitűnően rajtolt, s később szép sikereket ért el a sportban is. Bizony jó lenne, ha a kisebb is a nyomába lépne! Apaként, sportbarátként egyaránt örülnék, ha Csilla 1979~ben ismét bekerülne az úszók válogatott keretébe, utána pedig, teljesítményének javításával esetleg kijutna.,, a moszkvai olimpiára. — S van még egy „tanuló” a családban: a felesegem. Mérlegképes könyvelő akar lenni, amihez évente két sikeres vizsgát kell letennie. Kettőn már túl van, most a következő kettőért szurkolok! No meg azért, hogy a tanács által juttatott 350 négyszögöles telkemen ne csak hozzákezdhessek terveinkhez, hanem elhatározásom szerint valóban rendbe is tehessem a most még eléggé elhanyagolt területet. — Mindehhez pedig legfőképpen: békét kívánok! Nemcsak munkás, hanem vállalatom polgárvédelmi szakaszparancsnoka is vagyok, kereken húsz esztendeje „légózom”. Nos, legyen ez számomra továbbra is amolyan „hadijáték”, de sohasem igazi szükség...! (~ni) Nem lenne csoda, ha Nádas Csaba arra a kérdésre, hogy mit vár az új esztendőtől, hirtelen ’azt válaszolná, hogy sok havat. A fiatalember ugyanis éppen csomagol, a hátizsák mellett sítalp és síbakancs. — Pillanatokon belül indulunk a bátyámmal Za- kopánéba, — világosít föl. — Összesen huszonötén leszünk, nyolc napra megyünk az iskolával. Kint köszöntjük az új esztendőt is, amely valószínűleg, meglehetősen mozgalmas lesz számomra. És valószínűleg izgalmas is! Tehetjük hozzá, hiszen Csaba az egri Gárdonyi Géza Gimnázium negyedikes, érettségi előtt álló tanulója. Igaz, a szűkszavú, keménykötésű fiú, nem tűnik túl ijedősnek. — Az érettségi voltaképpen nem nagyon foglalkoztat — tűnődik. — Elég jól A diák tanulók, úgyhogy , valahogyan biztos túileszek rajta. Sokkal inkább viszont a. májusi felvételi, ugyanis mindenképpen szeretnék továbbtanulni. A műszaki egyetem építészmérnöki karára matematika és fizika a két felvételi tárgy. Sokaknak, még a gondolatára is borzong a - na a háta... — Én elég sokat foglalkozom mind a kettővel, szakkörökbe is járok és külön ábrázoló geometriára. Szabad időm nagyobb része is a matekfeladatokkal telik, ha kikapcsolódásra vágyom, olvasok, vagy lemegyek a suli KISZ-klubjába, így lesz ez az első hónapokban jövőre is, aztán meg majd meglátjuk... Csabának alaposan kidolgozott, matematikushoz illően jól kiszámított terve van arra az esetre is, ha netán nem sikerülne elérni célját — Ügy vélem, várni nem érdemes — mondja megfon. toltam. — Sokat is felejt az ember, meg az az egy év veszteség is nagy lenne. Ügy gondoltam, ha nem vennének föl az egyetemire, akkor az Ybl Miklós építészeti főiskolára mennék Debrecenbe, onnan próbálnék meg átkerülni másodikba. a műszakira. De hát mindez még odébb van, addig még lesz egy nyár is, amikor szeretnék elmenni a haverokkal Jugoszláviába, vagy Bulgáriába, aztán ugye .már a katonaságra is számítani kell jövőre... Nos, hát ezekkel telik majd el az 1979-es esztendőim. — tárja szét a karját, most már valóban indulóban. — Egy kicsit zsúfoltan, de azt várom, mindenképpen sok új és érdekes dologgal. (N. Zs.) Áz otthon igazgatója — Sajnos, csak igen szerény kívánságaink lehetnek az üj esztendőre — mondja Dr. Szegő Imre a Heves megyei Szociális Betegotthon igazgatója — pedig itt, a mi otthonunkban igazán sok jóra lenne szükség. Kívánhatnám 160 itt élő öreg betegünknek, akiknek csak 20 százaléka egyedülálló, a többiek viszont családi háttérrel rendelkeznek, igen, kívánhatnám, hogy hozzátartozóik ne fosszák meg őket a családban, a gyerekek, unokák közt élés nagyszerű örömétől. Igen, kívánhatnám, de nem. teszem, nem. pedig azért, mert a helyzet ismeretében tudom: nem valósulhat meg ez a vágy, Ellenkezőleg: sok a további várakozó. Mert a felnőtté vált gyerekek csak a saját gyerekeik számára tervezik a jövőt (és a lakást) — az őket felnevelő szülők számára viszont már nem. Mert a régi — és szerintem nagyon jó — három,nemzedéke* család, amikor nagyszülők, szülök és gyerekek éltek együtt, egymás szeretetének meleg, ösz- szefűző kötelékében — ma nem divat. Sajnos. Kívánom tehát, bár szintén nem lesz könnyű a jövő évi csökkentett költségvetésünk mellett, hogy növekvő feladatainkat teljesíteni tudjuk, mert ennek most megfelelni nehéz. Ugyanakkor azt is tudom — hosszú évek tapasztalata ez —, hogy ami kezdetben nehéznek látszik, megenyhül, s valóra válik, válthatjuk végül. Jobb, elmélyültebb, eredményesebb munkát kívánok tehát, még akkor is, ha ehhez az eszközök gyengébbek is lesznek. Mert reméljük, hogy bírjuk erővel, és minden rossz előjelek, tapasztalatok ellenére — hadd mondjam így —, bízom az itt élő vagy ide készülő öregek hozzátartozóinak, gyerekeinek fokozott felelősségérzetében. A szülő iránti szeretet erejében. (ku-ti) ■ Á gyesen lévő kismama — Aki az ötödik 6wei tölti gyesen, érthető, hogy lassan már kívánkozik vissza a munkahelyére. Különösen akkor, ha érezheti is, hogy várják, és nehezen várják. 1978-ban az év igazi örömei közé tartozott számomra, hogy érezhettem, számítanak rám, s az öt év alatt nem feledkeztek meg rólam. Éppen 10 éves dolgozója vagyok a vállalatnak, — a Textilnagykernek, hogy közismertebb nevén emlegessem, — s megkaptam a törzsgárdajelvényt, emelték a fizetésem, ha egyelőre képletesen is, és karácsonyra mivel már kétgyermekes vagyok, segélyt kaptam. Itthon is rendben mentek a dolgok, néhány a szűkebb családon kívüli eseményt leszámítva, azt mondhatom, nem is volt olyan rossz év ez az 1978. Âs ŰS éwSv mi% várok ä legjobban? Hogy megnyíljon a csebokszári új bölcsődei; óvoda, mert ettől függ, mi->' kor mehetek vissza dolgozni,? Szeretném sikerrel befejezni a technikum első évét, — most kezdtem, s természetesen szeretném, ha családod mat kevesebb szomorúság érné az új évben. És még mit kívánhat az ember, amikor a munkába állás előtt van? Hogy a gyerekek bírják az óvodát, a bölcsődét, ne legyenek sűrűn betegek. Ja igaz, és ha nagyon lehetne kívánni valamit, hát neken egy lottó négyes éppen elegendő volna, hogy igazán minden teljesüljön. Ugye nem is vagyok nagyon szerénytelen? — válaszolta kérdésünkre Misura Lajosné. (d. r.) Á tsz-elnök — Hogy én, & magánember mit tervezek az új esztendőre? Erre sokkal nehezebb válaszolni, mintha a közös gazdaságról lenne szó. Lássuk csak! Vegyük elsőként a ko. csit Van egy légi Skodánk, azt szeretnénk kicserélni. Írattunk annak idején egy Trabantot, az esedékes már, és úgy határozott a családi tanács, hogy meg kellene próbálni átíratni egy Ladára. Most hirtelen felderül az arca, mintha valami eszébe jutott volna Rudas Sándornak, az abasári tsz elnökének. — A feleségem egy ideje már készül ki, a Szovjet, unióba. Túristaként szeretne szétnézni Moszkvában. Azt hiszem, itt az alkalom, hogy végre valóra válthassa az elképzelését. Az ifjabb Sándor sem maradhat ki az új év terveinek számbavételekor. — Kiszolgált katona, 1978. október 20-án szerelt le, Most már csakugyan felnőtt lett. Mondja is egyre gyakrabban, hogy itt az ideje a nósülésnek. így talán fiam lagzi. jára is készülődhetünk. Azon is gondolkozunk, hogy működési engedélyt kérjünk neki AJbasárra, mivel a szakmája cukrász, fent dolgozik az Izzó éttermében. — Újjátelepítettük a háztáji szőlőnket, ezért kellene egy pince. Vennénk egyet, mert csináltatni nem érdemes. Szünetet tart egy kis időre, mint aki készül valamire. — Hadd mondjam már a tsz-t is. Abból is a szőlőt. A rossz időjárás miatt ezzel volt a legtöbb gondunk. Az új esztendőben jó volna végre szép eredményt elérni. Hiába, nem mindegy, mennyi lesz a jövedelmünk. A tsz-elnök. nek mindenre kell gondolnia, így van? Ügy bizony. (gmf) Áz óllomósfőnök Hatvan hazánk legjelentősebb vasúti csomópontjai közé tartozik. Allomásfőnö- ke Kovács Kálmán, aki négy esztendeje vette át ezt a tisztet. Amikor 1979-es reményeiről kérdezzük, igen mértéktartóan fogalmaz. — Látványos dolgokat nem várunk az új esztendőtől, de megvalósítunk néhány olyan munkát, ami mindenképpen gyorsítja, hatékonyabbá teszi pályaudvaraink forgalmát. A tolatószolgálat gőzmozdonyát például rádiósított Dieselre cseréljük. Meghosszabbítjuk, fölszereljük a kihúzóvágányt. S nagyon bízom abban, hogy a vonatelemzést, napi kocsigazdálkodást hallatlanul könnyítő mákroszá- mítógépes rendszer építése is elkezdődik 1979-ben... Az utóbbi években többször kitüntették csomópontunkat, a különböző szakágazatokat. Ennek tudatában a belső munka minőségét, többi közt az utaskiszolgálást szeretnénk javítani. S ne feledkezzünk meg a biztonság, a balesetmentes közlekedés kívánalmáról, ami szintén következetes népszerűsítő, oktatómunkát vár mond- annyiunktól... Hogy magánemberként milyenek a vágyaim? Igen örülnék, ha fiúnk egyetemi vizsgái jelesre sikerülnének, s lányunk tanulmányai körül se lenne hiba. Mindezeken túl nagyon bízom a közel-keleti rendezésben, bízom, mihi ember, mint a humánum híve, s bízom Kovács Kálmán állomásfőnökként, aki a feleségével pár hetet görög, török földön szeretne tölteni a jövő nyáron. (m. gy.) Á vezető edző Bánkuti László, az Eger SE NB II.es labdarúgócsapatának vezető edzője a bajnokság hónapjaiban hétről hétre szót kap lapunkban, nyilatkozik arról, milyen eredményt vár. Gyakorlott válaszadó létére mégis meglepetten kapja fel fejét a kérdésre, mely most inkább a férjnek, a kétgyerekes családapának szólna. — Szeretném továbbra is sikerrel végezni a szakedzői iskolát — kezdi az őt most legjobban foglalkoztató fémárai — a napokban jutottam túl sikerrel egy újabb vizsgán, s az új esztendőre még három marad. Január 1-től megválasztották a megyei edzőbizottság elnökének, szeretnék ebben a feladatkörben is megfelelni a várakozásnak, a bizalomnak. Természetesen — ahogyan mindenki más — én is arra vágyom, hogy azok, akik közel állnak hozzám, jó egészségnek örvendjenek és hogy nyugodt körülmények között élhessünk, dolgozhassunk munkatársaimmal. Az ideinél sikeresebb esztendőt szeretnék magam mögött látni egy év múlva. Várom, remélem azoknak a fiatal játékosoknak a töretlen fejlődését, akik egy-két-három éve már ake- rettel együtt dolgoznak, de eddig nem, vagy alig kaptak lehetőséget képességeik bizonyítására. Ha pedig kívánságom lehetne, sorolhatnék né- hányat, tréfásat is, komolyat is, de azt nem hagynám ki közülük, hogy jussunk az NB I-be... —gh— } .Néiwsni! & 1978. december 31,. vasárnap Ä tanácselnök A diszpécser
