Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-03 / 285. szám
Lépni kellene, mindkét fél hasznára —Egy felmérés tapasztalataiból— — Szerettem volna a gyes alatt elvégezni az egyik főiskolán meghirdetett kiegészítő szakot. Égetően kellene a munkámhoz, de nem vettek fel. Férőhely hiánya miatt. Nem sikerült, vedig azt is megírtam a fellebbezésemben, hogy a gyermek- gondozási szabadságot akarom jobban hasznosítani... — Abbahagytam a tanulást. Egyszerűen nem ma-. rád időm a tanulásra, ki sem látszom a pelenkahegyek mögül. Takarítani, főzni, mosni, vasalni, ebből áll az életem. Este olyan fáradt vagyok, hogy elalszom a legizgalmasabb kriminél. Tanulásra se időm, se erőm... Mind a ketten fiatalok. Huszonéves asszonyok, — gyesen. Mondhatnánk, két véglet, de sajnos egyáltalán nem végletes esetek, inár ami különösen az utóbbit illeti. Hogy mennyire nem az, arra két egymással párhuzamosan folyó vizsgálódás tapasztalata a bizonyíték. Az egyiket a Hazafias Népfront nőbizottsága végezte túlnyomó részt községekben élő 800 családnál. A másikat az SZMT nőbizottsága 15 vállalat 2234 gyesen levő fiatal dolgozóját faggatva. A két vizsgálódás tapasztalatai nagyjából fedik egymást. Adva van a gyermekgondozási segély 36 hónapja. Hogyan hasznosítja a fiatal asszony, a család, a 'gyermek és tegyük hozzá önmaga érdekében ezt az igazán nem rövid időt. Takarít, gyermeket nevel, férjet lát el, sok esetben a házi munkamegosztás minden apró jele nélkül. Az eltartottak csoportjában vegetál. Csupán kisebb hányaduk olvasgat, tanul. Egynegyed részük kötött formában. Korántsem célja ez írásnak vitarni, meddig jó a gyes. Hiba-e, ha az anya olykor úgy ítéli meg, a gyermeknek másfélkét éves korától szívesebben menne vissza dolgozni. Már csak azért sem, mert tulSfj- donképpen szűk hányadot kivéve, az anyának nem adatik meg a választás lehetősége, mert a gyermek- intézményeknek — a szükséglethez képest — kevés helye egyszerűen nem teszi széles körben lehetővé e választást. De ha már így áll a helyzet, hogyan töltik a három évet? Ezt ez esetben csak a tanulás, az ön- és továbbképzés szemszögéből próbálták vizsgálni. A gyesen lévő asszonyoknak körűéiül egynegyede tanul a gyes időszaka alatt. Es ha azt is nézzük, hogy mit tanulnak, elvétve találunk olyan törekvéseket, melyek azt célozzák, hogy a korábbi beosztás jobb ellátásara készülnének fel. Hogy általános műveltségüket növelendő, gimnáziumot végeznek önmagában még nem hiba, ami vitatható, inkább az, hogy teszik ezt azért, hogy a korábbi munkát más lehetőleg irodai munkára cseréljék fel. A dolgozó nők bármely rétegének tették fel a kérdést — a betanított munkástól a vegyészmérnökig, egyöntetű volt a válasz: három év alatt nagyon elmaradnak a napi követelményektől. De vajon szükségszerű ez? Egyértelműen nem a válasz. Mégis mi okozza, hogy a többség nem tanul, nem tart lépést saját szakmajában a többiekkel? Nincs rá idő. Ez az egyik csoport válasza. S ezt elemezve egészen addig mehetünk el, hogy a fiatalokat, a leendő asszonyokat senki sem készíti fel a családi élet feladataira. Beszélgetünk a fàMmsrn 1918. december 3., vasárnap lányokkal a helyes család- tervezésről, még az antibébi- tabletták választékáról is, megmagyarázva azok minden előnyét, hátrányát, de sajnos vajmi kevés szó esik arról, hogy a háztartás parányi üzem, melynek munkamenetét éppen úgy meg lehet és kell tervezni, mint bármely más munkahelyét. S így éppen az egyik leg fontosabbra nem tanítjuk lányainkat. Mert bármire is jutunk, azt nem vonja és vonhatja senki sem kétségbe, hogy a nő legfontosabb feladata, mégis, hogy világra hozza és felnevelje a következő nemzedéket. És nem mindegy ki. hogyan készül fel rá. A példák azt mutatják, a felkészítés elmaradásának következménye, a tönkrefáradt fiatalasszony, aki a pelenkahegyek mögül már nem lát semmit, de nincs is kedve látni. A családi környezet. A fiatal pár korábban együtt járt dolgozni, bevásárolni, együtt takarítottak, mostak, valamiféle egészséges munkamegosztás alakult ki az új korszellemnek megfelelően. De mi van, amikor a fiatal nő otthon marad? Nincs más dolgod, csak a háztartás! — mondja az ifjú férj, nem ritkán épp az idősebb nőnemzedék befolyására. Lásd el egyedül, amit eddig ketten csináltunk, illetve mellé még a gyermekkel járó pluszmunkát is. — Kialakul a régi családi rend, az apa dolgozik, az anya mos. Az apa tv-t néz, az anya foglalkozik a gyermekkel. Az apa szórakozik, az anya vigyáz otthon a kicsire. Az apa társadalmi munkát vállal, az anya már csak elvétve jut el valano- vá. Esetleg ha a nagymama segít. De általában ő is dolgozik, még innen a nyugdíjas időn, s nem tud any- nyit vállalni, mint elődei. A körülmények. Petőfibá- nyán klubot szerveztek a kismamáknak, — (nem egyedülálló kezdeményezés). Amíg a mamák előadásokat hallgatnak, beszélgetnek, a gyermekekre két óvónő vigyáz. Hogy ne unatkozzanak a művelődési ház 10 ezer forintért még játékot is vásárolt, két-hat éves gyermekeknek valót. De ez csak az előadás két órája. Mi legyen az iskolai órák ideje alatt. S mi legyen, ha a tanfolyam. az iskola két várossal odébb van. És nappal. Az óvodák, bölcsődék nem vállalják, nem is vállalhatják időszakosan a gyermekek gondozását. Az üzem nem tud segítséget adni, átmeneti gyefrnekügyelettel. A pótmamaszolgálat még városon sem szerveződött megnyugtatóan, hát még a falvakban? A külső körülmények bizony alaposan beleszólnak, és mégis kell kiutat találni. De ez már nem csupán a kismamákra vár. Az üzemekből általában kapcsolatot tartanak valamilyen formában a kismamákkal. Ám a kapcsolat rendszerint akkor fonódik szorosabbra, ha a kismama visszatérőben van, netán az üzemből is szeretnék, ha mielőbb visszatérne. De kissé már késő csak ekkor szervezni a kapcsolatot. Nem titok, ha a kismama gyermeket vár. Könnyebb munkahelyre kéri magát, és egyébként is meg kell beszélni, mikor megy szülési, gyermekgondozási szabadságra. Az üzemben azt is tudják, kit hogyan és mire szeretnének „visszakapni” a gyes után. Időben fel lehet tehát mérni és megbeszélni az asszonyokkal, mire vállalkoznak a gyermekgondozási szabadság három éve alatt. Mit tanulnának szívesen, mire van szüksége az üzemnek és ezért cserébe milyen segítséget adnak, hogy a vállalt tanfolyamot a gyermek 1—3 éves koráig el is végezzék, de legalábbis elkezdjék. Ha ezt megközelítően pontosan ismerné mindenki, 6okkal konkrétabb formában beszélhetnénk a gyesen levő asszonyok tanulásáról, emberi törekvésük támogatásáról. Általában járhatónak ígérkezik ez az út, s legtöbbet, az óhajon túl, így lehetne tenni. Három évig otthon maradni, s ez alatt sem túlságosan elszakadni a munkahelytől, néha kitekinteni a konyha négy fala közül, természetes igénye a nőnek. Három év után a korábbinál felkészültebb dolgozót visszakapni, tekintettel arra, hogy korszerűsödik a technológia, ez az üzem jogos óhaja. Mindkettő érthető és helyes. De mindkét félen múlik. És el kell valahol már kezdeni, hogy ne csupán 25 százalék tanuljon, s hogy ez a 25 százalék is elsősorban azt tanulja, amire a közösségnek is szüksége van. Lépni kellene végre. Deák Rózsi Kandidátus - tolókocsiban Abból az egykori Fejes Andrisból már dr. Fejes András kandidátus lett. És ez a tény nemcsak azt jelzi, hogy az idő visszavonhatatlanul és valami szédületes tempóban rohan, hanem azt is, hogy az ember sok mindenre képes, ha tud akarni. Nem furcsa? Szinte már valamiféle nevelési példa lett a gyöngyösi Fejes Andrisból. Lám. mit tud produkálni az élet. ★ Ebben a hangulatos lakásban minden az ő kényelmét szolgálja; Ügy rendezték be, hogy a tolókocsival akadálytalanul közlekedhessék,mindent elérhessen, akárha semmi sem kötné a kerekeken guruló székhez. El lehet-e feledni azonban a tolószéket7 — A nyomorékok nagvon érzékenyek, de csak kérdezzen bátran. Keményen fogalmaz. Nem fél a szótól: nyomorék. Tiszteli a tényt, még ha ezzel önmagát védi is talán egy kicsit. — Azt hiszem, a tanulmányaim során rájöttem valamire — fűzi tovább a gondolatait. — Az emberek mindig szerepet játszanak. Másképpen viselkednek a munkahelyen, a moziban, otthon, a családban, otthon is másként, ha • vendégek vannak és másként, ha nincsenek idegeinek. A nyomorékok viszont nem képesek erre a szerepvállalásra. Mindig nyomorékok maradnak. mert elváriák. hogy velük megkülönböztetett módon bánjanak. ö szinte kezdettől fogva, ha nem is tudatosan, küzdött ez ellen a begyenesedés ellen. Nem volt könnyű. Vén füzek alján pihen a kompja, a szomszédos kis csárda ablakaiból már ki- szüremlik a villany ténye, amikor napi utolsó járatára készülődik. Sokáig vár — mint panaszolja: mindig tovább — míg utasai akadnak. A Hortobágy és a Tisza is csöndesebb így őszidőben, noha a táj most sem alábbvaló, hogy ágakat zörget, bokrokat, kórókat zizegtet, megsárgult, megfonnyadt leveleket söpör a szél a folyóparton. Kis csapat erdésszel érkezett az imént — beszéli, hogy végre szót válthat valakivel — volt közöttük néhány puskás is... No, nem, nem olyan vadászok, mint például akik a nyáron csavarogtak erre Olaszországból és négyszáz fácánt is felraktak a kompra. Csak környékbeliek, akik hazafelé tartanak. Csupán egy melegedőre ültek be az asztalokhoz. Legfeljebb egy nalász- lé erejéig, ha van éppen készen. Mert ilyenkorra persze a csárda sem az igazi, alig hogy főznek benne valamit. Ügy gondolják, hogy azért a kevés vendégért igazán kár begyújtani a konyhában. Így, kocsma az csak, most szinte olyan, mint bármelyik erre a falvakban. Gulyás Barnabás 11 esztendeje révészkedik a Tiszán. Két éve itt, Csegén, azelőtt meg valamivel feljebb, Ároktőnél. Nem, nem vízre született ember — magyarázza nevetve — családjában egyedül választotta ezt a szakmát. S még csak nem is mindjárt, mikor döntenie kellett. Hiszen maga is eléggé benne jár már a korban, noha nem túlságosan idős. Kendergyárban dolgozott előbb, még hamarább pedig kubikos volt jó darabig, mint annyian ezen a vidéken. Ö is utasként járt-kélt komppal. S tulajdonképpen még akkoriban szerethette meg ezt a ma már ritka vízi alkalmatosságot is! Jártában, keltében hallotta meg azt is, hogy révészt keres a tanács. Nosza, gondolt hát egyet, s próbát tett. Jelentkezett, ahol kellett, s nekivágott a vizsgának. Mert — mint emlitette — szakma bizony a révészkedés is, ennélfogva pedig papír kell hozzá. S nem is akármilyen ! Egyenesen a palkonyai folyamőrség kérte számon a tudását. A kötelező 200 métert a miskolci „Augusztus 20.” strandfürdőben kellett leúsznia, kishaj óvezetésből pedig, itt, a Tiszán mutatta meg, hogy mit tud! A kompot ugyanis kishajó — motoros csónak — mozgatja. A négyhengeres kovácsmotor, ami itt dohog szorosan mellette — mutatja — valamikor még a honvédségé volt. Kiszolgált, öreg jószág, de megbízható, becsületes segítség. Csak iit- kán hagyja cserben őket, igazán, csak néha kell előszedniük a „kákót”. Nos, ez a kákó — veszi kézbe — hosszú, kampós végű rúd, amit a két part között kihúzott acélsodronyhoz feszítve mozgatnak evezés helyett. A dróton a komp csigái gördülnek, biztosítván mindenkor az egyenes áthaladást. Amíg nem volt duzzasztás a folyón, motor nélkül, pusztán a víz sodrásával is átkeltek. Most már viszont a kákó nélkül el nem mozdulhatnak. Mert, hogy ketten vannak mindig, a kollégájával. Kell egy társ is, így szabályos a szolgálat... (gyóni) (Fotó: Szabó Sándor) Még gimnazista volt, amikor eltört a gerince az uszodában, hancúrozás közben. Amikor erre szót kerítünk. ő maga mondja, hagyjuk ezt. ne vegyük elő a múltat. Kezdjük onnan, hogy a sérülése után mindenekelőtt fizikái állapotát kellett a lehető legteljesebb mértékig helyrehoznia. Sportolni kezdett. Űgv, tolókocsiban. Egy sor Európa- bajnokság asztaliteniszben, 1967-ben pedig egyéni és párosban világbajnokság, majd 1972-ben olimpiai bronzérem a kerekesszék- hajtás 60 méteres távján. Közben érettségi, majd olyan foglalkozás, ami ebben az állapotában megfelelőnek látszott. Ezért végezte el a laboránsképzőt és került a gyöngyösi Bugát Pál Kórház egvik osztályára. De hát a pipetta és a mikroszkóp mozgékonyabb ujjakat követelt, mint amilyenek az övéi. Mi legyen hát? Ekkor határozta el, pszichológus lesz. Beiratkozott az egyetemre, úgynevezett egyéni levelezőnek. Meghatározott előadásokon részt kellett vennie, ezért gyakorta autózott fel Pestre. A kocsit maga vezette. — Kiszámítottam, az alatt a négy év alatt annyit autóztam. hogy kétszer körül- haithattam volna a földet. Igen. négy év, mert az utolsó két évet összevonta. És alig hogy megkapta a diplomáját utána két hónappal már az orvosi disszertációját védte meg. Hogy mindehhez mennyi szorgalom és akarat kellett? — Bizonyítani akartam — mondja. — Kinek? Kinek a kedvéért tette? — önmagamért, senki másért. Ezen a megjegyzésen egy lélegzetvételnyi időre el kell gondolkozni. Hihetetlennek tetszik az egész így, ahogy van. A ház ifjú asszonya feketét tesz elénk. Dr. Krisztán Évával 1976 tavaszán kötöttek házasságot. Az önkéntelenül adódó kérdést nem lehet kikerülni : — Hogyan „merte” erre a lépésre elhatározni magát? — Nem is tudom. Egyszer csak úgy jött magától. Több mint másfél éve ismertük már akkor egymást. Bent dolgoztam a kórházban, gyakran találkoztunk, és rájöttünk, hogy nagyon sok hasonló vonás van bennünk. És én formálisan is megkértem Éva kezét. Aztán a szüleitől is megkértem. És összeházasodtunk. Éva ide költözött hozzám. Egy szoba, konyha. Ott lakik dr. Fejes András kandidátus es felesége. dr. Kriszten Éva, kórházi orvos. Egy szoba, konyha. — Hogyan tudnak itt dolgozni. tanulni, tudományos munkát folytatni? — Feleségem most készül a szakorvosi vizsgájára. Most én teszek úgy, mintha a világon sem lennék. Netn tudok a másik szobába bemenni. mért nincs másik szoba. Amikor én készültem a tudományos fokozat elnyerésére, a feleségem tett úgy, mintha nem is létezne. Nem panaszolja ezt a lehetetlen helyzetet, csak mir.t tényt állapítja meg. Egyébként jól megvannak. Szívesen kirándulnak, ha tehetik, szeretik a csendes tájakat. Jártak már külföldön is, és ilyenkor mindig a férj fogja a volánt. Különös kedvtelésük nincs, legfeljebb a konyhában főzőcs- kézik a férj, arra törekedve, hogy összehozzon valami meglepetést, valami eddig nem is tapasztalt ízt. — Előfordult már, hogy valami nem sikerült, persze. Legutóbb például Éva csinált egy olyan omlettet, hogy .., — No, jó. nem kell kibeszélni. Néhány baráttal járnak össze. jókat beszélgetnek együtt. ★ Gerincsérültek rehabilitációs pszichológiája. Ez a kandidátusi értekezlet témája. A téma a körülményekből adódott. A Magyar Tudományos Akadémia tudományos minősítő bizottsága 1978. november 9-én hallgatta meg dr. Fejes Andrást. A bizottság elnöki tisztét dr. Gr ostyán Endre, a Pécsi Orvos- tudományi Egyetem professzora töltötte be. Korábban a publikációk sora látott napvilágot és a különböző kongresszsusokon tartott előadásokat dr. Fejes András. Ma klinikai pszichológus. a gyöngyösi kórházban dolgozik. Eddig tartanak a tények. Az ember csak hallgatja, figyeli azokat és szédeleg. Szeretné megfejteni a titkok Lehet azt egyáltalán? „Amikor először állítottak fel hathónapi fekvés után. a bordásfal mellett addig kellett lennem amíg el nem ájultam. Akkor fellocsoltak és kezdtem elölről. Két hónapon át. Másfél évi öngyöt- rés után március 11-én megtettem hat lépést teljesen egyedül. Igaz, csak hat lépést, de holnap tizet fogok holnapután pedig ötvenet. Hogy miért? Mert akarok menni.” Ezeket a sorokat 1965. március 22-én írta le Miskolcon az akkori Fejes Andris, és küldte el a gyöngyösi barátok egyikének. Ez a mai dr. Fejes András kandidátus titka. Ha ez — titok. G. Molnár Ferenc Kiállítás a KMP 60. évfordulójára Üzemszervezte tárl Gyöngyösön Az Egyesült Izzó, a képzőművészek pártszervezete és a Műcsarnok szocialista együttműködési szerződést kötött annak érdekében, hogy az egyes gyári közösségek, üzemi brigádok minél hasznosabban tölthessék el szabad idejüket. E szerződés alapján az idén rendeznek először közösen képzőművészeti kiállítást. A Kommunisták Magyar- országi Pártja megalakulásának 60. évfordulója alkalmából 16 művész mutatkozik be alkotásaival a gyöngyösi városi művelődési központban. Többek közt Kiss István, Makrisz Agamennon. Mikus Sándor, Reich Károly, Somogyi Árpád, Tóth Béla és Udvari Erzsébet festményeivel, grafikáival ismerkedhetnek meg az érdeklő^ dők. A tárlatot december 5-én, kedden fél 5 órakor nyitják meg Gyöngyös új művelődési központjában. A kiállítás egy héten át látogatható. t A révész
