Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-03 / 285. szám

Milyen evünk volt?

Ellentmondásos eredmények

S földeken befejeződött az év. Néhány traktor ugyan még köröz egy-egy táblán, néhol még fáradtan hajló kukoricaszárak várják a gépeket, de ez már túl sokat nem tesz hozzá, s nem is vesz el az idei eredményekből. Magtárban a gabona, pincében a bor, hűtőházak, konzervgyárak nyelték el a télirevalót, telve a silók takarmánnyal, de már földben a jövő esztendő magja is. Tíz hónap munkájára tett az idén is pontot az első hó, s a föld munkásaira most már a pihenés, s nem utolsósorban a számvetés hetei várnak. A traktorok, kombájnok, ekék, vetőgépek helyett, a főszerep a számláké, kimutatásoké, a könyvelőgépeké, melyekből most derül ki, hogy hogyan gazdálkodtunk 1978-ban, gyarapodott-e a közös vagyona, vagy a veszteségek, gondok szaporodtak.

Eső, fagy, belvíz

Látszólag ez az év is úgy kezdődött, mint a többi. A folytatás annál ellentmondásosabb volt. Az időjárás ugyanis adott egy jókora fricskát a megszokásnak, s nemegyszer még a már sok mindenre felkészült mező- gazdasági szakemberek számítását is felborította. Az újságírás agyonrágott, ócska közhelyei ezúttal nagyon is igazak lettek : „márciusi nyár, fagyos május, júliusi ősz, októberi nyár”.

Igen későn tavaszodott. Március elején még hóban toporogtunk, a vetés előkészítésére induló gépeket pedig még hetek múltán is visszafordulásra késztették az ismétlődő esők. Pedig ha rajtuk múlik, igyekeztek volna a gazdaságok, mivel az eddigieknél vagy kétezer hektárral nagyobb területen kívánták földbe szórni a kukorica, napraforgó magját. Hogy ez nem sikerült, az főleg az áprilisban „megbolondult” idő rovására írható. Hiába vártuk, hogy visz- szatér a gyorsan jött, s éppolyan gyorsan eltűnt meleg, csak az eső hullott szakadatlanul: Hat hét alatt 180—200 milliméter csapadék áztatta szét a földeket. Ebben az időszakban normális esetben ennek a fele esik általában. így aztán már nemcsak a tavaszi munkák akadoztak, hanem jelentős megművelt területeket — főleg a Tisza mentén — borított el a víz. Május 10-én már 6 ezer hektárt is meghaladta a belvíz sújtotta terület, melynek majdnem a felén kalászos gabona volt, egyötöd részén pedig hosszú időre meghiúsult a kukorica vetése.

Nem haladtak a Heves környéki gazdaságok a zöldségfélék palántázásával sem. Május közepén azután a hajnali fagyok meg a kiültetett palánták egy részét is kipusztították, amit később mintegy félezer hektáron újra kellett ültetni. De a hónap végére azután csak földbe került a még hiányzó napraforgó, kukorica, zöldség, dohány nagy része is.

Másfél ezren arattak

Ekkor még a mezőgazdászok is nyugodtabbak voltak. „Nincs még semmi veszve” — mondogatták. Okkal, s joggal, hisz június olyan kánikulát hozott, hogy bízvást reménykedhettünk a későn vetett növények megerősödésében, s a már kalászosodó gabona gyors érésében.

... És az aratás Péter- Pálkor annak rendje-módja szerint meg is kezdődött. Néhány nap után azonban, mintha csúfot akarna űzni az időjárás a föld munkásaival: szinte beköszöntött az ősz. Két héten át szakadatlanul esett az eső, lehűlt a levegő, s a kombájnosok mi mást tehettek, mint hogy a tábla széléről, vagy az eresz alól nézték a mindjobban megdőlő összekuszált gabonát. Pedig nem mindennapi ter- más volt a kalászokban. Időközben megérkeztek a rima- szombati és losonci kombáj- nosok gépeikkel, teherautóikkal, de ők is legfeljebb az aggódokhoz csatlakozhattak.

A megyei tanácsnál operatív bizottság vette kezébe az irányítást, az aratás szer;

vezését. Nem kis felelősséggel a vállukon, hisz a termés megérett, s most már egy elhúzódó betakarítás igen komoly Veszteségekkel járt volna. Július 24-én végre indulhattak ismét a kombájnok, s ekkor már néhány nap alatt végeztek az őszi árpával, majd szinte hajnaltól késő estig ömlött a jövő évi kenyérnekvaló, a búza a szárítókhoz. Ötvenhárom és fél ezer hektár várt a gépekre, s kezelőikre. Nemcsak a közös gazdaságok kombáj- nosai indultak reggelenként a gabonaföldekre, hanem munkába állt a kilencven szlovák betakarítógép is, s nyeregbe szállt jó néhány katonafiatal, a pétervásári mezőgazdasági szakiskola több tanára, s néhány ipari üzem dolgozója is. összesen mintegy 700 kombájnos, 800 teherautó és más szállítójármű vezetőjének köszönhető, hogy összefogásuk, kemény munkájuk nyomán a megyében az idén rekordtermést arathattunk búzából. Heves megyében ez volt az első év, hogy minden hektárról 40 mázsánál nagyobb termést vágtak le, csaknem 6 mázsával többet, mint az előző évben.

Persze a megfeszített munka — a kényszer — néhány tanulsággal is szolgált. A megyei tanács vezetőitől némi keserű szájízzel hangzott az elismerés: „lám, tudunk mi szervezni, ha akarunk!” Zavartalan volt az átvétel, volt alkatrész (bár abból sosincs elég), megfelelően kihasználták a gépeket, szál- litójármüveket,, többnyire pontosan érkezett az üzemanyag, fűtőolaj, és így tovább. Csak tudnánk, miért nem természetes ez egy-egy nyűgödtabb aratás idején?!

Kiderült az is, hogy a betakarító géppark teljesítményével nincs összhangban a szárítókapacitás és sok helyen még hamarabb is végezhettek volna az aratással, ha győzték volna a szárító- berendezések. Már pedig a jövőben mind fontosabb követelmény lesz, hogy a termést a lehető legrövidebb időn belül biztonságba helyezzék, s ennek a műszaki feltételeit is előbb-utóbb meg kell majd teremteni. De inkább előbb, mert ugyan „a hét szűk esztendő” lassan kitelik, az időjárás azonban eddig sem bizonyult megbízható társnak a mezőgazdaság-, ban. S egyre kevésbé engedhetik meg maguknak a gazdaságok, hogy kockáztassák

(Fotó: Tóth Gizella)

Gubán Dezső számára máig is emlékezetes nap 1975. március elseje. Az egri járási pártbizottság volt első titkára akkor ment nyugdíjba, s mint mindenkiben, benne is felmerült a kérdés: a

munka után vajon a tétlenség napjai következnek? A kérdés eldöntése nem sokáig váratott magára, mert a tapasztalt pártmunkás úgy határozott, hogy a pihenés, a sétálgatás helyett inkább a közügyekkel foglalkozik. Erre több lehetősége is kínálkozott, hiszen továbbra is tagja maradt a megyei párt- bizottságnak, aztán később a megyei pártepítési munaz oly nehezen megtermelt

gabonát.

De legalább az ősz...

Természetesen a gabona betakarítása azért nem vonta el egészen a figyelmet a többi növényről. Különösen a vásárlók figyelmét, akik júniusban már bizony szívesen lemondtak volna a primőr áru (!) zöldségről. Mostohán bánt amúgy is a mezőgazdaság az idei piaccal. A májusi fagyok miatt alig került gyümölcs a pultokra, s máskor már javában ettük a lecsót ilyenkor, most viszont még 15—20 forintért kellett vennünk a paradicsomot, paprikát. Hiába, a kései ültetést, a hideg júliust nehezen heverték ki a zöldség-növények, de ugyanúgy késett a szőlő, kukorica, s a többi őszi betakarítanivaló érése is.

Szeptember elején — számítva a korai fagyokra — elkezdődött a latolgatás: beérik-e a termés, vagy lefagy, Beérett. Néhány hetes bo- rongós, esős idő után, október elején kisütött a nap, s indulhattak a vetőgépek. A magot egyelőre azonban csak azokon a területeken tudták kiszórni, melyekről még a nyáron lekerült a termés. A lassú, akadozó kukorica betakarítása ugyanis, a vetők munkáját is lassította. A szakemberek továbbra is nyugtalankodtak, mert a napsütés ellenére is mind hidegebbre fordult az idő, s nemcsak a kukoricaszemek víztartalma volt magas, hanem a szárak is zöldek, nedvesek maradtak. A kombájnok így ezután nehezen birkóztak meg a berendezések alkatrészeire csavarodó szárral, a szárítóknál pedig megismétlődtek a nyári aratás gondjai. A termés mennyiségével azonban már kevesebb probléma volt. Sőt, volt olyan gazdaság, melyben soha nem látott szép eredményeket értek el. Komlón például a kukorica hozama meghaladta a 70 mázsát, s a megyei átlag is 7—8 mázsával nőtt.

Október elejére tervezték a szőlős szövetkezetek a szüret rajtját. A termés cúkor- foka azonban nagyon lassan emelkedett, így inkább kivártak néhány napot, s csak azután kezdte meg a több mint tízezer diák a bornak- való begyűjtését. A Gyöngyös környéki gazdaságokban a tőkék bizony még az idén is érezték a tavalyi jégverést, s a várt termésnek

Nyugodt

kabizottság tagjának, majd pedig a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa elnökének is megválasztották.

S most, hogy a szakszervezeti székház egyik irodájában beszélgetünk, arra terelődik a szó, hogy miként telnek napjai.

— Nem sokkal vagyok többet most sem otthon, mint korábban — mosolyodik el —, de nem is bírnám ki, hogy minden időmet a lakásban töltsem. Nagyon komolyan veszem a megbízatásaimat, igyekszem korábbi tapasztalataimat hasznosítani mind a megyei pártbizottság tagjaként, mind pedig a pártépítési munkabizottságban. De számítanak is rám, legutóbb például Hatvanban tanulmányoztuk a kádermunka tapasztalatait. A pártépítési munkabizottság tagjaként évente négyszer-ötször veszek részt több napos vizsgálatokban, ami igen érdekes számomra, hiszen most már az egész megyét bejárhatom, míg korábban főként az egri járás ügyeivel foglalkoztam. Emellett esetenként pártnapi előadásokat tartok, rendszereden részt veszek alapszervezeti beszámoló taggyűléseken.

— A legtöbb időt azonban bizonyára a szakszervezeti munkára fordítja?

— Igen. Hetente háromnégy napom ezzel a munkával telik el. Mint az SZMT elnökének, reszt feell yen;

mintegy 60—70 százaléka termett meg. Szerencsére októbertől nyolc héten keresztül szinte egyetlen csepp eső sem zavarta a munkákat, s így az eredeti elképzeléseknek megfelelően került a termés a présekbe.

Nemcsak a kukorica, hanem a cukorrépa is jól termett az idén. A némileg kisebb vetésterületről hektáronként 310 mázsa répát szedtek fel, ugyanakkor a cukortartalom is egészen magas volt. elérte majdnem a 17 százalékot. Nem sok gazdaságban foglalkoznak burgonyatermesztéssel, ahol viszont igen, ott nemcsak örömet okozott a jó termés, hanem gondot is. A ZÖLDÉRT ugyanis egyszerűen képtelen volt azonnal átvenni a felszedett, s eladásra kínált mennyiséget, így a tárolás gondjával maguknak a termelőknek kellett megküzdeniük.

Bár az idei — zöldség kivételével — jó termés nem kis pénzt hozott a gazdaságoknak, szembetűnő volt, hogy aránytalanul megnőttek a termelés költségei is. Ez különösen az északi gazdaságokat érintette érzékenyen, ahol sok helyütt még most sem képesek belátni, hogy alapvető változtatásokat kíván a jelenlegi termelés szerkezete. Több szövetkezetben erőltetik például a gabona termelését, holott az oly nehezen megtermelt búzáért feleannyi pénzt sem kapnak, mint amennyiért azt megtermelik. A takarmánytermelés eredményei viszont épp itt a legalacsonyabbak, pe- ' dig számukra lenne a legfontosabb, hogy amúgy is nehezen jövedelmező állattenyésztésük legalább ily módon legyen gazdaságosabb.

Sokféleképpen lehetne summázni az idei eredményeket, tapasztalatokat. A jó termés ugyanis még nem minden. A kukorica, búza, burgonya, cukorrépa rekordhozamai nagyrészt a végül is kedvező időjárásnak köszönhetők. Azt viszont senki sem tudhatja, hogy mit tartogat számukra a következő év időjárása. Így azután ha jövőre is hasonló eredményekről akarunk számot adni, a gazdaságokban méginkább meg kell teremteni a biztonságos termeléstechnika műszaki feltételeit, s hogy erre ha a szükség úgy kívánja képesek, azt az idei esztendő nehez hetei igazolták.

Cziráki Péter

derűvel

nem az elnökségi üléseken, a tanácsüléseken, fel kell rájuk előtte készülnöm, és nekem is kell levezetnem az üléseket. Mindemellett szívesen tanulmányozom az üzemi szakszervezeti bizottságok munkáját, a szakmaközi bizottságok tevékenységét, de igen szívesen járok a termelőszövetkezeti

alapszervezetekbe is. Nemrégiben például a pétervásári Gárdonyi Termelőszövetkezetben voltam, és nagyon örültem, hogy igen jól működik az ottani szakszervezeti bizottság. A dolgozóktól a vezetőkig mindenki nagy fontosságot tulajdonít a munkának, és ez meg is látszik. Sajnos néhány termelőszövetkezetben viszont még bizonytalanságok tapasztalhatók.

— Mint pártmunkás, ismerte nagy vonalakban a szakszervezeti munkát is. De így még közelebbről milyennek tartja?

— Régebben valóban csak a legfontosabb területeket ismertem és nem is ennyire alaposan, mint most. De, hogy még inkább átlátom ezt a tevékenységet, egészen nagy kedvet kaptam hozzá. Annyira, hogy hetente elég sok időt fordítok a rendeletek, az állásfoglalások, a folyóiratok tanulmányozására, hogy valóban alapos ismerője legyek a munkának.

— Mi a közös a mostani és a kombin mátkájában?

Őszi mediterrán

,,Tenyérnyi” mediterrán a magyar őszben: citromfa, gyümölcsökkel! Az egri Gép. és Műszeripari Szakközépiskolában pompázó növény, négy esztendeje még majdnem elpusztult, csupán a kazánház dolgozóinak, Danyi Bélának és társainak kitartó gondozásával maradt életben. A hozzáértő kezekben megerősödött, szép féjlődésnek indult fa az idén aztán meghálálta a fáradozást: húsz remek citromot érlelt ajándékul. Az ágakon első alkalommal megjelent gyümölcsöknek — valósággal csodájára járnak nemcsak a diákok, hanem a környékbeliek is. Képünkön: a kazánházi ..kertész"’ és jutalma. (Fotó: Szabó Sándor)

Előny a tervezésnél

Olcsóbb

lett a Rába-traktor

A mezőgazdasági üzemekben alkalmazott termelési rendszerek, mindinkább a nagy teljesítményű erő- 'és munkagépeket igénylik. A hetvenes évek elején elsőként hazánkban, amerikai tapasztalatok átvételével a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelési Bendszer kezdte meg működését, melyhez tőkés importból származó John Deere, valamint a IHG .eirő- és munkagépeket alkalmaztak.

Később, a termelési rendszerek nagyobb térhódításával egyre inkább előtérbe került az olcsóbb, nagy tel- sítményű traktorok és ezekhez kapcsolódó munkagépek gyártása. Ebben a hazai ipar különösen az utóbbi öt évben komoly eredményeket ért el. A Bába Magyar Vagon- és Gépgyár előbb amerikai együttműködéssel megkezdte a 220 lóerős ■ Rába- Steiger traktor sorozatgyár— Elsősorban az, hogy akkor is, most is emberek között kell lennem, ami nekem sohasem terhet jelentett, hanem örömet. Nagyon szerelek régi ismerősökkel találkozni, örülök, ha mostani munkám során emberekkel ismerkedhetem meg. Szeretem, ha elmondják, ami foglalkoztatja őket, s külön jóleső érzés, hogy néha tanácsot is adhatok. Nemrégen például két olyan termelőszövetkezeti dolgozóval találkoztam, akiket még én győztem meg annak idején, hogy lépjenek be a termelőszövetkezetbe. Mosolyogva kérdezték, hogy nem haragszom-e rájuk, hogy annak idején olyan sok időt kellett a velük való vitatkozásra fordítani. Mondtam, hogy az természetes volt akkor, miért haragudnék. Az ilyen találkozások, de az új ismeretségek is hozzájárulnak ahhoz, hogy az ambícióm továbbra is megmaradjon, hogy ma is hasznosnak érez- zem magam és a munkám.

— A család nem neheztel, hogy most sem sok idő ma- rad az otthonra, az unokákra?

A feleségem mindig megértő volt, ma is tudja, hogy nekem szükséges a tévé-, kenykedés. Az unokákra pedig azért így is marad idő.

Dezső bácsi — ismerősei többnyire csak így szólítják — tehát ma is aktív, közéleti ember. Nyugodt derűvel dolgozik, intéz ügyes-bajos dolgokat — nem is tudná az életét e nélkül elképzelni.

Kapo&i Levente

tását, amely általános elís; mérést szerzett a mezögaz; dasági nagyüzemekben. Nem-; régipedig saját tervek alap-i .ián a 180 lóerős Rába-trak; tort, hozták forgalomba.

Ebből a nagy teljesítményű gépből is egyre több van már az üzemekben, ahol megszerették és szívesen alkal-J mázzák. A korszerű, tetszetős kivitelű, univerzális gép _megbízható és kiválóan al; kaimas. a szántáson, a műtrágyaszóráson és a vetésen áfi a növényvédelemig, illetve a szállításig.

A nagyüzemek jól alkalJ mázzák, mert nemcsak egyedi, hanem összetett munka- műveletek végezhetők vele a talajművelő, a műtrágyaszóró, a növényvédő gépeki összekapcsolásával. A vezetőfülke pedig kényelmes éa légkondicionált berendezés; sei van ellátva, tehát a legjobb munkakörülményeket) biztosítja az irányítónak.

Nos, ez a gép a nyolcva-’ nas években még inkább mezőgazdasági üzemeink első számú traktora lesz, amit hazai gyártása és gazdaságos üzemeltetése indokol. Nemrég az Agrotröszt felhívására a Heves megyei Agroker Vállalatnál is megkezdték a Rába—180-as traktorok kedvezményes árusítását. Húsz százalékkal olcsóbban adják ezt a gépet az érdeklődő gazdaságoknak, ami komoly előnyt és pénzmegtakarítást jelent.

Most, ezekben a hetekben, amikor az év utóján üzemeink már az 1979-es tervet készítik, az előirányzott műszaki fejlesztésnél ezt a kínálkozó, kedvező lehetőséget ne hagyják figyelmen kívül! A Rába-traktor „ugyanis so-, kát segíthet a jövő évi munkáknál, amikor üzemeinknek tőkés gépek beszerzésére csak korlátozott lehetőségük lesz. Ezért megfontolandó a Bába —180-as vásárlása, főleg most, kedvezményes áron!

A Heves megyei Agroker Vállalat december közepén nagyszabású ankétot rendez Hevesen, ahol a megye nagyüzemeinek képviselői előtt a Rába-traktorokrol szerzett, tapasztalatokat értékelik majd. Szeretnék még jobban megismertetni ennek az univerzális erőgépnek a hasznát, előnyös tulajdonságait, a gazdaságok képviselőivel, hogy legyen idejük mihamarabb beszerezni.

(mentusz)

1373. december 3.» vasAauH»