Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-24 / 303. szám

JSwënkéri, gyermekiánkérí Irta: Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke A december különös hónap, nem olyan, mimt a többi. S nemcsak azért:, mert a számvetés hó­napja. Különös varázsa is van. Talán mert olyan ün­nepek ideje, melyek elsősor­ban családi körben melegí­tenek igazán, melyek meg­hittsége erőt, biztonságot ad. Könnyebb örömökkel fel töl­tődve átlépni az új eszten­dőbe, vállalni az újabb hétköznapok at. Fenyői Ható napjainkat mindnyájan igyekszünk em­lékezetessé tenni. Ajándé­kokkal marasztaljuk az ün­nep hangulatát, kedveseink arcán szeretnénk sokáig megőrizni az örömteli mo­solyt , vidámságot. Csak raj­tunk múlik, sikerei-e kiter­jeszteni csaladunk, ottho­nunk karácsonyi, nyugodt boldogságát a nem piros be­tűs napokra is; csak rajtunk mttlik, si kerül-e tartóssá, mésofers is kisugárzóvá ten­te azt Mert a feltételek — az alapok — adottak. Or- szágankban béke van. Köny- nyú felmondani, leérni ezt a szót, de nem könnyű kivív­ni, megtartani. Európában immár több mtert 33 eszten­deje béke van. Népünk mintegy felének nincs sze­mélyes tapasztalata a hábo­rúról, és azt akarjuk, ne is legyen. A béke megvédeime- aéséért ki-ki a saját, lehető legjobb munkaiéval teheti a legtöbbet. Országunkban — és a többi szocialista or­szágban — nincsenek olyan erők, amelyeknek érdeké­ben állna a háború, az em­beri élet, az ember terem­tette világ elpusztítása. Az imperialista országok­ban viszont — jól tudjuk — még léteznek veszélyes, be­folyásos erők. amelyek fe­nyegetik az egész emberisé­get, mesterségesen, szítják a fegyverkezés tüzét. A kö- zelmúltban Budapesten megtartott IX. ma­gyar békekongresszus hatá­rozottan állást foglalt a kö­vetkezetes harc mellett az enyhülésért és a helsinki zá­róokmány valamennyi pont­jának betartásáért. Hazán­kat világszerte békeszerető, a békéért tettekre kész or­szágként ismerik, — s erre büszkék lehetünk Elsősor­ban azért, mert aki szilárd hittel és kemény következe­Drága anyám! Borzasztó hálátlan, rossz a fiad. Évek telnek el, ajtót Se nyitok rád, hiába kerted legutóbb — talán nyár volt, tálán tavasz...? —, nem csináltam meg a lécke' ritést, nem javítottam meg a konyhában a villanyt. Ígér­tem’ majd legközelebb, és ládd-e megint nem jöttem haza. Pedig néha lett volna rá idő, csak épp ilyenkor nem, ünnep előtt. El sem tudod képzelni, mennyi mostanában a gond mifélénk, mindig csak a munka, a, gond, meg a baj... Juci’ ez a te annyira nem- szeretett menyed, november derekán megszülte a viáso' dik unokádat, ő maga azon­ban majd, hogy rá ment a szülésre, egy drága doktor mentette meg, ráadásul úgy, hogy nem is lett volna ügyeletes, csak véletlenül ment be akkor a kórházba. Igaz’ később a borítékot el­fogadta, de nem sajnáltam, hidd el, anyám, fontos, hogy Juci jól van, jól a gyerek, Janinak hívjuk’ persze, még nem érti, napszámra csak al­szik, szuszog a kiságyban, most lesz ünnep után a ne' venapja, mint nagyapának, az ő tiszteletére kapta a ne­vét. Vajon mit szól majd hozzá az öreg, elhagyta ugye mar a SU-at is. cpp így valahogy’ ősz végére, tél elejére lépett a Sí-be, mire megszületett a második déd­unoka. Mit szól?.., milyen buta' Ságokat írok, mert hiszen ilyenkor, az ö nagy korában, főleg, hogy nincs is a kö­zelében’ nemigen érdekli ké­séi leszármazottja az embert. Annyi csak a gondja, legyen ennivaló, meg egy kis bor a háznál, s hogy holnap is megvirrad még neki va­jon. ..? Hogy van nagyapa, tességgei békét akar, egyben jövőt épít. S nemcsak ma­gának ! E jövő örököse a ma felnövekvő ifjú nemze­dék, gyermekeink, unokáink, akiket elhaknozunk szerete- tünkkel és mindennel, ami­ben nekünk, szülőknek nem volt, nem lehetett ré­szünk. Nyugodtan el­mondhatjuk. ma már olyan körülmények között nevel­kedhetnek, élhetnek gyer­mekeink, mint ebben az or­szágban soha. Szocialista társadalmunk a folyamatosan emelkedő életszínvonalnak megfele­lően mind jobb feltételeket teremt a gyermekek számá­ra. Elég csak megemlíteni milyen nagy erőfeszítéseket teszünk azért, hogy megfe­lelő számú bölcsőde, óvoda, iskola, napközi otthon, kol­légium álljon a gyermekek rendelkezésére. Több mint tíz esztendeje, hogy a fiatal anyák igénybe vehetik a gyermekgondozási segélyt. Hazánkban a gyermekek 96 százaléka családban ne­velkedik, a többieket teljes mértékben az állam látja el. Ilyenkor, karácsony tá­ján, különösen nagy gyen­gédséggel fordul feléjük a közvélemény. Felsorolni le­hetetlen, hány szocialista brigád küldi el a nagy sze­retettel készített ajándéko­kat. patronáló családok ve­szik magukhoz az ünnep napjain a szüleiket elvesz­tett apróságokat. A gyerme­keket egyedül nevelő szü­lőket gyermekszerető társa­dalmunk — éppen a kicsi­nyek érdekét szem előtt tartva — külön is támogat­ja. Általánossá vált szemlélői ima mán: a ©'erek nélküli család nem teljes. Társadal­munk nem csupán szóla­mokban biztat a gyermek, sőt, több gyermek vállalásá­ra. A párt nő- és népesedés­politikai határozata, a kü­lönböző törvények, rendele­tek — az ifjúsági, a család­jogi, az egészségügyi, a köz- művelődési törvény — mind-mind a felnövekvő nemzedék érdekében szület­tek. A társadalmi keretek megteremtése azonban ter­mészetesen nem veszi le tel­jes mértekben a szülők vál­láról a gyermeknevelés gondját. Nem is ez a cél. Oifegre köhög’e sokast? Néha én kö­högök, de csak a ködtől van, amikor hajnalban, ha plusz­munka akad’ mint ahogy most akadt, nekivágok má- sodmagammal, hogy pótoljuk és kisuvickoljuk a megre­pedt’ vagy betört kirakatokat. Anyám nem is hiszi, mi~ lyen nagyok, nehezek, ezek a táblák, némelyik megüti a mázsái, igaz’ ketten vagyunk ra. de így is szinte belerop­pan az ember, a keze majd kiszalad, és olyan nincs, hogy véletlenül is csak egy­szer elejtsd! Így aztán sok a baj vele, sok a küszködés, de elég jól fizetik’ és anyámnak nem kell magyarázni, meny­nyire kell a családra a pénz, és sohasem elég, hogy meg' vehessük a legfontosabbakat. Részlet a bútor, mindenünk csupa részlet, s hozzá még kölcsönt is kell, hogy kérjen az ember, a kölcsön pedig — anyám csak tudja — leala­csonyít. Mi sajnos sokszor megszégyenülünk emiatt, no­ha én nem félek a nehezétől, én, ugye, dologba születtem, abban növekedtem, nekem sohasem volt, s ma sem bü­dös a munka. Így vagyok most is itt, már helyére tettük a haver' ral a kirakatot. Fél hat lehet, otthon most, magúknál, a lányán mar biztosan virrad, de itt csak a lámpák világi- tanak’ és ezeknek is fakó a fényük a ködben. Meg sze­rencse, hogy a gyerek, aki­vel csináljuk ezt a kirakatot, fiatal, húszéves, ha lehet, bírja a ködöt, elbír ez min­dent’ így ő majd kintről sú­rolja, én meg idebentről, a ruhák, cipők, figurák helyé­ről ezt a nagy üveget. Úgy képzelje, anyám, hogy hat Sokkal inkább az, hogy olyan fettételeket teremt­sünk, melyek mellett a szü­lök anyagilag, erkölcsileg eleget tudnak tenni a ne­mes, az emberhez legmél­tóbb kötelességüknek. Mindennapjainkat áthat­ja az alkotni, teremteni .vá­gyó szándék. Gyermekünk­ben új embert adunk a hol­nap számára. Nevelni soha nem volt könnyű feladat és valószínűleg nem is lesz az. Az örömök mellett minket, s a mindenkori szülőket ku­darcok is érhetik, bánatunk is akad. Arról azonban so­ha nem feledkezhetünk meg — csak azért, mert a mi gyermekeink már szor­galmas munkánk eredmé­nyeként, jó körülmények között élnek, —, hogy lé­teznek még olyan országok, ahol a gyermekek éheznek, elnyomásban, faji megkü­lönböztetésben. testi-lelki kínzásokban van részük. Az apartheid nemcsak a felnőt­teket érinti Dél-Alti kábán, a fasiszta rezsinek nem kímé­lik a haladó gondolkodású emberek gyermekeit sem, a munkanélküliség, a létbi­zonytalanság őket is sújtja. Sőt talán őket — védtele­neket — még inkább. A gyermekeknek — egész­séges fejlődésük érdekében — a világon mindenütt kü­lönleges gondoskodásra és megkülönböztetett figye­lemre van szükségük. — ál­lapította meg az ENSZ 1969- ben a gyermekek jogairól szóló deklarációjában. E nyUatkoBaít elfogadásának 2ft. evéooduióiás.. az l'9T9-efi esateodöt az ENSZ a gyer­mekek nemzetközi évének nyilvánítottja azzal a cétlal, hogy felhívja a vuiag közvé­leményének, a kormányok­nak a figyelmét a gyerme­kek helyzetére, jogainak vé­delmére, azok teljes ér­vényre juttatására. Hazánk, híven a szocializmus esz­méihez, társadalmi rendünk humanizmusához, magáévá tette az BN®Z felhívását Megalakult a Nemzetközi Gyermekév Nemzeti Bizott­sága, mely programjában célul tűzte ki: szocialista hazánkban tovább gazdagít­suk az okos gyermekszerete- tet, ápolják a szocialista családeszményt, javítsuk a gyermekek testi-lelki és írt leivel méter hosszú és kettőhúsz magas, éppen elég volt be­emelni’ s most majd letisz­títjuk, de igen kemény kint is, bent is a hideg, szinte vacogunk. Igaz, én belülről beleheltem, annyira fújká- lom az elgémberedett ujjai­mat. Így most merő egy adta pára itt az üveg, és én erre a párás kirakatra írom a mutató­ujjammal magának ezt a le­velet, nem is kapja meg so­ha» anyám, nincs az a posta, aki ezt kikézbesitse, ne n várja, mama. Csak írok itt, azt játszom, hogy magának írok karácso­nyi kedves üzenetet. Lossan megvilágosodik odakint már, én pedig idebent félig tele­firkáltam ezt a nagy, hideg üveget. Mint télen, otthon» gyerekkoromban az öcsém­mel, a fűtetlen szobában —, ha ugyan emlékszik, anyám —, hogy a jég szépen ráfa­gyott — telefirkáltuk minden butasággal az ablakokat. Rajzoltunk betűt, cicát, ku­tyát’ házat, kolbászt, kenye­ret sokat... Látja, hiába szi­dott, most is ezt teszem, csak harmincévesen, messze ma­gától, öregedő gyerek. Hogy vannak, anyám? Ttt a barátaim csak nevetnek, ha néha mesélem, hogy maguk ott, ketten az öreg tanya n él­nek, mindentől távol, eppen a megyehatáron. Hogy azt nem. lehet, azt mondják. Még hogy tanya, és éppen a ha­táron! Pedig így igaz, ugye, a kert kisebbik fele Szolnok, a másik, a házzal, az meg Heves. Csibész, a kutyánk az udvar közepébe levert láncán Heves megyében fut­kos körbe-körbe’ s ugat ve­szettül, ha véletlenül idegen téved oda, de a tyúkok, a galambok rá se ksdenlenekst. szellemi nevelésének, egész­ségügyi ellátásának feltéte­leit. erősítsük gyermekeink érdekében a társadalmi ösz- szefogást. Munkálkodjunk továbbra is közösen azon, hogy gyermekeink ké­pességei még teljesebben bontakozhassanak ki, hogy egyéni vágyaiknak, valódi ké­pességeiknek, a társadalom igényeinek megfelelően vá­laszthassák meg életpályá­jukat. Így vezethetjük őket a teljesebb emberi élet út­jára. Alapvető törekvésünk, hogy gyeremekeinknek nö­vekvő lehetőségeink alapján még többet, még értékeseb­bet adjunk. Ez az egész társadalom, minden szülő érdeke, kötelessége. Tudatá­ban vagyunk annak, hogy sokat kell még tennünk mind a szülői felelősség erő­sítése. mind a fiatalok csa­ládi életre nevelése érdeké­ben. Mert miközben nevel­jük, tanítjuk őket, ők is for­málják, alakítják önmagu­kat, a családot és az egész társadalmat A Magyar Nft Orszá­gos Tanácsa magáé­vá tette a gyermekév nem­zeti és nemzetközi program­ját A nemzeti bizottsággal és a Nemzetközi Demokra­tikus Nöszövetséggel aktí­váin együttműködve dolgozik a célok, a programok meg­valósításáért, annak a meg­győződésnek az alapján, hogy ez a tevékenység is hozzájárul az egész világon a gyermekek sorsának javulá­sához, ahhoz, hogy földün­kön mindenütt nyugodt, bé­kés, boldog ünnepek és hét­köznapok legyenek. ha kedvfbk tarifa, Szolnokot járják, repülik, megszokták’ hogy övék a világ, mindegy nekik, hogy mi a neve a megyének. Hanem a galambok! Meny­nyire szerettem őket,. Úgy tarkállt tőlük télen a tető, ahogy a hideg nap engesz­telte a vékonyodó hó alatt « piros cserepet, a vertvályog felett’ a fagyos földeket. Mi­lyen régen is volt... Látja, anyám, gondol a rossz fia is néha magtikra, még úr is, lássa, bár üvegre írni buta dolog. De legalább tudja: megvagyunk, s ha szerdán bevisz valamit a hevesi pi­acra, elmondhatja a szom­szédoknak — jöí van az öre­gebb fiam odafenn» jó mun­kája van, szépen keres’ meg­született a második uno­ka. De nézne esek, mér ma­gam is alig látom, amit írok, lassan bemelegszik a kirakat, úgy látszik, ráadták a gőzt a csövekre’ csak látná, anyám, felülről lefelé milyen szépen szárad ez a nagy, vastag üveg, és ahogy szárad, a ku­sza sorok, amiket írtam, el- homályosodnok, eltűnnek, mintha puha radírral kira­dírozták volna őket. Nem is írok hát tovább’ úgyis minek, inkább a munkámat folyta­tom, hogy tényleg tiszta le­gyen, ragyogjon az üveg. Tiszteltetem magukat, ha ugyan eljut anyámhoz, ha van pápaszem ezen a vilá­gon. melyen át olvashatóvá lennének ezek a sorok. Mon­dom, tiszteltetem-, jószivvel gondolok magára» meg az öregre, s ha egyszer, talán az új évben hazamegyek, majd elmondom szóban, hisz tu­dom, úgyse hiszi nekem, hogy megírtam ezt a már nincs is, ahogy megszületett — elmúlott levelet. , Mhj. & Kun Tibre Változó társadalom — változó család A KARÁCSONYT A CSALÁD ÜNNEPÉNEK TEKINT­JÜK. Igazi bensőséges hangulatát a családtagok .egymás iránti ragaszkodásának, szeretetének érzése adja és ennek szimbolikus jelei a fa alatt elhelyezett ajándékok. Nehezen tudunk elképzelni karácsonyi hapgü.atot úgy, hogy valaki egyedül tölti ezt az ünnepet, és többnyire már. az is zavaró, ha a családból valaki hiányzik. Több nemzedékre visszanyúló hagyományok elevenednek fel ez alkalmakkal évről évre. A szülői, nagyszülői otthon­ban tapasztalt-megismert szokások élednek fé., és ezek, valamint a szóbeli visszaemlékezések valamilyen állandó­ságot, maradandóságot kívánnak bizonyítani a sok változás közepette. A mai családok ugyanis alapvetően különböznek azok­tól a szülői, nagyszülői családoktól, amelyekben korunk fel­nőttéi megtanulták a karácsonyt, ünnepelni-. Bár a változá­sok nagy része a családtagok érdekeit tekintve előnyös, a megszépítő messzeség mégis sokszor a múltbeli család után támaszt nosztalgiát. A harminc-negyven évvel ezelőtti családokban a téli vakáció alatt a gyerekek nagy többségének állandó anyagi gondoskodásban volt része odahaza. Abban az időben ugyanis az egykeresős családmodell uralkodott. A gyerme­kes nők többsége nem folytatott rendszeres kereső tevé­kenységet. Ma ennek fordítottja a jellemző: csekély a nem kereső anyák száma. Ha a család intézményének fejlődése során bekövetkezett változásokat rangsoroljuk, akkor ezt helyezhetjük első helyre, mert ez a család működésének minden területére kihatott. A család egyik alapvető funkciójának ellátása a gyer­mekek gondozása, nevelése, kétségtelenül kevesebb problé­mával járt az egykeresős családban, mint a mai kétkeresős­ben. Amikor egyedül a férj-apa végzett távol az otthontól keresőmunkát, akkor a gyermekek ellátása, gondozása, ne­velése a feleségre-anyára hárult. Mindenki számára. így az asszony számára is magától értetődő volt ez a helyzet. Kér­dés azonban, hogy a társadalmi fejlődénél bakövettaeaett változások mellett ez a helyzet, mennyiben szolgálná, ma a két legjobban érdekelt, az anya és a gyermek érdekét AZ ELMŰLT ÉVTIZEDEK TÁRSADALMI FEJLŐDÉSE hazánkban egyebek között megszüntette a személyi függést a társadalmi munkamegosztásban, amely korábban ki-érője volt a munkás és munkáltató viszonyának iparban, mezőgaz­daságban és különösen a személyi szolgáltatásokban. Az egykeresős családban a feleségnek férjtől való függése in­tézményesen adva volt, hiszen a feleség csak azzal az ősz- szeggel gazdálkodhatott, amit férje átadott. Kétségtelen, hogy a férjek jelentős része nem élt vissza ezzel a helyzet­tel, de a feleség alárendeltsége általánosan elfogadott norma volt. E normát semmiképpen sem lehet fenntartani a szocia­lista társadalom viszonyai között. Az egyedüli helyes út:.' a nők éppen úgy vállalhassanak munkát, mint a férfiak; módjuk legyen rá, hogy ezt a munkát akkor is folytathas­sák, ha már asszonyok, anyák lettek és így önálló keresettel rendelkezzenek. A társad aihná munkamegosztásban való részvétel bizto­sítja legjobban a személyiség fejlődését. Az otthonában le­kötött, csak a napi háztartási és gyermekei 1 atási gondokkal elfoglalt asszonyt sokkal kevesebb ösztönzés éri abban az irányban, hogy új dolgokat tanuljon, próbáljon ki, mint azt, aki rendszeresen kereső munkát végez és egy dolgozó kol­lektíva tagja. Természetesen nagy különbségek vannak az egyes munkák és munkahelyek között. Számít az is, hogy mennyire serkentők, mennyiben támasztanak ölyan igénye­ket a dolgozókkal szemben, amelyhez új dolgokat kell tanul­niuk. Ma még nagy számmal vannak hazánkban olyan be­tanított és segédmunkás munkakörök, amelyek nem sok ösztönzést adnak a fejlődésre. Az otthon élő, háztartást vezető atyrék nagy többsége gyermeke nevelésekor a tradicionális gyakorlatot köVeti. Ügy nevel, ahogy őt nevelték, arra az életre készíti fal gyer­mekét, amelyre őt felkészítették. Ez ma már teljesen elég­telen. A családi nevelés norma- és követelményrendszeré­nek változnia kell és erre a módosításra a szülőket, a min­dennapi életből szerzett tapasztalataik késztetik. E tekintet­ben azok az anyák vannak előnyben, akik maguk is rend­szeres keresőmunkát végeznek. DE VAJON NEM KÂROSUL-E A GYERMEK érzelmi téren, ha anyja nincs állandóan mellette? Nem lényege­sebb-e ez, mint az a nyereség, amelyhez értelmi síkon jut, azzal, hogy anyja modernebbül tudja nevelni? Az anya és gyermek kettős szoros összetartozása annyira beívódott va­lamennyiünk tudatába, hogy önkéntelenül is idegenkedünk minden olyan megoldástól, amely ezt a kettőst megbontaná. E kérdés érdemi megválaszolásához szükséges, hogy kettéválasszuk a gyermek kötődését anyjához, apjához, va­lamint az állandó együttiétet Egyre több vizsgálat bizony­gatja: a gyermek zavartalan fejlődéséhez szükséges, hogy megkülönböztetett módon ragaszkodjék egy-két, személyhez, és azok megkülönböztetett szeretetében is biztos legyen. Ugyanakkor ez nem tételezi fel a személyek állandó, meg­szakítás nélküli jelenlétét. A nap egyes szakaszaiban he­lyettesíthető a szülő anélkül, hogy ez a gyermek fejlődésé­ben zavart okozna. További megállapítása a vizsgálatnak az, hogy nemcsak az anya lehet fontos személy, hanem az apa is, vagy másvalaki, például nagyszülő, aki a gyermekkel rendszeresen foglalkozik, és azt mélyen szereti. Nem helyt­álló tehát az az érvelés, mely az anyákat a gyermekek érde­kére hivatkozva vissza akarja szorítani a családba. Egy ilyen kényszerítés pontosan az ellenkező hatást érheti el. Megállapították, hogy az állandó intézeti elhelyezésnél is kedvezőtlenebb hatást válthat ki a gyermekre annak az anyának a magatartása, aki fogolyként érzi magát otthon és yisszavágyóditk a munkahelyre. Gyermekében pedig, akarva- akaratlanud vágyai valóra váltásának akadályát látja. A TÁRSADALOM A BÖLCSÖDÉVEL«, ÓVODÁVAL, NAPKÖZT OTTHONOKKAL LÉNYEGEK SEGÍTSÉGET NYÚJT a kétkeresős családnak ahhoz, hogy a gyermekükét el tudják látni, fel tudják nevetek Mindenki tudja azonban, hogy e társadalmi segítség ebenere nagy terhek hárulnak a szülőkre, részben anyagi, de még mfeább energia és idő te­kintetében. A munkából hazatérő szafté, méwtlán a bölcsődé­ből—óvodából—napköziből eíboaja gyermekéi,, sűrítettéin kell, hogy elvégezze a gyermek e^feasövssä ‘kapcsolatos mun­kákat és alkalmat, kell találnia arra is, hogy gyermeke érzel­mi szükségleteit is kielégítse. Eme egy szülő ideje és ener­giája általában nem elegendő, és esért, a kétkeresős család­típus másik jellegzetessége kell. hogy legyen — a kereső­munka mellett — a háztartási és gyermekgondozási, nevelési feladatok megosztása. Ez is a társadalmi fejlődés szükség- szerű következménye. A társadalom egészének is tudomásul kell vennie, hogy amennyiben fenn kívánja tartani a család intézményét, úgy nagyobb lehetőséget kell biztosítania az apáknak a családi munkamegosztásban való részvételre. A nők e^ejeogfi 1/ ..............."“ö l jSJiem a férfiakéban is. ^h-Stembathy Lasai*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents