Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-24 / 303. szám

V Bolykl István: KttSZttNTÖ Festett betlehemek Trebicben Hányán megcsodálták már a trebiei betlehemet! A betlehemes játékoknak régi nagy hagyományuk van. Csehországban és Szlovákiád bun a XVIII. században ter­jedt el. A trebiei betlehemkészítés kezdete a szájhagyomány sze­rint 1760-rn nyúlik vissza, amikor állítólag egy trebiei lakos az első festett figurát elhozta Olaszországból. Nem egészen egy évszázad után a városban már kétszáz mű­vész festette a betlehemeket. A Treble környéki betlehem­készítők a reális valóságot ábrázolták, amit maguk kö­rül láttak. Már első pillan­tásra felkelti figyelmüket például a trebiei betlehemek tája. A Cseh—-Morva-fennsík erdős, dombos vidékét ábrá­zolják, ahnit a kézművesek alaposan ismerték. A trebiei betlehemek kar- tonlaora festett figuráit ki­vi' gták. falemezre ragasztot­ták és sűrű moha közé állí­tották. Összegyűrt, csirizzel megszilárdított papírból ké­szültek a sziklák. Ezeket fa­építményre erősítették és az így előállított sziklák és mo­ha közé komponálták meg az egész képet. Tizenkét művésznek húsz betlehemét ma a trebiei Nyu- gat-morvaországi Múzeum őrzi. Vannak közöttük mi­niatűr betlehemek — ame­lyek kis térfogatuk miatt a trebiei otthonok kedvelt ka­rácsonyt díszei voltak. E tí­pus legrégibb darabjai 1791 —1055 között készítette Fran- tisek Hartmann trebiei nép­művész. A múzeum nagy attrakciói közé tartozik Fran- tisek Ctncera mozgó betle­hem je. A legnagyobb trebiei betlehem hat méter széles és négyezer kis alakot látha­tunk rajta. A trebiei betlehemek hűen mutatják be a környék népé­nek életét és szokásait. Gárdonyi és a színház Parasztdráma szülelett: A bor „Intenem, de szév volt. Más szerző behozza baráta­it a nézőtérre ez ott sze­rezte őket.'' Molnár Ferenc, az akkor még ismeretlen színpadi szerző és versenytárs lelke­sedik így A bor 1801. már­cius 29-i fővárosi bemuta­tója után. A lapok többsége elismeréssel tudósított a kü­lönös eseményről a Nemze­ti Színház merész vállalko­zásáról. A Pesti Nap­ló kritikusa így fogal­maz: Mily öröm; látni egy igaz történetet melyben a magyar paraszt minden kritikán fölül álló esze járá­sa és valóságnál nagyúri ér­zésvilága száz meg száz megkapó báíos apróságban nyilatkozik meg előttürfkt” Hevesi Sándor pedig emlé­keztetőül felíegyezte: ..Ma­gyar színpadi író ritkán keltett tisztább és művé­szibb gyönyörűséget." Uj üiiiiai és métce A szlnháztörténészek, va­lamint a Gárdonyi-kutatók Is állítják: a múlt század­vég egyre hanyatló maavar színházát A bor című drá­ma bemutatása emelte ki a válságból. Lukács Györsv „az utolsó évtizedek egyik legszebb és legpoétlkusabb drámájának" nevezi Gárdo­nyi művé*, amelyet felépíté­sében is tökéletesnek tart. Újszerűsége, sikere lemér­hető azon is. hogy a késői Gárdonyi-művek bemutató­inak kritikusai gyakorta visszatérnek a Baracs-drá- mához. sőt mércének tekin­tik azt. Lukács például így ír az ugyancsak a Nemzeti, ben bemutatott Annuská- ról: „Ha Ismeretlen író lépne föl ezzel, újjonganék. annyi a finomság, annyi a talentum benne. De Gárdo­nyi Géza két év előtt meg­írta A bort és ezt nem sza­bad elfelejteni. A közönség nem felejtette el! tapsolt Annuskának; a darab nem bukott meg; sőt. A közön­ség nem felejtette el. hogy Gárdonyi A bar szerzője de Gárdonyinak se volna sza­bad ezt elfelejteni." Másik ko-rtársat idézek. Kosztolányi Dezsőt, aki 1906. júliusában a Buda­pesti Naplóban írt a fővá­rosi nyári színház Gárdo­nyi-bemutatójáról : „ö amaz írók közé tartozik, ki min­dig más szemmel látja meg a kor jelenségeit, a lélek napi forradalmait, akinek látni érezni Imi érdemes... És ma előadták a Fekete napot! Csodálkozva kutat­tuk. kerestük Gárdonyit, A bor szerzőjét, azt az írót. kinek mindenkoron monda­nivalója van. Hiába. Nem tudtuk megérteni miért ír­ta meg e darabját, miért játszatta el, miért érezte szükségét hogy elbeszélése alakjainak testet adjon, és a költészet csalóka ködéből a színpad nagyon is fényes lámpái elé vigye őket?” Térjünk vissza A bor be­mutatójához. A dráma sike­re. majd hosszú diadalme­nete igazolta, hogy író és színház szerencsés találko­zásából új műfaj születhet: Százötven éves ez a treble! betlehem, Franti- «ek Kratochvll tehénpásztor műve. Eítf tipikus trebiei betlehem. Igen kedvelt csoportot képeztek a népi muzsikokból álló zenekarok és a tehéncsordák. Matyi cs Rozi a dráma szere Imespárja. Rózsahegyi Kálmán és Ügeti Juliska ezt a ké­pet küldte emlékül Gárdonyinak. , a kézművességgé alacsonyo­don népszínmű helyébe a művészi népdráma. Ilyen népdrámát keresett az ország első színházának úi Igazgatója. Beöthy László. Es megtalálta Gárdonyit, ők ketten, az író egy falusi el­beszélését, amelyből meg­született a dráma. Gárdonyi meghatároz'* ;val : falusi életkép három felvonásban. Kártyán szerzett előleg Az anekdútázásra hajla­mos színházi emlékezet sze­rint csaknem füstbe ment ez az új korszakot jelző találkozás. Mégpedig ezer korona miatt. Bal négyes páholy című népszerű mű­vében Kellér Andor ígv menü át a New York ká­véházi történetet, az író és a direktor alkuját: „— Írhatnál darabot a Nemzetinek — hozakodott elő Beöthy régi vesszőpari­pájával, — Darabot írjak? Hogy kell? — Tudsz te. Próbáld meg. — Adsz-e nekem előre, mielőtt nekikezdenék a munkának, kétezer koronát? Mert, ha regényt írok. anyi nyit kapok. Mégpedig előre. Anélkül le se ülök.” Beöthy nyomban haza­rohant, s feleségének oly meggyőzően ecsetelte ter­vét, a majdani paraszt­dráma jelentőségét, hogy kapott az asszonytól ezer koronát. Néhány perc múlva az író elé tette, ám az csak tagadólas intett: „... csak, ha kétezret adsz. Ezerért nem írok " Mire a Nemzeti sokat pró­bált igazgatója búcsú nél­kül elviharzott. fel az Ott­honba, ahol néhány perc alatt kártyán megnyerte a hiányzó ezrest, elvitte Gár­donyinak, aki a megállapo­dásban rögzített időpontra szállította A bor című drá­mát. E közjáték két körül­ményt is jelez. Az egvik. hogy a színház megűihodá- sán fáradozó, a felfedezés kockázatát mindig vállaló Beöthy komolyan vette Gárdonyit olvasta müveit, bízott benne, s valóban tőle várta a színpadi poézist a tiszta művészetet, az újfaj­ta parasztdarab megszületé­sét. A másik pedig, hosv nemcsak afféle ..göregábo- ros” mókás embernek néz­ték az írót. színházi körök­ben rangja, tekintélye volt Gárdonyinak, aki lám. azt is meglehette hogv a nagy­tekintélyű Beöt.hvvcl szem­ben megmakacsolja, magát. II szerző óvatos A korabeli népszínművek színvonalának, valamint a közönség igényének érzé­keltetésére segítségül hí­vom Adv Endrét, aki a szá­zadforduló előtt A piros bugyeüárls ürügyén (gv vé­lekedett a Debreceni Hír­lapban : ......Ne legyen a nép­színműíró kiváltságos poé­ta s ne legyen a színpadra vitt paraszt egy daloló me­se-alak, akkor nem lesz okunk panaszkodni a kö­zönség megváltozott Ízlésé­ről. Igazságot, életet a nép­színműbe, mert a színpad nem cirkuszporond, s a szá­zadvég embere nem kard­n yelésen bámuló atyafi. ■.” Gárdonyi is kemény sza­vakkal támadta az énekes, zenés táncos népszínmű el- satnyult késői képviselőit. „A népszínművek asszonyt cifraruhásak: hajok fel van sütve; sohase dolgoznak, csak a szoknyájokat riszál- ják. s örökké csókolódznak. Ilyenféle parasztnév Ma­gyarországon nincs." Bírálta • a színházak műsor- politikáját Is: „Némelyik fővárosi színház feliratát is meg lehetne igazítani: „A külföldi dráma-irodalom szeméUlerakodó telepe. > Gárdonyi tulajdonképpen helyesen ítélte meg a szá­zad végi népszínműveket és nemesen fogta fel a színház feladatát. Figyelemre méltó megjegyzései jogokat köve­teltek a népnek a szín ház­ban, a népköltészetet igye­keztek színpadra emelni. Az, hogy A bor sikert arat. hogy a közönség lelkes tetszéssel fogadja, csakis a premier után derült ki. Előtte még Gárdonyi is óva­tosan nyilatkozott a Buda­pesti Hírlapban, ily módon is elárulva, milyen féltve bocsátotta színpadra hősét, Baracs Imrét. „Beöthy I. ászló azt ál­modta egyszer, hogy én tu­dok színdarabot írni. Attól fogva üldözőbe vett. s nem volt tőle nyugtom... Mikor már kész voltam, akkor ej­tett aggodalomba az a gon­dolât, hogy az ittas paraszt­ra orrot fintorít majd a ci­lindere« érzés. Ha egy Du­pont. vagy egy Delacroix nevű paraszt a részeg, ezt tisztelettel szemléljük de hogy egy Baracs részen le­gyen, azt nem tűri el a Pá­rizsi szemüveg. De most mindegy: megírtam..." A huszadik század alko­nyán Gárdonyi már ren­delkezett tapasztalatokkal, ismerős volt a színház vi­lágában írt, szerkesztett s akkortájt jelent meg foly­tatásokban nagyszerű regé­nye, akkor még Az egri csillagok címmel. Vagyis irodalmi múlttal és tapasztalással vállalkozik a 37 éves Gárdonyi A bor című dráma megírására. A bemutatónak si kere volt, amelyhez hozzájárult az is. hogy a Nemzeti egész élgárdája felvonult a drá­mában: Gyenes László, Cs. Alszeghy Irma. ligeti Ju­liska, a fiatal Rózsahegyi Kálmán — akitől pedig Gárdonyi szinte erőszakkal akarta elvetetni Baracs Ma­tyi szerepét — Gabányi Árpád. Újházi Ede és Víz­vári Gyula. Megszületett hát az „oly sűrűn és oly régóta" óhaj­tott népdráma. 1929-ben már a 150. előadáson is túl volt a darab. A fővárosi siker megala­pozta a drámaíró Gárdonyi országos hírnevét, s egvmás után jelentkeztek a vidéki színházak is. Gárdonyi azonbtin nagyon félt a vi­déki bemutatóktól. Napló- iából tudtuk úgy véleke­dett: „n színtársulatok olya­nok, mint. n falusi orgonák: egy-két síp mindin. rossz bennük. Tökéletes játék a színpadon egyébként is le­hetetlenség. .E fenntartá­sok bizonyára Vonatkoztak az egri színházra is. ame­lyet azért nem került el a Baracs-dráma. Ám feljegy­zések szerint az 1902-es egri bemutatón a szerző megje­lent ugyan, de az első fel-5 vonás közben érkezett a színházba és a felvonás befejezése előtt már el is távozott. Az íré utazik, és ír Érdekes annak ellenére] hogy Gárdonyi éppen a színpadi műveitől remélte halhatatlanságot. sohasem békéit meg igazán a szín-: ház világával: Kellér An-*, dor említett művében Idéz i egy Beöthynek írt Gárdo- « nyi-levelet, amelyben az író így panaszkodik: „Mindig féltem a színpadtól A szín­műíró átadja az agyát és a nyelvét a színésznek. Én nagyon sok gyönge szí- * nészt láttam, azért nem já­rok színházba. Nekem min­den darabot rosszul játsza­nak, ,." E tartózkodó félelem el­lenére Gárdonyi bátran és gyorsan írt. Naplója meg­őrizte A bor születésének egyéni részleteit, Az 1900-as esztendő egyik esős júniusi napja száműzte Gárdonyi Ihletét, nyomban vonatra szállt, hogy a fővá­rosba utazzék. Csendes ku­pét talált, dolgozni kezdett, a papír azonban elfogyott. Vámosgyörkön kapott egy ..irkát”, folytatódott a drá- maírás. s mire a vonat be­futott a pályaudvarra. Gár­donyi már annyira benne volt az írásban, hogy nem szállt ki. Inkább tovább rót­ta a sorokat. Nagyváradra Indították a Szerelvényt. Gárdonyi utazott, írt így volt-e pontosan, vagy nem, egyre megy. De, hogy A bor újat jelentett a ko­rabeli színházi élet palet­táján. s hogy Gárdonyi ne­véhez fűződik a magyar Pa­raszt drámai önállósítása, az bizonyos. ......A jellemek ábrázolá­sának és a dráma szerkeze­tének összefüggése, a sze­replők lelki életépek bon­colgatása arra enged kö­vetkeztetni hogy egy olyan naturalisztlkus technikájú lélektani dráma A bor, amely a szerkesztés és jel­lemábrázolás összefüggésé­ben sajátos rokonságban 1 von a lélektani dráma je­lentős alkotásaival elsősor­ban Ibsen drámáival... Gárdonyinál a magyar pa­raszt egyéniségének felsza­badításáról beszélhetünk, annak bemutatásáról hogy a paraszt nem mechanikus gép, nem is komikus figura, hanem egyéniség. kinek akarata, mélyebb érzelem- világa is van... ” — írja ta­nulmányában Nagy Sándor, szflkebb pátriánk Gárdonyi­kutatója. A majd nyolcvan évvel ezelőtt írt dráma tartalmát szándékosan nem mesélem el. Pedig a téma igencsak egyszerű: a bor. megzavarja egy család békéjét, a há­zastársak elhagy-: \k egy­mást, de az egvütt töltött évek szeretete és a gyerek megbékíti Őket, A szeretet és a dac küzdelméről szól a dráma. Talán napjainkban serrí eiayult ez u téma. M'ndenú esetre érdemes lenne elolu vasni Gárdonyi művét, színházi embernek új ráol­vas n i. A oOrt. , Márkusz LászlA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents