Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-24 / 303. szám
f&AG PBOLETARJÄL EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXIX. évfolyam, 303. szám ARA: 1,50 FORINT 1978. december 24., vasárnap Képeslap helyett ■»szembe jutottál, Laci. Tulajdonképpen Véletlenül történt az egész. Tudom, hogy szégyenkeznem kellene emiatt, hiszen hajdan együtt koptattuk az iskolapadot, ha te néhány évvel öregebb is voltál nálam. És nem szép dolog, ha az embernek az egykori iskolatársai, barátai csak úgy felködlenak. néha az emlékekből, ahelyett, hogy tartaná velük a kapcsolatot. Nos, de mégis így történt. Ahogy valamelyik este szedegettem kifelé az újságokat a levélszekrényből, ügyetlenségem következtében a földre hullott egy karácsonyi üdvözlőlap. S ahogy hirtelen rápillantottam, mintha a te írásodat véltem volna fölfedezni, rajta. De nem te írtáL Minek is volna, hiszen van már vagy tíz éve, hogy futólag láttuk egymást, intettünk egyet barát- ’ságosan és rohantunk a saját dolgaink után. Nos, de nem is ez a lényeges, hanem, ahogy az írásodat véltem fölfedezni a karácsonyi üdvözlapon, egy régi karácsony, egy régi üdvözlet jutott az eszembe. Nem vagyok benne biztos, hogy tizenkilenc, vagy éppen húsz éve történt, de valahogy így lehetett. Te is azok közé tartoztál, Laci, akik 1956 végén úgy gondolták, hogy máshol könnyebb a boldogságot megtalálni, s az idők szelei egészen Üj-Zélandig sodortak. Onnan küld- íed az üdvözletét, ami most éppen eszembe jutott Anyád mutatta nekem annak idején, meg néhány barátodnak. Egy színes fénykép volt: a harmincas évek világsztárjainak stílusában egy autómonstrumra támaszkodtál, hátad mögött a tenger, tőled távolabb valami pálmafaféle. Mosolyogtál, bőröd barna volt, fogaid fehéren csillantak. A kép hátuljára pedig néhány sort vetettél, többek közt azt is, hogy karácsonyi üdvözlettel, Laci. Mi tagadás — bár soha nem volt szándékom másutt élni — rám is hatott az üdvözleted. Akkoriban a legtöbb hazánkfia többnyire csak leporellókból, könyvekből, újságokból, képeslapokból ismerte a világot, s nemhqgy Üj-Zéland, de még a szomszédos Csehszlovákia is távoli tájnak számított az utazás szempontjából. Azt sem tudom, hogy az az autóscsoda vajon a tiéd volt-e, vagy éppen csak odaálltál melléje, de hát akkoriban, mondom, úgy húsz évvel ezelőtt, az autó is az álmok világába tartozott mi- nálunk. S rögtön rólad, illetve az említett üdvözletről az jutott eszembe, hogy húsz év alatt, ami viszonylag nem hosszú idő, mit változott az éjét idehaza. Persze már neked aem kell ezt különösebben magyarázni, mert megunva a fiatalkori világjárást, már régóta itthon vagy. S visszatérve az előbbi gondolatra, nekem sem úgy jutott eszembe ez a változás, hogy leltárt csináltam volna, mivel és miként gyarapodtunk, hanem csak az villant az eszembe, hogy régen mi vágytunk világot látni, és ebben az évben többen jöttek hozzánk világot látni, mint maga az ország lakossága. Tizenhatmillió turista — kimondani is sok — volt kíváncsi arra, hogyan élünk, hogy milyenek a városok, a falvak, nálunk, hogy mit lehet kapni a boltokban, hogy miként lehet nálunk szórakozni, időt tölteni. Persze, a puszta romantikája, a csárdás, — helyesebben a csárdásch, a paprikásch vonzotta őket Ide — mondják az okosabbak. Bizonyára akadtak ilyenek is. De hát miért baj az, hogy mai vívmányaink mellett Balatonunk, Hortobágyunk, Budapestünk, Sopronunk „is van, vagy miért baj az, hogy az Egerbe látogató nemcsak a várat, hanem a Bikavért is ismeri hírből? Nos, de nem is ez a lényeges, mert, ha hozzátesszük, hogy más, idegenforgalmi nevezetességekkel talán jobban is bíró, nyugati országokban korántsem nőtt ilyen tempóban az idegenforgalom, mint ■nálunk, akkor rájövünk, hogy bizony nemcsak a gulásch, a csárdásch, a paprikásch az. ami idehozza az embereket. Csupán csak egy példát az előbbiekhez, az idegenforgalmi nagyhatalomnak számító Olaszországban tavaly, de főként az idén igen nagy a csökkenés a turisták számát illetően. Nem nehéz kitalálni, hogy miért: a terrorista merényletek nem igen vonzó tényezőnek számítanak. S itt talán el is jutottunk odáig, hogy viszont miért jönnek hozzánk egyre többen. Túl azon, hogy csábító a Balaton hűs vize, hogy Budapest a világ egyik legszebb városa, túl azon, hogy Elger, a Mátra, a Bükk feledhetetlen élményeket ígér — alapvetően az ország stabilitása, ami idehozza hozzánk a turistákat, nem csupán a baráti országokból, hanem egyre többet Nyugatról is. Hiszen az idejövő tudja, hogy nálunk nyugodtan, biztonságban töltheti napjait, nem kell attól félnie, hogy bombák robbannak, mint London belvárosában, Spanyolországban, vagy Írországban. De nem kell félnie, a gyilkos gépfegyvergolyótól sem, mint Milánóban, Rómában, Bonnban, vagy Franciaországban. Nem kell tartania az emberrablóktól, a gerillaakcióktól, nem kell “félnie,; hogy ártatlan Létére — csupán csak azért, mert éppen az utcán van — az ő életét is kiolthatja valami. Persze a stabilitás érzékelése nem csupán az ilyen szélsőségekben nyilvánul meg. Hiszen a külföldi számára a kirakatok bő választéka, az emberek jólöltözöttsége, a járókelők kedélyállapota és megannyi más apró jól ékesen, és fényesen bizonyítja, hogy jól és biztonságban élünk. És nemhogy a gerillaakcióktól nem kell tartanunk, de attól sem, hogy nincs lehetőség az elhelyezkedésre, a munkára, vagy attól sem kell tartanunk, hogy nem telik a legszükségesebbekre. Mindez persze korántsem jelenti azt, hogy nincsenek gondjaink. Csakhogy ezek a gondok többnyire a fejlődés velejárói, másrészt pedig a külgazdaság „szorításai”. Nemrégen pártunk Központi Bizottsága, a napokban pedig az országgyűlés tárgyalta gazdasági életünket, fejlődésünk lehetőségeit, azt, hogy mit kell tennünk a jövőben helyzetünk megszilárdításáért. Nem titokban, zárt ajtók mögött i folytak ezek a tanácskozások, hanem éppen a legnagyobb nyilvánosság, az ország népe előtt. Így is van ez rendjén,' hiszen a gondokat nem szüntethetik meg önmagukban az ország vezető testületéi, mindannyiunk hatékonyabb, jobb munkája szükséges ahhoz, hogy további eredményeket érhessünk el a fejlett szocialista társadalom építése során. És éppen az említett tanácskozások kapcsán lehet azt is megjegyezni, hogy társadalmi rendünk stabilitását jelzi az is, hogy nyíltan merünk beszélni gondjainkról, hibáinkról. Tudjuk, hogy ezek felszínre hozatala egyáltalán nem kelt pánikot közvéleményünkben, sőt: a hibák, a gondok feltárása mindenkit arra sarkall, hogy minél előbb megszűntess sük őket A tizenhatmillió idelátogató — kimondva,' vagy kimondatlanul — érzi, érzékeli gazdaságunk, társadalmunk, politikánk stabilitását. Itt bent is az országban, de úgy is, hogy hazánknak egyre nagyobb tekintélye van szerte a világon is. Hiszen annak ellenére, hogy nem tartozunk a nagy országok közé, nem tétlen szemlélőd vagyunk az eseményeknek hanem aktív külpolitikát, aktív békepolitikát folytatunk. Pártunk vezetésével, és a szocialista országokkal karöltve azért is küzdünk, hogy ne csupán nálunk legyen stabilitás, békés alkotó munka, hanem szerte a világon máshol is. S hogy ez a küzdelem mennyire időszerű ma is, arra csupán egyetlen példát: a második világháború befejezése óta 120 kisebb-nagyobb háború zajlott az eltelt évtizedekben, — és sajnos nácijainkban is ropognak a fegyverek — a Föld több mint hetven országát érintve. Jólesik nekünk, hogy barátaink, de egyre többen a nyugati országok polgárai közül is elismerik eredményeinket. Persze elsődlegesen nem ezért dolgozunk, hanem azért, hogy mi egyre jobban, egyre szebben éljünk. Hiszen értékteremtő munkánk ad lehetőséget a további haladáshoz, de a munka teremti meg a lehetőségét annak is, hogy békében, nyugodtan ünnepelhessük a mostani karácsonyt is. Így történt hát, Laci, hogy egy üdvözlőlap kapcsán eszembe jutottál. Ha erről tudomásod lenne, bizonyára haragudnál, hogy miért nem vettem annyi fáradságot, hogy neked is írjak néhány sort. De azért biztos nem haragudnál, hogy rólad és a te sorsod kapcsán — más dolgok is eszembe jutottak. Kaposi Levente Karácsony, ' (Szántő György felvétele) Mm Ünnepi számunk tartalmából MEG NEM ELEG Papp János publicisztikájának témája a népgazdaság 1979. évi terve. k ARI mi PEDAGÓGUSOK AKLD1 NÉPMÜVELÖK Az oktatást és a közművelődést közelíteni szándékozó kísérletben vesznek részt a sarudiak. Pécsi István négyévi munka mérlegét vonja meg írásában. MEZŐGAZDASÁGUNK MÉRLEGE Romany Pál miniszter cikkét lapunk 5. oldalán ol- születéséről és fogadtatásáEGY VIETNAMI KARÁCSONYA Tran Van Lai növénynemesítő három évre eljegyezte magát a kenderrel és a kompolti intézetben talált patronálókra. Róla írt Mentusz Károly. t JÖVÖNKÉRT, GYERMEKÜNKÉRT Erdei Lászióné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke a cikk szerzője, amelyet a 7. oldalon közlünk. GÁRDONYI ÉS A SZÍNHÁZ A magyar színjátszás korszakot jelentő művének, A bor című parasztdrámának vashatják. ról ír Márkusz László, TÍZ EMELET BOLDOGSÁG G. Molnár Ferenc egy fiatal család boldog „honfoglalásáról’’ írt riportot GYERMEKEKNEK A legkisebb olvasóinknak szól 'ez a sok rejtvényt és olvasnivalót kínáló oldalas összeállításunk. ÜNNEPI DERŰ Vidám, humoros összeállításunk a 13. oldalon. LEGJOBBJAINK OTTHONÁBAN Kiemelkedő sportolóink ezúttal nem teljesítményeik alapján szerepelnek lapunkban, hanem a szokottól eltérően igyekeznek munkatársaink bemutatni életüket, otthonukba látogattak. Hellentes karácsonyi ünnepeket!
