Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-23 / 302. szám

Bobby Deerfield

Amerikai bim

A film forgatókönyvének alapjául Erich Maria Remarque „Az égnek nincsenek kegyeltjei” című regénye szolgál. Ez'a regényeimnek használt megállapítás jobban fedi a film tartalmát is. mint amit az autós világsztár neve mondhat. Remarque regényeinek levegőjét mindig is. a tragikum, az érzelmek és a szenvedélyek felfokozott széllökései mozgatják meg, néhol csak annyira, hogy ne feledkezzünk meg róla: az élet nagy hazárdjáték is, törvényeit, saját magunknak kell megismernünk, az egész életet saját magunknak kell felépítenünk azokból a kockákból, apró mozaikokból, amelyek születésünktől fogva a jellemünket, a sorsunkat összeteszik, alakítják. Itt az időben minden összefügg. Egy adott helyzetben és pillanatban a jelennél is fontosabb tud lenni egy'valamikor lefutott pillanat, annak az eseménye, hogy aztán a jövő felé még szélesebb távlat nyílhassák. Ha ugyan az nem a hirtelen halálhoz vezeti el a hőst, a hősöket, a sors szerencsés vagy szerencsétlen számkivetettjeit.

Sydney Pollack, a film rendezője, nagy körültekintéssel járja körül jellemeit. Tudia, hogv az életben az anróbb részletek, a szertartások mutatják meg leginkább. legtisztábban a jellemeket; a szertartás kényszere segíti-akadályozza a hőst a cselekvésben. Ahogyan az autóversenyzőket felöltöztetik, a verseny előtti izgalomban, ahogyan az üzletben és a dicsőségben érdekeltek körülveszik gondoskodásukkal, babonás félelmükkel és kielégíthetetlen sikerszomjukkái a félistent, akit maguknak csinálnak, az jellemző a korra és a társadalomra is. Egy jellemtartó erőt be lehet mutatni ezernyi apró szélsőséggel. A rendező szembesíti Bobbyt például a bátyjával, aki elsárgult fényképekkel és vad szemrehányással figyelmezteti a csak magára gondoló sztárt, hogy majd megírja, ha az édesanyját eltemették.

Ezen a durva közömbösségig menő önzésen üt rést egy másik szertartás, Lillia- né, aki végzetesen rövidre méretezett sorsában arra rendeltetett, hogy ezt az önző és konok fiatalembert az érzelmeivel figyelmeztesse: nemcsak pénz van, nemcsak a siker van, nemcsak a külső csillogás van, hanem két ember között meghittség, bensőséges kapcsolat is lehetséges, amihez fel kell nőni, ahová kinek-kinek be kell érnie. És ez a szertartás akkor lesz igazán őszintévé, amikor a végzet nyil~

vánvalóvá válik mindkét ember számára.

A regény és a regény nyomán most ez a film is az érzelmek, a tiszta szenvedélyek elsődlegességét hirdetik a mindennapi tülekedésben, azt akarják megmagyarázni, hogy az ember köteles engedelmeskedni vonzalmainak, mert ezek nélkül az élet nem lehet teljes. Lydia sorsai az, hogy őrangyala legyen a versenyzőinek, Lil- liané az, hogy befogadja, magához fordítsa ezt a becsvágytól fűtött fiatalembert, hogy vele együtt átélhesse egy nagy szerelem vagy egy apró dalocska idétlen elda- dogását, félrészeg ál la pótban. Talán azért, mert a test és a lélek mámora egyben az emberi lét csúcsát is jelenti. Vagy azt, hogy a megszokott szertartásokból néha ki kell szökni — önmagunkig.

A sztárt játszó Al Pacino körül Marthe Keller és An.' ny Duperey forgolódnak: nyúlánk alakjukra a rendező olyan ruhákat akaszt, amelyek eleve jelzik, hogy a szépség és az élet mohó sze- retete a mese tárgya, és ezt így kell szívhez szólóan előadni. Ez a színesség és ez a különös szépség jól is áll ehhez a filmhez.

Farkas András

34.

— Akkor hát nincs remény, .. — adta fel a lelki- ismereti harcot. — Így is jó. Sajnálom, hogy szomorúságot kell okoznunk édesapámnak.

— Én már azt sem sajnálom — tágított a résen Paula. — Ennyi érv még az ellenségeinket is meggyőzte volna!

Burján Péter elcsigázottan pihent a sáncai mögött. A védősánc a látszólagos egykedvűség volt rajta. Ez az egyke H űség tömören fogta körül. - el kellett hinni, hogv semmiféle ostrom nem árthat neki. Ilyesmit sugallt szavának kényelmes ereje is.

— Talán igaz. Adódhat helyzet amikor könnyebb megg’ őzni az ellenregeinket mint a saiát véreinket. Belátom nincs már értelme ilyesmin vívódnom. Csak egyet, ugyanazt az egyet mondhatom legutoljára, amit már a legelején is megmondjffh ÉlPilíiBSCfl ff

1378, december 23., szombat

tam: a becsületünk nem lehet eladó.

Dezső annyira mérges volt apjára, hogy rá se nézett. Morogva verte ki pipájából az üszkös dohányt a köny- nyűfémből öntött, platánlevél formájú hamutartóba. Kotorászott az undorító salakban, közben megvetéssel mondogatta:

— Becsület... Ennyit és a becsület... A fehérember utolsó babonája, ami csak arra jó, hogy röhögjenek rajta az élelmesek.

És a hímzett dnhányzacs- kóból újra tömte a pipát.

Attól tartott a kőfaragó, hogy dühében goronibáskod- ni fog ai apjával, ezt pedig mindenképpen el akarta kerülni. Jól tudta, úgyis túl van feszítve a húr. Inkább önként visszavonult, ki az erkélyre. Ott gyújtotta meg a pipáját. Miközben be-be- horpadó pofával szipákolt, Rózsira és Zoltánra lett figyelmes. Sógornője és öccse a járdán sétálgattak, idillikusán beszélgettek. Nevet- gélőn. egészségesen élvezték a nyári délutánt.

— A kis hamvas kamaszok — morogta bele vicsorogva Dezső a pipafüstbe. = Ezek ic szépen kivárják,

hogy megsüssem nekik a békacombot. — De nem zavarta meg a házaspár prome- nádját — még ennyire sem becsülte őket irigykedő, önsajnáló haragjában.

Az erkélyből Is elege lett. Morózusan füstölve amszterdami dohányát, visszaoldal- gott a lakásba. Eközben kopogtattak. Felvillanyozva egymásra néztek, de némák maradtak. Hiába várva a többiek szavára, Paula a kelleténél erélyesebben kiáltotta :

— Igen!

Máris beperdült, Félix Elek. Hajlongva, fürgén, már-már tánclépésben forgolódott, miközben szarvasbőr kabátján rezegtek a sallangok.

— Kézcsókom... Kézcsókom. .. Tiszteletem... Bocsánat az ismételt zavarásért... — Csupa mozgás, csupa nyugtalanság volt, de különös módon rejtve tartotta hátra a mód felett elegáns iraltáskát. Talán észre sem veszik, ha nem virít feltűnő narancssárga színével, s nem villog-ragyog rajta a két hatalmas nikkelcsat.

Dezsőt meghökkentette a roppant előkelő táska. Rámutatott a pipájával.

— Tudtam, hogy magából előbb-utóbb diplomata lesz.

Pincérés előzékenységgel érdeklődött Félix:

— Miből tetszik ilyesmire következtetni, kedves Dezső?

— Két összetartozó dologból. Az egyik a körmönfont- sága, a másik az a csodára kinikkelezett modora.

Noha nem vonta kétségbe a fémdíszműves, hogy tetter érték, magakellető szépei ■ géssel igvekezett elhitetni ártatlanságát:

— Ugyan, Dezső. Én meg a diplomácia! Egy kis ártatlan tréfa alapján még senkiből sem lett nagykövet.

À vándorút első állomása

KÉpmiívészsHink seregszemléje Kanadában

___ távoli ország egyik

H| városában buszra

a ff szállt, hogy felkeresel 1*1 se valamelyik mail f gyarlakta települést.

Mellette egy fiatal- íjaBj ember ült, s hogy elsírni," üssék az időt, beszélgettek. Az ifjú megkérdezte:

— A kiejtésén érzem, hogy se nem idevalósi, se nem angol.

— Magyarországról jöttem. ..

Partnere töprengett egy kicsit, aztán megjegyezte:

— Szóval abból az államból, ahonnan az új pápa származik.

1.

Pillanatkép egy esküvőről. A feleség a harmadik nemzedékhez tartozó magyar, de már nem beszel anyanyel(Dr. Bakó Ferenc felvétele)

Találkozott kinn élő honfitársainkkal. Volt fiaik-lá- nyaik és unokáik körében is. Mindenütt örömmel fogadták, s érdeklődtek az óhazáról.

Elmondták: ápolják a

nemzeti hagyományokat, s nem múlik el lakodalom, hogy magyar nóta ne szólna.

Azon viszont meglepődött, hogy a harmadik nemzedék egyáltalán nem ismeri Arany János, Petőfi Sándor nyelvét.

Persze arra is rájött, hogy minden viszonylagos. Megismerkedett azzal a Jakab Emillel, aki felnémeti, egri rokonait emlegette, s azzal büszkélkedett, hogy zenekart szervezett, amelynek ő a prímása.

Milyen kicsi a világ. A távolságok nagyoknak tűnhetnek, de áthidalhatja őket a barátság, az összetartozás érzése.

Ezt lehet, ezt érdemes erősíteni. Dr. Bakó Ferenc kandidátus, a Heves megyei Múzeumi Szervezet igazgatója ezért vállalta szívesen azt, hogy néhány hétre — ez év szeptember végétől november közepéig — népművészetünk követe lesz a majd kontinensnyi méretű Kanadában, ahol annyi náció közt százötvenezer magyar is él.

2.

Az ötlet születéséhez és megvalósításához sztori fűződik.

— A cobourgi galéria igazgatója, John Taylor hazavágyódó feleségének ösztönzésére többször járt Budapesten, s ellátogatott a múzeumokba is. Sok tárgynál elA mit sem értő, de annál rosszkedvűbb Edit siettette a szomszédot a kérdésével :

— Miről van szó, Félix úr?

Burján Péter nem kérdezett volna ilyesmit. A táska láttán mindent tudott. Baljós előérzettel várta, mi fog itt történni, ha egyszer kinyílik a táska.

A bizsus felfogta, hogy nem tudnak a trükkjéről. Dezső tehát általában nevezte körmönfontnak, nem pedig az ügyhöz tartozó ötletéért. Mivel már csatanyertesnek hitte magát, hozzáfogott az önleleplezéshez.

— Azt hittem, Editke,

hogy kegyedék tudomására jutott az én ártatlan kis titkom. ..

— Mi az az ártatlan kis titok, Félix úr — faggatta türelmetlenül Dezső. — Talán szerelmes a tanító nénibe kiscserkész létére?

Ügy viselkedett a szomszéd, mint a rossz viccmesé- lő, aki előre heherészik a csattanón.

— Bátorkodom feltételezni, hogy méltóztattak észrevenni azt az ártalmatlan és a közös érdekünkbe vágó óvintézkedést, amelyhez a mielőbbi teljes megértés reményében folyamodtam.

Hiába foghatták rá Félix válaszára, hogy kizárólag magyar szavakból rakta ösz- sze, egyetlen mukkot sem értettek belőle. Szövegétől mintha megbutultak volna. Egymásra néztek és tanácstalanul hallgattak. Dezső végül valósággal ielnyögött.

— Ez a duma olyan szép, hogy majdnem rímel. Meg fogom zenésíteni. De mi a nyavalyát jelent?

(Folytatjuk)

ven.

időzött, de legjobban a népi kultúra alkotásai tetszettek meg neki. Olyannyira, hogy otthon sem feledkezett meg róluk. Arra gondolt : miért ne ismernék meg honfitársai is ezeket a ritka értékeket. Egy olyan kiállítást szorgalmazott, amely a legbecsesebb munkákból ad ízelítőt. Nálunk örömmel fogadták ezt a kérést, hiszen Amerikában még egyszer sem került sor ilyen jellegű bemutatkozásra. A szervező, a gyűjtő tevékenységgel, valamint a rendezéssel engem bíztak meg. Felkerestem Heves, Borsod, Nógrád múzeumait. Mindenünnen azt kértem kölcsön, ami a legjellegzetesebb, a legkifejezőbb. Ugyanezt tettem a hevesi, a mezőkövesdi és a szécsényi háziipari szövetkezetnél. Szép termékeiket ajánlották fel Kántor Sándor, F. Szabó Mihály és Fa-. zekas István neves fazekasmesterek, akik művészi szinten örökítik tovább az elődök rangos hagyatékát.

Végül összejött az elképzeléseknek megfelelő meny- nyiségű és minőségű anyag, s a négyszáz darabból álló küldemény vonaton, majd hajón jutott el a 11 ezer lakosú kisvárosba. Aztán jött az értesítés: útra kelhet a rendező és segítőtársa, Kiss Lajos, a technikai tennivalók szakértője Is.

3.

Kinn aztán nem tétlenkedhettek, mert minden feladattal nekik kellett megbirkózniuk. Amikor elkészültek, amikor helyére került minden hímzés, bútor, kancsó és szőttes, elégedetten nézhették művüket.

Olyanná sikerült, amilyennek álmodták.

A megnyitón kétszázötvenen vettek részt. Ott volt, s beszédet is mondott dr. Németh József, hazánk kanadai nagykövete is.

— Az ünnepség alapvetően különbözött a nálunk rendezettektől. Az egész egy fogadás keretében zajlott. A hallban hamisítatlanul magyaros vendéglátást produkáltak: A dúsan megrakott asztalokról nem hiányzott a téli szalámi, a kecskeméti barackpálinka, a tokaji aszú, az egri bikavér. A város és a galéria kitett magáért. A feszélyezettség nélküli légkörben gyorsan megindult a kötetlen diskurzus. Megtudtam: náluk mindig ez a szokás. A meghívottak körbevettek, s az itteni viszonyokról, gazdasági, kulturális eredményeinkről faggattak, arra voltak kíváncsiak: miként ápoljuk ük- és szépapáink örökségét. Este fél kilenctől éjfélig volt miről beszélnem.

4.

Másnap a látogatók sorába állt: a hatás, az emberek véleménye érdekelte. Inkog- nítóját ugyan nem őrizhette meg, de csodálkozásban azért voit része.

— Egy idős házaspár üdvözölt olyan szívélyesen, mintha régen látott barátjukkal találkoznának.

Ugyanilyen fogadtatásban részesült mindenki. Később kiderült, hogv egyikőjük sem alkalmazott, nem fizetett tárlatvezető. Amit csinálnak, azt kedvtelésből teszik. A mi szóhasználatunkkal élve: társadalmi munkában. A férfi például anglikán püspök volt, de ezt a szolgálatot egészen természetesnek tartotta.

5.

A szakember nem tagadhatja meg hivatását szabad idejében sem. ö is egymás után kereste fel a kisebb- nagyobb kiállítóhelyeket. Tapasztalatok sorával gyarapodott.

— Az utóbbi évtizedek

során igen sokan vándoroltak be ebbe az országba. A kormány — nagyon okosan — multikulturális politikát folytat. Nem a beolvasztást akarja elérni, hanem azt segíti, hogy az idegenek megőrizzék nemzeti hagyományaikat, s ne feledjék el anyanyelvűket, kulturális kincseiket. Ha egy iskolában tizenöten úgy határoznak, hogy magyarul tanulnak, akkor alkalmaznak egy pedagógust, aki oktatja a gyerekeket. Ennek örültem, az viszont elszomorított, hogy a múzeumokban nincs semmilyen magyar anyag. Ottavá- ban is csak ihány darabot találtam. Ezeket is Pesten vehettek valamelyik bazárban. Fura dolog ez, mert például az ukránok, a lengyelek rangos gyűjteményt helyeztek el. Épp ezért itthon azt javasoltam: pótoljuk minél hamarabb ezt a hiányosságot, s akkor bizonyára többet tudnak majd rólunk, mint pillanatnyilag,

6.

A néprajzos bárhová is menjen, tudományának megszállottja marad. Nem volt kivétel Bakó Ferenc sem. Alaposan tájékozódott az ottani magyarok körében.

— Az idős korúak zöme a húszas években emigrált, elsősorban azért, mert haladó nézetei miatt nem lelte helyét a Horlhy-rezsimben. Ok kötődnek hozzánk, rendünk sikerei számukra is sokat jelentenek. Épp ezért rendszeres kapcsolatot tartanak nagykövetségünkkel, s ha csak módjuk van rá, haza is látogatnak. Fiaik és lányaik viszont teljesen el- angolosodtak. Számukra valóban bemutatkozott az óhaza ezzel a kiállítással: a honi tájak hangulatát kelti, távoli őseik üzenetét küldi. Hozzájárul ahhoz, hogy elődeik arcéle felvillanjon előttük. Egykori szokásaikról semmit sem hallottak, s számukra az is kuriózum, amikor az idősebbek az egyház- község szervezésében összejönnek, és csigát csinálnak. Ki hagyományos módon, ki géppel. Ezek amolyan társas rendezvények, s az eladott áruért járó pénzt közcélok megvalósítására ajánlják fel,

7. „ *■ ' Látogatóban nem volt hl- ^ny: az október 3-i megnyitó óta naponta sok százan tekintették meg a különböző tárgyakat. Nemcsak az ottani magyarok, hanem a helybeliek is, A gonddal rendezett gyűjtemény később másfél esztendős vándorút* ra indul: eljut a jókora ország számos városába, még Ottavába is.

Ezrek nézhetik meg, s társaival együtt talán köztük lesz az az ifjú ember is, aki az autóbuszon Lengyelföldiel keverte össze Magyarországot. ..

Pécsi István