Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-19 / 298. szám

i követelmények és a valóság

Kérdések a vezetésről— a műszaki hetek II rügyén

Beszcigetés ír. tan Lászlóval, a MTESZ negyei szenrezeléneh titkárával

Az idei műszaki hetek tű témája a vezetői munka volt. Ankétok, előadások szóltak a vezetők képzéséről, a vezetés hatékonyságáról, s természetesen, a vitákban nemcsak a vezetők kaptak szót, hanem a vezetettek is.

A megyében immár nagy hagyományú rendezvény-sorozat idei tapasztalatainak összegzésére a fő rendező társadalmi szervezet, a MTESZ megyei titkárát kértük meg, s beszélgettünk a vezetői munkáról, a tájékoztatók, viták ürügyén.

— Több előadás hangzott el az idei műszaki heteken gazdálkodásunkról, népgazdaságunk helyzetéről, értékelve fejlődésünket, szólva nem is kevés gondunkról, — mondta bevezetőként dr. Domán László. — Azt a tényt, hogy fejlődött a vállalata, minden vezető be tudja bizonyítani, de az is kétségtelen, a fejlődés mér~ teke és iránya, különösen nemzetközi összehasonlításban, egyáltalán nem kielégítő. A növekedés üteme nem lesz olyan nagy, mint a korábbi években, s ha mondjak egy üzemben nem nő a termelés, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy ugyanúgy kevesebb lesz a vezetői feladat is. A vállalat céljait meghatározni, a körülményeket gondosan mérlegeim; ez az első számú vezetői feladat. A vezetőnek kell kidolgoznia a fejlesztés irányát, megszabnia a tennivalókat, a takarékosabb, gazdaságosabb munka érdekében. De csak úgy általában nem lehet mindezekről intézkedéseket kiadni. Nerh lehet úgy dönteni például, hogy általában takarékoskodjunk az anyagokkal. Az igy megfogalmazott célkitűzés következményei olyan döntések lehetnék, amelyek márr akadályozzák az értelmes munkát. Például: a mi gyárunkban sok a tőkés importból származó gép. A kenőanyagok ára egyre drágább. Hallván a jelszót: takarékoskodjunk az anyagokkal, a művezető máris elhatározhatná, hogy kevesebbet használjunk fel a drága zsírokból, olajokból. Takarékoskodik, lehet még meg is dicsérik érte, -a gépek meg hamarabb tönkremennek. A célkitűzés legyen mindig konkrét, s ez a vezetőnek igen fontos feladata.

— Hogyan érvényesül ilyenkor a demokratizmus?

— Véleményem szerint akkor jó az irányítás, ha a eél megfogalmazása előtt a

oeeeóé« minden szintjén megvitatják a feladatokat, közösen számba veszik a

lehetőségeket, Én vezetőnek nevezek mindenkit, aki csak egy ember munkáját is irányítja és döntési joga van. Mindenkinek ismernie kell a célokat, és tudnia a saját feladatát. Mert egyébként — s ez a második számú vezetői feladat — a jó elhatározás csak akkor ér valamit, ha végre is hajtják, s e végrehajtásnak minden mást alá kell rendelni. A vezetőnek kötelessége kikérni a véleményeket az előkészítő szakaszban. De miután a döntés megszületett, akkor már a demokrácia helyett inkább a feladatok teljesítéséről kell beszélni.

— De a döntések nem biztos, hogy jók s ez csak akkor derül ki, amikor a munka már elkezdődött...

— Alapvető vezetői feladat az is, hogy a célok megvalósításához biztosítsanak minden feltételt. Ezalatt nemcsak az anyagot, a technikát értem, hanem a munkások felkészítését is. Természetes, hogy nem minden döntés jó, és ez valóban csak akkor derül ki, ha a megvalósítás elkezdődött. De — s itt is a demokratizmusról van szó — az ellenőrzésnek érvényesülnie kell. Az információknak gyorsan vissza keli kerülniük a vezetőkhöz, hogy mielőbb módosítani lehessen a hibás döntéseket. De persze a munka nem állhat le ilyenkor sem, annak fegyelmezetten tovább kell folytatódnia.

— Gyakori az a vád, — * nem is alaptalanul —, hogy « vállalatok vezetői nem képviselik a népgazdaság érdekeit. Vajon miért ellentétes a népgazdaság és a csoport érdeke?

— Azt, hogy állandó érdekazonosság legyen, naiv dolog feltételezni. A lényeg azt bebizonyítani, hogy a hosszabb távon érvényesülő népgazdasági érdek lehet az alapja a csoport-, és az

'egyéni érdek kielégítésének is. Vezetői feladat úgy politizálni, hogy minél többen megértsék ezt. Az ellentmondásokat nem szembeállítani kell, hanem segíteni a feloldást. Ki örül annak például, hogy jövőre nem növekednek olyan ütemben a reálbérek, mint a korábbi években? Pedig hosszú távon az egyén érdekét is szolgálja ez a döntés, mert ha most nincs korlátozás, akkor a következő években már

II lignit reneszánsza

A nartsaerweaetefc rövidese® szamot adnak râla: mát tetteik az. idei tervek, gazdasági célok teljesítéséért. A beszámoló taggyűlések egyik rendeltetése ugyanis, hogy mindem egyes párttag, tisztségviselő magatartását, munkáját minősítse. A mérleg egyik serpenyőjében a követelmények, a maiakban a végzett munka; egyszóval a vállalás és a teljesítés szembesítésére készülünk.

Konkrét értékelések

Az értékelések konkrétságuk, személyhez kötöttségük révén természetesen más és más képet mutatnak majd. Egy dolog azonban bizonyos: valamennyi pártszervezetnél felvetődik a kérdés: hogyan lehetne a poétikai munka eszközeivel hatékonyabban segíteni a gazdaságpolitikai célok elérését?

Mind a személyek, mind a szervezetek munkáját olyan szempontból kell tehát számba venni: mit tettek, milyen politikai hatást értek cl? Eddig is követelmény volt, hogy ne a gazdasági tények, adatok puszta felsorolásával, a vállalat, vagy az üzem eredményeinek hangoztatáséval, a nehézségek, sajátosságok ’ ecsetelésével „minősítsenek’’. Mégis nagyjából e körül zajlottak az értékelések. A gazdasági és politikai munka kölcsönhatását sok helyütt úgy egyszerűsítették: ha jók a gazdasági mutatók, akkor ez a politikai tevékenységre is vonatkozik. És fordítva is: az alacsony

teljesítmények, elmaradások a politikai munka gyengeségeire utalnak. Az összefüggés persze kétségtelen. Ám adott időszakban és. körülmények között lehetnek pozitív és negatív irányú eltérések. Ezért a politikai munka eredményességét, hatását külön is és főleg másként, kell nézni. Ez természetesen nehezebb, mint a termelési folyamat számokkal kifejez, hető mérése.

Túl a mennyiségen

Az eredményességhez nélkülözhetetlen a '•enő. a fegyelem, a munkások es vezetők közötti elvi _ viszony, az igényesség, az új iránti fogékonvság, a szüntelen érdeklődés és figyelem masok tevékenysége iránt, is. Abban ugyanis, hogy ki hogyan dolgozik, nem egyedüli mérce az erőfeszítés, a törekvés, a múlthoz viszo. nyitottság. Hogy az ország szükségleteit, a lakosság sokirányú és növekvő igényesi, ksetégrteöfc, termcitwcnyeimket el is kei! adnnfc.

Elismerjük vagy sem, tetszik vagy sem, gazdálkodásunk, termelésünk minőéi, tése nemzetközi mércével történik. Azért érdemes újra és újra felhívni erre a pártszervezetek figyelmét, mert az tapasztalható, hogy egy-egy időszak vagy követelmény teljesítésének elbírálása még mindig meny- nyiségi, még mindig for. máiis. És ez a mennyiségi szemlélet nem kis mérték-' ben tartja hadállásait azokon a területeken is, ahol pedig politikai minősítésekre lenne szükség. Az értékelésekben, beszámolókban, többnyire arról kapunk képet: hányán tanulnak, hány százalékra teljesítették a tervet, hány szocialista brigád van. s milyen « naplójuk, hány párttagnak van megbízatása stb.

Káros kétarcúság

Tulajdonképpen jó dolog hogy szinte minden párttag tanul, hogy alapszervezetenként a párttagok 75—80 százaléka rendelkezik konkrét pártmegbízatással. Ám az adatok mégis hiányérzetet keltenek : nem sokat árulnak el a munka tartalmáról. A számok, tények önmagukban csak felszíne® helyzetképet adnak, bizonyítványt magyaráznak, elégedettséget keltenek, netán szemfényvesztésre- mások elkáp- ráztatására valók.

A követelmények és a valóságos folyamatok szinkronja azt igényli, hogy ne esak szóban helyeseljük a munka érdemi, kritikus értékelését, hanem a gyakorlat is aszerint történjék. Mi tagadás, ez idő szerint jelentős az eltérés. Vannak — mindnyájunk által elfogadott — jó elveink, határozataink, és egy esetenként másfajta gyakorlatunk.

A józan ész tiltakozik az effajta — enyhén szólva — kétarcúság ellen és felteszi a kérdést: miért kiváló egy vállalat? Nyilván nem akkor és azért, mert az emberek tízezreinek munkát ad, mert nagy hagyományokkal rendelkezik, mert rendkívüli ember, mondjuk az igazgatója. Hanem azért, mert terményeit szívesen vásárolják itthon és külföl. dón egyaránt. Ez a norma: előbb vagy utóbb ehhez kell igazodni. Ebben nem lehet engedményt tenni. Hogy ez nem sima út, s nem is minden vállalat szá” mára garantálható az állandó siker, sőt átmeneti kudarcok sem fak? Ez _a

termelés lei óból adódik: igények; . Kell kielégí.

V

tenie. emel vek emrmm váltóénak . S következésképpen

azé az eredmény, aki gyorsan reagál.

Ne i köenycbti ellenállás irányába

Nehézségeken kesereg®» vagy csökkenteni a magas követelményeket azért veszélyes, mert így elodázzák azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek a gazdálkodás minőségi oldalé, nak fejlesztéséhez. Ha ugyanis a különböző támogatásokkal, kedvezményekkel fenn lehet tartani a vállalat jó hírnevét, esetleg szokásos nyereséget, már korántsem olyan elsődleges a korszerű és jól eladható áruk arányának^ növelése, a tartalékok feltárása, a készletgazdálkodás javítása, az anyag- és energiatakaré. kosság, általában az, amivel a magasabb színvonalú gazdálkodás elérhető. A termelés, gazdálkodás kultúrájának fejlesztése ténylegesen göröngyös út. s ki válassza a nehezebbét, ha a köny. nyebbhez is hozzáférhet? Ez a fajta megoldás, ha a pártszervezet támogatását is élvezi, évekre visszavet, mert lázat csillapítanak, amikor operációra tenne szükség.

A gazdálkodás megújuló vagy kiújuló sebei láttán, többen hajlamosak „rendőrért” kiáltani, ilyeténképp: „szigorítsák a jogszabályokat”. Szükség lehet erre is

— meg is történt, vagy igen hamar sor kerül rá. De nem ez orr. egyedüli megoldás, ez kevés az eredményességhez. A közgazdasági szabályozók, a rendeletek, előírások ha mégoly nagy horderejűek is, nem csodaszerek, nem automatizmusok. Ezt is, mént minden egyebet. emberek alkotják, s emberek juttat, jak érvényre.

A SBemtétett. hrdati neeen&k — amelynek alakításában, fejlesztésében minden pártszervezetnek elsőd, leges a szerepe — éppen azért nemcsak a követelmények megfogalmazásánál, hanem a végrehajtásban is döntőek.

Az új esztendőben előttünk álló feladatokat —, amelyet az idei mulasztásainkkal is megterheltünk

— esak úgy tudjuk megoldani, ha kesergés és „kijáró emberek”, kiskapuk keresése helyett a szó nemes értelmében dolgozunk, az eddiginél jobban gazdálkodunk. A normákból ezáltal lehet valóság — más kitút nincs.

Batogk Mária

Az energiahordozók, _ kiváltképpen pedig a kőolaj árának az utóbbi években bekövetkezett ugrásszerű emelkedése miatt ismét megnőtt az érdeklődés a szén, s elsősorban a külfejtéssel olcsóbban kitermelhető fűtőanyag iránt. A távoli Ausztráliában csakúgy, mint az Amerikai Egyesült Államokban, vagy a közelebbi Szovjetunióban. Görögországban, Jugoszláviában, Romániában, Lengyelországban a külszíni bányászat hallatlan fejlődése tapasztalható.

A szerkezeti változás hatást gyakorol hazai iparunkra is, s amikor újabb, nagy kapacitású erőműveknek az ezredforduló táján esedékessé válható létesítéséről esik szó, a szakemberek főleg a lignit fokozottabb hasznosításával számolnak.

Lignitben ugyanis meglehetősen gazdagok vagyunk, mennyisége — a felmérések alapján — az összes hazai földtani energiakészlet mintegy 60—70 százalékára tehető Másrészt a sokáig nem túlságosan nagy becsben tartott szénfajtáról az ország legnagyobb bányája. a vi- sontai Thorez-üzem csaknem 10 esztendő tapasztalataival bizonyította, hogy — meghatározott gazdasági, nagy - eagreneft, műszoléi lefestelek «jäßett-----lé£W—ifi» tetk-r

iájával is eredményesen fordítható villamosenergiatermelésre. Természetesen amellett, hogy a háztartásokban tüzelőanyagnak, a mezőgazdaságban talajjavítónak, míg az iparban például gázgyártásra egyaránt felhasználható.

Hazánkban az erőműi szükségletek kielégítésére — a kutatások megállapításai szerint — több szénmező is kínálkozik. A’már régebben emlegetett bükkábrányi mellett szóba került a toronyi, a kál-kápolnai, a nagy- rédei. az erdőtarcsai, a komjáti illetve a karácsondi —detki lehetőség is.

Mint látható: különösen

Heves megye adottságai adnak módot a választásra. Jóllehet, itt a bükkábrányi vagy komjáti telepeknél magasabb a fedőréteg vastagsága, a föld alatt rejtőző szénkészletek nagysága mindenképpen figyelmet érdemel. Karácsond—Detk. amolyan utánpótlás lehetne Visonlá- nak. A Tódcbrőtől keletre húzódó területről azonban már az előkutatások után is megállapítható, hogy a Gagarin Hőerőműnek az előbbinél tenyerese«

ç&etia faowtfeag. fetateatisas*

ná. sőt, akár önálló, új, 2500 megawattos erőművet elláthatna. Nem különben érdekes az egykori, ecsédi külfejtéstől keletre elterülő, Nagyréde és Gyöngyös körül feltárható lignitvagyon, amely a nógrádi, erdőtarcsai szénkinccsel együtt mondjuk, a mostani Mát- ravidéki Hőerőmű térségében táplálhatna vagy 30— 33 esztendeig egy új, 1500 megawattos teljesítményű energiatermelő üzemet.

Nyilvánvalóan. egyelőre ezek is csak alternatívák. S ami talán a többitől inkább feléjük tereli az érdeklődést: a már itt kialakult, megszerzett értékes szakmai tapasztalat, a tervek rneg”a- lósításához rendelkezésre álló vagy a más helyektől talar» könnyebben kiképezhető üzemi gárda. Ami ilyenféle elképzeléseknél — ugye? — cseppet sem lehet közömbös.

Tény, hogy szőkébb hazánk — ahogyan mondani szokás — benne van a „kalapban”. S akár reá esik majd a < álasztás. akár sem. annyi bizonyos, hogy « htt-jm kgatabnek jövője van. A keloetcshe t£BP steéeHrrn.

lehetőségünk nem lesz életi színvonal-politikánk terv szerinti megvalósítására.

— Előfordul, hogy kiváló képességű vezetők mögött elhalványul a „második vonal". Ez is indokolja azt * kérdést, amit a műszaki hetek rendezvényein gyakran föltettek: ki a jó vezető?

— Én is gazdasági veéető vagyok, a saját véleménye» met mondom erről, azt, amit magamnak is követelmény-, ként szabok meg. A véleményemet nem biztos, hogy mindenki elfogadja, erről az ankétokon, kerekasztal-bc- szélgetéseken is alakultak ki viták. A vezetői munkának egyik legfontosabb minősítője az, hogy hogyan dolgoznak a beosztottak. Nincs olyan, hogy a vezető kiváló, csak a beosztottai gyengék. De a korszerű irányításban nem is fordulhat elő a döntési jogok összpontosítása. A döntéshez való jogot el kelt osztani, s ezzel megnő a többi vezető felelőssége, a képességek kibontakozásának lehetősége. Az az alkotó vezető, aki másoknak is alkalmat ad az alkotásra, elismeri, biztatja a kezdetné-’ nyezóket. Sőt, azt is alkotó vezetőnek tartom, aki ugyan új ötletekkel nem jelentkezik, de jól hasznosítja munkatársai javaslatait, olyan légkört iud teremteni, hogy szívesen jelentkeznek javaslataikkal a dolgozók. — A vezetésben is vannak tehát tartalékok, ezekről a tartalékokról több igen sikeres rendezvényen volt szó az idei műszaki heteken. A megnyitón például Trethon Ferenc munkaügyi miniszter előadásán, vagy azon a

kerekasztal-beszélgetésen, amelynek vitavezetése Vaskó Mihály, a megyei pártbizottság első titkára volt, Négy egymást követő szombaton mintegy száz résztvevővel ankétsorozatot tartottunk Rendszerszervezés a gyakorlatban címmel. A faipar, az élelmiszeripar napjain ugyancsak az időszerű tennivalók jegyében rendezték a szakemberek találkozóit. A társ rendező szervek programjaival együtt több mint 180 előadás, műszaki tanácskozás, ankét, kiállítás, termékbemutató szolgálta a megyében a műszaki hetek célkitűzéseit: azt, hogy társadalmi munkánkkal is hozzájáruljunk a jövő nagy feladatainak végrehajtásához.

Ilekcli Sándor

hogy egyre sokoldalúbban vizsgálják, mind többet emlegetik. Korántsem meglepő, hogy nemrégiben már nemzetközi szemináriumon tárgyaltak, vitatkoztak a témáról, miközben a legcélravezetőbb megoldást keresték — s ezt a tanácskozást éppen a Mátraalji Szénbányáknál rendezték.

Számos értékes észrevétel, javaslat elhangzott ezen a tanácskozáson — több más mellett szóba került a meddő- és a hamutartalom csökkentése. a lignit minőségének dúsítással történő további javítása — sa felszólalások komolyságán határozottan érződött, hogy nem kevésről van szó. A legkevésbé sem mindegy, hogy a magyar népgazdaság a bőségesen rendelkezésre álló lignit eddiginél nagyobb mértékű felhasználásával — vagy más energiahordozók költségesebb importjával fedezi fokozódó szükségleteit.

Máris számos érv szól » lignit mellett, s a következő idők tudományos vizsgálódásai. műszaki fejlesztései még meggyőzőbbé tehetik a számításokat.

S az eleddig haszontalannak tartott szén évtizedekre megoldhatja nr: ország energiaellátási gondjait.

Ahol az M3-ast vallatják

A Betonútépítő Vállalat hatvani kirendeltsége földtani laboratóriumának fontos szerepe van az M3-as autópálya építkezésénél. Az itt dolgozók rendszeresen végzett földrétegtömörségi és teherbírási speciális vizsgálatai nagyban befolyásolják a. készülő autópálya minőségét. Képünkön az Ecsed határából beérkezett földmintákat „vallatja” a Proctor tómórségvizsgálö ^enen Mühihanser Márta, és Szalaí Margit laboráns. Ifíotös .fesató- Bands**I