Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-19 / 298. szám

A sztori KÉPERNYŐ ELŐTT A Második Német Adó estjén kíváncsian ültem a képernyő elé, mert az előze­tes szerint érdekes lélektani kalandot kellene kapnom, amelyben az lesz a meglepe­tés, hogy nem úgy folytató- óik, mint ahogy elkezdődött. Ez így is volt igaz. A két fiatal élete szétesett. Éva Mieke és Dieter Lemmel nyilvánvalóan az életből, a féléiétlen és bozontos min­dennapokból fogtak ki két embert, akiket különös sor­suk. egyéni tragédiájuk így. ilyen mozzanatokkal kap­csolt egybe. Mintha a sora kegyetlen tévedése lenne, hogy ezek az emberek ilyen adottságokkal fogták egy­mást rabságba, hogy a ki- üresítő vég mindent nulláig lesöpörjön kettőjükből — legalábbis a mi számunkra. Gabriele önfeláldozó lélek: akkor is ki akar tartani Jo­hannes mellett, amikor a nagybeteg, ágyba roggyant, lakáshoz kötött férfi már nem vele egyenlő értékű partner. Az aktív asszony, akit munkája az iskolához és az emberekhez köt, megoszt­ja magát a kinti, a többi emberekkel szemben vállalt kötelessége és a férfi türel­mes ápolása között. Ez ed­dig rendjén van, a házasság olykor súlyos szövetség, jó- ban-rosszban való kitartást, olykor végtelen türelmet igényel. Sok-sok áldozatot. Dieter Lemmel, az író­rendező nyilván tévés szem­mel, tehát képekben gondol­kozó szorgalommal vitte át az élő életet a rögzítő száláé­ra. Apró mozaikokat örökí­tett meg ennek a házaspár­nak a sorsából. Ezek a mo­zaikok szinte lépcsőfokon« int visznek egyre lejjebb és lej­jebb azokba az elhallgatá­sokba, amik Johannest kö­rülzárják. A férfi lakásban eltöltött és felmorzsolódó élete sok-sok esettségen át elvisz egy kisfiúhoz fűződő barátságig és addig az el­húzódásig, addig az önmagát feladó kiszolgáltatottságig, amikor ó már csak egy gon­dozandó báb marad az asz- szony két keze között. Né­mán túri azt, ami vele tör­ténhetik. Nem kérdez, nem kiabál, nem érvel, nem szit­kozódik, nem közöl a világ­gal semmit. A feleségéhez sincs egyetlen olyan monda­ta, amely arról tanúskodnék, 5 szellemileg él még, gond­jai. élményei, netán céljai vannak vagy lehetnének. Né­ma ez a játék, nem is any- nyira a száj szerint, inkább lélek szerint. Nehezen hi­szem el, hogy valaki, akiben korábban annyi mindennek az ígérete volt, az a testi megrázkódtatás állapotában ne küszködne gondolatokkal és azokat ne akarná bármi­féle formában is közölni bár­kivel. akihez tartozni akar — még akkor is, ilyen álla­potában is. Tudom, senki nem boldog a halála előtt. De az az egyetlen igazi emberi tartás lehetséges és szükséges még a bizonyosságig fokozódó ha­láltudat határán is hogy azt a pillanatot, amelyben em­beri alkatomban élnem ada­tik, tudjam, s ha már ezt tu­dom, igyekszem nem elveszí­Egy jelenet teni a célt amelyet be kell töltenem. Annyi erővel és annyi gondolattal, érzéssel, szenvedéllyel, amennyi van> amennyi adatik. De a sem­mi, a rezdületlen semmi a lélekben, a lebomlás az ér­zelmekben értelmetlen. On­nan nézve főképp, hogy Gab­riele ama kritikus éjszakán, amikor végre Johannes ke­resi őt, azzal a meneküléssel tesz tönkre minden lehetősé­get, hogy a filmeshez fut — az ágyba. És a szerelem? És a szeretet? Philemon és Baucis És a film feletti töprengé­seimre — amelynek techni­kai kivitelezése és szűkszavú képsorai egyébként tetszet­tek —•, mintha csak válasz­ként érkezett volna csütörtö­kön este a Déry Tibor írásá­ból készített ötvenperces játék, a Philemon és Baucis, Makk Károly munkája. A két öreg az ünnepi várako­zás pillanatait élik; egyre zsörtölődőbben, tehát türel" metlenül készülnek az aján­dékozás örömeire és azokra a szeretettel vegyes szerel­mes félszegségekre. amikor a férj a hallókészülék tapin­tatlan figyelmességével ked­veskedik asszonyának, a ra­jongásig szeretett kedves lé­leknek. ök koruk és szivük szerint várják a mindennap csodáját és az elmúlást, a minden próbát kiállt szere- tetben eggvétömöríilve. De berobban a történelem a la­A sztoriból kásba és a férfinak, az öreg­embernek az a lei ki ismereti parancsa támadt, hogy segí­tenie kell, mert akit üldöz­nek, azt nem lehet benne hagyni a bajban. Majd ami­kor az öregember a segítség­ből maga is sérülten tér vissza, asszonya ápolni kez­di, de mert érzi, hogy az ő segítsége kevés, minden féle­lem nélkül kifut a fegyver­zajtól hangos utcára, nem jut eszébe, a halál, mert tudja, hogy belső parancsát, az érthetőt és érthetetlent egyaránt teljesítenie kell, mert ez a szeretet belső pa­rancsa. Mert szeretett, mert szeret, mert erre született. Ezt Is csaknem hangtalanul, tehát szövegi indoklás nél­kül valósította meg a rende­ző. de ettől tartalma és me­lengető. átforrósító magyará" zata lett mindennek. De hát mi is az Igazi sze­retet? Vagy gondolataim is csak akkor vannak, céljaim is csak akkor születnek, ha szeretem az életet és a töb­bieket, akiknek szintén csak az lenne a legnagyobb aián- dékuk az életben, ha szeretni tudnának. Farkas András 30. Paula ettől elpirult. Ámu­lattal forgatta békaszemét. — Ó. Gratulálunk. — Köszönöm — mondta a főorvos ' leheletnyi hálával, majd célszerű közvetlenség­gel folytatta. — Épp azért óhajtok lakást vásárolni, mert minél előbb szeretném a. városba költöztetni a csa­ládomat. Kellemkedőn dicsérte Pau­la a maga lovát: — A környék Igazán elő­nyös. Mondhatnám villane­gyed. — Nem tagadom, jó be­nyomást tett rám a környék. Nem azért, mert villane­gyed, hanem mert kelleme­sen falusias. Éppen ez tet­szik benne. És ha pontosan 1918. december 19.. kedd emlékszem, úgy szól az ap­róhirdetés, hogy két szoba hallos öröklakások igényes­nek eladók. Tehát igényes­nek. Az ilyen fogalmazás határozottan felső kategória az ár tekintetében. — Határozottan — helye­selt Dezső. — Szeretném tudni, több lakás eladásáról van-e szó. — Olyannyira, hogy az egész ház eladó, mind a négy lakással. Akár együtt, akár egyenként, — Az egész házra persze nincs szüksége az öttagú családomnak, de két lakást el tudnék képzelni. Lehető­leg az emeleten. Repesve világosította fel Paula a főorvost: — Részünkről semmi aka­dálya. — Szó se róla, számomra rokonszenves az ingatlan. Egyelőre persze csak a kül­sejéről nyilatkozhatok bizo­nyosan. Módot adnának ar­ra, hogy tüzetesebben meg­tekintsem az emelet helyi­ségeit? Velemi doktor egyformán udvarias viselkedése arra bátorította a kőfaragót, hogy fokozatosan fölébe próbál­jon kerekedni. — Kedves főorvos úr, én annak örülnék a legjobban, ha egyenesen színes felvéte­leket készítene az egész emeletről. Hadd lássák a családtagok Is, hogy miről tetszett meggyőződni a saját szemével. Semmit ne tessék elhamarkodni. Hátha csaló­dást okoznak a mellékhelyi­ségek. Szabadna megmutat­nom azokat is? Velemi doktor soha nem élt vissza a magasságával, sőt néha kényelmetlennek érezte. Most szívesen nézte lé a plpás vigécet. — ön valóságos idegenve­zetővé képezte ki magát er­re az alkalomra — állapítot­ta meg udvariasan, s ebből csak Edit értette meg a le­nézést, amelynek jogosságát el kellett ismernie. Nem vették észre a szo­bában sétáló öreg Burjánt. Igaz, ajtót nem kellett nyit­nia a nyugdíjasnak, puha cipője sem kopogott a pad­lón, de eléggé meglepte Bur­ján Pétert, hogy tudomást sem akarnak szerezni jötté­ről. Nem ment beljebb, mindjárt behúzódott az ajtó melletti sarokba, ahova a lakás legkopottabb székét dugták. Erre ült le az öreg, s várta, hogv észrev''®vé'r Sértődött panaszosság vo- naglott Paula púderes arcán. Az volt a rögeszméje, hogy jelentőségét, tényleges kivá­OäMäM A Járásban a hetedik Könyvtáravatás Szajlán Az egri járásban a hete­dik községben adnak át az idén új, kitatarozott vagy bővített könyvtárat. Szajlán. ünnepélyes keretek között csütörtök délután két óra­kor nyitják meg a község átköltöztetett és felújított bibliotékáját. Á régi. szűkös, alig 16 négyzetméteres helyiség után most egy kihasználat­lan iskolatermet — amely mintegy hatvan négyzetmé­teren terül el — rend behoz­tak- s ide járhatnak maid a kölcsönzők könyvekért. A berendezést, a polcokat, a Koncertek a várban A reneszánsz kórusmuzsi- ka hangversenysorozatban az új évben vasárnap dél­előttönként két-két kórus koncertezik a Budavári Pa­lotában. Január 7-én példá­ul a tokodaltárói vegyeskar és a fóti zenebarátok kama­raikórusa énekel. Január lé­én a dunajvárosá Münnich Ferenc Gimnázium és a Vi­deoton kamarakórusát hall­hatják az érdeklődők. A kö­vetkező vasárnapokon sze­repel többek közt a Kecs­keméti Kodály Zoltán Gim­názium vegyeskara, a Salgó­tarjáni Művelődési Központ kamarakórusa, a zákányszé­ki parasztként« a 7a!ka Má­té Katonai Fői«'")1 a férfi­kara, a sárisápi bányász­kórus. Br. ügy magyaráz Dr. Agy ismét magyaráz — a korábbi tévé-rajzfilm­sorozat sikere nyomán a szerző, Szabó Sipos Tamás újabb 10 részes sorozat ké­szítésére vállalkozott Az egyes epizódokban azt vizs­gálja: közös háztartásunk­ban, „az országban”, mi a „titka” azoknak a vállala­toknak, intézményeknek, ahol kiemelkedően dolgoz­nak. A visszatérő refrén a „lehet így is?" rákérdezés- rácsodálkozás. A közvéleményt megtestesítő, telefonkagyló alakú figura — Soma — mint korábban, most is, ál­landóan kételkedik, ellenpél­dákat soroL lóságát mindenáron kisebbí­teni akarja a mérnöknő. — Fölöttem nem uralkod­hatsz. És a szeszélyeiddel se próbálj kibillenteni az egyensúlyomból. — Miről beszélsz? — Arról, hogy megy min­den simán, szegény Dezsőm kiteszi a lelkét, te meg úgy fanyalogsz, mintha áldoza­tot hoznál. Még nem késő beváltanod, hogy megbántad! — Más megbánni valamit, és megint más úgy lelken­dezni, ahogy a gyerekek te­szik, ha fagylaltot kapnak! Ezt az egész felhajtást csak szükséges rossznak tekintem. Az én kiindulási pontom csak ezen túl kezdődik. — Engem meg ez nem ér­dekel. Tudomásul veszem, hogy fenntartod magadnak a jogot az örökös különckö­désre. — Mindig fojtogatsz, ha csak teheted. Ez a te leg­főbb különcséged. összerezzentek, amikor meghallották az öreg testet­len hangját: — De nagyon szánlak benneteket, ti szegények... Lúdbőrösek lettek a vá­ratlan szótól, s ijedelmük akkor változott méreggé, amikor megpillantották a sa­rokban üldögélő Burján Pé­tert. Sírásra görbült szájjal rikácsolt rá Paula: — Mit rémisztget itt, mint a hazajáró lélek! ízetlen viccei vannak a papának! Nem lehetett rá haragud­ni a pörölésért, mert csaku­gyan megijedt. Engesztelőn sétált feléje az öreg. (Folytatjuk) szőnyegeket és a bútorokat a Megyei Könyvtár ajándé­kozta. A felújítási munká­latokban nagy részt vállalt a helyi tsz. A parkettázást, anyagszállítást, villanyszere­lést társadalmi munkában végezték el. A maid háromezer köte­tes szailai könyvtár írv ió körülmények között működ, hét. A mesnvitással egvidő- ben, tiszteletdíjasként- esv pedagógus veszi át a biblWS téka vezetését. A szailai és a terpesi kö­zös tanács egyébként há­rom éven belül újítatta fé! a két község könyvtárait. A szajlalak — köztük mintegy másfél száz rendszeres kői-' csönző — karácsonyi aiárt- dékul csütörtökön birtokba vehetik az új helyén lévő, korszerű könyvtárukat. Egy este a bányászkultúrházban A fotólabnra'őilumban Is lázas munka folv'k, ahol Majoros István az előhívás rejtei, ibe vezeti be a fiatal Tolniácsi Istvánt. A 15 ezer kötetes könyvtárban mindenki megtalálja az olvasnivalóját A hímzőszakkítr '•’•rM országos kiállításokon Is sikerrel szerepelnek (Szabó Sándor képriportja) V

Next

/
Thumbnails
Contents