Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-17 / 297. szám

Téíapózás egy honçrpon é* Ünnepek előtt a Harlekinnél első uc 70 éve izérEcarí főnőké született Sólyom László Ha a látogató becsöppen műhelyükbe meseország al­kotói között találhatja ma­gát. A festői rendetlenség­ben félkész díszletek, fa, papír, rongy, műanyag és mindenféle kellék, ami a bábjátékhoz szükséges. Az egyik sarokban, a gya- lupadnál magas fiatalember fúr-farag. Napot készít, for­gathatók — Az új műsorunkhoz kell, amit karácsonykor mu­tatunk be — adja a felvilá­gosítást Kalmár László. — Az ilyesfajta asztalos-, vagy szerelési munkák nagy ré­szét én végzem, de nekem ez könnyen megy hiszen géplakatos a szakmám, a Finommechanikánál dolgo­zom. A Harlekin együttes tag­jai maguk készítik a bábu­kat, a díszleteket, kellékeket. Délután hat óra van s az egri úttörőházbeli „főhadi­Csendélet a műhelyben szállásukra” sorban szállin­góznak a bábosok. Munka után ide vezet az útjuk. — Szinte minden nap ta­lálkozunk — mondja az együttes vezetője, Demeter Zsuzsa. — Ha nincs próba, vagy előadás, akkor festünk, varrunk, faragunk: készü­lünk újabb bemutatóra. Mint most is. A december mindig „kemény” hónapunk. Karácsonyig bezárólag maid húsz előadást tartunk az egri üzemekben, vállalatok­nál dolgozók kicsinyeinek. A télapózás nekünk majd egy­hónapos fellépéssorozatot je­lent. s évi munkánk a ha­gyományos december 24"i műsorral zárul. Amíg a szü­lők a fenyőfát díszítik, a gyerekek az úttörőház szék. soraiban nevetnek, izgulnak önfeledten. Az idei műsorunk egy gyermekvers-összeállítás lesz Weöres Sándor, Tamkó Sirató Károly műveiből és Vizuá! s költemények A magányos mimes (Fotó: Szántó György) Halász Judit, valamint Se- bőék nagylemezéről. Közeleg az ünnep, az idő sürget, a lányok mihelyst megérkeznek a műhelybe, nekiállnak festeni, varrni. A kis, tizennégy fős csapat összeszokottan dolgozik. A géplakatos, az óvónő, a gép­kocsivezető. az üzemmérnök, a dekoratőr vagy az elektro- lakatos nemcsak a munka­helyén. hanem a bábeavüt- tesnél is év végi hajrában van. A bábkészítés után pró­bálnak a színpadon, majd ismét vissza az ecsethez, a fűrészhez. Karácsony után aztán egy keveset ők is pihennek. De a szilvesztert most is együtt töltik. A Kiváló együttes cí­met az idén véglegesen el­nyert Harlekint jövőre, a nemzetközi gyermekév al­kalmából, sok feladat várja. Egyben készülnek a báb­együttes másfél évtizedes fennállásának méltó megün­neplésére is. Ami persze nem is lehet más. mint sok jó előadás. No. és a gyerekek tapsa. ()■ P.) AZ ÜJ- demokratikus ma­gyar néphadsereg megszer­vezőinek és első vezetőinek névsorából kitörülhetetlen Sólyom László neve. 1908. december 17-én született Muraszombaton. Apja elesett az első világháborúban, ta- ' nítónő édesanyja egyedül nevelte a tehetséges fiút. Kitűnő rendű érettségi vizs­gát tett a budai hadapródis­kolában, majd a Ludovika Akadémián tanult tovább. A katonatiszti főiskolát is ki­tűnő eredménnyel végezte el 1931-ben. Tüzérhadnagy- ként Miskolcra került, majd felvételi pályázatot adott be a vezérkari tisztképző aka­démiára. A vizsgán nagysze­rűen megfelelt. Jól tudott ekkor már franciául, így Franciaországba küldték egyéves ■ gyakorlatra. A ki­bontakozó francia népfront­mozgalom éveiben — 1935— 36-ban — szerzett közvet­len tapasztalatot — katonai szakmai tudásának tökélete­sítése mellett — a munká­sok egységes fellépésének óriási jelentőségéről. A hadiakadémia elvégzése után, 1939-ben került Szé­kesfehérvárra a második hadtesthez vezérkari száza­dosi beosztásban. A II. vi­lágháború kitörése után a széles látókörű, művelt ka­tonatiszt egyre világosabban látta, hova vezet a magyar uralkodó osztály németbarát politikája. Egészségi okokra hivatkozva sikerült kiválnia a hadsereg kötelékéből. Régi katonatársa és barátja, Pálffy György segítségével az Egyesült Izzóban helyez­kedett el. Ezt követően igaz hazafi módjára kereste a kapcsolatot a németellenes, antifasiszta személyekkel. A kommunista párt Köz­ponti Bizottságának egyik tagja — a közelmúltban el­hunyt Orbán László — ösz­tönzésére Sólyom László an­ti fasiszta tevékenységet fej­tett ki. 1944-ben behívták ugyan katonának, de az ok­tóber 15-i nyilas hatalom- átvétel után illegalitásba ment. „Sógor” fedőnév alatt ii'ányította ellenállási cso­portját, amely fegyverek, robbanóanyagok szerzésével és elfogottak kiszabadításá­val tűnt ki. A párt Katonai Bizottsá­gát Pálffy György vezette, s általa került kapcsolatba Só­lyom László is a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságával és annak katonai vezetőivel. A főváros pesti oldalának felszabadulása napján, 1945. január 18-án nevezték ki Budapest rendőr-főkapitá­nyának. Az ostrom utáni vá­ros közrendjének, közbiz­tonságának megszervezésé­ben együttműködött Zamer- cev tábornok szovjet város- parancsnokkal. Üj, demok­ratikus érzelmű rendőrséget kellett létrehozni a fegyve­res bandák, a feketézők, az alvilág ellen. Ebben a szer­vező és nap nap után igen kemény feladatokat jelentő munkából oroszlánrészt vál­lalt Sólyom László. 1946 ŐSZÉN honvéd ve­zérőrnagyi rendfokozattal a Honvédelmi Minisztérium katonai főcsoportvezetőjévé nevezték ki. Hozzá tartozott a hadseregszervezési osztály is. Azon munkálkodott, hogy az új, demokratikus honvéd­ség vezetői részére mielőbb létrejön a tisztképző akadé­mia, ahol majd kommunis­ta tiszteket képeznek ki. „Döntő fontosságú, hogy hadseregünk tisztikara a magyar dolgozó nép, első­sorban a magyar munkás- osztály soraiból kerüljön ki. Ez a hadsereg csak akkor válhat néphadsereggé, ha a munkásosztály elfoglalta he­lyét a honvédség vezetésé­ben.” — mondotta egyik csepeli beszédében. Az 1947 őszétől 1949 januárig műkó-3 dött akadémia első parancs^ noka Sólyom László volt Szervező, oktató, neveli? munkája mellett a Honvéd1 című lap szerkesztő bizott­ságának is tagja volt. E fo­lyóirat hasábjain fejtette ki gondolatait arról, hogy mennyire szükséges a hon­védség és a dolgozó nép egysége a fiatal magyar né­pi demokrácia céljainak megvalásításábam. Hadtudo­mányi cikkeiben elsőként ismertette a szovjet hadsereg magyarországi felszabadító hadműveleteit. Ugyancsak_az elsők között elemezte a má­sodik világháborúba sodort magyar katonák szerepét, le­leplezve, feltárva a parancs-1 nokok bűnösségét. Tanulni, tanítani, dolgozni folyton — ez a hármas elv vezérelte. 1949 elején a Szovjetunióban járt tanuH mányúton. A felsőfokú kai tonai tanintézetek, akadémH ák munkáját tanulmányozta.' Hazatérve éjt nappallá téve dolgozott. A minisztérium katonai főcsoportfőnökségét ekkor fejlesztették vezérkar-* rá. A vezérkar főnöke Só-’ lyom László altábornagy lett. Az 1949-ben bekövetkezett tragikus események követ-* keztében legjobb barátait,1 harcostársait veszítette élj Koholt vádak alapján 1950J május 20-án őt is letartóz­tatták, majd halálra ítélték és augusztus 19-én katona­társaival, Révai Kálmán és Illy Gusztáv altábomagyok- kal együtt kivégezték. SZÜLETÉSÉNEK 70. évj fordulóján tisztelettel adózik emlékének az utókor, amely megtisztította nevét a rá­szórt hamis vádaktól és ha-* lálá után igazságot szolgál-’ tatott a kiváló tehetségű kommunista katonai vezető-* nek, Sólyom, Lászlónak. Vida Sándor ’ Gumi kéz, gumi láb, gumi arc — talán így lehetne leg­találóbban jellemezni M. Kecskés Andrást. A panto­mimes „elengedhetetlen kel­lékei” ezek. Még inkább ak­kor, ha egymaga szerepel, ha a közönség csupán egy ember mozdulataiból követ­keztet. — Itt van azért a zene is, ami igen lényeges műso­raimban — mondja a ma­gas, vékony fiatalember. — Tulajdonképpen a muzsiká­ra épül fel egy-egy összeál­lításom. A zene és a moz­gás ugyanaz. Minden dal- larrmak-ütemnek, ilyen- olyan hatása van, de ami a pantomimhez még fontosabb — belső mozgása. — Ezeket közvetíted? — Ez csupán a formája, al apötlete el őadásai mnak. Mint ahogy Muszorgszkij Egy kiállítás képei című ze­neműve is csak „ihletöje” annak. amit a pantomim formanyelvén mutatok be;a tíz képet térben jelenítem meg. A József Attila vagy a Radnóti emlékére összeállí­tott műsoromban sem a Bartók- és a Chopin-zene- részletek az elsődlegesek, hanem a költők műveinek a mozgásvilága és az ő szo­rongásaik. vágyaik. A ritkuló. szőke hajú fiú harmadízben lépett fel az egri tanárképző főiskola pin­ceklubjában. „Civilben” egy k’.csit mefisztói alkat: hosz- szú fekete kabátot visel, szé­les karimájú fekete kalappal. Huszonhárom éves. s csak néhány hónapja „profi”. — Hogyan is kezdődött? — Egy tábortűznél. 1973- ban Balatonakaliban voltam egy építőtáborban, s akkori­ban már kerestem azokat a kifejezési formákat, amelyek leginkább hozzám illenek, a tábortűznél aztán utánzás­sal. rögtönzésekkel sikerült megteremtenem az első kon­taktust a nézőkkel. Döntőt­Qjjgyigif 1978. december 17.. vasárnap tem, A műfajjal Köllő Mik­lós Dominó nevű pantomim­együttesénél . ismerkedtem két évig. Később Regős Pál­nál. A legelső sikert a múlt évi Ki mit tud? hozta meg Kecskés Andrásnak; közön­ségszavazattal jutott be a döntőbe. — Akkor még katona vol­tam, s a leszerelésem után kaptam működési engedélyt az ORI-tól — mondja. — Azóta rendszeresen fellépek. Klubokban, iskolákban, mű­velődési házakban. — És hogy fogadnak? — Először kissé idegen­kedve. Ilyeneket mondanak: Mit akar ez itt egyedül? Bo­hóckodás az egész. Persze nem mindenütt. Veszprém­ben, egy szakmunkásképző intézetben is több alkalom- mel jártam; kezdetben etű­döket mutattam be, megis­mertettem magát a műfajt, később pedig már önálló műsoraimat is szívesen néz­ték végig. Megértették, s mindig hívnak ha egy új összeállításom ról hallanak. Ez most a Planéták cí­mű. Mágikus utazást hirdet a mîmes. Játékország űrha­jósa bolygóközi vándorútra invitál. Jelen vannak: Mars. Venus. Merkur. a háború a béke, a hű-hozó vagy Ura­nus, a varázsló. És a zene. Isao Tomita ja­pán zeneszerző — aki az Egy kiállítás képeit szinte­tizátorra hangszerelte — műveiből hallhatunk, miköz­ben a pódiumon a hangok mozgássá változnak. — Nem rossz igy. egyedül a muzsikával? — Lehet, hogy nagyobb a felelősség, hiszen egyma­gámnak kell több világot a színpadra varázsolni. De ta­lán bravúrosabb is. Hiszen a levegőtől, a szélfúvástól kezdve a szemlélődő embe­rig. a templomtoronyig. a költőig én tehetek minden. Es ez a legnagyobb öröm. A magányos mimes örö­me. Jómhi Péter I 29. Elege volt beiöliik. Vigyá­zott, hogy egyikükre se néz­zen. Élő rokonait ugyan­olyan egykedvűen kerülte meg, mint a holt bútorokat, és átment a másik szobába. Becsukta maga mögött: az ajtót, ledőlt a domború he- verőre. A hátán feküdt, vízszintesen, s türelemmel várta, hogy enyhüljön a fej- í fájása. ■ Edit sóvárgott a férjéért. ; Fájón hiányzott neki az en- I gedelmes Károly, aki meg- alázottságát titkolva emelt fővel ment el hazulról, a vásár elől. Csakúgyan, mi­ért ne élhetnének úgy, ahogy a férje kívánja? Hol tehet most? Mire gondolhat? Bi­zonyára hurcolja valahol a fájdalmát, próbál hozzászok­ni az újabb otthontalanság- hoz. Kísértésbe esett. Éledni kezdett benne a vágy, hogy mégis úgy éljenek, hogy Ká­roly tanácsolta. Nem is kel­lett volna hozzá egyéb, csak az elhatározás. Azonnal be­léphetnének abba az általa leszólt világba. Igen. de hol a kapuja? Károly tudja. Ö nem fél, ha élhetetlennek, ha naivnak, ha különcnek nevezik. Károly komolyan etette a hangyákat a bako­nyi tölgy évgyűrűin és akkor sem bolond, amikor fölemel egy kavicsot a Duna-parton és leolvassa róla, hogy mi történt a legutóbbi jégkor­szak óta az Alapoktól kelet­re. Hol hát a kapu? Talán ott. hogy nem velünk kez­dődik az időszámítás, ás nem velünk ér véget. A mérnök- nő gyeplőtlen gondolatai, ezek a fátyolos tudatfoszlá­nyok leoldozták a fájdalmat a homlokáról. Frissítő ör­vény hozta eléje a képet: néhány éve Pannonhalmán jártak, ahol a katedrális északi fülkéit mutogatták nekik. Leghosszabbam a cseppkőből tozatos fülkében időztek, a légbe épített bo- bonyolult bordaíveket bá­multák, telhetetlenül csodál­va a csipkekönnyű szerkezet tökélyét. Megtudták, hogy a bordaívek felső szélét sűrű bimbódíszek borítják. Akko­riban fedezték fel a rejtett díszeket. Maguk a bencés szerzetesek sem tudták, hogy félezer éve léteznek azok a díszek. Miért, és kinek cizel­lálta a láthatatlan magasba ékes faragványait a gótikus idők mestere? A bimbódí­szeket vastag koromréteg borította, fekete pernye ra­kódott rá oly sok évszázad mécs- és gyertyafüstjétől. Lehetséges, hogy az a kő­faragó különb ember volt, mint a szintén kőfaragó De­zső, noha nem akart magá­nak Csopakon villát építeni? Ha nincsen Károly, ő so­ha el nem megy Pannonhal­mára, pedig építész, mér­nökhallgató korában gótikus íveket is rajzolt tanulmányi feladatként. De tovább nem törődött a gótikával. Illen­dőségből egyszer bebaran­golta a budai Mátyás-temp­lomot, s ezzel letudta ilyen irányú kötelességét. Hol te­het Károly? Talán a Gitár eszpresszóban üldögél meg­szokott helyén, ahonnan át­látni a szemközti cipőbolt k i •••?.-aúi icj, ás svá rttaUa barátaival, hogy miért oly sivár a város szellemi éle­te Talán a neutronbomba mibenlétéről tanakodnak, hiszen ért a fizikához. Az sincs kizárva, hogy egyedül ment el a gobelinkiállítás­ra, megnézni Feremczy Noé­mi tanítványainak munkáit. Észbe kapott, hogy túl messzire ment. De a férjé­re sugárzott gyengédségéért hálás volt magának, őrizni akarta ezt a gyengédséget, gyengeség nélkül. Érezte, sok erő van még benne. Bármennyire kifárasztotta a napok óta tartó és az utóbbi órákban végsőkig korbácsolt idegesség, az énje mélyén feltámadtak a tartalékok. Nem férhetett hozzá kétség, hogy véghez-viszi az akara­tát. Hitte, neki. van és neki lesz igaza, mert helyes és önérzetes céllal munkái benne az akarat. Mégpedig a férje által védelmezett távlatok érdekében. Nagy utazás a jövő, épp annyira költséges, mint amennyire bizonytalan. Ekkora útra pénz nélkül csak bohémek, csavargók, vagy tehetetle­nek indulhatnak el. Ő, Bur­ján Edit nem tartozik közé­jük. Sóvárogta a napot, amikor Károly majd ezt mondja neki: köszönöm, amit értem tettél. Köszönöm szerelme­sem. ahogy illik — büszke embernek soha nem esik nehezére a hála. amit a sze­relmes asszony tékozlón vi­szonoz. Csak ennyit , akart Edit. Felülmúlhatatlan tenni a jó­ságban. Lótás-futás dobogó hang­jaival tett meg a lépcsőház. Szaporább női és lomhább, súlyosabb férfiléptektől visszhangzottak a falak. Aj­tó csapódott a szomszéd la­kásban. — Egy kocsi állt meg a ház előtt! — hallotta Edit a szőke Rózsii izgatott híradá­sát. Felpattant a heverőről. kinézett az ablakon. Való­ban. ott állt az útszegély mellett ccv cziirtszürke Vauxhall Wikk-* dtta mérnöknő szemébe H'n—'rt- ték a fényt. Paula láthatóan elfogultan invitálta be a házba a ven­deget. Dezső viszont megle-’ pő fesztelenséggel forgoló­dott körülötte. Szavaiból vi­lágosan értette Edit, hogy az ő lakásába készülődnek,' Először Paula lépett bej utána a látogató. Érdekes krémszagot hozott magával a gyertyaegyenes, spanyolo­sán keskeny arcú úr. Ele­gánsan meghajolt a feléje lépdelő Edit előtt. — Jó napot kívánok. Dók-* tor Velemi Edgár vagyok. A mémöknő, aki munka-’ körében megszokta a legkü­lönfélébb emberekkel való hivatalos érintkezést, gya­korlottan nyújtott kezet a vendégnek. — Dankia Károlyné, egy­úttal ennek a lakásnak a tulajdonosa. Szíveskedjék helyet foglalni, válogathat, minden hely szabad. — Köszönöm — mondta a fess Velemi, de állva ma­radt. — Nos, ha .není harag­szanak, én elhagynám a be­vezetőt és azonnal a lényeg­re térnék. Mielőtt idejöttem volna, ma délelőtt alaposan megnéztem a környéket. Mert számomra nem csupán a lakás fontos, de a topog­ráfiai miliő is. Olyan elegáns jelenségtői, mint amilyen doktor Velemi Edgár volt, könnyedebb fo­galmazást remélt Edit. Túl vasaltnak, kiszámítottnak bizonyult. — Akár jogász a doktor úr. akár orvos, mindenkép­pen jó benyomást, szerezhe­tett, akár tényállásnak, akár diagnózisnak nevezi a meg- állapitását. A spanyol arcú férfi igazi közép-európaiként esett ki előkelősködő szerepéből. Emberibben közölte: — Természetesen, orvos vagyok. Mégpedig a megyei kórház ú.i szülész főorvosa. , [ Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents