Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-16 / 296. szám

ftlapallas Bizottság a környezetvédelenért OLTAN GAZDASÁGI egy­ségben jártunk, ahol a kö­zelmúltban publikált köz- gazdasági szabályzók isme­retében az izgalomnak, a kedvetlenségnek nyomát sem tapasztalni. Itt a gazdasági vezető éles figyelemmel gyűjtögette már hónapok óla a külkereskedelemről szóló híradásokat, kitartó és ala­pos elemzéseket végzett és végeztetett beosztottaival sa­ját helyzetük feltárására. Elvégezték az összes lehet­séges gazdaságossági számí­tást termékeikre — s ma­guk is rájöttek arra, ami végül a szahályozó-módosi- tásokat keretbe foglaló ren­deletekben napvilágot látott. Arra, hogy — ez másként nem is lehet. A jelen hely­zetben a népgazdaság leg­fontosabb feladata az egyen­súlyjavítás, s ennek érdeké­ben hatékonyabb, rentábili- sabb munkára van szükség. No és természetesen arra is, hogy meg kell változnia a vállalat és az állam osztoz­kodási szabályainak. A vál­lalatoknak, szövetkezetek­nek, tartalékaikat mozgósít­va föl kell vállalniuk a nép­gazdaság terheit, s nem ma­radhat fenn az az állapot, hogy miközben a népgazda­ság mind súlyosabb anyagi erőfeszítésekre kényszerül, addig értékképző egységei, a körülményektől függetlenül, meggazdagodjanak, nagy nyereséget fizessenek, bőke­zűen költsék a pénzt beru­házásokra. Jóllehet e sorokkal csupán leegyszerűsitett képet adha­tunk — ám e példabeli egy­ségnél csakugyan erre jöttek rá, Fehéren-feketén. És eb­ből semmit nem von le az, bogy a vezető így foglalta össze álláspontját: „Tudja, az új szabályozókat nem fogadtuk örömmel, mert tie- hezebb lesz az új követel­ményeknek megfelelni, s bi­zony csökken a nyeresé­günk. A bérszabályozás új rendszere drágította a bér­emelést, csökkennek az álla­mi visszatérítések. Ennek el­lenére a helyzetet tényként elkönyveltük, s idejekorán elkészítettük azt az intézke­dési tervet, amivel alkal­mazkodunk az új szabályo­zókhoz. Mert mi úgy látjuk — nem újabb vitákra van szükség, hanem gyors és ha­tározott cselekvésre, hogy a valóban meglevő tartaléko­kat kiaknázzuk. Hogy me­lyek ezek az intézkedések? Vgy döntöttünk, hogy admi­nisztrációs dolgozóink egy részének fölajánljuk — menjenek termelni. Belső átszervezést hajtunk végre, fölülvizsgáljuk termékszer­kezetünket, illetve 1979. ja­nuár l-től néhány cikket már nem gyártunk, mert azok ráfizetésesnek bizo­nyultak. Szóval — nálunk készen áll a menetrend...” IGEN. ennél a vállalatnál úgy tűnik, helyes álláspon­tot sikerült kialakítani. ’ A cselekvés álláspontját, és nem a beadványokét. Másik, hasonló üzemünkben ugyan­is az igazgató arról tett em­lítést, hogy hosszú, alapos dokumentumon dolgoznak. Olyan beadványon, amely­ben felső szerveiknek azt kívánják bebizonyítani, hogy az új szabályozók a vállala­tot olyan nehéz helyzetbe hozzák, amelyből csak kivé­teles elbánással lehet kiutat találni. Itt a vállalat vezér­kara hetek óta a „legjobb” megfogalmazásokon és mód­szereken töri a fejét. Tudni­illik. hogy milyen érveket, milyen csoportosításban nyújtsanak be — s hová. Álláspontját így fogalmazta meg az igazgató: „Az új szabályozók igen helyes célt tűznek maguk elé. Nem vi­tázunk azzal, hogy végre itt az ideje a. hatékonyság ja­vításának a népgazdaságban, megsziUrdításá- 'tefc az egesz gazaatKoéás- bart. Egyetértünk a szigori- éimel is. De be kell latni-s■■ « mi esetünk más, mint az át­lag, más, mint a többi válla­laté. Nem lenne igazságos olyan helyzetbe hozni ben­nünket, mint a többieket — nekünk jár a kivétel. Ezért be fogjuk bizonyítani, hogy a bérpreferenciát, az állami visszatérítést itt kell hagyni a vállalatnál". A két példa — ,bár szük­ségszerűen leegyszerűsített és sarkított —, sűrítve jelzi a várható kétféle alapállást. Az első: késedelem nélkül átállni és kidolgozni a cse­lekvési programot; a máso­dik: haladékot szerezni ah­hoz, hogy az új követelmé­nyek szorítása alól a válla­lat kivonhassa magát. MIELŐTT A FELTETT kérdésekre válaszolnánk — tömören vizsgáljuk meg, melyek is az új szabályozás csomópontjai. Amint a Ma­gyar Közlönyben és más, szakmai, tájékoztatókban az napvilágot látott — az 1979- es gazdálkodás szabályozói szigorítanak. Mindannyiunk munkáját a népgazdaság egyensúlyi helyzetének meg­javítására ösztönzik, mindent e célnak rendelnek alá. En­nek érdekében az általános nyereségadó mértéke 1979. január l-től 36-ról 40 száza­lékra emelkedik. A kötelező tartalék-alapképzés mértéke — a már az 1978-as nyere­ség felosztásakor, — az ilyen címen, a vállalatoknál ma­radó nyereség 15 százaléká­ról 25 százalékra emelkedik. A teljesítményekhez kötött, bérszabályozási formákban átmenetileg megszűnik a központilag biztosított bér­emelés lehetősége, a közpon­ti bérszabályozási formák­ban a jövő évben adómen­tesen megvalósítható bér- szintnövelés mértéke 4 szá­zalék lehet az eddigi 4,5 he­Mindenki lelelös Egy pártcsoportnál— hétköznap Kilencen vannak, hatot közülük a délelőtti műszak­ban találtunk. Hárman dél­után jönnek. így szól a be­osztás. Van közöttük betaní­tott munkás, szakmunkás, technikus, művezető. Gazda­sági irányító és pártfunk­cionárius. Az üzem külön­böző részeiben dolgoznak, csaknem mindegyikük más­más brigádban. Igaz, a bri­gádok közös vonása: mind­egyik elnyerte már a szo­cialista címet... Közösség? Nem saját öt­letük volt, hogy pont ők kerüljenek egy csoportba. A pártalapszervezet munkáját, életét rendező elv szerint szervezték meg a pártcso­portokat, ezeket a kis sejte­ket, amelyek így mégis igen egységesnek mutatkoznak. Közösségé formálódott ez az összeverbuvált csoport, mert tagjai, amiben hisznek, azért tenni is akarnak. Ön­ként, lelkesedéssel. ★ — Gsepje elvtárs elfelej­tette mondani a bemutatko­zásnál, hogy ö kiváló laka­tos, annak idején elnyerte a szakma ifjú mestere cím mindegyik fokozatát — egé­szíti ki Csepje István sza­vait Bordás Mihály alap­szervezeti titkár. — Lakatos­ként dolgozott, de balesetei szenvedett és most a raktár munkáját irányítja. Csepje István a Mátra,vi- déki Fémművek láncüze­mében működő 2-es számú pártalapszervezet 2-es szá­mú pártcsoportjának a ve­zetője. Amikor megkértük, mondjon néhány szót magá­ról is, valahogy kevés lett a mondanivalója. Hogyan illik mind*K a pártcsoport mun­kájához? Na lsen, a csoportban természetes az, Ka valakinek közülük vaja« lyett. Csökkent a transzfe­rábilis rubel árfolyama, s csökkennek az állami támo­gatások is. Igaz, differenciált mértékben. Fontos szabály, hogy a közgazdaságilag in­dokolt mértéket meghaladó készletnövekedést a vállala­toknak teljes egészében a fejlesztési alapjukból kell fizetni. Mindebből világos — csak­ugyan nehezedtek a gazdál­kodás feltételei, még akkor is, ha a módosítások indo­koltan differenciálnak. Nincs mit csodálkozni azon, hogy ezért a vállalatok nem örül­nek — s meggyőződésünk szerint — nem is lehet el­várni, hogy örüljenek. Ám az öröm és a végrehajtás — az két teljesen eltérő kate­gória — s ennek szempont­jából érdemelnek figyelmet az álláspontok. Hiszen nyil­vánvaló — a szabályozás megújítása — szigorítása — alapvető népgazdasági ér­dekből történt, és ehhez al­kalmazkodni — nem lehe­tősége a vállalatoknak, ha­nem kötelessége. ABBAN LEHETNEK kü­lönbségek, milyennek tart­ják a szabályozóst a válla­latok, ám abban nem, hogy a népgazdaság érdekei sze­rint kivétel nélkül elő kell segíteniük a szabályozás cél­jainak megvalósulását. Még­hozzá nem általában való egyetértéssel csupán, hanem mindenkinek azon a posz­ton, ahová állították. S ahol felelőssége és kötelessége — mégha ez nehezebb mun­kával, keményebb feltételek között is történhet — társa­dalmi céljaink megvalósulá­sát elősegíteni, a népgazda­ság és saját munkaterületé­nek fejlődését érvényre jut­tatni. M. I. A kómyezet\’éde*rrtl Sö­vény megszületése után nap­világot láttak a törvény végrehajtását szorgalmazó és elősegítő végrehajtási utasí­tások, amelyek naprakésszé teszik a kerettörvényt. A kormány 1035/77. számú utasítása a környezet- és a természetvédelem további fejlesztésével kapcsolatban olyan rendeletet hozott, melynek során minden me­gyei tanács köteles megszer­vezni a környezet- és termé­szetvédelmi bizottságot. E bizottságok — tájékoztatta dr. Pápay Gyula, a Heves megyei tanács vb-titkára la­punkat — a korábban meg­szervezett tanácsi bizottsá­gok módján és szervezete szerint működnek. A környezetvédelmi bi­zottság szervezése jelenleg még folyamatban van. Sze­repe a tanácsadó, a vélemé­nyező és az ellenőrző tevé­kenység. A bizottság elnökét a megyei tanács elnöke je­löli majd ki, a tagokat pedig a megyei tanács végrehajtó bizottsága kéri fel. A bizott­ság tevékenységében az előbb elmondottak alapján a legfontosabb, hogy a külön­böző társadalmi szervekkel, vállalatokkal, szakemberek­kel tartanak kapcsolatot, sőt a bizottság tagjai is e közös­ségek közül kerülnek ki. Már korábban foglalkozott a Hazafias Népfront a kör­nyezetvédelem témakörével és konkrét munkatervet is dolgozott ki megyénkre le­bontva ezzel kapcsolatban. Arra a kérdésre, hogy vajon .szinkronban van-e az állam- hatalmi szerv munkájával a népfrontbizoltságok környe­zetvédelmi tevékenysége, dr. Pápay Gyula elmondotta, hogy átfedés nincs, a taná­csi munkát e társadalmi szervezet a saját eszközeivel fogja tovább segíteni. A teendő IflwOBÓgnafc te­hát a legfontosabb feladata lesz, hogy figyelemmel kí­sérje a terület környezetvé­delmi feladatait, ezen belül a beruházásokkal, a külön­böző új létesítményekkel, de ugyanakkor az útviszonyok­kal, vagy esetleg a levegő- szennyeződéssel kapcsolatos vizsgálatokba is bekapcso­lódjon, tapasztalatairól ob­jektív álláspontot dolgozzon ki, s ezeket javaslat formá­jában terjessze elő a testü­letek — a megyei tanács végrehajtó bizottsága, illetve a megyei tanács — elé. Bi­zottsági funkciójuk alapján bármikor kérhetnek tájékoz­tatást, illetve folytathatnak ellenőrzést a különböző te­rületeken és a tervezéseiékor javaslattevő szerepük külö­nösen nagy jelentőséget kap. Munkájuk segíti a helyi ta­nácsok tervezését is, hiszen Pénteken dr. Varga József elnökletével ülést tartott a megyei szállítási bizottság, összegezve az idei feladatok teljesítését, az év tizenegy hónapjának eredményeit. Mint az Madaras Sándornak, a szállítási bizottság titkárá­nak beszámolójában elhang­zott, ebben az évben is to­vább nőtt az elszállítandó áru mennyisége a megyé­ben: tizenegy hónap alatt 15,3 millió tonna árut fuva­roztak cl, ebből 6.5 millió tonnát vasúton is. Nehezítet­ték a munkát a csúcsidő- szakok, különösen az őszi szezon, amikor az időjárás miatt rövid időre igen összé­» koncepció kWolgoBásaban a bizottság tagjai megisme­rik a terveket és megisme­rik az adott lehetőségeiket is. Arra a kérdésre, hogy ez a bizottság megszületése ,,pánikszerű”-e, azaz éppen ideje volt megszervezni, azt a választ kaptuk, hogy ha­zánkban, és így megyénk­ben is a környezet- és a ter­mészetvédelem egyáltalán nem áll a mélyponton, de a kor ütemét, az iparosítás és egyéb tevékenységek hatását figyelembe véve már most időszerű volt az államhatal­mi szerv ilyen segítő bázisát létrehozni. A legfontosabb, hogy váljon szemléletté a környezet- és természetvé­delem, s ennek alapján ala­kuljon ki a helyi sajátossá­gokra és lehetőségekre épülő gyakorlat. (kátai) torlódtak a feladatok. A fu­varozók, fuvaroztatók egvütt- működése javult, eredménye­sen dolgoztak az egyre gya­rapodó MÂV—Volán komp­lexbrigádok. Az év utolsó hónapjában mintegy 600 ezer tonna szóródó áru elfuvaro- zása még a feladat, ez à szállítási teljesítményeket fi­gyelembe véve nem okoz kü­lönösebb gondot. A bizottság tagjai megvi­tatták és elfogadták a jövő évi munkatervet is; az ülé­seken rendszeresen tájéko­zódnak a szállítási felada­tok folyamatos teljesítéséről, a legsürgősebb tennivalók­ról. Többet fuvaroztak, mint tavaly Ülést tartott a megyei szállítási bizottság Csepje István Bordás Mihály Kaszás Józsefnc Utassy Bertalanné Nagy István Balogh Antal Aux György (Fotó: Perl Márton) milyen egyéni gondja tá­mad, nem kell külön „napi­rendre tűzni”, megbeszélik együtt és » -gítenek. Az egyé­ni sorsok így tehát tényleg összefüggenek a közössegé­vel. * Egyébként könnyű most összeszedni egy hivatalos „nyilatkozatot” a csoport munkájáról. Az alapszerve­zet vezetősége előtt nemrég számolt be a bizalmi, s hozta örömmel a jó minősí­tést. A 2-es a legjobb párt­csoportok közé tartozik. S ami még hozzátartozik a bizalmi portréjához: több mint tíz esztendeje népi ül­nök a járásbíróságon, har­madszor hosszabbították meg a mandátumát. A fele­sége is párttag, nőfelelős a lakóhelyükön. Kápolnán. — Nincs megállás, egy kis áldozattal jól el lehet vé­gezni ennyit is. Félúton nem hagyhatom abba. s én még úgy érzem, a félúton va­gyok. ★ A legrégibb párttag a csoportban Petrény József lakatos. Nem sokkal a fel- szabadulás után lépett be a tagok közé. S a legfiatalabb: Kaszás Józsefné. A Zója bri­gádban dolgozik, tavaly óta már pártmegbizatással is. — Betanított munkás let­tem — mondja —, ahogy az iskolát, kijártam, mindjárt ide jöttem, már 1964-ben. Húsz ember bizalmija va­gyok, most kezdtem el a mjK-i ista—len i nista közén- iskolát Ez ad egy kfe több- tetnwRkél, feúiöftose» ftgy, hogy Bodonyból kell bejár­nom. Utassy Bertalanné sem a szomszédban lakik, ő oükk- szenterzsébeti. Szintén beta­nított munkás. — Azt miért nem mon­dod, hogy a járási pártbi­zottságnak is tagja lettél, hiszen az igen fontos mun­ka! — nógatják a társai. — Azért nem mondtam, mert én ott még nem szok­tam meg igazán — válaszol­ja Utassyné. — Ott vannak orvosok is, meg más, nálam jobban beszélő emberek. Köztük kell elmondanom, amit én jónak, igaznak gon­dolok. Ezt még be kell gya­korolni. .. ★ Nagy István művezető szinte az alapítókkal együtt kezdte a munkát a fémmű­veknél. Lakatos szakmun­kás. 1958-ban elvégezte a technikumot, utána lett mű­vezető. 1968-tól már párt ve­zetőségi tag, termelési fele­lős, ifjúsági felelős. Hatszor kapott kiváló dolgozói ki­tüntetést — Nem könnyű helyzet­ben dolgozik a mi üzemünk, a gépek régiek, a termelés nemigen fejleszthető, sevés az igény is, az alapanyag- hiány meg szinte állandó kí­sérője lett a munkánknak. De ez a gárda mintha emiatt még jobban összetartana. Megbecsülik a régieket, tu4- jék c-rú?>*b*i egyinó* !**•**- karai.. A KIESÍ-es kerti assad kevesebb lesz közöttünk, mert újak. fiatalok ide nem­igen jönnek. De a KISZ- alapszervezet a jó munká­jával azért felhívta már ma­gára a figyelmet. ★ — A legutóbbi pártcso- port-megbeszélésünkön az egyéni megbizatásókat érté­keltük — veszi át a szót Balogh Antal. — Itt min­denki felelős valamiért, van, akinek sok is a társadalmi tisztsége, elfoglaltsága. Ma­darász Mihályt például fel­mentettük az információs munka alól, mert Terpe- sen, ahol lakik, dolgozik a népfrontban, önkéntes rend­őri csoportvezető, önkéntes tűzoltóparancsnok. Sok te­her egy embernek. Én ko­rábban is tagja voltam az információs bizottságnak, most kiszélesedett a megbí­zatásom. Érdekes munka; jól kell ismerni az emberek véleményét, gondjait. — Mi foglalkoztatja most leginkább a dolgozókat? — A legtöbbet ezekben » napokban Kádár János pá­rizsi látogatásáról beszélnek. Büszkék vagyunk arra, hogy pártunk vezetőjének ilyen tekintélye van. Helyi dol­gok? Hát, a legsúlyosabb az állandó anyaghiány, a rendszertelen termelés. kozik be Aux György. — Beállító lakatos vagyok, a gép- és műszeripari szak- középiskola után most a kétéves edzői tanfolyamra járok. Sírokban lakunk, ott kaptunk lakást a vállalattól, Nem könnyű az edzői mun­ka sem, hiszen állandóan azt várják az embertől, hogy minden esztendőben leg­alább egy hellyel feljebb ke­rüljön a csapat. Mindig előbbre. Párttag különben két éve lettem. Éppen ebből a -csoportból volt mindkét ajánlóm. A nyilvántartó lapjára ehhez még annyit írtak, hogy Aux György a szakma kiváló dolgozója. S amit a társai tesznek még hozzá; egyik az üzem öt legjobb lakatosa közül. Persze, itt mindenkinek meg kell tennie a magáéi. Megosztva a felelősség, meg­osztva a szabad idő. S ha mar elvállalta a maga ré­szét. mindegyikük, akkor valóban csak úgy érdemes végezni, hogy az jó is le­gyen. Méltó a póricsoport­hoz. Méltó a párttagsághoz. Hckcli Sándor •k — TizjBßhstrmm ;rvf ké»~ íabdáaa«*, most edzése va- gpofe. a- «sapBsfcHsát — mixse*­. ή?®. éseewhst- t§, ássmhsú

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents