Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-15 / 295. szám

f

}

Művészeti ismeretek

Új tantárgy, új tankönyv

..mindent ismertetni,

a

mi a mai társadalommal kapcsolatos”

50 évvel ezelőtt

jelent meg a Társadalmi Lexikon

1928 december elején jelent meg Budapesten a Szociáldemokrata Párt kiadásában a szociáldemokratából kommunistává lett Madzsar József orvos, kultúrpolltikus, tudományos író szerkesztésében a Társadalmi Lexikon, Ez a mű a Magyarországon kiadott első olyan lexikon, amely a társadalom- tudományokat és a munkás- mozgalomhoz kapcsolódó témaköröket enciklopédikus igénnyel ismerteti.

Úttörő kísérlet volt ez a több ezer szócikket felölelő hatalmas — 703 oldal terjedelmű — munka az 1020-as évek második felében, hisz a témában gazdagabb külföldi irodalmakban sem volt ekkor hozzá hasonló kézikönyv.

A Társadalmi Lexikon szerkesztőjének az volt a célja, hogy most egy kötetbe összegyűjtve nyújtsa át a társadalom égető kérdéseire választ kereső olvasók széles táborának mindazt, amiről eddig — a forradalmak időszakát leszámítva — csak igen hiányos ismertetéseket kaphattak. A lexikon használói jól tömörített szócikkekből megismerhették az egyes országok gazdasági, politikai, munkásmozgalmi, művelődéstörténeti helyze- zetét, a marxizmus legfontosabb fogalmainak magyarázatát, a nemzetközi munkás- mozgalom igazi történetét, a tudományos szocializmus elméletét, az elmélet kidolgozóinak életrajzát, Marx, Engels, Lenin, Bebel, Las- saller és mások munkásságát.

A Társadalmi Lexikon munkatársa volt többek között Ágoston Péterné, Báni Imre, Braun Róbert, Braun

Az olvasók fele gyerek

Könyvtár a

Az új könyvtár felől érdeklődünk Abasáron, s az autóbusz-megállóban toporgó fejkendős nénike azt mondja: „Csak keressék a kastélyt!”

A község egyik kanyargós utcájában találjuk meg az egyemeletes épületet, Kastélynak éppen nem mondható, mindenesetre hosszabban terpeszkedik el, mint Aba- sár amúgysem kicsi házai.

Csigalépcső vezet a felső szintre, a könyvtárba. Az ajtó tárva-nyitva, s egy fiatal- asszonyka sürgölődik az olajkályha körül,

— Hát még kicsit „hadiállapot” uralkodik itt — szabadkozik a könyvtáras, Forgács Lászióné. — Most javította meg a szerelő a kályhát, s még az ajtók sem csukódnak rendesen. Négy év óta mér ez a második költözésem a könyvtárral. Remélem, ez a végleges helye lesz, hiszen itt mesés a környezet a többihez viszonyítva. Azok szűkek, vizesek, korszerűtlenek voltak.

Valóban, itt a kastélyban — ami szolgált már óvodának, szolgálati lakásnak, vagy napközinek — kényelmes, új bútorok, jó körülmények várják az olvasókat. No és természetesen a mintegy tízezernyi kötet.

A fiatalasszony négy éve gondozza a szép számú könyvállományt :

— Rögtön érettségi után, 1074-ben kerültem a községi könyvtárba. Először csak félállásban, de Immár harmadik éve. hogy függetlenítettek. Elvégeztem az alapfokú, féléves tanfolyamot, amit a Megyei Könyvtár szervez időközönként. De úgy érzem, ez kevés, ezért is szeretnék jövőre jelentkezni az egri tanárképző főiskolára.

Két szállítómunkás állít be hatalmas csomagokkal. „Itt tessék aláírni” — mutatják a könyvtár vezetőjetoJlëwisôM

1978. december 1&> »snidk

Soma, Fodor József, Gergely Győző, Gyagyovszky Emil, Hébelt Ede, Jemnltz Sándor, Keleti Márton, Molnár Erik, Mónus Illés, Ries István, Révész Mihály, Szakosíts Antal, Szakosíts Árpád, Szerdahelyi Sándor, Szlmonidesz Lajos, Vámbéry Rusztem, Weither Jakab stb,

A lexikon szerkesztője Madzsar József volt, aki a századforduló után orvos- egyetemi tanársegédként kezdett társadalmi kérdésekkel foglalkozni. Tagja volt a haladó értelmiségi mozgalmaknak, így a Társadalomtudományi Társaságnak és a Huszadik Század című folyóirat szerzői gárdájának, de előadásokat tartott a Galilei Körben is. Nevéhez fűződik a magyar- országi alkoholellenes mozgalom szervezése. Szabó Ervin baráti köréhez tartozott.

A Madzaar József szerkesztette Társadalmi Lexikon fontos szerepet játszott a magyar munkásmozgalom korabeli harcosainak ideológiai, marxista képzésében és műveltségük gyarapításában. Szócikkeinek adatai — mint fentebb is írtuk — többségükben megbízhatóak. Tartalmuk pedig esetenként nem a hivatalos szociáldemokrata álláspontot, hanem szerkesztőjük radikálisabb szemléletmódját is képviseli. Nem véletlenül: a szerkesztő célja volt: „... olyan közel hozni ezt a művet a mai olvasóhoz, amennyire csak lehetett és lehetőleg mindent ismertetni, ami a mai társadalommal kapcsolatos".

Vida Sándor

kastélyba!)

nak, aki szinte gyermeki kíváncsisággal kezdi bontogatni a pakkokat.

— Májusig bezárólag 25 ezer forint értékben kapunk könyveket — mondja, majd szép sorjában leszedegeti a kötetek színes borítóit.

— Ezekből — mutatja a fedőlapokat — mindig kiteszek egy párat az iskola napközijébe, hogy a gyerekek tájékozódjanak az új kiadványokról. így érdeklődésük is hamarabb felcsillan egy-egy mű, vagy egyáltalán az olvasás iránt. De tervezek mást is. Most, hogy három helyiségünk van, lehetőség nyílik kiállítások, íróolvasó találkozók megrendezésére. Jövőre Móricz-, Radnóti- és Móra-évforduló lesz, s mindháromról egy-egy tárlattal is megemlékezünk.

Évente mintegy félezer a kölcsönzők száma. A felnőttek szívesen olvassák Moldova György, Szilvási Lajos és Jókai Mór művelt.

— Az olvasóknak több mint a fele gyerek, ök a Bölcs bagoly sorozat egy-egy kiadásáért, vagy a kalandos D u mas-regén y ekért lelkesednek, — folytatja a fiatalasz- szony. — Sokan benéztek amíg rendezgettünk, pakoltunk. Az óvodától és az iskolától is jelezték már a pedagógusok, hogy számíthatunk majd csoportos látogatásokra. Jó a könyvtár kapcsolata a helyi tsz-szel, és a palackozóüzem szocialista brigádjaival is. Ez utóbbiból az asszonyok közösen jönnek el, és választják ki az olvasnivalókat.

A bibliotéka mintegy száz négyzetméteres területen fekszik. A gyermek- és a felnőttrészleg mellé hamarosan kis zened sarkot alakítanak ki a muzsikát kedvelőknek. A Megyei Könyvtár lemezjátszókat, és technikai berendezéseket ajándékozott az abasári könyvtárnak.

A kastélyban ezentúl mind az olvasók, mind a zenerajongók megtalálhatlak kedvenc alkotásaikat. Reméljük, minél többen élnek is vele.

Józss Pété*

Napjainkban egyre-másra rendezik a különböző kiállításokat. Látogatók is akadnak: elmennek a fiatalok, 6 nem hiányoznak az idősebbek sem. Ez önmagában örvendetes, az viszont korántsem az, hogy igen sokan tanácstalanul állnak a festmények, a szobrok előtt. Mások talán megérzik, de nem értik a szépet. Épp ezért ma is időszerű Marx egykori figyelmeztetése: „Ha élvezni akarod a művészetet, akkor művészileg képzett emberré kell lenned."

Középiskolai oktatásunkban sajnos igen sokáig hiányzott ez a törekvés. Később a gimnáziumok negyedik osztályában bevezették a műalkotások elemzése című tárgyat. A kísérleti tankönyv — bár már kilenc kiadása látott napvilágot — nem sikerült. A mából indult ki, a XX. századi művek vizsgálatával kezdte. Ez alapvető hiba, hiszen az Időrendiség elvetése a tisztánlátást zavarja, az eligazodást veszélyezteti. A függelék ugyan történeti áttekintéssel is szolgál, de ez sovány vigasz. Emellett az elemzések sem mélyenszántóak, megragadóak. A pedagógusok természetesen sokat tehettek azért, hogy pótolják ezeket a hiányosságokat, az is tény viszont, hogy ka- vesen rendelkeznek e téren alapos felkészültséggel.

Az új tanév kellemes meglepetést hozott. A szakminiszteri döntés értelmében a dolgozók gimnáziumának második osztályában is foglalkoznak művészeti ismeretekkel. Ilyen címmel jelent meg — a szerző Fecske András — az új tankönyv is. A képzőművészet népszerűsítésének, közkinccsé tételének hívei örömmel fogadták ezt

ő azonban kalauznak ajánlkozik, s vérbeli idegenvezetőként magyaráz. Mellőzi az általánosságokat, minden megállapítást példákkal szemléltet. Az Illusztrációk az anyagba épülnek, nem kell keresni őket. így világítja meg azt, hogy mi teszi művészivé a képeket. Beszél a vonal, a szin, a folt, a fény, és árnyék, az arány, az ismétlés, a ritmus, a levegőtávlat, a nézőpont, a tagolás, az áttekinthetőség, a szimmetria. az átlós szerkezet, a sűrítés, a kölcsönhatás szerepéről, a tartalom és forma egységéről. Aztán a műfajokra tér át. Meghatározza az arckép, az. akt, az életkép, a csendélet jellemző jegyeit.

A felsorolás is jelzi, hogy egy sereg, meglehetősen bonyolult fogalmat tisztáz, s azok összefüggéseit is kutatja. Mégsem modoros, mégsem száraz. Arra is gondot fordit, hogy irodalmi párhuzamokat kérésén. Többek között Szabó Lőrincet, Babits Mihályt. Arany Jánost, a költő Michelangelót idézi.

Ugyanez a következetesség jellemzi a szobrászatról, az építészetről szóló fejezeteket is. A történelmi áttekintés lényegre törő és tömör. Aki ezt megtanulja, iránytűt kap ahhoz, hogv a nagyobb lélegzetű Összefoglaló jellegű munkákat is magabiztosan forgathassa.

Külön dicséretes, hogy a pedagógiai, a didaktikai szempontok maradéktalanul érvényesülnek. A feladatokhoz útbaigazítást ad. nem maradnak el a rendszerező összefoglaló kérdések sem. Kellett a néhány oldalas kislexikon isv mert a bizonytalankodók ebben megtalálják a számukra ismeretlen kifejezések magyarázatát.

a kiadványt. Ilyet várták, ilyet reméltek korábban is.

írója tudja mire vállalkozik, s azt sem felejti el, hogy kihez szól. Épp ezért közérthetően, világosan, színesen érdekesen fogalmaz. Teszi ezt úgy, hogy nem alkuszik meg, nem mond le a szak- szerűség követelményeiről. A felnőtt diákokat izgalmas utazásra hívja egy olyan bi- -rodalomba ahol talányok sorát kell megfejteniük. Erre egyedül képtelenek lennének,

Dolgozóknak készült ez a mű, de élvezetes olvasmány azok számára is, akik járatosak a képzőművészetben Érdemes lenne a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tenni mert nemes küldetést teljesítene: sokakat közelebb hozna a képzőművészethez.

Más kérdés az, hogy az új tárgy oktatására elég~e heti fél óra...

Pécsi István

27.

—■ Itthon mi újság — kérdezte Paula, fontos hírre számítva.

Edit világosította föl:

— Semmi. De még nincs három óra.

Ez utóbbi megjegyzést inkább Félixnek szánta, mert az apróhirdetés szerint tizenöt órától számítottak az érdeklődőkre. Hadd érezze a fémdíszműves, hogy kevés az ideje.

Paula anyás figyelemmel gyönyörködött Beában. — Milyen elragadó ez a fodros ruha. Csak nem a Rózsa Macával varratta?

Noha Rózsa Maca a város legfelkapottabb varrónője volt, Bea furcsálkodva fogadta a feltételezést.

— Ilyen fazon csak Rot- schild Kláránál van.

— Vagy úgy — csodálkozott zavartan Paula.

Ebben a pillanatban lépett be Zoli és Rózsi. Mit sem törődve a vendégekkel, azonnal méltatlankodni kezdett a kövér kőműves.

— Egye meg a fene. Kaposváron egy-háromra vesztésre áll a csapatom.

Félix Eleket egyáltalán

nem érdekelte a kaposvári

meccs, de azért biztos előér- zettel jósolta:

— A Vasutas ki fog egyenlíteni!

Bea durcásan ráncolta orra tövét.

— Azért jöttünk, hogy a futballról társalogjunk?! Papa, tessék már megegyezni!

— Jó, jó, szentjánosbogaram ... Várjuk meg a meccs végét. Otthon szeretném meghallgatni. Aztán majd visszajövünk a végeredménynyel. Ugye, nem veszik rossz néven...

Émelygés bántotta Editet. Nehezen viselte el Félix nyirkos, negédes modorát. Fagyosan mosolygott rá:

— Ellenkezőleg. Szíveskedjék rohanni, nehogy le- késse a körkapcsolást.

Titokban mindegyikük türelmetlenül várta a három órát, de fesztelenséget mutattak egymás előtt. Paula váratlan félszegséget érzett. Akarta a vásárt, mégis tartott tőle. Némi megilletődött- séggel meresztette békaszemét a férjére.

— Az a gyanúm, hogy még ma új gazdája lesz a mi lakásunknak is. — Menekülve szorongása elől, a hallgatag

A pincér

Jönnek, mennek a vendégek Az asztalokon étlapok, s(W röskancsók és tarka abroszok.

— Mit ajánl, főúr?

— Van, kérem, kitűnő pacalpörköltünk, pirított máj éü friss birkagulyás.

— Puha a pacal, vagy kemény?

Diszkréten a vendég füléhez hajol.

— Kéremalássan, a mi pacalunk sem nem kemény, sem nem puha,'pontosan olyan, mint amilyet a kedves vendég szeret.

És a kedves vendég, tulajdonképpen át sem gondolva a szavak igazi értelmét, megadóan mosolyog.

— Hozzon akkor egy szép adagot, céklával...

Nézem a pincért. Cingár, hajlott hátú, a szemében furJ

csa fény vibrál. A nadrág, a frakk lötyög rajta, de az ing a nyakán patyolatfehér. Cigarettát veszek elő és mire rá-: gyújtanék, égő gyufával elém toppan:

— Tessék parancsolni. Hozhatok még valamit?

* A kisvendéglők képe gyakran változik. Egyszer tömve vendéggel, máskor csak itt-ott ülnek. Kihasználom a néhány perces rohamszünetet.

I — Nem terhes már a szolgálat?

Kedvesen mosolyog, udvariasan tárja szét a karját.

— Terhes bizony. Minek is tagadnám. De abbahagyni nem bírom. Tetszik tudni, vendégúr, én már nyugdíjas vagyok. Harmincnyolc évet húztam le a szakmában, és amint látni tetszik, még most is itt vagyok. Igaz, ami igaz, nem lennék rászorulva. Szép' kis nyugdíjam van, meg azután a gyerekek sem feledkeznek meg rólam. A múltkor meg is kérdezte a nagyobbik fiam:

— Mondja, apa! Meddig akar még frakkban járni?

Néhány hónapja, amikor előfogott a reumám, elszántam

magam arra, hogy végleg otthon maradok. Három hónapig bírtam. Majd kiugrott a szívem a boldogságtól, amikor beüzentek hozzám:

— Jöjjön, Béla bácsi, segítsen. Sok a dolog..

— És én mentem. Mentem? Rohantam a fájós lábammal. Cipeltem, hordtam egész nap a tele tányérokat, a sörös- korsókat és közben teljesen elfeledkeztem a fájós lábamról.1

Üjabb vendéghullám érkezik.

— Pincér!

Az öreg szolgálatkészen meghajol és mondja az ismerős szöveget:

— Van, kérem, kitűnő pacal...

Amikor néhány perc eltelik, újra mellettem áll.

— Szép szakma ez, kérem. Csak szívvel kell csinálni.'

Tetszik látni, ott azt a fiút? Sohasem lesz belőle igazi pincér, pedig magasabb iskolát is végzett és idegen nyelvet beszél. — Miért gondolja?

— Azért, mert fából van az arca. Nem tud mosolyogni.' Úgy cipeli a tányérokat, mintha malomkövek lennének. Már most únja a szakmát, pedig alig múlt huszonegy éves.

Valaki kilöttyenti a kávét, udvariasan odaugrik a vizes szalvétával.

— Említettem az előbb, hogy szép szakma a miénk: Persze, nehéz is. Mert itt érteni kell, kéremalássan, a vendégek nyelvén. Én, teszem ezt, akkor is jóllakatom a vendéget, hogyha azzal a szándékkal jön be, hogy egy falatot sem eszik. Egyszer fogadásból egymás után öt vendéget beszéltem rá a rendelésre, pedig előtte már a duplát Is megitlák...

— És a borravaló?

Elneveti magát.

— Nem panaszkodom. Azt tartom, hogy a borravalóért is meg kell dolgozni. Kedvesség, udvariasság, figyelem, jő szó, és a legtöbb vendég nem sajnálja azt az egy-iíét forintot.

Elbúcsúzunk. Már a kilincset fogom, amikor utánam szól:

— Tessék csak, kérem, máskor is bátran jönni. A mi pacalunknak sehol sincs párja a világon ...

Szalay István

Rózsi felé fordult: — Na mit intéztetek?

Akkor, érezte magát biztonságban a lágy asszony, ha önállótlan lehetett. Tétován férjére ruházta a válaszadás jogát.

— Zoli majd elmondja.

Ez gyanús volt Dezsőnek.

A lehetséges komplikációknak még a gondolata is nyugtalanná tette.

— Rossz az előérzetem. Ezek bosszantó hírrel jöttek haza.

Legkevésbé a kőműves aggodalmaskodott. Szárnyakat adott neki a nagy terv. Felismerte, hogy ő sem nélkülözi az önbizalmat. Szeretett volna legalább olyan harsány és rámenős lenni, mint a kőfaragó bátyja. Utánozni próbálta.

— Ellenkezőleg. Le á kalappal az anyós előtt.. Törjön ki a nyelvem, ha ezentúl csámpásnak nevezem.

Edit szívesen siettette volna a fejleményeket. Próbált kitérni növekvő rosszkedve elől. Kapóra jött, hogy beleavatkozhatott Rózsiék dolgába.

— Lássuk a lényeget. Akár azonnal költözhetnétek?

A szőke Rózsi, aki mindössze huszonhét éves volt, de alakra negyven, jóságos vonzódással biztatta a rokonságot:

— Ne aggódjatok. Rajtunk nem fog múlni a család szerencséje.

Zoltán tetszéssel tapasztalta asszonya bátorodását. önmagáról is nagy véleménye volt amiatt, hogy fontosságtudata szemlátomást növekedett. Az eladandó ház építésekor nem sokat adtak a szavára. Majdnem gyermeknek nézték. Ezúttal más szerepre készálfclg&

— Igen, rajtunk nem múlhat a siker. Annál is inkább, mert egyelőre mi vagyunk a sínen a legjobban. De ti még csak álmodoztok.

Feltűnt a többieknek Zoltán megváltozott viselkedése, de most alkalmatlan volt a helyzet a megszokott te- kintélyi állapot rögzítésére. Paula hajlandónak mutatkozott engedni a régi fölényből. Nagylelkűen egyenrangúnak fogadta el Zoliékat.

— Az én anyám is eléggé megértő. Akár két külön szobát is tud adni.

Dezső a lehetőség célszerű oldalát hangsúlyozta:

— Ami annyit jelent, hogy édesapánkat is magunkkal visszük.

Ízlett Zoltánnak a testvéri egyenjogúság. Fokról-fokra bátrabban kóstolgatta. Most Editet kerítette sorra.

— És a mérnöknő hol húzza meg magát, ha hajléktalanná lesz?

Edit azt hitte, attól nő körülötte szemlátomást a bátorság. mert mérséklődött az ő kezdeményező lendülete. Nem törődött vele.

— Hajléktalan remélhetőleg mégsem leszek. Protekcióm (van, talán kapok albérletet, Kinéztem egy szép sarokszobát az Öpiac tér sarkán. Boltíves és tele van tizennyolcadik századi stukkóval. Bűbájos rokokó ház, zárt sarokerkéllyel. öreg gyógyszerésznő a föbérlő. Kakukkfű, meg levendula illattal van tele a lakása.

— Mert sok lehet a bolhája — vágta rá Zoltán, és röhögött a saját mondásán.

Dezső most nem méltá«' nyolta az építkezésekről származó humort. Vezérlé szerepénél maradva, kom»« lyan folytatta.

iFolytatjnM