Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-15 / 295. szám

Kési#nlétb©n gi ember és a gép Felkészült a vasút a télre MEGÉRKEZETT AZ ’GA­ZI TÉL. ilyenkor nehezen szánja rá magát az ember hosszabb utazásra, a hőmérő higanyszála már gyakran fagypont alatt van. Most vá­lik el, hogy a MÁV elég ala­posan, körültekintően ké­szült-e fel a télre. Ez az év­szak a vasúti közlekedésben különlegesen nehéz feltéte­leket jelent: nehezebb a vál­tók állítása, lassul a rende­ző pályaudvarok munkája, több energia kell a vonatok vontatásához. Az utasok szá­mára is sok kellemetlensé­gét okoz, ha rossz a vasúti kocsi fűtése, a síkos peron pedig a fel- és leszállásnál számtalan baleset okozója volt már ... A vasutasok nagy körülte­kintéssel készültek a télre, ,i megnövekedett feladatok mellett ilyenkor munkakö­rülményeik is mostohákká válnak. Az ország csaknem 9 ezer kilométeres vasúti vo­nalhálózatából mindössze 498 kilométert fenyeget az a ve­szély, hogy a hóviharok a pályákon akadályt képezve eltorlaszolják a szerelvények útját. A veszélyeztetett sza­kaszokon hóvédő-sövényeket emeltek a pályák mentén. Versenyben Ügy Hiszik, eseten, ként csupa versenyből áll az egész életünk. Néha egé­szen meglepő dolgokról szerez tudomást a gyanút­lan szemlélődő. Itt van például ez a Deit-verseny. Ne tessék álmélkodni, így igaz: a Doit őszi versenye ezreket mozgatott meg szé­les e hazában. Méghozzá az egészséges életmód, a korszerű táplálkozás és ha­sonló szép jelszavak jegyé­ben. Ami nagyjából igaz is, hiszen sokkal egészsége­sebb mindenki szempont­jából, ha a két féldeci vodka, a három nagyfröccs és a két üveg sör helyett a kalóriaszegény Deit-hű- sítőből kortyolgat a jó ma­gyar állampolgár. Ha sike­rülne ezt a behelyettesítést elterjeszteni, egyszerre ér­telmetlenné válna a szesz­fogyasztás elleni nagy, nemzeti kampány. Ügye, milyen fontos ez a Deit- verseny! Emellett még az is igaz, hogy mi, Heves megyeiek, ebben az országos összeve­tésben is dicsőségesen helytálltunk. Ahogy érte­sültünk róla, a gyöngyösi Április 4-e téri áfész ABC-bolt, a kiskor, gyön­gyösi Olimpia utcai és Mérges utcai ABC-je, a Vő téri csemegéiizlete, amit volt Hangyaként szokás emlegetni a Mátra alji te­lepülésen, a Vitis étterem és az áfész hevesi ABC- üzlete végzett az élen, aminek fejében értékes tárgyjutalmakat vehettek át. Szó, ami szó, igencsak repesett a szívünk a nemes vetélkedő ilyeténvaló ala­kulása miatt. Újabb leve- lecske gazdagítja azt a ba­bérkoszorút, amely vetél­kedőügyben olyan szénen kikerekedett erre, mife­lénk. Csak egy aprócska sóhaj szakad fel a bordáink kö­zül: vajh, mi lenne, ha az ipari üzemekben, a gazda­sági tevékenységünkben, a munkaszervezésben, a ha­tékonyságban, a munfiaidő kihasználásában is ilyen szép eredményeket produ­kálhatnánk ország-világ előtt, hadd sápadna bele a tőkés világ sikereink hal­latán. Ha ez a Deit-verseny a kezdet kezdetét jelzi, ak­kor itt az ideje, hogy tap­soljunk a végeredmény miatt érzett örömünkben. Hajrá, emberek, csak mindent bele! (—ár) A váltók hó- és jégmente- sitésére 9 fiőlégsugaras hó­olvasztó gép áll készenlét­ben. Ezek a gépek vasúti pá- lyakocsira szerelt hőlégsu ga­ras repülőgépmotorok, melyek bár hatalmas zajjal, de gyorsan és biztosan olvaszt­ják le a legvastagabb jég­páncélt is a váltókról. A munkaerőhelyzetről a MÁV Vezérigazgatóságán elmondották, hogy az idén 170 fővel ismét csökkent a pályamunkások száma, ezért nagyobb havazás, hófúvás esetén szükség lehet a hon­védség segítségére. Bevetés­re készen állnak a hóekével ellátott kétéltű, — közúti­vasúti járművek, melyek szükség esetén az országúton közelítik meg a vasúti, hó­akadály helyét, majd az alváz­ról leeresztik a vasúti kereke­ket és attól kezdve a síneken érik el az akadályokat. Nagy teljesítményű hómarógépek és hóekék is üzemkészen áll­nak a nagyobb vasúti cso­mópontokon. Személyzetük éjjel-nappal készenlétben van, hiszen bármikor indul­niuk kell, ha elakad egy vo­nat a hófúvásban ... Megszervezték azt is, hogy az utasokat az Utasellátó ét­termei és büféi meleg étel­lel, forró itallal látják el, ha hófúvás miatt megbénulna a forgalom. A FELKÉSZÜLÉS ALA­FOS és sokoldalú minden esztendőben. Az igazi erő­próba azonban még hátra­van: a gyakorlat dönti el, hogy zord időjárási körül­mények között milyen gyor­san győzi le az ember és a technika a természeti viszon­tagságokat. Szerencsére az egész országra egyszerre ki­terjedő hófúvás a mi éghaj­lati viszonyaink között nem szokott előfordulni. Az idén nagyobb zavarokat csak az okozna a vasúti közlekedés­ben, ha a Dunántúlon és a Tiszántúlon egyszerre kellene felvenni a harcot a hóaka­dályokkal. Az egyik ország­részből a másikba órák alatt átcsoportosítják az erőket. Reméljük, hogy erre nem lesz szükség. B. I. Hég mindig kevesen varrnak Az elmúlt években tovább javult a mezőgazdasági nagyüzemek felsőfokú vég­zettségű szakemberellátása. Az egyetemet, főiskolát vég­zett és kellő tapasztalattal rendelkező szakemberek azonban még mindig kisebb arányban állnak a kedvezőt­len adottságú tsz-ek rendel­kezésére, mint ahogyan az kívánatos lenne, — ezt álla­pította meg az a MÉM- elemzés, amely a két évvél ezelőtt hozott rendelkezés fogadtatását mérte fel. Korábban a gyengébb adottságú és az átlagosnál rosszabbul fizető termelőszö­vetkezeteket elkerülték a mezőgazdászok. Több közös gazdaságnak nem volt egyet­len felsőfokú végzettségű szakembere sem. A MÉM 1977, elején kiadott rendele­té alapján a három-öt éves szakmai gyakorlattal rendel­kező mérnökök, állatorvosok, gépészmérnökök olyan mér­tékű állami támogatásban részesülnek, amely kerese­tüknek akár 50 százalékát is elérheti. Ily módon a gya­korlattal rendelkező szakéra' berek anyagilag is megtalál­ják számításukat ezekben az üzemekben, amelyek, egye­bek között, éppen hiányos szakemberellátásuk miatt kerültek nehezebb helyzet­be. Az elemzés szerint a ked­vezőtlen adottságú tsz-ek szakemberellátása javulóban van. De vannak még tarta­lékok, hiszen országosan je­lenleg 1500 mezőgazdasági mérnök nem a képzettségé­nek megfelelő beosztásban dolgozik a gazdaságokban, elsősorban azért, mert nem akarja elhagyni a városi környezetet. Nehezíti a rendelet ér­vényre jutását, hogy a gaz­daságok nem szívesen enge­dik el begyakorlott szakem­bereiket a kedvezőtlen adottságú tsz-ekbe, ezért so­kan maradnak a kényelme­sebb megoldásnál. Az elem­zés szerint bár sikerült ja­vítani az üzemi vezetők kép­zettségi szívonalát a gyenge adottságú gazdaságokban, további erőfeszítésekre van szükség a még üres állások betöltésére. Korszerűbbet és gezdaségoseb&cra (30 Fejlődésünk üteme függ munkánk értékétől .Az intenzív gazdasági fejlődés minőségi és haiekottysari hövclelményei még nem érvényesülnek megfelelően, a ter­melés szerkezete, a gazdálkodás színvonala még nem alkal­mazkodik kellően a megváltozott és magasabb követelmé­nyekhez. Erős a mennyiségi szemlélet » gazdaságosság szempontjai nemegyszer háttérbe szorulnak. Gazdaság- politikai és gazdaságirányítási gyakorlatunk lassan igazodik a változó helyzet követelményeihez.” (Az MSZMP KB 1978. december 8-án tartott üléséről kiadott jelentéséből) Saját fogyatékosságaink Előző két cikkünk pozitív példáit sajnos ma még ko­rántsem általánosíthatjuk megyénk egész gazdaságára. Mert igaz ugyan, hogy nem­csak az egri Finomszerel- vénygyárban és a Mátra vi­déki Fémművekben tettek intézkedéseket a korszerűbb, a gazdaságosabb termelés érdekében, de mindezek el­lenére mégis az a helyzet, hogy a szükségesnél és a kí­vánatosnál jóval lassúbb ütemben fejlődik a megye iparának és mezőgazdaságá­nak termékszerkezete. Még ma is gyakran és tömegesen tapasztalható a régihez va­ló értelmetlen ragaszkodás, több gazdaságtalannak mi­nősített termék — alumíni­umöntvények, esálkozógépek, munkagép-részegységek, — gyártásának megszümtelése indokolatlanul lassan halad. Üzemeink, szövetkezeteink, gyáraink, gyáregységeink többségében máig sem tud­nak a mennyiségi szemlélet­tel szakítani, így aztán a tennivalók, a feladatok meg­határozásában és az azt kö­vető munkában akarva aka­ratlanul is háttérbe szorul­nak — ahogyan pártunk Központi Bizottsága is meg­állapította — a gazdaságos­ság, a minőség követelmé­nyét. Népgazdaságunk agyenmí­lyi helyzetének romlásához tehát korántsem csak a szá­munkra kedvezőtlen külgaz­dasági változások járultak hozzá, hanem a saját hi­báink, fogyatékosságaink, munkánk alacsony színvo­nala is. Ösztönzőbb szabályozók Több mint igazságtalanság lenne, ha az elmaradt ered­ményeket csak a termelő egységektől, azok dolgozói­tól, vezetőitől kérnénk szá­mon. Meri. például arról nem­csak ők tehetnek, hogy gaz­daságunk korábba szabályo­zó rendszere sem kellően ösztönözte az üzemeket, a szövetkezeteket, a dolgozó­kat, a vezetőket a hatékony­ság növelésére, a belső tar­talékok feltárására és érde­mi hasznosítására, a gazda­ságosabb termelési szerkezet kialakítására. Többek között ezért is döntött úgy említett ülésén pártunk Központi Bi_ « zottsaga, hogy: „A gazdasági szabályozó­kat úgy kell módosítani, hogy azok fokozottabban késztessenek a gazdasági és pénzügyi egyensúly javításá­ra. a hatékonyság gyorsabb növelésére, a takarékosság­ra, segítsék elő a felhalmo­zási folyamatok tervszerű alakulását. A vállalati jöve­delmek a gazdasági eredmé­nyekkel, a keresetek a tel­jesítményekkel kerüljenek jobban összhangba." Az viszont már aligha csak szabályozóink számlá­jára írható, hogy például a Csepel Művek apci könnyű­fémöntödéje termékeinek több mint a felét vesztesé­gesen állítja elő. Szintén a vezetők, — vezérigazgatótól a csoportvezetőig — a veze­tés felelősségét veti fel to­vábbá az is, hogy a korsze­rű technikai eszközök ki­használása változatlanul csak mérsékelten javul He­ves megye üzemeiben. De elválaszthatatlan a vezetői felelősségtől a kooperációs fegyelem kölcsönös tisztelet­ben tartása, a nyugodt, a ki­egyensúlyozott munka felté­teleinek a megteremtése, az anyag-, az alkatrészellátás folyamatos biztosítása, a munka jó minőségének megkövetelése és természe­tesen a tisztességes haszon is. Sehol, egyetlen üzemben, vállalatnál, szövetkezetben sem lehet még csak a vita tárgya se a népgazdaság, a vállalati, a csoportérdekek sorrendje sem. Köretkezete* sebbon és fegyelmezett tebben Olyan helyi döntésekre és intézkedésekre van tehát szükség, amelyek egyrészt jobban előtérbe helyezik, másrészt meg is követelik a gazdálkodás színvonalának növelését. Ennek érdekében már az 1979-es célkitűzések meghatározásakor kell min­den eddiginél következete­sebben és fegyeLmezettebben — ezek elsősorban a kom­munisták feladatát jelentik majd — érvényt szerezni azoknak a központi párt- ée kormá n y hatá roza toknak, amelyek egyrészt őszintén feltárták gyengeségeinket, mulasztásainkat, ugyanakkor félreérthetetlen ül meghatá­rozták a magasabb követel­ményeket, a jelen, a jövő feladatait egyaránt. Mind­ezekbe ugyanúgy beletarto­zik a termelési szerkezet korszerűsítése, a termékek minőségének javítása, mint az ésszerű anyag- és ener­giatakarékosság, a munka­idő hatékonyabb kihasználá­sa, a munkai, a technológiai, a gazdasági fegyelem erősí­tése, javítása. Mivel további fejlődésünk üteme még az eddigieknél is jobban függ majd munkánk értékétől, ezért nemcsak gaz_ dasági, hanem politikai fel­adat is valamennyiünk szá­mára, hogy megyénk gazda­ságainak adottságait, lehető, ségeit az eddiginél lényege­sen magasabb színvonalon és gazdaságosabban használ­juk ki, kamatoztassuk me­gyénk, egész társadalmunk hasznára, javára. A nyugodt, a tervszerűbb, a korszerűbb munka feltéte­lei Heves megyében is adot­tak, illetve biztosíthatók. Bőségesen rendelkezünk ki­használatlan tartalékokkal, munkánk hatékonysága is messze elmarad a szüksé­gestől. A hogyanon, a mi­kénten természetesen lehet: és kell is vitatkozni, de azon már nem, hogy több, jobb. okosabb, gazdaságosabb munkára van szükség. Ez alól egyetlen üzem, vállalat, szövetkezet sem ki. vétel. Koós József A fától a szőlőig Egy karnyújtásnyira a Mát­ra, amely nemcsak földrajzi tényező a maga valóságával Gyöngyössolymoson, hanem a helybeli termelőszövetke­zet gazdálkodásának egyik fontos meghatározója is. A hegység oldalain erdő dísz­ük, lankáin szőlő terem, lá­bainál pedig barázdákat ha­sít az eke a földből. Ezeket az adottságokat kell figyelembe venni a tervek összeállításánál is, de az el­képzelések megvalósításánál is. A lehetőségeiket kell a helybelieknek kihasználniuk. Mennyire képesek erre? O O O O Ha már hegyvidék, akkor min­denekelőtt a szőlőt hozza szó­ba mindenki, aki erről a táj­ról beszél. Gyöngyössolymos határában is jelentős terüle­ten, 300 hektáron húzták ki a kordonhuzalokat a szőlő­vessző megsegítésére. Ha ek­kora földön a tervezett száz mázsát le tudják szüretelni átlagában az ősszel, akkor ugyancsak tekintélyes sum­ma jutott volna a kasszába. De a jég is, a fagy is meg­dézsmálta a kerteket, nem lett hát csak 65 mázsa az át­lag a végelszámoláskor. Jó­val kevesebb, mint egy évvel korábban volt.- Ha-a ■suaBóriakí toaari « tudni akarjuk, akkor 33 má­zsás búzát, az ugyancsak annyi mázsa őszi árpát kell említenünk. Mindjárt hozzá­teszik, a viszonyaiknak meg­felelnek ezek a számok, hi­szen össze sem lehet hason­lítani őket a síkvidéki gaz­daságokkal. A pillangósok átlagos ötvenmázsás termését is hozzásorolják az előzőekhez, majd mondják még azt is, hogy a szarvasmarha tartása miatt van szükségük ezekre a takarmánynövényekre, ösz- szesen 320—330 szarvasmar­hát nevelnek fel és értékesí­tenek évenként. A 118 ma­gyartarka tehenet azért tartják, hogy a szaporodást biztosítsák, a lejhozam ná­luk tehát nem lényeges. A vevőjük évek óta, olasz kereskedő. Régi ismerősként jár el a Mátra vidékére, ami azt is jelzi, hogy elégedett azzal a szarvasmarhával, amit itt nevelnek. Első osz­tályú: hangzik az átvételkor az állatok minősítésére. O O O O Az erdő, a fa. Nagyon fontos bevételi forrása a tsz- nek. — Évente 2500 köbméter fal termelünk Iá. — twdjak meg Kerek. Sándortól, a tsz •etooketóL — &uáaéecet et parketta-alanyagot gyártunk. Értékesítés? Használhatjuk az ismert mondást: viszik, mint a cuk­rot. Akár a bútorléc, akár a parkettának való anyag, az úgynevezett friz, mind a ket­tő nagyon keresett. Nem is kell messzire szállítani az egyiket, hiszen parkettát gyártanak Gyöngyösön is. Miután az export nagyon fontos a népgazdaság szá­mára, már fontolgatták an­nak a lehetőségét is, hogy esetleg meg kellene kutat­niuk a nyugat-európai pia­cot. Vajon mennyire lenne kifizetődő odaszállítani az alapanyagnak előkészített faárut? Mit lehetne érte kap­ni? Mert az export is csak akkor, jó, ha nyereséges, ha megfelelő hasznot hoz. Van azonban egy itthoni kötelezettségük, amit nem hanyagolhatnak el. Ha tehát az exportra érdemes rátér­niük, úgy kell gazdálkodni­uk, hogy a hazai partnerek se érezzék mellőzöttnek ma­gukat. Ehhez pedig a szán­dék kevés, az ésszerű erdő- gazdálkodás a lényeg. Ha valaki a fával kapcso­latban gondol, emleget: Győn- gyóssoáymoson, rtyen terde- setere gondol, mint -arsíiy«- teeke£ Gyümölcsösök is díszlenek a solymosi határban, a Mát­ra lankáin. Ha a tavasszal virágba borulnak a cseresz­nyefák, igazán szép látványt nyújtanak. A romantikus lel­kek ilyenkor kedvük szerint felsóhajtanak: Jaj, de szép. A gazdaságban azonban az eredmény a legfontosabb. A cseresznye is, a körte is összesen hatvan hektárt tesz ki. Sok ez vagy kevés? Ha azt nézzük, mennyit tudná­nak értékesíteni a piacon, azt válaszolhatjuk, kevés. Ha a gyümölcsöshöz szükséges munkákra gondolunk, az ott szorgoskodó embereket vesz- szük számba, hány kar se­rénykedik metszésnél, sze­désnél, mindjárt más a vég­ső megítélése annak a hatvan hatvan hektárnak. — Az idén a szőlőben a esemegézést elhúztuk, ameny- nyire csak lehetett — mond­ja a tsz elnöke. — Az utolsó fürtöket november 17-én szedtük le. Hogy miért volt ez jó? Elöljáróban annyit, megérte a kockázatot. Jól fizették a szokásosnál későbbi cseme­geszőlőt. Ezért érte meg a kockázatok ez volt a jó ben­ne. Így lett több jóveddtmftk ookan tnzor»'*galtálk az tegy-«-fceso -őszi aap—#5*?i. d©«mb« fiú- nesrtti. fény fokozta a fürtök cukor­fokát. Mások viszont azt ál­lították, hogy az a kis nö­vekedés cukorban, ami leg­feljebb csak tizedekkel volt kifejezhető, elveszett a vá­mon. Ök a súlyveszteségre hivatkoznak, ami a nedves­ségtartalomban mérhető. A szőlészek sem értenek egyet, főként, ha a fagy ve­szélyét is hozzáteszik a vita során, hiszen a váratlan le­hűlés bármikor bekövetkez­het az őszi ködök nyomán. O O O O Milyen lesz a végelszámo­lás Gyöngyössolymoson, az ottani közös gazdaságban? Pontos választ csak a mér­leg elkészítése után lehet adni erre a kérdésre. Ha azonban megelégszünk csak a hozzávetőleges becsléssel, azt mondhatjuk, megtalálják az idén is a számításukat a Mátra e nagyon szép vidékén az emberek, ahol a forin­tokért ugyancsak meg kell dolgoznia mindenkinek. Mert az itteni föld nehe­zen termi meg a forintokat. Kemény kéz, vasszorgalom bírhatja csak jobb belátásra. G. Molnár Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents