Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-15 / 269. szám
Tettek és „ideológiák" Akiket Csuvastában is emlegetnek BESZÉLGETÉS KÖZBEN fómezögazdasz ismerősöm viccesen jegyezte meg, amikor gazdasági életünk különböző gondjaira, bajaira terelődött a szó: a fő baj az, hogy eddig a kutatóknak nem sikerült feltalálniuk a mák nélküli mákgubót Airra célzott, hogy az idén kiemelkedően jő termés volt a mákból, éppen ezért a más években keresett termék az idén bizony szinte senkinek sem kellett. A gu- bő viszont igen, hiszen köztudott, hogy a gyógyszer- gyártáshoz nélkülözhetetlen. A termelők tehát sikeresen éi’tékesíthették a mellékterméket, a fő terméket pedig sokan még máig sem tudták eladni. Már csak azért sem, mert amikor több a termés valamiből, mini amennyire pillanatnyilag Igény van, akkor a felvásárló szervek is emelik a minőségi mércét. Az idén is elhangzottak olyan kijelentések, hogy a mák szeme túlzottan apró, ezért nehéz exportálni, belföldön pedig nincs rá igény. Lehet, hogy van is ebben valami. Az újságíró nem szákember, nem állapíthatja meg, hogy a szemnagyság eléri-e a kívánt méretet, vagy sem. Viszont mégis elgondolkoztató, hogy nemcsak a mákkal volt baj az idén, hanem más termékekkel is. Például a hagymával. Eddig a közvélemény úgy vélte, hogy a magyar, de főként a makói hagyma szinte az egész világon ismert, sőt elismert Az idén Magyarország lakosságának több mint fele községekben, aprófalvakban, tanyákon él. A szakemberek, a tervezők az elmúlt évtized végén, még az 1970-es évek elején is a városok további változatlanul gyors terjeszkedésével, a kisebb települések elhalásával, elnéptelenedésével számoltak. Településpolitikánk legfontosabb kérdéseit az elmúlt időszakban rendszeresen napirendjére tűzte a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, s a területi eszmecseréket. fórumokat követően országos tanácskozásokat rendeztek a tanyák és az aprófalvak helyzetéről. Többször is megvitatták a városok szerepkörének változásait, s e központok feladatait^ felelősségét a vonzáskörzetükhöz tartozó kisebb településekkel kapcsolatban. Az összefüggéseket feltáró, elemző munka tanulságait S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára ösz- szegezte, az MTI munkatársának adott nyilatkozatában: — Az elmúlt évtizedekben a gazdasági változások két nagy hulláma érte és „mozgatta” meg az ország hagyományos településszerkezetét. Az első változást mező- gazdaságunk szocialista átszervezése jelentette, ami együtt járt a termelés korszerűsödésével, ipari jellegének erősödésével, valamint a kisebb gazdaságok egyesülésével. A pagyüzemi táblá- sítás a tanyák egy részét „eltörölte’’ a térképről, s a több ezer hektáros téeszek, állami gazdaságok kialakítása nyomán a falvak között megindult a lakosság áramlása. Főként a fiatalok igyekeztek a termelőszövetkezeti központoknak helyet adó 'községekbe. A második nagy hullámot a gyors, általános gazdasági, társadalmi fejlődés .és az ipartelepítés indítottá el. Az 1980-as években — a köves úttal, majd a menetrendszerű autóbusz- közlekedéssel — a kis települések lakóinak is elérhető közelségbe kerültek a ro- namléptekke] iparosodó vidéki városok. Családok ezrei keltek útra és költöztek a ínunkat adó, az „igerét főid« kiderült, hogy ez korántsem így van. Nagyon sok hagyma termett, nem lehetett és nem lehet szinte elhelyezni — és máris megszületett a magyarázat: sajnos a makói hagyma már nem az igazi. A napokban arról is hírt adott a Magyar Hírlap, hogy Makó körzetében több helyütt a földbe kellett szántani a termést, sőt arról is beszámolt, hogy a Csongrád megyei t zöldségfelvásárló vállalat csak osztályon aluli minőségként veszi meg a hagymát, éppen arra hivatkozva, hogy rendkívül gyenge a minősége. De baj van a jonatánnal is. Tavaly almából is kitűnő volt a termés, értékesítési gondok jelentkeztek — és azóta is beszédtéma, hogy a szabolcsi alma íze bizony nem olyan, mint korábban. Aztán gond van a téliszalámi értékesítésével is, a nyugati országokban nem olyan keresett cikk állítólag, mint korábban — éppen ezért az is elterjedt, hogy a szalámi sem a régi. HOGY MI AZ IGAZSÁG? .Lehet, hogy romlott a szalámi minősége. Az is lehet, hogy az alma sem, a hagyma sem, a mák sem olyan, mint korábban. Csak valahogy az motoszkál az * emberben, hogy mindig olyankor jövünk rá bizonyos dolgokra, ha baj van az értékesítésével? Korábban, néhány évvel ezelőtt, amikor kevés volt a hagyma és külföldről kellett behozni, akkor senkijének” tűnő városokba — mondotta. A továbbiakban rámutatott: — A közös tanácsokhoz tartozó társközségekbe, az aprófalvakba a IV. és a mostani ötéves tervidőszakban nagyon kicsiny központi fejlesztés jutott. Ennek ellenére, ezeknek a településeknek a zöme erőteljesen, látványosan fejlődött, amit az új családiház-sorok is bizonyítanak. Az életképességet példázza, hogy a kisebb települések fejlesztéséhez az országos átlag többszörösére rúgó társadalmi munkával járulnak hozzá a lakók. A most folyó 1977—78-as falugyűlésekről egymás után érkeznek a beszámolók közös összefogással épült járdákról, utakról, parkokról, klubokról. Több helyütt óvodát, öregek napközi otthonát vagy éppen házasságkötő termet avattak. A kisközségekben és az aprófalvakban a népfront és a tanács együttesen igyekezet a társadalomban meglevő erőket mozgásba hozni. A lakosság azonban önmaga nem oldhatja meg az ellátás valamennyi gondját. A kereskedelmi szolgáltatások, a közlekedés és az egészségügy fejlesztésében, az egészséges ivóvizet szállító vezetékek kiépítésében az eddiginél jóval nagyobb központi támogatásra van szükség. — A támogatás már megmutatkozik a falvakban ingázó autóbusz élelmiszerárudákban és a szolgáltatások fejlesztésében. Ma már egyre több megyében járják a társközségeket is a hibás televíziókat. mosógépeket begyűjtő. a háztól házig szállító gépkocsik. Ily képpen is keresendő a megoldás. A városoknak egyre nagyobb szerepet kell vállalniuk a. vonzáskörzetükbe tartozó települések ellátásából. A tanácsi fejlesztéseket, az új beruházásokat mind több megyei központban, nagyvárosokban már a vonzáskörzetben lakók igényeit, szükségleteit is figyelembe véve tervezik. — A vizsgálatok, elemzések tapasztalatai egyértelműek! Magyarország jelennek sem tűnt fel, hogy a makói hagyma nem olyan, mint kellene? Persze nem csupán mező- gazdasági termékeket lehet említeni, mást is. Ha sikerül eladni az Ikarus autóbuszokból elegei, akkor büszkék vagyunk rá, hogy a buszok növelik a magyar ipar hírnevét. Ha esetleg nem, akkor már felröppen a hír: jó, jó ez az Ikanus, de azért a Volvóval mégsem veheti fel a versenyt. Nem arról van szó persze, hogy elhallgassuk termékeink/mezőgazdasági cikkeink minőségbeli fogyatékosságait. Sőt, kifejezetten hasznos, ha valóban jó és rossz tulajdonságaik alapján és reálisan mérjük őket. Az viszont már korántsem hasznos, ha az értékesítési nehézségek megoldása, az észszerű intézkedések meghozatala helyett „ideológiával” magyarázzuk meg a helyzetet. GAZDASÁGI ÉLETÜNKBEN igen sok gonddal, bajjal kell megküzdeni. Mindenki előtt világos, hogy a világpiacon egyre korszerűbb termékekkel kell versenyeznünk és ehhez az üzemeken, a vállalatokon belül nagyon sok mindent meg "kell szervezni, meg kell tenni. A lényeg az, hogy tenni kell. Nem pedig magyaráz- • kodni, különféle elméleteket gyártani. Hiszen csak így lehet előbbre jutni. légi településszerkezetével hosszú távon számolni kell. A távlati településpolitikai koncepciónak a gazdasági és társadalmi fejlődésen alapuló felülvizsgálata megkezdődött és jelenleg is tart. Mi ehhez, az illetékes párt. és állami szerveknek a tapasztalatainkat, javaslatainkat elküdtük. Annyi már most bizonyos, hogy nem tartható fenn a jelenlegi állapot, amely a nagyvárosoknak, a megyeközpontoknak aránytalan fejlesztési lehetőséget biztosít. A társadalmi igazságosságnak és tényleges országos érdekeinknek megfelelően ajánlatos a VI. ötéves tervidőszakban a kiegyenlítettebb, a középfokú településközpontoknak, a városoknak és vidékeknek, a községeknek és a falvaknak az eddiginél gyorsabb gyarapodást biztosítani — mondta befejezésül S. Hegedűs László. (MTI). A molnárt Hovanyecz Sándornak Hívják. Gyöngyöshalászról jár Gyöngyösre. Nem ügy, 5—6 kilométer motorral passzió. csak ne lenne eső, hó. hideg. Ugye mondtam már, hogy 55 éves és éles, játékos észjárású ember? De azt még nem, hogy a malom mennyivel romantikusabb munkahely, mint a szövőde-fonóda. Vörösmalom, szélmalom, vízimolnár. .. mennyi romantika, muzsika, könyv született. Touluse Lotrec. Don Quihote, szerelem, gyilkosság, humor, könny... Itt csak humor. Hovanyecz Sándor sokat keres és — kevesli. Nem igaziból, . de most nyilatkozik és nem akarja embertársai irigységét elnyerni. Felesége is a malomban dolgozik, két lányuk már férjhez ment. Családi házúk a faluban már régen áll. Tizenkilenc éves korában jött a malomba. Előtte volt minden, aratott summásként. de volt szobainas, napszámos, béres. A malomban zsákolással kezdte, onnét vonult be katonának, s 1946-ban a hadifogságból is oda tért vissza. A katonaság előtt nősült. Már zsákoló korában is a molnárokat tisztelte es irigyelte. Már három éve annak, hogy elnyerték a vállalat kiváló brigádja címet. Lendületük azóta is töretlen, ott vannak az élen a munkában, a tenni akarásban. Domoszló határában, a faluba vezető műút közelében van a tanya, ott találni őket. Az épületek körüli szőlőben és almáskertben dolgoznak a Nyikolajev brigád tagjai. Kertészek valamennyien, közülük az idősebbek a háború előtt is itt találtak munkát, a hajdani uradalmi birtokon. A Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság tanyáján ebéd előtt találkozunk a jó hírű brigád alapítói közül né_ hánnyal. A szőlőből jöttek éppen, melegedni egy kicsit. Egyszerű emberek, nem kenyerük a beszéd, inkább a munkájuk bizonyít. Krizsán Ferenc Krizsán Ferenc, a brigád vezetője, egyben az állami gazdaság domoszlói terület- vezetője is alapítója a Nyi- kolajevnek: — 1964-ben elsőként az állami gazdaságban 18 taggal hoztuk létre a szocialista brigádot — idézi fel a kezdetet. — A környékről, Kis- nánáról, Vécsről, és Do- moszlóról jöttek előbb csak férfiak, aztán nőkkel is bővültünk. Az első feladatunk az volt, hogy egy év alatt mindenki tanfolyamot végzett, és betanított munkás lett. Az alapítók között találni Barkóczi Jánost, aki közel van már a nyugdíjhoz, de szíve továbbra is a brigádhoz húzza. — összeszoktunk az évek során — magyarázza —, hiszen jóban, rosszban együtt vagyunk. Sok újat tanultunk, főleg a szőlő és a gyümölcsök növényvédelmét, „Közöttük forogtam, mozgolódtam. Éreztem, hogy okosabbak, még inkább kulturáltabbak, mint én vagyok. Amellett én 14—16 órát zsákoltam. és a molnárok köny- nyebb és kevesebb munkával jóval többet kerestek, s még a rangjuk is nagyobb volt az enyémnél. Nem voltam igazán irigy, de szerettem volna kitanulni a molnársá- got. 1948-ban sikerült, az államosítás után. Szakmai tanfolyamra, iskolára hívtak és én mentem. 1957-ben Sziget- szentmiklóson kétéves fömol- nári iskolát végeztem. S most almolnár vagyok itt, a gyöngyösi malomban.” Crondoljuk, már a fiatalok szemében ő az irigyelt szakember. Az almoinári beosztásról hasonlóképpen azt mondhatjuk, hogy a malom műszakvezetője ő. Tudniillik a malomban a szakmai ranglétra: ipari tanuló, molnár, almolnár, főmolnár. Fontos beosztás az övé: gépek vizsgálata, alapanyag-ellenőrzés, az őrölt liszt minőségét (finomságát, çzinét, szagot) figyeli, a baleseteket elhárítja — szóval mindenre ügyel. Mert tuabd az elektromosság. a műtrágyázást, a gépek kezelését. — A hatvanas évek elején mi is közreműködtünk az új szőlők telepítésénél — veszi át a szót Lukovszki Kálmán. Azóta kicsit magunkénak is érezzük, hiszen ç legnagyobb öröm, amikor osszel beérik és kedvező termést ad. Szinte jó érzés fölmenni a vécsl partra, és végignézni a fájón, ahol ezek a szőlősorok emelkednek. A brigád szorgalmas, hozzáértő munkáját már nem csupán itthon, de a Szovjetunióban is ismerik. Nyolc évvel ezelőtt ugyanis az állami gazdaság pártszervezetének egyértésével kapcsolatot teremtettek a Csuvas Autonom Köztársaság fővárosában, a Csebokszáriban működő szovhoz egyik szocialista brigádjával. Előbb csak leveleztek, aztán személyesen is találkoztak. Krizsán Ferenc erről így emlékezik: — Egy gyümölcstermelő brigáddal vettük fel a kapcsolatot. Amikor először kintjártunk náluk, javasoltuk. hogy vegyék fel Kossuth Lajos nevét. A nagy magyar államférfiról, forradalmárról már korábban is hallottak. így gyorsan elfogadták kérésünket. Csuvas barátaink viszont arra biztattak bennünket, hogy köztársaságuk szülöttjét és egyben parlamenti képviselőjüket, Nyikolajev űrhajós nevét adjuk brigádunknak. Mi is örömmel tettünk eleget kívánságuknak. Már akkor elhatároztuk, hogy évente találkozunk, egyszer ők jönnek, a másik évben pedig mi megyünk Csebokszáriba. Azóta is élő a kapcsolat. Előkerül a piros fedelű brigádnapló, melyet Szőlőst az automatarendszer, az emberi hozzáértés, a figyelem ma még fontosabb, mint tegnap volt. Legfeljebb a munka fizikai része vált köny- nyebbé. S a munkaerő ára? Hovanyecz jól keres, négyezer forint felett és többszörösen kiváló dolgozó, megbecsült ember. Igaz, ő is megbecsüli magát itt is — szakszervezeti bizottsági tag és tíz éve szocialista brigádban dolgozik. Megbecsülik, természetesen otthon is — egyik lánya pedagógus, a másik üzemben dolgozik, s egyik sem ment üres kézzel a házasságba. A molnár most ismét asz- szonyával él egyedül, mint régen. Felesége a malomban kicsomagoló és tagja annak a szocialista brigádnak, amelynek férje is. Otthon, a kertes ház várja őket. Meleg hajlék. De újabb munkát, figyelmet igénylő, követelő hajlék, A fürdőszobás összkomfortot 300 négyszögöl öleli körül. Zöldség, burgonya, gyümölcs, s miegymás páluk se kerül pénzbe, ..csak” izzadságos, kemény munkába — a második műszakban is. A férfi Lukovszki Kálmán (Fotó: Tóth Gizellái Istvánnal lapozgatunk. Az idős gyümölcskertész a Csuvasjából érkezett színes fényképeket mutatja: — A csebokszári szovhoz nagy gazdaság. Ahogy megtudtuk, főleg gyümölcstermeléssel foglalkoznak, de gabonát is termelnek és van állattenyésztésük is. A leg- főbb azonban az almaterm.e- lés, s ebben komoly eredményeik vannak. A termés egy részét hűtőházban tárolják, nagyobb hányadát pedig saját maguk dolgozzák fel. almabort készítenek belőle és azt palackozzák. Az ottani Kossuth brigád tagjait nagyon szorgalmas, fegyelmezett embereknek ismertük meg, akik szeretik a szakmunkájukat. Ezt abból is lemértük, hogy amikor itt jár.- tak nálunk, sok mindent kérdeztek és feljegyeztek. Leginkább az alma vegyszeres gyomirtása iránt érdeklődtek. hogy mi hogyan csináljuk, aztán az almahordás ^ gépesítésére is kíváncsiak voltak. Azóta mind a két módszert bevezették. — Legutóbb augusztusban találkoztunk — mondja Krizsán Ferenc brigádvezetö. — Akkor terméseredményeink, ről.. és almáskertünk altalaj- lazításos műtrágyázásáról érdeklődtek csuvas barátaink. Elmondták, hogy ezt is szeretnék megvalósítani Cse. bokszáriban, mert keresik az újat. a jobbat, amivel a termelést fokozhatják. Brigádunk most az tervezi, hogy jövőre ha kimegyünk Csebokszáriba, egy Kossuth Lajos-képpel kedveskedünk barátainknak. Számítanak erre, hiszen a nagy forradal.- már emlékét már ők is ápolják. tanácsi működési engedéllyel házakhoz jár — házakat festeni. Igaz, ez a ritkább munka. A mindennapi, a valódi, a malom után a harmonika-, hegedű-, tárogató-, citera- javítás. Hovanyecz mindegyik hangszeren játszik, sőt készít új citerákat is. A hangyaszorgalmat gyermekkorából a summáséletből hozta, a zene szeretetét legénykorából, amikor „gyöngyösbokrétában” végigénekelték az egész Hgyes megyét feleségével együtt. A festést? Tájképfestőnek indult, de se pénze, se ideje nem volt akkor, amikor az iskola már fogott volna rajta, kitanulta hát a szobafestést. Ezt is csak úgy autodidakta módon, mint a zenét, a summásságot, az aratást, a szobai nasságot. De a malom az. szent. A molnárszakmáhpz kellő áhítattal közeledett, kemény, nehéz szakmai iskolákat végzett és csaknem 40 éve gyakorlatozik a szeretett szakmában. Suha Andor NBimsiad Í37S. november 13,; » Kaposi Levente Kiegyenlítettebb, összehangoltabb településfejlesztésé a jövő S. Hegedűs Lászlónak, a HHF Országos Tanácsa titkárának nyilatkozata Barkóczi János Mcntusz Károly H molnár
