Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-12 / 267. szám

„Life" magazinról A múmia azonosítása., i Ráromezemégyszáz év múltán... A michigani egyetem tu­dósai elektronikus mikroana- lizís segítségével azonosítani tudták (az i. e. XV. század­ban élt) Til óegyiptomi ural­kodónő múmiáját. E rendki- [ vüli nőt a történészek szá­mos feliratból és dombormű- I böl már régóta ismerték. 1 Aladsony származása ellené­re III. Amenhotep fáraó (i. e. 1455—1449 között uralkodott) trónra emelte és feleségül vette. A híres Ehnaton fáraó anyja volt (a fáraó i. e. 1419 —1400 között uralkodott). E fáraót reformátor-fáraóként emlegették, aki reformjaival aláásta a papok uralmát. Az uralkodó múmiáját so­káig nem sikerült megtalál­ni. Csupán hajtincse került élő rokona, a hires Tut-Anch- Amon fáraó sírjából. Ës ime I 3400 év múlva a michigani ' tudósok megállapították, i hogy ezek a hajszálak azono­sak a kairói múzeum egyik I névtelen múmiájának haj- ! szálaival. Áz új Amikor a Life nagy hírű amerikai kénes hetilap meg­jelenését 1973 decemberében be kellett szüntetni a foko­zódó nyomdai és terjesztési költségek, az új specializált képes újságok erős konku­renciája, valamint amiatt, hogy számos hirdető átpár­tolt a televízióhoz, úgy tűnt, hogy a nemzetközi sajtó tör­ténetének jelentős fejezete visszavonhatatlanul véget ért. Mivel a Life pontosan 36 évig, alapításától kezdve (a lapot Henry L. Luce, a Time/Life-konszern alapító­ja ‘ hozta létre 1936-ban), szinte utánozhatatlan módon dokumentálta a történelem kimagasló eseményeit és az úgynevezett „amerikai élet­formát”. Példaként hozható fel, hogy a Life-ban jelent meg az első fénykép a má­sodik világháborúban elesett amerikai katonákról. A kép az egész nemzetet megrendí­tette és felhívta a figyelmet a háború borzalmaira. Ugyanakkor a hetilap számos fotóval és képes riporttal életközeibe hozta az élet szépségeit és kellemesebb ol­dalait is. A Life számára, amely egyáltalán nem sajnálta a költségeket, időlegesen több száz fotós és újságíró dolgo­zott a világ valamennyi tér­ségében — amíg a pénzügyi megterhelések tarthatatlan­ná váltak. Egyedül megjele- lenésének utolsó négy évé­ben a hetilap több mint 30 millió dollárt vesztett. Mint. azonban most. hírlik, a Life majdnem hat évvel utolsó megjelenése után újra megjelent a piacon. A hét eleje óta ismét látható az amerikai újságállványokon ugyanazzal a fejléccel, mint korábban. Mindenesetre a szerkesztési alapkoncepció néhány kérdést vet fel, mivel alig mutat változást meg­hiúsult elődjével szemben. Elődjéhez hasonlóan minden­nemű „kritikus” hangvételt mellőz. Különösen kínosan hat például a visszatért ki­adásban bennfentes riport a perzsa sah és ne­je üdüléséről, akik tajtékzó tenger előterében pazar la­koma közepette pózolnak. A mindössze 40 sorra korláto­zott, rendkívül szűkre fogott szövegben a legutóbbi iráni eseményekre mindössze egyetlen mondat utal. A hat­hetes viszonylag hosszú zá­rási idő, ha akaratlanul is, de komiszul megtréfálta a szerkesztőket. A Life egyébként is hódol 140 oldalán — majdnem egy- harmada hirdetésnek van fenntartva. — egy túlságosan szép világnak. A túlnyomó- részt képeken alapuló hírro­vat: „Life around the worid” — Hírek a világ minden ré­széről, meglehetősen sikerte­lennek bizonyult, az idősze­rűtlenség miatt. Márpedig éppen ez az időszerűség jel­lemezte a korábbi, gyakrab­ban kiadott folyóiratot, az összesen 1864 alkalommal megjelent heti kiadásban. Fényképészeti vonatkozásban az új Life, amely a jövőben csak havonta jelenik meg, csupán az Antarktiszról ké­szített hosszabb képes riport­jában hatott meggyőzően. E szembeötlő szerkesztési hiányosságok ellenére fenn­maradási lehetőségei vannak a Life-nak. Elődjével ellen­tétben, az új folyóirat nem függ többé az olvasók széles körű táborától, hanem az idén a tehetősebb közép- és felsőrétegek szűkebb körű célcsoportjára irányul. A lapárusítóknál az új Life ára háromszor többe ke­rül, mint elődje, azaz 50 cent helyett 1,50 dollárba és még előfizetésre sem adják olcsóbban. Csupán a ráme­nős francia kiadó: Daniel Fi­lipacchi által kiadásra kerü­lő Look tervezett újramegje- lenése a piacokon húzhatja keresztül az új Life szerkesz­tőinek számítását. Az egykor Jegelkeseredettebben kon- kurráló lapot nem havonta, hanem hetenként jelentetik meg. G. A. Dosztojevszkíj-tegenda és valóság Bakcsi György, a jeles Dosztojevszkij-kutató valósat!, sában és szöveggondozásával mai szovjet irodalomtörténé. szék tollából jelentetett meg az Európa Kiadó egy értékes, Dosztojevszkijről szóló tanulmánygyűjteményt. Könvvki. adásunk és a magyar russzisztika színvonalát ielzi. hosv i nagyszabású, világhírű Tolsztoj-jubileum ideién a nae > ikercsillagnak. Dosztojevszkijnek a jelentősége is á iubi. leumi fényszóró sugarába kerül. A XIX. századi orosz prózairodalom olyan hatalmasat alkotott Dosztojevszkij cs Tolsztoj révén, amely, csak Goethe. Ilégel és Beethoven minőségi ugrásához, nas» szintéziséhez hasonlítható. A nyugati vonzáskörben éjő Turgenyev fényét is elhomályosította a két íróóriás. Oosg. tojcvszkij felfogható Turgenyev ellenpólusának, ha a nvu. gáti hatással szemben kimunkált eredeti, sajátosan orosz eszmerendszert tekintjük. Dosztojevszkij életművének, eszméinek a megfejtésével akarták megismerni a nyugati kutatók az orosz jellem lényegét, titkait és „rejtélyeit”. Zseninek, világméretű réj~ télynek látták. A zseniális író és gondolkodó Tolsztojai egyetemben, szakítva a nyugati kultúra szolgálatával, de értékeiből merítve az orosz világmondandót, önmaguk jelentőségét tudta érvényre juttatni a világirodalomban. Az orosz valóságban legmélyebben gyökeredző két gondolkodó és író hatott legerősebben a válságból kiutat kereső nyu­gati szellemiségre. Dosztojevszkij munkásságának a lényege az ember« szeretet által diktált szenvedélyes és fantasztikus igazság- keresés. A végcélokra, a létfilozófiai kérdésekre keresett választ életében és az önmagával és a világgal folytatott, kivételes párbeszédben: életművében. Életműve az eszmék harcmezeje, az eleven történelem eszmei-művészi tükör­képe a mélylélektani síkján. A személyiség mindenféle elnyomásának ellensége volt, alkotói sorsát az orosz és világirodalom demokratikus irányzatával kötötte össze. Belinszkij Gogolhoz írt forradalmi levelének olvasásáért, ítélték halálra. Az ítéletet az utolsó pillanatban változtat­ták száműzetésre a Szemjonov téren. A kivégzésre előállí­tott Dosztojevszkij „cári kegyelemből” tíz év szibériai kényszermunkára került. A kátorga is a népélet. a mély valóságismeret írói lehetőségeit jelentette a számára. Küz­dött önmagával és a világgal, hitébe beleépült a hitetlen­ség kételye, a szkepszis, öndefiníciója is ezt mutatja: .....a s zázad gyermeke vagyok, a hitetlenség és kételkedés gyer­meke mindmostanáig, mi több (jól tudom) — mindhalálig”. Kínzóan vágyakozott a hit után, amelyben az erkölcs szabályozóját vélte megtalálni, a válságkorszak szellemi kiútkeresésének a megoldását. A gyűjteményes kötetben tanulmányt olvashatunk Dosztojevszkij művészi ábrázolásáról, esztétikájáról, ösz- szegző áttekintést kapunk az. orosz regény tipológiájáról, mélyreható elemzést a Bűn és bűnhődés filozófiai-etikai problémaköréről. Az egyik legidőszerűbb és legizgalmasabb tanulmány Dosztojevszkij és Tolsztoj párhuzamos, össze- hasontító értékeléséről szól. A két egymástól elválasztha­tatlan orosz író személyesen nem ismerte egymást, sohasem ^találkozott, bár erre többször lett volna alkalom. A lelki. 1 alkotói kapcsolatuk azonban intenzív és sokoldalú volt. A lélek nagy látnoka és az orosz történelem nagy látnoka a véletlenen túl a barátok fantomteriesztő intrikái miatt nem találkozott egymással. Tolsztoj 1849-ben. amikor a pétervari egyetemre jött vizsgázni, a Napóleon-házban szállt meg. szemben a Sil-házzal. ahol Dosztojevszkij bérelt szobát. Három hónapig éltek egymás mellett, egymást nem ismerve mindaddig, amíg április 22-én Dosztojevszkijt le­tartóztatják és a Péter-Pál erődbe szállítják. v ,,;-, Dosztojevszkij nem tudott túllépni a válságkorszak eszmei determinációján, Ve lélektanilag hitelesen ábrázolót ■ az orosz valóságot. Tolsztoj képes volt túllépni osztálykor, látain. Ö nem a bűntudatot, hanem a bűnös helyzetet áb. rázolja történelmi szemlélettel. Közös volt emberhitük, igazságkereső felelősségtudatuk. Műveikben a ..mélyről háborgó nagy néptenger” tükröződik. (Európa. 1978.) CS. VARGA ISTVÁN Részlet A gyár komszomolista brigád­ja a védnöksége alatt álló kolhozban dolgozott. Vlagyimir Pet- rovics — vagyis, akkor csak Vology- ka Korosztilev, a nemrégen lesze­relt gyalus — megismerkedett ott egy lánnyal. Egyik este, a táncoló- kat nézve, kinn ült a klub előtt, amikor a lány odament hozzá és megkérdezte, hogy odaülhet-e mel­lé a padra. A fiú zavarba jött.; gyorsan és esetlenül odébbhúzódott. A lány felnevetett: — Ne féljen, nem harapok! Nem volt szimpatikus ez a szi- lajság. Vologyát kissé bosszantot­ta, de maga a lány is zavarba jött, és mintegy bocsánatkérően ezt sugalta: — Ne higgye, hogy mindig, mindenkivel ilyen vagyok! — ráné. zett és így szólt; — Soha nem táncol... Úgy is fog elmenni, hogy nem táncolt... Hát, vettem magamnak a bátorsá­got.'.. Elvörösödött, beleharapott az aj­kába és lehajtotta a fejét. Furcsa volt, hogy ez az erős, telt mellű, szőke hajú, enyhén napbarnított lány egy perccel ezelőtt még érett, független, önmaga értékével tisztá­ban lévő asszonynak tűnt. Vologya futólag megérintette, majd a tenyerébe vette a lány bi­zalommal átengedett kezét. A megismerkedés, udvarlás, egy­más megismerésének hosszú ideiét helyettesítette ez a beteljesült, pil­lanat. Ezután már szerelmesek vol­tak. Vologya minden szabadnapján találkozott Rajával az autóbusz­pályaudvaron, de gyakran hét köz- ? ben is elvergődött hozzájuk, mun­R ka után. valami adódó stoppal, vagy csak úgy legyalogolva azt a tíz kilométernyi távolságot, hogy egy-két órácskát együtt legyen vele. Januárban összeházasodtak, majd a tékozló parasztlakodalom után felköltöztek a városba Vologyáék- hoz, ahol ezután a fiú anyjával hármasban éltek a kommunális lakás kis szobájában. aja belépett egy varrodába, esténként pedig technikum­ba járt. s tekintettel, arra, hogy mind a tíz osztályt elvégezte, mind­járt a második évfolyamra vették fel. A várossal is ugyanúgy volt, mint Vologyával — rögtön a köze­pébe vágott a dolognak. Ugyan­azzal a gyorsasággal és tehetséggel vette át a városi élet ritmusát, amellyel a világon mindent csi­nált: ahogy mosott, ahogy kifestet­te a lakást, vagy kacagva — ,,Ugyan mamácska, hát ez is kor? Divatosan kell öltözni, ráér még beállni az öregasszonyok közé!” — átalakította az anyósa kabátját. Gyakran mondogatta Vologyának az anyja : „Rátermett, nagyon ráter­mett a te Rajád. Nézem, nézem, és eltölt az öröm... meg egy kicsit az aggodalom is; csak ki ne égjen!” Ám indokolatlan volt ez az aggoda­lom, mert Raisza energiái kimerít- hetetlenek voltak. Amikor az egyik szomszéd arról faggatta, hogy miért nincs gyerme­kük, Raja rákacsintott: — Nyugalom, beterveztük! Volo­gya elvégzi a technikumot, én is. akkor aztán szülök neki egy kis vitézt. Minden úgy történt, ahogy akar­ta. Így volt ez a gyerekkel Is, bár Andrej Ljadov: A szoba az igaz, hogy nem fiúk, hanem lá­nyuk született. Rögtön kinevezték művezetőnek, ahogy elvégezte az iskolát; Vologya azonban maradt a gyalugépnél, és kijelentette, hogy másmilyen mun­kát nem is akar. Ekkor robbant ki köztük az első veszekedés. Igazából azonban csak két év múlva, anyja halála után — Raisza egyik zajos névnapi ünnepségén, a sarokba húzódva halt meg — ér­tette meg Vlagyimir Petrovics, hogy szakadék keletkezett köztük, és akárhogy is próbálják megakadá­lyozni, napról napra csak mélyülni fog. NA ég ezután is volt néhány boldog, közös napjuk — kü_ lönösen, amikor beköltöztek az új lakásukba; Vlagyimir Petrovics ön­feledten fúrt-faragott késő estig; Raisza meg a boldogságtól ragyog­va dirigálta a szállítómunkásokat. Ám ez a rövid boldogság is véget ért, amikor kiderült, hogy Vlagyi­mir Petrovicsnak csupán egy talp­alatnyi hely jut a lakásban, ahol éppen csak felszerelhet magának egy falatnyi kis gyalugépet, egy kis satuval; cigarettáznia meg csak a nyitott ablaknál lehet, de ott is csak úgy. hog> a hamutartót a kezében tartja, mert arról, hogy a lakkozott bútorra tegye, szó sem lehet. Raisza a szeme láttára változóit. Fennhéjázóvá v.ált, hangjában fen- sőbbség csengett. Vidéki rokonait fokozatosan elhidegítette magától, távol tartotta az összejövetelektől; helyettük új, Vlagyimir Petrovics számára érdektelen emberek kezd­tek hozzájuk járni. Egyre többször maradt bent a gyárban munka után. vagy ment el látogatóba a Főnökhöz olyankor, amikor Raisza „fogadónapot” tar­tott; ha meg hazament, akkor azzal rontotta el a hangulatot, hogy pon­tosította a háziasszony — férje munkájának fontos, tudományos jellegére utaló — fellengzős célzá­sait: „Tréfál Raisza Pavlovna, hisz gyalus vagyok! Gyalus!” Ebből mindig nagy botrány kerekedett, ahogy elmentek a vendégek. Ezek eleinte kizárólag Raisza monológ­jai voltak, de egy idő után Vlagyi­mir Petrovics is kezdett odamon­dogatni : — Jól van. jó szakember vagy, élőre mész, már művezető vagy. De miért vadít meg, hogy a férjed munkás? Hát te. honnét kerüitél ezekbe a „felső körökbe”? .. .Eh... Büszkélkedik a liba! Hát azokba a te művelt köreidben nem tudják, hogy munkások nélkül túró sem lenne a világon? . Raisza vendégeinek az „összeté­tele” megint változott. Egyre rit­kábban jöttek a régi barátnők, he­lyettük a különféle kapcsolódó szakmák „fontos emberei” telefo­náltak neki. vagy libegtek be hoz­zájuk személyesen. Hála Raisza energiájának és kapcsolatainak, a lányuk minden nyáron valamelyik rangos úttörőtáborban, vagy sza­natóriumban nyaralt, ők meg külön, külön. Raisza délre utazott, ő pe­dig egy ismerős erdésznél, az erdő sűrűjében megbúvó két tavacská­ban horgászva töltötte a szabad­ságát. p gyszer. amikor Bulgáriába készülődve Raisza össze- rsnmagolta a holmiját, Vlagyimir Petrovics kifakadt. Az egyik színdarabban ezt mond­ják: „Engedjétek Dunykát Európa. ba[” Hát itt van: megy. Akkora gubancot fésül a fejére, mint egy szénaboglya, kivörösfti belakkozza a körmét, aztán, gyerünk elkápráz­tatni Európát!... Raisza sokáig kiabált, aztán mi­kor kimerítette az egész szitok- készletét, Vlagyimir Petrovics bé­kéltetőén dörmögte: — Jól van, ne haragudj! Lehet, hogy kicsit erősebben fejeztem ki magam... De hát, nem vagyunk idegenek. .. Még nem egészen. Csak egyet magyarázz meg: a múltkor a televízióban szerepeltél: „A mi ter. mékeink. a mi modell jeink. .. ” En elnéztelek téged is, meg az ismerő­seidet is... Legalábbegvetlenecvi- kötök. csak a vicc kedvéért felven­né a saját „termékét”. Azt már nem. Isten bizony, direkt figyelem — lassan szakember leszek —. hogy az egyik Lengyelországból, a másik Magyarországról a harmadik Fran­ciaországból öltözik. Még a televí­zióban is külföldi ruhában szere­peltet. Eszedbe sem jut, hogy ez kész röhej? De hát, hogy lettél te ilyen?... Feszélyez, hogy a férjed munkás. De az én „termékemet” —, amit ezzel a két kezemmel csi­nálok, ni — megveszik Csehszlová­kiában. az NDK-ban, még nyuga­ton is. És dicsérik! ígyáll a dolog! \/ lagyimir Petrovics állandó * szemrehányást tett magá­nak, mert idejében nem kapott ész­be. hogy merre is tart Raisza, és azért is, mert még soha sem tudja számára érthetővé tenni a dolgot, és így a veszekedések csak keserű könnyekbe, makacs hallgatásba ful­ladnak. Pedig mennyi szép dolog lehetne: gyengédség, az egymás si­kerei fölötti öröm. a másik sikeré nek öröme — minden. De a gyen­gédség helyett jött a megszokás, ? másik sikere fölötti öröm helyett, néha összerándul a bensője... (Bratkn László fordításé Juan: Soriano: ‘Kislány zöld vázával

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents