Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-10 / 265. szám

Emberi tényezők MOSTANÁBAN nemegy­szer esik szó a szubjektív tényezők megnövekedett sze­repéről. Alapvető népgazda­sági kérdéseket tárgyaló párthatározatok hangsúlyoz­zák, hogy a termelés legfon­tosabb tényezője: a dolgozó ember. Mértékadó megnyi­latkozások emelik ki a tuda­ti, akarati, szemléleti ténye­zők fontosságát a fejlődés előremozdításában, gondja­ink leküzdésében. S habár elméleti megközelítésben az említett fogalmak tartal­mukban nem teljesen azono­sak, az összefüggések lánco­latát tekintve lényegében ugyanarról a problémakör, ről, ugyanarról a felismerés­ről van szó. Ez a felismerés igen nagy fontosságú a pártpolitikai munka mindennapi gyakor­lata szempontjából. Hiszen a pártmunkának lényege, lel­ke az emberrel való foglal­kozás. A politikai munka középpontjában az ember áll: körülményéi, törekvései, szemlélete, cselekvése, min­dezek alakítása, formálása. Az emberi tényezők megnö­vekedett fontossága ezért közvetlenül és erőteljesen érinti a pártmunka tartal­mát, módszereit. S ezt nem utolsósorban azért érdemes és szükséges hangsúlyozni, mert olykor mintha ennek nem lennénk eléggé tudatában. „Némelyik pártszervezet cselekvési programjaiban, munkater­veiben, határozataiban kép­letesen szólva minden szög a helyén van, de az emberről jóformán egyetlen szó sem esik. Órákon át vitatkoznak pártfórumokon anyagról, be­szerzésről, technikáról, de alig-alig az emberről, aki mindezekkel dolgozik” — summázta az alapszervezeti munkát vizsgáló felmérés tapasztalatait egyik felelős pártmunkás. De hasonló kö­vetkezményekre vezet az a gyakorlat is, amiről egy párttitkártól hallottam: „Olykor úgy próbálják a pártszervezetekben magas elvi szintre emelni egy té­ma megtárgyalását, hogy eközben az egyes ember el. tűnik a látószögükből. Oly­annyira általános módon köze. lítik meg a témákat, hogy abból már nem érződnek ki magának a cselekvő ember­nek az erőfeszítései, törek­vései.” S hadd tegyem hoz­zá, több területen dolgozó pártmunkások éppúgy ta­pasztalnak, tapasztalhatnak ilyen és hasonló jelensége­ket. FURCSA KETTŐSSÉGRŐL tanúskodnak ezek a jelensé­gek. Miközben egyik oldal­ról növekszik az emberi té­nyezők, az ember akaratá­nak, szemléletének, tettre- készségének szerepe, a má­sik oldalon azt tapasztaljuk, hogy helyenként mintha a pártmunka „elszemélytelene­dése” következne be. Sem­miképpen sem egészséges je­lenség ez, s megérdemli, hogy kellő figyelmet szen­teljünk neki. Természetesen a legkevés­bé sem arról van szó, mint­ha fel kellene adni a párt­munkában a szakszerűségre való törekvést, vagy vissza kellene fejleszteni az átfogó tendenciák, a sokszálú ösz- szefüggések elemzésének készségét és képességét. Olyán vívmányai ezek az utóbbi időszaknak, amelyek tartós, megőrzendő értékei a párt. Hiunka stílusában végbement fejlődésnek. Nem arról van szó, hogy a pártszervezet a lényegi összefüggések helyett figyeljen jobban az egyedi jelenségekre. S nem is arról, hogy ne törekedjen precíz pontossággal, hozzáértően felmérni* az elvégzendő fel­adatokat. Hanem arról, hogy a szakszerű és elemző szám­bavétel soha ne hagyja fi­gyelmen kívül az emberrel közvetlenül összefüggő té­nyezőket,. S amikor az ál­talános tendenciákat keresi, ezeket, ne a személyes erő­feszítésektől elvonatkoztat­va, hanem azok eredőjeként fogja fel. A pártmunka mindenna­pos gyakorlatában az embe­ri tényezők, a tudati, akara­ti, szemléleti összetevők fi. gyelembevétele- sohasem ön­magában jelenik meg. Ha­nem úgy mint kádermunka, a vezetők és utánpótlásuk nevelése, felkészítése; mint párttaggá nevelő tevékeny­ség; mint személyes agitáció, mint a pártmegbízatások ki­adása, teljesítésük segítése és ellenőrzése; mint a mun­kahelyi vezetés és a tömeg- szervezetek orientálása a dolgozók élet. és munkakö­rülményeinek fejlesztésére; mint a gondos ügyintézés szorgalmazása, és még sorol­hatnánk tovább. Látható: a pártmunka mindennapos, alapvető feladatairól van ez esetben szó. Ilyen értelem­ben nyugodtan mondhatjuk, hogy a pártmunkában tulaj­donképpen nem is lehet fi­gyelmen kívül hagyni az em­beri tényezőket. Ára mégsem mindegy, hogy számbavéte­lük és a rájuk történő ha­tás mennyire tudatos. Mert — mint az előbbiekben fel­sorakoztatott tapasztalatok is jelzik — ezeket a felada­tokat lehet így is, de úgy is végezni. A SZUBJEKTÍV TÉNYE­ZŐK megnövekedett szerepe tovább növeli a politikai munka súlyát, s ezzel együtt felelősségét is. A legkevésbé sem jelenti persze az objek­tív feltételek és meghatáro­zók lebecsülését, hiszen ezek nyilvánvaló meghatározói tevékenységünk tartalmának. önkényes megsértésük, fi. gyeimen kívül hagyásuk megengedhetetlen vakság lenne. Ám hogy miképpen tudunk élni az általuk nyúj­tott lehetőségekkel, haszno­sítani, valósággá változtatni ezeket, az jórészt rajtunk múlik. Rajtunk, vagyis az egyes kollektívák, az egyes emberek magatartásán, cse­lekvésén, s ezen belül a párt szervezeteinek, tagjai­nak céltudatos, a valóságos összefüggéseket jól felisme­rő és hasznosító politikai te­vékenységén. Gycnes László „Neuralgikus" pontjaink Ügy látszik, bűvös erejük van a szavaknak még ma is, miként a sámánok korában. Az ország háztartásának vizsgálatakor kitaláltuk ezt az orvosi meghatározást, ön­magában is figyelemreméltó kifejezést: gazdálkodásunk neuralgikus pontjai. Egy ide. je mindig, mindenütt ezekről a „neuralgikus pontokról” beszélünk. Keményen., hatá­rozottan, aztán még kemé­nyebben, még határozottab­ban. Jól megmondjuk, sorol­juk a bűvös szavakat, s az­tán mintha kissé meg'is nyu­godnánk. mintha nem is ide­gesítenének már annyira azok a gondok, amelyekről szólnak. Pedig hát nem tör­ténik semmi, semmi nem változott, csak jól kibeszél­tük magunkat. Némi magyarázattal szol­gálnunk kell az olvasónak: gazdálkodásunk neuralgikus pontjainak azokat az idegesí­tő jelenségeket nevezzük, amelyek céljainkkal ellentétben alakulnak ki. Elég szép számmal akadnak, egyre ■több lesz belőlük. Néhányat példaképpen: az export-im­port aránya az idén rom­lott, következésképpen rom­lott a népgazdaság egyensúlyi helyzete is. A termékszerke­zet változása még mindig nem elég gyors a változó pia­ci körülményekhez képest. A termelés és a hazai felhasz­nálás aránya nem alakul a tervek .szerint. Elszaladtunk a beruházásokkal. Sorolhatna még hasonlókat bárki. Olyan sokat beszé­lünk mindezekről, hogy a szavak valódi jelentését, je­lentőségét szinte már nem is nagyon érezzük. Pedig figyelni kell, sőt: nem lehet nem figyelni „neu­ralgikus pontjainkra”. Töb­bek között erről igyekezett meggyőzni a sajtó munká­sait dr. Sütő Dezső, a Pénz­ügyminisztérium Bevételi Fő- igazgatóságának főigazgatója is. Azzal a céllal rendeztek a közelmúltban sajtókonferen­ciát, hogy az ellenőrzés fel­adatairól, terveiről adjanak tájékoztatást. Nem a „bűnö­sökről”, akiket a csalhatat­lan revizoroknak kell lelep­lezniük, hanem a jelenségek­ről és a nyilvánvaló, a kö­nyörtelen tényekről, ame­lyeknek feltárásában a bevé­teli igazgatóságok revizorai is részt vesznek. Nem kér­nek, nem várnak magyaráza­tot, magyarázkodást, hanem összegezik a tényeket: ága­zatokról vállalatokról, veze­tőkről. Több átfogó, nagyszabású vizsgálatot végeztek el központi utasí­tásra országszerte, s ennek alapján fogalmazták meg a következtetést: a gazdálkodás jelenlegi nehéz körülményei között a mostani szemléle­tünkkel nem sokra megyünk. Elsősorban a fegyelemről, s a helyi és országos érdekek ösz- szeegyeztetéséről van szó. Mert nem is azok okozzák a legtöbb fejtörést, hogy a helytelen számítások, elszá­molások miatt gyakran kell módosítani a gazdálkodó egy­ségek eredményeinek kimu­tatását, Hanem az, hogy min. den törekvésünk jól hangzó programunk ellenére is rom­lott a népgazdaság helyzete, hogy a beruházások terven felül igen nagy összegeket kötnek le, s ráadásul nem is hozzák azokat az eredmé­nyeket. amelyeket vártunk a fejlesztésre költött pénzek­től. S.ezek nemcsak bűvös sza­vak, akad példa is igazolá­sukra. Országosan: a válla­latoknál tavaly kimutatott nyereség több mint a felének központi támogatás a ^forrása”. Preferenciák, ked­vezmények, hitelelengedések, egyedi elbírálások. Ha így is meg lehet élnie egy gaz­dálkodó egységnek, akkor miért ne tenné? Mert meg­elégszik a szavakkal, s ami­kor egy-egy ügyben à bírála­ton túi dönteni is kell visz- szafejlesztésekről, megszorí­tásokról. akkor bizony már nehezen megy a dolog. Az illető vállalat, szövetkezet természetesen mindent meg­tesz azért, hogy mentegesse gazdaságtalan termelését, el­simítsa veszteségeit, hozzá­jusson a hitelekhez, támogatá­sokhoz, a munkaerőhöz. Me­gyénkben például a vállala­tok munkaerő-elosztás szerinti kategorizálásánál a felügye­letek igyekeztek saját cégei­ket a legmagasabb szintre, a legfelső kategóriába emeltet­ni. Pedig jól tudták. nem mindegyikük gazdálkodik úgy, hogy hatékonyan foglal, koztathatna nagyobb létszá­mot is. Sőt: vissza kell fej­leszteni, meg kell vonni a tá­mogatást némelyiktől. De melyiktől és melyikkel kezd­jük? Maradnak kemény sza­vak, amelyek talán egy ideig meg is nyugtatnak bennün­ket. Az új pénzügyi szabályozás, amelyről éppen a napok­ban hozott határozatot a Mi­nisztertanács, bizonyára szi­gorúbban intézkedik a válla­latok gazdálkodásának elbí­rálásakor. De például mit le­het kezdeni a túlságosan nagyra nőtt trösztökkel, a gyárakat fenntartó" ágazatuk­ban monopolhelyzetet élve­...de újra éledt Pár esztendeje még temet­ték a csányi Búzakalászt. Szanálni kellett a közös gaz­daságot, s nemigen ment a kapott hitel, a kölcsön visszafizetése. Pedig dolgoz­nak itt az emberek. Szeretik a földet, szeretik a munkát. — Csak a békétlenséget nem! — jegyzi meg kissé ma­liciózusan Rai György el­nök, aki akkoriban ágazatve­zető volt, s ismerője meg­annyi belvillongásnak. Fehér haj, kellemes modor, s még valami: tizenhat esz­tendei gyakorlat, bő pénz­ügyi tapasztalattal. Ez Kom­játhy Károly főkönyvelő. — A nehéz években Hor­ton dolgoztam, de fájt a szí­vem ezért a gazdaságért. Tudtam, hogy sokkal több van benne... ★ Mennyi pontosan? Három év múltán papírra vetett, tízszer ellenőrzött számok vallják, hogy a vezetők egyetértése, a tagokba vetett bizalom és a földbe juttatott kitűnő vetőínag immár gaz­dagon kamatozik. Az alig háromezer hektáros termelő- szövetkezet az idén például kenyérgabonából 36 mázsás átlagot teljesített a tavalyi 32-vel szemben, tíz mázsával fizetett jobban az őszi árpa, s csaknem 400 hektáron majd­hogynem duplán, 37—38 má­zsával hálálkodik a kukori­ca. Ennek betakarítása kü­lönben még tart. S a kombáj- nosok munkakedvére jellem­ző, hogy november elsején reggel. mikor ott jártunk, Barócsi János úgy vágott gé> pével a páskomi dűlő táblá­jának, hogy éjfélig meg sem áll. — Főnök! Ilyen kukorica nem termett még a csányi határban. Vétek leállani. — De a temető, János! — így az elnök, Rai György. — Békesség van ottan, fő­nök. Megvárnak az én halot- taim. ző cégekkel? A közvetett sza­bályozás nem nagyon hatol be kapuik mögé, az üzemek, gyáregységek irányítása di­rekt tervutasításos, elszámol- tatásos rendszerben történik, még ha egymástól több száz kilométerre vannak is a te­lephelyek. Heves megyében ugyancsak vannak ilyen üze­mek, ismertek gondjaikkal együtt; hogy csak a KAEV- gyárakat. a VILATI-t, a Cse­pel Autót említsük. NDK gyártmányií kukoricaadapteres kombájn segíti a mun­kát a földeken S rótta a határt gépével napszálltáig, hogy szinte nem győzték utána a tartálykocsi­kat üríteni. ★ Aztán a nyári, nyár végi dinnye, Csány híressége. Amiben ezúttal is leginkább Vereb József, Csordás János és Mikula Sándor családja tett ki magáért. Az volt csak a meglepetés. Terveztek a szigetcsépiből, az édes húsú­ból, kevés magvúból 186 va­gonnyit, s lett 226! Forintban pedig majdnem az előirány­zott 5 és fél millió forint két­szerese. Szüret idején egy­mást érték a teherautók, amelyek hol a ZÖLDÉRT át­vevőhelyeire, hol a vasúthoz szállították a termést. Ez volt a több. s igencsak külföldre utazott, hogy ott öregbítse a csányi dinnyések hírnevét. Valljuk be, a dinnyénél elő­— Ügy is lesz! — mondja határozottan Rai György, miközben azt számolgatja nekünk, hogy 240 állomány­ba tartozó dolgozójuk az idén megkeresi átlagban a havi 3600 forintot, ami négy­százzal hajazza a tavalyit. — Hogy miért keresünk eztán a tehenészeten? Mert nem­csak kombájnokat, traktoro­kat vettünk az idén, hanem egy Bábolna—15-ös szárítót, amihez 500 vagonos tárolót építünk, összesen 15 millió forintért, továbbá megjött a nagy teljesítményű silózógé­pünk. Hát ezekre már lehet építeni. Szolgálnak együtte­sen annyi takarmánnyal, amiből futja a növendékbi­kák hizlalására. De a több, a jobb érdeké­ben mást is tettek, tesznek még Csányban. Ez a szakoso­dás, amiben az első lépés az volt, hogy a korábban ter­mesztett 17 féle növény kö­A gyenge talaj próbára teszi az embert és a .gépet egyaránt. Tóth Lajos traktoros a K—700-as traktor által vontatod ckefejek beállítását végzi. (Fotó: Szabó Sándor) A bevételi igazgatóság revizorai persze apróbb- nagyobb szabálytalanságokra is rendszeresen felhívják a figyelmet — hallottunk ilyen példákat a már említett tá­jékoztatóban. A besenyőtelki termelőszövetkezetben pél­dául félmillióval csökkent az eredmény, miután kijavítot­ták az önköltség-számítás eredeti adatait. A következ­mény: javasolták a vezetők fegyelmi felelősségrevonását. Szinte nem is lehet külön példát kiragadni, mindegyik vállalatunkra jellemző, hogy a saját maga által elvégzett beruházásainak költségeivel igyekszik manipulálni, s megváltoztatni a nyereség ki­mutatását. De mondhatunk persze jó példákat is, mint az ecsédi Egyetértés szövetkeze­tét, ahol az ágazatok korrekt adatszolgáltatását a termelés­ről, költségekről heteként maga az elnök ellenőrzi. Vagy a nagyrédei termelő­szövetkezetet. ahol minta­szerűen hasznosítják a hűtő­házi beruházásra költött fo­rintokat. Jól is, jobban is lehet, s erről nemcsak az említett példák gvőzhetnek meg. A szavak bűvös erejétől nehéz megszabadulni., hiszen előbb hozzá kell még szokni a bá­tor véleményekhez is. Pedig most már annak kell jönnie, ami a bírálatok után követ­kezik. .. Hekeli Sándor nye volt a Búzakalásznak minden szomszéddal szem­ben. Talaj adottságai első­rangúnk, a melegtartó, ho­mokos földben 8—10 nappal korábban érik a termés, mint bárhol, s persze primőrként fizették az árát. .Emelnek is 1979-es tervükön. Jövőre 130 helyett 200 hektárnyi földet adnak részes dinnyeművelés­re 30—35 családnak. ★ De van még valami, a sza­kosított szarvasmarha telep! Amelynek állományát foko­zatosan cserélik. Magyar tar­káról hungaro-frizre. Hát ez a 360 jószág is kitett ma­gáért az idei esztendőben. Vagy Üjvári Lajos főagronó- mus szakértelmének javára írjuk a várható, tehenenkén- ti 2900 literes hasznot, ami háromszázzal több a tavalyi­nál? Ha pedig teljesen beáll, akkor 1980-ra ott lesz a ho­zam a 3500 liternél? . Nem érdemes ezt vitatni. Kié a dicsőség. Inkább köny­veljük el úgy, hogy időben sikerült a váltás, Csányban egyre több a tej, az ágazat hozza a tervezett 13 millió forint árbevételt. Nem lesz tehát veszteséges. Éspedig először sok-sok év után. Ami gond adódik a szarvasmarhatelepen. az egészen más eredetű. A hun- garo-friz növendékbikát hú­sa miatt nehéz értékesíteni. Alapanyagként adják el, mi­vel nincs hizlalótelepük. Ha lenne, néhány év alatt „ke­resőképessé” válna a tenyé­szet. zül tízet hagytak meg. s most éppen azon gondolkodnak: melyik rendszergazdához csapódjanak búzájukkal, ku­koricájukkal. A legmegfele­lőbbet keresik. Ahol gép­parkjuk mindkét növényfaj­tát, kiszolgálja, tehát az üze­melés igen gazdaságos. ★ — Szóval temettek ben-j nünket? Ismét az irodában va­gyunk. — Hát ez a hír járta — mondjuk Komjáthy Károly- nak. — A jelen, a mostani késő ősz azonban más képet fest. Ügy látszik, megfordult a kocka. Nem magától, mert ahogy kiérezni, a Búzaka­lásznál a véletlenre most már nem bíznak semmit. Embernek, földnek és jó­szágnak megadják a magáét, s a múló időben gondolkod­va gépre, műtrágyára sem sajnálnak költeni. Teljesül­jék tehát pillanatnyi remé­nyük, a tízmillió forinton fe­lüli nyereség.. Ez már igazán jó alap a további úthoz, a magaslatokhoz. Moldvay Győző 1978. november 10., pcnlcli ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents