Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-09 / 264. szám
1 Vasaló, húszezerért Nem tréfa. Valóban húszezer forintba került, hogy Kovácsné a fali csatlakozóba mélyeszthette hőfoksza- báiyozós vasalója villásdugóját. A húsz darab ezrest azonban a népgazdaságnak kellett kiadnia; beruháznia az energiatermelésben. Eny- nyit követel ugyanis egy-egy új vasaló villamosáram-fel- vételének az előteremtése. Számítások igazolják: egy- egy új háztartási fogyasztó bekapcsolása a villamost energia-hálózatba százezer forint beruházási kiadással jár. Energiatermelő blokkok kellenek hozzá, nagyfeszültségű távvezeték-hálózat, al- állomások — „trafók’’ —, elosztó vezetékek. Sok. más mellett. Másfél évtized alatt hazánkban megháromszorozódott a villamosenergia-ter- melés — 7,6 milliárd kilowattóráról 23,4 milliárdra — ugyanakkor a lakossági felhasználás az 1962. évinek a 7,3_szeresére növekedett. A két adat összevetése már érzékeltet valamit abból, hogy változó életkörülményeink miféle gazdasági-fejlesztési követelményeket szülnek, s megfordítva, korszerűsödő termelőtevékenységünk miként hat mindennapjainkra. Az arányok szemügyre vétele sokat elmond erről. A teljes villamosenergia-felhasz- nálásból a lakosság 8.1 százaléka részesedett 1960-ban. A termelés nagyfokú növekedése — s nem kevésbé az import fokozódása — mellett is 1977-re ez az arány 16.8 százalékra gyarapodott, azaz a kétszeresénél nagyobbra bővült. Meqelözi az inari termelést Néhány pillanatra elidőz, ve a termelésnél: idén január és augusztus között a villamosenergia-ipar termelése 9,6 százalékkal volt nagyobb, mint tavaly, a hasonló időszakban. Az 1971-től 1977-ig terjedő éveket figyelembe véve, a villamosener- gia-ipar termelése minden esztendőben gyorsabban nőtt, mint az ipari termelés, s ráadásul — ahogy ezt mondani szokták — töretlen, mindenféle megtorpanástól, átmeneti visszaeséstől mentes volt ez a fejlődés. Csakhogy ennek ára van; ma már az energiatermelési beruházások a ■ teljes fejlesztési kiadásoknak — népgazdasági összesítésben — a negyven százalékát emésztik fel, míg tizenöt esztendeje ennek a felét sem érték el. Indokoltnak látszó kérdés: nem lehetne korlátozni az energiaigények gyors növekedését. elkerülendő a nagy kiadásokat? Tapasztalatok is, tudományos elemzések is azt bizonyítják, hogy a villa- mosenergia-szükséglet — észszerű! — bővülésének visz- szafogása kedvezőtlen hatások sorozatával jár mind a termelői, mind a nem termelői területeken. A megoldás tehát nem ebben az irányban kínálkozik. Éppen ezért a tervezőmunka azzal számol, hogy a lakosság villamosenergia-felhasználása továbbra is a leggyorsabban emelkedik az összes fogyasztási területen belül, s a következő középtávú tervidőszakban eléri a teljes fel- hasz.nálás negyedét. S ez az adat azért érdemel — azért is — nagy figyelmet, mert tavaly a rendelkezésre álló összes villamos energia 18,7 százaléka már külföldön megtermelt volt, importból származott. Ha úgy tetszik, akár azt is mondhatjuk, hogy a lakossági felhasználás teljes egészét a behozatal Konzervgyári jelentés Vége a paradicsomnak, jön a bor Az ünnen előtti utolsó «unkanapon befutottak az utolsó paradicsomlé-szál.líl- mánvok is a partnergazdasá- gokból a Hatvani Konzervgyárba. Az átvett nyersanyag 6800 vagon s ielentős részének a feldolgozása, pürésítése ezután következik. Mint értesültünk, a leszállított. paradicsom kevesebb ucvan a tervezettnél, de a gvár így is időarányosan eleget tud tenni a népgazdasági tag fontos exportpiaci igényeknek. Ami a minőséget. a most készülő paradicsompürét illeti, már az eddig eltelt időszakban bizonyított a rekonstrukció, s nemrég befelezett műszaki fejlesztés. Magasan minősített. dobozos és üveges áru kerül a külföldi éc hazai fogyasztókhoz. A paradicsom feldolgozásával egyidejűleg előtérbe került a szerződött gazdaságok bortermésének sűrítése. Megyénkből például Abasár. Nagyréde, Domoszló szövetkezetei szállítanak nagyobb tételben gyenge minőségű bort. hogy értékét sűrítéssel növeljék. Jelenlegi kilátások szerint a következő hetekben 150 vagon ilyen bort. vesz át a konzervgyár dúsítás végett. SzdlSifüssí rekord ci nnâif-viâi Az őszi forgalom „csúcs- hónapját” a vasút minden eddiginél jobb eredménnyel zárta: 29 ezer tonna híján 12,2 millió tonna árut továbbított. A MÁV Vezérigazgatóság az októberi munkát értékelő gyorsjelentésében megállapította, hogy a rekordteliesít- mény alapja mindenekelőtt a kedvező időjárás volt. amit mind a közlekedés, mind a fuvaroztatók jól kihasználtak. Ehhez járult hozzá, hogy a korábbi intézkedések nyomán szervezettebb volt a vasútüzem belső munkája, a rendező pályaudvarok egyenletesebben dolgoztak, gyorsult a forgalom a vonalakon is. a vasúti, a közúti szállítás és a fuvaroztatók együttműködése javult. Jó példáia ennek a cukorrépa-fuvarozás. Októberben 100 ezer tonnával többet vittek el a tavalyinál, nagyrészt annak köszönhető, hogy a szedéstől és az állomásra fuvarozástól a közúti és a vasúti szállításig, a gyári fogadásig Kinte minden művelet pontos menetrend szerint történt. Hasonlóan jól megy a műtrágyaszállítás, amelybe jól „besegít” a közúti közlekedés. Sikerült valamelyest pótolni a tűzifafuvarozás elmaradásából, javult a TÜ- ZÉP-telepek kiszolgálása. Fokozatosan növekedett a szomszédos vasutak fogadé-- sí képessége, s a hónap vegére már zavartalanul bonyolódott le a, határátkelő- helyek teherforgalma. A kimagasló teljesítmény mellett változatlanul akadtak gondok a kocsiellátásban a napi igények kielégítésében. Munkanapokon rendszeresen 15 ezer—16 ezer vagont kértek a fuvaroztatók. a vasút azonban 11 500—12 500-nál többet nem tudott kiállítani. így csak sürgősségi sorrend szerint adták a kocsikat Ezért is nagy a jelentőségük a hét végi, a vasárnapi rakodásoknak. A vasút idei eddigi munkája azzal, biztat, hogy az előírt egész évi nagy feladatokat teljesíti. fedezte, amiért természetesen fizetni kell olyan árukkal, amiket a partner igényel népgazdasága számára. Növekvő étvágyunk Gyorsan növekvő villamos, energia-étvágyunkat korszerűbb életkörülményeinkre vezethetjük vissza, hiszen ezer lakosra számítva tavaly 254 elektromos hűtőszekrény jutott, míg 1960-ban mindössze 3,8 darab. A mosógépeknél 246, illetve’ 45,2, a televízióknál 240 és 10.4 a megfelelő adat. Évente 80— 100 ezer új háztartási fo_ . gyasztót kapcsolnak be az országos kisfeszültségű hálózatba, s emellett a korábban villamosított otthonok is többet követelnek. Ma egy család 4,2-szer annyi áramot használ fel havonta, mint másfél évtizede, napjainkban a havi átlag már meghaladja a 100 kilowattórát. Valamikor a szakemberek e bűvös határt a nyolcvanas évek végére tartották elérhetőnek ... Mindez úgy ment végbe, hogy közben a villamos energia lakossági átlagára tetemesen csökkent; ma 64.6 százaléka az 1960. évinek. Akkor — az ún. övezeti díjszabás, valamint a fogyasztás több díjtételű elszámolása játszik itt kö7,re — 1,21 forintot fizettünk egy kilowattóra villamos energiáért, tavaly viszont csupán 78 fillért. Az 1960-as ár sem fedezte a költségeket, még kevésbé teszi ezt a mostani, a különbség ellensúlyozása az államháztartás gondja. Ebből azonban hiba lenne arra következtetni, semmi közünk ezekhez a gondokhoz, a dolgunk'annyi, hogy bekapcsoljuk a tv-készüléket, bedugjuk a kávéfőző, a villanyvasaló zsinórját. Dolgunk az is, hogy előteremtsük a költségvetés adta ilyen támogatások fedezetét, s az szintén lehetőségünk, jogunk, de egyben kötelességünk is, hogy annyit használjunk a modem kor e nagyszerű energiaforrásából, amennyi szükséges. Annyit igen, ám többet, fölöset ne. Veress Tamás Kevesebb — komolyan Üzem—az iskolában Tekintélyes, elegáns épület ad otthont neki. műhelyeit, berendezését bizony még sok helyütt megirigyelhetnék. A kis üzemet mégis aligha jelzik az ipar térképén, valójában, egyszerűen csak tanműhelyként, nevelési intézményként ismerik, emlegetik. S igazság szerint az is. Pontosabban: az is, meg nem is. Mert az egri 2fL2. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet gyakorlati oktatóbázisa azért voltaképpen csak üzem, még ha gyerekek dolgoznak is benne. Korszerű gépeivel, okos. ügyes szerszámaival ugyanis kezdettől fogva tervszerű termelőmunkát folytatnak. Természetesen: a szokásosnál szerényebb méretekben Mondhatni úgy is: egészen kicsiben. Hiszen az évente innen szállított áru értéke mindössze 300—350 ezer forintnyi. Ám ezt a keveset — roppant komolyan csinálják! — Még a Munkaügyi Minisztérium által elkészített és kiadott műszaki ügyrend alapján végezzük feladatainkat — beszéli Korózs László tanműhel.yvezető. — Általában egy-három hónapos a szakmai gyakorlat témaköri munkaprogramja, amelyet, a kabinetrendszerű oktatásban részt vevő szakmai csoportok mindegyikével írásban közlünk. Ugyanígy műhelyeink rendelkezésére bocsátjuk a szükséges technológiai dokumentációkat, az anyagszükséglettel, a műveleti utasításokkal, rajzokkal. Szakoktatóink a közvetlen termelésirányítók, a csoport- vezetők. a „művezetők”, akik az egyes kollektívák tennivalóinak elvégzéséért felelősek. Mindenütt meghatározott norma van, teljesítményt mérnek s természetesen: me- ós minősít. A „nagyokhoz” hasonlóan. ... Az irodákhoz hasonlóan — a műhelyek is patikatisztaságú folyosókról nyílnak. S jóllehet zúgnak a gépek, zümmögnek a reszelők, fűSzakad-e a Hidramid? A Textilipari Kutató Intézet feladatai közé tartozik úi gyártmányok, új típusú nyersanyagok kidolgozása és azok gyártástechnológiáinak megtervezése, valamint az iparban való bevezetése. A képen: a Hidramid márkanevet, viselő új termek szakítószilárdságát vizsgálják. (MTI fotó — Hadas János felv. — KS) részek, forgácsok pattognak a gyalukásek alól: általában rend van mindenütt a munkapadok körül. — Ez természetes — válaszolja az idegen csodálkozására Harangi József, az első „mester”, akihez bekopogunk a tanműhelyvezetővel. — Nálunk ugyanis még a pedantéria is „tantárgy”! A tágas terem elülső falán jókora tábla. Rajta pedig jól látható rajz. Az esztergagépeken éppen készülő munkadarab képe. a pontos méretekkel. — Most éppen csavartesteket gyártunk egy másik csoportnak, amelyik majd menetet is vág rájuk — magyarázza egy kislegény. a hevesi Tóth Pali. — Traktoros édesapám mutatott először műhelyt, s beszélt a forgácsoló szakmáról odahaza, tsz-ben. Nagyon megtetszett. amit akkor láttam, és hallottam, azért iöttem . nz ősszel ide tanulónak ... Úgy érzem hogv nem választottam rosszul. Élvezem, szeretem, amit csinálok. Egyelőre ugyan még a rajzolás megy jobban, valószínűleg ügyes kezű édesanvámtól örököltem a készséget, de az e«z- tergálásban sem vagyok éppen utolsó. Ezt a csavartestet például, ami itt szorul a tokmánybán, a szakmunkások hét perce helyett nekünk 56 perc alatt kellene elkészítenünk. Ën viszont ' 20 alatt végeztem már az elsővel is . . . ! Mint sétánk során kiderül: nem Tóth Pali az egyetlen derék emberke a tanműhelyben! Az Hl jelű lakatoscsoportban például a bükkszéki Juhász Laci talán a legbiztatóbb szakmunkás, jelölt. Társaival szemben éppen egy nap most az előnye! Az 1/13-as víz-gázszerelőknél pedig — ahol a KAEV által kért bérmunkában éppen az imént fejezték be 650 hernyócsavar rövidítését, Sallós Bélát és Vona Jánost említi szakoktatójuk. Olyan korán végeztek feladatukkal, hogy újabbat kaphattak. Igv az üstházajtók furatainak sorjázásában is segíthetnek már egy másik társaságnak. — Meglehetősen sok mindennel foglalkozunk — mondja Korózs László tanműhelyvezető. — Elsősorban hiánycikkeket igyekszünk pótolni olyan kurrens cikkeket gyártunk, mint például a különféle kötőelemek csavarok. Lemezmunkákat végzünk Többnyire a VASVILL Nagykereskedelmi Vállalatnak dolgozunk, de szívesen vállalkozunk mások igényeinek kielégítésére, megrendeléseinek teljesítésére is. Volt már rá eset. hogy a VtZÉP fontos bélapátfalvi megbízásának teljesítését, máskor pedig éppen a KAEV exportját vagy a dohánygyár nagykarbantartását segítettük. Néha egészen különös kívánságra is hajiunk. Előfordult például, hogy az andornaktályai tsz ekevashoz kért négylap- fejű, speciális csavarokat, mert különben nem tudta volna időben elvégezni az őszi mélyszántást. S hogy még csak egyet említsek: csináltunk mi már környezetvédelmi mérőedényeket is, a KÖJÁL-nak! Ugyanekkor, természetesen folyam matosan részt veszünk az iskolafejlesztésben is. Mindent elkészítünk az intézet számára, amit csak tudunk! — A tanműhelyi termelő- munka mégis nyilvánvalóan csak másodlagos — kapcsolódik beszélgetésünkbe Szepesi Lajos igazgatóhelyettes. — A fő feladat: az egyes szakmák lehető legtökéletesebb megtanítása, s a fiatalok munkára nevelésé, brigádéletre való felkészítése. Ennélfogva a termelés is a tantervhez igazodik, vállalkozásaink nem lépik túl oktatási programunk és technikai lehetőségeink kereteit. Főleg tantervi gyártmányaink vannak: kalapácsok, cső- bilincsek, fémfűrészkeretek, kerek menetmetszők, fordítóvasak. zárkapcsok görgős ajtózárak. Mindezek mellett készítünk mást is, végzünk olykor bérmunkát. S csak elsőéves tanulóinkkal. A tanműhely üzemi jellege, az említett anyagi előnyök — árbevétel — mellett roppant jelentős az iskola mindennapi munkájában, rendkívül hasznos az emberformálásban. Ez adja az intézmény igazi értékét — vallják a Kertész utcában. Nem tagadják azonban,' hogy — azért a termelés is gyakorta téma. Jólesően beszélgetnek kerül-fordul a műhelybeliek szép munkasikereiről, javuló teljesítményeiről. Jóllehet ezekhez nem fűződik különösebb érdekeltség. Amit munkáikért kapnak, az utolsó fillérig visz- szafizetik a költségvetésbe. — A világért sem akarunk panaszkodni — mentegetőznek. amikor ez utóbbi is szóba kerül —, hiszen közismert hogy igazán mindent megkapunk a tanácstól, a jól ellátott iskolák közé tartozunk. Ám, megvalljuk. csak szerencsésebb helyzetben lennénk, ha a szakközépiskolákhoz hasonlóan kezelnének bennünket. Azaz: az árbevétel, a „nyereség” egy részét visszatarthatnánk, s belőle például fejleszthetnénk is. Mert igaz ami igaz: ha újonnan kaptuk is a gépeinket. négy év alatt csak elhasználódtak. Rájuk férne már egy alaposabb nagyjavítás! Ehhez azonban — miután egyidős berendezésről van szó, egyforma a kopás: ezért pedig nagyjából egyszerre is szorulnak felújításra — feltétlenül néhány cseregép kellene. Ami bizony pénzbe kerül! Nem, nem is annyira az árbevétel, a „nyereség” megtartására gondolunk. hanem csak arra. ho'W esetleg felhasználhatnánk elkerülhetetlen fejlesztéseinkhez. nem várt kiadásainkra legalább az intézeti költség- vetés megtakarításait s mondjuk a terven felüli termelés bevételét. Amiből aztán már üzemileg is tudnánk gazdálkodni. Még talán a legeredményesebb szakoktatók. tanulócsoportok vagy diákok anyagi ösztönzésére is futná ... Nos, nem panasz hát — csak egy gondolat felvetése.' Ha úgy tetszik: ötlet. Vagy javaslat. Ami azért szintén a kis üzemhez tartozik... Gyóni Gyula Angol vendégek az SZMT-nél Öttagú angol szakszervezeti nőküldöttség látogatott el magyarországi tartózkodása során Egerbe. A küldöttséget. melyet C. M. Patterson asszony, az angol közlekedési dolgozók szakszervezetének nőfelelőse vezet, november 7-én Dorkó József. az S.ZMT vezető titkára fogadta. Tájékoztatta a küldöttség tagjait a megvében folyó munkákról. különös tekintettel a szakszervezeti nőpolitikái tevékenységről. Az angol vendégek meglátogatták a borkombinátot is, ahol Visontai József né kereskedelmi igazgató, maid a Szilvásváradi Állami Gazdaságot, ahol Kovács Mihály igazgató számolt be a gazdaság eredményeiről. © 1978. november 9.. csütörtök'
