Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-09 / 264. szám
Ünnepélyesen átadták a művelődési központot Gyöngyösön Muzsikus rVh Kamarakórusa műsorral kedveskedett a meg nyitóünnepsegre érkezett vendégeknek. A megnyitás utáni pillanat: dr. Sipos István, a megyei párt- bizottság titkára. Fekete Győr Endre, a megyei tanács elnöke Pcthes Istvánnak, a járási pártbizottság első titkárának a társaságában megtekinti az úi intézményt. (Fotó: Szabó Sándort Mi este magyarországi ősbemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban Varsói beszélgetés & szerzővel Ku'csár Imre, Horváth Zsuzsa, Demeter Hedvig és Simon György az előadás egyik jelenetében (Fotó: Tóth Gizella) A győztes október évfordulójának ünnepségei Gyöngyösön a szovjet hősök emlékművének megkoszorúzásával kezdődtek november 6-án délután, majd az új városi művelődési központnál folytatódtak. A Nemecz József tér keleti oldalát betöltő új épület bejárata előtt a Muzsikus Céh Kamarakórusa népdalcsokorral köszöntötte a megjelenteket. G ácsiné Holló Erzsébet vezényelt. Majd a mikrofonhoz lépett Fekete Győr Endre, a megyei tanács elnöke. — örömmel teszek eleget annak a megtisztelő megbízatásnak, hogy Gyöngyös új művelődési központját átadjam — kezdte beszédét. — Elismerésem fejezem ki mindazoknak, akik hozzájárultak a megye egyik legkorszerűbb. legszebb közművelődési intézményének létrejöttéhez. Emlékeztetett arra, hogy több mint egy évtizede fogalmazódott meg a gondolat: a mátraalji városnak korszerű közművelődési házra van szüksége. A városi tanács végrehajtó bizottsága 1973 májusában hozta "meg határozatát az építkezés előkészítésére. A terveket Ligeti Gizella és Balogh István készítette el. Az építők 1973. november 15-én kezdték meg a munkát. Az anyagi fedezet biztosításához a Thorez bányaüzem nyolcmillió. a Gagarin Hőerőmű négymillió, az Országos Közművelődési Alap ötmillió forinttal segítette a városi és a megyei tanácsot. áb&&msm 19*8. november 9.. csütörtök összesen körülbelül 50 millió forintba került az új intézmény. III. Kopogtatás az ajtón — valakinek eszébe jutott Vyda, valakinek szüksége van rá. Talán a szomszédok, talán a postás, vagy talán valaki más. Sok a hívatlan vendég a társbérleti lakásban. Vyda áltatja magát; hiszen ismerős a forradásokkal borított, durva ujjak kopogása. Mérnök. főnök, a keze meg akár egy napszámosé. Jurgis zavartan topog az ajtó előtt. — Vydocska, Vydok, nem alszol? Vyda felpattan, elrejti a tollat és papírt, rendbe szedi a haját — miatta hordja ezt a bonyolult kontyot! —. sietősen megigazítja a pulóverét. Csak észre ne vegye rajta az izgalmat, az ijedtségét, az örömet — igen, az örömet: Stalauskas itt van a szobájában! Mást babusgatott. azt hordozta a tenyerén, és mégis... Az épület jól illeszkedik bele a barokk környezetbe. Színházterme alkalmas színházi előadások tartására, előcsarnoka pedig nemcsak a látogatókat képes kényelmes körülmények között fogadni, hanem lehetőség nyílik itt a forgatható vá’aszfalak segítségével tágas tanácskozóterem kialakítására is. Az előcsarnokban Szinte Gábor üvegfala köszönti az érkezőket. E kompozíció a város múltját és jelenét fogalmazta meg vonzó módon. — Legyen ez az épület a közmüi'elődésnek, a közgondolkodás alakításának olyan otthona, ahol a közös esz- mélkedés formálja szocialista társadalmunk fejlődését, a város lakóinak életfelfogását. E gondolatok jegyében adom át az új művelődési központot a rendeltetésének — fejezte be beszédét a megyei tanács elnöke. A város lakói nevében Tir Dezső megbízott tanácselnök vette át az intézményt. Az első rendezvény, ami az új művelődési központban lezajlott, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére megrendezett díszünnepség volt, amelyen dr. Sipos István, a megyei pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Az ünnepségen adta át Tir Dezső és Rakusz József, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója az építkezésben jó munkát végző dolgozóknak a Gyöngyösért kitüntető jelvényt és oklevelet. Elsőként Ligeti Gizella, a művelődési központ tervezője vehette át a városi tanács elnökétől a Gyöngyösért kitüntető jelvényt. Az ünnepi rendezvény a Budapesti Játékszín és az Egri Szimfonikus Zenekar műsorával folytatódott. A zenekart Farkas István vezényelte. — Tessék! Vyda hangja fagyos (még akkor is képes fagyosan beszélgetni, amikor sikoltani tudna a gyönyörűségtől), egyre gyakrabban használja ezt a hangját a hivatalban, ahol körös-körül szinte csupa nő van, az utcán, amikor kérdeznek tőle valamit. Itt van előtte Stalauskas — a széles arca az egymástól kissé távol ülő barátságos szemeivel, a vállai a durva anyagú pulóver alatt, a pulóvere és a bozontos feje felett, mintha valami fehérség derengene, alig észrevehetően — biztosan annak a csendesen sirdogáló asszonynak a keze. Vyda meg van erről győződve, és nemcsak a hangja, az arca is fagyos lesz. Gyűlöli önmagját ezért a megnyúlt, deszkaszerűen lapos ábrázatáért, de nincs ereje elhessegetni az arcára merevedett torz fintort. „Hogy az író mire vállalkozott, azt legjobb lenne tőle megkérdezni” — nyilatkozta munkatársunknak Krzysztof Choinski, ... távollétében című színművéről az egri előadás rendezője, Orbán Tibor. Fölkerestük hát a lengyel drámaírót, akivel varsói otthonában beszélgettünk. ★ A Choinski lakását a lengyel főváros központjában találom. Egy nagy, kissé régies házban él feleségével, gyermekével. A tágas szobákban a kényelmes bútorok, a szőnyegek, a képiek melegséget sugároznak. A családi otthon melegét. A drámaíró leültet egy süppedő fotelbe, s teával kínál. — Meglehetősen itthon- ülők vagyunk. Már-már el- zárkózottan élünk. És mivel nem vagyok Gregory Peck, érdekeset nem is írhat rólam — szabadkozik Choinski. — Jobban kedvelem, ha a műveim beszélnek helyettem. — Mióta ír a színházaknak? — Egyetemista voltam, amikor 1961-ben Hadjárat című történelmi drámámmal megnyertem a varsói Teatr Ateneum tehetségkutató pályázatot. Erre csak teljesen ismeretlen fiatal szerzők adhatják be alkotásaikat. A darab ötletét a görög mitológiá— Mif parancsol, Stalauskas elvtárs? Stalauskas töprengve dörzsöli szőrös állát. Vydának élesen az emlékezetébe vésődik, hogy Jurgis nem borotválkozott, és akarata ellenére folyton az eszébe jut a borosta, a férfi arcán, és zavarja a beszélgetésben. — Borbélyhoz készülődött, és kevés a pénze, Stalauskas elvtárs? Jurgis elengedi a megjegyzést a füle mellett, megvakarja a szúrós állát. és valami velőtrázó szemtelenséget mond: — Vydok, nem főznél egy teát? Szeretném megkínálni Évát. No lám, Évának hívják, micsoda szégyentelen neve van! És Jurgisnak még van mersze teát kérni! — Mit fújsz, Vydok? — lép közelebb Stalauskas, nyoma ott marad a fekete szőnyegen. — Tudod, Éva feszélyezve érzi magát a más konyhájában... Meg aztan teám sincs. Képzeljék csak, Éva feszélyezve érzi magát a más konyhájában! De éjszaka belopakodni egy idegen férfihoz, az nem zavarja... — No. Vydas, légy emberséges! — Stalauskas átalakítja a nevét férfinévre, — így szokta meg a lányokkal a műhelyben. Hatalmas téglavörös mancsával megérinti a könyökét. Gyökerekre emlé keztető; csomós ujjai megszorítják az ő fehér jó szagú kezét, és erre a szorításra tűz önti el Vyda szívét. Kirántja a karját, kiszalad a konyhába. — Néha egy csésze tea olyan, mint a fuldoklónak a szalmaszál... — tréfálkozik furcsán, valahogy szokatlanul Stalauskas, és Vyda ujjai közt táncolni kezd a gyufa. Világos: szellemeskedni akar. de ugyan ki hinné el, hogy a szerelmeseknek ugyanolyan rossz lehet, mint azoknak, akiket senki sem szeret? Élből merítettem, s a történet tulajdonképpen a trójai háború prózában elbeszélve. Egyébként ezt az egy művemet nem adták elő. Még fiatal voltam, 21 éves — moso- lyodik el az író. A négy színmű szerzője 38. életévében jár. Első pillantásra jóvágású kémiatanárnak, vagy könyvtárosnak hinné az ember. A könyvek rendben is vannak, hiszen a szobában, ahol beszélgetünk, két falon roskadásig tömve állnak kötetekkel a polcok. — A varsói egyetemen dolgozom, s ott is az irodalommal, közelebbről a francia , literatúrával foglalkozom. — Es a színház? — Az Éjszakai történet 1983-ban, a Riadó pedig 1966-ban készült el. E kettőt bemutatták Magyarországon is. Az előbbit Kaposvárott, az utóbbit pedig Miskolcon és Egerben is. írtam egy tévédarabot Nyiss ajtót címmel, de ezt nem a tévében, hanem egy varsói színház stúdiójában adták elő néhány éve. Nagyon örülök, hogy a ... távollétében című színművemet is bemutatják Magyarországon. Az alaphelyzet ebben is hasonló,. mint az Éjszakai történetben: Egy eldugott vidékre vetődött néhány ember félelme egymástól, a körülöttük végre nem Vyda dolga, hogy ki az a fuldokló; ő megfőzi a teát, ha már egyszer erőszakkal kihurcolták a konyhába, forró vizet tesz a csészébe. aztán vigye Jurgis az italát isten hírével, Vyda pedig nekiül és befejezi ezt az irományt. No lám: „Vvda” „emberséges” is tud lenni, a fuldokló Éva-fürjecske azonban csak henteregni tud az ágyon, amit éppen ez a „Vydas” ágyazott be; Stalauskas észre se vette, hogy napközben rendbe szedték az ágyát, és most a szélén ott szipog Éva, aki mindenüvé bekúszik, mint az esti sötétség, sehogy sem védekezhetsz ellen. Nem elég, hogy elegyengette a sebtében odagyúrt takarót, nosza, csinálj teát is, hallgasd Stalauskas sóhajait, amelyekben annyi a gyöngédség, mint a csöpp a tengerben, még „Vydasnak” is jutott belőle egy cseppecske. Fülig szerelmes ez az ormótlan kőbálvány, az Évikéje pedig talán be se ágyaz, teát se főz neki. Ha Éva elkészítené Jurgis teáját, bevetné az ágyát, talán Vyda is megértené a férfit, és nem vacakolna éjszakánként a tollal, amely bármely pillanatban fullánkká változhat, és isten tudja mit kezd írni — szerelmes levelet-e vagy kérvényt... — Vidd a teádat! — Köszönöm. Nem is tudod, milyen vagy... Stalauskas bizonytalanul viszi a teát — a csésze fölött gomolyog a gőz —. ujjait ösz- szeégetve szorongatja a csészét, mint valami kincset, amit kiragadhatnak a kezéből. Vyda meg csak áll —• teljesen megdöbbenve a váratlan dicsérettől. Honnan is tudná Jurgis, milyen válójában Vyda, amikor Vyda maga sem tudja? Lehetséges, hogy Jurgis, amikor hazajön a munkából, észreveszi a bevetett ágyat is, a lesepert pókhálót is? Látja és hallgat, meg se köszöni. Én meg levő világtól. Bevallom, erősen foglalkoztatnak a társadalom morális, etikai problémái. Ebben a műben is azt kutatom, hogy mik az okai az agressziónak, a rettegés ki-i törésének. Az események) egy kis szigeten játszódnak, ahová pihenni érkeznek az emberek, de képtelenek izolálni magukat múltuktól, a magukban hordozott félelmek egyre jobban elhatalmasodnak rajtuk, amíg egy szükségszerű tragédia, vagy. ennek a lehetősége rá nem ébreszti őket a valóságra. — Ott lesz a premieren? — Kedves meghívást kapj tam Egerből, de sajnos nem tudok elmenni. Így hát az író „távollété-, ben” lesz a bemutató. ★ Krzysztof Choinski. 11 táJ vollétében című játékát Pá~ lyi András fordította. Az egri előadás szereplői : Simon György Jászay-díjas, Komáromi Éva, Demeter Hedvig Jászai-díjas, Horváth Zsuzsa, Csiszér András, Sallós Gábor. Kulcsár Imre és Ábrahám István. A rendező: Orbán Tibor. Magyarországi ősbemutató ma este az egri Gárdonyi Géza Színházban. irigy hárpia vagyok, az orránál fogva vezetem Jurgist — jó cselekedeteket hajtok végre, ámbátor egyáltalán nem is vagyok jó: teát főzök ennek az Évának, pedig gyűlölöm. És Éva még mindig zokog, noha őt szereti Jurgis, engem meg nem szeret senki. Nem annak főzök teát, akit szeretek, hanem annak, akit ő szeret, és még örvendezek is, hogy megdicsértek, jóllehet az udvarias frázisok kevés örömet okoznak. Ö már régesrég elfelejtette. hogy mit mondott, én hülye meg még mindig itfc áHok és filozófálok! Na elég! Csak nem gondolkozni, bezárkózni, elbújni a morzsányi oázisba, nem törődni senkivel, de ha már törődsz, gondolj magadra — ki fog Vydáról gondoskodni, ha nem önmaga? Stalauskas egyszer köszönt meg valamit, akkor is minden bizonnyal csak azért, mert nem tudta, hogyan állítsa meg annak az asszonynak a könnyeit. Nem, jpóp nem gondolkodni, betömni a fülünket. tökéli el magát Vyda, Gondolatai azonban sehogyan sem tudnak elszakadni attól az asszonytól^ aki árnyékként lopakodik Jurgis után, de maga se tudja mit akar tőle. Ám ha tudja is, Jurgis, a kedves, :ó Jurgis mégsem érti meg. Hiszen egy csésze tea nem ál-* líthatja meg a vigasztalhatatlan zokogást. De különös: odaát valaki apró kortyokban szürcsöli a teát. a Jóga odakoccan a csésze széléhez s lassúként csendesül a sírás... Vyda szívében megrezzen valami — ilyen finom remegést még egyszer sem érzett, jóllehet már huszonhét esztendős. és négy éve. hoyy be-' fejezte az egyetemet. A, után felsóhajt, tiszta lapot rak az asztalra és a tolla után n 1, amely már nem fullánk —. közönséges toll megint. Fordította: | Zahemszky László j