Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-04 / 261. szám

Filmszínházaink műsorán Az évforduló alkalmából Elismerés Olyan, mint otthon Magyar film Pszichofilm. Valahogy aka­ratlanul is ez a szó tolakszik az ember eszébe Mészáros Márta új filmje, az Olyan, mint otthon láttán. Mert igaz ugyan, hogy valamifélekép­pen minden művészeti alko­tás lelki folyamatok ábrázo­lásával tükrözi a világot, itt azonban egy nehezen meg­nevezhető érzés maga válik a produkció főszereplőjévé. Mindaz, ami a vásznon tör­ténik. csak azért történik — legalábbis a közönség szeme láttára így tűnik —, hogy egyfajta különleges lelkiálla­potot minél inkább rögzít­hessen, körüljárhasson, fel­tárhasson a rendező. Egy férfi keresi önmagát, keresi helyét, feladatát, cél­ját. Próbál eligazodni a vi­lágban. De az is lehet, hogy csak egy pillanatnyi megtor­panását látjuk az érett fel­nőttkor küszöbén ... Persze, ha ilyen egyszerűen megfo­galmazható lenne az egész, talán kár is lett volna ezt a filmet megcsinálni. Lássuk inkább a cselek­ményt. Mely szerint András, akit ösztöndíjjal küldenek Amerikába, tovább marad kint az eredetileg engedé­lyezettnél. Ám nem tudja megszokni az új világot ha­zajön, valamikori falusi gyer­mekkorát szeretné ismét meglelni. Előbb egy kutya megvásárlásával próbálko­zik. de annak gazdája, a kis Hopka Zsuzsi rendíthetetlen ellenállásába ütközik. Vitáik, találkozásaik során meleg emberi kapcsolat alakul ki köztük. Szükségük van egy­másra. A lány apát akar. András egy csak hozzá ra­gaszkodó. törődést igénylő énvt. Így a megértést, szere­stet sem szüleinél, sem ré­gi barátainál nem találó fér­fi magához veszi a gyereket. S ez ellen hiába küzd — minden fegyvert bevetve — András hajdani kedvese, An­na is. Az ő harcait ugyanis nem annyira az igaz társ­keresés, mint inkább a hiú­ság, sértett női büszkeség, ön­zés vezeti. A Koródy Ildikó írta for­gatókönyv jó alkalmat kínál ezúttal Mészáros Mártának ahhoz, hogy az eddigi femi­nizmussal elfátyolozott mes­terségbeli tudását most iga­zán megcsillogtathassa. A kissé veszélyes mert szenti- mentalizmusra csábító — tör­ténetet sikerrel ellensúlyozta szikár, a szituációkból ele­mesen építkező, meg-meg- törő rendezői technikájával. Van ereje ezt a nehezen megfogható, elvont témát ki­bontani. formába önteni, és — azon kevesek számára, akik kedvelik a lélek rejtel­meinek effajta boncolgatását — érdekessé is tenni. A néző figyelme csak imitt- amott siklik ki egy-egy túl­hangsúlyozott részlet miatt. A döccenőket azonban könnyedén áthidalja játéká­val az Andrást alakító Jan Nowicki, Anna megformáló- ja Anna Karina és talán a már n^m is ösztönös tehet­ségű Czinkóczi Zsuzsi Koltai Lajos operatőr el­sősorban a lírai jelenetek­nél brillfrozik. Ügy fényké­pez „szépen”, hogy kamerá­ját egy percig sem használ­ja öncélúan, nem zökken ki az egyébként realistán meg­fogalmazott képsorokból. A film a San Sebastian-i fesztiválon Ezüst Kagyló dí­jat nyert. Méltán. Németi Zsuzsa a magyar nyelvű szovjet lapok terjesztéséért megfékezésére annyi jogta­lanságot elkövettek az évez­redek folyamán. Bertolucci nem hagy’ két­séget afelől, kinek és mit akart elmondani, s miért in­dokolja ennek a századnak gondolatmenetével mindazt, ami 1045-ben történhetett. Azt a stilizáltságot, a győzel­mi részegségnek azokat a külsőségeit, líraiságát, — ha úgy tetszik — szinte panto­mimszerű koreográfiáját a mámor érzékeltetésére, nem tartjuk egészen helyénvaló­nak az óriás méretű és a fa­siszta idők folyamán is meg­őrzött nagy-nagy vörös zász­lóval. mert ez mind elüt azoktól az egyébként költői elemekkel bőven átszőtt rea­litásoktól, amelyek támaszté­kot adnak ennek a nagy lé­legzetű filmes munkának. Bertolucci módszere — a mozaikrendszeren belül — a kisebb dramaturgiai egységek ellentéteiből, az apró küzdel­mekből összeszőtt játék. Az első filmkockáktól az utolsó­ig a félelem és a gyanakvás légkörét árasztja ez a csalá­dokban és jellemekben meg­fogalmazott történelem, A kés, a lőfegyver, vagy bár­miféle ölésre alkalmas szer­szám valahogy mindig jelen van és ami még ennél is több: a jellemekben mindig megvan az az ébrenlét, az a feszültség, amellyel veszély­be hozhatják önmagukat és másokat Egyik nagy értéke a filmnek, hogy lélektanilag semmit nem hagy indokolat­lanul, a durvaságig menő realitások mellé mindig oda­teszi a pillanat és az embe­rek költészetét. Árnyaltan, durván is azt fogalmazza meg: az emberek belső adottságaik miatt aljasodnak el, viszont sorsszerűén össze­tartja az egymásnak rendelt embereket a tisztesség és a szeretet. Egy sor kitűnő színész nyújt jó alakítást ebben a figyelemreméltó filmben. Burt Lancaster, Sterling Hay­den, Robert de Niro, Gérard Depardieu, Dominique San­da, Stefanie Savdrelli, Do­nald Sutherland és Laura Betti állanak a nemzetközi sztárok élén, helyenként nagyszerű alakításaikkal. Vittorio Storaro fényképezte ezt a sokszínű és sokrétű históriát. Felejthetetlenek azok az északolasz parasztok, ráncos képű asszonyok és meglett öregek, akik önma­gukat és saját sorsukat ele­venítették meg a filmben. Ennio Morricone nemcsak kitűnő filmzenét írt ehhez a nagy szándékú és szocialista hevületű alkotáshoz, de volt kellő ráérzése arra is, hogy az időben elhangzó, de meg­őrzésre méltó muiikásmozgal- mi dalokat, a népi ritmuso­kat is beleolvassza ebbe a történetbe, amely felemás, túlidealizált befejezésével együtt is elgondolkodtatja, netán megrendíti a mai né­zőt. Farkas András Hazánkban öt magyar nyel­vű szovjet lap jelenik meg rendszeresen, ezek terjeszté­sét főként a párt-, a KISZ- alapszervezetek tagjai, az MSZBT-tagcsoportok akti­vistái vállalták és végzik. A Szovjetunió politikájával, bé­ketörekvéseivel, az egyes köz­társaságok lakóinak életével, a különböző munkahelyek, kollektívák eredményeivel és terveivel foglalkozó újságok terjesztésében Heves megye országosan a harmadik he­lyen áll. A Szovjetunió című lap terjesztését illetően pe­dig az elsők vagyunk: 9 ezer 164 példány jár szűkebb ha­zánkba. A lapterjesztők munkáját értékelték azon az ünnepsé­gen, amelyet pénteken a He­ves megyei pártbizottságon rendeztek meg a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából. A megjelenteket — köztük Anasztázia Vasziljevna Pozd­Magyar internacionalisták címmel a Kossuth Kiadó a NOSZF 61. évfordulója alkalmából immár másod­ízben jelentette meg a ma­gyar munkásmozgalom ki­emelkedő alakjainak port­réalbumát. A Vértes Róbert össze­állította mintegy harminc grafikai lapot tartalmazó kiadványt ezúttal is szinte abban a pillanatban elkap­kodják a vásárlók, amint ki­kerül a könyvesboltok pol­caira. S nem is véletlenül, hiszen a többek közt Mün- nich Ferenc, Karikás Fri­gyes, Zalka Máté, Kun Bé­la képét és életrajzát ma­gába foglaló album aligha hiányozhat egyetlen gyár. intézmény vagy iskola, sőt az igényes ..magánosok” könyvespolcairól sem. nyakovát, az MK magyaror­szági képviselőjét, Kővágó Gyulánét, a Lapkiadó Válla­lat főosztályvezetőjét és Bá­nyász Bélát, a Szovjetunió című lap magyarországi fő- szerkesztőjét — Horváth Ta­más, a megyei pártbizottság munkatársa köszöntötte. Ezt követően Kiss Sándor, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetője szólt a magyar nyel­ven megjelenő szovjet lapok politikai és ismeretterjesztő jelentőségéről, illetve az érin­tett lapok terjesztőinek mun­kájáról. Az ünnepség további részéi ben Kiss Sándor negyvenkét, a lapterjesztésben kiemelkedő munkát végzett aktivistának nyújtott át jutalmat. Az Eg­ri Dohánygyár kollektívájá­nak, illetve a 212. számú Ipa-; ri Szakmunkásképző Intézet tanulóinak az eredményes lapterjesztő munkáért ugyan­akkor egy-egy televíziót aján­dékoztak. A lapterjesztésben élenjáró Eger város, a füzes­abonyi járás, valamint a fü-J zesabonyi áfész aktivistáit vándorserleggel jutalmazták.’ A vásárlók szájízét Ieg3 följebb az keserítheti a tanulságos, ízléses küllen i munkát lapozgatván, hogy a nevek közt hiába keresik a Kiss Lajosét. Annak a Kiss Lajosnak a nevét, aki hu­szonöt éves korában, isii­ben, Oroszországban kap­csolódott be a munkás- mozgalomba, s akit egykori tevékenységéért és egész hasznos életéért 1967-ben Lenln-renddcl tüntettek ki... Bosszantó tény, hogy éle­tének adatait a Munkás­mozgalom-történeti Kis­lexikon lapjai sem tartal­mazzák. Tény, de nem mentség az album összeál­lítói számára­in) Egy hiányzó név... Bernardo Bertolucci, a turn rendezője. Franco-Arcelli és Giuseppe Bertolucci társasá­gában írta ennek a szélesen hömpölygő történetnek, en­nek a színes és részleteiben eleven, gazdag filmeposznak a forgatókönyvét. Ha már a filmeposz meg­határozást használtuk, ma­radjunk is a forma és a tar­talom ilyen irányú vizsgála­tánál. A legjellemzőbb hősök állandóan vagy testi valójuk­ban, vagy szellemükben je­len vannak, hatnak akkor is, amikor csak róluk beszélnek, várják őket, félnek miattuk vagy éppen iszonyodnak tő­lük. Epizódok, nagyon is jel­lemző részletek, családi és közösségi mozzanatok pereg­nek le előttünk, intim szo­bákban lejátszódok és a nagy nyilvánosság előtt minden indulatot és minden szenve­délyt. levpt'-*-*~»sv t'oqv az­1978. november 4., szombat tán a képek ritmusából fel­támadhasson, megelevened­hessen egy elsüllyedt világ. Amely úgy múlt — még ma is —, hogy kísérteiéiben itt jár, halvány vagy goromba következményedben addig is eltarthat, amíg ez a század időben kimérve, de nem ki­hűlve, viszi magát az ezred­forduló felé. A filmeposznak két fóku­sza van. Az egyik a földbir­tokoscsalád, a Berlinghieri família, a másik, a számá­ban még nagyobb, de törté­nelmi szerepében felfelé tö­rekvő, elinduló, Dalco famí­lia. Az 1900-ban elkezdett történet minden mozaikja onnan kap fényt, hogy a be­vezető képsorok 1945 áprili­sát idézik. Amikor a film­szöveg szerint is a győzelem részegsége megittasítja az ad­dig kisemmizetteket és első mámorukban — mint vala­mi nagy-nagy lelki áradás — mindenkinek és minden mértékben igazságot akar­nak szolgáltatni. Ez a tiszta történelmi pillanat, amikora nép népnek érzi magát, mert tudja erejét és azt a többsé­get, aminek a leigázására és II. Dafina kezéből kicsúszott az ecset A keze nem akart engedelmeskedni neki. — Vendégek voltak az uram falujából. Rokonok. Az. este a tanító barátai voltak náluk. Dafina késő éjszakáig font. Sodorta a vé­kony fonalat, pörgette az or­sót Virrasztott. Egyre az ut­cai ablakot figyelte — nem szalasztott el egyetlen lé­pést. egyetlen árnyékot se. A tanító soha nem avatta be a dolgaiba. De egyszer azt mondta neki: — Nagy dolgok vannak készülőben, Dafina. Amilye­nek még nem voltak. De te hallgass, nehogy elszóld ma­gad valahol. És ő hallgatott. Az orsó meg késő éjszakáig dalolt a befüstölt ablak mellett. Bárcsak fiú lenne! Hogy megörvendeztesse vele az urát... Nagy dolgok... De ha történik vele valami, ha el­fogják! A hatóságok nem is­mernek tréfát. — Ku-u-vikk, ku-u-vikk. — A fene ebbe a kupik­ba?... Ringasd csak, fiam, erősebben ringasd. Akkor el­alszik. .. Tényleg kuvik volna? A tanító azt mondta, hogy a kuvik hangján fog jelentkez­ni. „Jegyezd meg — mondta —, mint a kuvik!” A bölcső fölé hajolt, megcsókolta a kicsit, aztán elnyelte a sötét­ség. Két hónapja sem volt, hogy megszületett a gyerek, amikor kitört a felkelés. Puskákkal, pisztolyokkal ug­ráltak elő a házakból. Lefog­ták a bírót és a jegyzőt, megszállták a községházát, a férje vezette őket. És hege­dű szólt, és duda. még kör­táncot is jártak a piactéren. De nem telt bele egy-két nap sem, és szörnyű hír érkezett: jön a katonaság. A katonák visszahelyezték tisztségébe a bírót, az Írnokot, a jegyzőt, felgyújtották a házaikat. A községháza pincéje megtelt nőkkel és öregekkel. Érte azonban nem jött senki. A katonaság, miután lecsil­lapította a falut, visszatért a városba. Akkor egy este a hátsó kapun beosont az ura. Egyik karja bénán csüngött alá a nyakán átvetett pisz­kos kötésben. A tarka bölcső fölé hajolt, borostás, sápadt arcát odadörgölte a kisfiú arcocskájához és azt mond­ta: — A nagybátyám szőlője körül fogok rejtőzködni. Ar­rafelé jó barlangok vannak. Menj el a boltoshoz, mondd meg neki, hozza ki holnap este a pisztolyt meg a tölté­nyeket, amit elástunk az al­mafája alá. Háromszor szól­jon, mint a kuvik. A boltos nem volt sehol. Senki sem tudta, hová tűnt. Dafina saját maga ásta ki a pisztolyt és a töltényeket. Bebugyolálta a gyerek mel­lé, és kiment a szőlőbe. — Hová mész ilyen lehe­tetlen időben? — jött vele szembe Szotir. a sánta csősz. — Fokhagymát ültetni. — Be van sózva a feneked, Dafina? Nem asszonynak való most a határ. Dafina azonban csak ment tovább. De hirtelen, mintha a földből nőttek volna ki, katonák toppantak elé. Akik már elhagyták a falut. — Gyerünk — mondták —, te fogsz vezetni bennünket. — Hová? — Tudod te azt nagyon jól. A tanítóhoz. Dafina nem tudta, hol rej­tőzik a férje. Csak annyit tudott, hogy úgy kell szólni, mint a kuvik. De ezek so­hasem fogják tőle hallani a kuvik szavát. Csak a gyer­mekéért rettegett. — Erre bujkál? — Nem tudom. — Erre? Hallgatott. Hirtelen meg­villant valami a szeme előtt, elvakította, aztán na­gyon sötét lett, és ő elmerült valahová. Már megint a sárga gömb. . — Ne, a mellemet ne! El­apad a tejem. — Apadjon el mindened a tejed meg az egész kutya- fajzat pereputtyod! — riká­csolta az altiszt. — Közle­gény, kötözd csak meg ala­posan. — Aztán a gyerek fe­lé bökött: — Sokáig úgyse bírja ki éhen... — Hallod, megint dörög 1 JSs mekkorát villámlott. .. Ilyen se volt még ősszel —• mondta a legény. — Ha isten segít, nem is lesz — felelte rá az öreg. —. De te hogy kerülsz ide? Es honnan volt merszed idehoz­ni őket? — Valami vinnyogást hal­lottam. Azt gondoltam, macska van a pusztában. Megyek a hang után. hát lá­tom, gyerek van a pusztában. Megyek a hang után. hát lá­tóm, gyerek fekszik a földön pólyában. Odébb meg a fá­hoz kötözve egy asszony. Né­zem, a kötél elrágva. Az asz- szony nem mozdul, a feje a mellére konyul. Megérintem, meleg. Nyilván elájult, ahogy a kötéllel kínlódott. Megsa >- náltam őket. Felkaptam a oyereket, váltamra vettem az asszonyt és idejöttem. — Ku-u-vikk, ku-u-vikk. — Mintha nem is madár szólna — mondta a legény. — No, induljunk. Ne rakj több fát a tűzre! ■ . Nincs már többé a sár­ga gömb. Eltűnt. Az éjszakai madár szava kiragadta az asszonyt a feneketlen mély­ségből. Kinyitotta a szemét „Úgy fogok szólni, mint a kuvik. Két rövidet egv hosz- szút.” Elkínzott arcán hal­vány mosoly derengett 0 az, az ura. Él. VÉGE , Bolgárból fordítódtál Zahemszky Huszadik század Olasz film

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents