Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-04 / 261. szám

A lakásgondokat senkinek sem kell különösebben ecse­telni. Jó esetben négy.öt évet, a fővárosban olykor ennek két-háromszorosát is kell várni a kiutalásra, s a hova­tovább félmillió forintba kerülő OTP-lakások „beugróját" pedig bizony kevesen tudják az asztalra letenni. Szinte magától értetődő, hogy aki ezt a nem kevés lemondást, az albérleti viszontagságokat, a szülőkkel való együttla­kást nem vállalja — maga kezd építkezni. A saját ké­nyelmére tervezett kertes családi házakhoz ráadásul gyakran olcsóbban juthat az ember, és nem utolsósorban sokkal hamarabb, mégis viszonylag kevesen szánják magukat az építkezésre. Az ugyanis már szólásszámba megy, hogy a házépítés évei ötször számítanak. A mester utáni szaladgálásba, a rendes segédmunkások keresésébe és legfőképpen az építőanyag utáni hajszába tényleg könnyen beleőszül az ember. A munkahelyi vezetőknek már előre borsódzik a hátuk, ha valamelyik dolgozójuk a lakásépítési kölcsön aláírását kéri. Előre tudják, hogy a rendes szabadság mellett számtalam esetben kell majd belátónak lenni, ha tégla, cement, ablakkeret, vagy más anyag vásárlása miatt kéredzkedik a most még csak kérelmező. Az ugyanis ma még csak illuzórikus elkép­zelés, hogy valaki, ha összejött a pénze, fogja magát, be­megy a TÜZÉP-hez és az összes építőanyagot egy kalap alatt megveszi. Mert, ha van tégla, akkor nimes cement, ha kapni faanyagot, akkor a betongerenda hiányzik, ha üveg kell, az nincs, ha pedig palaszög hiányzik, akkor ahhoz képtelenség hozzájutni. De egyáltalán, mit kapni ma a TÜZÊP telepein? Mi a hiánycikk, s miből van bőven? Ezt nézték meg munka­társaink: B. KUN TIBOR, CZ1RÁK1 PÉTER, G. MOLNÁR FERENC, MOLDVAY GYŐZŐ ÉS SZILVÁS ISTVÁN. Az idén az átlagosnál is rosszabb a helyzet Egerben Szerződéssel könnyebb lenne Ha felépül végre a házunk... Ha az ember belép az egri TÜZÉP telepére, egyből iga­zoltnak látja a telepiek pa­naszát: „mi vagyunk a keres­kedelem mostohagyerekei”, liât, ami igaz, az igaz. Ilyen üzletet — mert végtére ez is az — ma már nem szabadna megtűrni. Maradék deszkák­ból, görcsös. hajlott geren­dákból összetákolt színek, málló falú cementárolók, va­lamelyest mésszel, ha nem is széppé, de legalább tisztáb­bá tett raktárak, por, sár, rendetlenség mindenütt az alig kétholdas telepen. A számtalan méretű, formájú építőanyag, gerenda, cserép közt már rég képtelenség rendet tartani — kinőtték a telepet. És ez még a szebbek közül való! Pedig ennyiféle, -fajta (nemegyszer kényes) árut 1978-ban már nem így kellene árusítani. Joggal ér­zik, hogy a kereskedelmi vál­lalatok közt a perifériára, a lista legaljára kerültek: a szakmák közül talán ez az egyetlen, ahol az utóbbi tíz évben nem rendezték a fize­téseket; a szabad ég alatt, szégyen, hogy néha milyen körülmények között dolgoz­nak; áruellátásuk pedig rosz- szabb. rendszertelenebb, mint bármely más. árueladással foglalkozó vállalaté. Leg­több termékük legalább idő­szakosan hiánycikk, olykor egyáltalán nem kapható, ami pedig van korlátlan mennyi­ségben, az jobbára kor­szerűtlen, elavult áru, mely már a kutyá­nak sem kell. Kevés is az olyan telepvezető, aki két- három évnél többet kibírt az íróasztalánál! Sztaskó Ferenc e tekintetben kivételnek szá­mít, hisz immár 21 éve igaz­gatja a megyeszékhely tele­pét — Hosszú ideje ülök ebben a széliben — tolja fáradtan a homlokára a szemüveget —, s az utóbbi években úgy lát­szik hiába indultunk el az egyenletes fejlődés útján: az idén a korábbiaknál is sok­kal több volt a hiánycikk. A legtöbb gondot a cement be­szerzése okozta. Havonta mintegy száz tonnát tudunk eladni, a kereslet, viszont en­nek a nyolc-tízszerese. Főleg a nyár végi, kora őszi hóna­pokra merülnek ki a készle­tek. télen viszont annyit ka­punk belőle, hogy azt képte­lenség ilyen viszonyok közt tárolni. Hiába is keresik mostanában az építkezők, csakúgy mint a kis méretű tömör téglát, amiből a szük­séges mennyiségnek még a felével sém rendelkezünk. A minőséggel sem dicsekedhet­nek a gyárak, hisz egy házra való téglából alig lehet any- nyit összeválogatni, hogy fel­húzzák a kéményt, mely bír­ja vakolatlanul is az időjárás viszontagságait. Viszont Eger­ben — ez természetes is — zavartalan a mészellátás. A két téglagyár és a kőbánya révén mindig tudtunk elegen­dő cserepet, B—30-as és más lyukacsos téglát, valamint tufakövet biztosítani a vá­sárlóknak. Van végre csem­pe is, az egyszerű 2,70-estől a 28 forintosig, melynek egy része Csehszlovákiából, illet­ve Olaszországból érkezett. Nem volt gondunk eddig sem a palával, sem pedig a hullámpalával. Röhej viszont, hogy lehetetlen hozzá egysze­rű palaszöget és csavart kap­ni. A mai családiház-építés- nél nélkülözhetetlen a vasbe­ton gerenda, illetve az áthi­daló, melyből korántsem tudtunk annyit adni, mint amennyire szükség lett volna. Érdekes viszont, hogy ismét divat a cserépkályha. Mind­össze 50 kályhára való csem­pét kaptunk az idén, pedig ennek a többszörösét is el tudtuk volna adni. És innen hosszan folytató­dik a hiánycikkek listája. A mai lakásokban nélkülözhe­tetlen azbesztcement lefolyó­cső, fenyőfűrészáru, az év nagy részében nincs. Valami­kor egyszerre megvehette az építtető az ajtókat, ablako­kat, most viszont szinte min­den egyes darabért külön kell sorba állnia. S még sze­rencsének számít, ha neki is jut. Gőzölt bükkparkettából viszont annyi áll a telepen, hogy már nem férnek tőle, csak éppen senki nem viszi. Mindenki az akác- és tölgy­parkettát keresi — hiába. Pár éve még hónapokon át hir­dette a telep a tapétabemuta­tóját. s végül még a készlet­től fél áron is alig tudott megszabadulni, ma viszont mindenki azt venné, csak éppen nincs választék. De el­mondhatnánk mindezt a .kü­lönböző csaptelepekről, für­dőszoba-felszerelésekről, sőt ez utóbbinál még az átlagos­nál is rosszabb a helyzet, mi­vel általában a komplett gar­nitúrákat keresik, a telepen viszont fehér, zöld, citrom­sárga kádak állnak, a kapha­tó kerámia tárgyak, mosdók, vécék viszont okkersárgák. Ember legyen a talpán, aki ebből össze tud válogatni egy fürdőszobára valót. Sztaskó Ferenc azt is el­mondta, hogy jelenleg 70— 80 anyagbeszerzési szerződést kötnek egy évben, de ennek a többszörösét is teljesíteni tudná az egri telep. Kevés a cement Hatvanban — összeállítási nehézsé­gek miatt, úgy hiszem, orszá­gos gond az építkezések ce­mentellátása — fogadott bennünket a TÜZÉP hatvani telepén Kéry Imre. — Hat­nyolc napig egyáltalán nem is tudtunk cementet kiszol­gálni, s pillanatnyilag talán tízvagonnyi a készletünk. Ez a mennyiség különösen akkor szembeötlően kicsi, ha figyelembe vesszük., hogy az idén már csaknem 700 vagon árut értékesítettünk. Nem megfelelő az építkezési fa­anyagellátásunk sem. Fenyő- gömbrúdból például a hosz- szú árut időszakonként tud­tuk kiszolgálni, fűrészáruk­ból a colös hiánycikk mind­máig. Forgalmunkra, az igényre jellemző ugyanekkor, hogy még ilyen ellátási' vi­szonyok közepette is 1200 köbméternyi épületfát érté­kesítettünk, nem beszélve kétezer ajtóról, 2200 ablakról. Elmondotta későbbiekben a telepvezető, hogy az ajtó, ablak keresett cikk. De sem válásztékban, sem mennyi­ségben nem kielégítő az el­látásuk, ami az óbudai gyár leállásával hozható kapcso­latba. Mázas padlólapot vi­szont a romhányi gyár nem szállít emberemlékezet óta, s pótlására nincs kilátás. Volt és van viszont cserép és pala. Az utóbbiból október végéig csaknem 13 ezer négyzetméternyit értékesített a hatvani TÜZÉP-telep, s megközelíti a négymillió fo­rint értéket az eladott Che­mical, üveg, vas és fürdőkád mennyisége. • — Újdonság volt az idén bevezetett anyagbiztosítási szerződéskötés, ami kifejezet­ten a kislakásépítők érdekeit szolgálja. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy egy évvel előre írásban rögzítjük, mi­ből mennyit és mikor kíván az építtető a kijelölt telek­helyre szállíttatni, s mi en­nek a megállapodásnak so­ron kívül teszünk eleget — mondotta Kéry Imre. — Eleinte idegenkedtek vásár­lóink a módszertől, utóbb azonban meglendült az ér­deklődés. : Gyöngyös: Csak anyagra hatvanötmiliiót Óriási terület, be sem látni a másik sarkát, de az áruk garmadái nem töltik be a széles térségeket. Ez a gyön­gyösi TÜZÉP építési anyag­raktára. Mindjárt a bejárat környé­kén találkoztunk Berki Im­rével, aki Abasárról jött, hogy padlót és blokktéglát vásároljon. Garázst akar épí­teni. Amit keresett, meg is találta. A nagyrédei Balázs Imre hat szarufát szeretne haza­vinni, de eddig csak két kedvére valót talált a sok között. Sima szalagcserepet is vásárolna, ha volna. Szalagcsérépböl ugyanis nincs annyi a telepen, amennyi kellene, hasonló gond a kis méretű tégla is. Ügy tudnak segíteni a vásár­lóknak, hogy a gyártóműben lehet átvenni a gyöngyösi irodában kifizetett téglát és cserepet, ha valakinek sür­gősen kellene és nem tudja kivárni, amíg a szállítjmány megérkezik Gyöngyösre. Ce­mentből nagyon sok elkelt, csak a kedvezmSnyes idő­szakban, az év első két hó­napjában több mint tizenkét­ezer mázsa, összesen pedig eddig 118 ezer mázsa. Ébből sem volt folyamatos az ellá­tás. Ajánlanák az Alfa nevű blokktéglát, ami a legkorsze­rűbb termék és árban is ked­vezőbb, mint a kis méretű tégla. De ezt nem mindenki viszi. A faáruk közül az ajtók miatt bosszankodnak sokan. Nincs annyi, mint kel­lene. Ablakból sokkal jobb a helyzet. Az import hullám­pala minőségét sokan szóvá tették már. . Furcsa állapot: anyag van, de olykor még sinés. Mert a vevő ízlése, elképzelése más. De gyakran a kért méret hiánya is okoz kellemetlen perceket, például, ha a be­tongerendából négyméterest talál a telepen, amikor neki háromméteres kellene. Van olyan építtető, aki Pestről elindul, a 3-as út mentén mindenhová betér és elcsigá­zottan kérdi a kedvezőtlen válasz után : — Akkor legaláb azt mon­danák meg, hol kapok! Erre a kérdésre nem tud­nak válaszolni Gyöngyösön sem. Kíváncsiak voltunk az árakra is. Vajon mit változ­tak a tavalyihoz képest? Csakugyan van különbség, de csak a szabad áras kategó­riában, mint amilyenek a műanyagból és fémből ké­szült árucikkek. Ezek egy év alatt 5—15 százalékkal lettek drágábbak. Érdemes egyetlen adatot megjegyezni: tavaly csak építési anyagokra Gyöngyö­sön hatvanötmilliót fizettek ki az emberek a TÜZÉP-en. Az idén sem lesz ez a szám kisebb a jelek szerint. Hevesen valamivel jelili ellátás Heves nagyközségben és körzetében aránylag kevés a panasz. A tanács műszaki osztályán Csikós Árpád leg­alábbis ennek a meggyőződé­sének adott hangot. . Mert nagy ugyan a helyi TÜZÉP vonzáskörzete, a környező községek építői — így az átá- nyiak, a hevesvezekényiek, a Futószalagon Csaptelepek 1 " Nyolc év alatt megháromszorozta termelését a Mosonma­gyaróvári Fémszerelvénygyár. Az idén több mint kilencszáz­millió forint értékű csaptelepet gyártanak. Termékeikből már biztosítani tudják a hazai igényt, sőt mintegy ötven­millió forint értékű szerelvényt exportálnak is. (MTI fotó — Matusz Károly felv. — Kő) kömlőiek, pélyiek, a tarna- szentmiklósiak és még jó né- hányan a Jászságból is — itt szerzik be az építkezéshez szükséges alapanyagot, külö­nösebb fennakadás azonban nincs az ellátásban. (Annál is örvendetesebb ez, mert bi­zony a korábbi években meg­lehetősen sok gond uralko­dott ezen a téren.) A kérdésre — hogyan tud­nak megbirkózni a nem kis feladattal? — Barkóczi Jó­zsef telepvezető elmondta, náluk nagyon jól bevált az anyagbiztosítási szerződés, amivel ez évben eddig tizen­hat építkező rendelkezik, to­vábbi három pedig éppen ezekben a napokban köti meg a TÜZÉP-pel. s szá­mukra ez elsőbbséget bizto­sít az alapanyag-beszerzés területén. Legalább ilyen jól bevált Hevesen az előjegyzési fü­zet pontos vezetése: a jelent­kezők igazságos sorrend sze­rint jutnak hozzá a megren­delt alapanyaghoz. Hogy nem kevésről van szó, azt mutat­ja, hogy a nagyközség TÜZÉP-telepének idei ter­ve 28.4 millió forint, és bizo­nyosra vehető, hogy ezt tel­jesíteni is tudják. Gond azonban így is akad. A „szokásos” őszi cement­hiány a hevesieket sem kí­méli, egy kevés azonban min­dig „csurran-cseppén”. Ép­pen az elmúlt napokban ér­kezett például száz mázsa, igaz, nem sokáig tartott. A fürdőszoba-berendezések, a fajanszáruk hiánya sajnos régebbi keletű: kb. fél éve nem kielégítő ezen a téren az ellátás. Az építkezők vi­gaszára azonban cserép, tég­la, faáruk és a további nél­külözhetetlen alapanyagok egész sora kapható többnyi­re a hevesi TÜZÉP-nél. Építőanyagból hulSámzó kínálat Kaiban is Csaknem 20 millió forintos forgalmat bonyolít le — fő­ként építőanyagokból — a TÜZÉP káli telepe. Hat­nyolc környező község épít­kező lakói keresik fel rend­szeresen, de sok az „átfutó” vásárló vagy inkább érdek­lődő is. — Sajnos, a legtöbbször üres kézzel mennek el tőlünk is a messzebbről ideutazó építkezők, mert többnyire hiánycikkeket keresnek. Eb­ből pedig nálunk is van ép­pen elég — mondja érdeklő­désünkkor Nagy Flórián te­lepvezető. — Melyek azok az anya­gok, amelyeknek a hiánya miatt sokat bosszankodtak az utóbbi időkben a vásárlók és a telep dolgozói egyaránt? — Kezdjük a cementtel, ebből soha nincs elég, most például legkevesebb 15—20 vagonnyi kellene. De ugyan­ez a helyzet a betongerendá­val és béléstesttel is: október vége van. de még az elma­radt III. negyedévi 600 mé­tert sem szállították le. A többi megrendeléseinket a központ már el sem fogad­ta, miután nincs termelési kapacitás, a gyártó üzem nem tudja kielégíteni az igénye­ket. De ebből a magyarázat­ból nem lehet lakást építe­ni. .. A telepen egymás mellett forgolódnak a lovaskocsik, egyiken szenet visznek. a másikon pillanatnyilag kap­ható építőanyagot. Ez a pil­lanatnyilag azért érdekes, mert — mint a TÜZÉP-esek és a vásárlók elmondották — valami mindig van, de az ellátás egyetlen anyagféle­ségből sem folyamatos. De nemcsak ez a jellemző, ha­nem, hogy mindenből jóval kevesebbet kaptak az idén, mint az elmúlt esztendőben. — 1977 első három ne­gyedévében több mint 1 mil­lió 270 ezer kis méretű tég­lának megfelelő falazóanya- got adtunk el. az idén alig érte el az értékesítésünk a 950 ezret, pedig kellene a tégla. Ajtóból, ablakokból is több mint 50 darabos a lema­radás a szállításnál. Ami jött, az is „csöpögtetve”, kis mennyiségben érkezett — mondja a telepvezető. — Ugyanez a helyzet a fürdő­szoba-berendezéssel, vagy az üveggel. Mosdó- és W. C— kagylóból jelenleg öt garni­túránk van, ez a nyakunkon is marad, mert olyan pisz­kossárga színű, s ez senki­nek sem kell. Nincs színvá­laszték : fehérben kellene, vagy más pasztellszínben. Ami az üveget illeti, az sem .mindegy, hogy szeptember­ben kapjuk meg az igényelt mennyiséget, vagy december­ben, amikorra mindenki te­tő alá, lakhatóvá szeretné lenni az épülő házát. Ami nem okozott nagyobb bosszúságot, mint hiánycikk, az a faáru volt. A káli tele­pen viszont.ebből volt a leg­kiegyensúlyozottabb az ellá­tás. Ami viszont apró cikk, de ha nincs, bizony megálljt parancsol az építkezőknek: a szög. Amikor van például pala, vagy hullámpala — biz­tos, hogy hiánycikk a hozzá í való szög és fordítva. Ebből következik aztán, hogy aki építkezni akar. az az ideje java részét a kálin kívül még ki tudja hány TÜZÉP-telepen tölti el, mi­re mindent beszerez... Nem vállalkoztunk egyébre, mint a tények bemutatására. Ügy érezzük, hogy az okok keresése nem a mi felada­tunk, minthogy az sem, mit lehetne, illetve mit kellene tenni az építőanyag-ellátás áldatlan helyzetének megoldá­sára. Ez az illetékesek, a. Belkereskedelmi Minisztérium és a különböző ipari tárcák dolga, s ha eddig nem is sok történt e téren, a jövőben azért még történhet. Komáromi káiyhacsempe A Komárom megyei Kátvha- csempe Gyártó- és Építő Vállalat kályhacsempegyá- rában évente kétezer tonna kályhacsempét készítenek. (MTI fotó — Tóth Gyula felv. — KS) 1978. november l, szomAkP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents