Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-28 / 280. szám

VAROSAINK 1978Tdec* 31 .'irtán Vásároatuunény j Fehérüyummtï fclféttrfr» NyircfyMta Nyírbátor« Hajdinán** |ászbcráay i BUDAPEST **• Bmrettyóújfnhi KnOiuilUi * 7 Turkev* f förökszentmiklós +J • Szolnok l .-/''Hexótúr* Székesfehérvár ffusati jvára» Zoljtfcrstegf • Kesttheíy- 1tUtat. ~ CsOPgrid Kfekurtfélerjrháza*) • iékéstsaka* rí, W” • s\ Ornkiu H 6<fm«x4vásiHiefy • Varosaink 1978 dec 31. előtt ★ Új. várossá nyilvánított települ 1978. dec 31-tói I Betanított munkás helyett: robot „A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lény­ben ... A robot engedelmes­kedni tartozik az emberi lé­nyek utasításainak...” — aki jártas a tudományos- fantasztikus irodalomban, megmunkáló központot (fii- ró-maró berendezésit) szolgál ki egyszerre. Memóriakapa­citása korlátlan, ezért össze­tettebb mozgásra is képes. A számítógép utasításainak en­gedelmeskedve kézfejének goL Munkája monoton, is­métlődő. Három ember he­lyett dolgozik, ha kell há­rom műszakban, megállás nélkül. Tehát az intelligens ma­nipulátorok gyártásának ide­Dr. Arz Gusztáv és dr. Káldos Endre adjunktusok a robot modell­jén tanulmányozzák a mű­ködésciklusokat. Szép Tibor techni­kus a robot befogó- szerkezetét vizsgálja Horváth László, a SZTAKI tudományos segédmunkatársa módo­sítja az esztergagép ve­zérlését. annak bizonyosan ismerősek a robotika alaptörvényeit idéző sorok. Isaac Asimov amerikai sci-£i író XXI. szá­zadi képzelt világában az ember alakú, önműködő, be­szélő gépek a fantázia szü­löttei. Regényeit olvasva hirtelen távolinak tűnik a robottechnika ily magas fo­kú fejlettsége. Pedig az automatizált jö­vő közelebb van, mint gon­dolnánk. Az utóbbi évtized­ben az iparilag fejlett orszá­gok nagy gyáraiban megje­lentek az intelligens mani­pulátorok — népszerű nevü­kön robotok —, melyek té­vékamera szemükkel meg­látják, számítógép agyukkal felismerik a tárgyak alakját, a formákat, helyzeteket. Je­lenleg a világon mintegy 150 cég foglalkozik különböző robottípusok gyártásával, s ebben Japán jár az élen. Az ipar, de különösen a gép­ipar különböző ágaiban 1980- ra 30—40 ezer robot mű­ködik majd. Magyarországon az ipari fejlesztésnek szintén fontos része a robotprogram. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság szerződést kötött há­rom intézettel. Feladatuk, egy olyan elektronikus vezérlésű robot kialakítása, mely for­gácsolóüzemekben alkalmaz­ható, egyszerre több gép ki­szolgálására. Három éve, hogy a Csepe­li Szerszámgépgyárban meg­született az első magyar ro­bot, az IR 51. Ennek tovább­fejlesztett változata a Buda­pesti Műszaki Egyetem gép­gyártás-technológiai tanszé­kének géplaboratóriumában már csak arra vár, hogy „lelket leheljenek bele” vagy­is a központi számitógép irányításával, elektronikus vezérléssel életre keltsék. A fémtestű „betanított munkásnak” nincs emberi alakja. Agyát a számítógép vezérli, csontvázát mozgó fémelemek alkotják, az iz­mokat a hidraulikus mozga- tórend&zer helyettesíti. Csak­nem 2 méter magas. Karját másfél méteres félkörben — függőleges és vízszintes irányban — tudja mozgatni. Két esztergagépet és egy két ujja közé fogja a 10—70 mm-es átmérőjű, 10—20 kiló súlyú munkadarabokat, le­veszi a tárolóról, ráhelyezi a szerszámgépekre a program szerinti ütemben. Az alkat­részt elkészülte után vissza­teszi a tárolóba, s újból ada­je már nincs messze. Nem évtizedek, csapán évek kér­dése, hogy ami ma fantasz­tikum, holnap már termé­szetes: a robot az ember szolgálatában áll, „engedel­meskedik utasításéinak”. H. A. f Szùcs Pai tanar úr egy ■május végi napon beírta a szükséges adatokat az osz­tálykönyvbe, aztán üveges szemmel rámeredt az első padban ülő tanulóra, a szi­véhez kapott és meghalt. — Kartársak, kartasak — szólt az igazgató néhány óra múlva a tanári szobában, amikor már sikerült lecsilla­pítani a kedélyeket — termé­szetesen iskolánk saját ha­lottjának tekinti Szűcs Icollé­gét, hisze l ilyen eset még nem fordult elő intézmé­nyünk életében. Most beszél­tem a tanács illetékesével, ő is helyesnek tartja, hogy Szűcs kollégát méltó módon nnrontA^nk el és saját ha­lottunknak tekintsük Pénz van, szép, reprezentatív te­metést rendezünk a megbol­dogult tiszteletére. Már gon­doskodtam, hogy az újság­ban is megjelenjék a híradás, . miszerint a temetésről ké­sőbb intézkedünk. — Bizottságot kell alakíta­ni! — mondta a testnevelő tanár, aki a szakmájánál fogva szervezési kérdésekben verhetetlen volt a környé­ken. — Helyes! — válaszolt az igazgató. — De el kell dön­teni, hány tagú lesz a bizott­ság! A döntés három órát vára­tott magára, mire megszüle­tett. A kis létszámú tanári kollektíva úgy határozott, elég három ember a bizott­ságba. A bizottság elnöke természetesen az igazgató lett, a bizottság titkára pe­dig Lancsalics Rozália, az igazgató első és egyetlen he­lyettese. Rozáliának a bi­zottságba történt beválasz­tása révén tulajdonképpen minden társadalmi szerv — köztük az iskolai szakszerve­zet, a Vöröskereszt, a nőta- nácsi a Hazafias Népfront helyi szervezete képviseltette magát, mert ezeket a funkció­kat már évek óta Lancsalics kartársnő látta el egymaga, mivel a többiek nem értek rá, mondván, valakinek taníta­nia is kell az iskolában. Ez a munlcamegosztás a bizott­ság tevékenységében is rend­kívül előnyös volt. mert Lan­csalics Rozália kartársnő így aztán hol a népfront, hol a szakszervezet, hol a vöröske­resztes aktivisták nevében tudott állást foglalni a rész­kérdésekben. A testnevelő tanárt szerve­zési feladatokkal bíztak meg. aki aztán megalakította az akció-albizottságot. A hét­tagú albizottságban olyan fontos felelősök voltak, mint például a telefonügyeletes, aki a kondoleáló telefonálók nevét egy gyászkeretes karto­tékra vezette fel, külön ösz- szekötő foglalkozott a te­metkezési vállalattal, volt A Vörös Meteor az egri vár sziklafalán (Fotó: Perl Márton) Az öreg vár öreg szeretői megállnak a palánkkal szű­kített kutyaszorítóban, ame­lyet két évvel ezelőtt még Május 1. utcának neveztek, s kiváncsian és reményked­ve várják, mikor kezd ma­gasba nőni ismét Dobó Ist­ván leomlott bástyája. Az utóbbi időben vasár­naponként mozgással télik meg az a hatalmas szikla­tömb, amely a bástya mag­ja volt, s meredek rétegző­déssel emelkedik az utca déli felével szemben. Lát­ványnak elég fenyegető ez a szikla, s annál nagyobb ag­gódással figyelik a szemlé­lők azt a nyolé-tíz fiatal­embert, akik nemcsak sze­retettel „csüggnek” a szikla­falon. hanem köteleken, kis ülőkéken himbálózva eresz­kednek-emelkednek. kezük­ben szerszám. Kik ők és mit csinálnak? A választ egy napsütötte fiatalember adja meg, aki piros kis horgolt sapkában irányítja a munkát a komp­resszor mellől. „Szikla-szegeket erősítenek a tömbbe. Itt állványok hú­zódnak majd, mert a sziklát Rabitz-rendszerű cementbur­kolattal borítják be, hogy a bástya építőit ne veszélyéz­búcsúbeszéd-felelőS, koszo- rúfelirat-szövegező, koszorú­rendelő, hogy csak a legfon­tosabb funkciókat említsük. Tulajdonképpen mindenki­nek jutott valamilyen meg­bízatás. Például a tantestü­let részvétlátogatásának a megszervezését Szappanosné, született Rehák Bubukára testálták, aki éppen gyer­mekgondozási szabadságon volt, de elfelejtették őt érte­síteni a megbízatásról. E szervezési hiba folytán a gyászoló családhoz a kutya se ment el kondoleálni, de hát a nagy zűrzavarban ez a kis apróság nem szúrt sze­met — Baj van, igazgató kar­társ! — szólt az énekkar ve­zetője. — Kórusunk csak út­törő- és mozgalmi dalokat, népdalfeldolgozásokat tud énekelni. Azokkal viszont mégsem illik kiállni a teme­tésre. — Keressenek egy másik iskolai énekkart! — rendel­kezett a főnök. Körbetelefonálták az ösz- szes iskolákat, interurbán meghívták Miskolcot, Szege­det, Alsótopolyaházát, de szé­les e hazában nem akadt olyan középiskolás kórus, amelyik halottsírató, gyász­dalok előadását vállalta vol­na. — Gépzene lesz és kész! — döntött az akció-albizott­ság háromórás tanácskozás után. — És mit viszünk a pár­nán? — kérdezte bátortala­nul a temetői gyalogmenet megszervezéséért felelős albi- zottsági tag. — Milyen párnán? — kér­dezték többen is csodálkoz­va. — Hát ilyen nagy temeté­seknél, bizonyára tudjátok — kezdte magyarázni a me­netfelelős —, egy díszes párnára teszik a megboldo­gult kitüntetéseit, s amikor elindul a menet a sírhoz, közvetlenül a gyászkocsi után viszik a kitüntetésekkel teli párnát. Sajnos, az a tessék az esetleg meglazuló törmelékek.” — És honnan való ez a vakmerő fiatalság? — Ez a budapesti Vörös Meteor sportegyesület hegy­mászó-szakosztálya. A hegy- mászósport szeretete tartja őket össze. Az egyik geodéta, a másik villamos­mérnök, a harmadik szoba­festő és így tovább. Magam is villamosmérnök vagyok. — A beszélgetés rövid, mert már hangzik a kiáltás: in­dulhat a kompresszor! De a rövid pár szóból kitűnik, hogy a bástyaépítés újabb szakaszához érkezett. Az el­múlt évek alatt a szakembe­rek geológiai és hidrológiai vizsgálatokat végeztek, hogy megismerjék a vár sziklavo­nulatának föld- és vízisme­reti tényezőit. Ez itt mar az előkészület második szaka- siza: az építési munka biz­tonságos feltételeinek meg­teremtése. S ha beburkolózik beton­köpenyébe az ősrégi szikla­fal, megkezdődhetik a bás­tya helyreállítása, hogy őriz­ze beláthatatlan időkig az első építő, Dobó István em­lékét. helyzet, hogy Szűcs kollégá­nak egy fia kitüntetése sincs, az utóbbi 15 évben mindössze kétszer kapott so­ron kívüli fizetésemelést, de hát az erről szóló értesítése­ket mégsem rakhatjuk ki a párnára! A búcsúbeszéd-felelős is aggályoskodott, hogy közis­mert, könnyeket fakasztó, bombasztikus kifejezések kö­zül egyet sem tud a beszéd­be beiktatni. Szűcs kolléga ér­demeit nem lehet úgy mél­tatni hogy például „bátran, töretlenül dolgozott és min­dig magasra tartotta a szo­cialista oktató-nevelő munka zászlaját”, mert sokáig be­tegállományban volt, és a május elsejei felvonulásokon is csak sima sorfelelősként bandukolt zászló nélkül. S amikor a szigorúan bizalma­san kezelt személyi adatok­ból, életrajzból kiderült, hogy szegény Szűcs kolléga valamikor még a piaristák­nál érettségizett, és kispap- nak készült, az akció-albi­zottság teljesen tanácstalan lett. A nagy szervezési lázban észre sem vették, hogy köz­ben véget ért a tanév, ki­osztották a bizonyítványokat, a gyereksereg szétszéledt. Az is kiderült, hogy az igazgató nem tud megjelenni a te­metésen, mert a szocialista pedagógiában elért kiváló eredményeinek jutalmául kéthetes tapasztalatcserére küldik őt egy delegációval külföldre. Lancsalics Rozá­lia igazgatóhelyettes az év közben végzett rengeteg tár­sadalmi munkáért SZOT-be­utalót kapott az Al-Dunára, a testnevelő tanár edzőtábor­ba vonult. Így aztán a teme­tésen csak néhány tanár és a három hivatalsegéd volt jelen. A temetést követő napon az újságban megjelent a csa­lád által közölt szomorú hír: „... Drága halottunkat csendben eltemettük.” Kiss György Mihály KOSSUTH 8.27 Eszmék faggatása. 8;57 Népdalok, néptáncok. 9.44 Tengerecki hazaszáll. 10.05 MR 10—14, 10.35 Változatok egy magyar népdalra. 10.42 Benda: A falusi vásár. (Opera). 11.40 A boldog ember. 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Törvény- könyv. 12.50 Hangverseny délidőben.. 13.45 Népi zene. 14.19 Kóruspódium. 14.40 Arcképek a Szovjetunió népeinek irodalmából. 15.10 Sztambui rózsája (Operett). 15.28 Nyitnikék. 18,05 Kri­tikusok fóruma. 16 15 Szim­fonikus zene. 17.07 Nyílt színházak Worclawban. 17.32 Bach: Olasz koncert. 17.45 A Szabó család. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Opera-művészlemezek. 20.10 Univerzális ciklustör. vény. 20.35 Népzenekedve­lőknek. 21.05 Huszas stúdió. 22.20 Családi viszály két óceán közt. 22.30 Auric: öt francia dal vegyeskarra. 22.41 Meditáció 22.51 Üj lemezeinkből. PETŐFI 8.05 A magyar munkás- mozgalom dalaiból. 8.33 Társalgó. 10.33 Zenedel­előtt. 12.25 Látószög. 12.33 Melódiakoktél. 13.25 Állat­barátoknak. 13.30 Éneklő Ifjúság. 14.00 Kettőtől ha­tig... 18.00 Tip-top pará­dé. 18.33 Moszkvából érke­zett. 19.03 Csenki Imre: A szép Jutkica. 19.20 Mit ol­vashatunk a Béke és Szo­cializmus című folyóirat­ban? 19.30 Csak fiatalok­nak! 20.33 Könyvpremier. 21.18 „Ami szívemen; a számon ...” 22.18 Nóta­csokor. 23.15 Orfeusz az alvilágban (Operettrészl.). SZOLNOK 17.00—tói 18.30-ig MISKOLC 17.00 Hírek — időjárás — Fiatalok zenés találkozója. Szerkeszti : Varsányi Zsu­zsa — A Kommunisták Magyarországi Pártja mis* kolci szervezetének meg­alakulása. Dr. Dobrossv István előadása — 18.00 Észak-magyarországi kró­nika (Ülésezett a Borsod megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága — Pályaválasz­tási vetélkedő megyei dön­tője az építőipar szakmái­ból—újítási fórum a ka­zincbarcikai Sütőipari Vállalatnál (Részletek Er* kel: Bánk bán című ope­rájából — Hírek, lapelőze­tes... Ti3 8.00 Tévétorna. 14.30 Isko­latévé (Ism.). 16.25 A róka éjszakája. 16.55 Melyiket az ötezerből? 17.10 Mecénások. 17.30 Mindenki iskolája. 18.40 Hétköznapok küldöt­tei. 19.20 Tévétorna. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Golgota. 21.15 Kötekedő. 21.35 Film­szem. 22.25 Tv-híradó 3. 2. MŰSOR 20.01 Szikrázó csillagok, 20.30 Tut-Anch-Amon Egyiptoma (Angol fimso- rOzat). 20.50 Tv-híradó 2. 21.15 A szlávok (Bolgár dók. film). 21.30 Ez a ked­ves Viktor (Francia film). fêlwiisâiifà 1978. november 28., kedd Dr. Kapor Elemér

Next

/
Thumbnails
Contents