Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-28 / 280. szám

À zárka

A ma már idősebb korosztály számára is történelemmé öltözött az emlékezet, s bár megélte, megharcolta — ki így, ki úgy, — a második világháborút, sok mindent róla rrégis utána tudott csak meg. Aki a csatában részt vett, az még keveset tud az egész csatáról. Az illegalitás kemény, életet és vért is követelő története történelmünknek, és hősei

■ V rvtf .,vV

Képernyő:

ELŐTT

megrajzolva hitelessé válhatott volna mint tévéfilm A zárka. Mintha előre összeállított szempontok szerint kéJelenct A zárka című tévéfilmből: Gáti Oszkár.

Bencze Ferenc és

gyakran — mert az illegalitás ezt követelte — maguk sem tudták, legfeljebb érezték. sejtették, kik, mennyien vesznek részt a harcban a fasizmus ellen. Ki bízhatott kiben, ki volt provokátor, s ki az, akj valóban és őszin- tér helyet kért magának a „vérbe- és vasba öitözött”_ek sorai között, ki a szimpatizáns és ki változott óvatos tiltakozóból kemény harcossá azokban az embert formáló és próbáló időkben? — nos. mindezekről sokat tudnak beszélni a zárkák.

A hírhedt Margit körúti éppen úgy, mint a váci, vagy a szegedi, a nagyvárosi majdnem úgy, mir.t a kisebb városok börtönei. A zárkák története egybeesik a munkásosztály forradalmi történelmével. A zárkák, amelyekből gyakran vezetett az út a bitó alá, a zárkák, amelyeket nemcsak büntetésnek, de megfélemlítésnek is szánt a Horthy-rendszer, éppen ezért forradalmi iskolák voltak. A gyanús ártat- 'lan itt lett kommunista, a szimpatizáns kisember itt vált elszánt 'ellenségévé a fasizmusnak, bár az is igaz, hogy em beri jellemek tragédiainak színhelyei is voltak a zárkák: megtört gerincű gyengékké váltak itt a hősnek vélt és odakint bátor harcosok.

A zárkák a magyar rép

történelmének mohácsai és „északi” hadjáratai Is voltak. drámák, tragédiák; sőt urambocsá’, komédiák színhelye is. Ilyenek voltak, mert emberek éltek — amíg éltek — bennük, mindig azt bizonyítva, hogy ott is. onnan is megvivandonak kell lennie a harcnak a szabadságért, a kiszabadulásért és a felszabadulásért.

Ezeknek a zárkáknak állított emleket A zárka címmel — egy korabeli kommunista szervezet fordulópontot jelentő időszakának es a zárka élete bemutatásának szentelve a tévéfilmet. Rényi Tamás rendező es Hámori Ottó. a forgató- könyv írója, Hollós Ervin dokumentumregénye' szolgáltatott alapot ehhez a té- veíilmhez, amely helyenként feszült izgalmat teremtőre, másutt vontatottra. majd didaktikusra és befejezésében naivra sikerült. Ügy érzem. túl sok szálat bonyolított a rendező, a forgatókönyvíró ahhoz, hogysem idő és mód lehetett volna arra. hogy a helyzeteket, jellemeket szélesebben kibontva. az embert jobban

szült volna ez a film — egy dokumentumregény más műfajú, más eszközű, más ..előítélettel” ül le véle az

ember —-, amely szempontok külön-külön mind fidy György rendezése újból beigazolta, hogyha jól, frissen. korszerűen nyúlnak Szigligeti színműveihez kellemes, kedves es a maga módján igényes szórakozást nyújthatnak a képernyőn is. Távol álljon tőlem, hogy A mama című színművet önmagában véve a nagy írók nagy alkotásainak sorába emeljem. Ha akarnám sem sikerülne. De ma is, holnap is eljátszható, és hogy milyen jól eljátszható, azt éppen Schubert Éva és Harsány i Gábor példázta a leg- joboan, bár ne legyünk méltánytalanok a többi szereplővel sem, ők maguk is vidám derűvel, bohózatnak felfogva és ‘játszva, vitték a képernyőre ezt a száz évnél is idősebb — nem régibb! — darabot. Igazolni próbálták és be is igazolódott, hogy az akarnokság — családi és nem családi — az nemcsak a ma, hanem az évszázaddal ezelőtti kor gondja is, volt, minthogy ez az egykori emberi-társadalmi jellemgyengeség, a kivagyiságra épülő parancsolhat- námság ma sem teljesen idegen társadalmunktól. Sőt.

így hát, ha akarom — de

1918. november 28., kedd

A mama most a háttérben Jászai

gyelemre méltóak lehetnek, minthogy azok is voltak. Mert ezek a „szempontok” a maguk módján a korszak politikai viszonyaiba, a kommunista mozgalom sikereibe és kudarcaiba engednek bepillantást. De így, és együtt mégis inkább inter- ferálnak, kioltják egymás hatását, és hitelét.

Mindezek ellenére is — néhány jó színészi alakítás okán is. Gáti Oszkárra,

Bencze Ferencre, Bujtor Istvánra és Koncz Gáborra

gondolok elsősorban — odafigyelésre méltó, helyenként így is hiteles atmoszférát teremtő tévéfilm volt Rényi Tamás alkotása. Kár, hogy a forgatókönyv nem nyújtott és ő maga sem igényelt szélesebb, mélyebb, és egyben nagyobb lehetőséget ezeknek az immár történelmi hősöknek portrérajzához.

Á mama

Várady György rendezte, kitűnően, Schubert Éva játszotta magával ragadóan. A mamát. Szigligeti Edéről ki merné azt mondani. hogy klasszikus. A Csikós, A li- liomfi, az 1857-ben írt A mama, a Szökött katona és még vagy száz más színmű, illetőleg néptónmű írója. aki mellesleg sem rendezőnek. sem színésznek, de még színházi teoretikusnak sem volt utolsó, nem tartozik a kílasszikusaink közé. Mert könnyed. Mert darabjai nem tárják fel mélyebben a kor belső ellentmondásait. Mert' nem időállóak a ...

...nem időállóak? VáraSchubcrt Éva és az ifjú férj, László.

ha nem akarom akkor is — Szigligeti Ede „örök érvényű” emberi vonásokat rajzolt meg, s ezek a rajzok ma is frissek, elevenen hatók — ha jó az el-rendezésük.

Gyurkó Géza

Koreszmék, közérzetek,

hangulatok, divatok számbavétele és elemzése tanulmányokban sem könnyű feladat, még bonyolultabb ez egy rádióműfajban, a rádióesszében, egy előadássorozatban, amelyben a kimondott szavak elrepülnek és csak a tanulságok lehetnek maradandónk, a vállalkozás merészsége vagy szenzációja. A szó értelme egyébként sem állandó, értelmét korok és összefüggések határozzák meg. Innen van az, hogy a beszéd kettős vagy több jelentésű értelmező eszköz, ami új és új asszociációkat teremt, olykor szinte leírhatatlan erőket mozgat meg, máskor viszont csak falra hányt borsó.

Az „Eszmék faggatása” — Zelei László néhány hete megkezdett tanulmánya — olyan területre viszi el a hallgatót, amely önmagában is izgalmas, hiszen filozófiai, társadalmi, technikai, történeti témáról van szó, arról, hogy milyen eszmék, gondolatok foglalkoztatják korunk erre is fogékony emberét. Legutóbb a tudományos-technikai forradalom léte, eredményei és eredménytelenségei, a munkaidő és a szabad idő, ■ a művelődés lehetőségei álltak előtérben. A beszélgetés kiindulópontja a hiedelem, mely kétségbevonja a tudományos-technikai forradalom létjogosultságát. Két ok

miatt is. A gyors technikai fejlődés ökológiai válságot idéz elő, a környezetszeny- nyeződés veszélyezteti az

előrehaladást, de azért is,

mert túlságosan koraira ígérték a tudomány paradicsomát. Kiderült ugyanis, hogy a társadalmi haladás és a tud^t között óriási különbség van, így nem is válhatott valóra az a rögeszmés vágy, hogy a szakma, a technológia, a tudomány átveszi a hatalmat és a politikai, társadalmi tényezők és erők a háttérbe szorulnak.

Bizonyos, hogy ma a világ- helyzetet a tudományostechnikai forradalom’ határ rozza meg, csakhogy a tudományt emberek valósítják meg, és ennek mindennapi vetülete a megtermelt javak mennyisége és minősége. Az ipari forradalom megteremtette, de egyúttal élesen el is különítette a munkaidő és a szabad idő fogalmát. A termelés és a művelődés világa elvált, egymástól. Ez utóbbi a nagy tömegek számára luxussá vált. Ebben az összefüggésben idézte Ágh Attila professzorának, Kalmár Lászlónak egy válaszát. Amikor megkérdezték tőle, igaz-e, hogy szemberek a kommunizmusban csak napi egy órát fognak dolgozni, azt felelte: „Valófi hangszóró mellett

színűleg ez igaz, de egyet tudok, hogy napi hét órában fogják tanulni a matematikai logikát”. A TTF-ben nem is a felfedezések és találmányok léte a fontos, hanem az, hogy ezek mennyire teszik szebbé, értelmesebbé az emberek életét.

Az emberek boldogtalansága soha nem volt nagyobb mint a századfordulón, ezért is volt az, hogy a legváltozatosabb kiutakat keresték még a háborúk áldozatait is vállalva, viszont nem ismerve azt a tényt, hogy ekkor már megvolt a szocialista forradalom és a társadalom modellje és a relativitáselmélet. A mai ember számára nem marad más mint a tanulás, rá kell jönnie arra, hogy a legfejiettebb termelőterületeken a tudás Közvetlen . termelőerő. Mit sem ér az'a fejlesztő mérnök, aki az egyetemen szerzett ismeretein és babérjain ülve akar termelési szerkezetet átalakítani. Beruházáson már nemcsak korszerű gépek munkába állítását értjük, hanem az emberbe történő beruházást, mert ez az intenzív tudatrendszer tartja el ma még nálunk is az ex- tenzív típusú Magyarországot. „Nem is az a fontos, hogy mivel rendelkezünk, hanem az, hogy milyen ütemben tudjuk a meglevőt fejleszteni”. (De el a gondokkal! Az ËS múlt heti számában olvastam egy fegyelmezett nagycsoportra kislány szavait: „Kedves

édesanyám ! Légy szíves, nézd meg, nem tetves-e a fejem”.)

Ez a több hónapra tervéi zett beszélgetés jó példája annak, hogy elvont fogalmalo mennyire képesek élővé válni, ha azokat értelemmel kö- zelítjük meg. Élővé válnak, egy-egy történet, vallomás, anekdota alkalmazásával. Egy korábbi részletre visszaemlékezve. A Hermann Hesse- és Lukács György-idézet a hanyatló életről, a keserű konfliktusokról, „az élet a homály anarchiája”-tudatról* a dolgok tisztátalan kevere-’ déséről, a végig nem élhető életről szemléletessé tette a korabeli német filozófia válságát. Mindez ugyan távol esik a modern ember történet- és társadalomszemléletétől, de módszerében arra utal, hogy a jelen alig érthető a múlt irracionális szellemi mozgalmainak ismerete nélkül. Felsejlenek a jövő körvonalai is, a koré, amelyben elmosódik a munkaidő és a szabad idő közötti különbség, a boldog em.be» alakja, aki a munkát alkotásnak fogja fel. Így válik valósággá a termelés minőségére utaló megjegyzés, mely szerint nem humanista céljaink miatt emeljük fel az embert, hanem az ember-f be történő beruházások való-i sítják humanista céljainkat.

Ebergényi Tibor

Ösztönző lásnogatás

Újabb milliók a közművelődés fejlesztésére

Anyagilag is ösztönzi a közművelődés korszerű formáinak alkalmazását az Országos Közművelődési Tanács Elnöksége: e célra legutóbb a közművelődési alapból több mint 5 millió forint kiutalását engedélyezte.

Támogatta a „nyitott ház” vagy más néven előtér kísérleteket, amelyek célja: a

művelődési házak előterében rerfdezett kiállításokkal, programokkal, felkelteni az érdekelődést a házbeid művelődési lehetőségek iránt, minél több látogatót vonzani. Csepelen, a Rideg Sándor Művelődési Házban eredményes volt ez a kezdeményezés. A zalaszentgróti, a salgótarjáni, a mag/ar- nándori. a kazincbarcikai, a jászberényi, a hajósi művelődési házban hasonló módszerek alkalmazását terve-' zik. Az új gyakorlat kialakításához több mint 2 millió forintot kapnak.

Az Országos Közművelődési Tanács Elnöksége engedélyezte azt is, hogy több mint 1 millió forintot juttassanak a zalaegerszegi művelődési központnak, az újpesti Derkovits művelődési háznak, a IV. kerületi Pince Színháznak, a józsefvárosi Gyermek-Játékszínnek az amatőr színjátszó mozgalom megújításához. A TIT 170 városi és járási szervezetében audiovizuális eszközökkel szeretnék személeltetni a természettudományos ismeretterjesztést: a tervek megvalósításához félmilliós támogatással járult hozzá az elnökség.

12.

Szakmai tapasztalatiból tudta a nyugdíjas kőműves, hogy a legszilárdabb fal is megroggyan, ha alul, a sarkoknál ki lazítják a legfontosabb téglákat. így támadták meg ezen a délutánon mindeddig vita felett álló tekintélyét. Befelé, a romlásnak kitett méltóságára figyelt, kínos meglepettséggel.

— Értem. Aggastyán vagyok, élvezzem hát a második gyermekkor örömeit.

A sarokfal, amely mindeddig szilárdan állt, megroggyant. Aljából kiütötték a legfontosabb téglát. Láthatóan ös&zeroskadt a nyugdíjas kőműves, de óvakodott attól, hogy észrevegyék megrendülését. Egyfajta jókedvüséggel húzta ki magát, élénkség villanyozta fel.

— Megyek a Sárga Csikóba. Az öregek óvodájába. Hintalovat kérek a sör mellé a pincér bácsitól. Remélem, adni fog. Mert ha nem, akkor buta helyzetbe kerülök. Elromlik ez a nagyszerű jókedvem, ez a csupa-esupa öröm, amit most kaptam tőletek. De hallgatni fogok róla a nyugdíjas pajtások között. Hátha megirigyelnének ...

Vonaglott a nevető szája, és a messzire indulék magányával elhagyta a szobát.

Noha látszat szerint Dezső rendelkezett azzal az előnnyel, hogy nem terhelték fölösleges leltei finomságok, apja viseLkedésétől ő szép pent meg a legjobban. Az erkélyre lődörgött, hanyag mozdulatokkal kiverte pipájából az üszköt, újratömte és a friss dohányból szippantgatva tért vissza.

— Szerintem már megadta magát, csak röstelli bevallani.

Paula újra a kötni valójával bajlódott.

— Mi mást tehetne? Nincsenek igazi érvei.

A mérnöknő inkább kő- telességszerűen, mint munkavágyból babrált ferde rajzasztala mellett.

— Érzelmi érvei vannak. Veszélyesek lehetnek.

— Attól függ, kire nézve — kommentálta Paula talányosán.

Edit késedelem nélkül tisztázta magát.

— Mindannyiunkra. Megeshet rajta a szívünk.

Ilyen fordulattól legkevésbé Paula félt:

— Az enyém aligha.

Ez a társalgásnak szánt hideglelkűség felhúzta Dezsőt. A nőkre pörölt.

— Mit szóltok hozzá, én nem szégyellem, hogy sajnálom az öreget!

— Akkor sajnáljuk együtt

— ajánlotta enyhe lenézéssel Edit. — Mert. ugye érzelmileg roppant gazdagok vagyunk.

— Csak méltóbb környezet kell hozzá — látta be Dezső, hogy mégsem kell oly nagyon érzelgősmek lennie.

— Ott hagytuk abba, hogy új házat építünk. Az a kérdésem, véglegesnek tekintsem-e az elhatározást.

Edit a mérnöki tárgyilagossággal felelt: •

— A lényeget kell nézni. Végiére is az egész család érdekeiről van szó. Nem szabad eltűrnünk, hogy az ésszerűségbe bárki bármiféle mellékes teóriákat belekeverjen.

Kétkedve nyomkodta Dezső húsos ajkához a pipa csutoráját.

— Ez így nagyon katonás. Csak aztán ilyen is maradj.

— Miattam ne aggódj.

— Nem is miattad. Még csak nem is Zoliék miatt.

Jelét adta a mérnöknő, hogy hevesebb hőfokú a ter- mészete, mint amilyenre kiegyensúlyozottságából következtetni lehet Ha a férjére emlékeztették, jelentkezett a hőemelfcedés.

.. — Károlynak csak imp»- „

nál a határozottság. Eleinte talán csökönyösködni fog, de szépen beáll majd a sorba, ha látja, hogy az egész család egyet akar.

— Különben is álmodozó lé'ek — mondta Paula a kétszerkettő nyilvánvalóságával, s szerette volna, ha elhiszik neki, amit ő sem hiit. — örül, ha ránk bízhatja magát.

Dezső gyönyörrel állapította. meg, hogy mekkora hülye a felesége.

— Hogyne! Valósággal elvárja a gyámkodást! Már többször kétségbe esett, hogy a rendőr nem kísérte át az úttesten.

— Légy nyugodt, én átkí- sérem — ígérte Edit megfel- 1 ebbezh etet len ü 1 !

Csak épp a lábán futott végig a gyengeség, amelynek okától igazi félelem szállta meg.

Kétségtelenné vált Félix Elek számára, hogy a legbiztosabban Edittel, Dezsővel és Paulával juthat dűlőre. A fejlemények következő szakaszából ki akarta kapcsolni az öreget, mint hátráltató tényezőt. Éber leseik edés- re adta a fejét, kivárta, mikor van távol Burján Péter az, áhított háztól. Kiszagol- va, hogy a nyugdíjas kőműves eltávozott a váms felé, újabb tárgyalási fordulóra indult. Könnyed, fürge set- tenkedésével a szomszédban termett, nesztelen cipőjében felosont az emeletre, és m ir a kopogtatásával jelezte, hogy egészen ártatlan érkező kér bebocsátást.

(Folytatjuk)