Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-28 / 280. szám
Válaszúton I, Mi lehet a lányból, ha felnő? Feltételes módban és kérdőjellel irtuk a címet: „Mi lehet a lányból, ha felnő?” Ugyanis lényeges különbséget tapasztalunk, hogy mi lehet és mi lesz a lányokból amikor felnőnek. Most, amikor heteken belül dönteni kell az általános iskolák, illetve a középiskolák tanulóinak a sorsáról, a családok ezrei elé tolakszik a kérdés: vajon milyen pályát válasz- szón a mai fiatal? Helyesen dönthet-e a 14, Illetve a 18 éves fiatal? Még nehezebb a kérdés, ha lányról van szó. Miért? Erről később részletesen szólunk. Sokan azt mondják, hogy valójában nem a gyerekéig, hanem a szülők, vagy az iskola dönt a fiatalok pálya- választásáról. Bizonyára sok esetben így van. Bár jobb lenne, ha a gyerekek, a szülők, az iskola, a szóba jöhető munkahely és a pályaválasztási tanácsadó intézet alapos megfontolás után együttesen határozna. Nem is az a lényeg, hogy kinek mennyi szava van a pálya- választásban, sokkal fontosabb, hogy a népgazdaság várható igényeit és a fiatal egyéni adottságait kellően egyeztessék és ennek megfelelően helyesen döntsenek. A következőkben azokról a főbb gazdasági társadalmi folyamatokról és tényekről lesz szó, amelyek a helyes pályaválasztáshoz feltétlenül szükségesek. Korszakváltás Gazdaságunk a korszak- váltás korát éli és annak nehézségeivel birkózik. Ennek számtalan jelét tapasztalhat, juk, de jelentőségét a szülők és a gyermekek többsége nem veszi figyelembe. Pedig ezt a mulasztást nem követhetjük el. mert ezzel a család, ezen túl pedig a társadalom alapvető érdekeit veszélyeztetjük. Milyen korszakváltásról van szó? Milyen tényezők késztetnek és kényszerítenek korábbi szokásaink változtatására? Az egyiket — bár fontos és ez az alapvető — e cikk keretében csak megemlít j ük: gazdasági növekedésünk csak abban az esetben szolgálja kellően az élet- színvonal emelkedését, az életmód ée az életkörülmények javulását, ha a növeke. Hés a hatékonyság és a gazdaságosság emelkedésén alapszik, ha lényegesen javul termékeink és szolgáltatásaink minősége, korszerűsége. A másik tényező: a munkaerőforrások alakulása közvetlenül összefügg a pályaválasztással. Népgazdaságunk a korszakváltás korát éli abban az értelemben is, hogy megszűnt a munkaerő- források korábbi, viszonylagos bősége. Ugyanakkor csökken az alapvető termelő ágazatokban dolgozók aránya. A következő években sokkal kevesebben dolgoznak a mezőgazdaságban és az iparban, viszont több munkavállalóra van szükség a szállításban és a hírközlésben. a kereskedelemben, a szolgáltatásban, az egészségügyi. az oktatási, a közművelődési intézményekben, általában a nem termelő ágasatokban. A tények ereje Az egri Finomszerelvény- gyár, a Mátravidéki Fémművek, az Egyesült Izzó gyöngyösi gyára, a hatvani és a selypi cukorgyárak, valamint megyénk több ipáid ÉS meaSaazriasafn .«i.yrrw kÚ5 lönböző szakembereket, férfi munkásokat keres. Fokozottan mondhatjuk ezt a budapesti és az ország más, nagyobb iparvidékének üzemeiről. Ilyen körülmények között a fiúk könnyen szakmát és munkahelyet találnak. de az elmúlt évben is sok olyan lány akadt, akit az általános., vagy a középiskola utolsó évfolyamáról nem tudtak felvenni abba az iskolába, ahová jelentkezett, de megfelelő munkahelyet se találtak. Ügy tűnik, az idén ismétlődik netán fokozódik az az ellentmondás, hogy az ipari és a mező- gazdasági üzemek nem találnak elegendő munkaerőt, ugyanakkor a szülők és az iskolából kikerülő fiatalok, * főleg a lányok mindenüvé szaladgálnak, hogy megfelelő szakmát és munkát találjanak. Az elmúlt két évtizedben Magyarországon a foglalkoztatottak száma 900 ezerrel növekedett. A munkaképes népesség (a 14—59 éves férfiak és a 14—54 éves nők) létszáma 1961—1975 között 464 ezerrel gyarapodott, de 1976—1990 között csak 36 ezerrel növekszik. Tehát a munkaerőforrás 1976-tól jelentősen csökken, különösen kedvezőtlenül alakni a következő 6—7 évben. Az 1980. évekhez közeledve a források növekednek, de az ezredfordulóra a munkaképes népesség száma ismét csökken. A munkaerő; kincs Nem szeretnénk senkit statisztikai adatokkal fárasztani, de úgy gondoljuk, hogy az itt közölt néhány adatot minden pályaválasztás előtt álló szülőnek, fiatalnak és a munkaerővel foglalkozó vezetőnek ismernie, sőt értenie kellene. Az aktív változása keresők számának 1075—1990 között* férfi nő összesen ezer fő 1990-ben 2,910 2,120 5,030 különbség 1975—90. +51 —117 —66 (‘Tímár Jánosnak, a Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető tanárának számítása a Gazdaság 1978. 1. sz.). Párdi Imre (Társadalmi Szemle 1977. 10. sz.) és Tímár János (Közgazdasági Szemle 1977. 3. sz.) egybevágó számításokat végzett, hogy megfelelő ösztönzéssel, a gyes módosításával és szociális intézkedésekkel az aktív keresők számát 1975—1990. között 204 ezerrel lehetne növelni. De ehhez az eddiginél nagyobb ösztönzésre lenne szükség. Kérdéses, hogy erre vajon sor kerül-e és milyen eredménnyel jár? Ezért valószínű, hogy a munkavállalók létszáma 1990-ig, sőt az ezredfordulóig a maihoz képest nem sokat változik. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy 1976-hoz képest 1990-re a mezőgazdaságban dolgozók száma további 200—250 ezerrel, az iparban 80—100 ezerrel csökken, de az iparban a legjobb esetben is azonos marad. Viszont a szállítás, a hírközlés, a kereskedelem és a nem termelő ágazatok létszáma növekszik. Az elmondottakból az következik, hogy a termelést kizárólag létszámnöveléssel nem lehet bővíteni, a vállalatoknak, intézményeknek a munkaerővel az eddiginél «okkal ésszerűbben kell gazdálkodniuk. Az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a szakmunkásképzésre, a munka- és üzemszervezésre. Szükséges, hogy pályaválasztáskor az egyéni törekvéseket a népgazdaság valódi igényeivel és az iskolai férőhelyekkel egyeztessék. (Folytatjuk) Dr. Fazekas László Vasűtautommtizálás mmu A Budapesti Műszaki Egyetem közlekedésmérnöki karán a kutatómunka egyik fontos témája a tömegközlekedés fejlesztése. A közlekedés-automatikai osztályon a vasúti jelző- és biztosítóberendezések üzem közbeni önműködő vizsgálatára műszercsaládot fejlesztettek ki. (MTI fotó — Balaton József felv. —KS) Kisállattenyésztés kisüzemi módszer? EGYRE KEVESEBB olyan termelőszövetkezeti tag akad — különösen a fiatalok között — aki a napi fárasztó munka után még pluszként vállalja a ház körüli munkát akár a kertben, akár az istállóban. A falu mai arculatát már a kétszintes fürdőszobás házak formálják — nem csupán anyagi gazdago- dúsát, de kulturális igényének változását is reprezentálva a vidék lakosságának. Ezekben az űj fotósokban már valóban megtalálható minden olyan kényelmi berendezés, amely nem csupán szólammá teszi a falu és város közti különbség csökkenését. Van azonban valami, ami hiányzik az új házak udvaráról $ ez a valami már nem egyértelműen örömmel tölti el a mezőgazdaságot fi100 százalékra törekedni — Mint annyian mások, úgy én is azt gondolom; izgalmas és érdekes az én életem is — a maga nemében. — A végén fogom kezdeni — pontosabban a mostani befejezésnél: nyugdíjba megyek. Dolgoztam több mint negyven évig, eljött az ideje. — Sokak számára rœsz érzés ez. Nékem nem. Mondhatnám: örülök. Nem mintha nem szeretnék dolgozni, vagy a kollégákat nem szeretném. Azzal ugyan nincs gond, nagyon jól megvagyunk egymással. De én 12 éves és kétnapos korom óta munkában vagyok. És mindenre emlékszem. Arra, hogy cselédje voltam az egri káptalannak, majd hogy növekedtem, lett belőlem egy kocsisember. Később a fogság, sújtólégrobbanással az életemben. — Nem akarok dátumokban beszélni, de az újrakezdést 1950 jelentette nekem. Először a szőlőkutató intézetnél, majd a magasépítő vállalatnál dolgoztam. Amit akkor csináltam, lehet segédmunkának is nevezni, — De utána műtős lettem. — Az lett a munkám, ami számomra fontos volt már korábban is. Tudom, hogy utólag sok mindent mondhat az ember, de amikor Polgárról orvosi javaslatra idejöttem a feleségemmel, akkor nekem már régen ez volt az elképzelésem. — Hogy megértsék, el kell mondanom, hogy a fogságban szanitéc voltam, és ebben a minőségben sok mindent láttam, megértem, amit most senkinek sem kívánók, de nekem akkor az lett, hogy f&ysoes maid oatäctea xw — az egeszsegügvra fordul ben dolgozhassak Messze volt már akkor 1930, március 31-e, tizenkét éves korom, a munkakezdésem napja. De megmaradt bennem a szándék. és én az első alkalmai, megragadtam. Először a kórházhoz kerültem, s huszonhárom éve már, hogy mint egészségügyi ellenőr, jól érzem magam itt, a KÖJÁL- nál. — Ha arról van sző, hosv mi itt a legfontosabb, azt kell mondanom, hogy a prevenció. Mindenféle ragalycs betegséget szükséges nekünk megelőzni, fertőzéseket, ferkollégáim, akikkel együtt dolgozom, az általam nagyon tisztelt és szeretett munkatársak tudják, mogy mi mindent jelent ez. Iskolák, köz- kutak, miegymás ellenőrzése. .. Sokoldalú feladat. — Mindig is igyekeztem arra törekedni, hogy mindazt., amit rámbíztak, erómhöz képest, megfelelően végezzem el. Hogy több mindenhez értsek, kitanultam a gombák természetét. És ez ma is kedvenc területem. Az egy külön szigorú világ, Ott nem lehet csak jó munkát végezni, százszázalékosat kell. mert ha egyetlen „mérges” kerül a többi közé, akkor már igen- igen nagy baj van. — De én erre törekedtem, a száz százalékra. — És számomra nagyon megnyugtató, hogy tudomásom szerint — ahol csak tehettem — mindent elkövettem, hogy megelőzzem a betegségeket. Hiszem, hogy sikerült, s ha mégsem, az nem rajtam múlott. Most elköszönök a munkámtól, nyugdíjas leszek, es köszönetét mondok azoknak, akik lehetővé tették szamomra, hogv ilyen elégedetten, a megbecsült ember érzésével mehetek nyugdíjba. — Ha lehet, még annyit hadd mondjak el, hogy most, november 7-e alkalmából több egészségügyi dolgozótársammal együtt én is kitüntetést kaptam. Miniszteri dicséretet. — Kormos Mártonnak hívnak, és kell-e mondanom, mennyire jólesett, nekem a dicseret,..? gyelő az élelmiszergazdaság egészéért felelős szakembereket, vezetőket. Hiányzik az új házak udvaráról a tehénistálló, a disznóól, a nyúlketrec, sok helyütt még a falusi képhez feltétlenül hozzátartozó tyúkok sem jelennek meg a portákon. . A háztáji állattartás ugyanis kezd kiszorulni a faluképből a felnövekvő generáció szemléletének teréből. Pedig az utóbbi években nem csekély erőfeszítés és tetemes központi támogatással járó intézkedés történt annak érdekében, hogy fokozódjék a háztáji állattartók érdekeltsége, növekedjék a tartási kedv. A KÖZELMÚLTBAN rendezett gyöngyösi mezőgazdasági kiállításon például a dunavarsányi termelőszövetkezet képviselője ismertette a megye állattenyésztőivei a nyúltartés nagyüzemi módszereit, illetve azt a módszert, amely kitűnően alkalmazható az otthoni kisgazdaságokban is. A rácsos, önitatós, önetetős nyúltartás — amelyet a dunavarsányi termelőszövetkezet igyekszik immár országosan integrálni — nem jelent különösebb elfoglaltságot és megterhelést, pluszmunkát. Azért érdemes — a Heves megyei Állattenyésztési Felügyelőség fel is karolta az ötletet — e módszerre odafigyelni, mert. hadat üzen annak a szemléletnek, amely a ház körüli, háztáji munkákban csak a manuális, sok fizikai munkával, a szinte évszázados eljárásoktól üzemelő állattenyésztést vagy növénytermesztést ismeri még ma is. Sajnos ma a falusi fiatalság szemléletében a városiasodás, a modern életfelfogás fogalma szinte kizárja a ház körül tartott állatok gondozását, tenyésztését. Hogy ez mennyire helyes vagy helytelen. az szociológiai téma. Az viszont szigorúan vett gazdasági realitás, hogy még az ötödik — tehát jelenlegi ötéves terv kezdetén is a mezőgazdasági össztermelés 35 százalékát adták a kisgazdaságok. Nem mindegy tehát, hogy a jövőben az új módszerek megteremtik-e a kedvet ?» felnövekvő generációnak ahhoz. hogy háza körül „termeljen” élelmiszert. Az egyik legdinamikusabb ban fejlődő ágazat a kisállatJ tenyésztésen belül a nyúlte- nyésztés. Nem véletlenül, mert a gazdaságosság találkozik az új igényekkel, meg,, fér a modern falusi házzal! A gyöngyösi kiállításon ismertetett dunavarsányi módszert nem ártana átvenni a megye termelőinek sem,' ELGONDOLKODTATÄSUL talán elég az az adat, hogy a kisállattenyésztésből származó nyúlexport több hasznot hozott az elmúlt évbe» az országnak, mint az egesz ország juhászata. Sz. A. Félmillió vágóbaromfi Mezőszemeréről (Tudósítónktól) A mezőszemerei Rimamente Termelőszövetkezetnek hagyományos termelési profilja a vágóbaromfi-nevelés. A korszerű baromfinevelő házakban egész éven át folyamatosain, szalogszerűen folyik a csibenevelés. A szövetkezet szakemberei és ,iól képzett szakmunkásai fejlett nagyüzemi nevelési technológiával, gyakorlattal rendelkezve évről évre eredményes munkát végeznek. Az üzem beindulása, 1965 óta már több millió csibe nevelésevei járultak hozzá a hazai és külföldi vágóbaromfi-szükséglet kielégítéséhez. A jövedelmező és hasznos üzemág dolgozói jelenleg is hibrid húsibaromfj nevelésével foglalkoznak, egy-egy rotációban 60—70 ezres nagyságrendben. Az etetéshez szükséges tápok ib rétesét a saopeitesst saját- keegri keltetőá 1 lomásról hozott naposcsibe átlagosan 7—8 hétig növekedik itt, majd innen Debrecenbe szállítják a baromfihús-feldolgozó üzembe. A munka eredményét, gazdaságosságát mutatja, hogy a nyolchetes nevelési idő alatt 1 kiló 30 dekás árt— lagSUlyt érnek el. Kedvezően alakul az egy kiló hús előállításához felhasznált takarmány mennyisége, és a szövetkezetben most is jövedelmező üzemág a baromfinevelés. Az üzemág dolgozói az idén félmillió vágóbaromfi nevelésével járulnak hozzá a lakosság jobb húsellátásához! Császár István
