Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-01 / 258. szám

Egy haívani ankét után Szemfrözf a vízzel I Hasinos kezdeményezés Társulás — libatenyésztésre Haszon is, gond isi Már­mint a viz. S jelen esetben Hatvan élelmiszeripari üze­meiben, a cukorgyárban és a konzervgyárban, amelyek házigazdái voltak nemrég egy országos jelentőségű ta­nácskozásnak. Hazánk vala­hány cukorüzeme, konzerv­gyára és vízügyi intézménye képviseltette magát a talál­kozón. Ami megnyugtató: a felettes szervek, hivatalok igen jó véleménnyel voltak a Zagyva völgyébe települt gyárak ipari vízgazdálkodá­sáról, a pár esztendeje külö­nösen hatékonnyá vált kör­nyezetvédelmi munkáról, a szennyvízkezelés terén el­ért eredményekről. Mi volt, s mi most is a vízgazdálkodással összefüggő problémák magva? Selyp és Hatvan élelmiszeripari üze­mei egyformán vízigényesek. A fqrt kutak hozama azon­ban a két cukorüzemnél nem elegendő, a vizet a Zagyvából pótolják, majd ugyanoda tá­vozik hasznosítás után. Szem­közt a vízzel! E probléma­kör három fontosabb kérdé­sét érintettük Bellák István konzervgyári főmérnökkel -----------------------------------------­É rdemes odafigyelni/ Figyelemreméltó pályá­zati felhívást közölt a MÉM hivatalos lapja, a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Ér­tesítő 22. száma, Ez a felhí­vás ugyanis a beruházások­nál mutatkozó, sajnálatos módon mindig újra és újra felmerülő gondok megoldásá­hoz kér építő javaslatokat. Már a címe is sokatmondó: „Pályázati felhívás a terve­zők. a kivitelezők és a be­ruházók érdekazonosságának megteremtését célzó javasla­tok kidolgozására.” Köze­lebbről nézve a témát a költ­ségtakarékos beruházások ér­dekében olyan javaslatokat várnak a pályázat kiírói, me­lyek nemcsak a már említett érdekazonosságot segítik megteremteni, hanem a tí­pustervek alkalmazását is elősegítik. A pályázat célja egyértel­mű és világos — az eddigi tapasztalatok összegyűjtésé­vel és összegezésével konkrét javaslatokat kell tenni a köz­ponti intézkedések kidolgozá­sához. Vagyis nem a már ismert, sokszor általános megállapítások kellenek, ha­nem a javaslatokat megfele­lő számítási módszerekkel ellátva kell összeállítani. Joggal számítanak a pályá­zat kiírói, vagyis a MÉM, a PM, az MNB, az OT, az OAÄIX, az ÉVM és a MŰM konkrét tényeken alapuló javaslatokra. A lényeg a rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb kihasználása. Ennek érdeké­ben a mezőgazdasági, élelmi- szeripari, erdészeti és faina ri beruházásokat nemcsak idő­ben, hanem az eddiginél jobban kell előkészíteni. Ugyanis a más-más tervezői, kivitelezői és beruházói ér­dekek gyakran olyan műsza­ki és gazdasági kompromisz- szumhoz vezettek, melynek hatására hosszabb lett a ki­vitelezési idő, megdrágult a beruházás és ráadásul még az üzemelés feltételei is romlottak. A pályázattal azt szeretnék elősegíteni, hogy a beruházási mechanizmus fejlesztésével az érdekeltsé­gek mindinkább közelítsenek egymáshoz s a közös érde­keltség a költségtakarékos, gazdaságos beruházásban nyilvánuljon meg. A jeligés pályázatokat ez év végéig kell a MÉM mező­gazdasági főosztályához ajánlott postai küldemény­ként eljuttatni. A jutalmak is vonzóak: I. díj: 20 000 Ft; II. díj: 15 000 Ft; III. díj: 10 000 Ft. Vagyis összesük­ben is bizonyítják a pályá­zat jelentősegét, s valóban gondosan elemző. alapos munkára ösztönöznek. folytatott beszélgetésünk al­kalmával. Zöldborsó és ívszita — Gyártáson belül nálunk megoszlik a vízigény. Van olyan munka, amihez az ipari víz is megfelelő. Ilyen a nyersanyag mosása, szállítá­sa. Más a helyzet, amikor már a tiszta zöldborsószem­mel törődünk, s végigkísér­jük útját az üvegbe töltésig — mondja a főmérnök. — így került előtérbe nágyon fontos témaként üzemünk­ben »gyártási vízséma kiala­kítása, éspedig az egyszer felhasznált, úgynevezett se­conder vizek okos bekapcso­lása révén. Vagyis a borsó, szem ivóvízben „fürdik”, majd az újra ■ felhasznált víz a még szennyezett nyers­anyag felé halad. Ekkor azonban már annyi benne a fél szem és a léha, hnev csak tisztítás után lehet fel­használni. E folyamat titka .egyébként az ívszita, az újra felhasznált folyadék mecha­nikai tisztítása, ami a kész­termék minősége szempont­jából is tökéletesen megfe­lel. Módszerünk révén 50 százalékkal csökkenteni tud­juk most már a konzervgyár vízigényét, anélkül, hogy a rendszerben pangó víz kép­ződne. [ Műszaki fejlesztés Elmondotta a későbbiek során Bellák István, hogy a paradicsomtermesztés gépe­sítése is igen megnehezítette utóbb a konzervipar helyze­tét, összefüggésben a vízgaz­dálkodással. A betakarítás során, különösen kedvezőtlen időjárási viszonyok közt, 20— 30 százalékos földszennyező- dést tartalmazhat a paradi­csom. Az ilyen mennyiségű földet, iszapot képtelen fo­gadni a gyár szennyvizcsa- torna-hálózata. Ezért az el­múlt éve kben különböző gép­gyártó üzemekkel, fejlesztési intézetekkel közösen 6 millió forintot fordítottak a mosás hatékonyságának és az iszap­eltávolítás módjának korsze­rűsítésére Hatvanban. E kí­sérletek eredményeként ma már több olyan előmosó be­rendezése van a gyárnak. AKKOR APA kézen fo­gott és elvitt lónézőbe. Még ma — harminc év távlatából is — tisztán lá­tom magam az idő ablakán keresztül, ahogy hátamat a falnak támasztva ülök és hallgatom a neszezést. A lo­vak harsogva ropogtatták a sáénát, fel-felprüsztkölve elé­gedettségükben. Néha hátra­fordították fejüket, a kötő- fékek vaskarikái megcsör­rentek, hosszan néztek, fülü­ket járatták, és a nagy, okos szemek barnán megvilágí­tottak az istálló félhomályá­ban. A felvert szénapor gyé­mántja hosszú sávbap lebe­gett az ajtó résnyire hagyott nyílásán, ahol vakító pász­mában zúdult be az őszi napfény. Apa hangja mesz- sziről, a strajfák között buj­kálva jutott el hozzám, a szavak tisztán verődtek fel a víztároló tükréről. Néha behunytam a sze­mem, hogy jobban érezzem az istálló szénaillatú leve­gőjét. Csak ültem és azt tudtam, hogy nagyon jó ott lenni. Ma már azt is tudom, hogy ott és akkor megérin­tett valami a személytelen, a létezés legmélyét érzékelő és érintő boldogságból. Sajnos túl korán találkoz­tam ezzel a pillanattal. Nem tudtam értelmezni, felfogni eszemmel is átélni -az apám által adományozott bölcses­ség-környezet-ember egyen­súlyhelyzetét. De a kép anv- nyira éles, hogy még ma is újra szoktam álmodni, mi­közben tudom, hogy álmo­dom, hogy az egész már megtörtént, egyszer csak az idő végtelen sodrású folya­ma elvitte, és már soha ennyire békés viszonyom nem lesz saját sorsomhoz. Hazafelé átvágtunk a ku­koricáson. melynek szegélyét hosszú akácos zárta le. A levelek már haldokoltak. A amely alkalmas a gép: beta­karításé paradicsom tisztítá­sára. Megjegyezzük ugyanek­kor. hogy a paradicsom elő- mosásakor secunder vizet al­kalmaznak a hatvani üzem­ben, ami nincs éppen össz­hangban a hatósági előírá­sokkal. Bellák István véle­ménye szerint azonban a gépi betakarításé nyersanyag még annyi földet tartalmaz, hogy nem kezelhető élelmiszer­ként. A mosás két utolsó üteme hivatott arra. hogv fel­dolgozásra alkalmassá tegye a .paradicsomot. Ilyenkor már figyelemmel vannak a magas szintű higiéniára. a további gyártásfázisokban ivóvizet használnak. Szennyvízkezelés A víz többszöri hasznosí­tása tehát megoldott, e gon­dok minimálisra csökkentek. Változatlanul feladat azon­ban a szennyvízkezelés fej­lesztése, különös tekintettel a környezetvédelemre. Ta­valy befejeződött egy ilyen munka Hatvanban. Ered- ményeként a szennyvizeket két rothasztó tóba bocsátják, mielőtt a Zagyvába kerülne. Közös volt ez a program a cukorgyárral, elvitt 8 millió forintot, de eredményében még mindig nem az igazi. A főmérnök pár éve járt Fran­ciaországban, ahol e téma kapcsán jó tapasztalatokat gyűjtött. A francia rothasztó tavak­nál mindenütt eredménye­sen alkalmazzák a levegőz­tetést, ami a szükséges tisztí­tó, hatástalanító folyamatot a korábbi módszereknél in­tenzívebben, gyorsabban old­ja meg — mondotta Bellák István.-— A cukor- és kon­zervgyár éppen ezért célul tűzte ki e módszer tovább­fejlesztését, a szennyezések mechanikai leválasztását, a zakuszkagvártással összefüg­gő olajfogó megépítését. Ezen a módon eljuthatunk oda, hogy a Zagyva folyó a ható­sági előírások által engedé­lyezett szennyeződést vigye csak magával üzemeinkből. Programunkhoz a vízügyi ha­tóságok is kilátásba helyez­ték anyagi támogatásukat, Moldva? Győző sárgásbarna elmúlás szívó­san leúszott, fel a lombkoro- nák teteje felé. Otthon segí­tettem lehúzni apa csizmá­ját, én is levettem a cipőt, meleg szövetpapucsba búj­tunk és kiálltunk a ház elé. A korai őszi éjszaka teljes káprázatában bomlott ki. Az égbolton szikráztak a csil­lagok. Apa Nagy Mainituró! mesélt és az aranyszőrű mé­nesről, amely ott vágtat fenn, a gyémántszegekkel kivert égi mezők országút­jain. Éretlen, értetlen gye­rekszemem belefúrtam a fe­lettem tornyosuló irdatlan mélységbe. Ott fenn — ma már tudom, — fekete lyu­kak körül hurokká görbült térrészek sötétlenek, a világ­egyetem távoli zugából mindörökre elkésett és seho­vá el nem jutó információk száguldanak a fénysugár há­tán lovagolva, energiafüggö- nyö'k páncélzárját ütik át a neutrínók. Akkor még csak azt tudtam, hogy a mélység szédítő odafent, félni kezd­tem, és megfogtam apa ke­zét. EGY KÉSŐBBI ÖSZÖN mustot ittam. Az asztalra feltett demizson háncsfona­tán méhek döngtek, a szőlő­lé édeskés illatfelhővel töl­tötte be a verandát. Körbe­ültük az asztalt, nézeget­tük, forgattuk, szemünk elé raktuk az arányló folyadék­kal telt poharakat. Az ár­nyékok mind hosszabbra nyúltak, a sötétség nyelve felkúszott a lépcsőkön, min­ket, gyerekeket bebugyolál­tak meleg, puha tapintású pokrócokba, s úgy aludtunk A Mátra alján, a bodonyi Egyre többet hallani mos­tanában a kedvezőtlen ter­mőhelyen gazdálkodó üze­mek életéről és azokról az erőfeszítésekről, melyeket ál­lamunk támogatásával a ter­melés javítására tes-oek. Ezek a gazdaságok középtá­vú, 1980-ig szóló fejlesztési terveikben a termelés egy­szerűsítését az adottságok­nak megfelelő lehetőségek­hez igazítják, hogy mihama­rabb felzárkózhassanak a jól gazdálkodó üzemek közé. Ennek megvalósítására vannak hasznos törekvések Heves megyében is. Az MSZMP Központi Bizottsága március 15-i ülésének hatá­rozata szellemében — amely a kedvezőtlen termőhelyi adottságú gazdaságok tovább­fejlesztését is szorgalmazza — Heves megye Tanácsának és a termelőszövetkezetek te­rületi szövetségének irányí­tásával a nyár elején társu­lást alakítottak a libate­nyésztés fejlesztésére az eg­ri járásban. öt gazdaság: az egerszólá- ti, a szajlai, a verpeléti, a bélapátfalvi és a bodonyi termelőszövetkezet, továbbá az egri áfész és a Baromfi- ipari Országos Vállalat deb­receni gyára elhatározta, hogy társulással évente egy­millió pecsenyelibát tenyész­m-Æ Si cjp Bc napin el mindannyian, az asztal körüli lócán. Az őszt még az, iskola sem tudta elrontani. A-nnyira vártam, hogy miikor kezd átváltozni a nyár perzselése,, mikor csitul a hideg tom­bol ása és mikor lesznek csendesek, álmodozóan nyugodt verőfényesek a dél­utánok, hogy teljesen elfe­ledkeztem az iskoláról. A padban az ablak mellett ül­tem, így nyugodtan nézhet­tem, amint a fáradt őszi le­gyek az ablakon melengetik magukat, az üvegen túl pe­dig nyugodtan nyújtózott a határ. Felálltam és elkértem magam. Végigszaladtam a házak között, ki egészen a vízig. Ráültem a táskára^s, áhítattal bámultam a meder fenekén csillogó kavicsokat, a télre készülő megtisztult patakot. Alkonyodott, mire hazaér­tem. a füvek élein még egyszer fellángolt a fáradó napi bíbora, szemem felitta a saétguruió fény gyöngyeit, az iskoláról teljesen megfe­ledkeztem, csak akkor jutott eszembe, amikor otthon megálltam apa előtt és meg­kérdezte. hol voltam. — A réten — mondtam. — Szép volt? — Szép. FEJEMEN ÉRZEM MA IS súlyos, nehéz kezét, ahogy végigsimítja hajam. Vissza­álmodom a rétet is, őt is. napról napra, éjszakáról éj­szakára. Csak a hangját nem tudom visszahozni, minit ahogy az én hangom is megszürkült, megfáradt azóta. Nyelvem alatt kese­dombok között libát nevelnek (Fotó: Szántó György) tenek és értékesítenek. A li- batenyésztés az egri járás északi részén kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó termelőszövetkezetek terme­lésének javítását és az árbe­vétel növelését segíti elő. A társult közös gazdasá­gokban több évtizedes ha­gyománya van a libatenyész­tésnek, különösen Egerszólá- ton és Bodonyban. Nem be­szélve arról, hogy a tenyész­tői munka nem igényel na­gyobb beruházást és a hegy­vidéki adottságoknak megfe­lelő szarvasmarha-, illetve juhtenyésztés mellé jól kap­csolódik harmadikként a liba is. A szervezés után a munka megkezdődött és a társulás vezető gazdasága az eg?r- szóftlti Ho Si Minn 'Terme­lőszövetkezet lett. Ez a gaz­daság ma már hazánk hatá­rain túl is ismert törzsliba- tenyészetéről. A szövetkezet szaktanácsokkal látja el az együttműködésben részt ve­vő gazdaságokat. emellett felméri, hogy mennyi napos­libára van szükség a te­nyésztéshez. A Baromfiipari Országos Vállalat debreceni gyára pedig szerződés alap­ján rendszeresen felvásárolja a felnevelt pecsenyelibákat. (m. k.) rű pirulaként forgolódnak a ki nem mondott mondatok, az élet és halál partját ku­tató gondolatok törmelékei. Azóta más az ősz. Lábam mellett. elzizegnek a levelek. A fák lombsátrain lyukat ütött az elmúlás, s éjszakán­ként a csupasz ágak között felnézve az égboltra, fázva hunyorognak a csillagok. Valahol ott száguld az aranyszőrű ménes. Valahol ott száguldanak meséink, valahol ott vágtat szemünk pillantása. Ott szárnyalsz te is túl minden tudomány, törvény határán, minden el­múlás. határán. Most már mindent tudok. Már megta­nítottál arra is. amire nincs válasz a tudás acélveretű szabályai között, amire nincs felelet a vallás tömjénszagú mellékhajóiban. Most már tudom, hogy az a másik vi­lág itt van bennem, a Styx folyó itt csörgedezik az ere­imben, Charon ladikjának evezőcsobbanásai itt vissz­hangoznak az én fülemben, és a túlsó partról hajszálfi- nom erek szövedékén átszi­várog hozzám az árnyék vi­lága. Csendben vagyok. Ár­nyékok vetődnek rám az őszi napban, kihunyt tüzek parazsa lobban szememben. Kerülöm a tekinteteket, ke­rülöm a hangos beszédet. Figyelek. A jeleket keresem, amik elvezérelnek az idő sodrán visszafelé úszva a szénaszagú istállóhoz, hogy visszakapjam az elveszett üveggolyóba zárt pillanatot. Megpróbálok én is mgsélni. csodát mutatni az égi me­zőre figyelő szemeknek, de az én meséimben a ménes­nek nem olyan fényes a szőre, a lovaknak nem ra­gyog úgy a gyémánt szege' patkója, s az én kezem nem tudi-a átsütni a végtelen tó: hűvösét. LASSAN TÉLRE FORDUL. A pinceajtókban még rövid Befejezlek a velést, a télre készülnek Mezoszemerén (Tudósitónktól) * A nagy őszi munkacsúcs jelentős részét maguk mö­gött hagyták a mezőszeme- rei Rimamente Termelőszö­vetkezet dolgozói, akik októ­ber utolsó napjaira befelez­ték a vetéseket. Szeptem­berben 130 hektár repcét ve­tettek el. amely azóta már kikelt és szépen zöldellik a mezőszemerei határban. Ok­tóber a gabonafélék vetésé­nek hónapja volt. A kedvező időjárást iól kihasználva négy vetőt"5r) szórta a búza vetőmagiát 1463 hektárnyi magágyba, őszi árpából 225. hektárt vetettek. Csőke Zoltán. a közös gazdaság elnöke biza­kodó. amikor a jövő évi ter­més jó előkészítéséről, meg­alapozottságáról beszél. A vetést végző és befem-'ö erőgépek most a talajerő-’ visszapótlás és az őszi mély­szántás munkájára álltak át.' Eddig 300 hektárra hordták ki az istállótrágvát, de' fo­lyamatos munkával 1201 hektárt trágyáznak le a kö­zeli napokban. Befejeződött a paprika és paradicsom szedése a szövet­kezet kertészetében. Befeje­zés előtt áll a napraforgó gépi betakarítása, s az eddig betakarított 350 hektár után már csak 75 hektár termé­sének szedése, cséplése van hátra Befejeződött a háztáji ku­korica törése mintegy 350 hektáron Mezőszemere. Szi­li alom és Egerfarmos hatá­rában. A John Deere és az NDK típusú betakarítógé- pek most a 600 hektárnyi területen fekvő közös kuko­rica töréséhez láttak hozzá a mivel a termés még minri'g nedves. ígv a szárítóra is szükség lesz. November már a télre való felkészülés időszaka a termelőszövetkezetben. \ traktorosok még 1200 hektá­ron végzik el. az őszi mély­szántásokat. kiszórják a műtrágyát a tavasziak a'á. Hamarosan befejezik a siló- zásokat. téliesítik az épüle­teket, ólakat, hodályokat. .Tói végzett, munka tudatával ké­szülnek a télre és a jövő esztendőre. Császár István időre megfekszik a nap. még lábra kap egy-egy kései bo­gár, eliramodik, zugot ke­res, biztos menedéket, Várja az új n’apot. Várok maswn is. Hogy nyelvemen oldód­jék a húrok, hogy kezem alatt újra sorók fakadjanak a fehér, néma papíron. Tanulom az életet újra élni, a létezés adta öröm- bánat komplexum új mély­ségével; a nem létezés tuda­tának birtokában. Szóloogatnak az emlékek,' szorongatnak a láthatatlan szálak, belém épülnek, gaz­dagítanak, félénkebbé, böl­csebbé tesznek. Már nem csak elmémmel mérem fel az elmúlást, sejtjeimmel is. így leszünk teljesebbek. így válik fontosabbá minden mozdulat, így kötünk békét a múlandósággal az élet ja­vára,* az anyag javára, amely újra és újra létrehoz­za a csodát; az élettelenből az élőt. Felszikráznak a hideg lü- zű csillagok, feldübörögnek a ménpaták. Tudatunk kóp- rázattal tölti meg az anyag mezejét, meséket mesélünk, szeretünk, ölelünk, elmú­lunk. EGYSZÓVAL, ÉLÜNK. Rontások ellen küzdve, böl­csők felett dúdolóf. dadog­va, szerelemben hűséget fo­gadva. munkában boldogan megfáradva, emberségben egyre fölmagasodva, tudás­ban gyarapodva, apáinknak anyáinknak köszönetét mondva. Szigethv András 1913. november 1., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents