Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-26 / 279. szám
IAAAAAAA^AAAAAi*AAAAAAAAAÄAAAÄ# Babits Mihályra emlékezünk Kilencvenöt éve. 1883. november 26.án született Babits Mihály költő< író. esszéista, műfordító, a Nyugat első nemzedékének egyik legkiemelkedőbb alakja. Első versei a Hétben, majd 1908-tól a Nyugatban jelentek meg. Utóbbinak mumkatársa, később szerkesztője lett. Költeményei, regényei, novellái mellett kitűnt műfordításaival is. Legnagyobb munkája Dante Isteni szinjátékának fordítása, amelyet Olaszország San Rcmo-díjjal jutalmazott. Alkotóereje teljében halt meg, 1941-ben, BABITS MIHALT: Régen elzengtek Sappho napjai A líra meghal. Nagyonis mérés* kezekkel téptük a kényes leány hegedű-testét, vad-vad hangokig csigázva, hogy ma már csak nyögni híd s hörögni mint halódó... Nincs ütem jajában többé, nincs se szó. se tag: az értő agy s zenés szív nrm beszél, csak a tüdő liheg, csag a torok kiált s a szédült gyomor álmodik. A líra elhal, néma ez a kor. Kinek szólsz, lélek? Mondják, milliók nyögését nyögd fna, testvérek vagyunk s mit ér a szó, amely csupán tiéd? De istenem, hát testvér az, aki nem halija meg testvére panaszát, ha nem övé is? önző a világ: csak közös ínség, közös láz, közös zavar dadog, — a többi csönd s magány. A líra meghal, és a szerelem, mint a galambok csókja, hangtalan. Ó kedvesem! magunknak szól a dal. Kégcp clzengtck Sappho napjai. Csókolj! A lira meghal és a hús élet a kettes csöndbe menekül. Az ember hajdan ember volt, s szíve itta az embert, teslvérszív; — ma nyáj, megunt baján kérődző. Légy sziget s várj napot a mocsárból! Különös gubók szülhetnek pillét. Mit tudod? Az istenek halnak, az ember él. ))bViiViiVWSWAViiW»ViAr*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/>AAAAAAAAAA^v^AAilVAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA aaaaaaaa4 < Copan — az ősi maja város Hondurasban Honduras hegyes vidékén, ahol ma kávét termesztenek, 325-töl 920-ig a maja civilizáció egyik legnagyobb központja helyezkedett el. Virágzása idején Copanban, a terület fővárosában kétszázezren laktak. Copan a maja városépítés csodálatos remekeivel büszkélkedhetett. A szertartások terén áöt egy saép oszlop, amely az ősi maja művészet tipikus formajegyeit viselte magán. A civilizáció hanyatlásakor, melynek okait a mai napig nem tudták pontosain meghatározni, Copant, mint más városokat, lakói elhagyták, s így az pusztulásnak indult. A XVI. századiban, amikor a spanyolok megjelentek Amerikában, a gyarmatosítók egyik hivatalnoka II. Fülöp királynak írt levelében arról számolt be, hogy Copan „nagyszerű épületek rom- és marad vány halmaza”. ' ■ A várost pusztította az Idő, a romok között elburjánzott növényzet, s a Co- pan-folyó eróziós munkája is hozzájárult romlásához. Jelenleg a hondurasd kormány évente 6 millió dollárt fordít a város helyreállítására és védelmére. Az UNESCO szakemberei a város megmentésének lehetséges módját abban látják, hogy megváltoztassák a folyómedrek A Hondurasban kidolgozott terv a maja emlékek megóvásán kívül azt is előírja, hogy aszfaltútokat, ivó- vízvezetékeket, csatornarendszert építsenek a város közelében levő faluba« és magában a városban is. Már megkezdődött a műemlékek restaurációja, ezek közé tartozik a játéktér, eev belső lépcsős udvar hierogli- fas feliratokkal, az akropo- lisz (fellegvár) és a szertartások tere. A szakemberek folytatják a kutatást a Co- pan-völgyében is, ahol különböző korokból származó emlékeket találtak. A legrégebbi közülük a feltételezések szerint az i.e. V. századból maradt fenn. Most még e történelmi emlékek többsége a föld alatt van. Azt is tervezik, hogy Copanban könyvtárat és múzeumot építenek. Szó van arról is, hogy Copant bekapcsolják a maja civilizáció műemlékeinek egész hálózatába, amely a térségben 325 ezer négyzetkilométernyi területet ölel fel, megosztva Mexikó, Guatemala, Salvador és Honduras között Az ősi majákat gyakran nevezik „az Uj Világ görögjeinek”. Ez a hasonlítás némileg kétségbe vonható, ugyanis a maja civilizáció a kő megmunkálásán, a hieroglifikus írásbeliségen, a kukorica termesztésén alapult. A maják fémet nem használtak, nem ismerték sem a szöget, sem a kereket. Nem tenyésztettek tejet adó állatokat. A görögök és a maják 'között párhuzamot lehet vonni abban az értelemben, hogy a maják magas szintű tudományos ismeretekkel rendelkeztek a matematika, az orvostudomány és a csillagászat terén. A maják alkalmazták először a nulla fogaiméit, A maják voltak azok, afcfk a kronológiai számításit az egy nem változó ponttól kezdték, míg a többi nép az időszámítást uralkodóik kormányzási idejétől tette függővé. Naptáruk rendkivüE módon pontos volt, a Hold mozgásának es a Venus bolygó mozgásának alapján aüitották össze. Máig nem sikerült megfejtem a maja hieroglifákat, egyes, a kronológiához tartozó fahret»- kon kívül. A kínaihoz hasonlóan a maja írásbeliség ídeograffikus volt, azaz a jelek ideákat jelöltek, ily módon tökéletlenebbnek tartható, mint az egyiptomi vagy sumer írásbeliség, amelyek jeied fonetikai elemeket is tartaiknazíak. A maja kéziratok tebbægét alkotó leveleket, melyeket néhány méter hosszú papírszalagokra írták, a XVI. században elégették, mivel ezt az írásbeliséget, a spanyol egyház betiltotta. Viszont sok köíel- irat maradt meg, A maja kultúra legeteő mar ad ványai az Le. 1500— 1000 körüli időből származnak. Körülbelül az ie. 1000- ben kezdték a rizs termesztését. Minden arról tanúskodik, hogy a majáknak nem voltak szoros kapcsolataik más kultúrákkal, nem használták az idegen népek vívmányait Ismeretlen okok miatt, a X. század körül valamennyi maja központ hanyatlásnak indult. Olyan elméletek is születtek, hogy a pusztulást klimatikus változások okozták, amelyek mocsárlázjár- vány terjedéséhez vezettek. Egy másik elmélet szerint a majákat az északról jött név hódította meg. Santiago Seal de Ázna A magyar népi demokrácia Miete 1944-1962 Történeti monográfiát akkor szokás imí, amikor egy átfogóbb időszak széles körű feltárását az alapozó szakíró-, dalom már elvégezte. A magyar népi demokrácia korszak kát, mondhaLni születése időszakától kezdve, a szőkébben vett szakirodalom éppen úgy, mint a politikai irodalom, már sokoldalúan körbejárta. A magyar baloldali politikai irodalom, azon belül is a kommunista publicisztika, már a huszas évek végétöl használja a népi demokrácia kifejezést. Ezen sajátos politikai hatalmi formát ért, amellyel a proletárdiktatúrahoz való átmeneti időszak hatalmi viszonyait kívánja megje-i lölni. így azt az időszakot öleli fel, amely többnyire a poi-f gári demokratikus forradalom és a proletárforradalorri közötti időben akár több éves időszakot is felölelő, átmeneti periódust jelent. A háború vége felé már a józanabb polgári erőknek is be kellett látniuk: az első világháborút követő hatalmi politikai restaurációt többé nem lehet megvalósítani. Hír szén aháborús vereséggel párhuzamosan jelentkező poh-f tikai, társadalmi válság olyan mérvű volt, hogy azt pair gári alapon már semmiképpen sem lehetett megoldani! így a demokratikus erők széles népfrontos tömörülése nemcsak a háborúellenességet és a német szövetségtői való elszakadást tűzhette ki célul, hanem a társadalom demokratikus átalakítását is. A könyv, amely népes és neves szerzőgárda közremfrS ködösével, született, három korszakra osztva tárgyalja. « népi demokrácia történetét. Az első szakasz 44 májusától a két munkáspárt egyesüléséig tart, a második 48 nyaráé tói az ellenforradalom időszakáig, a harmadik 56 novemé bérétől 62-ig. A 44 májusában megalakult Magyar Front még h*r kább antifasiszta tömörülés volt, de a pártokat Összekötő elképzelések már a háború utánra vonatkoztak. A földreform, a társadalom demokratizálása, a kibontakozó népi forradalom jellegének erősítése a négypártos koalíciót át-, menetileg egységfrontba tömörítette. Igaz, a koalíció jobboldalán elhelyezkedő kisgazdapárt inkább polgári demokráciát akart, de a baloldali erők, főleg 46 márciusától, a népi demokrácia mellett törtek lándzsát. A könyv szerzői ezt az időszakot helyesen úgy tárgyalják, hogy elsődleges cél megtartani a forradalmat a népi demokratikus sza-j kaszban, de szem előtt.tartani a baloldali fordulat lehető^ ségét is. A pártok közötti koalíciónál is elsődleges cél inkább az, ami összeköt, s nem az, ami szétválaszt Sokszor adott vitára okot a szakirodalomnak a népi demokrácia osztályjellegének s politikai tartalmának a jellemzése. Igaz, az utóbbit főleg a polgári, s az emigráns irodalom taglalta részletesebben. A jelen monográfia szer-J zői, nem kerülve meg a kényes kérdéseket, világosan főé galmaznak. 48 nyarára a baloldali, a kommunista erők már olyan társadalmi bázissal rendelkeztek, hogy a proletárhatalom megteremtése nemcsak szubjektív, hanem objektív oldalról is reális célkitűzésnek mutatkozott. A könyv izgalmas fejezeteit alkotják azok a részek! ahol a szerzők a 48. és 56. közötti időszakot tárgyalják. S valóban, a korszak olyan ellentmondásos volt, hogy azok az idők bőven adnak alkalmat a tépelődésre, A fö tendencia s a stratégiai célkitűzés alapjában véve helyes volt', de ahogyan, s amilyen körülmények között azt az akkori kommunista vezetés el akarta érni, már korántsem ilyen egyszerű képlet. A szövetségi politika torzulásai, a végé sokig kiélezett osztályharc-koncepció, s a tömegektől elé szakadt pártbürokráeia jóvátehetetlen bajt okozott a szóé cializmus építésének. Ugyanakkor a könyv szerzői azt is helyesen hangsúlyozzák: a nemzetközi feltételek sem vatták a Icgideálisabbak, 49 és 53 között úgy tűnt, a hármáé dik világháború egy karnyújtásnyira van. A harmadik rész egy kiegyensúlyozottabb, egyenlete- sebh színvonalú fejlődésről tájékoztathat. Egy konszolidálj tabb politikai légkörben kibontakozó gazdasági fejlődésről van szó, mely időszaknak talán az a legjobb jellemzője, hogy a gazdasági építés és a szélesen értelmezett társadat mi politika reálisan számot vetett a gazdasági lehetőségeké kel es a tömegek elvárásaival is. (Kossuth, 78,) Szőke Domonkos w O t óra. „Most jönnek, nana” — állít félre Győző a fal mellett, hogy maga elé engedjen egy mikrobuszt. Csörrennek az edények a kocsi alján. Párállik a százliteres hordó moslék, mögé huppan egy friss zöldséggel megrakott nylonzsák- aztán gyümölcsösládák tűnnek el az autó mélyén. Már a múltkor látta, hogy elvisznek ezt-azt a moslék ürügyén. Beszélték a Pufajkásban is; a főszakács bátyjának gebinje van Dunaréven. A nagyoló előtt megállt. Zárva volt az ajtó. Elmentek ezek is. Mehet az öltözőig. Itt szoktak tartani egy ballont mindig az arra járó éjszakás népeknek. Ahogy belépett az épületbe, a konyha felől eloltották a villanyt. Becsapódott; a vasajtó. Töksötét volt a folyosó. A hétszentségit még csak ez hiányzott! — mormogta. Mellette surrogott valaki. ,-Aha” — villant át az agyán. Körmei odakoccantak a falhoz, ahol meglapult. Aztán karja hirtelen kiva- gódott. Ügy erezte, mint aki na_ gyon-nagyon puhát fog. amely pillanatról pillanatra zsugorodik bütykei között a tenyerében. — Megörült? Eresszen el! — Hogyne. Csak kérdezek valamit. Kovács L Péter: Győzd, a munkaadó — Azért marcangolja a nyakamat? — Így jobban bízhatok az őszinteségében — lazította ujjait a főcsakács faggyús bőrén- — Azt kérdezném, maga bírna-e rezet önteni azzal* amit ebédre adtak? — Nem a maga dolga. Egyébként kelkáposztafőzelék volt húsgombóccal. — Most, hogy jobban utánagondolok, tényleg. De a kérdés az, hogy tudna-e ilyen bajával rezet önteni? — Én nem szoktam rezet önteni. — Fog. — Eressz«! eL mert nagyon megbánja! (^Lyóző bevágta maga mögött ” az ajtót, A szakácsot megcsapta a gázszag. Kapkodott levegő után. Hátrált a műhely sarak felé. — Mit akar tőlem? — Hogy dolgozzon. — Miért,? — Hátha nem lopnák ki az ebédből a belevalót. — Rágalom. 12 — Az előbb rakták fel a kocsira a szajrét. ott voltam, maga is tudja. — Akkor is ez önbíráskodás. — Ez meg öntvénytisztító. Na. fogja ! — kezébe nyomta az ötkilós kalapácsot. — A kabátját le- veheti. Az ingét nem ajánlom, a por hamar csip. Kiütötte a formaszekrényból a biztosítószöget. Ömlött a finom öntőhomok, felcsapott gázos füstje. Megmutatta, hogy kell kivenni a kész öntvényt. Amíg lehajolt, érezte, hogy a főszakacs egyre jobban mögé kerül. — Maga hány kiló? — kérdezte Győző hirtelen felegyenesedve. — Hatvankilenc. — Én száztizenkettő, — Ezt miért mondja? — Hogy tudjon mihez visaoasi. tarai... A szakács tétován fogott a munkához. Jobb lesz megbékélni ezzel az őrülttel, aztán maid meglátjuk — gondolta. Meglendítette a kalapácsot, hogy leverje a salakot egy peremes bronzcsőről. Úszott a porban. — Tegyen sapkái, vart oit a sarokban — ajánlotta a rézöntő, dament, a sarokhoz. Leemelt egy , simlis . sisakfelét,.. Forgatta. A szögek mellett a falasa karcolták a neveket, Rocea, Tóbiás, Bóbitás, Góliát. — Itt mindenkit ilyen furcsán hívnak ? — Igen. Nem tetszik nekik az a név. amit az anyjuk adott — Magát hogy hívják? — Győző. Sebes Győző. — Nem úgy. — Úgyis Győző. Ez tetszett nekik. — Es miért nem szóltak, ha kevés az ebéd? — Szóltunk. Jött is sá vétesz: ennyi jár. — Az már igaz. Odébbment egy másfk eeekrény. hee. Ahogy megemelkedett erezz, be, hogy nehezül, szeme előtt lebegnek a piros karikák. Tapad rajta minden, a sapka pereménél egna kezdett a bőre, — Rohadt egy meló ez. — Na látja, ezert ne*n keltene lopni. A főszakács su nyitott, hosszú szüneteket tartva. Győző örült tempóval vágta a szekrényeket. ■ Baromi, mit. melózik ez a pali” — állapította, meg a főszákáes. — Mindig ezt csinálták? — A. ez a kisebbik és a könv- nyebb.. Délelőtt ontjuk a rezet. Azt latna, ott milyen meleg w. — Holnap adok magának repetát. Rakott krumpli lesz. Dupla tejfölt is kap rá. — Nem kell. — Miért, nem maga mondta, hogy kevés az ebéd? — De. csakhogy így megint azt adná. amit másoktól elszed. Myolc óra elmúlt. A végéhez * ’* közeledtek. A fene egye meg azt a marhát, jól elszúrta az időmet — dohogott magában. Mit tudhat ez? Látta a kocsit. Esetleg a zöldséget. Hol van az már? Hajjaj ! Különben is* mivel bizonyítaná? Holnap majd jelentem, hogy rám támadt ez a hülye. Hadd mossák meg a fejét. Lenne élelmesebb, ne másokat kritizálná. Győző egy sínen mozgó kisda- ruvai kupacba hordta a kész rezet. — Na. főnök. megtraggmÉslZi — Masa mee. en meg ka — És az idegesség? — Ugyan, egy kis melóid!, X — Várjon adom a nyugtatót, Először is. azért a munkáért most nem jár pénz. Mi szocialista brigád vagyunk és szerződésben vállaltuk. hogy soron kívül adjuk a selejtpótlást a Bendóék brigádjának, az esztergályosoknak. Másodszor: ha maga megígéri, hogy abbahagyják, én nein szólok senkinek arról. amit. láttam. Harmadszor: állapodjunk meg. hogy erről a mai esetről nem beszelünk. AH az alku ? „Dögölnél meg” — gondoltai de azért rávágta: e- Oké
