Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-26 / 279. szám

— A pénzre nem nekem van szükségem — mondja Jaroslav úr, — hanem tő­lem akarja mindig valaki! — Hogy érzed magad? — kérdezi a mama hazatérő lányát. — Oszkár megsértett ! — Mit csinált? — Megkérdezte tőlem, hogy tudok-e táncolni. — Ebben én nem látok semmi sértőt... — Csakhogy akkor kér­dezte meg, amikor még tán­coltunk. ★ — Akármikor meglátok egy szép lányt, azt gondo­lom, bárcsak lennék 20 év­vel idősebb... — Talán fiatalabb? — Nem, idősebb. Akkor már minden mindegy lenne. Jcane Fonda Humor­„Ragyogó jövő áll előtte, — mondotta 1959-ben a filmvilág nagymogulja, Jack Warner, az akkori kezdő színésznőnek, — feltéve, hogy a haját szőkére festik, az állát összetörik, egész arcát átformálják. Aztán persze szüksége lesz még néhány szilikoninjekcióra a mellébe.” Jane Fonda csontjaihoz nem nyúltak, de minden más­hoz. Kikészítő művészek dolgoztak rajta, fésülték, gyúrták a 21 éves lányt, aki New Yorkból az első kamerapróbára érkezett Hollywoodba. Addig gyúrták, formázták, míg „végül egy olyan szőke csoda lettem, amilyent akkor tu­catjával kreált a filmipar" — mondja ma Jane. Utána kutyául érezte magát, emlékszik még ma is, de végigcsi­nálta a szokásos karrierutat. „Az embert piacra dobták, mint egy árucikket és eladták, amint ez már lenni szokott’’. Hollywoodi szakemberek, akik sok színészi fejlődést kísértek figyelemmel, egyetértőén állítják: egyetlen más színésznő sem volt képes ilyen nagy sikerrel ennyiféle karakterváltozást átélni, mint Jane Fonda. Ezzel a meg­állapítással tisztelettel adóznak az immár negyvenéves asszonynak. Hosszú utat tett meg Henry Fondának, a világhírű színésznek a lánya. Az apa az amerikai középrétegeket képviselte, ennek lehetett volna szinte cégére a maga mar­káns egyéniségével, jóságával, büszkeségével, konzervatív- ságával leánya. De Jane nem illeszkedett bele ebbe a kon­vencionális leányszerepbe, amelyet az apa szánt neki. Nyilván túlsúlyba került benne az anyai hagyaték. Az anya — egy korai amerikai forradalmár leszármazottja — tragikus véget ért, amikor Jane 12 éves volt. Amerikai BB Jane valami hasonlótól félt, ezért kitört a látszólag hibátlan életből, otthagyta az előkelő iskolát és kikönyö­rögte apjától, hogy Párizsba mehessen művészetet és zenét tanulói. De a menekülés az egyik világból végül egy másik világba való menekülésbe torkollott. Nem járt művészis­kolába, hanem a leggazdagabb társaság playboy lovagjai­val élte életét Párizsban. Fonda papa erre hazarendelte lányát New Yorkba, ahol folytatta a Párizsban megszokott társadalmi életet a partykkal. Közben titkárnőként és fotómodellként Is dolgozott, hogy megfizethesse a tandí­jat Lee Strasberg „színházi guru” színiiskolájában. De a Broadway színházaiban megbukott. Még a Fonda név sem kímélte meg attól, hogy New Yorkban kifütyüljék. Jane erre Hollywoodba ment, de ott sem volt nagyobb sikere, mint a Broadwayn. Miközben kereste azt, amit ma önmegvalósításnak neveznek, visszatért Párizsba. „A fil­mek, amelyek ott készültek — néven nevezték a dolgokat, s olyan szereplőik voltak, mint Simone Signorét és Jeanne Moreau, akiknek valóban volt arcuk”. Ezt akarta ő is. Csak éppen nem sikerült semmi. „De ehelyett én lettem az amerikai Brigitte Bardot. „Nemcsak külsőleg kezdett hasonlítani Bardothoz, hanem feleségül ment Roger Vadimhez, Bardot, „a francia szex-szimbólum” előző férjéhez. A „Barbarella" című film és az 1967-es forgatási év fordulópontot jelentett: „Párizsban voltam, a tv képernyőjén néztem a vietnami háborúról szóló híradó­kat. .. Láttam amerikai repülőgépeket, amelyek bombákat szórtak templomokra és iskolákra, láttam a gyerekek ar­cát, és azt gondoltam magamban: az én hazám nem tehet ilyet, ez nem lehet igaz, s ha igaz, kell, hogy oka legyen”. A forgatások szünetében Vietnamról szóló irodalmat és riportokat kezdett olvasni. Sehol sem talált semmiféle „jó indítékot” a bombázásokra. Elutazott Indiába, hogy felke­ressen egy gurut, akinek tanításával ugyan nem sokra ment, de ott újabb nyomorúsággal szembesült: „Mélysége­sen megrázott a nyomor, amelyet ott láttam". Kitörés Hazatérve Vanessa lányával együtt elhagyta Roger Vadimot. Már nem járt partykra, hanem indiánokkal és a harcos Fekete Párducok tagjaival beszélt, érdeklődni kez­dett egyedülálló és leányanyák sorsa iránt, foglalkozni kezdett a Kaliforniában dolgozó mexikói szőlőmunkások helyzetével. Így ismerkedett meg a vietnami háború ellen tiltakozókkal is. Agitált kaszárnyakapuk előtt, beszélt diákokkal, de közben rájött: ő, a gazdag, elkényeztetett lány és feleség nincs felkészülve arra, hogy aktivista le­gyen. „Gyakorta nem is értettem, miről beszélnek. Nagyon keveset tudtam”. Még Peter fivére sem akart melléje állni. 1972-ben híre járta, hogy a Pentagon észak-vietnami gátakat szándékozik bombázni, s ekkor Jane Fonda Észak- Vietnamba repült. A hanoi rádióban — amerikai hadifog­lyokkal együtt — felhívással fordult az amerikai pilóták­hoz, hogy tagadják meg a bombázási parancsot. A mérték betelt: a hivatalos Amerika kezdte gyűlölni Jane Fondât. Az FBI átnézte postáját. A háborús veteránok szervezetei felhívást intéztek filmjei bojkottálására. Még saját elvbarátai is kételkedni kezdtek benne: túlzottnak találták a szakadékot elkötelezettsége és pénz­arisztokrata származása között. „Fáradt voltam akkor, és végkimerülésig felmorzsolódtam”. Hogy akkor nem dobott oda mindent, az kizárólag Tom Haydennek, az akkori idők diákvezérének érdeme. téged kerestelek már a játszóterek libikókái között is matrózblúzos bálok teleizzadt tenyerű táncocskáiba vittelek jósoltalak magamnak álmoskönyvek lapjaiból fűtetlen mozik nyikorgó ülésein gubbasztottam veled hányszor teveled a lépcsőházak fordulóiban suta katona levelek gyöngy betűivel írtalak tele és jaj! jártam én a várótermek álmosai olcsó szerelmek árusai közt Pátkal Tivadar: Szerelem országa leszólítottalak gyárkapukon kiröppenő fecske-lányok seregéből érted ácsorogtam villámok idején is érted az ereszek ijedt fészkei alatt téged kerestelek csak tégedet a cipó arcú falvak esti harangszavával melyet messzire visz a szél elvisz oly messzi”' nem várlak már hold-hallgatással szomorú esőkkel sem zengő havazással madaraimat a mezőkre mind elküldtem hogy dalolják NEM VOLT HIÁBA NEM az órák mutatóinak allózása jogy egyetlen érképem lettél amelyen eltalálok a legutolsó állomásra ^^^AA^AAAAAAA.AAAAAAAAAA/WVSA/SA/NAAAAAAAAAAAA/WWVNAAAA/VAAAAAAAAAAAAAA/W>AéSAAAAAAA^^^^A#\ Szépen énekelgetnek ezek a fiúk. De miért mondod, hogy ez vegyes kórus? Nem látok köztük egy nőt sem. — Azért vegyes kórus, mert van köztük olyan, aki tud énekelni és olyan, aki nem. ★ Az orvosnő végignézi a pácienst, és megcsóválja a fejét: — Maga nem tetszik ne­kem. .. — De hiszen nem leány- nézőbe jöttem, doktornő! ★ A bíró megkérdezi a fel­perest : — Az alperes azt mondta magának, hogy maga hülye. Ez igaz? — Igaz, bíró úr. — Akkor miért indított pert ellene? ★ — Megvettem magamnak az új japán tranzisztoros rádiót! — Te tudsz japánul? ★ A dolgozó kifulladva ér­kezik a hivatalba egy fél­órás késéssel. j . ­— Nem lenne kényelme­sebb magának, ha korábban felkelne, és mindenre jutna ideje? —'kérdezte tőle az osztályvezető. — Valóban kényelmesebb lenne, csakhogy én az olyan emberek közé tartozom, akik nem törődnek a saját ké­nyelmükkel. ★ — Ha már nem lehet sa­ját autónk — mondja a fele­ség a férjnek —, nem lehet- (Fotó: Humanité Dimanche) ne valakiét örökbe fogadni? Marcel Marceau és Ö... Ketten együtt A mozgalom központja, amelyet szerveztek egy nagy kiterjedésű farmon van. Santa Monica közelében, nem messze onnan, ahol a Hayden—Fonda házaspár letelepe­dett. A házaspár egy tegerre néző faházban él Vanessával, a 10 éves kislánnyal, és Try-jal, az 5 éves kisfiúval. Jane, amikor éppen nem filmez, ellátja a háziasszonyi teendő­ket, gyermekneveléssel és a szomszédok ügyes-bajos dol­gaival foglalkozik. Jane Fonda valódi arculata Játék Dickkel és Jane-nel című filmjében bontakozott ki először. A film nagy kasz- szasiker. Amerika, a tipikus középosztály mohó kíváncsi­sággal nézte, hogyan Ifett a protest-Jane-ből ismét polgári hangú asszony. Jane elismeri: ezzel a filmmel meg akarta mutatni, hogy ismét vidám és szép. Tom Haydennek, a férjnek más magyarázata van. Mostani sikerét a liberáli­soknak köszönheti és ezek szégyenérzetének- amiért utolsó­ként léptek fel a vietnami háború ellen. Bármi legyen is az igazság — Jane Fonda kihasználta az adott helyzetet: népszerű tévé-showkban lépett fel, nyilatkozatokat adott a középosztály magazinjainak, — de nemcsak azért, hogy reklámot csináljon filmjeinek. „Ha az emberek, akik gyűlöltek és hazafiatlannak tartottak, ma újra megszeretnek és elfogadnak, eszméimet is szíveseb­ben veszik át”. Velük akarja elfogadtatni magát. A Júlia című film­ben egy olyan nőt ábrázol, akivel az emberek azonosítani tudják magukat. Legújabb filmje, a „Corning Home" (Ha­zatérőben), nemcsak a vietnami múlt feldolgozásához és leküzdéséhez nyújt segítséget, hanem tulajdonképpen ronda-történet. _________________ — »b — P acolai mesélte: — Kedves öregem, mint tudod... jó. .. akkor most már tud­ni fogod, hogy ál­matlanságban szen­vedtem. Amíg más csak letette a fejét a kőre, én a párnán is órákig forgolódtam, s nem, az istennek sem tudtam elalud­ni. .. Igen, csinál­tam. .. Ezerig, száz­ezerig aztán mil­lióig. .. De amire ad­dig eljutottam, csör­gött az óra és kelhet­tem is fel. Eltelt az éj­szaka. Aztán napköz­ben minden kilomé­terkőnél összeestem az álmosságtól, el- szundítottam én már pillanatokra a zebra közepén is, de ott­hon, abban a pilla­natban, hogy a fe­jem a párnára tet­tem, Olyan friss és éber lettem, mintha hideg zuhany alól jöttem volna ki.. ■ Hogy tejet? It­tam melegen és lan­gyosan, ittam sört, fehéret, barnát, de minden eredményte­lennek bizonyult... Lassan kezdtem rá­szokni az altatókra, de már ott tartottam, hogy úgy ettem a Noxiront, mint ló a zabot. Es semmi, és semmi, és semmi.,. Ekkor került a ke­zembe egy újságcikk, amely arról szólt, Pacolai, az álmatlan hogy a világért se szedjünk altatókat, hanem igyunk gyógy­növényekből készült teát. A tea csodát művel. A tea altat... Ez kell nekem, lel­kesedtem fél és be­szereztem mindazt, amit ez a recept elő­írt, hogy igazi gyógy­altató teát készítsek magamnak. Es este, kezemben a cédulá­val, a rajta felírt teáim nevével, kivo­nultam a konyhá­ba... A lakásban már csend volt és béke és nyugalom. A gáz kellemesen árasztotta a simoga­tó meleget, odaültem hát a tűzhely mellé és adagolni kezdtem a napközben begyűj­tött, felvásárolt és most idekészített cso­dafüveket a re­cept szerint... Zu­bogott a víz, duru­zsolt a gáz, szuszo­gott' a ház csendje, simogatott a konyha melege, amint hullt, hullt a kezemből a recept szerinti csi­petnyi komló, a csi­petnyi fehér csalán, egy kis macskagyö­kérrel keverve. Tet­tem aztán hozzá 30 gramm orvosi sziru­pot, ugyanannyi borsmentát... és zú­gott a víz, duruzsolt a ház, szuszogott a gáz, csendben csen­dült a ház csendje s valahol halkan tik­iakon egy óra... Es beletettem még a 15 gramm tárnicsot, va­lamint a fél zellert... és újból hallottam, amint szólt az óra és éreztem,. hogy simo­gat a meleg és zubo­gott az altató teám keveréke, amelybe a receptúra szerint már csak... — ... na és mi történt már csak? — ... azt hiszem, hogy már csak né­hány szem ánizs és csipetnyi kömény­mag hiányzott az al­tató teámból, amikor felébredtem... — ... elaludtál teafőzés közben? Hát ez nagyszerű. Már az illata hatásos volt, mi? — Igen, valószínű, hogy elaludtam. Csak a mentőautóban éb­redtem fel... Máig sem tudom, hogy a keveréktől-e, vagy a szivárgó gáztól, amely a kizubogó víztől lángját vesz­tette. .. Tegnap is­mét főzni akartam a receptem szerint, de a feleségem azt mondta, hogy ő sok­kal nyugodtabb, ha fejbe vághat a kis kalapáccsal, mert at­tól is kijönnek a mentők, de legalább nem robban fel a ház... Azt hiszem, otthon már soha nem főzhetem meg a teá­mat, .. De ha átme­hetnék hozzátok... — nézett rám Paco­lai reménykedve, az­tán riadt arcom lát­va, keserűen legyin­tett. — ... látod, öre­gem, rajtam még a gyógyfüvek sem se­gítenek. .. Meg te sem... Jegyezd meg, öregem, rettenetes az álmatlan ember sor­sa, még a teái és a barátai is elhagyják — borúit a vállamra. hogy öt percig jóízűt aludjtíh. Még horkolt is az álmatlanságtól. Gyurkó Géza KöznevesQlt tulajdonnevek Nyelvünk életében gyakori jelenség, hogy a tulajdonne­vek, köztük elsősorban a személynevek közszóvá lesz­nek. A köznevesült szóalak jelentéshez jut, s hatóköre kiszélesedik. A gazdag példa­tárból most csak ezeket a neveket idézzük: simon (nincs), pista (szerelmes fér­fi), pali (balek). Gyakran halljuk ezeket a szólásszerű nyelvi formákat is: azt hiszi, ő a jani, tamás vagyok ben­ne, ünnep-jankó (nem akar dolgozni) stb. Gyakran tapasztaljuk, hogy egy-egy idegen eredetű tu­lajdonnév -teljes értékű ma­gyar közszóvá válik. Ebbe a sorba vonhatók például ezek a megnevezések: ragián, szendvics, bojkott, lincsel stb. John London Mc Adam angol útügyi felügyelő neve is köznévvé vált. A sajátos eljárással készített útburko­lat megnevezéseként ma már általánosan ismertté váltak ezek a nyelvi formák: maka- dám, mákadámoz, makadám­út, makadám burkolat, ma- kadám útburkolat stb. A makadám név költőink versmondataiban is egyre gyakrabban olvasható kulcs­szóként. A sort Arany László nyitja. A szó alakja még közelebb áll az átadó nyelvi formához: „Magyar mac­adam munka: sár sáron” (Arany László: A délibábok hőse). Ha megfigyeljük mai költőink egészen korszerű mondanivalót megfogalmazó alábbi versrészleteit, kitűnik, hogy ez a köznevesült angol eredetű megnevezés igen jól . teljesíti stilisztikai, poétikai szerepét: „Izzadtan, véznán a megolvadt makadámon’* (Szécsi Margit: Levél a kór­házban). — „Szeretnék leül­ni hidak alján, / makadám- kövek halmán" (Csepeli Sza­bó Béla: Emberként élni. — „Ülök hűvös makadámok halmán, / füst-subájú, me­rengő legény” (Csepeli Szabó Béla: Őrzöm a napot). Nádor Tamás Közlekedé­sek című költeményében egészen sajátos szerepben je­lentkezik a makadámút ösz- szetétel. Az olvasót valóban merészebb képzetkapcsolá­sok vállalására készteti ez a versrészlet: „Ez az örökké felvérzett makadámút". Röviden arról is szólnunk kell, hogy igen változatqs-, helyesírási formában olvas­hatjuk a makadám szóala­kot. Vannak, akik, helytele­nül, szinte újra angolosítják az írásformát. Erre semmi szükség nincsen. A megneve­zés jövevényszóvá válását tükröznie kell az írásmódnak is . » Dr. Bakos József

Next

/
Thumbnails
Contents