Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-03 / 260. szám

f

Juttatások, béren kívül

Helyzetkép az iskolákból

Pedagógusaink közérzete íz utóbbi időben lényegesen avult. Ehhez hozzájárult — többek között — az 1977. szeptemberi bérrendezés. A borítékba sokkal több kerül, mint valaha.

Az életszínvonal alakulásában ezenkívül fontos szerepet játszanak a béren kívüli juttatások is. A Pedagógusok Szakszervezetének Heves megyei Bizottsága ezekről készített felmérést. Nemcsak az eredményeket vették számba, hanem feltérképezték a megoldásra váró feladatokat is.

Észlelés — közelről

A költségvetési intézmények a vállalatokkal szemben hátrányos helyzetben vannak, ugvanis itt nincs jóléti alap, amelyből fedeznék a többletkiadásokat.

Az étkeztetés évről évre felborzolja a kedélyeket. A

jogszabály biztosítja ezt a lehetőséget, azonban a gyakorlat egészen más. Majd mindenki az iskolák, az óvodák konyháját szeretné igénv- be venni. Elsősorban azért, mert így olcsóbb. Ráadásul nem kell a vendéglőbe járni, s ott várakozni. Ugyanakkor az is igaz, hogy a gyerekek közül is egyre többen óhajtják ezt a kedvezményt. Á feszültség ezért egyre nő, hiszen a fejlesztésre hiányzik a megfelelő pénzügyi keret. A népi ellenőrök is vizsgálták ezt a témát, s javasolták, hogy csökkentsék a felnőtt étkezők számát Ez sem könnyű, mert zömüknek kötelezően jár ez a szolgáltatás.

Az se vigasztaló, hogy a munkáltató« hozzájárulása — az ebédenkénti nyolcvan fillér — igen alacsony. Javulás csak akkor remélhető, ha a feltételek biztosítását rendeletmódosítással Írják elő. Intézkedés kellene ah- Nv. is, hogy az anyagi támogatás gyarapodjon. Érdemes ezt sürgetni. hís«n ilyen mostoha helyzet egyetlen vállalatnál, üzemnél sem alakult ki.

(kiilés és segély

A szakszervezeti taggyűléseken legsűrűbben az üdültetésről esik szó. Ez nem véletlen, mert a SZOT-beuta- lók elosztásánál a bontási százalék alacsonyabb, mint a termelő ágazatoknál. Ezen felül nincs meg a már említett jóléti alap, s így komolyabb beruházást nem lehet megvalósítani.

Természetesen keresik a kiutat. Ennek köszönhető, hogv a kollégiumokat nyaranta felhasználhatják a pihenni vágyók fogadására. A megyei tanács is bizonyította mecénási készségét: a soproni üdülő építéséhez — egyszeri megajánlásként — 350 000 forintot adott. A megyei művelődésügyi osztály esztendőnként rendszeresen 100 000 forinttal járul hozzá a fejlesztési elképzelések valóra váltásához.

Gondolnak a nagycsaládosokra is. Minden szeptemberben — kérés nélkül — tanszervásárlási segélyt nyújtanak számukra. A kevés nyugdíjban — jó néhányan akadnak ilyenek — részesülők terheit is enyhítik. Kell is ez. mert zömüknek semmiféle mellékjövedelem nincs, s ezért a megélhetés számukra egyre nehezebb. A pedagógusgyerekeket társadalmi ösztöndíjjal segítik, erről azonban kevesen tudnak: jelenleg mindössze négyen kapják ezt a támogatást.

A gyesen levőkkel tartják a kapcsolatot. Egy-két helyen — s ez igen emberséges dolog — még differenciált béremelésre is számíthatnak.

Kelí-e illetméüyíöld?

Valaha majd mindenki örült ennek a kedvezménynek, ma viszont nem túl nagy a lelkesedés. Az egyik településen egyáltalán nem biztosítják, a másikon a tanítók, a tanárok, az óvónők nem kívánják, mert a művelés ráfizetéses, a harmadikon — a növekvő létszám miatt — egyre csökken a terület. Néhol, — s ez fordul elő legritkábban — teljes az elégedettség, hiszen mindenki annyi négyszögölet munkálhat meg, amennyi jár neki. s a föld is jó minőségű.

Kedvelt a pénzbeli megváltás, s az lenne a megnyugtató, ha mindenütt ez nyerne polgárjogot. A nevelők hadd foglalkozzanak azzal, ami számukra a legfontosabb. amihez leginkább értenek, amit elsősorban várnak tőlük: tanítványaik

szellemének és jellemének formálásával.

Mától:

Október forradalmi grafikái Egerben

„Október tisztított, formát adott, újjászervezett... Október munkára tanított. Mi már október 25-én munkába álltunk. Megalapítottuk az akkor forradalmi festőosztályt. színházosztályt, zeneosztályt, mi vezettük a tanulókat az akadémia ostromára. .— írja Majakovszkij 1923-ban.

Erre a néhány nagyon jellegzetes sorra rímel az a kiállítás melyet mától „az egri Megyei Művelődési Koz- .

Tflan^wn-teWnthétnek meg az érdek)odók Az októberi - radalom arankái címmel.

MiFIs lehet látni a tárla- ton? Tizenkét művész alkotását. többek közt Rodcsen- kó Liciszkij, Malevics, Popova, Annenkov műveit.

QsNwmíw

1978. november 3., péntek

amelyek nemcsak forradalmi tartalmukkal, de a plakát forradalmi megújításával is kivívták az utókor elismerését. Könyvborítókat, folyóiratterveket, emlékműrajzo- kát lehet látni — mai szemnek talán nem is túl szokatlanokat, hiszen a keletkezésük óta eltelt ötven esztendő alatt volt alkalom megismerni. volt alkalom hozzászokni, mindahhoz az újhoz, amely e kor művészeit felemelte, s mindahhoz az újhoz, melyet e kor művészei maguk fölé emeltek...

így mondható el. hogy nemcsak októberről beszélnek. de októberrel beszélnek is magukról e grafikusok, akiknek alkotásait november 21-ig tekintheti meg a közönség.

A korról november 7-e alkalmából filmet is vetítenek a kiállításhoz kapcsolódóan szombaton fél 11-kor. Az érdekes bemutatót magnós tárlatvezetés egészíti ki.

A pályakezdőknek nincs könnyű dolguk, ugyanis a jövő anyagi megalapozása nem megy máról holnapra. Ezért jelent számukra igen sokat a letelepedési segaly. Évente 240 ezer forintot oszthatnak szét hatvan személy között. Ez azért is örvendetes. mert a kisebb falvak sem maradnak szakképzett pedagógusok nélkül.

Az autó és a többi

A gépkocsiakció hamar népszerűvé vált. Ez érthető, hiszen az igénylők Így gyorsabban juthatnak autóhoz, s a vételár egy részét részletekben fizethetik visz- sza. Annyian akarnak élni ezzel a lehetőséggel, hogy rangsorolni kell. Zavaró az, hogy az adott keretszámon belül a típust is megszabják. Igen kevés a Trabant, a Lada 1200-as. a Polski 126- os. holott majd mindenki ezt kívánná. Ezt a kötöttséget érdemes lenne megszüntetni. Ha ez nem oldható meg, a választékot kellene bővíteni.

A friss diplomások személyi kölcsönt is felvehetnek. méghozzá igen gyorsan. Ennek ellenére húzódoznak. s tavaly csak egy ifjú szakember próbálkozott meg ezzel. Az érdektelenség oka az, hogy magas a kamat, s egyébként sem kínál különösebb előnyt.

A részletek beszédesek, az összkép alapjában véve kedvező. Annál is inkább, mert a még meglevő, s olykor aggasztó gondok központi döntés révén és helyi összefogással felszámolhatók. Ha ez megtörténik, akkor a pedagógusok hangulata még inkább javul, s az eddiginél is több energiát fordíthatnak tanítványaik okítására.

(P. I.)

Javait Füzesabony orvosi ellátása

(Tudósítónktól) :

A gyors ütemben fejlődő Füzesabony nagyközség

északi, úgynevezett telepi részén az utóbbi években gomba módjára szaporodtak a családi házak, növekedett a lakosok száma. Ez tette szükségessé. hogy ezen a részen is létrehozzák a második orvosi körzetet. A nagyközség területén így már négy orvosi körzetben kapnak ellátást az arra rászorulók. A MÄV üzemorvosi rendelő nemrégiben új, korszerűen berendezett épületben kapott elhelyezést, ahol az elengedhetetlenül szükséges időszakos vizsgálatokat és a betegek ellátást már főfoglalkozású orvos végzi. Ez a rendelő — az előző évekhez hasonlóan — a szomszédos községek vasutas dolgozóit is fogadja. A Mátravidéki Fémművek gyáregységében is rendszeressé vált az üzemorvosi rendelés, itt is folyamatban van üzemrészenként az időszakos vizsgálat.

Űf fi? na: „Útközben"

Az Uzsoki utcai kórházban megörökített jelenetekkel befejeződött az első magyar— lengyel koprodukciós film. az „Útközben” forgatása. A film készítőinek az utómunkálatok során még speciális feladatokat kell elvégezniök. A legnagyobb gondot a női főszereplő, a francia Delphine Seyrig szinkronhangiának kiválasztása okozza. A jelöltnek ugyanis a magyar mellett lengyelül is jól kell beszélnie. Eddig nem találtak olyan színésznőt, aki a kettős követelményeknek eleget tehetne, s hangjának karaktere is megfelelő lenne. A lengyel nyelvű szinkronfelvételeket egyébként Lengyel- országban készítik el.

Érdekesség még, hogy a lengyelországi jeleneteket nem szinkronizálják magyarra, hanem felirattal látják el.

A rossz fiú

A panaszost megelőzte egy levél. Kérelem az iránt. h«nrv

állami gondozásba vegyenek egy rossz fiút. aki szófogadat- lan. rakoncátlan, folyton megszökik a szülői háztól. A szülők havi jövedelme eléri a 8000 forintot, ezért nem is anyagiak miatt kérelmezik az állami gondozásba vételt.

— Ez a fiú már a házasságunkat veszélyezteti... olvasJ ható a levél egyik sorában.

A levél kézbesítése után néhány héttel panasznapra érkeznek a szülők. Egyszerre jönnek be. egymás szavába vágva mondják el a történetet:

— Az úgy volt, kérem, hogy Sanyi gimnáziumba került. Tudtuk, hogy van esze, ezért már az eleién elhatároztuk, hogy orvos lesz. Sajnos, nem így történt. Az első gimnáziumot általános négyessel zárta. Mind a ketten biztattuk, kapcsoljon rá, tanuljon jobban. így a második év végére már a jelesek közé küzdötte fel magát. Ezen a nyáron külön házitanítót is fogadtunk mellé, aki a szünidő alatt pihenés helyett, matematikából korrepetálta. Még az osztályfőnök! is biztatott bennünket, hogyha így fog Sanyi tanulni, biztosan orvos lesz. A baj a harmadik osztályban történt, amikor érthetetlen okok miatt Sanyi félévkor visszaesett a tanulásban. Azt mondta, mindig fáj a feje, és nem tud figyelni az órán. A lelkére próbáltunk beszélni, tanuljon jobban,' szedje össze magát, mert így soha sem lesz belőle orvos.' Falra hányt borsó volt minden szavunk. Egyszer összeesett az iskolában és a kórházba került idegösszeroppanással. Nem sokkal később, hogy elhagyta a kórházat, megszökött hazulról Csak néhány napi keresés után került elő. Hol az egyik,' hol a másik rokontól, akik végül is kétségbeesetten adtak hírt hollétéről. Durva lett és goromba, visszafelesel U pénzt lopott és csavarogni kezdett. Amikor felelősségre vonJ tűk, dühösen toporzékolt:

— Ti tettetek tönkre, mert azt akartátok, hogy mindenJ képpen orvos legyek.

Az asszony sírni kezd, a férfi átveszi tőle a szót, és elJ csukló hangon folytatja.

— Nem akartunk mi rosszat ennek a gyereknek sohaJ sem, mindent megtettünk érte, célt állítottunk elé. Orvosnál« lenni szép hivatás, nemes cselekedet és kis szerencsével méa jövedelmező is lehet. Ezért figyelmeztettük, unszoltuk mindig a tanulásra. Az anyja gyakran hajnali négy órakor felkeltette, hogy tanuljon. Egyik nyáron biciklit is kapott a jó bizonyítványért, máskor a ruhával bélyegekkel és más egyéb módon jutalmaztuk az ötösöket. Semmi sem Sikerült- Csavargó lett az egyetlen fiunkból. Nemhogy orvos, de únv látszik, ember sem lesz már belőle. Ha néha haza vetődik, ordit. és tűrhetetlen hangon bánt bennünket, a szülőt okolja mindenért. Így nem marad más hátra, hogy kérjük! vegyék minél előbb állami gondozásba, mielőtt még feltartóztathatatlanul a züllés útjára lépne.

Elmentek a szülők, itt maradt az akta. A papír, amelv egy szomorú sorsú fiúról, egy derékba tört életről szólt. A vizsgálódás lassacskán mindenre fényt derített, a szülők mérhetetlen kapzsiságára, nagyravágyására. de arra is. hogy t idegösszeomlásig hajszolták a közepes tehetségű gyereket.’ Azt a fiút, akinek legfőbb vágya az volt. hogy tv-szerelő. vagy műszerész legyen. Ezt a vágyát ugyan soha nem merte elmondani a szülőknek, és lelke mélyén mindig irtózott a vértől és az orvosi pályától.

A szülők elmentek, lefolyt a vizsgálat, az akta az asztalon hever. Állami gondozásba kellene venni a nyolcezer forintos jövedelmű család egyetlen fiát. Dönteni kell. mert sürget a határidő. A szülők türelmetlenül várják a választ! A választ, amely egyben vádirat lesz a felelőtlen, nagvra- vágyó szülőkről is... Szalay István

I.

A sárga gömb egyre lejjebb száll. Ahogy közeledik, egyre nagyobb lesz, aztán egyszerre csak elpattan, tűz- kígyók ugranak ki belőle. Még egy szemvillanás, és a fához ér.

— Jaj, a bölcső... — nyöszörgő a sötét kunyhó sarkából egy báránybőrbe bu- gyolált asszony.

— Félrebeszél. Még nem tért magához — sóhajtott fel az öreg juhász. Kiverte a hamut feketére szívott csorba pipájából és jól teletömte apróra vágott dohány- nyaL

— Bárányt is itattam, borjút is etettem, csak cse. csemöt nem gondoztam még soha. Talán csak nem hal meg?

— Semmi se kell neki. Pedig miatta fejtem meg a lenszebb juhomat.

Egy lógó fehér bajuszos aprócska öreg — fején a haj akár egy fehér kucsma, — és egv széles vállú vöröc le- génv melegedett a düledező juhászkunyhó mellett rakott tűznél. A legény egy csecsemőt ringatott a térdén. A frissen fejt tei édes illata a dércsípte bozót fanyar szagával keveredett.

— Jaj. Ízzé-porrá én ng

•Bolgár testvérmegyénkben, Tar- govistében ét A he!vt lap munkatársa.

egész! Hamu se marad be. lőle... — nyöszörgőit az

asszony, és hányta-vetette magát a sarokban.

— Miből, lányom?

— A bölcsőből.

— Nyugodj meg, lányom. Sértetlen a bölcső. És a gye. reknek sincs semmi baja — nyugtatgatta a galambfehér öreg. A bükkös felől szél kerekedett, gyógyfüvek fűszeres illatát hozta. Az asz- szony kinyitotta a szemét. „Ahá, hát ez az a sárga gömb. A tűz, aminél a juhászok melegednek. És a bölcső is itt van.” — Megetetném — akarta mondani, és kinyújtotta a kezét a tarka bölcső felé. Fel akart kelni, hogy megfogja. Na még egy kicsit feljebb... de miért lefelé, és hová tévedt?

— Miért kapkod úgy a kezével?

— Bölcsőt ringat az árva.

— Odahaza van a szőlőlugasban. Eszébe jut az első pingálás. Bölcsőt pingált, hí- mes, tarka bölcsőt.

Hogy akárhová is megy, utánaforduljanak az emberek: „Bizony, a fiáért mindent megtesz!” Kilenc esztendeig várt erre a fiúra. Mindig lányok sikeredtek. Bárcsak fiú lenne a hetedik, álmodozott a hosszú éjszakákon. Minden évben misét fog érte mondatni. És már jó előre pingálni kezdte az. új bölcsőt. Most eszébe jut*

a zöld. Akár a hirtelen sarjadt tavaszi fű. Mint a mező, ahonnan a tanító virágot hozott neki. Ö odafent ült, a dombtetőn, és vékony fonalat sodort a fehér gvan- júszöszből. A göndör cserjésekben versenyt daloltak a madarak. Vagy egy tucat gyenge választási bárány és juh ropogtatta a friss zöld füvet. Lentről gyerek- zsivaj hallatszott. Hosszú fürtös hajú magas férfi vezette őket. Akkor adta neki a virágot. A zöld mellé halványsárgát festett, olyan volt, akárcsak a szántó kalászainak színe aratáskor. Ez a föld táplálta őket, amióta csak az eszét tudja; amikor meg felcseperedett, elvette tőlük a molnár az adósságaik fejében. Aztán a barna jött, olyan, mint a tanító szeme. Két festékbe is be- mártogatta az ecsetet, amíg sikerült elkapnia. Szép szeme volt a tanítónak. Meleg, beszédes szempár. Amikor átadta neki a négyrét hajtott levelet, akkor is a szeme árulta el, hogv mit irt benne. Csak rá kellett nézni. De a lány nem mert mozdulni sem, annyira pironkodott.

— Add oda apádnak —

mondta a tanító.

Este, mikor körülülték a’ asztalt és megzörrentek a fakanalak az agvagtálban. 5 előhúzta a pam'rt t»v«»os mellénykéje alól.

— Apa, a tanító küldi ne. ked ezt a Levelet, kén, hogy olvasd el.

Û maga nem tudott olvasni.

— Hm... No nézd csak azt a tudós szamarat. A mi uafinánkat akarja menyecs. Kenek. Ide van írva!

Daxin.a úgy érezte, száz kard járja át, száz túz per. aseLi. Elsomfordált az asztaltól, elbújt a fészerbe. Megfordult vele a világ. Forogni kezdett a törött kö- csogoen virágzó muskátli, a borzas gyékényszőnyeg, a kapufélfán száradó két pár bocskor is. Majd elsüllyedt szégyenében. Am a szíve táján melegséget érzett. Hiszen meg álmában sem jutott vom a eszébe, hogy a tanító tu ei ly asszonya lehet...

A gömb újból elgurult. A tűzgomb. Közeledett a böl- esóiióz, a legújabb szín felé óitogette lángnyelveit.

— Takarjátok el a napot. Kifak.itja nekem a színeket.

A tűz vakítja. Izzik a gömb belseje. A gondolatai is ilyen izzók. Égetik a lelkét.

A legény ringatni kezdte a térdén a csecsemőt.

— Hallod, nyöszörög mondta az öregnek.

A fehér olyan, mint a menyasszony fátyla. Vagvj mint a tanító lova Erős,' fürge, hű az a ló. Azon jáu el a titkos dolgai után. Vagy, mint a két galamb, amely fészket rakott a házuk eresze alatt. Végzett a kékkel is. Világos, derűs, akár az ég; olyan mint Nevena, a legnagyobb lánya szeme színe. Nevenával együtt tanul# írni. A kislány az iskolában, ő meg a tisztaszobában a faládán.

— Szépen fested, Dafina — kukkantott át többször a szomszédasszonya a t mott sövényen. — Ô de 'szép! .. Mondd, vendégetek voit íz este, vagy beteg valaki? Láttam, hogy későig világos volt nálatok. (Folytatjukj -