Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-25 / 278. szám
Hegszűnt egy gyár... MEGSZŰNT, hivatalosan es szakszerűen szólva fölszámolták, azaz nem összevonták egy másik, vagy több más termelőhellyel, nem olvasztották be nagyobb cégek valamelyikébe, hanem „lehúzták a redőnyt”, bezárták a műhelyajtókat, a gyárkaput. Ritka esetről van szó tehát, mert míg az összevonás, a beolvasztás szinte napi rutincselekedet, addig a megszüntetés... ! ? Port kavar, visszhangot ver, annak ellenére, hogy — természetesen — senki sem került az utcára, minden ott dolgozónak több helyet fölkínáltak, a fölszámolásról döntést hozók még azt is figyelembe vették, képzettség, családi körülmények szerint kinek mi felelne meg a legjobban jövendő — ugyancsak a vállalathoz tartozó — munkahelyén. Mégis, a meghökke- r'i nagy volt. Megszüntetni egy gyárat? Hiszen igaz, termelőberendezéseit műszaki emlékként szívesen átveszi egy gyűjtemény, közművei felúj íthatatlanok, s a termék, bár elkelt, hasznot nem hozott. Igen, igen, de azért... De azért nagyon kevés telephely szűnik meg így, véglegesen. Holott indok sokra lenne. A hatvanas évek közepéhez képest 1971—1972-ig növekedett a vállalatok száma nemcsak az iparban — itt nyolcvannal volt több, mint 1968-ban —, hanem az építőiparban, a kereskedelemben is. Ettől kezdve azonban ellentétes irányú mozgást figyelhetünk meg. Csökken az önállóan gazdálkodók tábora, ám nem azért, mert fölszámolták és fölszámolják az alacsony hatékonysággal dolgozó telephelyeket, hanem mert a nagyvállalatok sorra beolvasztották a kisebbeket, ezen a módon szert téve többletkapacitásra, munkaerőre. Tavaly december végén a vállalatok és szövetkezetek száma — a népgazdaság valamennyi területét fölölelően — 4510 volt. öt év alatt, 1973 és 1977 között 1690 gazdálkodó egység szűnt meg, ám alig félszáz úgy, hogy fölszámolták. A többi működött tovább, beolvasztva, összevonva, új cégér alatt, gyakorta azonban változatlanul alacsony hatékonysággal. Első ízben a párt X. kongresszusa fogalmazta meg a társadalmi érdekeltséget azoknak a telephelyeknek a fölszámolásában, amelyek a munka hatékonysága mérlegén az átlagostól jóval elmaradónak mutatkoznak, s ahol a változtatásra nem kínálkozik megfelelő lehetőség. A XI. kongresszus pedig már félreérthetetlenül azt az álláspontot alakította Jói, hogy bár nagy körültekintéssel és tapintattal, de a gazdaságtalanul működő telephelyeket föl kell számolni, s az ott dolgozókat a népgazdaság más, hatékonyabban működő területeire kell átirányítani. Kétségtelen, megmásítanánk a való helyzetet, ha hallgatnánk arról, a kongresszusi határozat óta valamelyest javult az ilyesfajta szelekció. A Nehézipari, valamint a Kohó- és Gépipari Minisztériumnak például alaposan . megfontolt terve van a gazdaságtalan telephelyek fölszámolására — a teljes megszüntetést értve ezen —, de ezeknek a programoknak a végrehajtása rendkívül lassú. A termelő- vállalatok ugyanis igyekeznek menitesíttetnd magukat a nehéz, ugyanakkor társadalmilag hasznos kötelességtől, s bizony, nem szabály erősítő kivétel, hogy próbálkozásaikhoz különféle társadalmi szervek adják a tekintélyüket, amint- arra rámutatott az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-í ülése. Némelyek személyes joguknak, járandóságuknak tartják, hogy az „ő területükön” — községben, városban, járásban — kerül amibe kerül, de legalább féltucat üzem, üzemecske legyen. Ügy vélik, bár helyesek azok a központi határozatok, melyek a társadalmi munkaráfordítások ésszerűbb mértékét szorgalmazzák, ámde ott, náluk, helyben, speciális jellemzők érvényesülnek, amelyek azt követelik, maradjon minden úgy, ahogyan addig volt. TÁVOL All TÖLÜNK annak szándéka, kizárólag a gazdaságtalanul működő telephelyek nagyvonalú kezelésével magyarázzuk, hogy míg a különféle vállalati támogatások a hatvanas években esztendőnként átlagosan 4,9 százalékkal növekedtek, a mostani évtizedben ez 17 százalékra ugrott fel! Azt azonban bátran állítjuk, a támogatások ilyen meredekre tartó bővülése annak a szemléletnek a következménye, amelynek alkalmazói a gazdaságtalanul működő, megszüntetésre érett telephelyeknek is mindig találnak • valamilyen mentőövet, ahogy a nem versenyképes terméknek, a laza fegyelemnek, a szervezetlenségnek is akad szerintük magyarázata, mentsége, mi több. objektív oka, másokat terhelő felelőssége. Szó sincs arról, hogy valamiféle kampányt kellene, illene indítani azoknak a termelőhelyeknek a fölszámolás ára, ahol — amint azt mondani szokták — egy forintot két forintot kitevő ráfordítással keresnek meg. Az azonban bizonyos, a bármi áron életben tartott telephelyek árát — össztársadalmi terhét — egyre kevésbé tudjuk megfizetni, viselni. S azért, mert így az elillanó forintokra — száznál- Mókra — égetően szükségünk van másutt . Lázár Gábor Kevesebből — többet Ntpdóiihiek’f a beruházások...? Most, az év végéhez közeledve, egyre többször kerülnek szóba a beruházások. Mezőgazdasági üzemeink háza táján is szóbeszéd ezekben a hetekben, hogy mi valósult meg az idei fejlesztésekből, és hogyan alakul a jövő? Tíz százalékkal több Gazdaságaink az idén a tervezettnél többet költöttek beruházásokra. A nagyüze- viekben 1978-ban a fejlesztés üteme az elmúlt évekhez képest meghaladta a tíz százalékot. A kérdés az, hogy az utóbbi években sok pénzért megvalósított és már rendelkezésre álló “beruházásokat vajon jól hasznosítják-e gazdaságaink? Nem mindenütt, mert a gépek, a férőhelyek, a termelési eszközök kihasználtsága még mindig nem megfelelő. 1975-höz képest a nyereségből fejlesztésre fordított összegek csökkentek. Az 1976. január 1-től életbe lépett új közgazdasági szabályozókkal pedig az volt a cél, hogy az elvont jövedelmet mezőgazdasági üzemeink hatékonyabb gazdálkodással ellensúlyozzák. Ám ez a vártnál csak kisebb mér-i téliben valósult meg! Amíg 1975-ben a nyereségből 274 millió forintot fordítottak fejlesztésre, addig 1976-ban és 77-ben 30 százalékkal kevesebbet. És az idén sem várható lényeges változás. Gazdaságainkban az idei beruházások szerkezetében jelentős eltérések voltak. Mind a termelőszövetkezetekben, mind pedig az állami gazdaságokban növekedett az építkezések száma, ugyanakkor valamelyest csökkent a gépesítés, illetve a melioráció. Az üzemi tervek az építések gyors megvalósítását irányozták elő, ennek ellenére csak egy részük valósul meg. A kivitelezés ugyanis még mindig II fprup7ptt líprpfplf IîÜTÜÎÎ sok kívánnivalót hagy maga " IEIT5ÍSU l\ül IU4UU után! Néhány építési beruházás nem valósul meg az idén. így például a mezőtárkányi terményszárító üzem, amely a kukoricabetakarításra nem készült el. Eltolódik a vámosgyörki szövetkezet sertéstelepének, valamint. a bélapátfalviak baromfitelepének rekonstrukciója is. Mindezek ellenére a korábbi évekhez képest csökkent a befejezetlen és a jövő évre áthúzódó beruházások száma. Közös gazdaságaink év végéig 728 millió forintot költenek befejlesz- tésre, amelyhez államunk 145 millióval járul hozzá. Az ésszerűség azt követeli, hogy jövőre csak ott legyenek új létesítmények, ahol a termelőeszközöket jól ki is használják. Az üzemeknek arra kell törekedniük, hogy a nem termelő fejlesztések száma mérséklődjék és helyettük a nagy teljesítményű, főleg az exportérdekeket szolgáló beruházásokat valósítsák meg. Az ezekhez szükséges pénzügyi támogatást továbbra is biztosítja államunk. Szakmája, munkája : ipartörténet Űsrádiók mestere Érdekes, értékes ipartörténeti emléket őriz egy kis műhely a hatvani főutcám a mester, Fogarassi (Fuchs) Lajos még 1926. elején, kapott államtitkári engedélyét „ ... rádióvevő-készülékek és ezek lényeges alkotórészeinek előállítására és forgalomba hozatalára”. Ritkaság a dokumentum! S nem éppen mindennapi maga, az immár nyolcvanadik esztendejét taposó, de még mindig dolgozó kisiparos is! — Villanyszerelőnek tanultam eredetileg — beszéli a régi rádiók között, pultj árára unkaasztalára támaszkodván —, ötvenöt esztendeje szabadultam első szakmámban. A Székesfővárosi Elektromos Műveknél kezdtem a pályámat. Itt tették az első, s majd hogy nem az utolsó bejegyzést is a munkakönyvembe. Mert, röviddel az- crtán, hogy a pesti. Tavaszmező utcai M. Kút. Állami Mechanikai és Elektromos- ipari Szakiskolán megszereztem az elektromos szerelőiparra is érvényes képesítést, önálló lettem... Ifjú koromban volt a rádiózás őskora, s érthetően minden hír izgatott, amit róla kaptam. Újságokat, folyóiratokat lapozgattam roppant kíváncsian, k igén nagy örömömre szolgált, amikor egy-egy kapcsolási rajzra is ráakadtam a lapokban. Még Budapesten, építettem az első rádiókat Emlékszem, nem volt köny- nyű egyet-egyet megcsinálnunk, hiszen Becsből kellett hozatnunk szinte mindent. A próbadarabomat, amit természetesen még a saját ré-\ szemre készítettem, például egészen primitív körülmé- 1 nyék közepette sikerült ösz- szehoznom: egy szitakávára tettem a „rádiótestet”, s használaton kívüli grama- fonlemez lett a, teteje.,, Mint knzlalydetektoros, fejhallgatós készülékek voltak ezek, s 1925. december 1-től vették a Magyar Rádió rendszeres adásait. Utána járt, s megtudta, azt is, hogy az első stúdió Pesten, a Rákóczi út 22-ben, egy -közönséges bérház negyedik emeletének kétszobás lakásában működött. Az első bemondót, Sherz Edét ugyan nem ismerte, de nagyon szerette. S szívesen hallgatta Cselényi József nótaénekes gyönyörű hangját is... Szinte kivétel nélkül megőrzött szakmai dokumentumai között mutatja a már említett államtitkári engedélyt, amelyért annak idején, havonta 400 ezer koronát kellett fizetnie. S hozzáteszi: jóllehet, infláció járta, az összeget mégsem volt éppen könnyű minduntalan kifizetnie. Bár Hatvanban, hivatásszerűen egyedül készített rádiót, ebből nem futotta volna sokra. Aligha tudott volna megélni. Üzletében inkább kereskedett, a rádión kívül sok más műszaki cikket is árult, s nyilvánvalóan lépten-nyomon hasznosította villanyszerelő tudását. A városon kívül, Horton, Csá- nyon, Ecséden, Nagyrédén és másutt is vállalkozott villanyszerelésre. Sok szép megbízatása volt az eltelt több mint félévszázadban. Igazán izgalmas munkát jelentett számára a faluvillamosítás, szívesen készített még közületeknek is erősítőket Máig sem felejti, amikor villámhárítót szerelt az egyházasdengelegi templom tetejére, de szívszerél- me szinte máig csak a rádió maradt. Maga csinálta detektorosairól, két-három, sőt ötlámpás készülékeiről ma is büszkén, elégedetten beszél. S ahogyan vallja: élményt jelentett számára a javítás is, akkor iGn bosszankodott, Több szőlő, kevesebb gyümölcsös Az idei fejlesztésekre elsősorban az jellemző, hogy többségük nem közvetlenül a termelés bővítését szolgálja, hanem járulékos beruházás, így gépműhely épül az Egri Csillagokban, a detki és a nagyrédei termelőszövetkezetben. Üzemi konyhát adnak át Andornaktályán és a hevesi Rákócziban. Paradicsomlényerő állomást létesítettek Tarnamérán és bortárolót Gyöngyöspatán. Ezeken kívül terményszárító- . kát, üzemi utakat és szociális létesítményeket adtak át. Kétszázharminc szarvas- marha, 1950 sertés, 2800 juh- férőhellyel bővültek az állattartó telepek, a férőhely- kihasználás azonban továbbra sem megfelelő. A gépesítés fejlesztésére állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink év végéig megközelítően 300 millió forintot költenek, ami csaknem eléri a tavalyi összeget. Annak ellenére, hogy sokat javult a termelés műszaki színvonala, .és előtérbe kerültek a nagy teljesítményű erő- illetve munkagépek, néhány gazdaságban, főleg a hegyvidéki környezetben, a kedvezőtlen termőhelyi adottságok között levő üzemekben a fejlesztési források hiánya gondot okozott. A szőlőtelepítések a programnak megfelelően valósultak meg. gazdaságaink ugyanis 228 hektáron ültettek új szőlőt. Bár a szaporítóanyaghiány valamelyest fékezi a tervteljesítést. Változatlanul alacsony a gyümölcstelepítések aránya Heves megyében. Ezt igazolja, hogy az idén is mindössze 73 hektáron hoztak létre új gyümölcsösöket , a gazdaságok, holott ennél sokkal kedvezőbbek az adottságok. A kedvezőtlen termőhelyi viszonyok között gazdálkodó szövetkezetekben az építési beruházások aránya alacsonyabb volt, viszont az állatférőhclyek számát növelték. Régi rádiók között a* aranygyfirüs mester (Fotó: Szabó Sándort amikor összetörve, kosárban hoztak hozzá egy-egy rádiót, egy évtizednél is későbben tették elé a még a II. világháború idején elásott értékes világvevőt. Boltjának egy-két darabjától máig sem vált meg: dobozostól őriz egy fejhallgatót, s legalább negyven esztendeje hallgatja szobájában Siemens rádióját... — Csak az keserít — panaszolja —, bogy alig tudok alkatrészhez jutni, mert sok típushoz, mivel már a Gelka és a szövetkezeti szerviz sem foglalkozik, talán nem is gyártanak tartozékokat. Utánuk szaladgálni pedig bizony már nincs energiám... Nem is mostanában, már régen gondoltam arra, hogy beadom az ipart. Ezért aztán el is végeztem a villamos te- lepkezelöi tanfolyamat Petö- fibányán, s úgy terveztem: allami alkalmazásba állok. Aztán, csak nem lett belőle semmi... Maradtam a magam kenyerén. Egykori üzlete hosszú ideje csak műhely, mostani helyén egyenesen a lakására nyílik. Itt dolgozgat az ősz hajú mester mindennap reggel nyolctól késő délutánig. Vagy, ha nincs jobb dolga: itt idézgeti sok évtizedes emlékeit a régi iskolákról, tanítókról, szaktársakról, megrendelőkről. Meg arról, a 28 fiúról, akit maga nevelt szakemberré! Néha előszedi sárguló iratait, el-elidőz bizonyítványai fölött. Elgyö- nyörködik a KlOSZ-tól kapott jubileumi emlékplakettben, amellyel az alapítók között tisztelték meg öt is. Ünnepnapon felhúzza az 50 éves kisipari munka után adott, ritka aranygyűrűt... / „ Gyám Gyula Három szakosüolt lelep Heves megye nagyüzemei 1979-re 596 millió forint értékű beruházást terveznek, ami 8,3 százalékkal kevesebb. mint az idei, de nem kevesebb, mint az V. ötéves tervben a jövő évre előirányzott fejlesztés. A beruházások összetételében 1979- ben is változatlanul az építések állnak első helyen. Főleg az állattenyésztés . nagyobb arányú fejlesztésére fordítják a fő hangsúlyt. Ennek érdekében Feldebrön, Tarnamérán çs Zagyvaszántón szakosított szarvasmarha-telepet építenek. A beruházások várható nagyságrendi változását a pénzügyi források csökkenése okozza. Jövőre , ugyanis kevesebb lesz az állami támogatás. Éppen ezért, közös gazdaságainknak még nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a már rendelkezésre álló épületek, gépek és egyéb termelőeszközök hatékonyabb kihasználására. Mcntusz Károly Élelmiszer-gazdasági tanácskozás Gyöngyösön Heves megye 13 élelmiszer-gazdaságának igazgatói, szakvezetői vettek részt azon az aktívaértekezleten, melyet az ÉDOSZ megyei bizottsága, valamint a megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai osztálya rendezett a megyei tanács mezőgazdasági és élelmiszeripari osztályával közösen. A tanácskozáson, — amelyet Gyöngyösön tartottak a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat közművelődési klubjában — megjelent dr. Jenes Pál, az SZMT titkára, Somodi Lajos, az MSZMP Heves megyei bizottságának osztályvezetője is. Megyénk élelmiszer-gazdaságának vezetői előtt Koó.s- Viktor, a megyei tanács osztályvezetője tartott vitaindítót Heves megye élelmiszergazdaságának helyzetéről, az idei eredményekről, s körvonalazta a jövő esztendő feladatait. Szabó Béla, az ÉDOSZ megyei bizottságának titkára a szakszervezeti munka időszerű kérdéseiről tájékoztatta a résztvevőket. Napirenden: a minőség javítása \ szakmában bekövetkezett balesetek kivizsgálásának, a sérülésekkel kapcsolatos kárigények alakulásának helyi tapasztalatairól s a minőségi bérezésről tárgyalt egyebek mellett pénteki ülésén az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének Heves megyei Bizottsága, Egerben. Mint ez ttlőbbí témánál, Lukács Bélának, a testület bérbizottsága vezetőjének előterjesztéséből többi között kitűnt: megyénk hat válla- laiiaitára illetve gyáregységére vonatkozik a minőség színvonalának növelését szolgáló ÉVM-rendelet. A kivitelező állami és tanácsi építőiparban kellő oktatással is felkészültek az ú:i berfor- ma bevezetésére. 1978. janu~ ut L -dut al'kitoaaasáte-a» anyagi ösztönzést. A dolgo-' zók többsége egyetértéssel fogadta, felismerte fontosságát. Hiba viszont, hogy a minősítéssel megbízottak gyakran következetlenek cgy'egy munka megítélésénél, megalkuvásra hajlanak, középutas megoldásokat választanak. A szerelőiparban vizsgált üzemegység — a CSŐSZER — lényegesen javította a minőséget az új ösztönző bérezéssel, készter~ mékeinek 80 százaléka I. osztályú! Ugyanekkor az anyagiparban, cementgyárainknál és az üveggyárban is eredményes a gyakorlat. täÜSL JB.Wf tnhfr üü- sanrp to i ’
