Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-25 / 278. szám

I Egy egri patika krónikája Két és fél évszázad nagy idő, különösképp, ha az utóbbit számítjuk. Elódéink nemzedékéi váltották egy­mást, nevük, vívódásuk, örö­mük semmibe veszett. Éle­tük, környezetük emlékei néha azonban átvészelték az egymást követő századokat. Olykor nem is a múzeumok kincseként, féltve, óvva, ha­nem az utódok szolgálatá­ban. Így történt ez a Telekessy püspökről elnevezett híres egri patika bútorzatával is. % Ha a Kardos-testvérek igen, akkor a krónikás miért nem. Ha Kardos István, a film írója és Kardos Ferenc, a film rendezője megtehette, hogy Arany János derűs verssorait tovább variálva egy nem létező ikerpár tör­ténetét pergesse le előttünk, — olyan sztorit, amelyben Péter és Pál tulajdonképpen két életet, két sorsot élő, két foglalkozást űző, két asz- szonyt és családot szerető ember egy személyben —, akkor a remek ötleten fel­buzdulva a krónikás is meg­teheti, hogy szinte megdup­lázva önmagát, egyszer mint mozit szerető néző, majd mint kritikus nézze ezt az új magyar filmet. Próbáljuk meg: mire me­gyünk ketten, egyedül. Kernekül szórakoztam. Végre egy magyar film, ame­lyen nevetni is lehet. S mi­lyen jók a színészek, főleg Garas Dezső, aki önmaga ikertestvérét játssza. ö a borissza kőműves és a józan szobafestő egy személyben, csak éppen a kettős családi élet, no meg a titkot tudó Papa okoz némi bonyodal­mat. S miközben Garas pendlizik a két asszony kö­zött derül a nézőtér, jóízűen nevet a közönség. Kinevet­jük a film hőseit, a kétlel- küséget és egy kicsit önma­gunkat is. Sajnos a nézők nem becsü­lik eléggé a magyar filmet. Ha francia. vagy netalán olasz lenne ez a sztori, biz­tos. hogy hosszú sor állna a jegyekért. Pedig ez a Garas Dezső is van olyan tehetsé­ges művész, mint bármelyik külföldi sztár. Csak éppen nincs olyan reklámja. A kritikus is jól szórako­zott, élvezte a film már-már Végnap került kiadásra a Kommunistáik Magyarorszá­gi Pártja megalakulásának 60. évfordulóját köszöntő egy forint névértékű bélyeg. Az új bélyegből 2656 ezer fogazott és 4400 vágott pél­dány készült. A másik bé- lyegújdonság a Czabán Sa­mu és Berzeviczy Gizella, a munkásmozgalom kiemelke­dő személyiségei centenáriu­mára kiadásra kerülő egy forint névértékű bélyeg. A két bélyeg az „Évfordulók- események” sorozatban ke­rül kiadásra. — November 30-án kerül kiadásra Ko­vács Margit keramikusmű­vész már jelzett alkotásait bemutató sorozat. A sorozat három bélyegének névértéke 6 forint, példányszáma fo- gazottan 391 ezer, vágottan 4400. Az alkotások megte­kinthetők a szentendrei Ko­vács Margit Múzeumban. A bélyegek háttérrajzát és ke­retét Kass János készítette Az alkotások a Kenyérszegő, a Korsós lány és a Koron- goló fiú. A december újdon­sága lesz az Albrecht Dürer &4Hámsőa UFO*, november Zó. szombat Dolgozik a restaurátor. bohózatba illő humorát, fel­fedezte a történet iróniáját, fanyar hangulatait is. Ezt a filmet — a műfajt, a stílust is — lehet szeretni, az alko­tókat pedig biztatni kell a még átgondoltabb folytatás­ra. Vígjátékok, kalandos tör­ténetek, tragédiák hálás alaphelyzetei : ikrek össze­cserélése, megtévesztő ha­sonlatuk bonyodalmai, ame­lyek előre gördítik a cselek­ményt. És a nem létező ala­kok szerepeltetése. Gondol­junk csak Albee Nem félünk a farkastól című drámájának házaspárjára, amelyik kita­lál magának egy gyereket, vagy még inkább a szín­házban és filmen is nagy si­kert aratott Janikára. E re­mekbe szabott Békeffi-víg- játék elhagyott szerelmes asszonya kitalálja és el is játssza saját fiát, Janikát, (Milyen nagyszerűen csinál­ta ezt Turay Ida!) Nos. az Egyszeregy alkotói egy kicsit maivá csavarin- tották ezt az ősrégi alapötle­tet Kardosék filmje tulaj­donképpen a gyávaság, a ha­zugság komédiája lehetett volna. Nem egészen lett az­zá. Jó lendülettel indult, bon­takozott ki a történet, aztán egyszer csak más vizekre té­vedt, az egészséges humort valamilyen fennkölt. erkölcs­nemesítő intelem váltotta fel, s végül is nem sikerült pompás csattanót helyezni a remek alapötletre. Mintha a kettős élet során nemcsak a hős energiája, tehetsége, ha­nem a kínálkozó vígjátéki lehetőség is elpazarolódott volna. A meséből csak annyit, hogy érzékeltesse: valóban mese. A Papa annak idején ikret remélt, ám csak egy fia született. akit fondorlatos módon két élettel ruházott fel: Péterként és Pálként is anyakönyveztetette. És ha a halálának 450. évfordulójá­ról megemlékező, hét értékű sorozat és egy blokk. ★ A MABÉOSZ Gyöngyös Városi Művelődési Ház Bé­lyeggyűjtő Köre alakulásá­nak 20. évfordulóját ünne­pelte a november 18-án megnyílt és november 26-ig nyitva tartó bélyegkiállítás­sal. A kiállítást a 60 éves polgári demokratikus forra­dalomra emlékezve, a Kom­munisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulója emlékére ren­dezték. A kiállítást Keresz­tesi Lajos, a városi tanács elnökhelyettese nyitotta meg A nagy sikerű kiállításon harminc kiállítási keret két oldalán mintegy 720 album­lapon láthatjuk Lenin életét és munkáját a világ bélye­gein. Láthatunk a, Szovjet­uniót ismertető, a párt tör­ténetét feldolgozó bélyege­ket. Nagyon ötletes a fel­dolgozása a magyarországi képeskönyvnek. Szemelvé­nyek láthatók 130 év leve­leiből. A kiállításon sport- és vöröskeresztes motívumo­kat is bemutatnak. Nagy ér­deklődés mutatkozik a Tretyakov Képtár orosz és az Ermitázs festményeit bemu­tató bélyegek iránt. Látha­tók a kiállításon a magyar festészet remekei bélyege­ken. A kiállítás alkalmából ad­ták át a MABÉOSZ bronz kitüntető jelvényét Pataky Gyula gyöngyösi és Kovács Tamás recski köri vezetők­nek. Ifçmeti V. hazugság egyszer elindul... A fiú csaknem egy életen át kénytelen volt eljátszani sa­ját nem létező ikertestvérét. A film kezdetén már egészen jól beleszokott a kettős élet­be. Az ötlet abszurd, nem is könnyű kievickélni drama­turgiai buktatóiból. Mégin- kább nem az „egyszeregy” logikája alapján valamilyen elfogadhatóan reális, de ugyanakkor szatirikus irány­ban. Marad hát az újabb mese, az újabb hazugság egy álhalott, amely visszabillenti az egyensúlyt, vagyis Péter­nek, illetve Pálnak — már a szereplők is összecserélik, s jómagam sem tudom pon­tosan — marad az egy éle­te. Amit mindenki megérde­mel a mindennapi hajszával, fusival, családdal, szeretővel együtt. Merthogy a kettős életnek vannak ám kevésbé látványos és kellemes voná­sai is. A filmnek erről is van mondanivalója. Garas Dezső egy feldúlt és meghajszolt ember lelkivilá­gát játszotta el élvezettel, sok színészi bravúrral. Mel­lette Halász Judit és Pécsi Ildikó remekelt. Tetszett Bencze Ferenc és Bánsági Ildikó. Kende János kéV lele­ményt nélkülöző operatőri munkája nem erősítette a film humorát. Szörényi Le­vente zenéje illedelmesen si­mult a történethez. ★ Végül is kire hallgasson az olvasó: a nézőre, vagy a kritikusra? A filmet ajánlom. , 10. — Természetesen, ott le­szünk a ballagáson — je­gyezte meg, miközben a pu­cér parkettet kopogtatta ci­pellője sarkával. — Na és — kukorékolta a magáét Paula. — Ki va­gyunk az érettségijével az összes vizekből. Burján Péter tanácstala­nul hallgatott, most azon­ban szólnia kellett. — Nem szabadna annyi­ra lenézni azt az érettségit. Eleget gürcöl érte. — Mo már csak egy érték­telen papír — adta apósa tudtára kicsinylő ajkbigy- gyesztéssel Paula. Feleletként szinte bocsá­natot kért az öreg: — Ér annyit, mint az ele­mi iskolai bizonyítvány az Orsolyita apácáktól. Ha a becsületébe gázolnak Paulának, akkor sem sértő­dött volna meg különbül. Felpattant ültéből, fel is ágaskodott, majd kiszaladt az erkélyre. — Nem bírom! Ezt már nem lehet bírni! Ezt az örö­kös személyeskedést! Dezső keserűen morogni kezdett, súlyos legyintéssel fejezte ki véleményét, aztán nekieresztette a hangját. — Diliház ez, vagy társas­A berendezést 1968. de­cemberében adta át a Heves megyei Gyógyszertári Köz­pont a Dobó István Vármú­zeumnak. A restaurálással az idén végeztek a jól felké­szült szakemberek. Szép summába, majd félmillió fo­rintba került, de megérte, mert a néző újra láthatja a hajdani színeket, s megcso­dálhatja az egykori mesterek felkészültségét, majdhogy művészi szintű hozzáértését. Az anyag ma még raktár­ba szorul, ám annak, aki megtekintheti, egyedülálló élményt kínál. Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy visszálapozzon a história könyvében. O'daPk sokasága után, egészen a török kiűzé­se utáni évekig. Elment a hódító, s jöttek a császári csapatok, s velük együtt a Habsburg-érdekeket szolgáló jezsuiták. Tartós megtelepedésre számítottak, ezért határozták el, a temp­lom, a rendház, az iskola építését. Ebbe az együttesbe tervezték a gyógyszertárat is. Az elképzeléseket sokáig vitatták, többször módosítot­ták, végül 1700 júniusában hozzáfogtak a kivitelezéshez. Három év múltán elakadtak. Később meg a kurucok megjelenése riasztotta el a papokat, akik csak 1710-ben merészkedtek vissza. Anyagi gondjaikon a mecénás haj­lamú Telekessy püspök segí­tett, aki kétezer rajnai fo­rintot adott nekik. 1714-ben már fogadták az első gyógyírt keresőket, s a módosabbak egyre súrűb­ház? Döntsük el gyorsan mielőtt én is bediliznékl Higgadtan, bár kissé sá­padtan szögezte le az öreg: — Imrét nem hagyom bántani. Ugyanannyit dol­gozott a házon, mint mi. Itt töltötte az összes szabad idejét. Házasodjanak csak össze, és az én lakásom az övék. Idejét látta a mérnöknő, hogy összeszedje lélekjelen­létét. Könnyedén, mosolyog­va, igazi szeretet sugározva beszélt az öreghez. — Rendben van minden, édesapám. A legnagyobb rendben. Senkinek nem áll érdekében kifogásolni a dön­tését. Sőt. De a változatlan óhaj más formában is telje­sülhet. Az apa tűnődve iszogatott néhány rövid kortyot a söré­ből, éppen úgy, ahogy a forró teát szokás. — Ti valamit titkoltok elő­lem. A gyanú alaptalansága el­len felfortyanva tiltakozott Dezső. — Alattomosak azért nem vagyunk! Fogalma sem volt a’fehér hajú Burjánnak, mire vélje ezt a tartalmában ködös, de rossz hatásában nagyon is érezhető helyzetet. ' — Hát akkor... ? A teljesen ártalmatlan ben kopogtattak a mai Csiky Sándor utca elejére nyíló ajtón. Az apothecáriusok se­gítettek rajtuk. Nemegyszer ők voltak a rendház orvosi ismeretekkel rendelkező be­teggondozói is. Sok minden­hez értettek. Nem elégedtek meg a készen kapott, a meg­tanulható ismeretekkel, ha­nem a kutatás vágya sarkall­ta őket. A szerzetesek szerte a vi­lágban tevékenykedtek, s vallási elfoglaltságuk mellett szenvedélyesen gyűjtötték a növényi eredetű gyógyszer- alapanyagokat. Ezeket el­küldték itthon élő társaik­nak, akik igen hatásos ké­szítményeket állítottak elő belőlük. Leleményességük egyik terméke volt a hama­rosan mindenütt nagyra tar­tott Egri víz, amelynek re­ceptjét senkinek sem árul­ták el. Feltalálója — bár ez nem bizonyítható egyértelműen — valószínűleg a sokoldalúan képzett, az átlagon felüli te­hetségű Simon Ferenc volt, akit korábban igen nagyra becsültek. Nemcsak a nép fiai, hanem a hatalmasok is. e Jó orvosnak tartották, ezért a nagyürak is számítottak szolgálataira. Először 1732— 33-ban dolgozott Egerben. 1746-ban érkezett újra visz- sza, s itt tevékenykedett 1761-ig, haláláig. kérdés annál tűrhetetlenebb lett, minél tovább hallgattak. S mivel egyikükben sem volt akkora bátorság, vagy lelemény, hogy újabb félre­vezetéssel szédítsék az öre­get, a tanácstalan kérdés pillanatról pillanatra kemé­nyedéit mellnek szegülő kö­veteléssé. Elsőnek Paula pró­bált menekülni a kelepcévé lett kérdés elől. — Szerintem már vége a meccsnek. Zoliék nemsokára itthon lesznek.. Edit annyira megalázónak érezte a gyáva bújócskát, hogy egyetlen lépéssel túlju­tott a taktikázgatáson. El­szánt szavaival sógornőjéhez fordult : — Zoliék miatt nem fáj a fejem. Én már döntöttem. Burján Péter kapkodta a fejét hol ide, hol oda. Majd­nem szeppenten érdeklődte Dezsőtől : — Dehát miről van szó?... A bivalyerős kőfaragó hir­telen ereje tudatára ébredt. Mutatta, mennyire örül ma­gának az életnek, s egyál­talán mily nagyszerű, hogy ő lehet apja és családja her- kulesi oltalmazója. Széles biztonságérzettel, jószívű vi­dámsággal bugyogtatta po­harába a sört. — Igyunk még egy pohár­ral, édesapám! Igyunk a nagy ötletre! Mert nézze, aranyos fater, az az ötlet igazán óriá­si! Már nem mutatott szep- pentséget Burján Péter. El­lenkezőleg. Már-már vigyázz­állásba ' rándította roggyant testét az erély. Nem nyúlt a poharáért. — Egészségedre, édes fi­am. És most beszéljetek. Megelőzendő, hogy zordon hangnemben érkezzenek el a lényeghez, Edit szokásos szeretetreméltóságával sietett Dezső segítségére. (Folytatjuk) é (Foto: Tóth Gizella) A barokk városban töltött idő nem volt hiába. Mun­kásságára tisztelettel emlé­keztek hajdani rendtársai: „csak maga által ismere­tes különböző keverékeket, és több gyógyítóport, végül minden gyógyszert készített a betegek nagy használatára, mely medicinákat még távo­li országokban is nagy ered­ménnyel kérték. A kiváló gyógyszerész emléke azon­ban tovább él emberségében, tovább él saját poraiban, melynek pontos leírását, az­az receptúráját lepecsétel- ten találták meg." Mi lett ezek sorsa? Ki tudja. A főhajtás, a méltatás azonban jár annak, aki egy háborútól fertőzött korban nem az ágyúdörgésre figyelt, hanem gyógyírt kínált a baj­ba jutottaknak. O A nyugalmas esztendők­nek hamar végük lett. A rend feloszlatása után Neus- sel Jakab vezette a patikát. Különböző bonyodalmak után 1795-ben a vállalkozó kedvű Spetz József vette meg, aki 1802-ben új házába — a mai Széchenyi út 16. szám alá — költöztette a teljes bútor­zatot. A későbbi évtizedek kró­nikája meglehetősen héza­gos. Az Egri vízzel kapcso­latos, olykor igen éles viták és perlekedések során azon­ban hallani róla. Ezzel kapcsolatban először az új gazda méltatlankodik, s a városi magistrátusnak így panaszolja be az Irgal- masokat: „azok rendházuk ablakán titokban Egri vizel árulgatnak a betegeknek." o A berendezés épp 10 esz­tendeje „vonult” nyugalom­ba. Mi tagadás: a matuzsá­lemi kor igen megviselte, és nem is kerülte volna el a biztos enyészet, ha a restau­rátorok közbe nem lépnek. Most épp olyan, mint va­laha volt, barokk pompájá­ban, de a raktárba zárás aligha tesz jót neki. Vajon meddig tart még ez a házi őrizet? Az elképzelések szerint ki­állítanák. de ennek pillanat­nyilag több akadálya van. Eltűntek — csak néhány da­rab hollétéről tudunk — a holicsi fajanszból készített edények, amelyeken ott dí­szelgett a Telekessy címer. Ezek nélkül kissé sivár len­ne a látvány. Jelenleg hely sincs, ahol közszemlére ten­nék a bútorokat. A tervek megvannak: or­vos- és gyógyszerésztörténeti állandó bemutató lesz az Irgalmasok régi patikájá­ban, amelyet ma még a kór­ház használ. Ügy gondolták, hogy a múzeumi és műemlé­ki hónap keretében megala­kul az az előkészítő, szerve­ző bizottság, amelynek egyik feladata a gyűjtőmunka megindítása. Sajnos ez elmaradt, s attól tartunk, hogy továbbra is késik. Miért nem lehetett korábban kezdeni a törő­dést? Mondjuk tíz esztendő­vel ezelőtt! Pécsi István Márkusz László Egyszeregy Garas Dezső kétszer, egy filmen

Next

/
Thumbnails
Contents