Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-24 / 277. szám

Ünnepség Hevesen Hűséggel, szeretettel őrizzük Malinovszkij emlékét Évin Sándor vezérőrnagy ünnepi beszédét tartja. Mellette: fekete Győr Endre és dr. Sipos István. (Fotó: Perl Márton) Legendás tisztelet övezi Heves nagyközségben Ro- gyion Jakovljeviçs Mali­novszkij marsall emlékezetét. Igazi, hősi legénda, açnely- nek jegyében tegnap, szüle­tésének nyolcvanadik évfor­dulója alkalmából százak és százak tisztelegtek az egyko­ri főhadiszállás épületén el­helyezett emléktábla előtt. Az impozáns rendben fel­sorakozott katonazenekar térzenét adott, majd a szov­jet és a magyar himnusz el­játszásával fogadta az ün­nepségen megjelenteket: köztük dr. Sípos Istvánt, a megyei pártbizottság titká­rát, Fekete Győr Endrét, He­ves megye Tanácsának elnö­két, Szabó Lajost, a hevesi járási pártbizottság első tit­kárát, Bencze Bélát, a nagy­községi pártbizottság titká­rát, a járási és községi veze­tőket, KISZ-eseket, ifjúgár­distákat, diákokat, dolgozó.- kat. Ünnepi beszédet Évin Sán­dor vezérőrnagy mondott. 1944 késő őszén — kezdte be­szédét — hosszú heteken at ebből az épületből irányította hazánk északi-északkeleti te­rületi része és a főváros fel­szabadításáért harcoló csapa­tokat Malinovszkij marsall, a Szovjetunió kétszeres hőse Népünk igaz barátjaként emlékszünk rá születésének 80. évfordulóján. A továbbiakban a szónok méltatta a kiemelkedő had­vezér érdemeit — katonai pályafutását, a sorkatona­ságtól a marsallbotig. Tehet­ségének kibontakozása előtt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyitott utat, hadvezéri talentuma a Nagy Honvédő Háború nehéz csa­táiban teljesedett be. Had­test-, hadsereg-, majd front­parancsnokként dicsőséges hadiutat járt be, Moszkva alól Becsig és Prágáig, majd a japán agresszorok ellen, Mandzsúria területén vezette győzelemről győzelemre hős katonáit. Malinovszkij marsall — kedves vendégünkként — többször járt hazánkban. Felkereste egykori győztes csatái színhelyét, s Hevesen is felelvenítette háborús él­ményeit. Erőt és bölcsességét sugárzó alakját, népünk bé­kéjét és boldogulását is szol­gáló tetteit nem feledhetjük el, emlékét húséggel és sze­retettel őrizzük. Az ünnepi beszéd elhang­zása után Leonyid B. Lubgan altábornagy emlékezett meg meleg szavakkal a hős had­vezérről. . Egy lap a XX. századból Bukovi Mihály vargabetűi Neve : Bukovi Mihály. Született: Domoszlón, 1904. augusztus 2-án. Iskolai vég­zettsége: négy elemi. Párt­tagságának kelte: 1932. Két­szer megjárta Kanadát, har­colt Spanyolországban, volt Afrikában, hazaérkezett 1946- ban. Kitüntetései : Fegyver­rel a Hazáért; Magyar Par­tizán Emlékérem; Szocialis­ta Hazáért Érdemrend : és egy lengyel emlékérem. Egyébként nyugdíjas. Ezek a legfontosabb sze­mélyi adatai, ezekhez kap­csolódik az élete. Es életé­nek a vargabetűi is. Még a halványodó emlé­kezet előcsalogatja a rég­múlt napok bizonyára gya­korta elmesélt és megköny- nyezett történeteit, magam elé képzelem ezt a mokány, erős magyart, fiatalon per­sze, a 25 éveset, aki nekivá­gott a világnak: „kitántor- goti” Amerikába. Csendes beszédű, megfon­tolt fiatalember volt Bukovi Mihály, érdeklődéssel és is- ■ tenfélő vallásos érzülettel szemlélte a világot. Sok-sok számítás után 1929. tavaszán fogalmazódott meg benne; — Én kimegyek — mond­ta a feleségének, aki ponto­san tudta, hogy ez a „kime­gyek” a messzi Kanadát je­lenti. Kislányuk, Annuska éppen négyhónapos volt, amikor vonatra ült, majd az ismeretlen felé vitte a hajó. Sok mindenről mesél a 74 éves veterán, ám két mozza­nathoz mindig visszatérnek a gondolatai. Mert ő fontos­nak tartja. Az bizony, és jellemző is egyben. Az egyik: Kanadában még a munkanélkülieket sem en­gedték éhen halni, naponta kétszer sorba lehetett állni az ínségkoíiyhánál. Ő azon­ban — s ezt nem kis büsz­keséggel mondja — egyszer sem evett az ingyenkonyha főztjéból. Mert nem várta, hanem hajtotta a munkát, mindent megragadott, ami­vel pénzt lehetett keresni. Rakosgatta a centeket, a ne­hezen megdolgozott dolláro­kat. Élnie kellett neki és idehaza a családnak is. A másikat, amelyet fon­tosnak tart, így beszéli el: — A montreáli klubban hallottam az Internacionálét. Csakhogy én nagyon vallá­sos voltam, igy a szövege bi­zony nem tetszett. Merthogy „király” nélkül, az rendben vagyon, de „papok” nélkül, az nem megy, azt én se­hogy sem tudtam elképzelni. Hiszen engemet, az apámat, meg a nagyapámat is papok tanítottak. Meg is mondtam nekik: netn megyek közé­tek, mert akkor megver en­gem az isten. Egyszer aztán mégiscsak elmentem — idézi fel a jelentős eseményt. — Gyűlés volt, a szónok a munkásokról, a kizsákmá­nyolásról, az «rákról meg a Látószög Egy vállalat főmérnöke felmérést készí­tett a különböző üzemrészekben működő, nagy teljesítményű gépek kihasználtságáról. Hogy igaz és tárgyilagos képet kapjon a helyzetről, nem egyetlen embert kérdezett meg, hanem a terület illetékes főműveze­tőjével, csoportvezetőjével és a gépet keze­lő munkással is felbecsültette a nagy ter­melékenységű célgépek, automaták leter­heltségét. Bár a bediktált adatok nem pontos sta­tisztikákon- csupán becslésen nyugodtak, mégis úgy gondolta, hogy a különböző em­berektől kapott számok nem térnek el je­lentősen egymástól. Némi meglepetéssel vette hát tudomásul, hogy a főművezetők többsége 5—10 százalékkal jobb kihasznált- ságot észlelt, mint a csoportvezetők, akik azonban szintén 5—10 százalékkal maga­sabbra taksálták a gépek munkában töl­tött idejét, mint a mellettük dolgozo fizi­kaiak. Az egyik költséges berendezés, a hid­raulikus fémnyomópad kihasználtságát a te­rület főművezetője 100 százalékosnak ítélte. A csoportvezető már nem látta ilyen nap- sugarasan a helyzetet; szerinte csak a mű­szakok 80—90 százaléka mondható effektiv időnek. A legnagyobb meghökkenést a munkás okozta: azt állította, hogy a gépe csupán a műszak egyharmadában van be­kapcsolva. Nem kell magyarázni, hogy az emberi észlelés, becslés — ha az idő múlását nem órával mérik — szubjektív. Itt arról van szó, hogy a bevallott adatok közti eltérés ; bizonyos látószögkülönbséget takar. A tel- < jesítménybérben fizetett munkás, akinek, ; tegyük fel, három és fél ezer forint van a ' borítékjában, joggal gondolja, hogy folya­matosabb anyagellátással, precízebb mű-', hely rajzokkal, kevesebb gépátprogramozás- < sál kereshetett volna akár ezer forinttal J többet is. Becslése tehát egy kicsit kritika < „felfelé”. A főművezető, aki 100, de akár ! 90 százalékot becsül, valószínűleg ..lakkoz­za” a helyzetet, hiszen közvetlenül ő felel ' ^z adott műhelyben mindenért, amiért a ! gépek állnak. És bármennyire is ettől függ « munkájának elismerése — s ezzel prémiu-í ma —. a számok szépítése. egy olyan szi_ ! ' tuációt konzervál, amely hosszabb távon J kizárólag nemcsak neki, de az egesz válla- í latnak veszteséget okoz. A csoportvezető < voltaképpen a két pólus kozott lavíroz: ( erdeke lenne a termeléstöbblet, de ezzel < leginkább sajat nyugalmat, feletteséhez fű­ződő viszonyát teszi kockára, és az eddigi- < nél jóval több munkát csinál magának. A fentiek alapján úgy tűnhet, érdekel-! lentétek feszülnek a fizikai dolgozók és aj termelésirányítók között. Ha van is ilyen, az csak az adott ter­melőegységben konzerválódott tervezési- szfervezési-vezetési fogyatékosságok másod- < lagos „reflexe” lehet. E hiányosságokat pe­dig nem a statisztika „kozmetikázásával”! léhet megszüntetni. J. Szöráfh Gyula (Foto: Tóth Gizella) papokról beszélt, a végén pedig megkérdezte, kíván-e valaki hozzászólni. Hát én kívántam, és már mondtam is a magamét, indulatosan persze. S .mondja most is, csak­nem egy emberöltő Vnúltával a maga igazát, ecsetelve haj­dani kételyeit, amelyeken mégis csak úrrá lett a ta­pasztalat és egy másfajta hit, mondjuk igy: az eszme. — Sok álmatlan éjszakám­ba került, amíg felismer­tem, hogy a természet az igazi erő, s nem az isten te­remtette az embereket, ha­nem azok az istent. És ettől kezdve már én is énekeltem az Internacionálét. 1931- ben már kapcsolat­ban volt az illegális kommu­nista párttal. A napi gondok lefoglalták, kereste a mun­kát, dolgozott, esténként meg vasárnap terjesztette a ka­nadai munkásújságot, eljárt, a klubba a gyűlésekre. És rakosgatta a centeket. Haza­készült. Bár retúrjegyet vál­tott, úgy tervezte, ha ide­haza elfogadható a helyzet marad. Ám számára nem volt el­fogadható a helyzet. Egy es­te, amikor ismerősénél az Internacionálét énekelték — merthogy ő ezt hozta Kana­dából — éppen rájuk nyi­tott a segédjegyző. Aztán észrevette, hogy figyelik, így sietve búcsúzott a csa­ládjától, ismét vonatra, majd hajóra szállt és másodszor is „kitántorgott” Kanadába. 1932- t mutatott a naptár. Domoszló — Montreál —1 aztán megint Domoszló. és ismét Montreál. Majd Pári­zson keresztül Spanyolor­szág. Ô is olvasta Dolores Ibár­ruri felhívását, amelyből két szó szinte fogva tartotta: gyertek segíteni! Megbeszél­ték, elhatározták, s tizenné­gyen jelentkeztek a konzulá­tuson, Párizsba utaztak, ahol már a francia elvtársak vár­tak rájuk, hogy a Pireneu- sokon át spanyol földre ve­zessék a csoportot. 1937. május elsején mór Madrid környékén hallgatta Lukács tábornok, azaz Zalka Máté lelkesítő beszédét, ' majd egy lengyel szabadság­hős, a Dobróczki nevét viselő ezredbe került. Harcolt, küz­dött, verekedett, lelkesedett és keseredett. Ahogyan a hadihelyzet hozta, diktálta. Idézhetném nehéz csaták és igaz barátságok emlékeit, ám egy keserű epizódra fi­gyelek. — ‘ Tulajdonképpen rossz katona voltam — mondja, majd amikor látja, mennyi­re meglep ez a bejelentés, mesélni kezdi a történetet. Az aragóni front mögött történt egy ünnepségen, őr­ségben voltam, s úgy szólt a parancs, hogy este tízkor takarodó, A hangulat azon­ban kellemes volt, szólt a zene — volt néhány feher- nep is, s a legszebbiket egy­mástól kapkodták a kato­nák. Sok falusi mulatságot megjártam idehaza, igy megéreztem, hogy bizony verekedéshez érik a hangu­lat. így jobbnak láttam, ha véget vetek az ünnepségnek. Három magyar tiszt azon­ban nem akarta abbahagyni a táncot és fenyegetően kö­zeledett felém. Hármat szá­molok — mondtam és rájuk fogtam a fegyvert. Ne to­vább. mert lövök! És akkor egyikük azt mondta: „HaH- ütm» & haia. aggassa.' olyan pofon volt nekem, amelyet máig sem tudok el­felejteni. Csak az vigasztalt, hogy amikor a parancsno­komnak jelentettem az ese­tet, ő azt mondta: Én neked hiszek és a te fegyveredben bízom. — Csakugyan lőtt volna? — teszem fel a civil kérdést. — Persze. Mondtam, hogy őrségben voltam és nyilván­valóan nékem volt igazam. Különben is teljesen min­degy, hogy az igazságért az első vonalban, vagy kissé hátrább hal meg az ember. Aztán valahogy mégsem si­került . meghalnom, pedig az aragoni fronton háromszor is be voltunk kerítve egyet­len délután. Máskor pedig nyolcadmagammal tartottam a frontszakaszt. Másnap mondták, hogy kitüntetést kapok. — Nem azért jöttem — ez volt a válaszom. A harcok után évekig szenvedtem Francóék fogsá­gát, majd egy kis csel segít­ségével — azt kellett mon­dania, hogy 1942-ben érke­zett Spanyolországba — az UNRA védelmébe került. Aztán megkérdezték, akar-e Casablancába menni. Mond­ta, hogy igen és ment. Egy amerikai táborba került, ott kereste fel egy magyar, tu­dakolva, érf-s gyümölcsfák oltásához. Már hogyne érte­ne — mondta, s a meghívás­nak eleget téve felkereste Hegedűs úr tanyáját. — Hová való, Bukovi úr? — kérdezte a csinos asszony­ság? — Heves megyébe. Do- moszlói vagyok — így a válasz. — Akkor földiek vagyunk, mert én meg gyöngyösi — kiált fel a csinos. Mint a mesében. Csak ép­pen más a folytatás. Hege­dűs úr *ugyan ötezer frank havi fizetséget ajánlott, ám _ a földi nem vállalta a ker­tészkedést, még inkább nem a birtok arab munkásainak felügyeletét. Ö kommunista — mondta —, azért harcolt és harcol a jövőben is, hogy ne legyen nyomor és szolgalelkűscg. így útjaik elváltak. 1945. októberében hazafelé vette az irányt, de csak Nápolyig jutott el, ott lefogták, tá­borba vitték, amely már tömve volt fasisztákkal . és nyilasokkal. Innét is kike­rült vagy hetvenedmagával. Jugoszlávia volt a következő állomás. Megint tábor, je­lentkezett az irodán, elme­sélte történetét, mire az egyik tiszt megkérdezte: Ki volt a közvetlen felettesük a spanyol fronton? Ö gyor­san felelt: Jan Mat jak. Az­tán ismét mint a mesében gyors telefon, majd jön az egykori harcostárs, aki szá­zados és éppen a tábor pa­rancsnoka. Aztán már Budapest. 1946., és ő 42 éves. Azt mondták, a kormányőrség­ben van rá szükség, így ter­mészetesen oda ment. Végül is csak visszakerült Domosz- lóra, ahol a termelőszövet­kezetben kapott munkát. Ta­nulásra már nem gondolha­tott: az asszony, a két gye­rek már épp eleget nélkülö­zött és várt rá. így, maradt a négy elemi... Vázlatos ez a történet, jól tudom, egyetlen lap csupán a XX. századból. S menn3d minden hiányzik még erről az egyetlen lapról is. Az él­mény varázsa, az angolul, a spanyolul, a franciául és a szerbül megidézett párbeszé­dek hangulata és a távolban megtanult Internacionálé dallamai, amelyek mint va­lami különös kései szóló hangzottak fel ebben a sze­rény domoszlói házban. Miután jó egészséget kí­vánva búcsúzom, megkérde­zem: —_ Miért ment. mi vit­te a messzi Kanadából Spanyolország ba ? — Tudja, elvtársam, éo nehezen tanultam meg az Internacionálét, de asdá n komolyan vettem minden sorát. Hát ezért. MAI műsorok; RÁDIÓ KOSSUTH 8.27 Az állatok társas vi­selkedése. 8.37 Népdalok. 9.00 Forgács Júlia. 9.30 Énekeljünk! 9.50 Lottósor­'solás. 10.05 Visszapillantó. 10.35 Tavaszi szél. 10.40 Operettfelvételek. 10.59 Lottóeredmények. 11.00 Ko­nok ars poetica. 11,15 Ka­marazene. 12.35 Hétvégi panoráma. 13.57, Nóták. 14.44 Magyaran szólva.. . 15.10 Dalok a Pártról. 15.25 Csiribiri. 16.05 „Százszor mertek bátrak lenni...” 17.10 Heinz Holliger oboá- zik. 17.35 Láttuk, hallottuk. 18.00 Előadja a szerző: Julien Clerc. 18.15 Hol volt, hol nem volt. 18.30 Esti magazin. 19.15 Radnóti Miklós előadóművész-fesz­tivál. 22.30 Farkas Ferenc: A bűvös szekrény. PETŐFI 8.33 Slágermúzeum. 9,28 „Hagyjátok ragyogni a Napot”. 9,50 Lottósorsolás. 10.00 Zenedélelőtt. 11.45 Tánczenei koktél. 12.33 Édes anyanyelvűnk. 12.36 Népi muzsika. 13.15 Nőkről nőkneki 14.00 Kettőtől öt­ig. .. 17.00 Mindenki isko­lája. 17.30 Ötödik sebesség. 18.33 Sanzonok. 18-55 A contry-muzsikárőL í&3ő Harminc perc alatt aESld körül. 20.00 Régi nóta, hí­res nóta. 20.33 Nagyba» - zsai dzsesszhétvége, 21.30 Slágerek. 23.15 Népdalcso­kor. / SZOLNOK 17.00-tői 18.30-ig MISKOLC 17.00 Hírek, időjárás — Kulturális körkép. Ingázók, Antal Magda összeállítása — Könnyűdalok világhírű előadók tolmácsolásában — Mario Lanza es Benjamino Gigli énekel — Hol tölt­sük a hétvégét? 18.00 Es z ak - m agy ar or sza gi kró­nika (A Kommunisták Magyarországi Pártja meg­alakulásának 60. évforduló­ja alkalmából ünnepséget tartanak a Rónai Sándor Művelődési Központban — Nagyméretű üzemanyag- tartályok készülnek a Ï1- FO-ban — Űj könyvtár Abasáron — A jazz ked­velőinek Rave Brubeck és kvartettje játszik — Lap­és müsorelőzetes. »2 Tea 8.40 Tévétorna. 8.45 Isko­latévé. 14.45 Iskolatévé (Ism.). 16.25 Természetba­rát. 16.45 Malom. 17.25 Ba­rátságvonal indul. .. 17.55 Mindenki közlekedik... 18.15 Öt perc meteorológia. 18.20 Falujárás. 19.30 Tévé­torna. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Mérföldkövek. 21.00 Ti és mi. 22.30 Tv-hiradó 3. 2. MŰSOR 20.01 Csajkovszkij: IV. szimfónia. 20.45 Öt père meteorológia. 20.50 Termé­szetbarát. 21.10 Tv-híradó 2. 21.30 Egészségünkért. 21.40 Harmincéves az álla­mosított magyar filmgyár­tás.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents