Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-24 / 277. szám
Az ifjúság a múltról..* Kalocsa és Pápa után, as idén Egerben kerül sor az immár harmadik országos honismereti diákkonferencia megrendezésére. Nem kis jelentőségű ez az esemény a középiskolások mindennapjaiban. Hiszen ma már nem kell bizonygatni, hogy a honismereti munka milyen fontos szerepet játszik az ifjúság életében, a fiatalok hazafiságra nevelésében. Lehetőséget teremtett a dolgozó nép életének, alkotásainak megismertetésére, a hazai táj szépségeinek fölkutatására, a kultúra kincseiben való gyönyörködésre. Tanulás és egyben szórakozás is. Módot kínál a cselekvésre, s haszna az is, hogy segítséget tud nyújtani az egyes történelemtudományágak művelőinek... A költő mindezt úgy foglalja össze: „Gyűjtsétek ösz- sze a régi szerszámnyeleket, ha kezet akartok szorítani azokkal, akiknek jogutódjai vagyunk a boldogságigényben’’. De a föntebbiek sem maradnak csupán puszta szavak, ha számba vesszük, hogy az országban csak a középiskolákban mintegy háromszáz diákkör tevékenykedik, s ezek munkájának eredménye ott látható a múzeumokban, kiállítótermekben. Akár úgy mint egy néprajzi gyűjtemény, akár mint egy füzetecske, amely a lakóhely neveit tartalmazza, vagy mint magnószalagon tárolt visszaemlékezések a múltra. A megírt krónikák, helytörténeti munkák segítségével, városok, falvak lakói, idősek és fiatalok ismerhetik meg lakóhelyük hiteles történetét. A diákkonferencia e munkának előbbre lendítésében kínál most újabb segítséget a tanulóknak s a pedagógusoknak egyaránt. Programjában — amely- tyel egy kissé részévé is válik a nemrégiben szintén a történelmi múltú megyeszékhelyen lezajlott hazafiság tanácskozásnak, — szó lesz a Ő'mozgalom helyzetéről, fel- j adatairól éppúgy, mint áriról. miként lehet e szakköröket még inkább fölhasználni a szocialista hazafiságra és a proletár internacionalizmusra nevelésben. Mától tehát három napig nevelő vendégeskedik a megyeszékhelyeken. Fiatalok és mintegy háromszáz diák és felnőttek, akik az ország minden részében kutatják a múltat, hogy talán eligazítást találjanak a jövő kialakításához is... Kívánunk — nemcsak a konferencia idejére, de azon túl is — jó munkát mind- annyiuknak. (németi) Munkásművelődés Hétköznapok a Bélkő alján MÉG JÓ ÉVTIZEDDEL előbb is azt írhatta az erre járó krónikás Bélapátfalváról, hogy a természet nagyon kedvelhette ezt a táját, mivel pazarul szórta kincseit Van itt minden: gyűrűző tó, sustorgó patak, dombok, völgyek, védett hajlatok, sajátságos, más településen fel nem lelhető házak. És mindent megkoronázóan itt van a Bükk legszebb ,.Köve” — a méltóságosan fölmagasló Bélkő fehér sziklaorma, a hajdani pogányol- tár. melynek magasán — még az 1200-as évek elején is — a csillagoknak áldoztak az itt tanyát vert őseink. A táj szépsége máig romlatlan, a falukép emellett eléggé megcsúnyult a gyors ütemben elöregedett cementgyár miatt. A vaskos-hasas kémények több tonnára becsült port lehelnek a levegőbe, ami rárakódott a fűre- fára, háztetőkre. A falu meg- ifjodására azonban nem kell sokáig várni! Fél évszázada írta a község monográfiájában Cser- nyiczky Béla a következőket: „A község fejlődése csakis ipari téren várható. A község tulajdonképpeni fejlődése tehát a jövő reménye. Majd amikor ipari kultúránk fejlődésével a regényes Bükk-hegység száz- meg százféle kereseti alkalmat és lehetőséget nyújtó természeti kincseit ipari célokra fogják felhasználni, ez fogja a községet majdan felvirágoztatni. .. Én fanatikusan hiszem és bízok abban, hogy ez a nagy múlttal bíró község idővel az itteni ipari lehetőségek teljes kihasználásával egy ipari jellegű vidéki kisvároskává növi ki magát.” ÉS MIT LAT A MAI úton járó? Az öreg gyár szomszédságában, a Csiga-tubuly- kás dombja alatt, új óriási cementgyár épül. Kiemelt beruházás, ahol 2500 ember dolgozik. A bükki „cementváros”, ahol az emberek jól élhetnek, tehát most már nem a jövő reménye, hanem közeli valóság. Az anyagi jólét adott —, hogyan fest a szellemi jólét? Erről beszélgettünk Kormos Károllyal, a Bélapátfalvi Cement- és Mész- mű szakszervezeti bizottságának titkárával és Mező Sándorral, a Gárdonyi Géza Művelődési Ház igazgatójával _— A gyár mellett a művelődési otthon épülete a legkiemelkedőbb, de csak külseje mutatja szellemi vezérlő szerepét — mondta Kormos Károly. — Beosztása a legkedvezőtlenebb. 1950-ben épült, az akkori tervek és elképzelések minden hibájával együtt. Nem mondható el róla, hogy melegen, otthonosan várja az itt lakó népet. Beosztása rossz:: egy színházterem, egy klub- és két Ids szoba, iroda, aztán kész! Hozzánk annak idején még a Déryné Színház sem jött előadásokra, mivel a színpad a kelleténél 30 centivel kisebb. — A művelődés hajléka sivár, rideg, húsz év gondo- zatlansága látszik rajta — magyarázta Mező Sándor. — Am a rideg falak között is pezsgő élet zajlik, amit tények bizonyítanak. Tíz művészeti csoport, illetve szakkör foglalkozásainak ad helyet az otthon. Itt tartja rendszeres foglalkozásait az ifjúsági klub, itt találkoznak egymással az idős, nyugdíjas emberek, s ide járnak a könyvek barátai. Könyvtárról, igazi és valóságos könyvtárról persze, nem beszélhetünk. Egy 21 négyzetméteres szobába beszorított „könyvtár” — kisebb helyen. mint a hobbitelkeken épült „szerszámkamrák” —, ahol lelakatolt szekrények sorakoznak. Pedig lehetne igazi könyvtárat is teremteni, szabad polcokkal, ha az ifjúsági klub ajtaját a „könyvtárnak” nevezett kis- szobával egybenyitnák. A NAGYKÖZSÉGBEN — a beruházás dolgozóit is számítva — több mint ötezer ember él. S ha azt tekintjük, hogy Bélapátfalva művelődési háza területi jellegű, akkor több mint 8000-es az a lélekszám, amelynek kulturális, közművelődési szolgáltatásairól gondoskodni kellene. Sajnos, erre a tárgyi és a személyi feltételek nem elégségesek! — Való igaz, hogy a művelődési házunk nem „kirakatépület”. Ám ami a pezsgő életet bizonyítja, nemcsak a művészeti csoportok és szakkörök működése, hanem más is. Igencsak mggnövekedett az ismeretterjesztő előadások és az ezen részt vevők száma. Több mint négyezren hallgatták meg a különböző társadalom- és természettudományi előadásokat A zenés-táncos összejöveteleken ennél sokkal kevesebb volt a létszám. — Itt a művelődési házban biztosítottuk a helyet a különböző szakmai képzéseknek. Itt tartja — tornaterem híján — testnevelési óráit az iskola is. — Nemcsak iskolai órákra, de másként is „beszoktattuk” hozzánk a légifjabba- kat. Van egy jól működő gyermekklubunk, ahol az iskolának nemcsak a felső tagozatosai jönnek össze, de „belopakodnak” ide a kisebbek is, és szívesen látják, látjuk őket. Nálunk megszűnt az iskolás korúak lő- dörgése az utcákon. Azt hisz- szük, ez sem csekély eredmény. Természetesen nem feledkezünk és feledkeztünk meg az idősebbekről sem, így a művelődési ház helyet ad az „öregek klubjának” is. — Előzetes beszélgetéseink során a „sérelmeiket” is emlegették. Ezt sem lehet letörölni a „hangszalagról”. — A Központi Bizottság 1974 márciusi határozatának 15. pontja egyértelműen leszögezi, hogy az új beruházásoknál figyelembe kell venni nemcsak a lakótelepek kialakítását, hanem az ott élő és lakó dolgozók kulturális igényeit kielégítő létesítmény megteremtését is. Ezt vártuk az új beruházás kapcsán. — Es csalódtak...?! — Kedvezően fogadtuk az előzetes terveket, mert ezek a művelődési ház bővítését, illetve új művelődési ház megépítését tartalmazták. Bíztunk abban, hogy a köz- művelődési törvény végrehajtását így megoldhatjuk. Sajnos a véglegesen jóváhagyott tervekből kihagyták az új művelődési ház építését, sőt a meglevő rekonstrukcióját is. — Hogyan látják ezek után a feladataikat? — RENDBE KELL HOZNUNK kívül-belül a művelődés mostani épületét, hogy a kultúra valódi otthona, hajléka lehessen. Mindenképp el kell érnünk, hogy ez a művelődési ház melegen és otthonosan várja a népet! Pataky Dezső Előadás, koncert, vetélkedő Gazdag program a recski bányászoknak A recski bányász kultúr- otthonban három részből álló előadássorozatot tartanak e hónapban. Az elsőn, 17-én, az ércbányászat kialakulásáról, történetéről adott áttekintést Fodor Gyula, a nagy- beruházás főmérnöke. A következő esteken — 24-én és 27-én — filmvetítésekkel egybekötött élménybeszámolók hangzanak el. Ezeket a rendezvényeket a művelődési ház bányász-kohász klubja szervezi. amelyben Eger, Gyöngyösoroszi és Recsk műszaki értelmiségi dolgozói találkoznak időnként. Az ércbányászat volt az egyik témája annak a vetélkedőnek is, amely 17-én zajlott le tíz szocialista brigád részvételével. A háromfős csapatok — bányászok, lakatosok, ácsok és villanyszerelők — összemérték tudásukat OMrnm l J978. november ZU péntek a munkavédelem és az üzemi demokrácia kérdésköreiben is. Az értékes jutalmak mellett az első két helyezett brigád feljutott a budapesti iparági döntőbe. A bányásztelepülés egyik „nevezetessége” a két évvel ezelőtt alakult fúvószenekar. A majd húsztagú együttes minden héten próbál, s nincs olyan hónap, olyan rendezvény, hogy ne lépnének feL A bányászokból és nyugdíjasokból álló együttesben majd mindenki túl van negyvenedik életévén, ám aggodalomra nincs ok, a muzsikus-utánpótlásról gondoskodik az egri zeneiskola recski kihelyezett tagozata; itt több mint negyven általános iskolás tanul zongorázni. hegedülni, fuvolázni vagy klarinétozni, s nemrégiben alakították meg a gyerek fúvószenekart Egyébként a művelődési ház csoportjai is készülődnek december 21-re, amikor Recsk felszabadulásának évfordulóját köszöntik majd ünnepi műsorral, . ..... . a . Edit rajzasztal és vonalzó nélkül is célratörően dolgozott. — Azt tartanám a leghelyesebbnek, ha egyelőre csak három lakást adnánk el. Apánknál két család elfér szűkösen. Mondjuk én Karcsival és Zoliék. Ti pedig visszaköltöznétek a régi lakásba az anyóshoz. — Kezdünk belejönni! — tört fel Dezsőből ismét a nagyhangúság. — Én mondom, izgalmasabb a zsugánál. Tízfilléres alapon ültünk le, és milliomosok leszünk, mire fölállunk. — Ne haragudj, hogy fékezlek a lendületedben — mérsékelte pedagógiai tapintattal a húga. — Most a tennivalókban is légy olyan szakember, mint a hasonlataidban. A kölcsön mellé még sok minden szükséges. Mindenekelőtt a jutányos anyag. Dezső mintha megértette volna, hogy előnyösebb benyomást kelt a mérsékelt viselkedéssel. Szinte jól nevelten mondta: — Neked is vannak ösz- szeköttetéseid. Szerette volna Edit, ha a tekintetéből többet megért a bátyja, mint a szavaiból: . r— Ez igaz. De a segíteni kész barátok nem mindig önzetlenek. Paula immár szövetségesének tekintette a sógornőjét. Rokonszenve jeléül a férjét pírom gáttá: — Mindent a húgodtól vársz? Kezdek rájönni, hogy félsz a felelősségtől. — Mi az? Már a virágnyelvet is meg kell tanulnom? ,— Felelősséggel tartozol a családodért — adta tudtára nyomatékosan .Paula. Bármennyire szeretett intézkedni Dezső, túlzott kötelezettségekbe mégsem akart belemászm. Harapósán helyeselt Paulának: — Rendben van. A családom érdekében még a börtönt is vállalom. így gondolod? Jónak látta Edit, ha némi engedékenységgel csitítja szertelenkedésre hajlamos bátyját. — Ilyesmit senki nem kíván tőled. Egész lakónegyedeket szanálnak a Malom- szeren, ahova éppen a ti cégetek épít tízemeletes blokkházakat. Még örülnek is, ha bontási anyagot igényelsz. Bárkivel szemben előjogod van hozzá. Hatott a rábeszélő szelídség Dezső kegyesen megbékélt — Legyen meg az erőszakos fehérnépek akarata. Nem leszek szégyenlős. De az egész még mindig csak légvár. Rajtunk kívül van még néhány felnőtt a családban, akinek nem ismerjük a véleményét. Hátha nincs üzleti érzékük, ____ K özmunka Akik a kenyerük javát már megették, a közmunkával életükben először a háború után találkoztak. Emlészem, a kisbíró a faluban gyakran felszólitotta a lakosságot, hogy robotra, közmunkára jelentkezzenek. Az ország akkor romokban hevert, a szó szoros érteimé* ben közmunkában kellett összegyűjteni az ideiglenesen szerteszét eltemetett halottakat, eltakarítani a romokat, rendbe kellett hozni a szétlőtt vasúti síneket, hidakat. Ké* sőbb előírták hogy egy-egy állampolgárnak hány napot kell havonta közmunkában eltol tenie Robot, közmunka, társadalmi munka! Az évtizedek során változtak, finomultak a fogalmak, milliók értették meg értelmét- a fontosságát, a szükségességét. Közös munkát manapság az emberek egyregy konkrét cél elérése érdekében végeznek. Óvodák, sportlétesítmények készülnek és az állami teherbírást toldják meg a lakosok saját élőmunkájukkal, vagy éppen forint-hozzájárulással. Így születnek azután megyénkben is a terven felüli létesítmények, utak. napközi otthonok, szociális létesítmények. Ez a munka azonban manapság valójában szívesen és önmagunk érdekében kifejtéit tudatos tevékenység és általában az a tapasztalat, hogy az állampolgárok abban versenyeznek, hogy hol végeznek több ilyen közhasznú munkát. A kollektív munkára — bizonyos értelemben más tartalommal, hiszen fizetés jár érte — napjainkban is rendkívül, sőt elengedhetetlenül szükség van. Hazánkban-' -közismerten munkaerőgondokkal küzdünk és különösen a mezőgazdaságnak van elengedhetetlenül szüksége idénymunkásokra. — Milyen volt a szüret, elnök elvtárs? — Ha a szőlő is olyan lett volna, mint az időjárás, akkor nem lenne semmi baj. — Kik szüreteltek? — Ó kérem, nekünk évek óta a gimnázium dolgozik. Ismerjük már a tanárokat a gyerekeket és tulajdonképpen minden évben ők szüretelik le a szőlő nagyobb részét. — Mi lenne nélkülük? Az elnök a fejét csóválja, gondolkodik: — Nagy baj lenne, ha nem lennének! Egyszerűen nincs emberünk. Legalábbis az olyan munkákhoz nincs, mint ■ a szüret, az almaszedés, a válogatás. Az éremnek — mint mondani szokás — két oldala van, ezért a tanárokkal, a diákokkal is szót váltunk. — Szívesen dolgoznak a gyerekek a tsz-ben. Hogy is mondjam? Most már ismerősök, jó partnerek vagyunk. Az első évben még akadtak gondok, problémák, de most, különösen az idén, úgyszólván zavartalanul ment minden. — Szállítás, étkeztetés, ruházat? — Mindenre felkészültünk, és úgy érzem, nincs egymásra panaszunk. A beszélgetésbe többen bekapcsolódnak a fiúk, meg a lányok közül is. — Tehernek érzitek-e a munkát? Nevetnek, csivitelnek. mint a búcsúzkodó fecskék. — Jobb, mint a suli! Aztán mi többnyire parasztgyere- kék vagyunk, és otthon is van háztáji. Nem idegen ez tőlünk, amit itt csinálunk. — A teljesítmény? „ — A mi brigádunk lett az első,— nevet egy copfos lány. Közhasznú, közös munka! Tíz- és százezrek vesznek részt benne kényszer nélkül, szívesen, mindenki javára és megelégedésére... Szalay István Paula úgy szólt róluk, mintha beleegyezésükhöz nem férne kétség. — Zoliékkal lehet beszélni. — Tegyük fel — morgott óvatosan Dezső. — Csakhogy Karcsi sógor ellenszavazatában abszolúte biztos vagyok. — Ez izgat a legkevésbé — mondta Paula. — Karcsi mindent Editnek köszönhet. Elsősorban a diplomáját. Most sem fog vitatkozni a saját jól felfogott érdeke ellen. Dezső csúfolódó grimasz- szal szólta le a feleségét. — Isten bizony szórakoztat, hogy milyen páratlan emberismerő vagyok. . Edit felhősen szólt bátyjához: — Jó szórakozást. Még akkor sem jutott eszükbe, hogy kihagyták az öreget előzetes megállapodásukból, amikor a gyanútlan Burján Péter feltűnt a járdán, közeledve a szatyorba gyömöszölt sörösflaskókkal, Edit ajánlotta, térjenek vissza az emeletre, az ő lakásukba. Remélte, ott majd bátrabb lesz. El is helyezkedtek a fénnyel teli nagyszobában, amelyet szellő járt át a nyitott erkélyajtó felőL Burján Péter komótos mozdulatokkal rakta ki a söröket a kerek asztalkára. — Jégről adták a kedvemért. A vén cimborák meg alig akartak elengedni. Nyomban felismerte Paula, hogy a nyugdíjasok emlegetése komoly, akadállyá növekedhet a szándék útjában. Más irányba kanyarodott a beszélgetéssel. — Zoliékat nem látta véletlenül a kocsmában? Burján Péter még mindig nem vette észre a többiek bizonytalankodó tartózkodását. Derűje birtokában újságolta: " — Hiszen még javában tart a meccs. Nagy meccs lehet. Ügy zúg a tömeg, mintha mérgesítenék. Viszont. beszéltem Karikó Imrével. Faggatott, nem jön-e mégis hamarabb haza Mártika. Vigasztaltam, hogy közel a kedd. Jön bizony, várja az új ház. — Csak nem a Sárga Csikóban találkozott ezzel a... Karikával? — kérdezte Paula fintorogva. — Pedig ott beszélgettünk. Méghozzá igen barátságosan. Ahogy egy magunkfajta rendes munkáslegénnyel illik. Tiltakozása jeléül minden fonyadt tagját megrázta Paula. — Egyetlen legény se rendes huszonkétéves korában! Editet aggasztotta a veszély, hogy mind távolabbra kerülnek a célhoz vivő ösvénytől. — Végre megint vitatkozhatunk valamin. Választhatnánk fontosabb témát is. Mohón nyelte le a kortyot Dezáő és szuszogva helyeselt: — Szorzóm a véleményedet! • Bár túlontúl nyilvánvaló volt a helyeslés oka, Paula tovább rágódott a maga csontján. — Mindig sejtettem, hogy ez a Karikó érdekből jár ide. A kőfaragó úgy tett, mintha boldogan markolna a hajába. ' — Nahát, hogy te milyen éleslátó vagy! Mi a kifogásod ellene? — Jelentéktelen — világosította fel felesége, kétszeres kicsinyléssel. — Mártika mellé eredetibb egyéniség kell. — Miféle eredeti egyéniség? Jégiáncos? Vagy hasbeszélő? Esetleg fakir, aki úgy eszi a zsiletpengét, mint a nápolyit? Az a fiú igen kitűnő szerszámlakaios! Amellett jövőre érettségizni fog Károly keze alatt! Edit csepet sem volt hálás, hogy tanár férjét emlegették. ... ■■ (Folytatjuk* 4
