Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-24 / 277. szám

G>i$f m Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: „Alválság” washingtoni módra HAMAROSAN HÚSZ ÉVE LESZ, hogy Fidel ; Castro felkelő hadseregének harcosai — a „szakálla­sok” bevonultak Havannába — megdőlt a gyűlölt ! diktátor, Batista rendszere, s a kubai nép hozzákez- ; dett egy új, szabadabb élet építéséhez. A szocialista ; szigetország bonyolult belpolitikai és nemzetközi kö­rülmények közepette folytatja építőmunkáját — alig i százötven kilométerre az Egyesült Államoktól. Az! USA kormánya és különböző hírszerző szervezetei | immár két évtizede próbálkoznak a népi rendszer1 megdöntésével — sikertelenül. Kuba biztosan halad < előre — nemzetközi tekintélyre tett szert, útja példa ! a harmadik világ országai számára. Washington eb-! be persze nehezen képes belenyugodni, s nem ritkák a zavarkeltést szolgáló provokációk sem. Az utóbbi napokban két egymással összefüggő! esemény került Kuba kapcsán a világlapok első ol­dalára: az Egyesült Államokban bejelentették, hogy ] a szigetországban olyan szovjet gyártmányú harci ; repülőgépeket észleltek, amelyek, úgymond, veszé­lyeztetik Amerika biztonságát, s ezzel megsértik a ! kubai válság idején kötött szovjet—amerikai szerző­dést. Ugyanekkor pedig az USA és Nagy-Britannia j hadiflottája tengeri manőverekbe kezdett a Karib- tengeren, a szocialista szigetország partjainak közeié- ! ben. Washington azt is bejelentette: felújítják a Ku- ! ba feletti provokatív kémrepüléseket, hogy kiderít- < sék. ezek a gépek alkalmasak-e nukleáris fegyver ! hordozására. MOSZKVÁBAN ÉS HAVANNÁBAN higgadt J hangon, de határozottan visszautasították, az amerikai ; zsarolást és az alaptalan vádakat. Fidel Castro kije- • lentette: „Ezek harcászati repülőgépek, egy évvel! ezelőtt érkeztek Kubába a hadseregfejlesztéssel kap- ! csolatos távlati programnak megfelelően. Csaknem nyolc hónapja folyik már a berepülő munka és a ‘ gyakorlatozás az új géptípussal. Teljesen érthetetlen, hogy az Egyesült Államok miért rángatta elő most ! ezt az ügyet, miért kreálta ezt az álválságot. És mi- ! lyen joga van az Egyesült Államoknak szóvá tenni ; ennek a néhány gépnek a jelenlétét Kubában, ami­kor határain belül és kívül B—52-es bombázók, stra- ! tégiai fegyverek és atomfegyverek tömegét állomá- ! sózta t ja?” Jogos a kubai államfő kérdése és határozott visz- ; szautasítása. A washingtoni álválság és a Karib-ten- < geri hadgyakorlat nyilvánvalóan a politikai zsarolás ! eszköze. KUBÁT TERMÉSZETESEN nem félemlíti meg1 az amerikai fegyvercsörtetés. Jól példázza ezt a tényt, hogy Havanna normalizálja kapcsolatait azokkal a kubaiakkal, akik a forradalom után emigráltak az ! országból, s amnesztiában részesítette azoknak az ] elítélteknek egy jelentős csoportját, amelynek tag- ; jait különböző államellenes cselekményeik miatt tar­tottak fogva. Miklós Gábor Hírügynökségek jelentik ADDISZ ABEBA Az etióp népi hadsereg sikeres támadásával felsza­badította az eritreai Asmara és Massawa városok közötti területet a szeparatista cso­portok uralma alól. A siker révén megnyílt az a stratégiailag fontos útvonal is, amely az ország központi részeit Etiópia legfontosabb tengeri kikötőjével, Massa- wával köti össze. MOSZKVA Csütörtökön Moszkvában aláírták a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Szov­jet—Magyar Baráti Társaság 1979. évi együttműködési jegyzőkönyvét. A dokumen­tum értelmében mind ha­zánkban, mind pedig a Szovjetunióban széles kör­ben megemlékeznek a Ta­nácsköztársaság kikiáltásá­nak 60., a KGST megalaku­lásának 30. és a Magyar Népköztársaság alkotmánya elfogadásának ugyancsak 30. évfordulójáról. MADRID A spanyol baloldali pár­tok és szakszervezetek egy­ségesen állást foglaltak a szélsőjobboldali kísérletek­kel szemben és a kormány­tól a „kemény kéz” politiká­ját várják a terrorakciók- megfékezésére. A Spanyol KP Központi Bizottságának határozata azt IMS. aptombci 21« péntek követeli a jelenlegi spanyol kormányzattól, hogy „a le­hető leghatározottabb intéz­kedésekkel vegye elejét a szélsőjobboldali erők törvé­nyellenes cselekedeteinek”. BECS N. . K. Taraszov nagykö­vetnek. a szovjet küldöttség vezetőjének elnökletével csü­törtökön megtartották Bécs- ben a közép-európai haderők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgya­lássorozat 187. plenáris ülé­sét, amelyen bebizonyoso­dott, hogy a NATO-országok továbbra is halogatják a válaszadást a négy szocialis­ta ország 1978. június 8-án beterjesztett nagy jelentőségű javaslatára. BONN A nyugatnémet kormány az év végén hivatalos sta­tisztikát tesz közzé a hitleri fasizmus idején elkövetett bűnök kivizsgálásáról. A do­kumentum megjelentetését az indokolja, hogy az NSZK törvényei értelmében 1979- ben lejár a háborús bűnök elévülési határideje és az ország közvéleménye élén­ken vitatja, hogy legalább a gyilkosságok esetében ne szüntessék be a további el­járásokat. A nyilvánosságra került adatok szerint a hit­leri hadsereg összeomlásától idén január 1-ig 84 403 sze­mély ellen indítottak eljá­rást náci bűncselekmények miatt. Mintegy 6400 esetben született jogerős ítélet, eb­ből 14 halálos és 164 élet­fogytiglani börtönbüntetésre szóló. Több, mint 74 ezer személyt felmentettek a nyugatnémet bíróságok. Befelezte munkáját Moszkvában a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületé Képünk a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületé moszkvai üléséről (Népújság telejotó — TASZSZ—MTI—KS) 1978. november 22—23-án Moszkvában ülést tartott a Varsói Barátsági. Együttmű­ködési és Kölcsönös Segít­ségnyújtási Szerződés Tag­államainak Politikai Tanács, kozó Testületé. A politikai tanácskozó tes­tület ülésén áttekintették az európai helyzet alakulásá­val összefüggő időszerű kér­déseket és véleményt cserél­tek az általános nemzetközi helyzet néhány kérdéséről. A tárgyalások középpontjá­ban az enyhülési folyamat fejlődéséért, a leszerelésért vívott harc további lépései álltak. A tanácskozás résztvevői a varsói szerződés tagállamai, nak egyhangúlag elfogadott nyilatkozatában ismertették helyzetértékeléseiket, követ­keztetéseiket és javaslatai­kat. Megállapodtak abban, hogy a Szovjetunió, mint a tanácskozás házigazdája’ a nyilatkozatot az ENSZ hiva­talos dokumentumaként fog_ ja terjeszteni és annak tar­talmát az európai biztonsági és együttműködési értekez­leten részt vett valamennyi állam kormányának tudo­mására hozza. A tanácskozás résztvevői, híven a kommunista és mun­káspártjaik kongresszusán elfogadott elvi irányvonal­Az amerikai sajtóban egyre több felhívás lát nap­világot. amely azt. szorgal­mazza, hogy mielőbb írják alá a hadászati támadó fegy­verrendszerek korlátozásáról a készülő szovjet-amerikai megállapodást. „A szovjet—amerikai SALT-tárgyalások befejezése javítaná a két ország viszo­nyát és mindkét fél javát szolgálná” — állapítja meg a Newsweek című befolyá­sos hetilap. „Az amerikai hoz, a politikai tanácskozó testület ülésén ismét meg­erősítették szilárd elhatáro­zásukat, hogy folytatják kö­vetkezetes küzdelmüket az általános békéért, a népek szabadságáért és független­ségéért. a fegyverkezési ver. seny megszüntetéséért és a leszerelésért, az enyhülé­nép előtt álló legfontosabb kérdés, hogy végre megkös­sék az új SALT-megállapo- dást, mivel ez alapjául szol­gálhat annak, hogy ellenőr­zés aiá vonjuk a katonai ki­adásokat” — hangsúlyozza a Pax című chicagói újság. A lap a megállapodást támo­gató országos kampányt sür. get. hogy így meghiúsítsák a hidegháború lovagjainak a szerződés megkötését akadá­lyozó lépéseit. sért, a népek közötti biza­lom és barátság erősítéséért. A tanácskozás résztvevői nem kímélik erőiket annak érdekében, hogy korunk eme legidőszerűbb feladatai gya­korlati megoldást nyerjenek. Megállapodás született ar­ról, hogy meghatározott idő múlva a külügyminiszterek bizottságának ülésén a hely. zet alakulásának figyelembe­vételével áttekintik a nyi. latkozatban foglalt feladatok teljesítésével kapcsolatos to­vábbi teendőket. Az ülés résztvevői jelentést terjesz­tenek kormányaik elé a vég­zett munka eredményéről. A politikai tanácskozó testület meghallgatta Viktor Kulikovnak. a Varsói Szer­ződés Tagállamai Egyesített Fegyveres Erői főparancsno­kának’ a Szovjetunió mar- sulijának jelentését az egye­sített parancsnokság gya­korlati tevékenységéről. A politikái tanácskozó tes. tület ülése a testvéri barát­ság és az elvtársi együttmű­ködés légkörében végezte munkáját. (MTI) Az amerikai sajté és a SALI—II Fejlődés, béke, leszerelés FEJLŐDÉS ÉS BÉKE ősz. szefüggéset nálunk aligha kell bárkinek is ma­gyarázni. Ékesszóló bizonyí­ték rá mai valóságunk, az az út, amelyet a felszabadulás óta eltelt 33 év — Európa ed­digi történetének leghosz- szabb békeidőszaka — alatt megtettünk. Egyetlen békés esztendőre sem telne azon­ban, ha összeadnánk azokat a napokat, amelyeken e több mint három évtized során a világon mindenhol hallgattak a fegyverek. És a második világháború utáni helyi há­borúk szinte kivétel nélkül földünk olyan részein zajlot­tak és zajlanak, amelyeket összefoglaló néven fejlődő vi­lágnak nevezünk. A függő helyzetben levő területek népeinek elidege­níthetetlen — és ENSZ-hatá- rozatba foglalt — joga, hogy természeti kincseiket az ér­dekeiknek leginkább meg­felelő módon használják fel. Azok a mozgalmak tehát, amelyek ezt a célt tűzték maguk elé, jogosan folya­modnak a fegyveres harc­hoz, ha nincs más választá­suk. Ugyanígy jogos, hogy azok a népek, amelyek meg­szüntették politikai függősé­güket, akár fegyverrel is megvédelmezzék vívmányai­kat bármilyen külső agresz- szióval szemben. A kénysze­rű harc jogos volta azonban nem csökkenti a pusztítást. A fejlődő országok politi­kai függetlenségének kivívá­sa azonban nem jár együtt automatikusan a gazdasági függőség megszűnésével, Az önálló állami lét önmagában nem garantálja a fejlődés egyik lényeges előfeltételét, a saját természeti kincsele fe­letti közvetlen rendelkezést. Jó példa erre a nemzetközi monopóliumok gazdasági ha­talma: a tőkés világpiacon hat nagy cég ellenőrzi a bú­za kereskedelmét, tíz a ré­zét, s egyetlen cég kezében összpontosul a nikkelterme­lés 50 százaléka feletti ellen­őrzés. S a példákat hosszan lehetne folytatni. Ugyanak­kor a tőkés segély- és hitel- politika — amelyet nemegy­szer előszeretettel öltöztetnek „szolidáris”, „humanitárius” köntösbe — jobbára csak a figyelemelterelést szolgálja, vagy a nyugati fogyasztó lel­kiismeretének megnyugtatá­sát. Az Egyesült Államok bruttó nemzeti termékének alig fél százalékát fordítja a fejlődő országok gazdasági támogatására, s ezt is — a propagandacélokon túl — politikai feltételekkel. Ugyan­akkor az USA a fejlődő or­szágok első számú fegyver­szállítója, s a fegyverüzlet, a politikai hasznon túl, tetemes profitot biztosít az amerikai hadiipari köröknek. E PIAC BIZTOSÍTÁSÁT, s a függetlenné vált országok szocialista irányú fejlődésé­nek megakadályozását egy­aránt szolgálja az az impe­rialista politika, amely ki­élezi, szítja a fejlődő világ­ban amúgy is bőséges törzsi, nemzetiségi. faji ellentéte­ket, területi viszályokat, A távozó gyarmatosítók nem­egyszer eleve későbbi „neo- kolomalista visszatérésükre” gondolva vonták meg a fiatal országok határait, osztották fel, csatolták egyik vagy má­sik államhoz területüket. A kreált ellentéteket meglova­golva azután egymás ellen fordítanak fejlődő országo­kat, népeik valóságos érdekei ellenére. A fejlődő országok közötti fegyveres konfliktu­sok — azon túl, hogy ember­életek ezreit követelik — sú­lyos károkat okoznak a több­nyire amúgy is szegényes erőforrásokban. A pekingi vezetés, amely előszeretettel igyekezett a fejlődő országok igazi védel­mezője és szószólójaként fel­tüntetni magát, az utóbbi időben teljesen nyíltan en­nek az imperialista politiká­nak az útjára lépett, szovjet- ellenes. hegemonista céljai­nak szolgálatába állította. A fejlődő országok megosztása érdekében hangoztatja azt az elméletet, amely a szocialista országokat, mint iparilag fej­letteket, egy sorba állítja a tőkés országokkal, mit sem törődve azzal, hogy a szocia­lista országok nem felelősek a fejlődő világnak a gyarma­ti rendszer és a neokolonia- lizmus nyomán kialakult helyzetéért. Éppen ellenkező­leg, maguk is nemegyszer a fejlődő országok mostani gondjaihoz hasonlókkal meg- küzdve szilárdították meg gazdasági erejüket. Világpo­litikai súlyuk önmagában is nagymértékben hozzájárult a gyarmati népek felszabadító harcainak sikeréhez, a fejlő­dő országok nemzetközi sze­repének megnövekedeséhea, Végső búcsú dr. Orbán Lászlótól Családtagjai, munkatársai, elvtársai, a magyar politikai, kulturális és tudományos élet képviselői kísérték utol­só útjára csütörtökön dr. Orbán Lászlót. a magyar kommunista mozgalom ki­emelkedő személyiségét, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának tagját, nyugalmazott kultu­rális minisztert, országgyűlé­si képviselőt, az Országos Közművelődési Tanács el­nökét. A Mező Imre úti te­mető díszravatalozójában a vörös drapériával bevont, koszorúkkal, övezett rava­talnál párt-« és állami -éle­tünk jeles képviselői álltak díszőrséget. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, az országgyűlés, a Miniszter- tanács és a család nevében Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára vett búcsút az elhunyt­tól. — Orbán László halálával egy szép, boldog, teljes em­beri élet szakadt meg, mert Orbán László boldog ember volt: megtalálta élete értel­mét, a küzdelmet, a munkát egy jobb világért, a párt, a nép ügyének önzetlen szol­gálatát. A legnehezebb, s egyben a legbecsületesebb utat választotta, s ezen az úton megmaradt mindhalá­láig. — Született agitátor volta szó legnemesebb értelmében. Sokoldalúan és közérhetően tudta magyarázni a legbo­nyolultabb elmeleti kérdése­ket is. Közel tudta hozni az emberekhez a párt politiká­ját. Megtanulta, hogy a szo­cializmus nem kész, befeje­zett rendszer, amely egy­szer s mindenkorra boldoggá teszi az embereket. — Életed példáját követ­jük. Lángoló hitedet, őszinte lelkesedésedet, egyenes be­szédedet, bátorságodat, nyílt tekintetedet, derűs mosolyo­dat nem felejtjük soha —, mondotta Óvári Miklós. Orbán Lászlót a munkás- mozgalmi pantheon, sirsétá- nyán helyezték örök nyuga­lomra. A temetés az Inter- nacionálé hangjaival ért vé_ get (MTI) És — mint számos példa mu­tatja — aktívan, gazdasági­lag, politikailag, katonailag is támogatták és támogatják a politikai függetlenségre, a nemzeti önállóságra irányuló törekvéseiket csakúgy, mint a fejlődő országoknak a tényleges gazdasági függet­lenségük érdekében tett erő­feszítéseit. Vagyis azoknak a feltételeknek a kialakulá­sát, amelyek között a béke ezeknek az országoknak a számára több lehet, mint fegyvernyugvás. A VILÁG EGYÉVES fegy­verkezési költségeivel meg le­hetne szüntetni a számos fej­lődő országban mindenna­posnak számító éhhalált. A fegyverek tehát ilyen érte­lemben akkor Is pusztítanak, ha nem használják őket, ha a raktárakban nyugszanak. A szocialista közösség ezért is a fejlődő országok termé­szetes szövetségese, amikor az enyhülésért, a fegyverke­zési hajsza megfékezéséért, a leszerelésért lép fel Ez a természetes szövetség objek­tív, lényegbevágó érdekazo­nosságon alapul Jól illuszt­rálja ezt a közelgő IX ma­gyar békekonferencia előké­szítő értekezletén elhangzott főtitkári beszámoló egyik megállapítása is: amennyi­ben a leszerelés nem mozdul ki a holtpontról és az USA megkezdi új fegyverrendsze­rek gyártását, valamennyi szocialista országnak növel­nie kell honvédelmi kiadá­sait, ami törvényszerűen ki­hat az életszínvonalra is. A békemozgalomnak éppen ezért meg kell értetnie min­denkivel, hogy. a leszerelésért folyó nemzetközi küzdelem egyben nemzeti ügy, Magyar- ország fejlődésének, békéjé­nek és biztonsagának félté-; tele, * Haszon! la Istvaa _ K

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents