Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-22 / 275. szám
A GaáI István rendezte Legato című új magyar film története többféleképpen 1« elmesélhető, Mondjuk úgy, hogy van egy fiú és egy lány, akik egy véletlen folytán egy ódon levegőjű ismeretlen vidéki házban éjszakáznak, három idős hölgy társaságában. A fiatalok föl- bukkamisára fölfigyel a helyi rendőrség, és érthetetlen okból zaklatni kezdi őket. A hémm hölgy az est folyamán fura régi titkokról lebbenti föl a fátylat; félig hihető történeteket mesélnek egy hajdani halálos lövésről, szerelmekről, bujkálásról, egy el vétetett magzatról. Az éjszaka kellős közepén veszekedés. botrány tör ki a házban. Eltűnik a házat őrző kutya, s hajnalban eltűnik egy milliós értékű festmény is,., Na és el lehet mesélni úgy is, hogy egy, a kezével egyenesen a Jövőbe mutató hős tesízáll a talapzatról, járkálni, enni, szeretkezni kezd, hibákat követ el, gyengének mutatkozik, fél, egyszóval a szoborszerű ideál életre, pontosabban emberi halálra kél. Ez a hős Gajzágó András mártír apja. Akit mind fia, mind annak felesége addig üres jelképnek érez, amíg egy megbízás miatt útba ejtett kis faluban, véletlenül meg nem Ismerkednek azokkal az emberekkel, akikkel az Idősebb Gajzágó- nak 1944 vérzivataros hónapjaiban kapcsolata volt. A két Zorkóczy nővérrel, egykori szerelmeseivel; Franciskával, aki a testvérekkel él, s aki annak idején elküldte a biztos rejtettről az üldözöttet; egy tanárral, akinek rokonát lelőtte a férfi; s a helybéli tanácselnökkel, aki egy politikai perben hamisan tanúskodott ellene... Melyik az igazi sztori? A krimiszerü? Vagy az, amely körülbelül azt a nagyon is elvont mondandót hordozza, hogy múlt nélkül nincsen jelen, s továbblépni bárki Is * csak akkor tud, ha ezt a múltat a lehető legjobban, legpontosabban, legsokoldalúbban megismeri, elemzi, megérti ? Azt, hogy a mérleg nyelve mégis az utóbbi javára billen, a föntebb leírtakból is könnyű megállapítani,! Annak okát azonban, hogy e kettősségnek miért . kell végigvonulnia a produkción, csak találgatni lehet. Az alkotók (forgatókönyv: Szász Imre, Gaál ■ István, Karait Luca, Kardos G. György) valószínűleg nem bíztak abban, hogy a téma valóban figyetemteméitó, izgalmas, sokaikat érdeklő lehet. Valószínűleg így akarták pergőbbé, élőbbé tenni a jélenete- ket. Valószínűleg arra számítottak, hogy a krimisítés- eel megnyerhetik a nagyközönséget .., Mindez azonban úgy tű. nik, nem sikerült. (S ha Gaál István korábbi remélteire, a Sodrásban című filmre, a Zöldárra, a Magasiskolára gondolunk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ennek a nehezen feldolgozható alapanyag a* oka, s így talán nem 1« si. kerülhetett,) A hol ilyen, hol olyan hangvételű jelenetek ugyanis itt felbukkanva, ott eltűnve, de sehol sem öt. vöződve hullámzónak végig a fi|men, Az egyik pillanatban még feszültséget sugár- zé képsorokat a következő- ben már vontatottság, monoton lassúság váltja fel, A mélyvőlgy a befejezés, amikor is egy paradicsomi hangulatú ligetben az Ifjú pár, (akár Adóm és Éva) térdeplő helyzetben, a papa régi katonaképét forgatva rádöbben „teremtet égének” föld- saagúam prózai, s mégis Ilyeténképpen fölemelő történetére, Ne legyünk azonban igazságtalanok a filmmel, amely nem egy részletében az elmondottak ellenére élményt kínál, S ennek titka minden bizonnyal u szereposztás Is, Tolnay Klári, Dayka Margit, Orosz Lujza (a három hölgy) egymáshoz simuló remek játékára, a fiatalasszonyt megelevenítő Kovács Nóra frisseségére, Szabó Sándor mértéktartó bölcs alakítására, az mtrikust hűen játszó Pa- láncz Ferencre a nézők minden bizonnyal sokáig emlékeznek, Mint ahogy Illés György operatőr romantikát sugárzó képeire is. A Legato zenéjét Szőllősy András szerezte. Németi Zsuzsa 7. Valami okból türelmetlenné lett Dezső. Kissé nyersen szólt az apjára: — Ábrándozni csak szabad, vagy nem? Könnyedén ejtette útbav figyelmével bátyját a mér- nöfcnő. — Bár egyre makacsabb a gyanúm, hogy Félik úr nem ábrándozik — jelentette ki talányos tűnődéssel. — Ügy veszem észre, teljesen ébren van, Félix úr lakást akar venni tölünk. Nyájas, szabiid ássál, alázatos tiltakozással húzódott összébb Félix Elek. Szemlátomást apróbb lett nyugágy- csíkos kabátjában. — Meghagy én... Ej, ej, drága Edit, ön mód felett leleményes. — Tetszik a játék. Folytassuk. Mi a szabály és mi a tét? — A szabály természetesen a nyíltság. A sportszer rűség. Nos, ami a tétet illeti, az nem több, mint a játékoknál általában. Nevezzük talán egy kellemes illúziónak. — őrültség. Ettől a pasastól be fogok csavarodni — füstölgőit Dezső. —- Miféle illúziót emleget? Felszabadultan nevetett Félix, körülbelül úgy, ahogy a hergelhető vadállattal látszó ember szokott, ha sikerül elérnie, hogy a haragos QMmsia 1978, november 25.. szerda nagymacska harapdálja a rácsot. — Éppen ez a játék értelme. Ki kell találni, hogy mi az illúzió. Edit komoly hangja vágta el a nevetését. — A játékot már a startnál megnyertem. Kitaláltam, hagy lakást akar venni. Az a terve, hogy házon belül is szomszédok legyünk. Kibillent egyensúlyából • bizsu«. Feledve a játékot, őszinte és siallangtalam komolysággal jelentette kd: — Nyert. Hiszek valami hasonló lehetőségben... Ez a kijelentés adta tudtára Burján Péternek, hogy voltaképpen melyik állomásra futott be a vonat. A felismerés iszonyatos volt. — Legyen elég a ködőt beszédből! — Félixre parancsolt: — Lássuk azt a medvét. Valóban üzletre gondol? Igen, vagy nem! Félix Elek eközben a fehér hajú öreget nézte, le nem tagadható elragadtatással. — Kérem, én nem szoktam játszani a szavakkal, Korrekt, kijelentéseiért helytálló üzletember vagyok. Készpénzzel fizetek. Akár azonnal, minden alku nél* kül. Gyönyörű összeg: négy- százezer! Testvérek között is hajszál híján félmillió! Miután , horpadt volt a melle Burján Péternek a kíméletlen súlytól, egészen addig szívta magába a levegőt, míg fájdalmat, nem okozott mellkasában a feszülés, Ne- klfohászkodva tápászkodott fel székéből. — Nézze, Félix űr. Nékem olyan szakmám volt. hogy világéletembar kétféleképpen mértem. Függőlegesen, meg vízszintesen. Görbén, ferdén, kacskaringósan soha, mivelhogy kőműves vagyok. Ez Idő szerint még függőleges kőműves. Vária meg hát, amíg vízszintes kőműves lesz belőlem. Mert amíg ki nem visznek a kapumon lábbal előre a hat szál deszkában, addig ebben a házban alkunak helye nincs. Amíg hallgatta Félix Elek a lassú, tégla nehéz szavakat, önkéntelenül maga Is felállt. Hajolgatni kezdett, megille- tődötten hebegett: — Köszönöm... Nagyon köszönöm. Burján bácsi ezúttal sem hagy semmi kétséget afelől, hogy eszményi ember. Álláspontja számomra szent. Ennél ünnepélyesebb gondolattal nem is búcsúzhatnék. Akkor hát — hajlongott körbe a Burján család valamennyi tagja felé — kézcsókom... kézcsókom. .. Viszontlátásra... Viszontlátásra. .. Farolva. oldalogva, egy Ideig még visszahajlongva távozott. Tudta, hogy látogatásával komoly hullámverést keltett a szomszédjainál, de azt még 6 sem gyanította, hogy ketyegő pokolgépet hagyott maga után. Burjánék jó ideig nem szóltak, egyszerre néztek Félix után, olyképpen, mintha boszorkányszelet láttak volna. Edit egészen rövid indulatnyilvánítással szólt bele a csendbe: — Bohóc. Színleg az öreg Burján volt a legvidámabb. Egészen felpendülve toporgott gyermekei és menye között. Már-már kérkedésnek hihették elégedettségét. — Elvettük a kedvét a negédességtől. Kivertem a fejéből az ábrándokat. Ennek örömére most azonnal megiszom egv üveg sört, Ide azzal a soproni ászokkal, Dezső! A sűrű termetű kőfaragó eleve szemrehányón próbált védekezni : — Most persze engem okol, hogv elfogyott. Ki tehet róla? Félix! Adrii« esüg- gesztett a nagv hittérítő dumáiéval. hogv megittam mind a négy üveggel. Négy- Üveg! Lesül a bőr a pofámŐszi vasárnap Egri séta Köd góffiolygott, eső szitált ezen az őszí vasárnapon, s az ember ilyenkor azon töri a fejét reggel, vajon érdemes-e kibújni az ágyból, vagy éppen azon töpreng, milyen regénynek kezdjen neki. Mert ezek a novemberi, hideg, borongó* napok legfeljebb Szindbód őszi utazásait olvasva tűnhetnek el- viselhetöknek. Krúdy Gyula festői leírásában. Sokan gondolkodhattak így, hiszen délelőtt kilenc tájban még az egri Széchenyi utca is kihalt volt. Később aztán egyre többen sétálgattak, de nem a megszokott vasárnapi ünnepélyességgel, hanem egy kicsit fázósan, sietősen. Akadt, aki a Dobos cukrászdába igyekezett süteményért ebéd utánra, vagy a kitűnő kávéért tért be, s a szerencsésebbek összetalálkozhattak Ismerőseikkel, barátaikkal, esetleg hivatali főnökeiknek is biccenthettek egyet barátságosan. Úgy vasárnaptan. ★ Fölébredhettek a turisták is, és megjelentek az Ikarusok Eger utcáin. A kék, sárga, piros autóbuszok leparkíroz* tok a Centrum Aruház mellett vagy a Dobó téren, « utasaik nekivágtak a várnak. A fölfelé vezető kövek csúsztak, a hűvös köd pirosra csípte az arcokat, de a kirándulók kedvét semmi sem szegte; nevetgéltek, zajong- tak, s az ódon ín'nk között ezen a hétvégén is több százan ismerkerdtek meg a hős egri védők történeteivel, s az ostrom helyszínével. Jöttek csoportosan az ország különböző részeiből, üzemekből, fiatal párok kézenfogva a képtárat andalogták végig, középkorú családapák szakértelemmel magyarázták fiaiknak, hogyan működött a kartácságyú, s idős pedagógus nénikék Gárdonyi regényeit vették számba magukban. ról. Csak négy üveg sör ekkora kánikulában !... Szinte hálásak voltak neki, amiért naív műfelháborodással alkalmat kínált a nevetésre. Apja volt leginkább nagylelkű. — Váljon egészségedre. De viszont kénytelen leszek elmenni üvegeket cserélni a Sárga Csikóba. Süteményt Is hozok a lányoknak. És belerakva a nylonhálóba az üres üvegeket, elindult a Sárga Csikóba. Mielőtt a kapuhoz ért volna, megtorpant, mint akinek sorsdöntő dolog jutott az eszébe. Kellemes titokként, boldog ígéretként kiáltotta; — Sietek haza!... Megilletődve bólintottak feléje a diófa alól. Dezső hányaveti kamasz módjára beleterpeszkedett az egyik vesszőfotelba. — Azért klassz fiú az öregem. Függőleges kőműves... Félix mindjárt elkotródott. Paula a maradék kihűlt kávéját szürcsölgette. — Tőlem Igazén maradhatott volna. — Mi a fene — kezdett visszalopakodni a témához a kőfaragó. — Talán bizony akarsz tőle venni. — Tudtommal nem eladni jött. Beidegzettsége ösztökélte Editet, hogy térjen vissza a rajzasztalhoz, de határozott szándékkal ott maradt a diófa árnyékában, — Aha. Működik a tudatalatti. Paula ezt kötekedésnek vélte. Gyorsan visszavágott: — Nálad Is, drágám? Dezső vigyorgott. — Ezt a finomságot! Ne vigyétek túlzásba, mert hátha meghaladja az Intelligenciámat. Húga egyértelmű, komolysággal adta tudtára, hogy meglegyzéseinek semmi köze a léha csipkelődéshez. — Akkor kizárólag a te kedvedért elárulom, hogy nálam a tudat feletti működik. — Köszönöm — értette félre szándékosan Dezső. —* Most már minden világos. Ebben nem volt biztos a mérnöknő. (Folytatjuk) A vármúzeum jegypénztára mellett egy csinos, fiatal lány magyarázott a körülötte állóknak, Prokai Rózsa, az egyik Idegenvezető. De csak „másodállásban”, mert különben negyedéves az egri tanárképző főiskolán.-r- Mindjárt dél van, S rpa még psak ez az első csoportom — mondta. — Ilyen rossz időben jó ha három akad mindegyikünknek. Nyáron persze más, akkor van úgy, hogy több mint ezren is megfordulnak itt. Egri vagyok, tudom, hogy sokakat vonz a vár, s azért is csinálom már több éve az Idegen- vezetést, mert szeretném, ha minél többen és pontosabban ismerkednének meg a történetével. No és városunkkal. Persze egy kis ösztöndíiki- egészítés is mindig jól jön. Vagy negyvenen—ötvenen gyűlhettek össze. A diáklány kedvesen üdvözölte a látogatókat, s elindultak a kazamata felé. ★ A gótikus palota előtti téren, a kavicsos úton egy szakasz kiskatona „masírozott”. Kettes sorban, fegyelmezetten. Ezt a vasárnapot ők is múzeumlátogatással töltötték el. A várvédők kései utódai a helytörténeti kiállítás felé „meneteltek". A bejáratnál egy idős néni a teremőr. Sorban lekezelte a jegyeket és senkinek el nem mulasztotta volna felhívni a figyelmét a Múzsák című múzeumi és művészettörténeti folyóiratra. — Tíz—tizenöt már elkelt belőle ma — mondta Mária néni, aki lassan másfél évtizede őrzi a páncélokat, régi Bálint András színész vasárnap este, a Megvet Művelődési Központban állott az egri közönség elé a „Magyar- ország messzire van..című pódiumműsorával. A mottóul használt József Attila-idézet fájdalmas kérdéseket vet fel és még fájdalmasabb válaszokat vált ki azokból, akik érteni akarják ennek a népnek, ennek az országnak, ennek a hazának, ennek a léleknek a sorsát. S a kérdések folytatásaként nem marad más, mint újra és újra a szó erejével hatni, egymásnak elmondani a történelmet, azt, amit eleink átéltek, azt, amivel eleink egymás ellen vétettek, mert más volt az érdek fenn és más volt a nyomorúság lenn. Bálint András szövegválogatása Bornemisza Pétertől Balassyn, Ady Endrén át Illyés Gyuláig. József Attiláig vezet, nem hagyva ki Szo- mory Dezsőt sem egy frappáns novella erejéig, mert az éppen a tárgyhoz, a témához simult. A fanyar vicc is fegyvereket. — Nyugdíjas vagyok, de rossz otthon egyedül, mert nincs csalá- dóm, s ezért vállaltam el szí a munkát. A baj csak .tz, hogy itt nincs fűtés és hiába veszek föl több réteget, mégiscsak fázom. A néniké nagy bundában topogott, kezében a Múzsák néhány példánya. Várta a következő csoportot. '★ Akik az utóbbi két évben jártak Egerben, a város jelképes műemlékét, a minaretet, állványerdőbe bugyolál- va találhatták. Már fentről a várból látható volt, hogy a karcsú torony újból régi szépségében várja a turistákat. Igaz, a munkálatok kissé elhúzódtak, és a környéken még van rendeznlvaló, de az ígéret szerint ezzel is elkészülnek még ebben az évben. Sajnos azonban restaurálás után sem mehetnek fel az érdeklődők a tetejére, hogy onnan gyönyörködjenek Eger látképében, mert a sok látogatót már nem bírná el régi műemlékünk. Hiszen nem is arra épült valaha, hogv naponta több ezren járkáljanak a szűk lépcsőkön, hanem a müezzin imádkozásaira csupán. ★ Ezen a délutánon, úgy két- három óra tájban indultak hazafelé a kirándulók. Sorba csapódtak be a Ladák, a Wartburgok és a nagy autóbuszok ajtajai. November van, s korán sötétedik. a lényeget érintette, mint ahogyan a névtelen milliókkal együtt kivándorolt szellemi nagyok felemlegetése is azt a hatást váltotta ki, amit a művész elérni akart. A fájó sorsot idéző versbeli és egyéb idézetek a lélek ismeretét vizsgálták ebben az egyórás műsorban. Nem patetikusan, hiszen Bálint András egész egyénisége tiltakozik a pátosz ellen. Orgánuma és tartása arra készteti ezt a rokonszenves fiatalembert, hogy kedvesen kinyitott gesztusokkal aláfesse mondanivalóit, kedvesen- tanécstalan elmagyarázza, miként és mivel vélekedik ő a magyarságról, hol tanyáznak gondolatai, amikor a hazaszeretet nemes és olykor fájó érzése meglepi őt. Mert magunkról helyesen kell gondolkodnunk, helyesen kell éreznünk magunk felől, hogv pontosan értsük és tudjuk helyünket ebben a világban. Es ne csak n pesti vicc-1 szintjén tudjuk magunkról, hanem ígv is, ahogyan ez a műsor a hangot megütötte. (F. (Tóth Gizella (elv.) Józsa Péter „Magyarország messzire van...“ Bálint András pádiumestie Egerben Legato Magyar film
