Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-22 / 275. szám

Fűdben i vetőmag —Eső kellene Ami ma hiánycikk; a munkaerő Gazdálkodás az emberekkel Jobb tervezéssel és szervezéssel megoldható Amftw a iwegyet tanács végrehajtó bizottságának teg­napi ülésén a munkaerő-gaz­éi alkod asi-ol tárgyaltak, az a ezó jutott az eszembe, hogy! feipénz. Az kapja ezt az ősz- szeget — mint a televízió egy közelmúltban vetített filmjé­ből is kiderült —, aki egy segédmunkást, esetleg egy szakembert hoz a vállalathoz. Nem tudom, hogy Heves me­gyében dívik-e a „fejpénz­üzlet”, annyi azonban bizo­nyos, hogy ha valami hiány­cikk szűkébb hazánkban is, az a munkaerő. Hogy is állunk «zen a té­ren? A megyei tanács végre­hajtó bizottsága 1976-ban jó­váhagyott egy feladaittervet, amelynek az volt a eélja, hogy — ha megszüntetni nem is tudja — csökkenteni pró­bálja a munkaerőhiányt, amely helyenként már-már krónikussá vált. Két év táv­latából — és tapasztalatokat elemezve — megállapítható, hogy a munkaerőforrás nap­jainkban is fokozatosan csök­ken. Annak ellenére, hogy a megye lakossága gyarapodott. Meghatározó adat azonban az, hogy a munkaképes kor­osztály utánpótlása, a fiata­lok aránya 4,5 százalékkal, « nyugdíjkorhatáron felülieké pedig 0,1-el emelkedett. Az utóbbiakkal kapcsolatos, hogy — mint a tanácskozáson is elhangzott — az érvényben levő és nagy szaktudással tömik a még erejük teljében levő és nagy szaktudással, tapasztalattal rendelkezőket arra, hogy tovább folytassák I az aktiv munkát. I Szükségessé vált tehát me­gyénkben is bizonyos rmmka- crö-atcsopartositás: ez a vat­taiatok között — a hatéko­nyabb foglalkoztatás érdeké­ben — mintegy ezeregyszáz dolgozót érintett. Külön té­ma azonban az, hogy az „át­csoportosított” dolgozók egy része nem ott helyezkedett el, ahol a legégetőbb szükség lenne a munkájukra, holott sem munkajogi, sem pedig fizetésbeni hátrányt nem szenvedtek volna. Bizonyára van valami motiváló ténye­zője ennek a leendő munka- hely-hátatfordításnak, mint ahogy annak is, hogy a me­gye vállalatainál, üzemeiben végzett ipari tanulók jelen­tős része nem az „anyaválla­latnál” folytatja a munkáját. A megyei tanács végrehajtó bizottsága kezdeményezésére látnak majd munkához a pá­lyaválasztási tanácsadó inté­zet szakemberei, hogy ku­tassák: mi a pályaelhagyás, az eredeti munkahelyről való távozás oka? Az ifjúság, a ma végző ál­talános iskolások ezrei — a munkaerő-utánpótlás for­rása. Törekedni kell hát arra, hogy minél kisebb le­gyen a nyolc osztályt el nem végzettek, s minél több a szakmunkások száma. Az V. ötéves terv első két évében csaknem 1500 fiatal tett szak­munkásvizsgát, közülük 440 nő. A nők aránya ebben az esetben kicsi: miért ne lehet­ne több tv-szerelő, esztergá­lyos, kereskedelmi és élelmi- szeripari munkaerületen dol­gozó lány és asszony? Sok helyütt idegenkednek még a női munkaerőtől, pedig há­nyán és hányán bizonyították már: megállják a helyüket az élet minden területén. Az emberekkel való gaz­dálkodás — ennek a részfel­adatait tartalmazta a végre­hajtó bizottság két évvel ez­előtti határozata — napjaink fontos kérdése. Akkor, ami­kor a megye ipari és mező­gazdasági üzem«, a szolgálta­tási ágazat, az idegenforga­lom és a vendéglátás egy re több munkáskezet igényel, nem szabad parlagon hagyni a „kiművelt emberfőket”, azokat a szakembereket, akiknek a régi-régi mondás szerint: aranyat ér a kezük — és a fejük. Ezért is jelöl­ték meg feladatként, hogy mind több szakembert foglal­koztassanak teljesítmény­bérben, illetőleg azon a mun­katerületen, amelyben a tu­dásuk, a tapasztalatuk maxi­mumát tudják nyújtani. He­ves megyében értettek az idők nyelvén a termelőüze­mek, a vállalatok vezetői: ha nem is szűnt meg, de mérséklődött a munkaerő­hiányból adódó feszültség. S remélhetőleg a jövőben még jobb lesz a helyzet. Talán nem tűnik ismétlés­nek, ha visszakanyarodunk a kommentár elején használt kifejezéshez, a fejpénzhez. Kitűnt ugyanis a végrehajtó bizottság elé került beszámo­lóból, hogy ha komolyan fog­lalkozunk valamennyi mun­katerületen az utánpótlás ne­velésével, ha megtaláljuk a közeljövőben végzendő vizs­gálat során a munkaerőván­dorlás, a fluktuáció, főkéin ■ fiatalkori munkahelycsere okát, akkor feltehetően nem keli megtanulnunk újabb, a „féjpénzíhez” hasontó kifeje­zést. Ossfc sazdàfkortnî keR ttídmwntk a szakemberekkel. Ma már jő úton haladunk, az eredményekről egy, bizony - nyal érdeklődéssel várt *b~ ülésen számolnak majd be a VI. öteves terv elején a me­gyei munkaügyi szakembe­rek. Szilvás látván (Tudósítónktól) Sikeresen befejeződtek az őszi mezőgazdasági munkák a füzesabonyi járás terme­lőszövetkezeteiben. A járási hivatal élelmiszergazdasági és kereskedelmi osztálya összesítő jelentésében érté­kelte a járás nyolc termelő- szövetkezetének munkáját A kedvező időjárás, a gé­pek jó kihasználása, a jó munkaszervezés együttesen eredményezte azt, hogy a si­keres betakarítás után a jövő évi termés jó előkészí­tése is időben és jó minő­ségben megtörtént. Az őszi betakarítási munkák utolsó hajrájában a járás négy cu­korrépa-termelő közös gaz­dasága összesen 600 hektár­ról takarította be a cukor­répát — összesen 17 ezer 600 tonna mennyiségben. A kukorica betakarítását elsőnek Feldebrő, Füzes­abony, Poroszló és Sarud községek termelőszövetke­zetei végezték el. Kevés hí­ján befejezés előtt áll ez a munka a járásban, és na­pokon belül öt és fél ezer hektár kukorica termése kerül véglegesen a magtá­rakba, takarmánykeverők­be. Befejeződtek az őszi ve­tések, földben a jövő évi ke- nyérnekvaló. A korábbi ve­tésű gabonák, repcék és lu­cernák szépen kizöldelltek, azonban minden vetésre na­gyon kellene már a csapa­dék. A szövetkezetek szállí­tó járművei kijuttatták a szerves trágyát 1500 hektár­ra. Folyamatosan halad mindenhol az őszi mély­szántás a tavaszi vetések alá. Ezt a munkát Porosz- Ion már be is fejezték, ahol kevés híján kétezer hektár talajmunkájával végeztek a ■napokban, A járásban ed­dig csaknem tízezer hek­táron fejezték be az őszi mélyszántást, amely a ter­vezett terület több mint 10 százalék». Császár Isfuón Hatvanban Nyolcszáz vagonos hűtőház épál Téli tárolásra készítik Deres füvön gurul be a boldog! káposztaszáilitmány a ZÖLDÉRT hatvani telepé­re. ahol nyomban nekiesik Kolozsvári Jánosáé és Kocz- ka József né a rakodásnak. Szedik ki egymás kezéből a szép, üdezöld fejeket, ado­gatják le a „kocsiderékból”, hogy néhány hónapra átme­neti szálláshelyre kerüljön, mint annyi egyéb zöldség, gyümölcs. Hamvas Pista bá­csi személyében felügyelő­jük is akad, nehogy romlott áru kerüljön valamelyik raktárba, vagy szabadtéri tárolóba, ponyvák és nylon- lepedők alá. Tízfelé jár az öreg szeme, hol itt, hol ott tumk fel ősz ha javai, piros-. elő a boldogi káposztát (Fotó: Szabó Sándor) pozsgás arcával. Hiába, a felelősség! Elég három szem rohadt krumpli, alma, feke­teretek, s vagon nyi megy tönkre, mire megbontják a tárolót. ★ — Ebben az esztendőben ezerszáz vagon különböző zöldséget, gyümölcsöt vásá­rolunk fel. Minden a kör­nyékről jön. Ötvenöt vagon burgonya a Lenin Termelő- szövetkezet földjeiről, tizen­hat vagon kelkáposzta, fejes káposzta a boldogi határból, harminc vagon alma a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságiról, s várjuk már a Tarnamente Termelőszö­vetkezet zellerjét, gyökeret. sárgarépáját, cékláját, meg a karalábét, amiből lesz vagy huszonöt vagon nyi — mond­ja Molnár István, 9 telep fiatel vezetője. S rögtön hoz­záteszi: ezek a tételek a« utóbbi időben futottak be a ZÖLDÉRT-hez, s egyrészt a környék téli ellátásét szol­gálják, nagyobb felüket pe­dig a kora tavaszi hónapok­ra tartogatja a vállalat. Vé­leménye szerint nem lesz gond a piaci fronton az el­következő félévben. A tárol­ható zöldség, gyümölcs ki­tart addig, amíg táyolabbi vidékről, vagy a gazdaságok raktáraiból Hatvanba irá­nyulnak újabb rakományok. ★ Itt. vagyunk tehát a város nagy éléskamrájában. S aho­gyan a telepvezető és mun­katársai szavaiból kitűnik, nemeseik teli ez a ■ kamra, hanem a minőség is kielégít minden igényt. — Amióta a vállalatnál dolgozom, ilyen szép, jól tá­rolható, egészséges áruval nem volt dolgunk — jegyzi meg Molnár István. — Ügy látszik, hogy a zöldségprog- ram megvalósulása során most már elérkeztünk a kőnk u rráláshoz. Egyik gaz­daság túl akar tenni a má­sikon, hogy semmi se ma­radjon a nyakán. A mosto­ha idő ellenére például olyan bő dinnyetermés érke­zett a nyáron Csányból, a Búzakalász Termelőszövet­kezettől, hogy nagyobb ré­szét egyenesen* külföldre to­vábbítottuk, valutát hozott az országnak. De a kiskertek, háztáji földek művelői ellen sem lehet pa­naszunk. A hatvani áfész kézben tartja szakcsoport­jait, ellátja a termelőket minden kellékkel, s arról sem feledkezik mes, hogy Mtvésártés útján a piac rér- kerfingésébe jusson a több, a jobb termes. ★ .^Megtudtuk látogatásunk •órán, hogy a téli, kora ta­vaszi piacra szánt gyümölcs jelentős részét, csaknem harminc vagonnyi almát a gyöngyösi hűtőházban tárol­nak Molnár I&tvánék. Ami­kor szükség lesz. rá. onnan hozzák át Hatvanba. Nem tart azonban sokáig ez az állapot. Jövőre megkezdőd­nek a mostani telephelyen, csak egy kicsit kijjebb, a szolnoki vasút: mentén, egy nyolcszáz vagonos, korszerű hűtöház építésének előkészü­letei. A ZÖLDÉRT Vállalat háromszázmillió forintot szándékozik költeni erre a létesítményre, illetve az em­lített summát néhány állami gazdasággal közösen bizto­sítja. Ez a bővítés, ez a be­ruházás jóval kecsegtet, mert az exportigények na­gyobb kielégítését teszi lehe­tővé. Ami a tárolt zöldség, gyümölcs minőségét garan­tálja, az a legmodernebb technológia. A hűtőház rak­tárterébe olyan gázt szivá­rogtatnak, ami áz álmát to­vább lélegezteti, így tovább tartósítja, mint a hagyomá­nyos épületek. ★ Megyénkben öt telephelye van a ZÖLDÉRT Vállalat­nak. Közülük munkájával a hatvani tűnt -ki leginkább az eLmúlt esztendőben. Beleért­ve a felvásárlás szenvezett- ségét, a piacok terítését ép­pen úgy. mint a raktárak­ban. a szállításnál tanúsított fegyelmezettséget, jó légkört. Ahogyan elnéztük a munká­sok ügyeskedését, a, gondo­zott burgonyahegyeket, ká­posztás zsák,kupacokat, az összeszokott gépkocsi legény­séget. érezhető „volt: idei esztendejük sem lesz rosz- szabb a tavalyinál. Sőt! Hamvas Pista bácsi fogadás­ra nyújtotta a kezét, hogy isimét hozzájuk kerül az el­sőség. Az igazgatói kitünte­tés és a vele járó, nem cse­kély pertzmag, Moldva? GvSaé CsontGsiUag és tekintély A tizedes szétvetett lábakkal terpeszkedik a körlet kö­zépen egy katonai ülőkén. Az újonc vízzel telt. pohara! nyújt felé. A tizedes elveszi, belekóstol, azután a poharat föl for­dítva, a vizet a feszesen álló katona csizmáira csurgatja. — Ez meleg. Hideg vizet kértem. A kiskatona elveszi a poharat, szabályos hátra arcot csi­nál, és futva indul a következő adag vízért. Nem (ehet mást. ö az újonc, a másiknak meg, ott a körlet közepén, mar két csonlcsillag van a váll-lapján. Más. Kérelmet nyújtok be hivatalos szervhez. Az indok­lásom rövid, de a lényeget tartalmazza. Az ügyintéző elol­vassa, rám néz. — Ezt nem fogadom el. Nem lehet ilyen röviden az in­doklást elintézni. Azért van az űrlapon ennyi hely. hogy részletesebben tornásszá alá kérelmét Magyarázhatom, hogy abban a pár mondatban benne van a lényeg, vagy, hogy őneki csak át kell vennie a kérel­met, elbírálni már úgyis más fogja. Hajthatatlan. Ö már döntött. Megteheti: én vagyok a kérelmező, ö meg aki a kérelmet átveszi. Vajon hány „csontcsillagot’’ tudhat a vál­lán? Elismerem, hogy két esetből nem lehet általánosítani és talán még százkettőből sem. Mert folytathatnám: a zöldséges rám ripakodik. hogy ne fogdossam az árut. a kalauz a vo­naton legorombít, mert helyjegyem a 66-os ülésre jogosít, én meg tévedésből a 99-esen ülök. Az áruház igazgatója ram formed: a suszterhoz vigyem a levált talpú cipőt — amit két napja vásároltam — ne az eladókat molesztáljam. Es így tovább. Hihetném azt is, hogy velem van a baj. Idétlen, eset­len, értetlen, kétbalkezes, semmihez nem értő szerencsétlen alak vagyok, aki csak gondot okoz mindenkinek. Elfogadom, de nem lehetne ezt finomabban a tudtomra adni? Minek mindjárt olyan hangot használni, amitől az ember önkénte­lenül vigyázzba vágja magát? — Túl érzékeny vagy — mondja műhelyfőnök ismerő­söm, akivel erről beszélgetek, miközben fülön fogja, az egyik ipari tanulóját, hogy kifliért, tejért, cigarettáért szalajísa, imigyen: — Egyik lábad itt, a másik ott! Futás! Rendben van. Tudom, a gyerek nem hal bele. ha kato­nás fegyelemre nevelik, és attól is ép maradhat a lelke, mert, elküldték a boltba, 0 úgy van vele, hogy legalább addig sincs szem előtt. S ha majd ő lesz a. főnök, legalább ö sem mond­ja a tanulóknak: légy szives, kisfiam. Még egyszerűbb is az, hogy „futás”! Mert akinek már legalább egy „csontcsillag” van a vál­lán, az tekintélyt követelhet magának. De lehet-e tekintélyt megkövetelni? Igc-n — ám csal: áz előbbiekben ismertetett utakon-módokon —, ha a tekintély egyértelműen a pozíció­hoz, a ranglétra különböző fokaihoz és nem. a, személyhez tapad. Ilyenkor fordul elő azután az. hogy amikor a pozíció lefoszlik az emberről — mert nyugdíjba vonult, áthelyezték, nem, választották meg újra — eltűnik maga az ember is. Nem veszik észre az utcán, nem állnak le vele beszélgetni, y nem hívják meg azokra az összejövetelekre, amelyeken ko­rábban — tiszténél fogva — elmaradhatatlanul ott ült. Hogy • miért mindez? Mert már nincs miért tartani tőle. Vannak természetesen ellenpéldák is, és szerencse e számosabbak. Tudunk olyan munkahelyi vezetőkről, akiknek jelenlétét a közéletben nyugdíjaztatásuk után, áthelyezésü­ket követően is igényli szűkebb és tágabb környezetük. Még akkor is, ha beosztottaik körében szigorúságukról voltak köz­ismertek. Az emberek, a beosztottak ugyanis elfogadják a személyes jó példára alapozott munkafegyelmet, vezetői szi­gort. Attól, akiről tudják, hogy legalább annyira, ha nem. jobban képzett, mint ók maguk, ugyanúgy érti, gyakorol a a szakmát, nem él vissza rangjával, beosztásával, emberileg foglalkozik valamennyi rábízott munkatársával Egyszóval tekintélye van: pozíciójával együtt és anélkül is. Ignz, ezek az emberek soha nem nézik: mi van a vál'- lapokon? Ezek az emberek miközben feladatot oszlanak, utasítást adnak, nem abban lelik örömüket, ha katonásan pattannak alárendeltjeik, bárhogy szól is a parancs. Ők fel­adatot igyekeznek környezetükkel együtt élve, együtt léle­gezve megoldani: erőt nem kímélve, tudásuk legjavát adva. Ettől van tekintélyük, S igazság szerint ez kölcsönöz rangot a rangot jelző csillagoknak is! Kőváry E. Péter Országos árellenőrzési tanácskozás pos munkáját a Nehézipari Minisztériumban. A minisz­tériumok. az országos főha­tóságok és a megyei taná­csok árellenőrzési szakem­berei összegezik az eddig végzett munka tapasztala-, tait. A plenáris ülést köve­tően szekciónként tárgyalják meg a munka továbbfej­lesztésének feladatait. Töb­bek között fontos feladat, hogy az indokolatlan ár­emelések megakadályozása érdekében fejlesszék a meg­előző jellegű ellenőrzéseket. Átadták a háromszázadik Ganz villanymozdonyt a MÁV-nak sorban az 5(MMJ lóerős ti risz toros szabályozású V 63 tí­pusú villamos mozdony kép­viselte. ' A 3000 lóerős mozdonyok — amelyek 130 kilomé' >s sebességgel is üzembiz n közlekednek — sa legn al- masabbak az expressz’ ona- tok és a nagy terhelésű sze­relvények továbbítására. Meé ÍM&. BaaBtaJyt.-”;t.. kiesd* Keddert a Keleti pályaud­varon Farkas Béla. a GANZ Villamossági Művek műsza­ki igazgatója átadta a MÁV-nak gyártott 300. V 43-as típusú 3000 lóerős vil­lamos mozdonyt. Az ünneo- ségen mozdonytörténeti be­mutatót is rögtönöztek; A jubileumi gép melllé felsora­koztatták az évtizedekkel ezelőtt tehervona tokát; von­tató ..Kandót” az annak ide­jén népszerű ,,Boco”-t, s a ma is szolgalatba« levő Ward—Leonard vontatok •S' pektenyaí. A jouât « Az országban évente több mint százezer árellenőrzé­sen vizsgálják a termékek árának és minőségének össz­hangját a különböző állami és társadalmi szervek, de e munka hatékonyságának nö­velése érdekében követke­zetesebben és szigorúbban kell fellépni az árképzés szabálytalanságai ellen — állapította meg Sándor Sándor, az Országos Anyag- és Árhivatal főoszfcilyvezé- tője, az országos árellenőr­zési tanácskozáson, amely kedden kezdte meg kétna-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents