Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-21 / 274. szám

\ Nyolc színben A kereskedelempolitika eszköze Médjegy és minőség A napokban zárta be ka­puit a nemzetközi védjegy­kiállítás a BMV területén. Ebből az alkalomból kétna­pos szakmai konferenciát rendezett a Magyar Ke­reskedelmi Kamara, ame­lyen jogi, gazdasági, esztéti­kai és nyelvészeti szek­ciókban vitatták meg a védjegyoltalom időszerű kérdéseit, a védjegyek gaz­dasági jelentőségét, terve­zésének művészeti szem­pontjait. A számos hazai Szakember mellett többek között a Philips, a CIBA. a müncheni Max Planck In­tézet, a szovjet találmányi hivatal igazgatója is elő­adást tartott. November kö­zepén újabb szakmai össze­jövetelre került sor a mar­ketingklubban. ahol ismét a védjegypolitika volt a téma. Dr. Zakariás Egont, a védjegy- és csomagolási bi­zottság tótkárát kérdeztük: — Miért beszélünk ennyit mostanában a védjegyről? Tulajdonképpen mit kell tudnunk róla? — A védjegy egy jel, áb­ra, hang vagy szín, olyan megjelölés, amely akuszti­kai vagy vizuális hatás ré­vén elősegíti a vásárlói döntéseket, a kiválasztást. Lehet szóösszetétel (Coca- Cola), lehet szín (benzinkút­nál a zöld British Pet­rol, a sárga a Shell, a piros az Áfor védő színjele), hang (a Magyar Hirdető szignálja például) — vagy ezek kombinációja. Lénye­ge az a szimbólum, amelyet a Találmányi Hivatalnál bejelentettek, lajstromoz­tattak, melynek az oltalmát biztosították. — Kapcsolat a védjegy és a minőség között? — A védjegy hatásos ke­reskedelmi eszköz, a vásár­ló megnyerését szolgálja — de műszaki hibákat nem hoz helyre; értéke a termék és a szolgáltatás minőségé­től függ. A fogyasztóban bi­zalmat teremt, garantálja, hogy a ma megvásárolt épp olyan mint amit korábban már megismert és megked­velt. A védjegy állandó színvonalat garantál, tehát ha minőségromlással lejá­ratják, elveszti értékét, vonzását — végső soron pi­acát. A második világhábo­rú idején például nem gyártották a NIVEA védje­gyű kozmetikumokat, mert nem tudták ■ garantálni a már bevezetett minőséget, s nem kívánták lejáratni a NIVEA-védjeggyel kivívott rangot a világban. — Tehát a védjegy gazda­sági előny a jogosítottnak? — ..4 és biztonság a fo­gyasztónak. Jótékony köl­csönhatással van egymásra a védjegy és a műszkai fejlesztés; jobbat lehet, kell, gyengébbet, másabbat — tilos. A védjegy gazdasági hatása nem rögtön jelent­kezik. de sokáig tart. — A világkiállítás az első volt a világon... — Dicséret illeti a rende­ző HUNGEXPO-t, hogy ke­reskedelempolitikánk szak­mai tekintélyét ezzel is öregbítette. A külföldi el­ismerést jelzi, hogy mint­egy száz ismert vállalat küldte el védjegyeit a buda­pesti kiállításra, s nagy te­kintélyű szakemberei kér­tek lehetőséget előadások tartására a konferencián. Sajnálatos, hogy néhány monopolhelyzetben levő ha­zai vállalat nem fordít fi­gyelmet védjegyének pro­pagálására. Pedig a világ­piacon — s egyre inkább belföldön is — a kínálat konkurenciája ezt megkö­veteli. — A védjegy ezek szerint stratégiai eszköz a vásárló megnyerésére... — Igen, itt van például a Coca-Cola. Nálunk még nem volt kapható, de már ismerte az egész ország, „nyitott” volt a fogyasztói piac. Amikor árusítani kezdték, nem kellett meg­nyerés, meggyőzés, jött — győzött. A védjegy tehát nemcsak a piac stabilitását, hanem terjeszkedését is szolgálja. — antal — flbonyi telefonok A Mechanikai Művek a hő­nyi gyáregységében meg­kezdték az új típusú asz­tali telefonkészülékek gyár­tását, a megrendelők kíván­ságára nyolc színváltozat­ban. libben az évben több mint harm'nckctezer- jö­vőre pedig százhúszezer darab korszerű készüléket szállítanak a megrendelők­nek. A felvétel a szerelő- üzemben készült, (MTI fotó — Manek Attila felv. — KS) íme a Csak találgatni lehet, mi az oka annak, hogy a magyar irodalom oly szívesen aján­dékozta meg gyermekekkel Dobó Istvánt. Főképp lányo­kat szültek neki az évszáza­dok, költők, írók tollából, azon az egyszem lányán kí­vül, akit is Krisztinának ne­veztek, aki édesapja utolsó napjainak vigasztaló kincse volt, s akit unokatestvére, Balassa Bálint elrabolt a sárospataki várból, szeren­csétlenséget zúdítva mind­kettőjükre, és házasságukból született gyermekükre, Já­nosra Dobó István az egri vár­ban tartotta esküvőjét 1551- ben Sulyok Sárával, Sulyok főkamarás leányával, sza­bályszerűen meg is. született kisfiúk, Ferenc, kettőjüket küldte haza Dobó 1552-ben Dobóruszkára, hogy megkí­mélje a fenyegető ostrom várható borzalmaitól. Dobó már a hatvan felé közeledett, amikor megszületett Kriszti­na. Egy fiú, egy lány, eny- nyit tudunk és nem többet Dobó István gyermekeiről. A várvédelem utolsó nap­jain hősiesen harcoló egri nők dicsősége nem hagyta nyugodni a költői képzeletet. Csodálatos módon olyan igény keletkezett, hogy e nők közül legalább egy szorosan, lehetőleg vérségi alapon kapcsolódjék az egri hős alakjához. 275 év múlva Vö­rösmarty Mihály két gyö­3aszón Gerszamljas A zt mondják, Brazíliá­ban három ember kö­zül kettő futballozik. Megle­het, hogy így van, nem tu­dom, de hogy a mi kis grúz városunkban, Száriszkóban az egész férfilakosság a lab­darúgópályán küzd, az biz­tos. Nekem elhihetik, hiszen magam is Száriszkóban la­kom. Kezdetben, , amikor a fut- ballozás még szervezetlenül folyt, többnyire a fiatalok kergették a labdát, az öre­gek pedig illedelmesen üldö­géltek az árnyékban és szenv- telenül, heveskedés nélkül la­tolgatták a délkeleti stílus előnyeit az észak-délivel szemben. így ment ez mind­addig, amíg a városatyák el nem rendelték, hogy a leg­rövidebb időn belül a város minden intézménye szervez­ze meg csapatát és kapcso­lódjék bele a városi bajnok­ságba. Én az ügyész helyettese vagyok, s amikor igen tisz­telt főnököm elszontyolodva a tudomásomra hozta, hogy az ügyészségi-bírósági szer­vek dolgozóiból csapatot kell szervezni, azt feleltem: igen­is, és azonmód törni kezdtem a feiern az öszeállításon. Ám akárhogy i* csűrtem tam a dolgot, folyton csak az jött ki, hogy l+2-(-l-|-l rend­szer szerint fogunk játszani, mivelhogy a bírót és a rend­őrt is beleszámítva, mindösz- sze öten voltunk férfiembe­rek. — Barátom — mondta az ügyész —, ilyen szisztéma egyetlen labdarúgó-szak- könyvben sincs. Ha meg aka­rod szégyeníteni a bíróságot, az ügyészséget, a rendőrséget és személy szerint engem, tessék, akkor csak vidd ki ezt az öt embert a pályára. ... Mondd, nem folyik valaki ellen eljárás? — De igen, Salva Dadiano- vics, Vano Gubukij ellen. Ez a féleszű kézen járt a tánc­teremben és nagyon megsér­tődött, amikor a rendőr a lábára akarta állítani. — Az lehet, hogy szeret kézen járni — mondta az ügyész —, de most a mi csa­patunkban fog játszani, te­kintettel arra, hogy pillanat­nyilag bizonyos értelemben a mi intézményünkhöz tarto­zik. És ha jót akar, szerez­zen egy kemény, fiatal vé­dőt. Mármint védőügyvédet. — Isteni ötlet, Salva Da- dianovics! Vele együtt már heten leszünk. Ha szélsők nélkül játszanánk ... — Amíg én vagyok az ügyész — szakított félbe szi­gorúan Salva Dadianovics —, szélsőink is lesznek! Hogy ál­lunk a garázdasággal? — Ö, jaj — mondtam —, ha Vanót nem számítjuk... — Vano már a pályán van ... Holnapra szerezzen még négy huligánt. Termé­szetesen a szocialista törvé­hatodik Dohé-lán?: Klára nyörű virágszálat tűzött Do­bó harci vértezetére, két lánnyal „ajándékozta” meg. Két felvidéki lány finom alakját rajzolta meg „Eger” című hőskölteményében. Ezek nem voltak hősök, szin­te nem is voltak lányok, ha­nem lények,-akik az álom és valóság határán lépkednek a költő lehunyt szempillái alól keltek életre. Elég csupán megjelenésük néhány sorát idézni: Az ostrom kezdetén ott vannak a „felijedt höl­gyek, köztük hattyúi Eger­nek / Két deli lány, lebegő magzatja Dobónak / Ifjú Da­lár s karján a már-már her- vatag Ida. Dalár és Ida sohasem vál­tak népszerűkké. Nemcsak azért, mert nevük a roman­tikus névalkotás termése völt, hanem mert nem har­coltak a nagy védelemben. Dalár, Pető hadnagyért lel­kesedett, Ida reménytelen szerelmét, siratta. Vőlegénye, Hiador magyar vitéz volt, de féltékenységből elhagyta s a törökök közé állt. Maga a hősköltemény sem hatolt le a széles rétegekig. Bírálói szerint pedig az „eposzok eposza” Tassóval, Byronnal tette hasonlóvá Vörös­marty! Ebben az évben száz­ötven esztendeje, hogy meg­jelent. Micsoda nagyszerű irodalmi jubileum! Milyen alkalom volna megismertetni az ifjúsággal, felolvastatni a leíró művészet e remekét, nyesség megsértése nélkül. Hogy rövid legyek- más­nap a városi kórház elleni mérkőzésre teljes létszámban álltunk ki. — Ügy fogunk küzdeni, ahogy férfihoz illik — sut­togta Salva Dadianovics, mi­közben a pocakját simogatta, amely sehogyan sem akart a nadrágjában maradni. Polgártársak — mondta a közrend fenntartásáért ví­vott harcban megőszült rend­őr —, most egy közöség va­gyunk ... Ebben a pillanatban fel­harsant a játékvezető sípja. Kifutottunk a pályára. Salva Dadianovics minden bizony­nyal túl nagy lendületet vett, mert még el se érte a kö­zépvonalat, máris úgy zihált, mint egy kovácsfújtató. — Vedd úgy, hogy már el is vesztettük a mérkőzést — súgta panaszosan Gulava vizsgálóbíró. Hanem ekkor megláttuk a kórház csapatát. Hát kérem, nekünk mág csak itt voltak a huligánjaink, de nekik ... ök bizony nem futottak ki a pályára, mint mi. Egymást támogatva bicegtek, sántikál- tak, ám tekintetükből el­szántság sugárzott és harcia­sán lengették a mankóikat. Zahemszky László fordítása legalább Egerben, ahol any- nyi szakkör. klub műveli kedvvel az irodalmat. Csak az úgynevezett elemzéssel kellene csínján bánni. Annál népszérűbb lett a helyremagyar Katica, akit Tóth Kálmán teremtett szín­padra a múlt század második felében. Igaz ugyan, hogy „Dobó Katica” című műve a népszínművek átlagos szín­vonalát sem ütötte meg, de színpadról szólt, a színpadi beszéd élete töltötte meg alakjait, eljutott a tömegek­hez, s így olyan mély gyöke­ret vert a köztudatba, hogy máig sem sikerült kigyom­lálni. Teljes történelmi tájé­kozatlanság és Időzavar öve­zi Katica alakját s az egész olyan olcsó munka, hogy szinte szégyellni kell. Ezt az enyhe szégyent azzal próbál­ják elütni a katicázók, hogy katica alakja végül is jel­kép, szimbóluma és gyűjtő- fogalma a hős egri nőknek. Megfontolandó érdemes vol­na-e egy stúdiószínpadon bemutatni legalább egyszer, hadd lássák, miféle gólya költötte az egri nők máig is ható jelképét. Pedig Dobó Katalin — élt. Volt egy Dobó Katalin, s er­re nem is olyan régen derült napfény. 1972-ben dr. Cser- nik József tett közlést a sá­rospataki várerőd templomá­ban végzett kutatómunkáról, Ezt a munkát Mrs. Veronica Gervers — Molnár, azaz dr. Molnár Vera magyar szár­mazású torontói régész ve­zette s ő is számolt be ered­ményeiről. Az 1904—65. évi ásatások folyamán a temp­lom belsejébe ereszkedve, a 170 cm-nél elérték a XVI. századi szintet. Ezen a terü­leten bukkantak egy sírkőre, amelyen a következő felirat állt: Hoc monumentum eg- regii Francisci Sebesii ex ge- nerosa domina Catharina Dobó. Anno Christi 1560. A sírkövet tehát Dobó Katalin állította Sebesi Ferenc em­lékére, síria fölé. Katalin asszonyról annyit tudunk, hogy első férje Chapy György vala, s második fér­jének sírkövét találta meg a régész ásója. Katalin éppen­séggel ott lehetett volna az egri várvédelemnél, legfel­jebb őt is hazaküldte volna Dobó István. Mert neki nem volt szüksége fölösleges ke­nyérpusztítókra a női nem­ből, s ha már fiát és felesé­gét eltávolította a várható pusztulás helyéről, ezt tette volna leányával, vagy test­vérével is. Nem tudunk ar­ról, hogy egri házassága előtt Dobó már házasságban élt valahol, valameddig. Katalin minden valószínűség szerint Dobó Domonkosnak, István öocsének leánya volt. Eddig már három irodáim! gyermeknél tartunk, ám a sornak nincs vége. Aki kutat, az talál, sokszor azt talál;a, amit nem is kutatott. Ráth- Végh Istvánnak, a híres magyar ritkaságkutatónak „Magyar kuriózumok” című munkájában „Kardforgató magyar asszonyok” dm alatt található a negyedik Dobó lány, Klára. Róla a követke­zők olvashatók: „Dobó Klára gyújtó be­széddel forralta még tüze­sebbre a lelkesedést s az asszonysereg szétviharzott a várfalakra, ki-ki a maga fér­je, apja, testvérbátyja rnello. Az asszonyt segítségnek csu­dálatos hatása volt a férfi- seregre. A lankadó karokba új erő szállt s a netán ctág- gadő lélekben a baiursi i friss tüze gyulladt ki. A tö­rök had véres fővel takaro­dott vissza. (A solcat idézett Dobó Katica egyáltalán nem volt a világon. Dobó kapi­tány nagyobbik lány'zna : Klára volt a neve, az ifjab- bík Krisztina.)" Így igazítja helyre Tóth Kálmán népszínműírót Ráth- Végh István. De őt ki igazít­ja helyre? A fent idéze t részlet a Magyar kuriózumom 1955-ös kiadásából való, s ez az új. lelkesítő kiadás ki­fejezetten az ifjúság számá­ra készült. Volt ennek a könyvnek egy korábbi kiadá­sa is — felnőttek számára. Ebben a szerző a történed hitelesség látszatával, de tör­téneti alap nélkül, neveket 5s közölt. ímiigyen: Dobó Klá­ra, a kapitány nagyobbik lá­nya kirohant a várudvarra és csengő hangon riadóztat­ta maga köré a vár asszo­nyait, Elsőnek sietett mellé kivont karddal kezében az aznap elsett Paksy Jób öz­vegye, Homonnay Margit, öt követte Homonnay György- né Gyulaffy Eufrózina. két lányával. Klárával és Krisz­tinával. majd odagyűlt Eger várának minden épkézláb asszonya. A régebbi kiadásban tehát két Klára és Krisztina szere­pel, Dobónak is volt, Homon- naynénak is volt. Az ifjúsági kiadó már mérsékelte az írói képzeletet s csak a kapi­tánynak hagyott meg két lányt Mindezekből összegezve Dobónak hat lánya volt, egy igazi és öt tintából fogant, papíron született leánygyer­meke. Ám az időknek még nincs vége. Ki tudja, kinek a képzeletéből s mikor tűnik elő egy újabb Dobó lánv. Váljék egészségére az immár négyszázhetvennyolc éve,t ifjú kapitánynak. dr. Kapor Elemit j

Next

/
Thumbnails
Contents