Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-21 / 274. szám

Társulások a mezőgazdaságban

EBBEN AZ ÉVTIZEDBEN |ó néhány olyan fogalom vált közkeletűvé a mezőgazdasági, agrárpolitikai téma- . körökben, amelyeket korábban nem, vagy csak alig ismertünk, legfeljebb ízlelgettünk. Ilyen például a társulás, az egyszerű gazdasági együttműködés, a közös vállalkozás, illetőleg vállalat, a termelési rendszer, s az agráripari egyesülés. Mindegyik annak az erős sodrású és nagy horderejű változásnak a terméke, velejárója, amelyet, a termelőszövetkezetek méreteinek megnövekedése és egyidejűleg az iparszerű termelés térhódítása jelentett.

A termelőszövetkezetek száma az 1960. évi 4500-ról 1370-re csökkent, átlagos területük pedig csaknem megnégyszereződött, 4200 hektár lett. Húsz éve még Heves megyében is 213 közös gazdaság működött, ma pedig ugyanazon a több mint 150 ezer hektáron 54 gazdálkodik.

Az egyesülések üteme és mértéke sok esetben túlzott, helyenként öncélú volt, s ennek nem maradtak el a káros következményei.

Hiába hoznak létre tízezer hektáros vagy még nagyobb gazdaságot, ha megfelelő gépesítéssel, korszerű telepekkel és technológiával, K a gazdaságos nagyüzemi teremelés egyéb fontos tényezőivel nem reendelkez- nek. Egy az utóbbiak közül feltétlenül kiemelést kíván: a szakember-ellátottság, az a nélkülözhetetlen szellemi erő, amely nélkül a legmodernebb gépek, eszközök, berendezések sem hasznosulhatnak kellőképpen. Vannak egyébként hivatalos statisztikák, amelyek tanulságosan bizonyítják, hogy sem az egy hektárra jutó termelési érték, sem az ugyanígy vetített mérleg szerinti eredmény nem a legnagyobb méretű termelőszövetkezetek átlagában a legjobb.

Vannak persze kiváló, méltán országos hírű, sőt: határainkon túl is elismert, igen nagy tereülétén gazdálkodó szövetkezetek, de ugyanez elmondható az átlagosnál kisebb méretű jó néhány tsz- rői is. Bizonyságul arra, hogy nem kizárólag és nem is éltől függ, hol, mennyit, mekkora ráfordítással termelnek. Szerencsére ma már egyre erősebb az a szemlélet, amely mentes a hatalmas méretek bűvöletétől és a lényeg világos megértéséről tanúskodik. Egyebek között arról, hogy helyes törekvésünk fő irányának az értelmes szakosítást és nem a területek, hanem a tevékenységek gazdaságos koncentrációját kell tekintenünk. Aszal kiegészítve, hogy nem szabad csupán a régi, ma már elavult értelmezésű mezőgazdaságot szem előtt tartanunk, hanem az élelmiszer-termelés szerves egységét kell meghatározónak tekintenünk.

Ebbe a felfogásba illeszkednek jól a különféle mezőgazdasági társulások is. Létszükséglet ugyanis — mégpedig nemcsak a mező- gazdaságé, — hogy megteremtsük az élelmiszer-termelés valamennyi fázisának a szerves összekapcsolódását Kiküszöbölve minden olyan szervezeti, szabályozó rendszerbeli, érdekeltségi és más akadályt, amely ma még — bár a korábbinál jóval kisebb mértékben — gátolja vagy lassítja a kívánatos fejlődést.

KORSZERŰSÍTENI, hatékonyabban termelni, eredményesebben gazdálkodni csak úgy lehet a mezőgazdaságán, ha az azonos célok érdekében együttműködést alakítanak ki a gazdaságok. Természetesen nem az egyetlen eszköz ez, de jelentősége sokkal nagyobb annál, amit a mai helyzet mutat Több száz társulás működik már mezőgazdaságunkban, illetőleg élelmiszer-termelésünkben, de nem mindegyik kielégítően. Ami a jövőt illeti, mindent, megelőző követelmény, hogy a társulások, a kooperációk ne csökkentsék a bennük részt vevő üzemek, gyárak stb. gazdasági önállóságát. A közös cselekvés — bármilyen társulásról van szó — az együttműködésben rejlő előnyök kiaknázására, meghatározott, együttes fejlesztésekre, termelési, feldolgozási, értékesítési célokra irányuljon.

JELLEGZETES ÉS GYAKORI társulási formák a termelési rendszerek, amelyek már a nagyüzemi termelés egyharmadára terjednek ki. Magukban foglalnak minden lényeges tényezőt, amelytől a hozamok mennyiségének, minőségének, s előállítási költségeinek alakulása függ. örvendetes, hogy ma már nem csupán a növénytermesztés, hanem a kertészkedés, a szőlő- és gyümölcstermelés és az állattenyésztés több ágazatában is jelen vannak. Eredményeik — a még fellelhető hibák, fogyatékosságok ellenére — meggyőzőek és biztonságos további fejlődésre adnak jó reménységet.

Előre mutató és erősítendő az az irányzat, hogy a különféle termelési rendszerekben nem csupán termelőszövetkezetek, hanem állami gazdaságok, élelmiszeripari üzemek és tudományos intézetek is vannak a tagok között. Sőt: áttételekkel ugyan, de bekapcsolhatók a háztáji és kisegítő gazdaságok is, amelyeket a mostaninál erőteljesebben és hatékonyabban integrálhatnak, és segíthetnek a mezőgazdasági nagyüzemek.

Mindössze kétéves múltra tekinthetnek vissza az agráripari egyesülések. Eddigi működésük — egyelőre négy van belőlük — még nem teszi lehetővé a minden lényeges összetevőre kiterjedő értékelési

GAZDAG VÁLTOZATOSSÁGOT MUTATNAK a

mezőgazdasági, pontosabban: élelmiszer-termelési

társulások. Évek óta sikeresen * gazdálkodik Tarnamé- rán, Hatvanban, Gyöngyösön a sertéktenyésztési közös vállalat, a szövetkezeti baromfikeltető, a hatvani konzervgyár párád icsomtermesz- tésl és előfeldolgozási társulása, vagy az egerszóláti libatenyésztési társulás. Ez a sokrétűség önmagában nem rossz, hanem inkább előnyös. Bármilyen társulásról van szó azonban, a már érintetteken kívül sarkalatos követelmény, hogy mindegyik jól igazodjék tényleges lehetőségeinkhez, adottságainkhoz. Az elméletileg esetleges helyes, de a magyar valósághoz képest illuzórikus törekvések legalább annyira veszélyesek és ártalmasak lehetnek, mint az elmaradás tényleges és megérett lehetőségeinktől.

G. P.

Bösorban a terület nagyságá.

1 tÉaértékesítéstül—a melléktermék-hasznosításig

Diákkörök

a termelés szolgálatában

Népszerűek és közkedvelteik a tudományos diákkörök a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gyöngyösi főiskolai karán. Több mint fél évtizeddel ezelőtt készült az első dolgozat, amelyet azóta jó néhány követett. A főiskolán *em tagad ják, hogy a diákkörök legfőbb célja a termelés szolgálata.

Dr. Jámbor Ottó docens szeptemberben vette át a Tudományos Diákköri Tanács elnöki teendőit. Az elképzelésekről így vélekedik:

— Főiskolánkon, a KISZ- bizottság közreműködésével, már az elsőéves hallgatókat arra ösztönözzük, hogy mind többen kapcsolódjanak be a diákkörök munkájába. Ennek érdekében olyan iéma- (javaslatokat állítottunk ösz- sze, amelyek közvetlenül a mezőgazdasági üzemek tevékenységével függenek ősz- Bze. Hallgatóink rendszeresen kijárnak az állami gazdaságokba és a termelőszövetkezetekbe, megfigyeléseket végeznek, feljegyzéseket készítenek és személyes tapasztalatokat szereznek a

termelésről, annak feltételeiről. Ezeket figyelembe véve három tudományos diákköri csoport működik nálunk. Az egyik dr. Misóczki Lajos adjunktus irányításával a társadalomtudományok köréből választ témát. Példaként említeném Sptreitzer Judit harmadéves hallgatót, aki a gyöngyösoroszi érc- és ásványbánya történetét dolgozza fel. A másik diákköri csoport dr. Joó Kálmán docens

nolőgia, főleg a növénytermelés, a kertészet, a szőlészet, az állattenyésztés, a műszaki ismeretek köréből dolgoz fel témákat. A harmadik csoport pedig dr. Magda Sándor adjunktus vezetésével az üzem- és munkaszervezés területéről, leginkább a számvitel és a számítástechnika köréből választ témát.

— Milyen gazdaságokban folytatnak vizsgálatokat a diákkörökben részt vevő hallgatók?

— Főleg a gyöngyösi járás termelőszövetkezeteiben,

ahol a tehenészeti telepeken a szarvasmarhák tejtermelőképességét vizsgálják. Mások a borjúnevelés technológiájának összehasonlító elemzését végzik. Keresik a lehetőségét annak is, hogy a szőlőtörkölyből, mint melléktermékből készült liszt mennyire hasznosítható a szarvasmarha-hizlalásban. Futó Katalin másodéves hallgató például azt vizsgálja, hogy a műszaki fejlesztés miként hat a munkaerő-összetételre. Aradi Ilona, a műszaki fejlesztés eredményeit értékái és arra keres választ, milyen hatással van ez a termelőszövetkezeti dolgozók szak- képzettségére Heves megye gazdaságaiban. Fekete Pál pedig az őszibúza értékesítésének és forgalmazásának helyzetét dolgozza feL Ezek mellett vizgsálják a paradicsom gépi betakarításának és előfeldolgozásának tapasztalatait a Csányi Állami Gazdaságban. Az említett terrais

gozataïbôl főleg a termelés gazdasagossága, az elemző munka, egyszóval a közgazdasági szemlélet csendül ki- Hallgatóink az üzemekben járva közvetlenül látják azokat a napi problémákat és teendőket, melyeket a termelés érdekében tesznek. Olyan lehetőség is van a diákkörökben, hogy hallgatóink nemcsak a tanszék által megadott témákat dolgozzák fel, hanem önálló elképzelésekkel is jelentkezhetnek, amelyekhez megfelelő szakmai segítséget kapnak a tanároktól.

— Hol jelentkeznek a dolgozatokkal?

— Tavaly a 13. országos diákköri konferencián jelentős sikert ért el már két végzett hallgatónk, Gál Lajos és Pásztor Valéria, szőlőélettani, illetve zöldségtermelési dolgozatával. Most legközelebb november végén Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen lesz diákköri konferencia, melyre négy dolgozattal neveztünk • be. Frank Gyula, a hasogatott fólia felhasznaLasának lehetőségeit ismerteti, melyet a korai zöldségtermelésben hasznosítanak. Vizsgálatait a Borsodi Vegyi Kombinát is támogatja. A másik Kötél Károly tanulmánya lesz, aki a Badacsonyi Állami Gazdaság szőlőiben végzett meteorológiai vizsgálatainak eredményeiről szól. Istók Zoltán a tejtermelő-képesség megállapításának módszereit ismerteti, melyeket a gyöngyösi ^áíás Tiehemy sHövetke» ís leMk, feoa» « kesäidnt^Me esLeba»- v&x _ ■kiitedynttmak,.

A Kicsi: „...Nem is tudom, mi lett volna- ha nem sesítcnck.’’

(Fotó: Szántó György)

A Kicsiék háza

Verpeléten 1978. április elején meghalt Simon Sándor. Három gyerek maradt utána. A legidősebb fiú traktoros, a lánya szövőnőnek tanul Pesten, a legkisebb, Jancsi, festőtanuló Egerben, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál. A család úgy tervezte, hogy még a télen lebontják a régi házukat, s a nyár végére már az újba költözhetnek.

★

— Édesapám már régen betegeskedett, de sokáig hiába küldtük, nem akart orvoshoz menni. Később egyre rosszabbul lett, és egy nap bevitték Egerbe, a kórházba. Amikor kimenőm volt, mindig meglátogattam, de elengedtek máskor is a diákszállóról. Egy pénteken azután hiába kerestem a kórháziban — mondták, hogy hazavitték. Másnap otthon tudtam meg, hogy meghalt.

— Kicsi — Simon Jancsit mindenki így hívja a társai közül — valóban a csoport legapróbb tagja. Keskeny vállain úgy lóg a kék munkakabát. mintha három számmal nagyobb lenne. Még nyolcadikosnak sem néz ki a harmadéves, lassan már férfivá érő társak kozott. Kócos, SEŐike hajáról legyűri a jellegzetes papírból hajtogatott piktorsapkát; kis festéke® gyerekkezei zavartan tépdesifc a kabát szélét. Ahogy ül velem szemben a szerszámosládán, még a lába

(Fotó: Szabó Sándor)

Sebestyén László pedig főiskolánk kísérleti telepén levő európai szőlőfajták élettani vizsgálatait értékeli. A legjobb eredményt elért dolgozatokkal a jövő év tavaszán részt veszünk a Kertészeti Egyetemen megrendezésre kerülő 14. országos diákköri konferencián is. A házi értékelést itt Gyöngyösön minden év februárjában tartjuk, ahol a legjobb dolgozatokat oklevélben és pénzjutalomban részesítjük. A hallgatók érdeklődését továbbra is várjuk. Célunk, hogy a Heves megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségével együttműködve hallgatóink még közelebb kerüljenek a mezőgazdasági nagyüzemekhez, és még több olyan témát dolgozzanak fel, amelyek közvetlenül a termelést segítik elő.

* * —».JUœiaà& Jiaiûlÿ

Kadlok Györgyi ,.Naponta tiz-tizennégy órai kemény munka...’*

sem ér le róla. Halikan, szinte csak maga elé beszél.

— Már tavaly óta terveztük a házépítést. Tavaszra meg is vettünk . minden anyagot, az udvaron állt a cserép, a tufakő, az összetákolt fészerben az ajtók, ablakok. Éppen kezdtük volna a bontási De hogy édesapám meghalt, gondolkodtunk: merjünk-e belevágni az építkezésibe. A bátyám végül azt mondta, megcsináljuk, meg biztattak az utcában is, hogy majd segítenek. A szomszédokhoz egy üres szobába raktuk be a bútorainkat,, és mi is ott laktunk egy pár hétig. Mikor kissé melegebb lett, kiköltöztünk az udvaron egy sátorba, hogy mégse zavarjuk a nyugalmukat

★

A harmadéves szobafestő és mázoló ta nulócsoport azzal a kéréssel fordul az igazgató elvtárshoz, hogy engedélyezze, hogy Simon János tanulótársunk verpeléti lakásukon társadalmi munkát végezzünk.

Kérésünk indoka: Simon János szülei 1978. nyarán a régi házukat lebontották, hogy helyette újat építsenek. Édesapja a lakásuk építésének megkezdése előtt meghalt. A tragikus esemény miatt a lakás építése elhúzódott. többek közt azért is, mert három gyermek maradt árván. A család jeleii- Icg is sátorban lakik az udvaron, mivel a festés miatt még nem tudtak beköltözni a lakásba. Simon János szorgalmas, becsületes tanulótársunk és emberi kötelességünknek tartjuk, hogy segítsünk a családon. A csoportból nyolc fő venne részt a társadalmi munkában, a szakoktatónk irányításával. Egyben kérjük az igazgató elv- társat. hogy a szerszámok, illetve a gyerekek szállításáról a, szállítási osztály gondoskodjon.

Dátum, aláírás.

★

— Nem akartunk mi senkinek sem szólni. Itt, beutaz intézetben beszéltük, hogy a társak közül néhányan kijönnek segíteni a hét végén.

iN.em-hac^HneatBk- n-aL, feanem hozzánk, és vaafrriSf onnan jöttek volna iskolába, A végén valaki mégiscsak megemlítette a szakoktatónknak a dolgot, aki engedélyt, kért, hogy az egész csoport segítsen.

Kadlok György szakoktató:

— A srácoktól hallottam, mire készülnek. Felmentem az intézetbe Nagy Miklós vezető tanárhoz, ő javasolta, kérjük a vállalat segítségét. Ment is minden simán. Szó nélkül adtak ingyen teherautót, szerszámot, a konyháról felvettünk egy zsák kon- zervet, vagy négy két kilós kenyeret, egy befőttesüveg uborkát — és péntek hajnalban mentünk Verpelétre. Vasárnapra elfogyott az utolsó morzsa is, de délben már a Kiesd mamája tett elénk egy hatalmas lábas lecsót. Érthető a nagy étvágy, hiszen ezek a serdülő srácok napi 12—14 óra nagyon kemény munka után úgy ettek, mintha már ki tudja mióta nem láttak volna ételt. Mindennap fél hatkor elkezdtük és volt úgy.' hogy még este villanyfénynél is a festőlétrán álltunk és „húztuk” a falat. Sietnünk kellett, mert már Jancsiék sem maradhattak kint a sátorban, nekünk pedig mindössze három napunk volt a három szobára, a konyhára és a többi helyiség teljes festésére, no meg az ajtók, ablakok mázolására.

★

— Mennyi pénzt kapsz otthonról?

— Amióta édesapám meghalt, nem kérek egy fillért

sem. Kapom a 350 forintos ösztöndíjat, s így-úgy abból kijövök egy hónapban. Tanul a nővérem is, ~á mamám a Fénycső Ktsz takarítónője: ő sem igen tud miből adni. De azért ha egy-egy hét végén hazamentem, többször észrevettem, hogy több pénz van a pénztárcámban, mint volt.

— Még szerencse, hogy a bátyád tud segíteni, hisz a traktorosok nem keresnek rosszul.

— Az idén ő Is alig keresett. Fizetés nélküli szabadságot kellett kivennie az építkezés miatt, így volt olyan hónap, amikor még fizetést sem kapott. Segítettek a szomszédok is — mindenki ingyen jött dolgozni, de a kőművesnek így is 51 ezer forint járt a munkáért. A szobákat egyelőre nem is tudjuk leparkettázni, erre már nem maradt pénz. Nem is tudom mi lett volna, ha nem jönnek a többiek segíteni. Akkor nekem kellett volna az egészet megcsinálni, s ki tudja még most hol tartanék?! Emlegetik is őket nemcsak a családban, de még az utcabeliek is, olyan rendesen, keményen hajtottak.

★

A dohánygyár egyik épületében festi most a'harmadéves csoport az öltözőket. A 16—17 éves srácok ott keverik együtt a festéket; a korongecsetek most már egyre szakszerűbben ' siklanak a falon; a festőlétrával már biztosan lépegetnek, araszolnak odébb. Olykor át-átszólnak egymásnak valamit, amin azután még sokáig mulat a társaság, mások szótlanul fütyö- részve „húzzák” a sárga festéket — ugyanolyanok, mint bárki más hasonikorú társaik közül.

Beszélni kellene velük is. De ugyan mit mondhatnának. Hisz végül is semmi különleges nem történt. Egyáltalán lehet erről bármit is mondani ? Hogy kötelességük nek érezték a segítséget? Hogy egyszer ők is kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor másokra szorulnak? Hogy ennyivel tartoznak egymásnak ?

Nem. Kár lenne belőlük

most bármit is kikényszeríteni. Ott hajladoznak mind a tizen ecsettel a kézben. Akkor sem keresték a szavakat, amikor menni kellett, akkor sem, amikor eszel esetleg még több elismerést, dicséretet lehetett volna szerezni. Ok tízen, akik szavak nélkül is leckét adtak sokaknak, húszon-, harminc-; negyvenéveseknek — emberségből.

Cziráki Péter

sNimisw

ÍSí aatöLtahe* £L„ kség ;