Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-21 / 274. szám
Á Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ünnepi ülése a KMP megalakulásának 60. évfordulóján (folytatás a 3. oldalról) Minden más feladatot ennek kell alárendelni. Ez az útja az V. ötéves tervben, s általában a szocialista társadalom építésében magunk elé kitűzött célok elérésének. A Központi Bizottság mindig a helyzet reális megítélésére törekszik, s abból kiindulva foglalkozik tennivalóinkkal, nem tévesztve szem elől távlati céljainkat «sem. Tudjuk, hogy a gazdasági és a kulturális építés soron lévő feladatainak jó megoldása nem lesz könnyű, az eddiginél magasabb követelményeket támaszt a munkában, elsősorban az irányító felelős szerveknél, de nem kevésbé minden dolgozónál, mégis bizakodóak vagyunk, céljaink felemelőek, és ugyanakkor elérhetőek, mert szilárd alapokra támaszkodhatunk. Saját erőforrásaink jobb mozgósításával, pártunk és a tömegek összefogásával, szocialista nemzeti egységünk további szilárdításával, a testvéri szocialista országok együttműködésében rejlő lehetőségek még jobb ;hasznosításával feladatainkat megoldjuk, céljainkat elérjük. Kedves elvtársakl A pártalapítást ől eltelt hatvan esztendő alatt a viliág és hazánk helyzete is gyökeresen megváltozott. Lenin látnoki szavai beteljesülőben vannak, a világ a kapitalizmusból a szocializmus irányába halad. A szocializmus világrendszerré vált, a kapitalizmus egyeduralma megszűnt, a szégyen- teljes gyarmati rendszer széthullott és már csak maradványai lelhetők feL A szocialista országok, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalmak mindinkább meghatározóan befolyásolják a világhelyzet alakulását és a tudományos szocializmus az emberiség legelterjedtebb eszmeáramlatává vált. Pártunk és , kormányunk — a pártkongresszus határozatai és az országgyűlés állásfoglalásai alapján — szocialista elveinknek, országunk, népünk érdekeinek megfelelően aktív nemzetközi, külpolitikai tevékenységet folytat. Pártunk, kormányunk, tömegszervezeteink és tömegmozgalmaink, intézményeink nemzetközi tevékenységükkel a társadalmi haladás, a nemzeti függetlenség és a béke érdekében lépnek feL Politikánkat nyíltan és következetesen képviseljük. Külpolitikai törekvéseinket népünk helyesli és támogatja, s annak súlyát az egység demonstrálásával és.a hazai építőmunka feladatainak eredményes megoldásával adja meg és növeli. A külpolitikában a Szovjetunió, a varsói szerződés tagállamainak szövetségeseként lépünk feL arra törekszünk, hogy tovább erősítsük összefogásunkat a szocialista országokkal és szolidaritásunkat a szabadságukért küzdő népekkel- a fejlődő országokkal. A fejlett kapitalista országokkal, — a békés egymás mellett élés elve alapján — rendezett viszonyokra, kölcsönösen előnyös és gyümölcsöző gazdasági és kulturális kapcsolatok kiépítésére és fejlesztésére törekszünk. A nemzetközi kommunista mozgalomban célunk a marxizmus—leniinizmus elvein alapuló egység és együttműködés előmozdítása. Ennek érdekében arra törekszünk, hogy elvtársi kapcsolatunk legyen minden testvérpárttal. A kétoldalú kapcsolatok mellett támogatjuk a kommunista és munkáspártok sokoldalú találkozóit és eszmecseréit, mert ezek segítik az elvi helyzetmegítélést, a haladás és a béke érdekében szükséges, egyirányba ható, közös céljainkat előmozdító akciókat. Érmeit megfelelően. 61 Mumm 1978. november Sí., kedrt pártunk aktívan részt vett az európai kommunista és munkáspártok legutóbbi, 1976. évi berlini értekezletének előkészítésében és lebonyolításában, és kiveszi részét az ott megfogalmazott közös feladataink megoldásából is. Testvérpártjaink tudják, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártot hazai és nemzetközi tevékenységében egyaránt mindig a proletár internacionalizmus elve vezérelte, s biztosíthatjuk őket, hogy ez így lesz a jövőben is. Pártunk Központi Bizottsága, kormányunk folyamatosan, idejében és félre nem érthető módon állást foglal mindenkor az aktuális nemzetközi kérdésekben. Ezek közismertek. Az emberiség legfontosabb kérdésének a békét tartjuk. A magyar népnek is mindenekelőtt békére van szüksége- hogy folytathassa szocialista építőmunkáját, és élvezhesse annak gyümölcseit. Pártunk, államunk, a Ma-- gyar Népköztársaság mindent megtesz, ami rajta múlik annak érdekében, hogy a nemzetközi helyzetben az enyhülés irányzata további tért hódítson, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján oldódjanak meg, és a béke tartós és szilárd legyen. Mindenkivel készek vagyunk együttműködni, aki ugyanerre törekszik. Béketörekvéseinknek megfelelően képviselőink részt vet teli az európai és északamerikai államok Helsinkiben megtartott történelmi jelentőségű értekezletén, annak belgrádi folytatásában és készülünk a madridi találkozóra. Országunk közreműködött a helsinki ajánlások kidolgozásában, azokat elfogadta, és kész azok egységes megvalósításáért dolgozni. A béke megszilárdítása, az enyhülés folyamatának, továbbvitele ma mindenekelőtt a katonai feszültség csökkentését, a fegyverkezési verseny megfékezését követeli meg. Amint az egész világ, hazánk is érdekelt abban, hogy eredményesen záruljanak a szovjet—amerikai tárgyalások és az egyenlő biztonság elvei alapján mielőbb megállapodás szülessen a stratégiai fegyverek korlátozására és létrejöjjön az úgynevezett SALT—II. megállapodás. Érdekeltek vagyunk abban, hogy a közép-európai haderő és fegyverzet csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások is előrehaladjanak. A közel-keleti kérdés igazságos megoldása nemcsak az ott élő népek életbevágó érdeke, ezt követeli a béke általános ügye is. Ezért elítéltük és elítéljük az izraeli agresszióit. Elutasítjuk a Camp Davidben folyó izraeli—egyiptomi különutas egyezkedést, amely nem közelebb hozza, hanem nehezíti az igazságos rendezést. a valódi békét a Közel-Keleten. Támogatjuk az ENSZ határozatain alapuló genfi tárgyalások összehívását valamennyi érdekelt fél bevonásával, ideértve a Palesztinái arabok egyetlen törvényes képviseletének a Palesztin Felszabadítása Szervezetnek részvételét is. Mélyen elkeserítőnek tartjuk azt a súlyos helyzetet, amely a kínai vezetők döntései alapján előállott Indokínában. Teljes mértékben szolidárisak vagyunk a Vietnami Szocialista Köztársasággal- annak népével, s kívánjuk, hogy az agresz- szorokkal vívott hosszú és dicsőséges háború után őrizze meg függetlenségét az új fenyegetésekkel szemben is és békében építhesse szocialista hazáját. A nemzetközi helyzet ma is bonyolult, de — történelmileg nézve — új benne az, hogy az imperializmus már nem egyedül ura a világnak, már nem teheti kényére- kedvére azt, amit akar. A békeszeretö erők hatalmasak és legyőzhetetlenek. Pártunk és a magyar nép bízik abban, hogy az emberiség egyetemes érdeke és a józan ész felülkerekedik, az enyhülésért küzdők erőfeszítését siker koronázza, végképp el lehet torlaszolni egy új világháború útját, és a viharos századok után békésebb korszaknak nézhetünk elébe. Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak, barátaim! Ezekkel a gondolatokkal emlékezünk meg a nagy eseményről, a magyar munkás- osztály marxista—leninista pártjának 60 évvel ezelőtt történt megalakításáról. Végigtekintve az úton, mindenekelőtt tisztelettel emlékezünk azokról az elvtársainkról, akik életüket adták az eszméért, a szocializmus ügyéért, népünk szabadságáért. Tisztelettel köszöntjük veterán elvtársainkat, akik sokat harcoltak és forradalmi tapasztalatukkal ma is pótolhatatlan segítséget nyújtanak pártunknak. Köszöntjük elvtársainkat, akik a felszabadulást követően lettek pártunk tagjai, önfeláldozó munkával vettek részt a romok eltakarításában, az élet beindításában, az ország újjáépítésében, a népi hatalom kivívásában és most a szocializmus építésén munkálkodnak. Köszöntjük pártunk fiatal tagjait, akiken nagyrészt múlik pártunk és vele együtt népünk jövője. Emlékezünk azokra a harcostársainkra, akik történelmünk különböző korszakaiban nem voltak ugyan a párt tagjai, de megértették A Központi Bizottság első titkárának nagy tapssal fogadott szavai után Pothornik József, a Nógrádi Szénbányák Vállalat nyugalmazott igazgatója a párt- és a munkásmozgalom legrégibb harcosainak nevében szólott az ünnepi ülés résztvevőihez. Kedves elvtársnők! Kedves ehkársak! Meghatódva veszek részt a Központi Bizottság mai ünnepi ülésén, hiszen 75 évemből 56 esztendőt a kommunista párt soraiban töltöttem el. Számomra a visszapillantás megtett történelmi utunkra, nagyon személyes, nagyon belülről fakadó. Talán nem túlzók, ha azt mondom, sok mindent megéltem, amiről ezekben a napokban beszédek hangzanak ei. s amit a fiatalabbak már csak könyvekből ismerhetnek. Saját élettapasztalatomból mondhatom, hogy senki sem születik kommunistának, az eszme meggyőződéses harcosává mindenki csak az osztályküzdelemben válhat. Ezt azért is fontosnak tartom hangsúlyozni, mert meggyőződésem, egyetlen nemzedéket -sem lehet megkímélni attól, hogy saját tapasztalatokat is szerezzen. Nagyon törekvéseinket, hozzájárultak harcunk sikereihez. Köszöntjük mindazokat a pártonkí- vüli barátainkat, megbecsült szövetségeseinket, akikkel ma szorosan összefűz bennünket a közös munka, szocialista hazánk szeretete, népünk boldogulásának szolgálata. Külön köszöntjük ezen a jubileumi napon testvérpártjainkat, a világ kommunista és munkáspártjait, azokat az elvtársainkat, akikkel összeköt bennünket a szocializmus, a kommunizmus, a proletár internacionalizmus közös eszméje, a nemzetközi küzdőtéren vívott közös harc. Pártunk tevékenységét ma a XI. kongresszus állásfoglalásaira, a jövőbe mutató programnyilatkozatra épülő politika határozza . meg. Az út világos. Központi Bizottságunk egész párttagságunk nevében kifejezheti ezen az évfordulón népünk előtt azt a szilárd elhatározását, hogy a jövőben sem fogjuk kímélni erőinket. A párt teljes odaadással küzd ezután is mnkásosztályunk, népiünk, nemzetünk boldogulásáért, egy békés és szocialista világ megteremtéséért. Éljen munkásosztályunk élcsapata, társadalmunk vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt! Éljen pártunk és népünk megbonthatatlan egysége! Éljen a Magyar Népköztársaság! fiatal voltam, amikor elbukott a Tanácsköztársaság, a fehérterror kíméletlenül üldözte a kommunistákat, a haladó gondolkodású embereket, de a bányászok között élve már akkor is tudtam: csak harcban lehet megdön- teni a kapitalizmust, amiért áldozatokat kell vállalni, ha kell, életet, vért áldozni. Ott. a bányászok között tanultam meg, mit jelent kommunistának lenni, mit jelent az a szó, hogy elvtárs; mit a hűség az ügyhöz, az elvi szilárdság. Ekkor tanultam meg, hogy a Szovjetunió puszta léte is milyen erőt sugároz a kommunisták és a társadalmi haladás iránt elkötelezett valamennyi ember számára, mit jelent a proletár szolidaritás, az internacionalizmus Ebben a harcban találtunk egymásra a társadalom különböző osztályaiból, rétegeiből származó, de azonos célért küzdő emberek mint: Kun Béla, Fürst Sándor. Lőwy Sándor, Friss István és sokan mások. A mi pártunk hatalmas utat tett meg, amíg kiforrott, erős, következetesen marxista—leninista párttá vált. Ez az út meglehetősen 'göröngyös volt, sok-sok buktatón át vezetett. A frakciózás, a szektás-dogmatikus elzárkózás, a valóságtól való elszakadás, a revizionista elhajlás nagy károkat okozott pártunknak. Ezekből a belső küzdelmekből azonban a párt megerősödve, eszmei, politikai és cselekvési egységét megszilárdítva került ki, s a tömegek bizalmát élvezve képes volt újabb harci feladatok megoldására. Ez a megújulási készség, ez az akaraterő, az eszme igazába vetett töretlen hitből, a nép iránti sze- retetből és felelősségérzetből falrad. Ezt az elkötelezettséget kell megőriznünk a jövőben is. Tisztelt elvtársak! Nagy öröm számomra, hogy itt vannak közöttünk a magyar kommunista mozgalom mindhárom nemzedékének képviselői. Mi. idősebbek. nagy bizalommal tekintünk azokra a fiatalokra. akik már a szocializmusban születtek és vállalják annak az ügynek a folytatását. amiért annyi áldozatot hoztak népünk legjobbjai. Hiszem, hogy mindaz, amit a magyar kommunista mozgalomban mi. az idősebb generáci.ó tettünk a társar dalmi haladásért, folytatódik, s a fejlett szocializmus felépítésében ölt testet. Végül engedjék meg nekem, hogy megmondjam : Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! Miért is tagadnám, hosz- szú, számos ellentmondással, gyötrelmes önvizsgálattal, kétellyel, belső és külső buktatóval, visszanézéssel és nemegyszer visszafordulással teli út vezeti el a magamfajta polgárivadékot a szocialista lét és életforma igenléséhez, és abban megtisztelő és felelősségteljes feladat' vállalásához. Közéleti tisztségre — pláne hatalomra — sohasem vágytam, álmaim szélső határa egy egyetemi katedra és a nemzetközi tudomány megbecsülése volt A másik partról jöttem: igaz, nem a vagyonosak uralkodó rétegéből, hanem a vidéki humanista műveltségű értelmiségiek sorából, a cifra nyomorúság és a biztos polgári egzisztencia közt húzódó, ellentétes áramlatoktól kavargó lét-tudat-ál- lapotok határsávjából. Családunk egyedi sorsa szerint ennek is nem a piros-fehér- zöld hurrápatriota és búsmagyar álellenzéki, sem a fekete-sárga konformista, akkori kifejezéssel, a „gut- gesinntek”, hanem sokkal inkább annak a nagyvilág felé nyilt többnyelvű sodrából. Más világképét és élet- szemléletet közvetített családi és iskolai neveltetésem — bár, hála istennek, ennek mélyen humanista alaphangja magamat és szűkebb környezetemet is szembefordította a kibontakozó fasizmussal. Háborús élményeim a hadikórházakban ápolt magyar és nem magyar sebesültjeink szívmelegítő bizalma véglegesen a nép mellé állított. Ilyen lelkiállapotban foglaltam el 1946- ban pécsi katedrámat, ahol néhány kommunista vezető példája és igaz embersége már akkor inkább szövetségessé tett, sem mint közömbössé. Később a nehéz évek keserű ízei — bár engem senki nem bántott — ha ellenséggé nem is, de ellenzékivé tettek. Az ezt követő zűrzavar, majd az utána következő katarzis — a belém helyezett bizalom megrendülése, majd fokozatos visszatérése —, de elsősorban a szocialista építés sikerei állítottak mind határozottabban és mind több felelőssé get érezve és vállalva erre az oldalra. Az a társadalmunk széles rétegeiben kialakult érzés, hogy ez a „mi rendszerünk” és ha vannak és lesznek továbbra is nehézségek és ellentétek, a politikai reparla nk hat évtizedéne'' 'te? mény küzdelmeiből több mint húsz esztendeié az a Központi Bizottsa« vezeti a pártot, amelve í mindig az elvi szilárdság, a valóság iránti fogékonv. sag- a következetesség jellemzett. Ennek nagy szerepe volt abban. hogy népünk kiemelkedő sikereket ért el a szocializmus építésében' Megtisztelő számomra, hogy ennek a Központi Bizottságnak tagja lehetek, és hogy az elmúlt két évtizedben együtt dolgozhattam Kádár János elvtárssal, pártunk Központi Bizottságának e.- ső titkárával, akinek politikai tapasztalata, az emberek iránti szeretete és higgadtsága mindannyi ím e számára követendő volt és az is marad. Tisztelt Kádár elvtárs! Kívánom önnek, hogy még hosszú ideig jó erőben és egészségben munkálkodjék pártunk, nemzetünk javára. Tiszta szívből kívánom nagy múltú kommunista pártunknak, Központi Bizottságunknak, hogy az eddigi bevált politika alapján vezesse népünket a fejlett szocialista társadalom felépítésének útján. A pártonkívüli harcostársaik nevében Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke üdvözölte a Központi Bizottság zetés szándéka és gyakorlata szerint ezeken úrrá lehetünk. Megtiszteltetésnek érzem,' hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának hatvanadik évfordulóján rendezett ünnepi ülés alkalmából a pártonkí- vüliek jókívánatait tolmácsolhatom. Talán szimbolikusnak is tekinthető' hogy nehéz történelmünknek jelenlegi, szinte egyedülállóan reményt keltő útszakaszán ilyen eredetekből jött ember közvetítheti milliók : fizikai és szellemi dolgozók, különböző világnézetű emberek, hívők és nem hívők, a munkát az egyszerű tevékenységektől az alkotás legmagasabb csúcsáig átfogó ív alatt mívelők bizalmát hazánk politikai vezetése iránt. Most megvalósul az, amiért népünk legjobbjai, _a mai történelmi korszak előharco- sai küzdöttek: egész népünk végre hazára lelt ebben az országban. s közös akarattal munkálkodik nemzetünk felvirágzásán. Ebben az ünnepi pillanatban sem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a világ létének objektív feltételei — minden nagy fejlődés ellenére, sőt talán éppen annak következtében is — az élet minden területén, a népgazdaságban csakúgy, mint a tudományban, lényegesen nehezebbekké és bonyolultabbakká váltak és válnak e század utolsó negyedében. Ez együttes felelősségünké jelentősen megnöveli, de a megtett útból bizalmat merítve tekintünk előre Józsi. : Attila szavait idézve: ... én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani'.” Mindennapi munkánkról szólva szeretném biztosítani az ország vezető politikai testületét afelől, hogy tudományos közösségünk és annak legfelsőbb és vezető testületé, a Magyar Tudományos Akadémia egésze is érzi és Akadémia egésze is érzi és tudatosan vállalja az ebben az objektiv helyzetben' reá. háruló felelősséget, terheket. Itt is, mint az élet minden területén minden becsületes dolgozónak, tudósnak, vagy művésznek egyet kell értenie azzal a követel-lnnyeT. hogy miden alkotó *evé- kenységnek közelebb kell kerülnie a társadalom valós igényeihez. (Folytatás az 5, oldalául Központi Bizottságunk az eddig bevált politika alapján vezesse népünket ünnepi ülését. Képünk közös akarattal munkálkodik nemzetünk felvirágzásán I Pothomik József, a Nógrádi Szénbányák nyugdíjazott igazgatója köszönti az ünnepi ülés résztvevőit. (MTI fotó — KS)
