Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-19 / 273. szám

nnnri--"irr---‘-‘i»»»»»AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*AAAAA'>'VWMAAAAA

VIW^^aW\WVWvW.WwVV.VSV>W,'AAAA\v

A nevezetes tollvonás

Ifj. Barta János könyvéről

Ritkán adódik a történelemben, hogy egy életen át koncepcionálisan tervezett reformpolitikát egyetlen tollvonással semmissé tegyenek. Pedig valójában ez történt, amikor II. József 1790 egyik zord januári napján tízéves uralkodásának csaknem összes rendeletét visszavonta. Igaz, a császár e nevezetes tollvonással csupán a birodalom keleti felére, azaz Magyarországra tett rendeletéit vonja visz- sza. Ezzel mintegy hivatalosan is elismerve, a magyar rendek ellenállása szivosabbnak bizonyult, mint a nem kevésbé szívósan építgetett felvilágosult abszolutista reformpolitika.

S ezzel a megállapítással már azonnal a dolgok közepébe kerültünk. Vagyis annak a sokat vitatott, s mindmáig eldöntetlen problémának a boncolgatására vállalkozik itj. Barta János, hogy a II. józsefi reformpolitika a már válságba jutott feudális társadalmat kivánta-e a polgári világ felé elindítani, vagy éppen ennek az ellenkezőjét, magát a feudális viszonyokat akarta konzerválni. A válasz nem könnyű, hiszen a korabeli viszonyok ilyetén való megfogalmazása is egyfajta leegyszerűsítést takar.

Maga a szerző is vallja, a felvilágosult abszolutista reformpolitikaként ismert józsefi kísérlet bonyolult következményeiben pedig sokféle ellentmondást kiváltó kísérlet volt. S ez a tisztázatlan helyzet nemcsak abból adódott, hogy a felvilágosodás alapjául szolgáló filozófiai elméletek maguk is ellentmondásosak voltak, hanem sokkal inkább abból, hogy akik alkalmazni akarták (ti. maguk az uralkodók) végső soron a centralista uralkodói akaratot juttatták benne érvényre. Így a végső megoldás sok esetben, mint .ahogyan a szerző is megállapítja, azt jelentette, hogy József, az állam szolgájából a hatalom korlátlan birtokosává tudta magát tenni..

Noha a végső kicsengés talán negatív minősítést kap, mégsem lehet a jozefinista reformpolitikától néhány elismerő megállapítást megtagadni. A szerző több helyütt ki-' tér arra is, hogy ez a tudatos gazdaságpolitika ellentmondásai ellenére is tartalmazott olyan vonásokat, amelyek méltán számíthatnak az utókor elismerésére is. Mert minek lehetne ugyan tekinteni az egyházpolitikai reformokat, vagy a tudatosan alkalmazott parasztvédelmi politikát, mint valóban előremutató intézkedésnek. S a még oly ellentmondásosan alkalmazott közigazgatási rendelkezésnek, eentralisztikus törekvései ellenére is volt olyan vetülete, hogy ti. korlátozza a nemesi ellenállás fő bázisának számító vármegye tevékenységét. A kereskedelmi politika pedig gazdasági hasznosságán túlmenően, a polgárság számbeli gyarapodását segítette.

Barta János kitűnő és a szélesebb érdeklődők számára te minden bizonnyal hasznosan forgatható tanulmányt írt.' Könyvét nemcsak a tárgyi szakszerűség és az olvasmányosan megirt stílus teszik értékessé, hanem az a módszer és problémaelemzés is, ahogyan a szerző tárgyát kibontja. Mert valójában II. Józseffel is sokszor olyanfele történik, mint pi. Görgeyvel; vagy retrográd tendenciák kifejezőinek tartják őket, vagy kizárólag a megüdvözülés apostolának. S még ha igaz is, hogy jelentős történelmi személyiségek alkalmasint cselekedhetnek így vagy úgy, de az életművüket általánosságban minősítő szakmunkáknak föltétlenül tárgyilagosnak és objektívnek kell lenniük. Barta János könyvét ez a szolid, tárgyával józanul elfogult közelítés és ábrázolás teszi rokonszenvessé. Nem tagadva meg hősétől a neki valóban kijáró és méltányos elismerést, de ügyelve Hgyanakkor arra is, hogy e politika meglehetősen ellent^ mondás os és módszereiben diktatórikus vonásokat őrző ki»] sérM is volt (Akad. Kiad. 73.) x

AAO/WSAAAAAAAAA««»». «.....................

...... j

megpróbálok vászJ ezaesnlékezna első érintik e- aésesamo a világgal, azzal a reménnyé! próbálok emlékezni rá, hogy ez a boldog csodálcozásofe, a kusza eLragaritatós és az első szeréten naiv idejébe röpíthet visz- etm, e felidézheti azt, amit később, mar érett emberiként, sohasem éreztem ilyen tisztán és élesen.

Hány éves koromból vannak az első emlékeim? És hol lehetett ez? Az Utóiban, az orenburgi sztyeppén? Anniikor apámtól és anyámtól ezt kérdezgettem, ők nem tudták pontosan emlékezetembe idézni reges-regi gyermekkorom részleteit.

Akár fey volt, akár figyj sok évvel később értettem meg, hogy a legnagyobb boldogság pillanata, amelyet a tudat elkapott és mintegy megállított — ez a tovatűnt pillanat; csodatévő érintkezése volt a jelennel, az örökre elveszítetté a® örökkévalóság igazi szépségével* a gyermekié a felnőttel, mint ahogyan a pompás álom egyesül a Valósággal. Viszont első érzésem talán elődeim, őseim vérének homályos felbuzdulása, a vér szava volt, amely több évszázaddal visszavitt, az áttelepülés korába, amikor éjjelente vad, rabló szél száguldozott a sztyeppék fölött, csapkodta, tépdeste a füvet a ké- keszürke holdfenyben, s a poros utakon haladó sok szekér csikorgása a tücskök ősi cirpelésével keveredett, amelynek kísérőzenéje roppant térségeket töltött be, s nappal a tájat addig perzselte a gpmosz nap, míg izzóao szarsz lett a IcsEaggfll átjárt levegő?

Az elsői, amire emlékszem — egy párás üde kora reggel, a harmattól roskadozó, harsogőan zöld fű, s egy magas folyópart, ahol valószínűleg éjszakai átkelés után pihentünk meg

Jwrfj Bendarcv;

SBk sztyepp

Ott. íffok a fűben, vaäami ,'ró- saagú, meleg, puha holmiba, valószínűleg bárónybőrbundába bu- gyolálva, ott ülök fivéreim és nővéreim szorosan körém verődött csapatában (nem is volt testvérem), mellettük pedig, szintéin valami sötét ruhába bugyolálva (csak falusi fejkendőjére emlékszem világosan) égy szelíd, csöndes, kellemes, egyszerű oagyanyó ül. Kissé fölénk hajol, mintha régóta melengetne és védelmezne testével a hajnali hidegtől, ezt teljesen világosan látom és érzem — és mi valamennyien megtoű- vötten bámuljuk a túlsó parton a fű közül felkelő hatalmas^ égővörös napkorongot, amely valószí- nűfflenül lángol, sugárpermetet hint a szemünkbe, s visszatükröződik a víz rózsás mozdulatlanságában, és mi valamennyien boldog szótlanságban, a várakozás titkos szertartásos örömében olvadunk egybe a nap reggeli melegével, amelyet már érzünk a névtelen sztyeppi folyó harmattól nedves partján.

s csodák csodája — mint a moziban, vagy álmomban, magas dombot,' füvet, folyót látok, fölötte a napot, es magunkat azon a dombon, valamennyiünket, balról jobbra hajolva, sötét csapatunkat a hajnali hűvösségben báránybőrbundába burkolózva, es azt a nagyámyófc vagy dédanyófc fölénk magasodva — mintegy kívülállóként látom, de egyetlen airora sem emlékszem. Csupán a kendő alatt a fehér, kerek —

É'

nem is arcot, hanem .jóságos foltot érzékelem, es vedett gyermeknek gondolom magiam meg furcsa, meghatott szeretetet érzek a nagyanyó és a folyóparton feltáruló reggel szépsége iránt, s a reggel elválaszthatatlan a később sosem látott nagyanyó vagy déd- aanyó jóságos arcától...

Amikor pedig a félébreniét-fél- álom e parányi szilánkjára lágy ölélésű, kimondhatatlanul nyugodt boldogságot érzek, mintha a világ nyájas jósága tárult volna föl előttem, abban a pillanatban, amikor a fű közül felkelt a nap — amellyel már találkoztunk, amelyet már láttunk valahol, amikor sokáig utaztunk valahová. De hová?

Kétszeresen furcsa': emlékszem

az útszakaszok megvilágításéra, szagára, emlékszem, mennyi idő alatt tettük meg, és arra, ahogyan vártam a lassú közeledést egy sosem látott és ismeretlen szépséghez, az ígéret földjéhez.

És emlékezetem zugaiból előbukkan egy szürke, esős nap, egy nagy, fehér ház a széles folyón átvivő rev közelében, s a folyón tut, a dombon, valamilyen elmosódó k*»rvonalu varos tűnik fel, templomokkal és kertekkel, ahol a tárgyaikat nem lehet határozottam, pontosan ktvenm —- mégis nagy város.

D

hogy

vagy

M

agamat nem látom, a házban vagyok-e . mellette. Csupán képzeltem a ház előtti nedves földhányást, a faragott áblaktokokat és a paták által kitaposott utat, amely a háztól a folyóhoz vezet, és érzem az eső susogását és várom, hogy mindjárt hívjanak, körülöttem pedig a nyirkos levegőben lovaik, szerszámok, trágya és kenyér meleg szaSzőke Domonkos

Ea alattam csupán föld! módon dülöngéli, csikorgót* es ütemesen haladt a szekér, a por lassan rátelepedett a kerekekre, az odalent cammogó láthatatlan lovak halk, nedves priiszikölése hailatezott, széna es kellemes lószag érződött Eaek a megszokott hangok es saagok visszatérítettek a földre, ugyanakkor azonban nem tudtam elszakadni a megmagyarázhatatlan csillagtitkaival magába szívó égtől, s miért, miért nem, szűnni nem akaró öröm töltött el az érthetetlen, gyönyörűséges világ miatt.

„Én mindenkit szeretek — gondoltam. — És engem is szeret mindenki. És így lesz egiész életembere”

zután megmozdult mellettem az apám, hallottam álmos krákogását, éreztem dohányának, ruhájának ismerős és fanyar szagát — alakja homályosan fe- ketéllett —, felült a szénán, körülnézett, a halványan fehérlő útra pillantott, óvatosan felvette a puskáját, és könnyed vas-koppá- nással elhúzta a závárt, kivette a tárat és újra bekattintotta, s kabátja újjával megtörülte a töltényeket. Azután fojtott hangon azt mondta .anyámnak, hogy előttünk egy kozákíalu van, és ott rendbontás is előfordul: három

nappal ezelőtt megöltek valakit. .Én mozdulatlanná dermedtem, lehunytam a szememet. Csak évekkel később fejeztem ki szavakkal a megbomlott egyensúlynak azt a pillanatát, s akikor megkérdeztem apámtól, hogy ölt-e valaha ia embert? És hogyan, tortán*? Es szörnyű dolog-e megölni mlak'-t? & miét* kel ölni ?

ga — ezek a csodalatos szagok, amelyek olyan örökkévalók, akar az élet, meg a mozgás, mindmáig gyötrően nyugtalanítanak.

De miért él ez bennem, városi emberben ? Megint csak elődeim vérének felbuzdulása? Már felnőtt koromban megkérdeztem anyámtól, mikor volt az a nap, az az eső, az a rév, az a város a folyón túl; ő pedig azt felelte, hogy akkor én még nem is voltam a világon. Helyesebben szólva — nekem úgy tűnik —, ő

nem emlékezett arra a napra, ahogyan az apám sem emlékezett egy olyan éjszakára, amely örökre megmaradt az emlékezetemben.

A szekéren feküdtem a sötétben, a jószagú szénán, melynek olyan fűszeres, mézédes illata volt, hogy kóválygott a fejem, s vele együtt kóválygott a csílilágos sötét égbolt is, s az ég félelmetesen óriási meg egyben közeli volt, amilyen csak az éjszakán sztyeppén lehet, szemein előtt szúrósan villództaik, mozogtak, izzottak és titokzatosam átrendeződtek a csillagzatok, magasban tündöklő fehér füstként áradt a két ágra iáit Tejút; valami ijesztő, boldog és érthetetlen tőéként a sötét égi magasságban . —

e ideien* a saefcertiink lassan dülöngélt a sztyeppi úton, e en etoagtótetástói elszoruló szívvel sainte ég es föld között lebegtem. Kimondhatatlan elragadtatás* keltett beranem az is, hogy a világmindenségnek oda- förat kitárulkozó egész fekete, csillagos térségét és a fekete nyári sztyeppét fémes tücsökéi rpelés töltötte be: féktelen, szenvedélyes, pillanattna sem szűnő éniek, és nekem úgy tűnt, mintha a szikrázó Tejút fenséges esi I lógatja ezüstösen fúródna a fülembe...

A

H'

usaomegy éves toromban, amikor á háborúból hazajöttem, már nem tettem fel apámnak ezt a kérdést. ,

De többé sohasem váltam any- nyira eggyé az éggel,, nem éreztem olyan elragadtatás* minden létező iránit, mint akkor gyermek- korombare

(Cetiért Cyörgy fordítása)

Egy szobrász emlékezete

70 éve született Kerényi lenő

• Az izmos erőteljes férfi a

• rázuhanó sast öklével veri el ' magától. Mozdulata olyan ; határozott, hogy győzelme ; nem kétséges. Megfeszített ; lába, erőtől duzzadó karja

■ maga a mindig diadalmasko- ; dó ifjúság. A Sátoraljaúihe- ; lyen 1948-ban felállított Par- ; tíeánemlékmű a 70 éve szü~

; letett Kerényi Jenő legismer*

• tébb és legeredetibb alko; tasa.

• Kerényi nem konkrét hőst ; formázott meg, hanem a go*

> nosszaL, az emberiségre le- ; csapó fasizmussal szembe- ; szálló ember szimbólumát.

; Jelképpé nőtt ez a mű,

; amelynek tartalma és meg- ; formálása között teljes mű- ; vészi összhangot sikerült te- ; remtenie. Az egész szobor ; szinte lobogó láng! Az ex- ; presszfv megformálás, a fe- ; fület fény-árnyék játéka, op- ; tHnizmosf, hitet, életörömét ; sugároz.

> Ez az erő, játékosság jel■ Jemző Kerényi egész művé- ; szetére. Pályája a 30-as évek- ; ben indult. A fiatal szobrász 1 Medgyessy vaskos, zömök

> nőalakjaiban a saját plasz- 1 inkái mőideáljára lelt rá ; Ezeket formálta tovább a

• különböző hatások segítségé- ; vei. Az arányok elhúzásával

> súlyos, robusztus asszonyis> tea alakokat teremtett, ős> anyát, aki a mítoszok ret- ; tenthefetlen hőseit foganta és ; hozta világra.

> Kerényi I937-?g a Képző> művészeti Főiskolán Bory

> Jenő tanítványa volt, majd » Olaszországba rrtazott egy-j

> éves tanulmányútra. Itt is*

> mérfcedett meg a 30-as évek

> izgalmas kísérletekkel teli ; olasa szobrászművészetével,

> es a megtermékenyítő hatá- l só etruszk művészet alkotá> saiväL De végső stílusa ki- i atekalásáza Bourdelle szob* j tarnak dinamikája éppúgy Î hatott, mint Mestrovie he> roikos pátosza.

> 'Á korábban említett Pav- ; iázánemlékmű sikere meg*

> kötötte Kerenyit a megtalált formanyelvnél. Ebben az időben néhány szép alkotása született. Az 50-es években é is csatlakozott ahhoz az uniformizált, klasszicista fogantatásé realizmushoz,

amely szobrainak többségéi élettelen díszletté tette.

A hat-nyolc éven át tarte és már művészi megbénulással fenyegető folyamatbő egy kedves, csupa játék és finom erotikus munkával, £ lapulevéllel takaródzó Zsuzsi című kisplasztikával töri ki. Az 1957-ben készüli íjász és a Keresztelő Szem János című munkái mái visszavezették a sátoraljaújhelyi emlékmű formavilágához. Kerényi ebben az időszakban sok megrendelési kapott, sorra születtek alkotásai. Nemegyszer olyar megbízatásokat is elvállalt amelyek nem fértek össze sajátos látásmódjával, stílusával Ez a súlyos arányok dinamikájára épülő szobrászat nem bírja el az idillt, az üres életképet. Amint a megszerv vedett dráma eltűnt munkáiból, vele tűnt a robusztus erő is, a kompozíció üressé; modorossá vált.

Kerényi gyötrődő átköti volt. Legjobb munkáiban if kételkedett Sikertelen szobrai különösen elkeserítették Ez az önkritikus magatartás állandó megújulásra, új tartalmak keresésére ösztönözte.

Élete végén jutott, et azokhoz a témákhoz, amelyeknek drámaiságához alkalmasnál bizonyult expresszivitása. Ai ürességbe üvöltő Mózes testén arany betűk hirdetik z tízparancsolatot Már nem ember, hanem maga az eszme, a törvény,

Dózsa című szobra érdekes

ábrázolása az annyi művész által megfogalmazott témának. Kerényi nem ültette égő trónusra a „parasztki- rályt”. Megkötözött álló figurája a végzetre szánt, ám sorsával szembenéző, ári

vállal® embert mutatja be. A szeszélyes felület, az aLtúl- zott arányok, a hatalmas váH és Icbírhatatlan erőtől duzzadó végtagok a gyötrődő, fájdalomtól torzult ám magáiban a végső győzelem tudatát hordozó Dózsát testesítik meg. Ez a Dózsa a megkötözött eszme, amely a kötelek, az erőszak mögül is elősogárzik.

Ekkoriban keletkezett a Golgota is. A kisplasztika monumentális léptékű alkotás, mini Kerényi szinte valamennyi kisméretű szobra. A durva tákolmány keresztre feszített kötözött alakok olyan kínoktól vóriáglanak, amelyek megfosztották őket minden emberi aranyuktól. A kompozíció tömör, megbonthatatlan. Ez a szabói- a megtisztító szenvedés uaflalása, az eszme szoborba öntése.

Keréngt egész művészete az emberről szól. A játékosság, az erotikus szépség, a túláradó életöröm útját végigjárva jutott el a művész a drámáig, a létezés alapkérdéseinek feszegetéséhez. Az öregkor, a halálfélelem, a kételkedés, a hit keresése olyan kisplasztikák megalkotására késztette, amelyek eredeti tehetségének új fényeit mutatták meg.

Utolsó munkái közé tartozik a Dante és Vergilius az alvilágban című kisplasztika. A mindenség tenyerén ülő ember, bár parányinak látszik, fel akarja ismerni célját, küldetését ebben a megpróbálta!» világban. És ezt akár Kerényi ránk hagyott, figyelmeztető üzeneteként is íelfoghatjuk.

mm

Tízparancsolttí