Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-19 / 273. szám
...elmerüiten j (Fotó: APN) Petneki Anna, a „táncos század” kutatója... * Aranyszőke hajú, szelíd tekintetű fiatalasszony beszél , jellegzetes szláv hanghordozással a Magyar Tudományos Akadémia előadói pulpitusán. A XVI—XVIII. századi len- ; gyei—magyar zenei kapcsolatokat elemzi. A neves zene- j szakértőkből álló bizottság nyomban dönt: „Petneki Anna I részére a zenetudományok kandidátusa fokozat megadását javasoljuk”. A kuruc kort idéző, romantikus „Petneki" név mögött j Anna Zieleskiewicz, 31 esztendős lengyel állampolgár hú- ! zódik meg. A varsói mérnök-jogász lánya nyolc éve lépte I át a magyar határt, itt kötött házasságot, s itt él ma is. I Muzikális környezetben nőtt fel, családjának minden tagja ! hangszerkedvelő volt. A nagymama hegedült, ő a zongorát és az orgonát választotta. Már a középiskolában is ezekért a zeneszerszámokért rajongott, míg végül is az egyetemen elnyerte a „magister muzykologii’’ nevezetű diplomát. Tarsolyában ezzel érkezett Budapestre. Itt kapott kedvet a lengyel—magyar zenei kapcsolatok kutatásához. Mint a Lengyel Tudományos Akadémia aspiránsa, tanulmányozni kezdte a két nép zenetörténeti hagyományait. Huszonhat — köztük felvidéki és erdélyi — gyűjtemény több mint ezer lengyel, illetve lengyeles dallamát vizsgálta át. Ennek során számos, eddig ismeretlen „polonézt” fedezett fel. Külön érdeme, hogy ilyen széles alapokon előtte még senki nem elemezte a két ország zenei hagyományainak hasonló és eltérő vonásait. A tudományos „zsűri” főként azt értékelte, hogy a közelebbi kapcsolatok pontos felderítésével elsőnek sikerült érzékeltetnie: a gyűjtemények nem elszigetelten egy ország, hanem Középkelet-Európa közös kincsét alkotják. Kutatásai olyan újszerű megállapításokat eredményeztek, amelyek jelentősen módosítják a XVI—XVIII. századi magyar és lengyel zenetörténet arculatát. A lengyel kutatónő elmélyült búvárkodásai kapcsán azt állapította meg, hogy míg a XVI—XVII. században az egyházi jellegű művek mellett a táncdallamok .csak esetlegesek, addig a XVIII. században a világi zenét túlnyomóan már táncok képviselik. Azt vizsgálta tehát, hogy a „‘táncos században” milyenek voltak a divattáncok, a hangversenyek, a főként reneszánsz és barokk világi zene. Elemzéseinek középpontjában azonban mindvégig a lengyel, és lengyeles zenei dallamok feltárása állt: az akadémián őrzött Vigyázó—Podmaniczky-hagyatékban nagyon sok. eddig teljesen ismeretlen polonézre bukkant. Az ő nevéhez fűződik a kor kiemelkedő zenei nagyságának, a .méltatlanul elfelejtett Sztáráy Mihálynak tárgyilagos értékelése is, amelynek során a neki tulajdonított polonézek dallammutatóját is elkészítette. A legfiatalabb tudományos fokozattal rendelkező zenetudós azonban nemcsak szakmájának él. A zene magánéletében is fontos szerepet játszik ugyan, de ráérő óráiban gyakran keresi fel a művészeti gyűjteményeket: szeret utazni, rajzolni, festeni. Imádja a természetet, kislányával gyakran kirándul, a hétköznapokat viszont kutatómunkával tölti a Zenetudományi Intézetben, amelynek függetlenített tudományos munkatársa. i Oláh Béla Érdekességek VEGYES PÉNZ Az Egyesült Államok Szövetségi Bankja szenzációval szolgált a különleges bankjegyeket gyűjtőknek. Százhatvan bankjegy egyik oldalára ugyanis tízdollárost, a másik oldalára húszdollárost nyomtak. A hibás nyomású pénzek közül százhúszat már sikerült bevonni. A többiért a gyűjtők egyelőre horribilis összegeket fizetnek. KIBÉRELT ANYAMÉH Minden eladható, minden kibérelhető: nemrég az anyaméh is sorra került. Az egyik madridi lap hasábjain az alábbi hirdetés jelent meg: „Házaspár keresi fiatal hölgyek társaságát”. 117 lány és asszony jelentkezett a hirdetésre, és 104-en közülük' el is fogadták az ajánlatot, miszerint gyermeket kellene szülniük a hirdetésbeli férjtől, ugyanis a felesége meddő. Természetesen mindannyian használati díjat kértek méhükért. Az árak 300 000 peseta és 1 000 000 között ingadoztak. Vajon kialakult piaca van már ennek a „szolgáltatásnak”? Valamennyien meghagyták a nevüket és címüket. Itt már senki sem csodálkozik semmin. Persze, nő vezeti Humorszolgálat Egy férfi négy konyakot rendel a bárban. Amikor azt megissza, hármat rendel. Utána kettőt rendel, végül egyet. Majd kiszól az asztal alól: — Érdekes, minél kevesebbet iszom, annál rosszabbul érzem magam! ★ Az állomáson: — Te nászúira mész? Es hol a feleséged? — Te jó isten! Tudtam, hogy valamiről elfeledkeztem! ★ A börtönigazgató hívatja a szabaduló rabot. — ön kiszabadul. Remélem. hogy becsületes életet kezd. — Igazgató úr, az én koromban már nincs idő a kísérletezésre. ★ Az orvvadász bíróság elé kerül. — Miért fogott maga nyu- lat, amikor nem is tagja a vadásztársaságnak? — kérdezi a bíró. — Es miért ette meg a nyúl az én káposztámat, amikor nem is tagja a családomnak? CSEH KAROLY: akvárium-ének — divatvers D. B.-naJt halak létformáját Irigyelve képzeletünkben zajlik életünk zajtalanul reménytől sem zavarta székek asztalok zongora fekete levelek lebegnek a vízszínű fényben a terem akváriumában üvegvilágról kell most liráznl e vízi vadonban halaknak képzelve magunkat hogy mindent megússzunk napról napra álomt&lanul mindenben-bölcsen s e vízszintes létben unalmunkban lerajzolni a vízre egy kinti hópehelyt tájképnek de elhagyni a holnapi napot helyette megénekelni az esti villanyoltást napkeltének s majd elcsendesedni az idő hullámtalan vizében elrothadva és egymást felfalva mint a halak — az akvárium tisztítás ünnepéig felejtő hajnal előtti sötét szobában: létemben becsukok minden ablakót s másollak a tél lapjára amint jössz felém bizonytalanságából a hulló hónak — hívlak a szenvedély fényében mint fényképész az unt negatívot hogy ittlétedben meggyűlöljelek mert tudom bogy egyszer hirtelen világos lesz s kiürítem múltam papírkosarát intés téli reggelen Editnek a hajnali hóban zuhanyzó fenyők az ablak előtt tisztaságban fürdő szívek — az ébredés utáni pillanat ragyogásában átlényegülnek akár a szerelmesek ha szemöldökívük két madara találkozik éggé vált arcukon valaki mégis beléphet életedbe túl hóesésen fenyőkön átlényegülésen s nyorrit a könnyek nem tüntetik el sem hóban fürdő madarak játékai —* csak az olvadás — Állítom, hogy minden nő egyforma! — Távolról sem! Némelyek még rosszabbak !... ★ — Papa, mi az az élőkép? — Amikor az emberek olyan mozdulatlanul állnak, hogy halottaknak látszanak ... ★ Egy férfi lép be a cirkuszigazgató irodájába. — Szeretnék önöknél oroszlánszelídítő lenni. — Sajnálom, de jelenleg nincs üresedés. Próbálja meg talán holnapután. ★ A divatos szalonba belép egy vevő. — Mit óhajt? — kérdezi tőle a kisasszony — Estélyi ruhákat szeretnék, de a legmodernebbeket! — A,kkor. kérem, tessék várni egy fél órát. — Miért? — Hátha változik a divat. A parkban a pádon két idős hölgy beszélget. — Istenem, milyen szörnyű ez a mai fiatalság! — Igen ... De szeretnék még egyszer fiatal lenni! ★ — Nincs szerencsém a nőkkel — panaszkodik Fülöp a barátjának. — Mihelyt megismerkedem egy szép nővel, rögtön kiderül, hogy vagy neki van férje, vagy én vagyok nős! — Hideg van... — Ühüm... — Kint is hideg van. Bent is hideg van. Atkozott egy idő. — Az. Igazad van. Atkozott. Mit főzzek vasárnapra? — Vasárnap is hideg lesz. A fene egye meg, most már mindig hideg lesz? — Talán csak nem... Mit főzzek vasárnapra? Rántott csirke legyen, vagy hideg sült majonézzel? — Űristen, még a sült is hideg lesz... Brrr... De nem szeretem én a hideget! Bár érdekes, gyerekkoromban majd megvesztem a jégért, a hóért... Most meg csak a meleg, csak a meleg... , — Jó, akkor meleg ebéd lesz,.. Maradjon a rántott csirke? — ... Bár érdekes, a meleget sem szeretem már annyira. Srác koromban meleg, hideg, egyre ment... Most a májusi meleget kedvelem. Kedvelném. Júliusban is. Decemberben is... Boros Zsolt György grafikája Házaslársak — ... csak akkor le kell majd menni a piacra... Vagy jó lesz a bontott csirke is? Ideje megbeszélni és dönteni, észre sem veszed, fiam és úgy elrepül a hét, hogy máris itt a vasárnap. — ... a fenébe is a hideg vasárnapokkal. El kellene költöznünk valahová, ahol mindig kellemes meleg van... Ha kellemes meleg van... Hány óra van? ... — ... Mindjárt fél hét... — ... szóval, ha kellemes meleg van, akkor kellemesen érzi magát az ember, kellemes az élete, a jövője... Minden kellemes körülötte. Azért is olyan vidámak az olaszok... Bár ott nagyon meleg is van. Lehet, hogy a meleg miatt van a terrorizmus, s amikor nincs meleg, akkor kellemes az idő, s akkor van a mosolygás... _ Mit gondolsz erről, fiacskám? — ... mégis lemegyek a piacra... Majd te levágod a csirkét és paprikás lesz galuskával... Régen volt paprikás csirke... Valósággal vágyom rá... De okos is vagy, fiacskám, hogy lebeszéltél a hideg sültről... — ... nem is tudom, hogyan élnek északon az emberek? Abban a hidegben. Rövid nyár, az se igazi, az se forró... Mert ha tetszik nekem, ha nem, a nyár azért akkor nyár, ha forró... Nem igaz? — ... bár majonézzel nagyon finom... Azt is megcsinálom. Vacsorára... És a paprikásból így marad majd hétfőre is ebédre... Jó lesz, fiacskám, így? — ... hány óra van? — Fél hét... — Ö, akkor kapcsolom is a tévét... Mintha már nem lenne olyan hideg. Lehet, hogy nem is volt, csak úgy éreztem... Na, mi van? — Semmi, üristen, fiacskám, csak nem romlott el a tévénk? — Már csak az kellene. .. Itt az egész este, és a tévé meg ■ rossz... Fehér. Es csak zúg. Te, fiacskám. .. A mindenit neki... Hiszen hétfő van. Nincs adás... Csak legalább ne lenne ilyen hideg... Mert hideg van... — jÜhüm... Akkor maradjunk a paprikás csirkénél... Gyurkó Géza flugiász istállója...?! Nem véletlenül szólunk közleményünkben a címben idézett birtokos jelzős szer. kezeiről. Egy összejövetelen az előadó közlése hatásfokának erősítésére ezzel a mon. dattal lepte meg hallgatóságát: „Rendet fogunk gyorsan teremteni, mint Augiász az istállójában”. A résztvevők nagyobbik része közömbösen vette tudomásul bejelentését: a szólásszerűen használt nyelvi forma jelentését és használati értékét ugyanis nem érzékelte. Hogy világosan lássuk, milyen beszédhelyzetben és milyen szövegösszefüggésben lehet és szabad élnünk az Augiász istállója nyelvi képlettel, idézzük fel a szólás alapjául szolgáló görög monda néhány jellemző mozzanatát. A minden nehézségen győzedelmeskedni tudó emberi erőt megszemélyesítő görög hős, Hérak- lesz (latinosán : Herkules) feladatul kapta, hogy gyorsan, egy nap alatt tisztítsa meg Augiász király istállóját. A fizikai erő kevés lett volna hozzá, de az eszes találékonyság eredményes volt. Héraklész ugyanis egy folyót vezetett az istállón által, s a víz gyorsan magával ragadta az évek hosz- szú során át felgyülemlett trágyát és piszokhalmazt. Mindezt Páskándi Géza így fogalmazza meg számunkra : „Hirdethetik Héraklészt, aki bizony nem cirokseprűvel sepregette / Augiász király istállóját, hanem / kivert két falat, s átvezette rajta a folyót, hogy / ami ülepedett, honosult piszok, / azt víz ereje sodorja világgá” (Metafizikai fájdalmak). Az Augiász istállóját szó- lásszerűen akkor emlegetjük, ha valahol, valakinél nagy rendetlenséget tapasztalunk, vagy züllött, romlott állapotokra kívánjuk a figyelmet felhívni. Ady sem véletlenül bízott tehát versbeli kulcsszerepet erre a nyelvi formára: „S Augiász vén óla bűzlik itt" (Ady: Margita élni akar). A rostára tett nyelvi formában tehát orrára bukott a régi szólás, s így célt is tévesztett vele az előadó, Dr. Bakos József
