Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-19 / 273. szám
Mit érnek a rendeletek?... Celt tévesztett levelek Éppen leveleket írt alá Szekszius Mihály, a gyöngyösi járási hivatal elnöke, amikor szobájába beléptünk. — Elnézést, rögtön befejezem — mutatott az előtte levő irattartóra, majd további magyarázatként hozzáfűzte: — a televízió küldte le hozzánk ezt a levelet. — Panasz? — Igen. — Megoldható? — A levélíró nem tudta, hogy a kérése tárgyát képező ügy megoldása már akkor megkezdődött, amikor ő még le sem ült az asztalhoz, hogy tollat fogjon a kezébe. Lám, lám, egy levelet megspórolhatott volna a panaszkodó is, a tv is, de a járási hivatal elnöke is. És ha még csupán azoknak a leveleknek a megírásáról volna szó csupán ...! Hogyan is vagyunk mi ezekkel a „felső” helyekre címzett levelekkel? Kinek van igaza? Annak a személynek-e, aki bizonyos közhiedelemnek megfelelő módon ír a tv-nek, a rádiónak, vagy annak a „helyi” hatóságnak van igaza, amelynek képviselője azt mondja: ezt az ügyet itt intézik és mi intézzük, tehát fölösleges vele bárhová is „futkosni”? Ez a kérdés. És mi a rá adott válasz? O O O O Senki statisztikát nem vett elő, de azt nyugodt lélekkel kijelentette az elnök, hogy havonta jó néhány levél jut el hozzá úgy, hogy azokat eredetileg egészen máshová címezték. — Meggyőződésem, hogy a mi ügyintézőinkben általában létezik az elintézésre való törekvés szándéka. Ezt a nagyon fontos körülményt hangsúlyozni szeretném — hallottuk a járási hivatal elnökétől. Tehát szó sincs a hivatal valamiféle packázásáról. Nincs értelme ebben kételkednünk, valóban. — Mégis, mi késztetheti a panasztevőket arra, hogy országos fórumokhoz forduljanak segítségért? — Ennek egyik oka az, hogy a tv-nék is, a rádiónak is, az újságoknak is van egy társadalmi kontrollt adó feladatuk. A kritikai szerepük is köztudott. Ha tehát ezek a fórumok emelnek szót valaki mellett, akkor annak a nyilvánosság miatt a hatása egészen más, mintha csak valaki szerényen elmondja a panaszát valamelyik hivatalban. Ezt ismerjük el. — És a hivatalok ügyintézői? Az ő magatartásuk? — Igen, az is közrejátszik. Nem mindenki képes az adott ügyben a jogszabályt megfelelően értelmezni és annak rendelkezéseit megfelelően alkalmazni. Erről van szó. Az állampolgár úgy érzi. igaza van, az ügyét mégsem intézték el megnyugtatóan, tehát fogja a tollat és megírja a panaszát ide vagy oda. — Pedig sem ott, sem máshol nem intézkednek — jegyezzük meg. — Ha közérdekről van szó és annak képviseletében felsőbb hatóságnak kell eljárnia. akkor a levél ugyan nem jön vissza, de nem is a rádió vagy a tv intézkedik. Ha olyan személyes jellegű panaszt tartalmaz a levél, amiben érdemileg csak mi intézkedhetünk. akkor a levél eljut hozzánk. — Tehát tulajdonképpen visszajön. Milyen arányt lehet ebben megállapítani? — Nagyjából a panaszos leveleknek a fele jut vissza hozzánk. O O O O Gyöngyöstarjánban sok aggodalomra adott okot. hogy a patakmedert nem szabályozták korábban, tehát a víz elmosta a partfalat, elvitte' a OÆmm kertek egy részét, minden áradáskor egy-egy arasznyit, de a sok arasz sokra megy. A helybeli tanács is, a járási hivatal is, a megyei hatóság is igyekezett ebben az ügyben intézkedni. Aránylag tetemes összeget fordítottak arra, hogy a patak medrének egy részét kikövezzék. Akinek a kertjénél abbamaradt a munka az nem érezte biztonságban magát. Azt viszont nem tudta, azért hagyták abba a patakmeder kikövezését, mert a végleges megoldást csak egy úgynevezett övárok megépítése adhatja. Ez a levezető csatorna a patak vizét a községet megkerülve juttatja majd el a gyűjtő mederbe. A munkát már meg is kezdték, már dolgoznak rajta. Aki a kertjét féltette és benne a házát, az övárok munkálatairól semmit sem tudott. Megy tehát a válasz a „felső” szervhez: a levélírónak nem kell félnie a pataktól. Markazon két sógor kapott össze kegyetlenül azon. hogy a házat az egyikük nem úgy építette meg a másiknak, mint kellett volna. A szomszéd háza emiatt nem látszik rendesen. A szomszéd mindjárt azt vágta oda mérgében, hogy bezzeg, a járásnál van valaki, aki ezt elnézte valamiért. Pedig az engedélytől való eltérés miatt az építtetőt megbüntette a járásnál az a „valaki” 25 ezer forintra. Az építtető sógor fellebbezett. Kár volt ezt tennie, mert a büntetés hirtelenjében 80 ezer forintra ugrott, vagyis az építkezési összeg húsz százalékát vették figyelembe a fellebbezéskor. Visontán Farkas Mihályné immár hosszú évek óta áll perben a hatóságokkal. Egész halomnyi beadványt, levelet, különböző helyekre küldött panaszokat kezelnek az ő neve alatt, mert nem tudnak „megszabadulni” az ügytől. A panaszos kéri vissza a tsz-be beadott lovát, a gazdasági felszerelését és a földjét. Annak idején ugyan aláírta a belépési nyilatkozatot, a tételes jogszabályok szerint a neki járó pénzösz- szegeket is megállapították, de Farkasné azóta sem vette fel ezt a pénzt. Bírósági letétben várja a ló ára, a felszerelések ára, hogy a volt tulajdonos érte menjen. A volt tulajdonos azonban azKora reggel bekapcsolom a rádiót. Szombat, időjárásjelentés. „Hazánk területét mindenütt vastag felhőréteg borítja, egyedül a Kékestetőn számíthatunk napsütésre.’’ Na, ezt ellenőrizzük. Délelőtt tízkor nyakába csör- dítek a „vasderes”-nek, negyed tizenegykor Mátrafü- rednél ritkább, Mátraházán viszont sűrű köd fogad. Lámpáim égnek, két tüzes szemként átvilágítja az út fehér függönyét a hegyről leereszkedő kocsik reflektora is. Alig venni észre a kékestetői elágazás jelzőtábláját, de csak rátalálok. Innen már tejben botorkál az ember, s tízszer elátkozza a meteorológiai intézetet. Napsütés. hahaha! Kettesben zihál a motor, az idő telik, Kékestető sehol. Zumm. Igen, valami járgány fentről. Piros Zsiga? Fogadni nem mernék. Üjabb zumm. Teherrel. Nyilván a szanatóriumból. Jé, láttam a rakományt is. Ládák és ládák. Kanyar, egyenes, kanyar. egyenes. Kapcsolás, visszakapcsolás. Micsoda öröm! Még három ilyen út, s mehet bontóba a Polski. Azért mintha kicsit világosabb lenne. Hajrá, előre, föl a hegytetőre, tör ki belőlem egy mozgalmi dalocska. Majd valami hajtűkanyar után úgy zuhan nyakamba a napsütés, akár dézsából öntenék. óta is Csak beadványókat, leveleket ír. Hajaj! o o o o — Szeretnénk olyan példát is hallani, amikor a panaszosnak volt igaza, bár ez nem derült ki a kezdet kezdetén. — Ilyen példa is van, nem is egy. Maradjunk az aba- sári Pásztori János ügyénél, ö új házat építtetett, aminek utóbb volt egy nagyon kellemetlen vonása. A ház előtt már ott állt az áfész üzlete, ami miatt viszont a házba nagyobb járművel nem lehetett behajtani. Kérte a hatóságokat, segítsenek rajta. Az üzletet az ő kívánsága alapján nem lehetett lebontani. Egyszer arra jártamban kíváncsi voltam rá, milyen lehet Pásztoriék háza? Kiderült, ha az üzlet raktárát átteszik a másik oldalra, akkor Pásztoriék ügye rendeződik. Megkérdeztem, hozzájárul-e ennek a megoldásnak a megvalósításához, mivel az áfész vétlen azért, hogy 6 a házat úgy építtette meg, ahogy megépíttette. Persze, hozzájárult. Eddig az ügy, ami akkor már elég régóta járta a különböző fórumokat. Nehogy valaki most azt jelentse ki bizonyos célzatossággal, hogy, lám, ha a járási hivatal elnöke nem megy ki a helyszínre, akkor...! Bár ennek a megjegyzésnek a jogosságát sem érdemes vitatni, ahogy a példa igazolja. A lényege ennek az utóbbi ügynek mégsem ez. Hanem az, hogy gyakran csak egy kis leleményességre van szükség ahhoz, hogy a hosszú ideje húzódó, az érdekelt személyeket mindenképpen nyugtalanító, függőben levő kérdéseket rendezni lehessen. Az igaz, hogy az adott intézkedés nem olvasható ki talán egyetlen jogszabályból sem, mert ott csak általános elvek találhatók. De a hatósági intézkedés lényege mégis az, hogy az adott ügyben a lehető legcélszerűbb, legpraktikusabb megoldást találják meg azok, akik dönthetnek, akiknek dönteniük kell. — Minden hatósági jogosítvány elsősorban a közösség szolgálata — összegezte a legfőbb elvet a járási hivatal elnöke. Erre csak rábólintani lehet. G. Molnár Ferenc Jobbra tekintve pedig ott a tenger, a gomolygó, hullámzó felhőtenger, fehéren, ragyogva, mint repülőből. Áldom az eszemet. Csodás ez a természeti látvány, a szintkülönbség varázslata. Ahogyan a fehér tengerből kiemelkedik a tető tenyérnyi zöldje, az épülő új adótorony, az ország legmagasabb pontját jelző, nemzetiszínűre festett szikla. De hogy menynyi ember! Padokon, köveken, ácsorogva. S odébb, a bisztró teraszán, némelyik félmeztelen tartva hátát, tárva mellét a novemberi ragyogásnak, a kései napmelegnek. Mennyi ember! Aki, mint üdvöt nyújtó szigetre, felhúzódott ide az alanti szállókból, üdülőkből. „Zoli, én el is hagyom az ebédet!” Szőke nő gügyög, s helyeslés rá a válasz. Egy idősebb marcona férfiakból álló csapat ellenben megcélozza a söntést, hogy sörrel, kisüstivel „ágyazzon” a várható pörköltnek. Mint gép- és elektrolaikus, semmi sikert nem remélve, megadom magam a felhurcolt fotómasinának, beállók a fényképezők közé. Mert itt, ugye, a csúcson, azon a kis emlékkövön, jelhalmon valakit valakinek feltétlenül le kell fotóznia. „Na, ne mar- háskodj, Icával ne, tudod, véletlenül Bözsihez jut a kép, nem akarhatsz rosszat!" Egy zöld inges takarékra álA VAGYONVÉDELEM TÉMAKÖRÉ társadalmunkban újabb és magasabb rendű jelentőséget kapott. Már csak azért is, mert amióta uralkodóvá váltak hazánkban a szocialista termelési viszonyok, azóta az állami és a szövetkezeti tulajdon alapvetően és egyértelműen megkapta a legfontosabb védelmet. Érdekes nyomon követni a rendeleteket, amelyek a vagyonvédelemmel foglalkoznak. Az 1032/1973. Mt. határozat a vállalatok és egyéb gazdálkodó szervek vezetőinek a feladatait határozták meg a vagyonvédelemmel kapcsolatban. Mindezt a rendelet lebontotta a személyek felelősségére. Később a 3185/1976-os minisztertanácsi határozat a különböző gazdasági, de mellettük a bűnüldöző szervekre is lebontotta a korábbi rendeletekkel kapcsolatos tennivalókat. Mindezeket szinte betetőzte a 2008/1977-es számú Minisztertanácsi határozat, amely összegezve foglalkozott a vagyonvédelem helyzetével, s a korábbi tapasztalatokra, illetve a korábbi rendeletek végrehajtására hivatkozva paragrafusokon keresztül hívta fel konkrétan a figyelmet és az intézkedések különböző lehetőségeit a megelőzésre, a fokozottabb, határozottabb ellenőrzésekre. Ez a három határozat tulajdonképpen egy érdekes törvényalkotási folyamatot is magában rejt, egy olyan folyamatot, melyben a népgazdaság, a közös vagyon védelme, s e védelem tapasztalatai szorgalmazták a jogalkotókat az egyre korszerűbb, illetve az egyre életszerűbb rendeletek megteremtésére. Mondhatnánk, hogy a paragrafusok „szülőatyjai” borúlátóak voltak, hiszen a tapasztalatokat figyelembe véve látszólag szigorúbb jogszabályokat hoztak napvilágra. Szögezzük le, hogy legalábbis megyénkben a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények száma az utóbbi években nem növekedett, de nem is csökkent. Ez azt jelenti, hogy bizonyos fokig az elkövetők „követték” a fejlődés számukra kedvezőbb irányát, s olyan helyzeteket használtak ki, amelyekre nem mindig készültünk fel. HA SIKERÜLT MEGÖL. DANI AZT. hogy ne emelkedjen a vagyon ellen elkövetett bűncselekmények száma, az elsősorban annak köszönhető, hogy a gazdasági szerveknél komolyan vették a belső ellenőrzés jelentőségét; s nemcsak hogy e hálólítja magát, Ica viszont duzzog, s nem áll egyedül a lencse elé. Lám. ez a ragyogás konfliktusforrássá lesz egyszeriben. Persze nem tartósan, hiszen újak tolakszanak a nemzetiszínű kőhöz, a környező padokhoz. Fél tizenkettőkor rendelek ebédet. Csülök, pékné módra. Aztán fekete, narancslé. Fél egyre kis is hozzák Megköszönöm, s mielőtt nekidurál- nám magam, körültekintek a bisztróban. Mi a kő! Hová tűnt innen a hemzsegő tömeg? Lám, az üvegen túli napfényes világ sem a régi. Mintha leseperték volna a kis szigetet, árvák a padok, árva a dércsípte fű. Hová, hová tűntek a napimádók? Ifjak, öregek? Hová Iça, a duzzogó? S az elegáns Zoli, gügyögő párjával? „Fajront”. Alacsony pincér mondja, enyhe megvetéssel. Merthogy az üdülők messzi csengői, a szigorú napirendek mindenkit visszaszippantottak tőle a lábunknál hullámzó felhőtengerbe. Majd odamegy a zenegéphez, megcsörrenti. Talán tizedszer másfél óra alatt, merthogy nem tud élni „indián nyár” nélkül. Én viszont unom, a könyökömön jön ki. Tehát sebtében fizetek, s utolsó szigetlakéként alávetem magam a meredélyről. zatot fejlesztették, hanem önálló rendészeti előadói munkaköröket is létrehoztak. A Heves megyében működő 14 áfésznél például hétnél már megszervezték, s a többi is folyamatban van. Meg kell állapítani, hogy ez a szervezés a szövetkezeteknél — hasonlóan az állami vállalatokéhoz —, elsősorban a bűncselekmények megelőzését célozza, s ezen belül igyekszik felszámolni az elkövetésre okot adó lehetőségeket, és ha szükséges, segítenek a gazdasági bűncselekmények leleplezésében is. Említésre méltó, hogv a SZÖVOSZ határozatának értelmében a különböző szövetkezeteknél és közös vállalkozásoknál ma már komolyabban veszik a biztonsági berendezések beszerzését is. A határozat kapcsán felülvizsgálták, hogy mely boltokban, mely üzletekben vagy éppen termelő részlegeknél milyen jellegű vagyonbiztonsági berendezésre és intézkedésre van szükség, s ennek költségeit is megjelölik. Hozzá kell tennünk mindenekelőtt, hogy megyénkben már igen sok helyütt működnek a berendezések, tehát a korábbi szemlélettel ellentétben már nem sajnálják az esetleg magasabb költségeket a vagyonvédelmi berendezéseké tői éppen az ennél még többszörösen értékesebb vagyon megvédésére. A vizsgálatokat az említett szövetkezeteknél közösen végezték a bűnüldöző szervekkel, és közösen alakította« ki a megfelelő intézkedést s kérő állásfoglalást. Nem volt ez könnyű munka. A rendőrség vagyonvédelmi munkatársai már korábbi vizsgálatok során is felhívták a figyelmet az őrzés hiányosságaira, jelzést küldtek az illetékes és az alapszabályban is kötelezett vállalatvezetőknek, de még nem mindenütt sikerült eredményt elérni. Meg kell jegyeznünk, hogy a rendőrség által folytatott utóvizsgálatok zömmel pozitív példákkal találkoztak, de a kirívó esetek figyel- meztetőek a hanyagságra, az illetékes vezetők nemtörődömségére, a vagyonvédelem ötletszerű alkalmazására. A MOST BEFEJEZŐDŐ KÖZÖS VIZSGALAT — mely elsősorban a szövetkezetekre szorítkozik — remélhetőleg tényleg eléri a céliát: vagyis nem az anyagi ráfordítást nehezményezik, amikor sokkal több millió forint megőrzéséről, védelméről van szó. Kátai Gábor Indián nyár Állandó harckészültségben Korszerű légvédelmi rakéták November tizenkilencedike 1944. óta a szovjet rakétacsana, tok és tüzérség napja Az ünnep napiául a szovjet csapa1 1942. november 19-én Sztálingrád alatt indított ellentámadásának dátumát választották, ahol bebizonyosodott, milven döntő szerepe van e fegyvernemnek. Az ünnep a leien!-»! elnevezést 1964-ben kapta. Erre az időre a szoviet fenw°-<-s erők jelentős mértékben korszerűsödtek, s azóta különben fontos szerepet játszanak a rakétások a szocialista haza védelmének erősítésében, biztonságának szavatolásában. A hadgyakorlatokon a rakétaegységek is -észt vesznek _________________________ (Foto: AFN—fcff i 1918. november 19.. vasárnap (moldvay)
