Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-19 / 273. szám

Á Minisztertanács tárgyalta

A honvédelmi törvény végrehajtásának tapasztalatai

Karpáti Miklós, az MTI hír- magyarázója írja:

Hazánk függetlenségének, népünk békéjének, a szocializmus vívmányainak oltalmazása nem kizárólag a fegyveres erők és testületek feladata, hanem az egész társadalom ügye — ezt tükrözte az 197e-ban megalkotott honvédelmi törvény, amelynek végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatokat csütörtökön tárgyalta meg a Minisztertanács.

A honvédelmi miniszter előterjesztett jelentése hangsúlyozta: a törvény hatályba lépése óta eltelt több mint két év tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy az új jogszabályok megalkotása szükséges és időszerű volt.

Jelentős eredmény például, hogy egyszerűbbe, gördülékenyebbé vált a hadkötelezettséggel összefüggő katonai szolgálatra való felkészítés, nyilvántartásba vétel, a sorozás, az egészségügyi alkalmasság elbírálása, s a bejelentési kötelezettségek új szabályozása is. Nagy idő- és jjninkamegtakarítást eredményezett egyebek között a

korábbi összeírások megszüntetése. Ezt a tanácsok új, korszerű népesség-nyilvántartó rendszere tette lehetővé.

Az adminisztráció csökkentéséhez s ezzel együtt jelentős időmegtakarításhoz vezetett az is, hogy többszöri sorozások helyett az egy alkalommal való sorozóbizottság előtti megjelenés vált általánossá. Közmegelégedésre má már — a korábbi tíz nap helyett — csak a 30 napon túli külföldi tartózkodást kell az illetékes honvédelmi szerveknél bejelenteni.

A társadalmi a honvédelmi és az egyéni érdekek legmesszemenőbb figyelembevételével és egyeztetésével vált lehetővé, hogy a fiataloknak az oktatásban való részvételük, tanulmányaik végzése nem szenvedhet törést.

A sorkatonai szolgálat teljesítését mind fokozottabb, körültekintőbb gondoskodással segítik a néphadseregben. A családos, házas fiatalokat például — a lehetőségek szerint — többnyire lakóhelyükhöz közeli helyőrségbe hívják be, s nagyobb utazási kedvezményekkel gyakoribb eltávozással teszik lehetővé, hogy folyamatos kapcsolatot tarthassanak családjukkal, szeretteikkel. Általában szabályé vált az is, hogy a kétgyermekes sorkatonáknak csak 12 hónap szolgálatot kell teljesíteniük.

Az oktatási intézményekben és az MHSZ tanfolyamain a honvédelmi törvény szellemében minden tanuló fiatal részt vesz a hazafias honvédelmi oktatásban. Ennek alapvető célja az ifjúság felkészítése honvédelmi feladataink teljesítésére.

A miniszteri jelentés felhívta a figyelmet arra, hogy a jövőben még fokozottabban kell gondoskodni a katonai szolgálatot teljesítők jogainak védelméről. A leszerelt fiatalok munkabérének megállapításakor például figyelembe kell venni az időközben bekövetkezett munkabéremelést. A katonai szolgálat alatt elért rendfokozatért és a hadseregben folyó szocialista versenyben megszerzett címért minden fiatalt jutalomszabadság illet meg a munkahelyén.

Gyëngyëss Liliom

H »agony mennybemenetele

Van-e, ki Liliom urat nem ismeri? A városligeti vagány evilági életét és megdicsőülését annak idején Molnár Ferenc írta meg. és hogy ez a munkája mennyire sikerült, abból is lehet következtetni, hogy múlhattak az évtizedek, Liliom úr tündöklése és mennybemenetele állandóan megismétlődik a világ legkülönbözőbb színpadain.

Most ez történt meg Gyöngyösön, méghozzá

nem is akármilyen alkalomból, hanem az új művelődési központ első színházi estjén. Ebből a tényből azonban kár lenne bármiféle következtetés* levonni. A Népszínház mostani előadásáról viszont érdemes néhány mondatot megfogalmazni.

Ha nagyon körültekintő- eknek akarunk látszani, azzal kell kezdenünk, hogy a Népszínháznak van egy nagyon sajátos belső törvénye, ami meghatározza a tevékenységét, és ami arra is alkalmas, hogy ezt a társulatot megkülönböztesse minden más színházi együttestől. Ez jó, ez dicséretes, ez — természetes. Természetes, ha egy művészközösség ad magára.

A Liliom előadásában ezt az egyéni játékfelfogást és. játékstílust, szcenikát,

mindazt, ami a belső mondandó megjelenítését szolgálja az eszközök változataiban, ezt a népszínházi előadásmódot nem volt nehéz felfedezni. Amiből az is következik, hogy életre keltése markáns hatású.

Abban azonban már nem vagyunk biztosak, hogy Liliom úr hét képbe sűrített külvárosi legendáját a mostani rendezői felfogás útján lehetett a legteljesebben színre varázsolni. Annak a több évtizeddel ezelőtt élt városligeti népségnek-kato- naságnak voltak olyan modorosságai, amiket Molnár Ferenc nagyon jól ismert, amiket ő a színpad érdeké137S. november 19« vasárnap

ben nagyon jól felhasznált és kihasznált, de ezeket visszafogni, lenyesni, „megrealizálni” aligha szerencsés törekvés. Nem szólva arról az ellenpólusról, amely a legenda álomképeit még külső eszközökkel, de nagyon egyszerű, kisstílű eszközökkel akarta felhabo- sítani. Eszünkbe jut a meg- nyurgított műtőasztalra emlékeztető forgószerkentyű sokirányú és gyakorta alkalmazott mozgatása a szimbólum hangsúlyozására, amit kiegészített többször is egy koreografált színészmozgás és a belső térelválasztó festett leplek ide-oda húzogatása, aminek mély értelműség'ét nem minden egyszerű néző tudta sem azonnal, sem később felfogni.

Valamiféle áttételes, de többszörösen is megbonyolított utánérzéseket véltünk felfedezni ezekben az eszközökben, az eszközöknek ilyen módon való felhasználásában.

Mellélcesím csak any- nyit még ehhez: a gyöngyösi új színpad méreteihez nagyon kisszerűnek tűntek a díszletek. A színészek sem tudták kitölteni a színpadteret. Mintha megbújtak volna annak egy-egy sarkában.

Ez a rendezői felfogás visszahatott a színészekre is, ami természetes követ- kezmény. Ezért volt a kelleténél hidegebb, ridegebb, merevebb Gruiz Anikó Julija, és peckesebb, elvon- tabb, kimódoltabb Beregi Péter Lilioma. A többször is meg-megjelenő Muskát- né (Illyés Mari), Ficsúr (Hajdú Endre) tudta közelengedni magához a nézőt, esendőbb figurák voltak, mint a többiek. Jól karikí- rozott Zubor Ágnes Mari, és Válkay Pál Hugó szerepében.

Ha már Liliom úr menny- bemenetele hét képbe foglalt külvárosi legenda a szerző szerint, akkor nem nagyon illik hozzá az esetenkénti marionettstilus át- pláritálása. Ugyanis a városligeti keveréknek is megvolt a maguk pontos receptje, és fel nem cserélhető aránya. A császárkörtéhez nem lehetett barackpálinkát önteni. Külön-külön mind a kettő jellegzetes ízű, zamatú és szeszfokú ital.

Még nem mondtuk, de nem feledkeztünk el róla: Rimanóczy Yvonne jelmezei nagyon beszédes kosztümök voltak.

Vitánk a rendezővel, Szigeti Károllyal volt csupán.

(G. Molnár)

Harcolnunk kei! jogainkéi \

— Beszelgeies Marina Almeidával, a portugál nöszivetság tagjával —

Gyakran kerülnek portugál

események a lapok címoldalára. Nálunk is nagyobb figyelemmel kísérik az emberek a dél-európai ország eseményeit. Am a hírekben, az ország életéröl szóló beszámolókban kevés szó esik arról, hogyan élnek a portugál nők. Erről beszélgettünk az európai nők Budapesten megrendezett szemináriumának egyik szünetében Marina Almeidával, aki vezetőségi tagja a portugál nőszövetségnek, s titkárhelyettese a, távközlési dolgozók szakszervezetének.

Bevezetőben kérjük, beszéljen valamit a portugál nők helyzetéről, életkörülményeiről.

A portugál nők életében fordulópontot jelentett az 1974. évi, április 25-i forradalom, mely megdöntötte Salazar fasiszta diktatúráját. A forradalom előtt a nők elnyomása óriási volt. A nő nem vállalhatott például a törvények szerint munkát a férj beleegyezése nélkül. Ha elvált, nem volt joga válás után a gyermekéhez. Nem vehetett részt a vezetésben, a politikai életben. Salazar jelszava az volt, a nőnek csak a konyhában van a helye. Nem volt választójoga, s így a nők elnyomása kétszeressé vált. Súlyos kettősséget okozott, hogy a gyarmati háborúkba elhurcolt férjek helyett, a nyomor miatt az asz- szonyoknak is munkát kellett vállalniuk, hogy eltarthassák a családot. Az iskolai kötelezettség négy osztályra szólt, s elsősorban a lányok nem tanultak. Bár egyes iparágakban — textilipar, elektronikai üzemek, kereskedelem— a nők túlsúlyban voltak, érdekeiket senki sem védelmezte. Nyomorúságos körülmények között éltek a mezőgazdaságban dolgozó asszonyok. A fordulatot a forradalom jelentette, s az új alkotmány, mely szavatolja a nők jogait.

Melyek voltak a legdöntőbb változások a portugáliai nők életében az 1974-es demokratikus forradalom után?

Az előbb már elmondtam, mire nem Volt joguk a nőknek. Az új alkotmány változást hozott. Ezek közül a legfontosabbak: a nők választójoga, a munka vállalásához való jog, s ezzel együtt a férfiak és nők egyenlő «»unkáért egyenlő bért kell kapjanak. Az anya igényt tarthat gyermekére a válás után. Megkönnyíti a nők helyzetét, hogy falun is törekszünk óvodákat, bölcsődéket építeni, lehetőséget kap a nő a tanulásra is az egyetemeken, középiskolákban, szakiskolák - ban.

A lehetőségek megnyíltai az asszonyok előtt. De hogyan élnek ezzel a portugál nők?

Tulajdoképpen amikor a kérdésre válaszolok, egyben a tennivalóinkról is beszélek. Csuk a törvényekkel nem oldódik meg minden egy csapásra. A jog megadása nem jelenti, hogy azt mindenki gyakorolja. A feladatunk az — és a nőmozgalom feladatairól beszélek —, hogy megváltoztassuk a nők felfogását. És ez sem könnyű, mert néha maguk a nők sem tudnak. eleget új jogaikról. Elsősorban a falvak asszonyait kell tanítani, de van mit tenni a városokban is. Most például 14 éves korig van tan- kölezettség. Azután középiskolákban, szakiskolákban, szaktanfolyamokon tanulhatnak a gyerekek. A fiúk mennek is a szakiskolákba, a lányok általános műveltséget adó iskolákba mennek. Aztán a fiúk kész szakemberek, a lányok nem, s már is hátránnyal indulnak a munkába. De azt feltétlen el kell mondani, az iskolakötelezettség felemelése sokat jelent. Megszüntette a gyermekmunkát. Ezt nagyon sokra értékeljük, mi portugál anyák.

A nők egyenjogúságának érvényesítése — s ez némileg saját tapasztalatunk is, — gyorsabb és könnyebb, ha a munkahelyekről van szó. De mi a helyzet a családokban, különösen azt figyelembe véve, hogy a portugál nő a családban csak másodrendű szerepet kapott korábban?

Ha lehet, csakugyan még nehezebb, mint a munkahelyeken. Azokabn a családokban, melynek tagjai politizálnak, vagy nagyobb az iskolai végzettségük, meg a munkásoknál, sok a változás. De a családok egy részében ez még ma is nagyon nehéz. A helyzeten egyik évről a

másikra nem tudunk változtatni. Nagyon sok feladat vár még ránk, hogy az egyszerűbb emberekkel is elfogadtassuk a változást. És ez a nőkre is vonatkozik. Nagy problémánk a középosztály asszonyainak álnevei ése. A falvakban meg arra is szükség van, hogy kiépítsük a nők életét könnyítő óvodai, bölcsődei hálózatot, szövetkezetek alakuljanak.

Egy személyes kérdés: mivel foglalkozott ön a forradalom előtt, s hogyan alakult az élete 1974. április 25. után?

A forradalom előtt egészségügyi iskolába jártam. A forradalom után a párt, — melynek 1972 óta tagja vagyok — a szakszervezetbe küldött a kommunisták képviseletében. Emellett részt veszek a portugál nőszövetség munkájában. Férjem és két kis gyermekem van. s mondhatom, nekem nagyon nehéz a feladat, hogy összeegyeztessem a munkám és a család nevelését. A bölcsődébe nehezen tudtam elhelyezni a gyerekeket, de a nagyobb nehézséget az jelenti, hogy a társadalmi munka zömmel az esti órákra jut. És nincs aki vigyázzon a gyerekekre. Színházba, moziba ezért nem jutunk el, kicsik még a gyerekek, két és három évesek. Önöknél már bizonyára találtak ezekre a gondokra megoldást.

Mit tart ma a portugál nőszövetség leögfontosabb feladatának?

A törvénybe iktatott jogok kivívását, a mindennapi életben. A nőszövetségnek mintegy húszezer tagja van. Tagjai között különböző pártok tagjai, különböző nézetekkel, de a célunk közös, a portugál nő élet- és munkakörülményeinek javítása. A szemináriumon elhangzott hozzászólásokból tudom, más országokban sem könnyebb. Hosz- szú az út, amíg mindenütt alapvető emberi jognak ismerik el a nők teljes egyenjogúságát. Mi is megteszünk mindent, amit tőlünk telik. A szeminárium tapasztalatokat, segítséget adott a munkához, mely nehéz, de nagyon szép.

Köszönjük a beszélgetést.

Deák Rózsi

5.

Edit ekkor már a bejárat felé figyelt. Udvarukra lépett Félix Elek, a szomszéd. Messziről virított rajta a nyugágy-csíkozású ingkabát, nadrágövje fölött ringott a pocakja. Hízelkedő, eleve bocsánatot kérő mosollyal közeledett és már messziről rá- kezdte :

— Csókolom!... Jó napot! ... Ugye nem dobnak ki? ...

Edit háziasszonyos fesztelenséggel válaszolt:

— Félix úrnak ennyire rossz a véleménye rólunk?

A szomszédot jól ismerték tíz lépésnyi távolságról. Különösen pergő bőbeszédűségéből kaptak gyakori ízelítőt, jobbára a kerítésen át. Szószaporító természetére ezúttal sem cáfolt rá:

— Sőt. A legszívesebben külön-külön biztosítanám a család valamennyi tagját mélységes rokonszenvemről.

Dezső barátságosan végignézett a szomszédon.

— És mi korlátozza ebben?

— Közismerten félénk ember vagyok... — húzta ösz- sze magát Félix Elek, s ettől lengeni kezdett a nyakában lógó pici feszület.

Mintha válaszával csalódást okozott volna Dezsőnek, tartózkodón mutatott az egyik rokkant fonottszékre.

— Foglaljon mar helyet, Félix úr.

Fürgén váltott át hálára a szomszéd folytonos vigyora. S fürgén leült.

— Köszönöm. Így mindjárt kisebb a zavarom. Hogy elébe vágjak mindenféle szó- szaporításnak, ki kell nyilvánítani: szeretnék a lehető legjobb szomszédjuk lenni.

A nehézkes Burján Péter, aki önkéntelenül még nehezebb lett a rendkívül mozgékony Félix társaságában, helyeslőn állapította meg:

— Azt hiszem, ez a kívánság kölcsönös.

Máris elragadta tőle a szót a színes külsejű szomszéd.

— Helyesen tetszik mondani, Burján bácsi. De a magam hajlandóságát külön fontosnak tartom leszögezni.

Paula örült a látogatásnak. Részben irigyelte, de inkább tiszteletre méltónak találta a gazdag szomszédot.

— Félix úr, fogyasszon el velünk egy kávét.

A szomszéd erre heves mozdulattal a melléhez kapott.

— Köszönöm! Hálásan köszönöm! De a koffein erősen hat a szívemre. Az üzleti ügyek kegyetlenül izgalomban tartják életem motorját.

— Sok az adó? — érdeklődött mímelt egykedvűséggel az öreg.

— Az is. persze, minek tagadnám, de főképp a tempó. Az, kérem, szédületes. Nem lehet mar hírni est a végsőkig felpörgetett iramot. Kérem, én a múlt rendszerben is magániparos voltam, méghozzá kezdő, tehát igazán pe- dálozni kellett, de ennyit azért mégsem követelt tőlem az élet.

Dezső a fogával feszítette le a söröskupakot.

— Ez érdekes. Még magának is jobb volt a múlt rendszerben, Félix úr?

— Ne huncutkodjon velem, Dezső — mórikálta magát tréfaértő kuncogással a kisiparos. — Azért se szólom el magam.

— Akkor legalább igyon.

— Soha! Soha! — nyújtotta előre ijedten mindkét tenyerét Félix.

— A kedvemért. Lássuk, le tudja-e harapni az üvegről a kupakot.

— Na de mit képzelsz — védte meg a vendéget Paula.

Öt viszont Félix engesztelte puha hódolattal:

— Elvégre vasárnap van. Kell a móka. Legyünk hát gondtalan magánemberek. Egyszóval, forrón gratulálok grandiózus teljesítményükhöz. Mesés a siker. Egyetlen család összefogása elegendő volt ahhoz, hogy fölépítsenek egy egész társasházat. Bámulatos! Lenyűgöző! Olyan ez, kérem, mintha a szocializmus szimbóluma lenne!

Dezső meglötyögtette sörét az üvegben, nézte a barna hengerbe szorult buborékokat és elnyafogta magát:

— Már megint egy szeminárium.

A többiek nevettek rajta. Félix kivételével, ö komoly retorikával folytatta szónoklatát.

— Olcsón gyártom, olcsón árusítom a páratlanul esztétikus bizsukat. És nyereség- részesedést fizetek a segédeimnek, áthatva a. legteljesebb szociális együttérzéssel. Véletlenül se tévessze meg Burján bácsit, hogy maszek vagyok,

Jámbor, türelmes kíváncsisággal nézte vendégüket a' nagy esőn tú öreg.

— De miért éppen rám gyanakszik?

Feléje hajolt ültében Félix Elek, s bizalmaskodva súgta, mintha kényes titkot árulna el.

— Mert Burján bácsiról azt híresztelik a városban bizonyos felelőtlen elemek, hogy még mindig szektás.

— Nem baj — nyugtatta meg ugyancsak bizalmaskodva a fehér hajú családfő. — Szektás szomszédja még úgysem volt. Remélhetem, hogy a híresztelés el“ lenére sem néz le?

— Meghagy én nézném, le Burján bácsit? Ennek még a feltételezése is megrendítő. Egészen őszintén szólva épp az ellenkezőjétől féltem. Hogy esetleg zsenánt önöknek... Mert Burján bácsi nagy személyiség ebben a városban. Köztudott harcosa a munkásmozgalomnak. Osztatlan nimbusza van. Na már most, a hozzám hasonló átlagemberek nem vonhatják ki magukat a jeles egyéniségek pszichikai hatása alól. Ez ugye önkéntelen lélektani szabály. De amikor megláttam itt kőműveskanállal dolgozni az egyszerű, közvetlen családapát, az én tiszteletem is azonnal közvetlenebb lett. Ez megint önkéntelen lélektani szabály. Ahogy itt buz- gólkodtak, nevetgéltek, néha sikamlósán viccelődtek, én abból mindjárt megértettem, hogy a lehető legemberibb szomszédságra számíthatok. Hogy túl a formális köszönő viszonyon, talán még a szoros, őszinte barátság sem lehetetlen.

Paula édesdeden átadta magát az önfeledt figyelemnek. Már-már udvarló elismeréssel hálálkodott :

(Folytatjuk) 1