Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-17 / 271. szám

I Könyvek közé préselt vevők Csúcsforgalom. Délután négy óra múlt, ilyenkor szinte állandóan nyílik az ajtói Jönnek-mennek a ve­vők. az a csoda, hogy egy­általán beférnek az üzlet­be. Tízezer kötet súlya, örö­me nyomja és varja őket. egy akkora helyen, ami na­gyobbacska szobának felel meg. Lehet vagy hatszor hét méteres az eladótér. Amikor benyitottunk a Fő térre nyíló ajtón, éppen tizennégy vevő állt a pol­cok előtt, a tárló mellett, féloldalt, hogy helyet adja­nak a mellettük elmenni szándékozóknak. Nem köny- nyű feladat itt még mozog­ni is. Régen kinőtte már magát a bolt — Mikorra számítanak nagyobb Helyiségre? — Egyhamar nem lesz belőle semmi — válaszol­ja Lakatos Gyuláné, a Mű­velt Nép Könyvkiadó Vál­lalat gyöngyösi boltjának a vezetője —, mert az autó­busz-pályaudvar mellettépü- lő házban kialakítanak egy új üzletet oda költözik majd a Török Ignác utcai boltunk, mi tehát mara­dunk. Pedig maradni sem köny- nyű. Tessék elgondolni, eb­ben a kis helyiségbe hány ember préselődhet össze na­ponta ahhoz, hogy egy év alatt összesen ötmillió fo­rint értékű könyv leljen gazdára. Még kimondani is sok ezt a számot, összesen hat eladó igyekszik a könyvbarátok kedvére tenni. Kiét éve, hogy brigádba szerveződtek, az idén már el is nyerték a kiváló cí­met. Hogy mennyit kell eh­hez dolgozni? Attól függ. Ha a már hat éve szorgos­kodó Lakatosaié Molnár Ka­talint nézzük, akkor neki jóval többet mint annak, aki éppenhogy most ismer­kedik a szakmával, mint amilyen Balázs Mihályné. is, aki a Mátra Szálló al­kalmazottja volt a mostani év elejéig. A Mátra Szálló után egyenest a könyves­boltba? Csodálkozunk, mire az üz­let vezetője megszólal: — Ahhoz, hogy valaki könyvelárusitó legyen. az érettségi az előfeltétel. — Szakmunkás-bizonyit. ványt wem kell szereznie? — Dehogynem. Azt egy egyéves, bentlakásos isko­lán nyerheti el, ha már el­múlt húszéves és legalább egy évet dolgozott ebben a szakmában. Kocsis Évát ezért nem vették fel eddig. Még húsz­éves nincs, tehát csak egy rövid tanfolyamot hallgat­hatott végig a Magyar Könyvkiadók és Könyv- terjesztők Egyesülése szer­vezésében. — Beszámoló? — Az nem volt. Csak hallgatni kellett — válaszol­ta. — Jövőre majd elvégzem az iskolát. Akkor már le­het. így lesz valakiből könyv­eladó nálunk. ★ Az üzlet vezetője immár 1957-től várja a kedves ve­vőket a könyvek előtt és a könyvek társaságában. — Könnyű eladni ma ná­lunk a könyvet? — Minden könyv elkel, nincs olyan, ami két év alatt ne találna vevőre. Gon­dolja el. a rak­tárkészletünk egymillió, hatszázezer fo­rint értékű. Ennek egv év alatt három­szor kell cse­rélődnie ahhoz hogy az ötmil­liós forgalmat lebonyolíthas­suk. — Hogyan kapja meg a könyveket? — Én rende­lem meg. Is­merjük a kiadók terveit, azt is. milyen számban jelentet­nek meg egy-egy könyvet. Tehát aszerint tudok kalku­lálni. — Minden rendelését tel­jesítik? — Általában : igen. — Ha tehát itt nem le­het megkapni valamit, ak­kor az csak magan múlott? — Hát... — Akkor ezt a témát hagyjuk. Beszéljünk arról, vannak-e az eladóknak „sa­ját’’ vevőik? — Lassan kialakul a rendszeres vásárlókról, hogy mi az érdeklődésük. Tehát tudjuk, mit kell és lehet nekik ajánlani. De sokszor azon múlik egy-egy könyv sikere, hogy hová tesszük ki. Van egy polc az üzlet­ben, ahol az újdonságok ta­lálhatók meg. Ezt már is­merik, kedvelik a gyöngyö­siek. (Vígh József felv.) Elsőként a Finomszerelvénygyárban Padban a termelés parancsnokai zák azt is, amit már rész­ben tudunk, de közben új összefüggésekre jövünk rá, ami világosabbá teszi a bo­nyolultabb dolgok megérté­sét. Nekem különösen a gyakorlati példák tetszenek, ahol a „szerepköröket” egy­másra kiosztva, a kollektív bölcsesség alapján döntünk az adott helyzetekben. „Le- játszottuk” például azt az esetet, amikor nyugdíjba megy egy csoportvezető és utódként a brigádból három aspiráns közül kell kivá­lasztatni a legmegfelelőbbet. Kollár Tibor a szereidé­ből: — Komolyan vesnik a hallgatók a képzést. Szá­momra legtöbb újat a veze­téselmélet és a munkajog ismertetése nyújt. Memória­teszteket oldunk meg, és ahogyan ez a valóságban a legtöbbször adódik, adato­kat, határidőket, váratlan- feladatok rugalmas megol­dását kérik tőlünk számon. Kaptunk olyan feladatot is, hogy jellemezzük területünk mű- és üzemvezetőjét, leg­alább tíz tulajdonságát rangsorolva. Vázolni kellett saját ciklusunk modelljét, vezetők és beosztottak kap­csolatát. Ferencz István a pneuma­tika gyárrészlegből: — Ismertették velünk azt a klasszikus iskolapéldát, hogy a szervezés őskorában naponta 20 gombostűt gyár­tottak, majd a munka ész­szerű megszervezésével és az automatizálással 50 ezer da­rabra tudták növelni a ter­melékenységet. Alapvető, hasznos dolog a szervezés, de az elmélet és a gyakor­lat közötti űr áthidalása még sokszor rengeteg kíván­nivalót hagy maga után. aminek felszámolásához szí­vós, kitartó munka kelL Ha mindenki elvégezné a fel­adatát, a művezetők is biz­tosan tevékenységük nagy részében művezetéssel fog- lalkozhatnána1' O Május 10-én az állami művezetői vizsgabizottság előtt adnak számot meg­szerzett tudásukról a beis­kolázott bervai művezetők. Egerben jövőre a KAEV és a Vörös Csillag traktorgyár­ban tervezik megszervezni a mű vezetőképző. Símen bar« (Tudósítónktól) Sokrétű, felelős megbíza­tás a művezetők munkakö­re, ezért is került megbe­csülésük néhány éve orszá­gos reflektorfénybe. Most a megfelelő szakmai képzé­sük is sürgető napirendi kérdés lett. A termelés parancsnokai, akik a gyár célkitűzéseit hajtják végre, irányítják és szervezik a munkát, bizto­sítják a termékek minősé­gét és segítik az üzemi de­mokrácia érvényesülését. Az iparban a művezetői, főmű­vezetői munkakörök ellátá­sának szakirányú képzéséről a Munkaügyi Minisztérium rendelkezett. A fokozódó körülmények ma már meg­követelik a művezetés meg­felelő nívójú szakmai kép­zését. Országosan is az élenjárók között, megyénkben a legel­sőnek a Bervában szervez­ték meg a művezetők ma­gas színvonalú képzését. Annyira új ez az oktatási forma, hogy a forgácsoló művezetők részére a Kohó- és Gépipari Minisztérium irányításával az egri Finom­szerelvénygyárban májusban elkezdődött négyszáznyolc­van órás tanfolyam anya­QrtlWiSM . 187&. november 17, péntek gainak egy része menet közben készült el. Sikeres vizsga esetén or­szágos érvényű művezetői képzést nyújt az iskola. Alapos előkészítés után, a termelésirányítás területén dolgozókból, diszpécserekből, segédművezetőkből, cso­portvezetőkből, megfiatalí­tott vezető garnitúrából ál­lították össze a résztvevők első 24 fős osztályát Gazdag a tematika: veze­téselmélet és -gyakorlat, szakmai tárgyak: anyagis­meret, anyagvizsgálat, for­gácsolás, elektrotechnika, közgazdasági ismeretek, munkajog, munkavédelem és politikai-ideológiai képzés gazdagítja a hallgatók tudá­sát. Esettanulmányok, és szituációk, megvitatása mel­lett még a káder- és sze­mélyzeti munka is helyet kap a tanrendben. Minden héten csütörtökön, egész napos órarend szerint a Finomszerelvénygyár szakembereiből összeállí­tott oktatógárda vezeti a foglalkozásokat. A tanítás szünetében megkérdeztünk három művezetőt, mondják el véleményüket az új ok­tatási formáról. Jakab Béla a 31-es üzem­ből: — Többféle tanfolyamon és művezetöképzésen is részt vettem már, de ilyen sokoldalú, jól felkészült elő­adásokat még nem hallgat­tam. Beül az ember az is­iga? Alma.gyarái. A kis bolthoz tartozik még egy kisebb raktárhelyi­ség. Oda valóban csak cipő- kanállal lehet befurakodni. Pedig naponta hányszor „ugrik be” oda egy-egy el­adó, hogy a kért könyvet, amit az üzlet polcára már nem lehetett kitenni, vagy ha kitették, már el is fo­gyott, szóval: hogy a rak­tárból vigye ki. Nagy az örömük a Fő téri boltiaknak. A Kálvária­dombon kaptak egy leg­alább negyven négyzetméter alapterületű szuterénhelyi- séget. Így lesz majd több lehe­tőségük a könyvbarátok igényeinek a kielégítésére. Így lesznek majd még szű­kösebben a kedves vevők a Fő téri könyvesboltban, ahol nemcsak a falait menti pol­cok roskadoznak a könyvek súlya alatt, hanem a be,iá rattal szemben levő tartó­oszlop környékét is úgy be­ültették könyvekkel, mintha intenzív betűkertészetre rendezkedtek volna be. Van is ebben sok igazság, hiszen itt is az a fontos, hogy a „termés” minél hamarabb és minél nagyobb választókban jusson el a „fogyasztóhoz”. Ja, nehogy félreértse va­laki, viráskertészetre gon­doltunk. Mert ha könyv, nem is lehet másról szó. G. Molnár Ferenc l'lcsinal ■náf Most leghosszabbak az éjszakák. Délután 4-kor lámpát kell gyújtani és reggel 6-ltor még sötét van. Ma — úgy hozza sorsom — korán kelek. Még hajnalban, A lépcsöházban futtában kapok el egy embert, miközben álmosan mormol jó reggeltől. — Hová szaladsz? — Ötkor Indul a vonatom .,, Az utca kihaltnak látszik, csupán néhány jótorkú kakas kiabál valahol. A ködös homályból két férfi alakja bukkan elő Egy­másba kapaszkodnak és diszkréten, fojtott hangon énekei­nek: Az én szívemből már ellopták a nótát... Bármennyire nem szeretném, egyikük felismer. — A, maga az? Jaj, de örülök, hogy találkozunk. Tudja, Miklós-napot ünnepeltünk és... A nyirkos köd átjárja u csontomat. Fázósan húzom Ösz- sze a kabátot és arra gondolok, hogy valahol a Hortobágyon ma hajnalban bizonyára jó libahúzás lesz. ■ Valaki rám köszön. Egy asszony — Nem tud aludni, hogy ilyen korán felkelt? U Visszakérdezek. — Nagyon is álmos természetű vagyok, de ma anyuék- hoz rohanok, mert disznót bitek. Fények villannak az ablakokban. Mind több és több szentjánosbogár a nyirkos, kódos, téli hajnalon. Váratlanul mentő szirénája vágja ketté a csöndetúllyen- kor szinte velőig hat az túlozott sivítás, amely szinte meg­dermeszti az embert. Az egyik ház előtt kisebb csoportosu­lás. Néhánvan tolongnak, értelmetlen hangfoszlányok jutva < el a fülemig. A mentő fékez, majd újra csapódik az ajtó cs megint felbúg a sziréna. — Talán még segíthetnek rajta — kapom el a szót Világ életemben korán kelő voltam. Ismerem a hajnal varázsát és tudom, hogy a napszaknak Is megvan a maga érdekessége, szépsége: Különösen így van ez tavasszal es nyáron, amikor egy erdőszéli kakukkszótól hangos hajnal élményét néha három napért sem adná oda az ember. Am ilyenkor is érdekes a hajnal. Pontosabban inkább különleges. Lehet, hogy azért, mert az éjszaka megpihent idegrendszer fogékonyabb, frissebb, és az ember eszrevesz olyan jelenségeket Is, amelyekre máskor fel sem figyel. Kerékpár közeleg. Amikor elém ér, akkor ismerem csak meg a kéményseprőt, aki régen kitisztította a cserépkály­hánkat. — Jó reggelt — köszönök rá. ( Megismer, leugrik a bicikliről. — Ezek az átkozott kályhák. Ezek nem hagyják aludni az embert. Persze, jó pénz, megéri... Ha babonás lennék, azt mondanám: kéményseprővel hajnalban parolázni szerencsés dolog. De így nem szók'c semmit, csak megyek a járdán, figyelem az embereket es várom, hogy klvirradjon. Szalay István 3. — Meresztetted volna tá- gabbra a szemed. Akkor megláthattad volna a kőfa­ragó legényt, aki apád mű­helyében csiszolja a gráni­tot, és betűket vés a sírkö­vekre napi negyedkiló pan­zeren. Egy betű tíz fillér. Igen, igen! Jobban kinyithat­tad volna azt a békaszemed. — Viszont azt a műhelyt te örökölted, és most vagyo­nokat kereshetnél. De te mindenáron üzemi dolgozó akarsz maradni. Mert félsz a komoly embereknek való ön­állóságtól. Megriadtál az üz­leti felelősségtől. Dezső hatalmas markába szorította pipáját, mintha össze akarná Toppantani. Apjára nézett. — Ehhez meg mit szól, papa? A fehér hajú Burján gyű­rött arcán tétova ijedelem látszott. — Nem szólok semmit. In­kább szerzek farkaskutyát. Mihelyt eszébe jutott Pau­lának, hogy mekkora veszte­ség érte apja kőfaragó mű­helyének felszámolása miatt, indulatba jött — Mert az én férjem min­denáron szocialista brigádve­zető akar lenni — lépett rá az öngerjesztés veszélyes út­jára. — Nem akarja megér­teni, hogy ma már az adófi­zető kisiparosnak legalább akkora jelentősége van, mint az áüam alkalmazottainak. Persze, tudom én, honnan ez a vaskalaposság. Sajnos, tu­dom. Dezső sokatmondó kitar­tással nézegette apját. — Ez magának szól, papa. Külön figyelmeztetés nél­kül is tudta ezt az öreg Bur­ján. Húzódozva ment hát­rább a szobában, nehezen cipelte súlyos csontjait. — Mindegy. Ha nekem szól, ha nem, rögeszmékkel lehetetlen vitatkozni — felelt Dezsőnek érezhető kedvet­lenséggel. — Méghogy nekem vannak rögeszméim — csapta ölébe a horgolnivalót Paula. — Eleget szenvedek tőlük, de nem az enyéimtől! Burján Péter, a hajdan he­ves és irgalmatlan vitatkozó most csak a nyaka mozdulá­saival, meg arca bocsánatké­rő rángásaival jelezte, hogy békét kíván és békét ajánl, de azért a hangjában ott búj- kált a tekintélytartás némi maradványa. — Ügy. Szóval szenvedsz, de nem a magadétól. Sajná­lom. De lássd be, kislányom, egy öregembernek már lehet­nek rögeszméi. Ha az ellen­ségeim nem bocsátják meg. legalább a családtagjaim le­gyenek elnézőbbek. Editben is kialakították már az ismétlődő családi in­dulatritmusok a megfelelő feltételes reflexeket. Unta a vitát, unta Dezsőt és Paulát, inkább dolgozott volna ma­gányában, ezért szándékosan tartózkodott a beszélgetéstől. De mivel a szokásos beszéd­témák ama sávjához köze­ledtek, amelyben viharfelhők szoktak keletkezni, feladatá­nak érezte, hogy megakadá­lyozza a vita elfajulását. — Hagyjuk a politikát —- ajánlotta, mintegy bajt meg­előző közvetítőként. — Mégiscsak abszurdum, _ hog t beszélhetnénk akármiről, a. Duna vízállásáról, vagy az iraki feketehimlőről, de min­dig ide lyukadunk ki. Csa­lánkiütést kapok az örökös politizálástól. Hagyják abba maguk is. A szinte rendre utasító hang visszatetszést keltett az öregben. Különösen, amiatt, hogy sokkal inkább neki szólt, mint Paulának, holott a menye kezdte a piszkáló- dást. — Hát hagyjuk a politi- k í. Okos mérnöknő mondja, jó e k hallanom. Igazad, va I kislányom, semmi két­ség. Védekezzünk az egyol- d-iliság ellen. A változatas- s I '■eivéért beszéljünk in­kább a pénzről. Mennyi kel­lene belőle a boldogságod­hoz, kislányom? Belátta Edit, apja méltán vette észre, hogy reá nézve sértő volt az iménti hang; súlyeltolódás. Engesztelő szándékkal kérlelte : — Ne gúnyolódjunk a sa­ját szegénységünkön, édes­apám. Tizenöt év:n át nyög­ni fogjuk az adósságot. — Érdekes — vált tréfá- sabbra az öreg szomorú ked­ve. — Éppen most esel két­ségbe. amikor kész a ház? Sírtál az örömtől, összema- szatoltál a könnye ddel. ami­kor megkaptuk a kölcsönt. Akkor bizony nem •opankoa- tál a tizenöt év miatti Akkor éjjel-nappal azért sóhajtoz­tál. bárcsak lenne már kész az otthonod! Itt van te ter­vezted. a férjed, az aad. i* testvéreid, meg a ba •átalnia felépítették. Luxust kasod van nyolcvanezer for'ntos kölcsönből. A törlesztés a iy- nyi, mintha lakbért fizet H egy tanácsi lakásért. Nem kell? Nem tudsz hozzászokni az ötömhöz? Válj mc ?!«. (Folytatjuk!

Next

/
Thumbnails
Contents