Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-17 / 271. szám
I Könyvek közé préselt vevők Csúcsforgalom. Délután négy óra múlt, ilyenkor szinte állandóan nyílik az ajtói Jönnek-mennek a vevők. az a csoda, hogy egyáltalán beférnek az üzletbe. Tízezer kötet súlya, öröme nyomja és varja őket. egy akkora helyen, ami nagyobbacska szobának felel meg. Lehet vagy hatszor hét méteres az eladótér. Amikor benyitottunk a Fő térre nyíló ajtón, éppen tizennégy vevő állt a polcok előtt, a tárló mellett, féloldalt, hogy helyet adjanak a mellettük elmenni szándékozóknak. Nem köny- nyű feladat itt még mozogni is. Régen kinőtte már magát a bolt — Mikorra számítanak nagyobb Helyiségre? — Egyhamar nem lesz belőle semmi — válaszolja Lakatos Gyuláné, a Művelt Nép Könyvkiadó Vállalat gyöngyösi boltjának a vezetője —, mert az autóbusz-pályaudvar mellettépü- lő házban kialakítanak egy új üzletet oda költözik majd a Török Ignác utcai boltunk, mi tehát maradunk. Pedig maradni sem köny- nyű. Tessék elgondolni, ebben a kis helyiségbe hány ember préselődhet össze naponta ahhoz, hogy egy év alatt összesen ötmillió forint értékű könyv leljen gazdára. Még kimondani is sok ezt a számot, összesen hat eladó igyekszik a könyvbarátok kedvére tenni. Kiét éve, hogy brigádba szerveződtek, az idén már el is nyerték a kiváló címet. Hogy mennyit kell ehhez dolgozni? Attól függ. Ha a már hat éve szorgoskodó Lakatosaié Molnár Katalint nézzük, akkor neki jóval többet mint annak, aki éppenhogy most ismerkedik a szakmával, mint amilyen Balázs Mihályné. is, aki a Mátra Szálló alkalmazottja volt a mostani év elejéig. A Mátra Szálló után egyenest a könyvesboltba? Csodálkozunk, mire az üzlet vezetője megszólal: — Ahhoz, hogy valaki könyvelárusitó legyen. az érettségi az előfeltétel. — Szakmunkás-bizonyit. ványt wem kell szereznie? — Dehogynem. Azt egy egyéves, bentlakásos iskolán nyerheti el, ha már elmúlt húszéves és legalább egy évet dolgozott ebben a szakmában. Kocsis Évát ezért nem vették fel eddig. Még húszéves nincs, tehát csak egy rövid tanfolyamot hallgathatott végig a Magyar Könyvkiadók és Könyv- terjesztők Egyesülése szervezésében. — Beszámoló? — Az nem volt. Csak hallgatni kellett — válaszolta. — Jövőre majd elvégzem az iskolát. Akkor már lehet. így lesz valakiből könyveladó nálunk. ★ Az üzlet vezetője immár 1957-től várja a kedves vevőket a könyvek előtt és a könyvek társaságában. — Könnyű eladni ma nálunk a könyvet? — Minden könyv elkel, nincs olyan, ami két év alatt ne találna vevőre. Gondolja el. a raktárkészletünk egymillió, hatszázezer forint értékű. Ennek egv év alatt háromszor kell cserélődnie ahhoz hogy az ötmilliós forgalmat lebonyolíthassuk. — Hogyan kapja meg a könyveket? — Én rendelem meg. Ismerjük a kiadók terveit, azt is. milyen számban jelentetnek meg egy-egy könyvet. Tehát aszerint tudok kalkulálni. — Minden rendelését teljesítik? — Általában : igen. — Ha tehát itt nem lehet megkapni valamit, akkor az csak magan múlott? — Hát... — Akkor ezt a témát hagyjuk. Beszéljünk arról, vannak-e az eladóknak „saját’’ vevőik? — Lassan kialakul a rendszeres vásárlókról, hogy mi az érdeklődésük. Tehát tudjuk, mit kell és lehet nekik ajánlani. De sokszor azon múlik egy-egy könyv sikere, hogy hová tesszük ki. Van egy polc az üzletben, ahol az újdonságok találhatók meg. Ezt már ismerik, kedvelik a gyöngyösiek. (Vígh József felv.) Elsőként a Finomszerelvénygyárban Padban a termelés parancsnokai zák azt is, amit már részben tudunk, de közben új összefüggésekre jövünk rá, ami világosabbá teszi a bonyolultabb dolgok megértését. Nekem különösen a gyakorlati példák tetszenek, ahol a „szerepköröket” egymásra kiosztva, a kollektív bölcsesség alapján döntünk az adott helyzetekben. „Le- játszottuk” például azt az esetet, amikor nyugdíjba megy egy csoportvezető és utódként a brigádból három aspiráns közül kell kiválasztatni a legmegfelelőbbet. Kollár Tibor a szereidéből: — Komolyan vesnik a hallgatók a képzést. Számomra legtöbb újat a vezetéselmélet és a munkajog ismertetése nyújt. Memóriateszteket oldunk meg, és ahogyan ez a valóságban a legtöbbször adódik, adatokat, határidőket, váratlan- feladatok rugalmas megoldását kérik tőlünk számon. Kaptunk olyan feladatot is, hogy jellemezzük területünk mű- és üzemvezetőjét, legalább tíz tulajdonságát rangsorolva. Vázolni kellett saját ciklusunk modelljét, vezetők és beosztottak kapcsolatát. Ferencz István a pneumatika gyárrészlegből: — Ismertették velünk azt a klasszikus iskolapéldát, hogy a szervezés őskorában naponta 20 gombostűt gyártottak, majd a munka észszerű megszervezésével és az automatizálással 50 ezer darabra tudták növelni a termelékenységet. Alapvető, hasznos dolog a szervezés, de az elmélet és a gyakorlat közötti űr áthidalása még sokszor rengeteg kívánnivalót hagy maga után. aminek felszámolásához szívós, kitartó munka kelL Ha mindenki elvégezné a feladatát, a művezetők is biztosan tevékenységük nagy részében művezetéssel fog- lalkozhatnána1' O Május 10-én az állami művezetői vizsgabizottság előtt adnak számot megszerzett tudásukról a beiskolázott bervai művezetők. Egerben jövőre a KAEV és a Vörös Csillag traktorgyárban tervezik megszervezni a mű vezetőképző. Símen bar« (Tudósítónktól) Sokrétű, felelős megbízatás a művezetők munkaköre, ezért is került megbecsülésük néhány éve országos reflektorfénybe. Most a megfelelő szakmai képzésük is sürgető napirendi kérdés lett. A termelés parancsnokai, akik a gyár célkitűzéseit hajtják végre, irányítják és szervezik a munkát, biztosítják a termékek minőségét és segítik az üzemi demokrácia érvényesülését. Az iparban a művezetői, főművezetői munkakörök ellátásának szakirányú képzéséről a Munkaügyi Minisztérium rendelkezett. A fokozódó körülmények ma már megkövetelik a művezetés megfelelő nívójú szakmai képzését. Országosan is az élenjárók között, megyénkben a legelsőnek a Bervában szervezték meg a művezetők magas színvonalú képzését. Annyira új ez az oktatási forma, hogy a forgácsoló művezetők részére a Kohó- és Gépipari Minisztérium irányításával az egri Finomszerelvénygyárban májusban elkezdődött négyszáznyolcvan órás tanfolyam anyaQrtlWiSM . 187&. november 17, péntek gainak egy része menet közben készült el. Sikeres vizsga esetén országos érvényű művezetői képzést nyújt az iskola. Alapos előkészítés után, a termelésirányítás területén dolgozókból, diszpécserekből, segédművezetőkből, csoportvezetőkből, megfiatalított vezető garnitúrából állították össze a résztvevők első 24 fős osztályát Gazdag a tematika: vezetéselmélet és -gyakorlat, szakmai tárgyak: anyagismeret, anyagvizsgálat, forgácsolás, elektrotechnika, közgazdasági ismeretek, munkajog, munkavédelem és politikai-ideológiai képzés gazdagítja a hallgatók tudását. Esettanulmányok, és szituációk, megvitatása mellett még a káder- és személyzeti munka is helyet kap a tanrendben. Minden héten csütörtökön, egész napos órarend szerint a Finomszerelvénygyár szakembereiből összeállított oktatógárda vezeti a foglalkozásokat. A tanítás szünetében megkérdeztünk három művezetőt, mondják el véleményüket az új oktatási formáról. Jakab Béla a 31-es üzemből: — Többféle tanfolyamon és művezetöképzésen is részt vettem már, de ilyen sokoldalú, jól felkészült előadásokat még nem hallgattam. Beül az ember az isiga? Alma.gyarái. A kis bolthoz tartozik még egy kisebb raktárhelyiség. Oda valóban csak cipő- kanállal lehet befurakodni. Pedig naponta hányszor „ugrik be” oda egy-egy eladó, hogy a kért könyvet, amit az üzlet polcára már nem lehetett kitenni, vagy ha kitették, már el is fogyott, szóval: hogy a raktárból vigye ki. Nagy az örömük a Fő téri boltiaknak. A Kálváriadombon kaptak egy legalább negyven négyzetméter alapterületű szuterénhelyi- séget. Így lesz majd több lehetőségük a könyvbarátok igényeinek a kielégítésére. Így lesznek majd még szűkösebben a kedves vevők a Fő téri könyvesboltban, ahol nemcsak a falait menti polcok roskadoznak a könyvek súlya alatt, hanem a be,iá rattal szemben levő tartóoszlop környékét is úgy beültették könyvekkel, mintha intenzív betűkertészetre rendezkedtek volna be. Van is ebben sok igazság, hiszen itt is az a fontos, hogy a „termés” minél hamarabb és minél nagyobb választókban jusson el a „fogyasztóhoz”. Ja, nehogy félreértse valaki, viráskertészetre gondoltunk. Mert ha könyv, nem is lehet másról szó. G. Molnár Ferenc l'lcsinal ■náf Most leghosszabbak az éjszakák. Délután 4-kor lámpát kell gyújtani és reggel 6-ltor még sötét van. Ma — úgy hozza sorsom — korán kelek. Még hajnalban, A lépcsöházban futtában kapok el egy embert, miközben álmosan mormol jó reggeltől. — Hová szaladsz? — Ötkor Indul a vonatom .,, Az utca kihaltnak látszik, csupán néhány jótorkú kakas kiabál valahol. A ködös homályból két férfi alakja bukkan elő Egymásba kapaszkodnak és diszkréten, fojtott hangon énekeinek: Az én szívemből már ellopták a nótát... Bármennyire nem szeretném, egyikük felismer. — A, maga az? Jaj, de örülök, hogy találkozunk. Tudja, Miklós-napot ünnepeltünk és... A nyirkos köd átjárja u csontomat. Fázósan húzom Ösz- sze a kabátot és arra gondolok, hogy valahol a Hortobágyon ma hajnalban bizonyára jó libahúzás lesz. ■ Valaki rám köszön. Egy asszony — Nem tud aludni, hogy ilyen korán felkelt? U Visszakérdezek. — Nagyon is álmos természetű vagyok, de ma anyuék- hoz rohanok, mert disznót bitek. Fények villannak az ablakokban. Mind több és több szentjánosbogár a nyirkos, kódos, téli hajnalon. Váratlanul mentő szirénája vágja ketté a csöndetúllyen- kor szinte velőig hat az túlozott sivítás, amely szinte megdermeszti az embert. Az egyik ház előtt kisebb csoportosulás. Néhánvan tolongnak, értelmetlen hangfoszlányok jutva < el a fülemig. A mentő fékez, majd újra csapódik az ajtó cs megint felbúg a sziréna. — Talán még segíthetnek rajta — kapom el a szót Világ életemben korán kelő voltam. Ismerem a hajnal varázsát és tudom, hogy a napszaknak Is megvan a maga érdekessége, szépsége: Különösen így van ez tavasszal es nyáron, amikor egy erdőszéli kakukkszótól hangos hajnal élményét néha három napért sem adná oda az ember. Am ilyenkor is érdekes a hajnal. Pontosabban inkább különleges. Lehet, hogy azért, mert az éjszaka megpihent idegrendszer fogékonyabb, frissebb, és az ember eszrevesz olyan jelenségeket Is, amelyekre máskor fel sem figyel. Kerékpár közeleg. Amikor elém ér, akkor ismerem csak meg a kéményseprőt, aki régen kitisztította a cserépkályhánkat. — Jó reggelt — köszönök rá. ( Megismer, leugrik a bicikliről. — Ezek az átkozott kályhák. Ezek nem hagyják aludni az embert. Persze, jó pénz, megéri... Ha babonás lennék, azt mondanám: kéményseprővel hajnalban parolázni szerencsés dolog. De így nem szók'c semmit, csak megyek a járdán, figyelem az embereket es várom, hogy klvirradjon. Szalay István 3. — Meresztetted volna tá- gabbra a szemed. Akkor megláthattad volna a kőfaragó legényt, aki apád műhelyében csiszolja a gránitot, és betűket vés a sírkövekre napi negyedkiló panzeren. Egy betű tíz fillér. Igen, igen! Jobban kinyithattad volna azt a békaszemed. — Viszont azt a műhelyt te örökölted, és most vagyonokat kereshetnél. De te mindenáron üzemi dolgozó akarsz maradni. Mert félsz a komoly embereknek való önállóságtól. Megriadtál az üzleti felelősségtől. Dezső hatalmas markába szorította pipáját, mintha össze akarná Toppantani. Apjára nézett. — Ehhez meg mit szól, papa? A fehér hajú Burján gyűrött arcán tétova ijedelem látszott. — Nem szólok semmit. Inkább szerzek farkaskutyát. Mihelyt eszébe jutott Paulának, hogy mekkora veszteség érte apja kőfaragó műhelyének felszámolása miatt, indulatba jött — Mert az én férjem mindenáron szocialista brigádvezető akar lenni — lépett rá az öngerjesztés veszélyes útjára. — Nem akarja megérteni, hogy ma már az adófizető kisiparosnak legalább akkora jelentősége van, mint az áüam alkalmazottainak. Persze, tudom én, honnan ez a vaskalaposság. Sajnos, tudom. Dezső sokatmondó kitartással nézegette apját. — Ez magának szól, papa. Külön figyelmeztetés nélkül is tudta ezt az öreg Burján. Húzódozva ment hátrább a szobában, nehezen cipelte súlyos csontjait. — Mindegy. Ha nekem szól, ha nem, rögeszmékkel lehetetlen vitatkozni — felelt Dezsőnek érezhető kedvetlenséggel. — Méghogy nekem vannak rögeszméim — csapta ölébe a horgolnivalót Paula. — Eleget szenvedek tőlük, de nem az enyéimtől! Burján Péter, a hajdan heves és irgalmatlan vitatkozó most csak a nyaka mozdulásaival, meg arca bocsánatkérő rángásaival jelezte, hogy békét kíván és békét ajánl, de azért a hangjában ott búj- kált a tekintélytartás némi maradványa. — Ügy. Szóval szenvedsz, de nem a magadétól. Sajnálom. De lássd be, kislányom, egy öregembernek már lehetnek rögeszméi. Ha az ellenségeim nem bocsátják meg. legalább a családtagjaim legyenek elnézőbbek. Editben is kialakították már az ismétlődő családi indulatritmusok a megfelelő feltételes reflexeket. Unta a vitát, unta Dezsőt és Paulát, inkább dolgozott volna magányában, ezért szándékosan tartózkodott a beszélgetéstől. De mivel a szokásos beszédtémák ama sávjához közeledtek, amelyben viharfelhők szoktak keletkezni, feladatának érezte, hogy megakadályozza a vita elfajulását. — Hagyjuk a politikát —- ajánlotta, mintegy bajt megelőző közvetítőként. — Mégiscsak abszurdum, _ hog t beszélhetnénk akármiről, a. Duna vízállásáról, vagy az iraki feketehimlőről, de mindig ide lyukadunk ki. Csalánkiütést kapok az örökös politizálástól. Hagyják abba maguk is. A szinte rendre utasító hang visszatetszést keltett az öregben. Különösen, amiatt, hogy sokkal inkább neki szólt, mint Paulának, holott a menye kezdte a piszkáló- dást. — Hát hagyjuk a politi- k í. Okos mérnöknő mondja, jó e k hallanom. Igazad, va I kislányom, semmi kétség. Védekezzünk az egyol- d-iliság ellen. A változatas- s I '■eivéért beszéljünk inkább a pénzről. Mennyi kellene belőle a boldogságodhoz, kislányom? Belátta Edit, apja méltán vette észre, hogy reá nézve sértő volt az iménti hang; súlyeltolódás. Engesztelő szándékkal kérlelte : — Ne gúnyolódjunk a saját szegénységünkön, édesapám. Tizenöt év:n át nyögni fogjuk az adósságot. — Érdekes — vált tréfá- sabbra az öreg szomorú kedve. — Éppen most esel kétségbe. amikor kész a ház? Sírtál az örömtől, összema- szatoltál a könnye ddel. amikor megkaptuk a kölcsönt. Akkor bizony nem •opankoa- tál a tizenöt év miatti Akkor éjjel-nappal azért sóhajtoztál. bárcsak lenne már kész az otthonod! Itt van te tervezted. a férjed, az aad. i* testvéreid, meg a ba •átalnia felépítették. Luxust kasod van nyolcvanezer for'ntos kölcsönből. A törlesztés a iy- nyi, mintha lakbért fizet H egy tanácsi lakásért. Nem kell? Nem tudsz hozzászokni az ötömhöz? Válj mc ?!«. (Folytatjuk!
