Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-17 / 271. szám
Megteremteni « irányítás fegyelmét Gulyás István munkáját segíti a korszerű Fara fogatógép SORÁT BESZÉLÜNK. írnak mostanában a munkai fegyelmröl. Nem ok nélkül, hiszen egesz előrehaladásunk, közvetlenül pedig jelenlegi gazdasági nehézségeink egy részének megoldása ettől is függ. A munkafegyelem megjavításáért harcolva a sajtóban is, a munkahelyeken is a bírálattal rendszerint azokat veszik célba, — akik — a közhasználatú kifejezéssel élve — „ellógják” a munkaidő egy részét, sétálgatnak, traeceolással töltik az időt. Lapjaink humorrovataiban, a kabaréműsorokban gyakran szerepelnek ilyenek. Az effajta nagyon is jogos, de mégis egyoldalú bírálatból azután az a látszat: nincs is más dolgunk, mint odaparancsolni a munkapad mellé, az épülő házakhoz a tunya, a csellengő dolgozót, s ha ezt megtettük, példás munkarend uralkodik majd mindenütt. Csakhogy a dolog valójában nem ilyen egyszerű. Kiderül ugyanis, hogy a munkás olykor azért áll vagy sétál, mert nincs mást tennie, mert „nem hagyják” dolgozni, nincs anyag, nincs szerszám, mert rosszul, fegyelmezetlenül dolgoztak — mások, talán nem is csak a műhelyben, a gyár irodáiban, hanem fentebb, az irányító szerveknél. Ilyen körülmények között munkafegyelmet követelni vajmi nehéz, hiszen a tervsaerűtlenség, a kapkodás, a szükséges munkafeltételek hiánya a kórokozó, a laza munkafegyelem pedig csak tünet. Márpedig mint köztudomású, a tüneti kezelés sohasem orvosolja a bajt. Ha a tőkés gyárában dolgozó munkás fejével gondolkodnánk, azt mondhatnánk: „Dolgozom annyit, amennyit hagynak, megtartom az előírt technológiai és egyéb utasításokat, mit érdekel, hogy munkaidőben állnom kell, hogy felesleges munkát végzek, vagy éppen rossz, korszerűtlen terméket gyártok”. Csakhogy a mi társadalmunkban nem a kapitalista, hanem a szocialista munka- erkölcs szabályai az érvényesek, s azok ennél jóval többre köteleznek. Arra, hogy munkánkban mindenkor és minden körülmények között erőnk, képességeink maximumát adjuk. DE MIT TEGrüNK, ha ebben rajtunk kívül álló okok gátolnak? A szocialista munkaerkölcs arra kötelez bennünket, hogy lépjünk fel azok ellen, akik a munkahelyi vezetésben, a másik műhelyben, a gyárban szervezetlenséggel, hozzá nem értéssel, bürokratikus kényelmességgel, nemtörődömséggel akadályozzák a jó munkakörülmények megteremtését. De hogy mindehhez meglegyen az erkölcsi alap: mindenekelőtt a magunk területén kövessünk el mindent a megfelelő munkafeltételek biztosításáért, azután követelhetjük, ugyanezt másoktól. Ez már több mint puszta munkafegyelem, ez már a szocialista munkaerkölccsel járó többletkötelezettség. Azért vállaljuk, mert felismertük, hogy felelősségünk túlterjed a munkapadon, a műhely falain, s hogy egyéni és közösségi érdek a mi társadalmunkban elválaszthatatlan egymástól, s a jó munkával nemcsak a magunk javát, hanem a társadalom, a közösség ügyét is előrevisszük. Ezért, nem lehet közömbös számunkra, hogyan dolgozik a műhelyben a társunk, a művezető, a gyárigazgató, s az sem, hogyan dolgoznak a trösztben, vagy éppen a minisztériumban, milyen rendelkezéseket adnak ki legfelső szinten. HA MEGKÖVETELJÜK A MUNKÁSTÓL, hogy képességei maximumát adja, akkor a vezetőkre ez azt a kötelezettséget rója, hogy teremtsék meg ehhez a feltételeket ott, ahol a munka konkrét eredményei megszületnek, vagyis a munkapadoknál, építkezéseken, termelőszövetkezetekben, útfelbontásoknál, a kereskedelmi hálózatban — minden munkahelyen. A vezetők számára mindenekelőtt ezt jelenti a szocialista munkaerkölcs követelménye. S ha a munkástól a legfelső szintű vezetőkig — mindenki a maga helyén — nemcsak fegyelmezetten dolgozik, hanem valóban a képességei maximumát adja, aligha lesz bárkinek is alkalma és bátorsága a hanyag, a tessék- lássék munkához. A tapasztalat azt mutatja: elsősorban ott van lógás, fegyelmezetlenség, ahol baj- van a vezetésben, ahol valósággal „szervezik” a rossz munkát, hiszen itt az erkölcsi alap is hiányzik, hogy fegyelmet, rendet, az erőhöz, a képességekhez mért munkateljesítményt követeljenek. A vezetés fegyelme valósággal kisugárzik a gyárra; a rend vonz és kötelez. Egyik jó hírű gyárunkban évekkel ezelőtt komoly bajok voltak a vezetésben, s ennek folytán az egész gyár munkájában is. Azok, akik változtatni akartak a helyzeten, első dolguknak tekintették: felelősségre vonni és eltávolítani a vezetésből azokat, akik érdemtelennek bizonyultak a vezető posztra. Ezek után ugrásszerűen megnőtt a gazdasági és pártvezetés tekintélye. A következő lépés az volt, hogy mindenkinek igazságosan rendezték a bérét, aszerint, hogyan dolgozott. A fegyelmezetlen, rossz munkás körül olyan hangulatot teremtettek, hogy vagy megváltozott, vagy mennie kellett. Közülük nem egy később valósággal könyörgött, hogy visszajöhessen, mert új munkahelyén rosszabbul keresett A szóban forgó gyár forgácsolóműhelyében ugyanis nemcsak hogy szocialista brigádok dolgoznak, hanem a szocialista műhely címet is kiérdemelték. Igazságos szigor — ezt hangsúlyozzák a vezetők, ez az elvük, ennek alapján bírálnak és nevelnek. S még valamit: a vezetők, ha kell vitatkoznak, megküz- denek azért, hogy biztosítani tudják a jól szervezett munka feltételeit. Nem véletlen tehát, hogy a műhely munkásai, ha látják, hogy a gyár más műhelyeiben fegyelmezetlenség van, hogy megnyújtják a ■ reggelizés idejét, hogy futballoznak a csarnokban, nem azt mondják: „Ha nekik szabad, miért nem szabad nekünk is?” Hanem azt: „Miért tűrik el, miért engedik meg nekik?” Igen, ők már tudják: őket is visszaveti a munkában, ha más műhelyben rosszul dolgoznak. NEMCSAK AZ IRÁNYÍTÓ állami • és pártszerveknek, hanem munkásoknak és az alsóbb szinten dolgozó vezetőknek is mind nagyobb figyelemmel kell kísérniük azok fegyelmét, akiken eldől a hozzáértő vezetés, a szervezettség, az egyenletes- termelés. S az üzemi demokráciában rejlő nagy lehetőséget és erőt ebben az irányban is ki kell bontakoztatnunk, cselekvő, ható erővé kell tennünk. A vezetők előtt pedig legyen tekintélye és legyen foganatja minden bíráló szónak, minden javaslatnak, amellyel a munkások az irányítás fegyelmét, szervezettségét, színvonalát akarják javítani. K. F. Hét-nyolc évenként Ismétlődik' Az utolsó napok a földeken Még néhány hét és a földeken egy időre leáll a munka. Az elmúlt időszakban a gépek szinte zavartalanul dolgozhattak, hisz úgyszólván másfél hónapja nem akadályozta őket tartós eső, s ily módon a korábbi több hetes késést sikerült ledolgozniuk a gazdaságoknak. Ami viszont az egyik oldalon jó, az nem kis gond masiitt. Ugyanis a tapasztalaitok szerint a hét-nyode évenként, ismétlődő szavaz ász nemcsak a talajmunkák généit vette igénybe, hanem az' október es november elején főidbe került mag kelése, fejlődése js lassúbb a kívánatosnál. Nem aszúsodott A legtöbb termelőszövetkezetben azonban ezen az őszön nem is anny ira a vetésekért aggódtak, hanem inkább a zökkenőmentes betakarításért, hisz par hónapja még maguk sem hitték a gazdaságok vezetői, hogy fcfcrúf Ibidéi alá az idei termés. A hét elejére a cukorrépa 96 százalékát felszedték a földeken, s szerencsére minden eddiginél szervezettebb a cukorrépa-átvétel is. Ügy látszik, nemcsak a baj, de a „jó sem jár egyedül”, mivel a cukorfok 300 mázsás átlagtermés mellett is megközelíti a 17 százalékot. A kukorica nagy része is már a magtárban várja a felhasználást, sőt, november közepére akár be is fejezhették volna a kukorica- kombajnok a betakarítást, ha győznék a szárítok. Az egyik legjelentősebb termőterületen, a füzesabonyi járásban a legjobbak eddig a terméshozamok, mivel itt csaknem nyolc mázsát javultak egy év alatt az átlagok. és elérték hektáran- ként a 45 mázsát. A múlt évi 35 és fél mázsával szemben azonban a megyei hozamok is negyven fölé emelkedtek. — Tényleg, az utolsó hetekre utolérték .magúkat a gazdaságok — mondta Ko- caa rács mezőgazdasági osztályának helyettes vezetője. — Gyakorlatilag befejeződött a szüret is. Gyöngyös környékén mintegy 80 hektáron ugyan még vannak fürtök a tőkéken, de ott a gazdaságok szándékosan kinn halták, hogy az esetleges őszi napsütés révén asszúsodjanak a szemek. Sajnos a várakozással ellentétben az utóbbi három hét során szinte egyszer sem sütött ki a nap, így a hét végéig erről a területről is üresekbe kerül a szóló. Földben a jiivo évi gabona Felszedték a gazdaságokban a legtöbb zöldséget is az elmúlt napokban, egyedül a tairnamérai Lenin Termelőszövetkezet földjein van még egy kevés — szerencsére fagyra nem érzékeny — gyökérzöldség, illetve káposzta. Október végére as összes^ um,>1es is é ré került, csakúgy, mint az idén igen jó termést adó burgonya. Sokfelé mér zöldell a szeptemberben vetett gabona, s a csapadékhiányt is csak az utóbbi hetekben vetett búza érezte meg. A mezőgazdasági üzemek több mint 62 és fél ezer hektáron készítették elő a talajokat a vetéshez s a gépeli csaknem 52 ezer hektár búza, hatezer hektár árpa és kévés rozs magját szórták ki. Ahonnan a kombájnok nyomán lekerült a kukorica, nyomban megindultak a nagy teljesítményű erőgépek —, hogy mielőbb befejeződjön az őszi mélyszántás is. Gyorsulnak a talajmunkák már csak azért is, mert a betakarítás* egyre kevesebb traktort köt le, s a gazdaságok most már mindinkább erre a munkára összpontosíthatják erejüket. Ennek eredményeként a tavasszal bevetésre kerülő csaknem 76 ezer hektár kétharmadán Végeztek a szántással. . ». fcauaki-i l Összefogásban az erő Szertár, utak, KRESZ-park, óvodaterv Heréden Miként jut egy község olcsó és jó tűzoltószertárhoz? E kérdésre Heréden kaptunk választ a napokban. Éspedig akkor, amikor átadták rendeltetésének az új, százötven négyzetméter alap- területű épületet, amelyben a szertár mellett oktatóterem, iroda, fürdő is helyet kapott. Kibetonozták továbbá az építmény előtti terét, s az út menti árkon át széles hidat emeltek, hogy veszély esetén gyorsan, akadálytalanul a tűzpusztításhoz .vonulhasson az önkéntes csoport. A létesítmény értéke csaknem hétszázezer forint, ami jelentős összeg. Ebből azonban a helyi tanács csak 250 ezerért nyúlt a zsebbe, mert a többi értéket a helybeli lakosság „állította elő” társadalmi munkában. Hát ,így lett a nagy summából kicsi, s így igazolták a herédiek, hogy áldoznak a közért. Persze, ha elkezdtük, akkor folytassuk a sort, mert az esztendőből hátralevő néhány hét további jó példával is szolgál. Temesvári József tanácselnök elvitt bennünket az Ady Endre, maid a Pusztai útra, ahol a Betonútépítő Vállalat és a hatvani Költségvetési Üzem brigádjai dolgoznak, együttesen kétmillió forintért. Az Ady Endre utcát betonozzák, a Pusztai út bitumenes borítást kap, éspedig úgy, hogy december első napjaiban vígan gurulhatnak rajtuk a különböző járművek. A község, mint mondják, itt sem bírta volna a költségeket. A lakosság és a Lenin Termélöszövetkezet segített összesen egymillió forint értékű társadalmi munkával. továbbá a fásítási programi Heréden és Nagykökényesen a közelmúlt hetekben hétszáz díszfát, ezer rózsatövet ültettek ki a polgárok, s az igényekhez igazodva a tanács most rendelt újabb négyszáz facsemetét, • Heréden ezzel minden utca. tér zöldbe borulhat ■ tavaszra, s Kökényesen is majdnem százszázalékos sikerű lesz a községszépítési akció. Itt érdemel említést egyébként, hogy november végén használatba vehetik a helyi kisdiákok az iskola udvarán készülő KRESZ-parkot, amely az oktató-nevelő munkát egészíti ki, s létesítéséhez munkával a Költségvetési Üzem, felszerelési tárgyakkal pedig a hatvani közlekedésbiztonsági tanács járult gavallérosán. Szociálpolitikai szempontból igen jelentős a tanács óvodaépítési kezdeményezése! Ezt az intézményt hetvenöt gyermek részére tervezik. s a szükséges dokumentációt 250 ezer forint értékben már elkészíttette a b udapesti Pamn tv go móípar i Vállalat, ahová Herédről hatvanon járnak dolgozni. A község vezetői most a kivitelezéshez szükséges négy és fél millió forint előteremtésén fáradoznak. Néhány dolog bizonyos! Megyei és helyi fedezetből 1980-ig kétmillió 300 ezer forint szolgálja az építkezést, a lakosság pedig százezer forintnyi támogatást ajánlott fel. A további munkákhoz kell még anyagi erő, s akkor a VI. ötéves terv eleién birtokba vehetik a berédi emberpalánták az új óvodát, hm. OjLf Ügyes asszonykezek végzik a méretre szabott bőrök össze* állítását. (Szabó Sándor képriportja) Ez évben 920 ezer pár cipő készül a Duna Cipőgyár hatvani gyáregységében. A gyártmányok több mint felét a különböző méretű és színösszeállítású női bőr- és műbőr csizmák képezik. A gyár kollektívája ez évi tervét december 1-re teljesíti, miközben nagy gondot fordítanak a minőség javítására is. Mint Kozák Géza igazgatótól megtudtuk, a hideg idő beköszöntésével naponta szállítják a kész csizmákat a kereskedelemnek a lakosság jobb ellátására, hogy elegendő hatvani csizma melegítse télen a fázós női lábakat, Képriportunk az itt folyó munkáról ad ízelítőt. Fábián István és Nyilas Istvánná a csizmák meózását v égzi Csizmák Hatvanból
