Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-12 / 241. szám

Á rugalmasság titka A VÁLLALATI GAZDÁL­KODÁS rugalmassága a vi­lág minden táján a verseny- képesség első számú feltéte­le. Ez a rugalmasság nagyjá­ból azt jelenti, hogy a vál­lalat mindig képes gyárt­mányválasztékát, árait, szál­lítási határidőit és fejleszté­si programjait a piaci igé* nyék szerint alakítani, még akkor is, ha ezek gyakran és gyorsan változnak. Vagyis képes gyorsan átvenni és alkalmazni a műszaki hala­dás új eredményeit, bevezet­ni azokat a termelésbe, fel­használni a gyártmányok konstrukciójához. Kissé eltúlozva a rugalmas­ság követelményét, még azt is állíthatjuk, hogy a világ­piacon eredményesen te' vékenykedni óhajtó vállalat­nak az állandó változás álla­potában kell lennie: szüntele­nül új termékeket indítani, régieket megszüntetni, a gépparkot aránylag rövid időközönként felújítani, ki­cserélni, a gyártási eljáráso­kat folytonosan korszerűsíte­ni, s persze mindezzel együtt a vállalati belső irányítási szervezetet is szüntelenül ra­cionalizálni. A vállalati rugalmasság tulajdonképpen technológiai feladat: hiszen nem a ..fel­építménynek” kell elsősor­ban alkalmazkodni — hanem a gyártmányoknak. S ha az alkalmazkodás végső fokon a termékek rugalmas változá­sát jelenti —, s nem például az árakét —. akkor ez a tech­nika és a technológia változ­tatására való képességet is ’"lenti. Nálunk a vállalatok egy részénél — többnyire , éppen a nagyobb vállalatoknál — a belső felépítés nemegyszer eleve gátja a rugalmasabb gazdálkodásnak. Például az, hogy egy-egy nagyvállalat 6—8—12 gyáregysége lénye­gében külön-külön dolgozik, mindegyik készterméket . ál­lít elő. a gyártás első fázisá­tól az utolsóig saját ..kebelé­ben" végezve minden szük­séges teendőt. Ez nehezen mozdítható té­ríthető le a megszokott murr kartenetről. illetve a letérí- tésükhoz egyszerre nincs is elég pénz. Nem is lehet va­lamennyi régi terméket ki­cserélni, s ehhez a gyártóka­pacitást korszerűsíteni egy­szerre. mindegyik gyáregy­ségben. IGAZUK VAN AZOK­NAK, akik a vállalatok egy részének gyökeres technoló­giai átszervezését sürgetik, s nemcsak a szabályozók, a pénzügyi feltételek stb. mó­dosítását. Javaslatuk lénye­ge. hogy ne 8—12 késztermék kibocsátó gyáregysége legyen egy-egy vállalatnak, hanem esetleg csak kettő-három. És persze ezzel együtt a ter­mékskálának is szűkülnie kell, a gyáregységek pedig, ne készgyártmányokra. ha­nem különféle technológiai feladatra, vagy részegységek gyártására szakosodjanak. Az egyik telephely például csak fessen, a másikban helyezzék el a vállalat összes sajtológé­pét. a harmadik lehet a for­gácsoló-gyáregység, a ne­gyedik esetleg csak kötőele­meket gyártson és így to­vább. És mindegyik kiszol­gálná az összeszerelő gyár­egységet. Vagyis az egész vállalat lényegében egy zárt ciklusú futószalaghoz válna hasonlóvá — szakosodott munkahelyekkel, gyáregysé­gekkel. Ezáltal koncentrálni lehet­ne a beruházásokat, a fej­lesztési összegeket, nem kel­lene a pénzt állandóan Szétaprózni, s így egymás után valóban korszerű köz­ponti sajtoló, forgácsoló, stb. üzemet lehetne kialakítani, amelyek képesek kitűnő mi­nőségű munkát végezni, nagy termelékenységgel és gyor­san változtatni is a részter­méket, a résztechnológiát — ha az szükséges. Ilyen szervezettel megte­remthető lenne az a termelé­si színvonal, gyártási kultú­ra, technológiai szervezet, amely a szükséges rugalmas­ságot megalapozhatja a vál­lalatoknál. VÁLTOZTATNI KELL-E EHHEZ például a szabály­zókat vagy az árrendszert? Igen. Feltétlenül. Azért, hogy a vállalatok az eddiginél job­ban rákényszerüljenek a ru­galmas gazdálkodásra, arra, hogy azon törjék a fejüket, hogyan lehetnének rugalma­sak. Erre az imént vázolt vállalati belső technológiai szervezetre azonban minden­képpen szükség van, s az előrelátó vállalat önmaga fog hozzá a megszervezéshez. Gerencsér Ferenc Hengerészek országos konferenciája Csaknem kétszáz résztve­vővel három napig tártó or­szágos tanácskozás kezdődött szerdán Egerben, a Techni­ka Házában; az Országos, Magyar Bányászati és Kohá­szati Egyesület, együtt az Özdi Kohászati Üzemekkel, itt rendezik a hatodik orszá­gos hengerészkonferenciát, A hazai szakembereken kívül külföldi vendégei is vannak a tanácskozásnak az NSZK­ból, Ausztriából, az NDK- ból. Lengyelországból, Ju­goszláviából, és Csehszlová­kiából. A konferencia meg­vitatandó témakörei között ■ fontos helyet kapott a ter­mékszerkezet korszerűsítése. Szükség van a szélesebb kö­rű nemzetközi összehasonlí­tásra is; jól szolgálják ezt a külföldi szakemberek elő­adásai. (Fotó; Tóth Gizella) A konferencia megnyitó­ján Hammer Ferenc, a Bá­nyászati és Kohászati Egye­sület-vaskohászati szakosztá­lyának elnöko és dr. Fürjes Emil, az Ózdi Kohászati Üzemek műszaki igazgatója tartott . bevezetőt. Képünkön dr. Kiss Ervin, a Miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem tanára és a résztvevők egy csoportja. Szolnok után zuhant ko­csinkra az esthomály. Zagy- varékasinál teljessé vált a sötétség, könnyű ködfátyol­lal elegyesein. „Hétre talán Hatvanban leszek.’’ Sebesség nyolcvan-kálenc- ven között Elől piros szent­jánosbogarak. Megannyi gép- kocsálámpa. Hirtelen zúgva előz valaki, pedig ott a ka­nyar. Olajzöld Zsiguli ! „Nem szívbajos az ürge”. S a vállalkozás veszélyességé­hez adom a nyálikás aszfal­tot Aztán az apró szentjános­bogaraik égő,, nagy bazsaró­zsákká válnak, néhány fék csikordul. En is beletaposok,' mielőtt egy Trabantba fut­nék. Állunk. Majd mozgalmassá válik az úttest. Ajtók csattanalak, fények alszanak-gyúlnak. itt- ott cigaretta parazsa, füstje úszik a képbe. Mire várunk? A sorompó odébb még. Felkattintom az országútit. Itt történt valami. Húsz méternyire, kereszt­ben, egy Zsiguli. Olyan zöl­des. Körülötte hajlongó fi­gurák, izgatott beszéd. Ahogy fcifiúllok, valaki mentőért kiált. Leáll a szembejövő forgalom is. Szőke fiatalember a Zsi- gulis. Hajába túr, a motor- házra borúi, hogy a követ­kező pillanatban "hevesen ki­törjön: „Látták, ugye látták? Ö volt a hibás. Jöttem nyolcvannal, elébem vágott. Már nem tudtam kikerül­ni ...!” A padkán hasra borult, összegyűrt férfitest. Odébb valamivel hajdan kerékpár­nak minősített jármű. Visz- szatekintek. Polskink orránál nyütt micisapka. Honnan? A biciklisé? Sok a türelmetlen. Ahogy a Zsiguli és szem­közt egy teherkocsi elzárja a közlekedést, mind többen válnak ki a sorból, s fordul­nak vissza. Mások közelem­ben toporognak, latolgatják a lehetőséget. Az összegyűrt férfitest árva. Valaki elindul a rendőrsé­gért, a mentőkért. Ürisiten. mire odaér a hír! Két gyereklány mellől or­vosnő Iéo az estébe. A sé­rült mellé kuporodik, vizs­gálja. Keze a pulzuson: „Csak a legsürgősebb műtét segíthet. Vagy az sem.” A kíváncsiskodók beszéde halkul, s tágulni kezd a kör. A szőke Zsigulis kitör ismét: „Maguk jöttek közvetlen utánam .Láthatták. Ö volt a hibás. Kivágott elébem. Ma­guk tanúsíthatják az igaza­mat.” Szürke Wartburg. Két fér­fi, csinos fiatal nő. Némák, csak figyelnek. Szemük a Zsigulisról az orvosnőre ván­dorol, ' ak i akikor emelkedik fel. „Vége...!” A szőke fiatalember két­ségbeesetten a Wartburgo- sokba kapaszkodik: „Látták, d vágott elébem! Világítása sem volt. Tatán ivott. Vétlen i'agyok. Nekem ez a jogsim­ba kerülhet. Meg bebörtö­nöznek. De ő? Neki már úgy is . . .” A mondat vége benne re­ked. A Wartburgosok kocsijuk­hoz indulnak, amely hosz- szan kígyózó sor elején vár­ja a felmentést. A lányon sapka, világos ballonkabát. Táskájából ci garettát h a Lász Á térképen még n@m található Nevet kapott a 342. utca ANDRÁS BÍRÖ ÉS VÖRÖSTÜZÉR — HOGY SZÜLE­TIK AZ UTCANÉV? — VZLTOZTATJS CSAK INDO­KOLT ESETBEN — ÛJ LAKÓTELEP, ÜJ UTCANEVEK Még egy bennszülöttnek sem érdemes ma már térkép nélkül elindulnia Egerben. Félreértés ne essék, nem azért, mert félő, hogy eltéved a szülővárosában. Sokkal in­kább azért, mert bármikor megállíthatja egy érdeklődő idegen, hogy merre van pél­dául a Rigó köz, vagy a Dézsmaház utca... Elhiszem, sokan fejből megtudják mondani, hogy a várps több száz utcája közül melyik a keresett. De az el­lenkezője is igaz. E cikk megírására készülve, meg­kérdeztem néhány járókelőt a Dobó tér környékén, hogy miként juthatok el a Tévesz­tő közben, a Hontalan utcá­ban, vagy éppen a Kő utcában lakó ismerősömhöz. Tíz kö­zül elvétve tudott egy-egy útbaigazítást adni... O O o Nem volt szándékos, hogy pontosan az említett nevű utcákat kerestem. Érdeklőd­hettem volna más utcákról is, van belőlük bőven a vá­rosban. Ki tudná fejben tar­tani valamennyit : András bíró. Bérc, Kő, Zúgó utca. Szúnyog köz, Bornemissza Gergely utca, Mecset és Vö­röstüzér utca. ■. A városi tanács nyilván­tartásában ábécébe szedve sorakoznak az utcanevek. Háromszáznegyvenkét rövi- debb-hosszabb nemiek. is­mert vagy alig hallott elne­vezésnek és olyanok is, ame­lyek a térképen még nem ta­lálhatók. Mint például a 342. sz. utca, amelyet a város szü­löttéről. a Lenin-renddel ki­tüntetett ” veteránról, Kiss Lajosról neveztek el a halá­la után a Csebokszári-lakóte. lepen. De az új utcák közé tartozik a déli városrészben lévő Szőlő. Szüret, Zólyomi, Eötvös és a Hild József ut­ca is. O O O Hogyan kap egy utca ne­vet? Egyszerű a dolog, gondol­hatná az ember, holott egy cseppet sem az. A leendő ut­canévnek egy sor követel­ménynek kell ,,megfelelnie”. Csak néhány ezek közül: könnyen kiejthetőnek. egy­szerűnek — ha külföldi ere­detű a szó, név, akkor fo­netikusan is jól hangzónak — kell lennie. Alkalmazkod­nia kell a történelmi, hely- történeti valósághoz, s nem utolsósorban politikai szem­ki: „Az öregnek már tény­leg úgy is mindegy!" Autós szolidaritás? Cinizmus? Tíz perc múlva kitisztul az út. Húsz perccel később Jászberényben elcsípek egy kék-fehér rendőrségi URH-t. Név, lakcím. Törzsőrmester jegyez. Majd fordul kocsijuk, s belefúrja magát az októbe­ri sötétségbe. Este fél tíz. Otthon. Rádió­hírek. „Jászalsószentgyörgy köze­lében elgázoltak egy kerék­párral közlekedő férfit. Kér­jük az autósokat, hogy a lá­tási viszonyoknak megfelelő sebességgel hajtsanak.” S zent j ánosbogarak, óla j­zöld Zsiguli vészes zúgása fülemnél, fékcsikorgás. ugrá­ló emberek, összegyűrt fér­fitest, elröpült micisapka, térdelő orvosnő, Wartburgo­soik, szőke srác a bezúzott üvegű, gázoló kocsinál. S a« a ballonos leány. „Az öregnek már tényleg úgy is mindegy .. Most bánt,, hogy három órával ezelőtt nem figyeltem az elzúgó Zsigulis rendszám- táblájára. Moldvay Győző pontokat is figyelembe vesz­nek a névadók, azaz a váro­si tanács végrehajtó bizottsá­gának tagjai. Az előbb említett csebok- szári-lakótelepi új utca ese­tében két variáció között választottak. Az elsőként ja­vasolt Törökzúgó név arra utalt, hogy ezen a részen egykor egy sor malom állt — lásd: Malom, Kallómalom utca —, így ez az elnevezés helytörténeti szempontból beleillett volna a sorba. A másik javaslat — ez a Ha­zafias Népfronttól érkezett — az volt. hogy ezt a modern lakótelepi utcát arról a ve­terán komm- istáról. Kiss Lajosról nevezzék el, aki ezért az új életért, a mai társadalomért harcolt egész életében. A döntés megszü­letett, az utca azóta az ő ne­vét viseli. Egy-egy tér, út; utca vise­li az egykor élt, s híressé vált egri tudósok, írók, tör­ténelmi személyiségek nevét. A legkedveltebb ezek kö­zül Dobó István, akinek a nevét egy tér, egy utca és egy köz viseli a városban. De ne­veztek el utcát a megyeszék­helyen Bornemissza Gergely­ről. a hős várvédőről, fittel Pálról és Hell Miksáról, a két neves csillagászról, az író Gárdonyi Gézáról és mások­ról is. O O O Egerben is — mint a ha­sonló sorsú\ és korú városok­ban — bizonyos történelmi hagyományok őrzői az utca­nevek. Ezeket szinte évszá­zadok óta ismerik, használ­ják. s ha netalántán valami­lyen oknál fogva más nevet kap az utca, akkor is hosszú- .hosszú ideig még a régi ne­vén emlegetik. Az igazsághoz hozzátartozik, az, hogy ilyen névváltoztatásra ritkán ke­rül sor: csak nagyon indo­kolt esetben kap egy régi ut­ca új nevet. A régi városrész­ben alig akad példa ilyenre. Talán a mostani Égészségház utcát lehetne említeni, ame­lyik valamikor Pyrker egri érsek nevét viselte.., A névváltoztatás — nem kifizetődő dolog. Gondoljunk csak bele. mennyi munkával jár csak egy kisebb utcának az „átkeresztelése.” A válto­zást be kell jelenteni a ta_ Bezárták a Újabb idegenforgalmi nevezetességgel gyarapo­dott Szilvásvárad. Néhány nap óta ugyanis itt talál­ható az ország egyetlen olyan szállodája, amelyre négy hónapos üzemeltetés után „lakatot” kellett ten­ni. Vagyis: bezárták a Li. picait. A döntés elkerülhetetlen volt. Az 1978. május 1-én átadott épület falai megre­pedeztek, egy néhány per­ces átfutó zápor után is heázott a plafon, és az aj­tók, az ablakok többsége is illetlenül viselkedett, amikor kinyitotta, vagy becsukta a kedves vendég. Hogy mennyire szükség van egy szállodára Szilvás­váradon, azt aligha szük­séges bárkinek is bizonyí­tani. Azzal se mondunk újat, hogy az épílkezés te­temes költségeit — a leg­többet az első számú me­cénás, a Szilvásvárad! Ál­lami Gazdaság vállalta magára — korántsem volt könnyű előteremteni. Azt pedig, hogy milyen hamar és sokan megked­velték a szakmailag igen jól képzett stábbal dolgozó nács, a központi lakásnyil­vántartó, a rendőrség, a mentők, az adóhivatal, a !c- leknyilvántartó és még ki tudja hányféle szerv, ható­ság illetékes osztályára. Ép­pen ezért, ha nincs különö­sebb ok rá, ritkán kerül sor egy-egy utca, vagy tér nevé­nek a megváltoztatására. Annak ellenére, hogy ilyen kéréssel fordultak már az egri városi tanácshoz is, mert egy-két embernek nem tetszett a neve annak az ut­cának. amelyikben lakott. Mint kiderült, sokan nem tudják mihez kötni a nevet, mert — mint mondták —. ki tudja, üi volt az a Kandra Kabos... Ezen a tanácstalan­ságon a közeljövőben remél­hetőleg sokat segít a MEBIB kiadványa, amely azon túl, hogy az egyes utcák, terek elhelyezkedéséről, kapcsoló­dásáról ad tájékoztatást, rö­vid nacionálét is közöl majd névadókról. Nem rossz öt­let! O o o Az előbbi példa is mutat­ja, hogy napirenden van a kérdés: jók, vagy rosszak az utcaneveink? Az tény, hogy mindenki kedvére nem lehet tenni egy-egy utca. tér elne­vezésekor. A névadó város­atyáknak van egy jó kapasz­kodójuk, a következetesség, ezzel azonban néha még ná­luk is baj van. Erre is akad példa, méghozzá a Lajosvá- rosból: köztudott, hogy itt egy sor utca a történelmi magyar városok nevét viseli — Zombori, Kassai. Brassói, Rozsnyói, Lőcsei, Aradi, Nagyváradi, Temesvári, Fiu­mei — ám egy-két keresztut­cát már másképp neveztek el (Albert Ferenc, Pápay Sámu­el utca). Mindez igazolja, hogy a névadás nem lehet „gyorsított eljárás”, erre is készülni kell. Éppen ezért, talán még nem késő megter­vezni a megyeszékhely leen­dőúj lakótelepén, a Tihaméri városnészben épülő új utcák, utak és terek egységes kon­cepción alapuló névrendsze­rét. Vagy a 25_ös út átkelő szakaszának elkészülte után kialakuló szakaszok névadá­sát. A jó. a kifejező és az ötlej tes utcanév ugyanis sok min­dent kifejez, s talán már ak­kor is közismertté válik, ami­kor a város térképén még nem is szerepel. Lipicait! szállodát, mindennél éke­sebben bizonyítja, hogy szobái mindig foglaltak voltak, sőt sok hazai és külföldi vendég már a jö­vő évre is bejelentette ér. kezését. Egyebek mellett ezért is szomorú, hogy Szilvásvá­radnak nincs szállodája. Ráadásul ma még azt sem tudni pontosan, hogy mi­kor lesz. Mert a beruhá­zás tervezői és kivitelezői ugyan már kiásták a csa­tabárdot, de a repedések eltüntetéséig, a mennyezet újabb szigeteléséig még a legoptimistábbak szerint is hónapokat kell várni. Természetesen szálloda nélkül, amelynek különben a tervezője a Csongrád megyei Tervező Válla­lat,!!) kivitelezője pedig a Heves megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalat volt.. , — koós — MiwsmG) 1978. október 12,, csütörtök Szilvás István (

Next

/
Thumbnails
Contents