Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-12 / 241. szám

^a/vvwwsaaaa^a^aa/saaaaaaaaaa» I CCtf S d MB I Goethe szomorújátéka egr Fejcsóválás tanácstalan­sággal, fenntartásokkal és más előítéletekkel fogadtam annak idején a hírt: Goethe Clavigo című szomorújáté- kaval nyitja évadját az egri Gárdonyi Géza Színház. A személyes antipátiámon túl, már ami a szomorújátéko­kat illeti, el nem tudtam képzelni, hogy a romantikus drámákat valóban nélkülöző (?) korunk egri színháznéző­je mit tud kezdeni ezzel a wertheriádával. - Amelyet szerzője annak idején ifjonti hévvel vetett öt felvonáson át papírra, s amelyből nem hiányozhatott a csalfa-csa- podár vőlegény és a szíve- szakadt menyasszony, a bosszúálló báty és a vérfür­dő, valamint a haláltetemek felett egymásnak megbocsá­tó két ellenfél sem. Kétségtelen, hogy a halha­tatlan Goethe fauszti re­meklése. negyedszázadnyi színházi benn fen tessége ad­hatott volt volna valamiféle reményt, hogy a ma nézője is kibírja talán a kétszáz évvel ezelőtti érzelmeket, ha ezek az érzelmek goethei megfogalmazásban, goethei gondolatokat hordozva je­lennek meg ^ késő klasszi­kust utánzó színpadon. De a nyilatkozatokat olvasva e bemutatót illetően, éppen az ilyfajta nyilatkozatok szok­ványai miatt, aggodalmam, hogy hiába akar a mának szólni a múlt és Goethe űrü­gyén a rendező, csak to­vább mélyült egészen a le­targikus szkepszis szintjéig. Ennyi előjel, s ráadásul szá­momra ennyi rossz előjel után beülni egy évadnyitó premierre, úgy tűnt. bátor tett volt a részemről. Bát­rabb. mint a színészeké, akiknek ez a bemutató a munkájuk. Engem meg csak részben fizetnek az ilyen­olyan kritikusi tevékenysé­gemért. A hősi tett vállalá­sának primátusa tehát csa- ' kis engem illet — állapítot­tam meg, miközben kezem­be vettem a színlapot, és amelyről meghökkenve ol­vastam: színmű két részben. Tehát már nem szomorújá­ték és nem öt felvonás és : újra fordította Görgey Gá­bor. Aztán megkezdődött a já­ték, — vagy hogy inkább mese. Mesés történet, egy történetnyi mese a Clavigo nevezetű madridi ifjúról, meg Marie-ról, és Beaumar- chais-ról, a bátyjáról, a maj­dani íróról. Az egész játék árnyképekkel indult, és árnyképek adtak keretet is a jeleneteknek, hogy ezek­ből az árnyképekből, a ré­gen voltak árnyaiból és e ré­gen volt történetből bontód- jék ki az a mese, amelynek, ha akarom, igenis van ta­nulsága —, aki a szerelmét feláldozza a karrierjéért, lám, az a végén az egyiket sem éri el —, ha akarom: semmi. Csak mese marad. Hol egy picit megkönnyezte- tő, hol megmosolygató, hol pici könnyeinkért önmagun­kat feszengve kimosolyogta- tó mese. Amely ugyan hely- lyel-közzel meg-megtorpan, mintha a mesélő tekintete, gondolatai elkalandoznának egy-egv pillanatra, és ekkor semmi nem történik, csak a szavak peregnek, mint szá­raz homokszemek. Ám mire felocsúdva, éppen unni kez­denénk a dolgot, a mese is­mét visszakanyarodik a szín­padra, befonja a nézőteret és hallgatjuk, nézzük to­vább. mi is lesz vajh Clavi­go és Marie sorsa. Egy szó, mint száz, az egykor önvallomásnak szánt Nyplcak után: négyek Rákfogóék A Rákfogó névnek még mindig súlya van. Pedig a több mint tíz évvel ezelőtt alakult' zenekarról alig-aüg lehet hallani. Csupán néha egy-egy hírt: itt és itt lépnek fel. Se nyilatkozatok, se lát­ványos tagcserék, se egyéb — zenei életünkben az utóbbi időben egyre jpbban elhara­pódzó — önreklám, mutat­vány. És mégis. Rákfogóékat kö­rülöleli valamiféle legenda. Koncertjeiken állandó a telt ház. A szombati egri elő­adás után — ahol még a pótszékeket is be kellett ten­ni a művelődési ház termé­be — beszélgettünk az együt­tes tagjaival. — Mi a titkotok? — Titok? — csodálkozik Lakatos Bögöly Béla, a ze­nekar basszusgitárosa, éne­kese. — Nincs ebben semmi, talán a stílusunk, zenénk vonzza a közönséget. Amikor a hatvanas évek végén meg­született a Rákfogó. már ak­kor a beat hőskorszakában egyéni elképzelésekkel vág­tunk neki a muzsikálásnak. Nem másoltuk a külföldi slá­gereket, igyekeztünk kialakí­tani egy sajátos hangvételt, arculatot. A dzsessz-rock áll hozzánk a legközelebb. — Négyen maradtatok? — Hát igen, a hajdani nyolcak megcsappantak. Eb­ben a felállásban körülbelül egy éve játszunk együtt. A tagok, úgymond ..főál­lásban” tartoznak az együt­teshez. Mert külön-külón ha­zai dzsesszéletünk jeles kép­viselői. Meghívják őket más zenekarok is. Olyan zené­szekkel koncerteznek, mint Vukán György. Kőszegi Im­re, Pege Aladár. A legtöbb Rákfogó-dal szerzője, a csoport zenei irá­nyítója Szakcsi Lakatos Bé­la, Fender-zongorán játszik : ** 1 — Mindegyikük ír számo­kat, de előszedünk régieket is, és azokat felfrissítjük, át­dolgozzuk. Még spirituálét is. Amikor nem saját nótákat adunk elő, azokat is megtölt­jük egyéni ízzel. Az idei debreceni dzsessz- napokon. szeptemberben, ők voltak a házigazdák. A fesz­tiválon hazai és külföldi együttesek léptek fel. Volt alkalmuk jam-ben is mu­zsikálni. — A jam-session, a szabad, közös zenélés legjobb műhe­lyei az ilyen fesztiválok, vagy az egyetemi klubok — mondja Németh. János, a szaxofonos. — Sokat számít a jó közösség. Az olyan, amelyik részt kíván venni — és bele is kapcsolódik — az alkotás folyamatába. Az improvizációkban egymást segítjük, űzzük, hajtjuk előre. — Milyen a ti közönsége­tek? — Nem tizenévesek. Ál­talában közelebb állnak a harminchoz. Azt hiszem, a hatvanas évek rocknemzedé­ke „pártolt át” a dzsesszre. Nagyon jó klub működik pél­dául a budapesti Marx Ká­roly Közgazdasági Egyete­men. Nemrégen jöttünk visz- sza Görögországból, ahol is egy athéni dzsesszklubban vendégeskedtünk tíz napon at. — — Milyen fesztiválokon jártatok? — Tavaly részt vettünk a dzsesszmuzsika egyik legna­gyobb seregszemléjén, a var­sói Jazz Jamboree-n. Felejt­hetetlen élmény volt. Az idén áprilisban pedig a prágai dzsesszfesztiválon jártunk. — A siker? — A magvar dzsessz már kivívta magának az elisme­rést. Több olyan eevüttesünk van például Benkóék. vagv Deseő Csabáék —, amelyek nemzetközi hírnévre, tekin­télyre tettek szert. — És a Rákfogó? Ennek a névnek súlya van. Józsa Péter r színpadon fh,it°»°?netet elmondani óhajtott drámáról a fordító es a rendező, Szűcs János közös erővel oly alaposan lefújta a port, hogy a fúvás ^u6 nemcsak a mű hasz­nálható szépségeit, máig is ervenyes igazságát hozta fel­színre de egyúttal a ma mar aligha használható — bocsánat e kifejezésért _ r észeit, jelenünkben csak heteteknek tűnő monológjait is „visszaporzotta” a múltba Hogy ott nyugodjanak béké- ben, az antikvitás, a müze- antas és az irodalomtörténet soha ki nem elégíthető mo- hosaga kedvére. Mint utaltam rá, Szűcs Janos árnyképekkel tagolt jeleneteket rendezett a rend- k!vul, egyszerű és mégis iga­zán kifejező erejű, középen kissé megemelt, s ezzel is szemet odavonzó díszletek kozott. Ez utóbbiak fenntar- "éjkül Székely László Jaszai-díjas díszlettervezőt dicsérik, mint ahogyan Váq- volgyi Ilonát dicsérik a he­lyesen hűtlenül korhű és jellemeket is karakterizáló jelmezek. A színpadi törté­nés, a mese rendezője és színészéi is jórészt és a já­ték nagy részében közösen vigyázták arra, hogy csak annyi hörgés, szenvedés, jaj- es felkiáltás essék és csak annyi epekedés, meg álnok­ság legyen a színpadon, amennyi még egyrészt hűsé­gesnek tűnik ahhoz a kor­hoz, amelyről a színmű — most már lehet tőlem szo- morujáték is! — szól, más­részt amennyi elbírható és tálán még elhihető is a né- számara. De annyi me­lodráma maradjon, ameny- nyit azért a legszárazabb szív valamelyik rejtett csücskében is megkíván ro­mantika címén. Vitéz László Clavigója, a szerelmét hűtlenül elhagyó a karrier kék madarát ker­gető, majd stílusosan a ra­vatal mellett holtan haló hős figurája volt. Amikor az voit. A dráma társalgási je­leneteiben, ahol fölényes­nek, fanyarnak, frivolnak, f°„ . kaján-komikusnak is kellett lennie — alakítása elismerésre méltó. Mint ro­mantikus szerelmes, a játé- kával a szövegmondásával mar lényegesen kevésbé tet­szett — nekem. Orbán Ti­bor Carlosa, Clavigo barát­ja es rossz szelleme, egy te­litalálat-figura remek rit­musban „végigvitt” színészi megformálása. Egy kicsit Mefiszío, egy kicsit Jágó, egy kicsit gazember, egy ki­csit filozófus és intellektus, s mindezt szép, tiszta szö­Reilly azt magyarázgatta a szovjet elhárítás emberei­nek. akiket megbízható el­lenforradalmár összeeskü­vőknek hitt. hogy véleménye szerint honnan kellene pénzt szerezni az összeesküvéshez: — Oroszországban hatal­mas művészeti értékek van­nak. Rengeteg értékes kép, szobor van a múzeumok bir­tokában. Ezeket kellene meg­szerezni és eladni külföldön. Elsősorban azokra, a műal­kotásokra gondolok, amelyek most a raktárban vannak, nincsenek kiállítva és így Maiié: Holl Zsuzsa — vegmondással, nagyon is mai hangvétellel. A hangvé­telét, akusztikáját itt szó szerint is értve. Kellemes bemutatkozása volt Maróti Gábornak is Beaumarchais szerepében. Egy-két bizony­talan, talán túllelkizett pil­lanatot leszámítva, hangjá­ra, játékára lelvén, hitele­sen formálta meg e mese­tisztaságú báty alakját. Holl Zsuzsa, mint Marie, mint a szerelmében holt lány, egy­szerre volt légies és asszo- nyi, lenge fátylú tündérke a eltűnésüket nem veszik azonnal észre. Az értékesí­tést én magamra vállalnám .. Később Reilly még egy pénzforrást ajánlott: az In­telligence Service jó árat fi­zetne értesülésekért, első­sorban a Kominternre vo­natkozó adatokért A Tröszt emberei épüljenek be a Kominternbe. Reilly annyira belemelege­dett terveinek ismertetésébe, hogy figyelhieztetni kellett; eljárt az idő. indulnia kéri. ha el akarja érni a leningrá- di vonatot amely visszavi­Sophie: Pólyák Zsuzsa. (Fotó. Szántó György) meséből és villanásokban dühödt nő, akit megcsaltak, akinek életét félbehagyták, — egy nagyon is mai; törté­netből. Pólyák Zsuzsa a testvér, M. Szilágyi Lajos e testvér férje szerepében, Matus György, mint Buenco, Hídvégi Elek Saint George- kénit, míg a szolga alakjában Utes József igyekezett — és sikerrel — szolgálni a játék egységét és a bemutató si­kerét. szi őt a Néva-parti városba, onnan a határra, hogy még az éjjel visszatérjen Helsin­kibe. Még annyi ideje volt. hogy autón elszaladjon az egyik összeesküvő lakására, valami irat átvételére. Mek­kora a meglepetése, amikor ott pisztolyt nyomnak az ol­dalához és kijelentik: — Sidney George Reilly, a törvény nevében letartóz­tatjuk! Reilly már fogoly, de még hátra van egy feladat. Ha kiszivárog, hogy a mester­kém a Tröszt révén a szov­jet hatóságok kezére kerül, vége a Trösztnek, pedig ar­ra továbbra is szüksége van az elhárításnak. Gyorsan döntenek; a GPU néhány munkatársa a határra utazik, ott «adóztatnak egy szovjet határőrőrsöt és lövöldöz­nek. Az Izvesztyijában köz­leményt jelentetnek meg a lelőtt csempészekről. A Tröszt Helsinkiben dolgozó része már sejti, hogy az eltűnt Reilly azonos az egyik lelőtt csempésszel, de ezt szovjet részről csak később jelentik be. amikor már Reilly valóban elnyerte mél­tó büntetését. Mert Reilly egyelőre még él. Magánzárkában van és naponta viszik kihallgatásra. Először hallgat. rutinos szakemberként csak olyasmi­ről tesz vallomást. amiről sejti, hogy a másik fél már amúgy is tudja. Amikor azonban közölték vele. hogy végrehajtják rajta a forra­dalmi törvényszék 1918-ban hozott halálos ítéletét, papírt Gyurkó Géza 14. Egy mesteri a'ició »tán Mo zijegy-zet Egy kolléga kért: szerez­zek mozijegyet a kedd esti előadásra. Merthogy nekem protekcióm van az egri pénztárnál, amelynek kis ablaka előtt „Minden jegy elkelt" választ kaptak az érdeklődők. Latba vetettem hát filmeken edződött szo­cialista összeköttetésemet s megszereztem a jegyeket. (Bocsánat azoktól, akik < nem kaptak jegyet.) Nem nagy ügy, máskor < is történt hasonló: az Ab- • ba, a Volt egyszer egy vad­nyugat, a Pokoli torony és j más ehhez hasonló szu­perprodukciók bemutatása- < kor is szükség volt — uram j ég! — a protekciómra. Is­métlem nem nagy Ügy- Említést most és ésupán < azért érdemel csak, mert eg( ‘ új magyar film, a „80 hu- , szár" megtekintéséhez kel- ; lett az összeköttetés. Némi gyanakvással fo- ; gadtam az előkészített „telt ; házat”, a kedves pénztáros- ; nő sztereotip szavait: „Min­den jegy elkelt”, és vártam az estét, amikor kiderül ] mennyire „telt" az a mozi vagyis a közönség valóban ; kíváncsi-e a 80 huszár szo­morúan kalandos történe­tére. Ï Nos, a közönség eljött a > hívó szóra, telt ház előtt $ pergett a film. Az érdek- \ lődésben bizonyára része * van az egyre jobban kibon- i takozó szocialista brigád- $ mozgalomnak, a kulturális i vállalások igazi tartalmán Ï munkálkodó népművelők- s nek, a meghirdetett ver-1 senynek, a nyertes brigá- > dot majdan megillető díj-1 nak — amely budapesti > filmgyári látogatást is ígér » — ám legfőkébb magának Î a filmnek. Amelynek meg- | tekintése, szépségének, gon- \ dolatiságának befogadása. ( maradandó művészi él- * ményt nyújtott az igazold- siti szolgáló látogatási jegy £ mellé. Ï örömöm .— még inkább \ örömünk! — persze telje- > sebb lenne, ha a széksoro- i kát megtöltő diákok dél- > utáni előadáson néznék a j filmet, amelyre így este > már a felnőttek, a dolgozók i válthatnának jegyet. > Brigádban, vagy egyéni- > leg. Versenyben, avagy ver- i senyen kívül. De minden- > képp: az élményért... i (márkusz) > WWNAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA és ceruzát kért. hogy pa­pírra vesse életének utolsó levelét: „F. E. Dzerzsinszkijnek; a GPU elnökének! A legutóbb végbement be­szélgetések után hajlandó vagyok teljesen őszinte val­lomást tenni és adatokat szolgáltatrti a GPU-t érdeklő valamennyi kérdésről az angol hírszerzés szervezeté­re és személyi állományára vonatkozólag, továbbá — minthogy azt is ismerem — az amerikai hírszerzést il­letően is, és azoknak az orosz személyeknek a tárgyában is, akikkel találkoztam. Sidney Reilly” Ez a beadvány 1925. októ-' bér 30-án kelt Moszkvában, az úgynevezett belső bör­tönben. A halálos ítéletet 1925. november 5-én hajtot­ták végre. Négy évtizedig úgy tudta a világ, hogy Reilly határát­lépés közben, egy fatál's véletlen folytán vesztette életét. Reilly bukásának hét pecsét alatt őrzött okmánya­it csak kellő idő múltán a hatvanas évek elején hozták nyilvánosságra a Szovjet­unióban. Reilly, a ,.kémfeje_ delem” tehát, aki 1918-ban kétmillió rubelt ígért és fél­millió előleget is adott, hogy tartóztassák le neki a bolse­vik párt egész közponi bi­zottságát. 1925-ben egy va­lóban mesterien végrehaj­tott akció után nyerte el méltó büntetését. (VÉGE) Clavigo: Vitéz László és Carlos, a barátja: Orbán Tibor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents