Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-08 / 238. szám

Egy tanácskozás tanulságai Hiába sok, mégis kevés AZ EGYRE SZAPORODÖ ^ tanácskozásokról hallva, az emberben óhatatlanul felötlik a kérdés: vajon ez a sok an­két, értekezlet, tapasztalat- csere nem sok egy kicsit; el­éri-e valamennyi a célját; a részvevők otthon, a munká­juk során hasznosítják-e az elhangzottakat, s ha igen, ugyan mennyit? Mi tagadás, a közelmúlt­ban Gyöngyösön tartott ta­nácskozás meghívóját is ha­sonló kétségek közt forgat­tam, pedig a téma (a szó szoros értelmében) húsba vá­gó volt. A részt vevő mint­egy 80 ifjú mezőgazdasági szakember ugyanis a hús­program KlSZ-védnökségé- ről, s a megyei feladatokról tárgyalt. Az előadások, hozzászólá­sok során szinte kivétel nél­kül szóba kerültek mindazon gondok, vitatható intézkedé­sek, tévhitek, melyek nyomán a tejtermelésben Heves me­gye az utolsó helyre szorult, s bizony sem a húsmarha- sem pedig a vágósertés-ter­melésben nincs dicsekedni- valónk. Amikor egyesek az állatte­nyésztés szerény eredményei­nek forrását kutatják, a gaz­daságok szinte kivétel nélkül az alacsony jövedelmezőség­re hivatkoznak, sőt egyesek szerint az ágazat jószerivel csak ráfizetéses lehet. Kétség­telen, hogy a felvásárlási árak igen alacsonyak, s tényleg ésszerűen, gazdaságo­san kell annak a szövetke­zetnek termelnie, amely ko­molyabb haszonra számíthat ebben az ágazatban. Ugyan­ekkor Fehér Gyula, az Ál­lattenyésztési Felügyelőség felügyelője találóan jellemez­te a gazdaságok vezetőinek I jelenlegi gondolatmenetét, amikor azt mondta, hogy a búzához elő kell készíteni a talajt, elvetik a magot, a végzik a szükséges növény- I védelmi munkákat, s ha jó h időben le tudnak aratni, ak­kor biztos pénzt hoz a gaz- , daságnak. Ha viszont úgy akarnak valahol tejet ter­melni, hogy az kifizetődő is legyen, ahhoz nemcsak egy- egy időszakban kell az erő­ket összpontosítani, hanem évente 365 napos megfeszí­tett munkára, figyelemre van szükség. „Itt a kevesebbért is jóval többet kell tenni”. A gazdaságok viszont sok he­lyen úgy okoskodnak, hogy inkább legyen valamennyi veszteségem az állattenyész­tésen, de akkor fele annyi ellenőrzésre van szükség, fe- ' le annyi gondot veszek a nyakamba, s még mindig ott a kibúvó: alacsonyak a fel- vásárlási árak! Ezt bizonyít- f ja, hogy a tej több mint 60 >r százalékát adó termelőszö­vetkezetekben az egy tehén­re jutó tejhozam mintegy félezerrel marad el a háztáji gazdaságokétól, az állami gazdaságokkal szemben pedig még sokkal nagyobb a le­maradásunk. AZ ÖTÖDIK ÖTÉVES terv első két évében nem tel­jesítettük az előirányzott 3 és fél százalékos évi növeke­dést a húsmarhatartásban, s a vágósertés-termelésben is a háztáji gazdaságok csak­nem 30 százalékos termelés- növekedése javította a me­gyei átlagot. Ugyanakkor a gyöngyösi tanácskozás több hozzászó­lásából is kitűnt, hogy mind a termelés fokozása, mind pedig a jövedelmezőség ja­vítása elsősorban a takarmá­nyozáson múlik, melynek helyzete bizony siralmas a megyében. Szó se róla, a szükséges mennyiséget meg­termeljük, de mint ahogy nem mindegy, hogy egy él­sportoló egész nap' uborkát, almát, vagy pedig kalóriadús fehérjében gazdag ételeket eszik, ^ éppúgy ezeknek az intenzív tej- vagy hústerme­lésre fogott, meglehetősen kényes állatoknak sem kö­zömbös, hogy az eléjük tett takarmány mennyi létfontos­ságú tápanyagot tartalmaz. Magyarul: milyen a ta­karmány minősége. Ná­lunk viszont még mindig él az a mennyiségi szemlélet, amely szerint könnyen meg- róhatják azt a szövetkezeti vezetőt, aki csak a megyei át­lag alatti hozamokról ad számot, de azért még senkit „nem vettek elő”, hogy a ta­karmány nincs olyan minő­ségű, mint az kívánatos len­ne. Márpedig a hústermelés ezen áll vagy bukik. Az egyik kompolti kutató mesélte, hogy az intézet a gazdaságok többségének el­végzi a beküldött minták alapján takarmányuk minő­sítését, ugyanis ezt a mező- gazdasági üzemektől a Pénz­ügyminisztérium számon ké­ri. Márminthogy a vizsgálat meglegyen. Azzal már legke­vésbé sem törődik senki, hogy a vizsgálatokat milyen intéz­kedések követik, hogy mi­ként igazítják az eredmé­nyekhez a takarmányozási igényeket. És a legtöbb he­lyen bizony ezek a vizsgálati eredmények ott porosodnak a fiókok mélyén, anélkül, hogy annak egyetlen adatát is felhasználták volna. Per­sze van ellenpélda is, hiszen a hevesi Rákóczi Termelőszö­vetkezetben évek óta nincs gond az állattenyésztéssel, ők viszont a rutinvizsgálatok mellett még egy sor egyéb adatot is kérnek a kompol­tíaktól. Ezek alapján már könnyű javítani a takarmá­nyok minőségén, és könnyű úgy összeállítani az állatok „menüjét”, hogy ezáltal mind több húst, tejet adjanak. ÉRTHETŐ PERSZE a kér­dés, hogy az olyan szakembe­rek, akik öt éven át ültek az egyetem padjában, hogyan nem értik ezeket a még kí­vülállók számára is nyilván­való dolgokat. Értik. Nagyon is értik. Csakhogy egyrészt míg az árpa, cukorrépa, búza, kukorica termésátlagai alap­ján ítélik meg a gazdaságok termelőmunkájának színvo­nalát, míg az össznyereség nagysága a fő szempont, s ennek alapján osztják a pré­miumot is, addig könnyű a takarmánytermelést a har- madlagos kérdések közé so­rolni. Egyszer valaki azt mondta, hogy „egy jó takar­mánytermésből még senki nem vett magának kocsit, hétvégi telket”, és bizony szép, nem szép — igaza van. Másrészt viszont igen sok múlik a termelőszövetkezetek legfőbb vezetőin. Ugyanis hiába tesz meg mindent egy állattenyésztési ágazatvezető a jobb eredményekért, ha csapnivaló takarmányt kap a növénytermesztőktől, ugyan­akkor hiába jó a takarmány, ha azt nem az előírt összeté­telben, mennyiségben adják az állatok elé, ha részegen megy be a dolgozó, vagy rendszertelenül, nem pontosan fejik a teheneket. Ellenben ha a szövetkezet elnöke, fő- agronómusa kellően felké­szült (nem mindenki mond­hatja el magáról!), képes a megfelelő színvonalon köve­telni, képes összehangolni a két ágazat munkáját, akkor ez feltétlen meglátszik a tej-, vagy hústermelés ered­ményein. MAR-MAR EGYÖNTETŰ a szakemberek véleménye, s a gyöngyösi tanácskozás is erre utalt, hogy mindezek pusztán szemléleti és sokkal kevésbé felvásárlási kérdé­sek. Szerencsére az utóbbi időben mind több szó esik a takarmánytermelésről, az ésszerű rét- és legelőgazdál­kodásról, s a gyöngyösi fiata­lok tanácskozása is e szemlé­leten kívánt változtatni. Ha csak ennyi lett volna a cél­ja, akkor már érdemes volt összehívni, hisz minden bi­zonnyal azok, akik esetleg ma még csak üzemgazdászok, üzemmérnökök, csoportveze­tők, pár év múlva ők lesz­nek azok az elnökök, f őagro- nómusok, akik döntően meg­szabják egy-egy gazdaság és majdan egy egész ágazat te­vékenységének színvonalát. Cziráki Péter A zsiliprendszer és a torony: amit Lakatos Sándor az ablakából Iát. Érdekes munkahelyek Alatta: a Tisza A Kiskörei Vízlépcső igaz­gatási épületében — a Kö- TIVlZIG szakaszmérnöksége elegáns székházának felső emeletén — egy csupaüveg homlokzatú szobában, hatal* más vezérlőpult előtt, az idegen számára titokzatosnak tűnő műszerek között ül szolgálati őrhelyén. A Tiszát, s az őszi színeket öltött par­tok között nyújtózó folyó szürke, nagy betonépítmé­nyeit figyeli. Időnként gomb­hoz, kapcsolóhoz nyúl, vagy a gyakran becsöngő telefon­hoz. Magabiztosan végzi a ten­nivalóját, könnyedén eliga­zodik feladatai között. Pe­dig — mint magyarázza mo­solyogva — csupán „beugró* ezen a poszton... Lakatos Sándor ugyanis valójában: villanyszerelő. A vízi létesítmények elektro­mos berendezéseinek amo­lyan „mindenese”, egyik kar­bantartója, javítója. Csak hát most éppen itt van rá szükség. Nem nagy dolog — mond­ja —, szívesen vállalkozott ez alkallommal is a helyet­tesítésre. A duzzasztóműnek kell „parancsokat” adni egy- egy kézmozdulattal úgy, hogy a vízkormányzó elő­írásait betarthassa. A mű­szerek a nagy elzáró kapu­kat mozgatják odakinn, kí­vánság szerint változtatván a folyó vízállását. Mert a hajózásnak, a vízkivételnek, az öntözésnek szigorú felté­telei vannak. Ahhoz például, hogy ott lenn a járművek akadálytalanul haladhassa­nak, mondjuk, nyáridőben: másodpercenként 160 köb­méter vizet kell átengedniük a kinyitott szegmenseknek. — Szóval — magyarázza — : egyrészt ilyesmire van gondom. Másrészt a megha­tározott időkben mért adato­kat jegyzem a naplóba, s üzeneteket továbbítok a ha­jóknak a zsiliptornyon ke­resztül ... Különben a zsi­liptorony is régi ismerősöm. hordták, még ma is emlegei' tem! — Amikor jönnek, hosszúi kürtjelet adnak — beszéli nekitüzesedve — s mi fény-i nyel válaszolunk nekik. Egÿ diszpécserközpont vezérlőpultjánál (Szabó Sándor felvételei)1 Amikor ide kerültem Kiskö­rére, öt esztendővel ezelőtt, ott kezdtem. Talán érdeke­sebb is volt. Minden egyes hajót külön kellett zsdlipel- nünk, volt olyan napom, hogy tízet is átengedtünk! Igaz, többnyire csak uszá­lyok, kisebb gépek járnak erre kaviccsal, kővel, de né­ha azért csak érkezik egy- egy nagyobb is. Azokat, ame­lyek a bélapátfalvi új ce­mentgyár berendezéseit Fél esztendeje, hogy nap­világot látott az MSZMP Központi Bizottságának fon­tos állásfoglalása a mezőgaz­daság, az élelmiszeripar fel­adatairól, szoros összefüggés­ben a lakosság termékellátá­sával. Az irányelvek termé­szetesen kihatnak a fogyasz­tási szövetkezetek tevékeny­ségére is, hiszen az áfészek ma már termeltetnek, s kü­lönböző szakcsoportjaik Hat­van esetében például ötszáz család szerteágazó, hasznos munkájára épülnek. Ugyan­ekkor a felvásárlás, a mező- gazdasági eredetű termékek értékesítése is érdekeltté te­szi a szövetkezeteket a köz­ponti állásfoglalásból eredő gondok megoldásában. Csak szarzciiáses Jobbat, többet a nagy kosárba...! Hatvani áfész-feladatok március tükrében alapon Ismeretes, hogy a Hatvan és Vidéke Fogyasztási Szö­vetkezet hét települést érint, ahol mindenütt fejlett a fel­vásárló, értékesítő hálózat. Termeltetés azonban csak Hatvanban és Boldogon fo­lyik, szigorúan szerződéses alapon, ami egyedüli haté­kony forma. A hatvani szak­csoportok gyümölcsöt, zöld­séget termesztenek, méhész- kednek, továbbá nyúl és ser­tés hizlalásával segítik a népgazdaságot. Boldog a pri­mőr zöldség virágzó hazája. S hogy mit profitált e szak- [ ekkoriakból, a kisáruterme­lők, háztáji tulajdonosok munkájából az áfész? Kom­polti János osztályvezető ada­tai szerint burgonya- és zöld­ségfelvásárlási tervüket nyolcvan százalékban innen származó áruból teljesítet­ték. Élelmiszeripari vonatko­zásban a gödöllői agráregye­tem tangazdaságával közö­sen létesített húsüzem je­lent komoly előrelépést az áfész utolsó félesztendei munkájában. A sertéste­nyésztő szakcsoport tagjai hetente száz jószágot adnak itt le, amiből tízféle töltelék­áru, illetve tőkehús jut a város és a környező községek boltjaiba, folyamatossá téve az ellátást. segítség résre az áfész házhoz is szál­lítja a rendelt mennyiséget. Érvényes az ilyesféle támo­gatás méhészeknél a cukorra, mézeskannára, zöldségesek­nél pedig leginkább a fóliá­ra, a vegyszerekre, s a köz­pontilag irányított földmeg­munkáló, szállító és növény­védő gépekre. Előbbiek véte­léhez ártámogatást kapnak a hatvani, boldogi szakcsoport­tagok, a traktorokért, gépekért pedig fizetniük sem kell. A kedvezmények hatására ki­alakult termelőkedvet érde­mes néhány adattal jellemez­nünk! A zöldségesek ez év­ben félmillió forint ártámo­gatással 310 ezer négyzet- méternyi fóliasátrat telepí­tettek, aminek a fele Boldog­ra ' került. Ezzel egyidőben 240 ezer forint kamatmentes termelési előleget folyósított részükre az áfész központi pénztára. Beszélgettünk szakcsoport­tagokkal, akik hosszabb ide­je állnak szerződéses kapcso­latban a fogyasztási szövet­kezettel. Általában elégedet­tek, s valamennyien a mun­kájukat ösztönző segítségről szólnak. Simon Mihály sze­rint a sertéshizlalók például nagykereskedelmi áron jut­nak külön hozd iáéhoz; s feé- _ tzó _ esett már, _ Különösen _ sásra; Új felvásárlótelep Természetes követelmény a nagy forgalom közepette a megfelelő átvevőhelyek ki­alakítása, amiről korábban fontos ez Hatvanban, ahol a legtöbb terméket leadják a szakcsoportok, az áfész szer­ződött kisárutermelői. Az igazgatóság ezért tekinti nagy előrelépésnek a Csapajev ut­cában frissen létesített fel­vásárlótelepet, amely Fülöp László szakavatott irányítá­sával végzi munkáját. Csak­nem 300 négyzetméternyi raktározóterület, korszerű mázsálóhely várja itt a beér­kező árucikkeket, hogy a leg­rövidebb időn belül eljusson minden termék a boltokba, a fogyasztókhoz, vagy más mó­don értékesítsék. Ahogy a telepen hallani: nem végle­ges ez a megoldás, illetve az áfész igazgatósága további fejlesztést, építkezést tervez. Az egyre növekvő termelési kedv. a szakcsoportok iránt megnőtt érdeklődés feltétle­nül indokolja az intézkedést. S legalább ennyire szükség lenne korszerűsítésre, fejlesz­tésre Csányban, ahol Hatvan után a legdinamikusabb a felvásárlótelep munkája. Bol­dog ugyanígy nyújtja a kezét, tekintettel a mindinkább megkövetelt vagyonbizton­További feladatok Borsi. László, az igazgató­ság elnöke, a központi irány­elvekből adódó további fel­adatokat vázolta előttünk, hangsúlyozva a szemlélet vál­toztatásának szükségét. El­mondotta, hogy mind a szak­csoportoknak, mind az egyéni szerződő feleknek igazodniuk kell a népgazdaság általános érdekeiből eredő elgondolá­sokhoz, a megfelelő termelé­si szerkezet kialakításához. Azt termesszen mindenki, amire szükség van, ami min­den mennyiségben eladható, tehát fogyasztói igény! Így jön elsődlegesen számításba a paprika, uborka, paradi­csom. S változatlanul fontos a sertéstenyésztő, kisállatte­nyésztő szakcsoportok taglét­számának növelése. Tervezi az igazgatóság további 30 ezer négyzetméternyi terüle­ten a takarásos zöldségter­mesztés meghonosítását, ami­hez egy fóliafektető gépet vá­sárolnak. S feladatuknak te­kintik, hogy a Hatvan és Vidé­ke ÁFÉSZ területéhez tartozó községekbe'h további szakcso­portokat hozzanak életre. Eközben a minőségre is gon­dolnak! A fejlett technoló­giák megismertetésére szak­mai jellegű előadásokat szer­veznek Csánytól Ecsédig, Boldogtól Nagykökényesig. Vezérelv: jobbat, többet a nagy kosárba... ! Moldvay Győző _i zöld a várakozást jelenti,1 kettő pedig a szabad utat. A] j piros nálunk is tilalma# - mond, s kettőzve azt üzeni) ' hogy a zsilip üzemen kívül van. Este 10 után, reggel hat óráig nem lehet átkelni ai kamrán. Magán járművek peu dig még műszak alatt, is csali , megszabott időben haladható j nak keresztül, 8—9 illetve < 16—n óra között, s fizetniük kell a zsilipelésért. Kaja la egyszerűen nem léphet át,1 » legfeljebb csoportban és kíu ' sérő mellett. Különben : biu zony ki kell vinni a partra és átcipelmi a gát megkerül lésével.. ; Ha nincs különou 5ebb árvíz, tavasztól télig meglehetősen könnyű a toi ronyban. Télen, amikor a kapuk mögött jégtorlaszok keletkeznek, már sokkal neu hezebb odafenn is. Ám ilyenu kor is izgalmas, szép, amit csinálunk.. ; t Jómaga, aki annyi uszályt) hajót látott már innen a diszpécserközpontból, vagy, amonnan a zsiliptoronyból, valójában csupán egyszer szállt vízre, egyetlenegyszer utazott a Tiszán, akkor is csak Füredig. A szakaszmér­nökség „Kisköre’] motorosá­val A vízre — őszintén szólva — sohasem vágyott, Kiskö­rére is jóformán véletlenül került. Nem tagadja azon­ban, hogy most már — mi­óta „munkatársa” lett —■ sokkal jobban érdekli a Ti­sza is. Vágya, hogy valami­kor végighajózhassa. S bízik benne hogy egyszer ez is be-i teljesül... 1 ígyóni), I ,Mémsői}& 1373. október Tasáruaft

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents