Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-08 / 238. szám
I Dr. Pető Mária, Dr. Macsinka Árpád, Dr. Bükkerdő Pál Ami már nem kötelesség... Orvosok közt falun r_ Valamennyinket szolgálati lakással fogadják, s kedve, zó munkakörülményeket biztosítanak számukra. A lakosság, a betegek köre tiszteli felkészültségüket, szakmai tájékozottságukat. Az is tény, hogy az emberek nemcsak bajaikra remélnek gyógyírt, hanem annak is örülnének, ha fehér köpenyes orvosuk bekapcsolódna a falu közéletébe, s lehetőségeihez képest a korábbinál jóval sokoldalúbbá formálná a helyi közművelődést. Ezt sajnos nem mindenki vállalja, ettől jó néhányon húzódoznak, nem gondolva arra, hogy az elzárkózás, a befelé fordulás saját hétköznapjaikat is elszürkíti. Ezt vallják azok, akiket most megszólaltatunk, akik a kötelességteljesítésen túl másokért is szorgoskodnak. ) 0 kapcsolat tontos Dr, Pető Mária, a három 'és fél éves kórházi munka után — ezt az időt Berettyóújfaluban töltötte — került , Rózsaszentmártonba. f 1975 februárjában kíván- f esisággal fűszerezett bizony- 1 talankodással érkezett. f — Azt hiszem, ez érthető, I hiszen a valósággal való ta- 1 lálkozás egy életre szóló jö- f vöt meghatározó élményt I jelent, A törődést, a megér- [ tést azonnal észrevettem, s 1 igyekeztem méltónak lenni az r előlegezett bizalomra. Köny- ! «yen beilleszkedtem, s ma is f azt vallom, hogy csak az bol- [ dogul, aki a közös ügy érde- [ kében szót ért a helyi veze- ' tőkkel, a tanácsi irányítással. ' Így aztán nem kellett viaskodnom új felszerelések vásárlásáért, mert az első kérő szóra megkaptam mindent. Nyilvánvaló, hogy ezt a figyelmességet viszonozni illik. Két gyereket nevel, ráadásul a napi elfoglaltság is fárasztó, ugyanis gyakran helyettesít a környező településeken. a társadalmi megbízatásoktól mégsem riado- , zott soha. 1 — Úgy érzem, ezzel is pácienseimen segítek. Tudtam: a legtöbbet akkor tehetem, ha az egészségügyi felvilágosítást igyekszem mind hatékonyabbá formálni. Ezért I vezetek az üzemekben elsősegélynyújtási tanfolyamokat, ezért tartok szívesen előadásokat. Az érdeklődés igen nagy. Azt hiszem, nemcsak a téma vonzó, hanem az is, hogy a hallgatók közelebb kerülhetnek hozzám, s így felszabadultan elmondják azt f is, amiről a rendelőben mit ! sem szólnának. I A községi Vöröskereszt él- T höke, szervezi a véradásokat, f Rendszeresen eljár az isko- I lába — a pedagógusokkal tö_ f rétién az együttműködés —, f 6 szülői értekezleteken az [ apákat és anyákat tájékoztatja a helyes életmódra okí- ! fás fortélyairól. Nem hiány- ' zik a kultúra házából sem. I Különösképp azóta, amióta a f volt vöröskeresztes titkár I lett a függetlenített igazgató. Aki gyökeret veri r Dr. Macsinka Árpád húsz 'esztendeig volt az egri kórQllwSifSa, október 8., vasárnap ház főorvosa — amint elvégezte az egyetemet, mindjárt erre a fontos posztra állították — és párttitkára. Emellett nemegyszer megye} és városi pártbizottsági tag is lett. A közéleti hangoltság ifjúkorától jellemzője, ezért mindig természetesnek találta, hogy a mások javáért serénykedjen. Makiárra 1977. január elsején került. Nem fanyalogva ment, hanem az új lehetőségek izgatták. — Egykori falusi kollégáimat — hivatalos minőségben — folyvást noszogattam: „Produkáljatok annyit, mint a városiak. Nem kell ehhez semmi ördöngösség, csak ötletesség és szorgalom.” Hát most én vizsgáztam.. ; Tegyük hozzá : sikeresen, hiszen elérte a kétszáz százalékos szintet — a teljesítményt ezen a pályán is mérik, — ami párját ritkító eredmény. Az emberek hamar megszokták, s becsülik hozzáértését; szakmai erényeit; megnyerő közvetlenségét. Épp ezért egymásnak adják a kilincset. így nem csoda, ha az agilis fogász gyorsan gyökeret vert. Azt is természetesnek tartja, hogy az itt élők látókörét szélesítse. — Elsősorban a kisgyermekes és a terhes asszonyoknak beszélek arról, hogy mit tegyenek fogaik védelméért. Először legalább hatvan érdeklődőt vártam, de nem gyűltek össze csak húszán. Nem keseredtem el, mert a hallottak megnyerték tetszésüket, ismerőseik táborából újabb kiváncsiakat toboroztak. Örülök ennek, mert a megelőzés legalább annyira fontos, mint a gyógyítás. Nemsokára propagandista lesz, s így hasznosíthatja a marxista—leninista szakosítón szerzett tudását. Úgy is fogalmazhatnánk: révbe jutott, mint mindazok, akiket a hivatásérzet vezényel. Szervezésből — jeles Dr. Bükkerdő Pál 1963 elejétől él Istenmezején, s később se szándékozik máshová költözni. Kötődését így magyarázza: — Máshol sincs kolbászból a kerítés. Szerintem, ha valaki érzi. hogy szükség van rá, s felelősségérzet sarkallja, akkor nem idegenedik el, nem minősíti jellegtelennek munkáját. Csak azok fanyalognak, akik — sajnos ilyenek is akadnak — két bőrönddel érkeznek, s egy-két év múltán három teherautónyi rakománnyal távoznak. Nincs szebb a mi dolgunknál, mert ahány beteg, annyi feladvány, s ezt mi fejtjük meg. Napi nyolc órát tölt a rendelőben, s emellett állandó ügyeletes, azaz hívhatják bármikor. Elfoglaltság ez a javából, egész embert igénylő, ő azonban mégis úgy vélekedik, hogy a közösségért ennél is többet kell tenni. Ezért vöröskeresztes elnök, ezért propagandista, ezért foglalkozik a KISZ-esekkel, ezért vállal előadásokat, s ezért szervez, megkönnyítve a tanácsiak dolgát — Az ilyesmitől nem szabad vonakodni, mert ezt más nem végezheti el helyettünk. Az értelmiség nem húzódhat valamiféle elefántcsonttoronyba. Másik két társa ugyanígy gondolja. Mennyire példamutató hitvallás... Pécsi István Heves megye képzőművészei — időben bizonyos mértékig igazodván a képzőművészeti világhét terminusához — a hónap végére hozták egybe ezt az őszi tárlatot. Tizennyolc alkotó mintegy nyolcvan munkája került a közönség elé, azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy a közönség figyelmét felhívja magára és visszanyerje azt a mélyebb rokonszenvet, amit ez a csoport az elmúlt harminc év folyamán nemegyszer valóban felfokozottan érezhetett magáénak. Ennek a tárlatnak is a festők adják mennyiségben és minőségben is a tartalmasabb részét. Blaskó János Ablakairól kell először szót ejtenünk. A konstruktivista felfogás csak részben vezeti ecsetjét. A színek kezelése, a fénynek ez a folyton változó járása, ahogyan ezekből az ablakokból kitetszenek, most ismét újabb irányt vett. Évekig tartott Blaskónál egy szilárd felfogás, az ugyanis, hogy a fénynek felhevült állapotában kell kifejeznie magát és ténykedését, a fénynek úgy kell megjelennie a képen, hogy az messziről szemet szúrjon. Csak emlékeztetni szeretnék azokra a lakóházaira, ahol kis sárga ablakok szúrós világukkal tekintettek az éjszakába. Ezektől a szúrós kis fényektől változott át minden feszessé és olyan felületté, amilyen a valóságban nincs, nem is lehet, aminőt nem is akarhatott a művész. S ma az ablak, ez a kifelé tekintést hordozó ábra elmosódik, a forma fellazul, a fény kásássá lesz, vagy az ábrázolt ablak nyeli el ilyen kásássá a fényt; a végeredmény a lényeges, az, hogy ez a különös világ kezd újabb jelenségeikkel megtelni, és elindítja képzeletünket, vajon mi is a végső célja egy művészi gondolatnak, kifejezésnek, mikor adja legtisztábbik képét alkotójáról, alkotójának? Itt csatlakozik felvetett kérdésünkhöz Nagy Ernő négy alkotása: a két Sétálóudvari ábrázolás, a Tisza- parti fák és a Tengerpart. Nagy Ernőt is behatóan érdekli már a tiszta konstrukció, a formáknak és a színeknek az a bizonyos ridegebbre, vagy morcosabbra hangolt játéka, de korábbi szemléletéből kísért az ember jelenléte: igaz, csak kontúrjaiban, de odatesz két alakot az épület elé, mert a lírai feloldást szükségesnek érzi. A Külváros ábrázolásában Seres János is mintha Blaskóék felé mozdult volna el, sötétebb tónust is használ ezen a képen a tőle megszokottnál. Még mindig a legtermékenyebb egri festők között kell számon tartanunk Kas- taly Istvánt, aki nyolcvanon túl sem tagadja meg ifjúsága hajdanvolt festői eszményeit: a Noszvaji utca, a Patak Tar- dosnál, a Készülés szüretre tele van az élet szeretetével, lírával, a valósághoz való buzgó ragaszkodással. S mindig egy kicsit úgy süt itt a nap, olyan szerényen, mintha a felhő alól nézne ki erre a szeretni való világra. Kishonthy Jenő az Anya gyermekkel és a Táj című kompozíciója mellett néhány érdekes tanulmányfejet is kiállított, jelezvén, hogy az ő művészi munkája elsősorban a portrék között él igazán. A kis méretű képen az anya másodlagos szerepet kap és minden mondanivalót a kisgyermek hordoz, pufók kis kezével, kövér kis arcával és azzal a nagyra, majdnem bölcsre tágított szemmel, amely nem az anyára tekint, sokkal messzebbre. — A Tolsztoj-portré nemcsak a jubileumra emlékeztet, lényegeset hoz az író egyéniségéből is. Kocsisné András Gizella és Kocsis Árpád akvarellben fejezik ki azt a lírát, amely őket leköti, a Balaton partján, a nádasok szélén, Párádon és az elmélkedésre szánt helyeken. Kengyel Zoltán Madarak, Romok télen című képei az általa felépített szín- és tájvilágban láttatnak egy nem derűs, inkább drámára hajlamos egyéniséget. Az Erup- ció című alkotás elgondolkoztatott, az összefüggések keresésére ingerelt bennünket. Méray József Udvara — így egymagában — nem kelt mélyebb benyomást bennünk, korábbi jelentkezéseinél a művész színesebb világot tárt fel ennél. Paparó Ibolya Hegedűtokja a tárgy költészetét hozza nekünk azzal a szemérmesen elömlő fénnyel, amely a zsúfolt környezetet meghitté teszi. Merza Stefán Téli tája, érett alkotás, a csupasz téli fák által keltett hangulatot visszaadja. Magyar István szorgalmas útkeresése sokirányú. A jelenség megragadásától — attól, hogy neki mi hozhatja meg az egyéniségének megfelelő formát, mi az, amivel a benne feszülő tartalmakat kifejezheti — egészen addig, hogy a már kiválasztott formát milyen tartalommal töltse meg, érlelő gond számára. Eddigi anyagait ismerve és a mostanit szemlélve — a Változás, a Föl a mélyből, a Kerekek, a színek, a képmezők, az alig odavetett emberi testek, kontúrok — mind- mind az útkeresés izgalmas témái, vitatható eredményei. Herczeg István szellemes és vidám grafikái nem mindig a humor nyelvén szólnak : a Nemzedékek már komoly mondanivalót is hordoznak. A Visit portré remek elbeszélés. Kisplasztikában komoly anyagot hoz Király Róbert. A két XX. század mellett a Dózsáról készített fe bra egyéni látás eredménye. Herényi István Családja derűt sugároz, Pataki József plakettjei apró, de jellemző tájábrázolatok. Balogh László két mobilja külön világ. Ma sem tudom, hogy az egyén, a jellem, a művész egyéniségének kifejezésére mennyire alkalmas. Rénes György üvegtárgyai új színfoltot jelentenek a Heves megyei tárlaton. Tetszetősek. A kiállítás az elmúlt évieknél tömörebb és értékesebb anyagot vonultat fel. De felvet sok-sok kérdést, többek között azt a nem lényegtelent: a csoportot erősíteni kell mindenképpen, létszámban is. Így, ebben a keretben nincs olyan átütő erő, amely, a közönséget igazán megmozgatná. A mennyiség és minőség együtt az az erő, amely társadalmi hatást is el tud érni. És minden művész erre törekszik. Farkas András J. H. A bűnbánó Szavinkov 1924. augusztus 29-én azután az Izvesztyija egy hírt közölt, amely egyszeriben véget vetett Reilly reményeinek. A lap hírül adta: „Borisz Szavinkovot, a volt terroristát és ellenforradalmárt, miközben megkísérelte, hogy titokban átlépje a szovjet határt, a szovjet hatóságok letartóztatták. ”, Szavinkovék Lengyelország felől lépték át a szovjet határt. Szovjet területen találkoztak egy csoport emberrel, akikről azt hitték, hogy összeesküvő társaik. Egy minszki házban akartak éjszakázni. Mekkora volt Szavinkov meglepetése, amikor néhány perc múlva pisztollyal a kezében belépett egy szovjet tiszt, s azt mondta: — Ne mozduljanak! A ház körül van zárva. A szovjethatalom nevében önöket letartóztatom. A közben kirobbantott kaukázusi felkelés is napok alatt kudarcot vallott. Reilly és Szavinkov úgy számolt, hogy a hegyi lakók majd az ellenforradalmárokat támogatják. Tévedtek. A hegyi lakók a szovjethatalom mellett ragadtak fegyvert. Az olajmezők munkásaival együtt védelmezték a vasútvonalakat, az olajvezetékeket és az olajmezőket, amíg megérkeztek a Vörös Hadsereg egységei. Sidney Reilly és barátai számára Szavinkov letartóztatásánál is súlyosabb csapást jelentett az összeesküvők bírósági tárgyalása. Az ellenforradalmárok nagy csodálkozására és rémületére a bíróság előtt Szavinkov aprólékosan elmesélt Bünden részletet, s leleplezte volt megbízóit is. A „kiszemelt férfi” a bíróság előtt az állította, hogy már régebben kinyílt a szeme és tudta, hogy az angol kémszolgálat csak ki akarja őt használni. Amikor útnak indították őt Oroszországba, csaknem biztos volt benne, hogy a letartóztatás sorsára jut. Mégis útnak indult, mert arra az elhatározásra jutott, hogy felhagy a szovjethatalom elleni küzdelemmel. Úgy tüntette fel magát vallomásában, mint aki fokozatosan csalódott társaiban: :— Fokozott borzadállyal egyre jobban meggyőződtem arról, hogy nem a hazára, nem a népre, hanem saját osztályérdekeikre gondolnak! A szovjet bíróság Borisz Szavinkovot, mint hazaárulót halálra ítélte, de vallomásának teljessége és őszintesége miatt az ítéletet tízévi börtönbüntetésre változtatta át. Később az önmagával meg- hasonlott Szavinkov a börtönben öngyilkos lett. Reillyt Párizsban érte Szavinkov bűnbánatának híre. Az angol kém sietve visszatért Londonba, de ott sem tehetett mást, mint hogy néhány levelet írt az ügyben Winston Churchillhez és a nyilvánossághoz, az utóbbit a Morning Poston keresztül. Szavinkov vallomása viharokat kavart az angol közvéleményben. Leleplezte, hogy az angol kormány és az Intelligence Service az adófizetők pénzét arra költi, hogy összeesküvéseket szervezzen az Angliától távol fekvő országokban. Reillyt egy időre ki kellett vonni a közvélemény ellenőrzése alól. Az Intelligence Service utasítására elhagyta Angliát, „magánemberként” az Egyesült Államokba hajózott. Reilly az USA-ban is hű maradt önmagához. És a nagytőkés körökben itt is akadt szövetségese, Henry Ford, a multimilliomos autógyáros személyében. Fordnak már akkor megvolt a maga szovjetellenes apparátusa, amely többek között „jegyzéket állított össze azokról, akik Amerikában titokban a bolsevik ügy érdekében dolgoznak”. Reillynek már 1925 tavaszára sikerült összekapcsolnia az Egyesült Államok reakciós társaságait és a nemzetközi antibolsevisfa liga európai és ázsiai fiókjait. Egy percre sem szakította meg kapcsolatát Európában levő ügynökeivel. Naponta rendszeresen kapott leveleket Révaiból, Helsinkiből, Rómából, Berlinből és más szovjetellenes központokból. A Broodwayn berendezett hivatalában sokszor hívtak elő ártalmatlannak látszó üzleti levél sorai közé vegytintával írt kémüzeteneket. 1925 kora tavaszán egy Révaiban (Észtország) feladott levelet kapott. A levél tartalma nagyon felizgatta. A rejtjeles írás egy régi barátjától, E. tengerészkapitánytól jött, aki a világháborúban együtt szolgált vele az Intelligence Service-ben és most az egyik balti állam konzulátusán teljesített szolgálatot. Az 1925. január 24_i keltezésű levél így kezdődött: „Kedves Sidney! Lehet, hogy felkeres majd a megbízásomból egy Krasznostanov nevű házaspár. Azt fogják mondani, hogy értesítést hoznak Kaliforniából és átnyújtanak egy Omar Khajjám- verset tartalmazó írást. A' versre emlékezni fogsz. Ha ügyük mélyebben érdekek arra kell kérned őket, hogy maradjanak. Ha az ügy nem érdekel, csak annyit kell mondanod nekik: „köszönöm szépen, jó napot”. (Folytatjuk) J Őszi tcarBsat Egerlsen —■ töprengésekkel
