Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-08 / 238. szám
Munkaerőt, bármi áron?, Egy ankét ürügyén A mezőgazdaság csodafegyvere Megbecsüljük-e a műtrágyát? Nagy volrt az érdeklődés a napokban a szakszervezetek megyei tanácsának székházéban rendezett munkaerőgazdálkodási ankéten. A vál- : tálatok, szövetkezetek mun- ! kaügyi dolgozói zsúfolt nagyteremben hallgatták végig a megye munkaerő-helyzetéről, a szakmunkásképzésről szóló tájékoztatókat. Sok volt a kérdezni-, megbeszélnivaló is. Az ankét légköre jól mutatta, a munkaügy, a munkaerővel való gazdálkodás ; kezd fontos kérdés lenni a vállalatoknál. Reméljük: még időben megtörténik ez a felismerés mindenütt. Először is a rideg számok. 1981-ig állandóan csökken a munkaképes korú lakosság száma és aránya. Apad a munkaerőforrás, 3700-zal lesz kevesebb az ötödik ötéves terv végéig. Ugyanakkor néhány kiemelkedő jelentőségű ; beruházás a munkáslétszám növelését igényli, így az ; ipar, építőipar egyes munkahelyein a létszám gyarapo- ! dásával kell számolni. I Ugyanakkor a harmadik ; szektor, ahová a szolgáltatásokat is soroljuk, szintén fejlődésének olyan szakaszához ért, amikor gyorsabban kell í növelnie munkáslétszámát. 1 A hiány tehát halmozódik. j Különösen, ha a gazdálkodás ! fogyatékosságai is „segítenek” I ebben. A negyedik ötéves I terv végén ugyanis már nyil- i vánvaló volt, hogy munkaerő nem lesz több, de az új tervek mégsem ezt tükrözték. A fejlesztések, beruházások hasznosságának bizonyításakor általában az utolsó helyre került ez a megjegyzés: kell hozzá ennyi és ennyi munkaerő. . Így alakulhatott ki Gyöngyösön és környékén, illetve a megyeszékhelyen a krónikus munkaerőhiány, amely aztán a toborzásban, munkásfelvételben, a szabálytalanságok egész sorozatát szüli. Tulajdonképpen tisztán látni sem nagyon lehet a munkaerőhiány mértékét, mert az erre vonatkozó vállalati információk ellentmondásosak, általában mindig a pillanatnyi érdekek „alátámasztására” szolgálnak. A közelmúltban huszonöt hazai vezető szakember Franciaországban járt, hogy a nyugat-európai tőkés világ egyik vezető államának mezőgazdaságát tanulmányozza. A delegáció tagja volt Papp Sándor, a Heves megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség igazgatója is, akivel munkatársunk beszélgetett tapasztalatairól. Az egyhetes zsúfolt szakmai program változatos volt, és maradandó élményt nyújtott valamennyiünknek. Első állomásunk Párizstól északra 180—200 kilométerre, a bretagne-i területen Prennent község volt. Ott egy 160 hektáros mintafarmot látogattunk meg, melynek fő tevékenysége a szarvasmarha-tenyésztés. A farmer családja ötvenéves tenyésztői. munkáról számolt be, és ezt származási lapokkal, illetve oklevelekkel bizonyította. Nyolcvan fekete lapályi tehenet nevelnek, és az egyre jutó átlagos tejtermelés 6 537 liter. A gazdaság földjeit a családtagok művelik. Ottjártunkkor éppen arattak. Megtudtuk, hogy az állatokat öt esztendeje épített egyszerű, faszerkezetes épületben helyezték el, és egy férőhely tíz-tizenkétezer forintba került. A gazdasági épületek körül helyezkednek el a termőföldek, melyekről bőséges és jó minőségű takarmányt gyűjtenek be. Arról is meggyőződtünk, hogy a farmer nemcsak szálas takarmányokat, hanem olcsóbb melléktermékként jól hasznosítható búzaszalmát is etet az állatokkal! — Hová mentek ezután? — Utunk következő állomása Herd Book városa volt, ahol a bretagne-i szarvasmarha-tenyésztők szövetségének székházában az igazgató fogadott bennünket és bepillantást nyújtott a francia Kezdődik először is a szakmunkástanulók iránti igényekkel. Ilyenkor, októberben gyűjtik össze a vállalatok, szövetkezetek bejelentéseit, ' hogy már a következő tanévre gondolva ismerjék a megyei munkaügyi vezetők, hogy hová, mennyi tanulóra van szükség, i . Az illető cégnél pedig elégedetten dörzsöli össze a tenyerét a munkaügyes, várja a vállveregetést. Kétszer annyit kért, mint amennyire valójában szükség volt, a felét kapta, tehát bevált a számítás. Erre persze a felügyeletnél is hamarosan rájönnek, s legközelebb már a negyedét sem adják az igényelt létszámnak. A játék úgy folytatódik, hogy igényelnek valamennyit és ugyancsak kapnak valamennyit. Ez aztán minden, csak nem létszám- tervezés. Amikor az adatok összegyűjtése folyt, az ágazati minisztériumok szinte mindegyik irányításuk alá tartozó munkahelyet az „A” kategóriába igyekeztek soroltatni. Sőt, azóta több üzem, üzemegység lépett följebb e létrán a „népgazdasági programokban részt vevő és létszámukat fejleszthető” vállalatok közé. Miközben a visszafejlesztések igen csak óvatosan kezdődtek meg. Vagyis: valósítsuk meg a jó elképzeléseket, de ne nálunk, hanem a szomszédban. így aztán hiába hirdethetnék álláslehetőséget, toborozhatnak a népgazdaságilag valóban igen fontos munkahelyekre, sok értelme nincs a fáradozásnak. A tervszerűség kísérlete itt sem hozott sikert. A tanácsok rendszeresen ellenőrzik, betartják-e a vállalatok a kötelező munkaerőközvetítési rendelkezéseket s a vándormadarak bérkorlátozását. Tisztelet a kivételnek — nem tartják be. Első esetben figyelmeztetés, második esetben már bírság. Egyik vállalatnál, ahol a „Kilépett” bejegyzéssel érkező dolgozónak a személyi órabér kötelező minimuma helyett a maximumot adták, így indokolták a döntést: „Alacsonyabb bérekkel időlegesen sem lehetne a ta. Van mit tanulni fekete- és fehér-tarka tenyésztésébe. Autóbuszunk ezután Normandiába indult, ahol az Atlanti-óceán közelében fekvő, kétszázezer lakosú Rouen városába érkeztünk. Ez főleg élelmiszeriparáról nevezetes. A város határában egy juhfarmra látogattunk el, ahol bárányhizlalással foglalkoznak. Vasvázas, faszerkezetes épületben hatszáz juhot nevelnek, és a jó minőségű tápok mellett borsó-, valamint búzaszalmával etetik az állatokat. — Milyen élelmiszer-feldolgozó üzemben jártak? Normandiában, Amiens_ ben megnéztük a Clara Tej- feldolgozó és Tejértékesítő Szövetkezetét. Ezt a formát 1947-ben hozták létre a farmerek a közös termelésre és értékesítésre. Hetenként háromszor gyűjtik össze a tejet a farmerektől és négy fokon tárolják. Az 1500 alkalmazottat foglalkoztató feldolgozó üzemben pedig a legkorszerűbb gépi technológiával különböző tejtermékeket: joghurtot, kefirt, túrót, pudingokat készítenek. Mély benyomást gyakorolt ránk a Normand Tejfeldolgozó Unió megtekintése. Ennek érdekessége, hogy naponta 1,8 millió liter tejet dolgoznak fel különböző termékként. Meghökkentő ez a mennyiség, különösen, ha például két Heves megyei tejüzemmel, az egrivel és a gyöngyösivel összehasonlítjuk. ahol naponta csak 80 ezer; liter tejet dolgoznak mêlés segédmunkaerő-igényét teljesíteni...” Mert ördögi ám a kör. Hiába kapja meg a magasabb órabért, az ilyen ember úgyis hamarosan továbbáll, mert a szabályt másutt sem tartják be. Egyszerre kellene mindenütt elkezdeni, de ki mer kockáztatni? Ha másképp nem, legalább „időlegesen” jöjjön össze az a létszám. í Mindezekből az is következik egyebek mellett, hogy a vállalatok munkaügyi apparátusa nem áll helyzete magaslatán. Kevés ezen a poszton a megfelelő képzettséggel rendelkező szakember és — a tyúk volt előbb, vagy a tojás? — a megfelelő rangja sincs meg ennek a munkakörnek. A munkaügyesek nem partnereik a vállalatvezetőknek a tervezésben, jószerivel nem is tájékozottak a programokban. Megkapják az utasítást: kell ennyi lakatos, ennyi hegesztő, ennyi esztergályos, ennyi segédmunkás, tessék megszerezni, nem érdekes, hogyan. Mindezek bizony nem örvendetes jelenségei munkaerő-gazdálkodásunknak. Mert ahogy az olvasó is észrevehette; ezekhez kapcsolódóan nem esett szó hatékonyságról, a munkaerő jobb kihasználására tett intézkedésekről. Ezek ugyanis kevésbé jellemzőek és a már említett ankét vitájának résztvevői sem ezekről beszéltek elsősorban. Több szó esett arról, hogy miért csak a mezőgazdaságban dolgozhatnak diákok a szorgalmi időben, kevés a nyugdíjasoknak a 840 óra, össze kellene fogni a vándormadarak ellen. Mindegyik fontos, de nem ez a lényeg. A lényeghez persze az is hozzá tartozik, hogy soha nem tapasztalt, nagy számban jöttek össze erre a hat éve rendszeresen megtartott ankétra. S már ez biztató ... Hekeli Sándor fel. A Normand szövetkezetiek a tejtermékek mellett tejporgyártással is foglalkoznak, és óránként 40 tonnát készítenek. A modern üzem szomszédságában van egy szarvasmarhatelep is, ahol évente öt-hatszáz borjút nevelnek, és saját gyártású tejporral dúsított táptakarmányokat próbálják ki. A szervezeten belül tehát a farmerek termelik a tejet, az unió felvásárolja, feldolgozza, tápot is készít, valamint szaktanácsokat ad a borjúneveléshez. Az unióba tömörült farmerek érdeklődtek a magyarországi szövetkezetek iránt és sok mindennel egyet is értenek, amit az itthoni közös gazdaságok végeznek. összességében a látottak alapján bepillantást nyertünk a francia mezőgazdaság és élelmiszeripar munkájába. Tapasztaltuk, hogy a farmerek szorgalmas emberek és szervezetten dolgoznak. Az egyszerű, főleg olcsó, de gazdaságos eljárások megvalósítására törekszenek, és korszerű technikát alkalmaznak. Az állatférőhelyek főleg faszerkezetesek és jnkább a régieket alakítják át az állatok biológiai • szükségleteinek megfelelően. A takarmányozásban pedig szívesen hasznosítják a melléktermékeket, főleg a szalmát és a répaszeletet, amiről Heves megye gazdaságai is példát vehetnek. Ahol csak jártunk, mindenütt szívélyesen fogadtak bennünket- A tejfeLA XX. század technikai csodái között méltatlanul keveset emlegetik, a köztudat pedig egyszerűen kifelejti az emberiségre szinte áldást hozó találmányok közül talán a legfontosabbat, a műtrágyát. Pedig bolygónk egyre szaporodó lakossága javarészt a mesterségesen előállított növényi tápanyagnak köszönheti, hogy az egyre meredekebben ívelő gyarapodási görbe mellett táplálékhoz jut. Hazánkban például az utóbbi tizenkét esztendőben következett be az élelmiszer- termelési robbanás, amelynek következtében megduplázódott a kalászosok terméshozama. Ez a világviszonylatban is egyedülálló eredmény szorosan összefügg — természetesen egyéb agrotechnikai és szervezési intézkedések mellett — a műtrágya-felhasználással. Bűvölet nélkül Érdemes néhány számadat erejéig meggyőződni arról, hogy a talajba juttatott mesterséges tápanyag növelése hogyan hatott ki a terméseredmények javulására. Magyarországon 1961 és 1965 között 43 kg volt az egy hektárnyi területre kiszórt műtrágya. Ugyanebben az időszakban a búza termésátlaga 18,6 — ma már szinte leírni is hihetetlen ezt az adatot — mázsa volt hektáronként. A következő öt esztendő alatt — 1966—70 — 89 kilogramm műtrágyát használunk hektáronként, a búza termésátlaga 24,3 mázsára emelkedik. A következő ugrás 1971 és 75 között van. Ekkor már 177 kilogramm műtrágya jut egy hektárra, s ugyanennyi területről 33,5 mázsás átlagtermést takarítunk be kenyérgabonából. Tavalyelőtt 304 kilogramm hatóanyag jut a műtrágyával kezelt területek hektárjára, s a búza átlaga, két tized híján eléri a 39 mázsát. A mezőgazdaság békés csodafegyvere megtette hatását. Ha a felsorolt adatok ösz- szefüggéséből valaki azt a vásárló és feldolgozó szövetkezetek vezetői közül — mint megtudtuk — többen jártak már Magyarországon, és látogatásunkkor szívesen idézték fel tapasztalataikat. A szakmai programokon kívül milyen személyes élményeket szerzett? — Felejthetetlen marad Párizzsal való találkozásunk. A világváros történelmi emlékei, a Notre Dame, az Eif- fel-torony. A Diadalív, a Napóleon Emlékmúzeum egy életre szóló élmény. Említhetem a Párizs melletti Ver- sailles-t, melynek világhírű kastélyát XIV. Lajos korában kezdték építeni és XVI. Lajos közreműködésével fejezték be. Emlékezetes az Atlanti-óceán partján a normandiai partraszállás emlékét őrző múzeum megtekintése is, amely életközeibe hozta a II. világháború fordulópontját. Amit láttunk és tapasztaltunk, abból sok mindent hasznosíthatunk itthon. főleg az állattenyésztés szolgálatában. Elgondolkoztató, hogy Heves megyében is, mint máshol az országban, még nem az olcsó faszerkezetes épületekben helyezik el az állatokat, hanem drága.fő- leg betonból épített telepeket létesítenek a gazdaságok. Ezekben egy férőhely 70—80 ezer forint, sőt, most már még többe kerül, és nem biztos, hogy legjobban megfelel az állatok igényeinek. Annak ellenére, hogy „palotákban” helyezik el a teheneket^ mégis nagy, a lemalátszólag egyszerű következtetést vonná le, hogy állandóan növelni kell a műtrágya-felhasználást, és ezzel egyenes arányban nő a termés — s természetesen az elfogyasztható élelmiszerek — mennyisége, nagyot tévedne. A lineáris emelkedés csak egy határig érvényes, s mindemellett a műtrágya-felhasználást igen erőteljes gazdaságossági megfontolások is korlátozzák. Érdekes adat például, hogy a mezőtárkányi Aranykalász Termelőszövetkezet —, amely kifejezetten gyenge termőhelyi adottsággal rendelkező gazdaságnak számít — az idén két tized híján 38 mázsás búzatermési átlagot ,ért el a tavalyi 31,8-as átlaggal szemben. Ezt a nagy emelkedést azonban úgy érték el. hogy 1973. óta lényegében nem emelkedett a műtrágya-felhasználás. A termelőszövetkezet szakgárdája gondos mérések és elemzések után arra a következtetésre jutott, hogy hektáronként 300—360 kilogrammos műtrágya-hatóanyagnál nem célszerű többet felhasználni. Ezen a felhasználási mennyiségen felül ugyanis már nem térül meg a befektetés, csökken a hatékonyság. Az előbb említett mennyiség tehát a helyi körülmények között a gazdaságosság határvonalát is meghúzza. Jelenlegi gazdálkodásunk színvonalánál pedig — amikor a talaj műtrágya- és tápanyagéhségét nagyjából sikerült kielégíteni — már a gazdaságossági kérdések kerülnek előtérbe, a mindenáron való mennyiségi növelés ellenében. A műtrágyafelhasználás mennyiségi növelése helyett egyre inkább a vegyi, anyagok egymáshoz való aránya, a növény és a talaj speciális tápanyagigénye a kulcs a gazdaságosan több élelmiszert adó növények termésmennyiségének növeléséhez. Ennek az útnak azonban még nagyon az elején tartunk. Krizsai József, a mezőtárkányi termelőszövetkezet főagronómusa mondta, hogy jelenleg a termelőszövetke(Fotó: Perl Márton) radás a tejtermelésben. Heves megyében a gazdaságok éppen csak hogy megközelítik a háromezer literes átlagot. Nem beszélve a takarmányok minőségéről, ami szintén sok kívánnivalót hagy maga után. Aztán ott van a férőhelyek kihasználása. melyben példát vehetnek a megye gazdaságai a francia farmokról. Mindent egybevetve: a kint szerzett hasznos tapasztalatok elterjesztésével sok pénzt takaríthatnak meg a jövőben állattenyésztő szövetkezeteink. zetek még azt sem tudják ellenőrizni, hogy a műtrágyában feltüntetett hatóanyagérték valóban megfelel-e a valóságnak. Még a gyárból érkező visszaigazolás is gyakran a számién feltüntetett hatóanyagnál kevesebb értéket jelöl meg. A tő fokán a teve A hazai műtrágya-gazdálkodás legsebezhetőbb pontjára mutatott rá egy fiatal mezőgazdasági mérnök, Adorján Gábor, a mezősze- merei Rima mente Termelő- szövetkezet főagronómusa, | amikor azt mondta, hogy I Magyarországon milliárdok- ban mérhető a műtrágya értéke — csupán Heves megye idei felhasználása 288 millió forint értékű volt — s ezt a milliárdos értéket akarjuk átpréselni egy korszerűtlen, elavult műtrágyaszóró gépparkkal, amelynek értéke alig éri el a kétszázmillió forintot. Képletesen szólva a milliárdos tevét nem lehet < áterőszakolni a kétszázmilliós tű fokán. Van azonban egyéb probléma is. A jövő évtől kezdődően kötelező a laboratóriumi talajvizsgálat — MÉM-rendélet szerint —, hogy a műtrágyázást a már említett igényekhez lehessen igazítani. Talajvizsgáló azonban nincs a megyében. A tervezett agrokémiai centrum megépítésétől valószínű elállnak a gazdaságok — hiszen az előzetesen 18 milliós beruházási költség már 58 millióra emelkedett a tervezés időszakában —, egyénileg pedig sem a talajvizsgálatokat, sem a műtrágya minőségi ellenőrzését, amely pedig elengedhetetlenül szükséges volna, nem tudják ellátni. Gondatlanul és méltatlanul Persze ma még nem kapja meg a talaj mennyiségileg sem mindig a lehető legkedvezőbb műtrágya-„adagot”, ez azonban nem ok arra hogy figyelmen Jdvült 1 hagyjuk a minőségi talajerő- 1 gazdálkodás kérdését. Mező- szemerén például —, ahol tavalyelőtt még 36 mázsa volt a búza átlagtermése, az :dén pedig 41 mázsa — a hektáronként 2,5 mázsás műtrágya optimális hatóanyag helyett még mindig.csak 219 kilogrammnyi mennyiséget tudnak a talajba juttatni. Ennek elsősorban az az oka, hogy a műtrágya igen drága dolog. Mezőtárkányban például a termelési értéknek 10 százalékát teszi ki a felhasznált műtrágya értéke. A termelőszövetkezetekben az összes ráfordításoknak körülbelül 9—12 százalékára rúg a műtrágyaköltség. És ezzel a drága műtrágyával nagyon gondatlanul, méltatlanul bánunk. Adorján Gábor szerint a szabadban tárolt műtrágya hatóanyagc.. nak vesztesége egy télen el. ' érheti a 10—30 százalékot. Arra a kérdésre azonban —, mármint hogy miként tárolják náluk a műtrágyát — csak azt tudta felelni a fiatal főagronómus, hogy kijelölnek egy placcot a szabad ég alatt és ot‘t egymásra rakják a műanyag zsákokat. . Műtrágyatároló szinek megépítésére ugyanis nincs, nem jut soha pénz. Mindig valami másra, sürgősebbre, fontosabbra kell. Az időjárás viszontagságai így nagyon sok esetben automatikusan hatástalanítják a mezőgazdaság csodafegyverét. Szigethy András (MWÍÍM&Í Mentusz Károly; », ]$78. október 8„ vasárnap Látogatóban francia farmokon
